Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62020CN0326

    C-326/20. sz. ügy: Az Administratīvā apgabaltiesa (Lettország) által 2020. július 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SIA MONO kontra Valsts ieņēmumu dienests

    HL C 329., 2020.10.5, p. 5–6 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    5.10.2020   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 329/5


    Az Administratīvā apgabaltiesa (Lettország) által 2020. július 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SIA MONO kontra Valsts ieņēmumu dienests

    (C-326/20. sz. ügy)

    (2020/C 329/07)

    Az eljárás nyelve: lett

    A kérdést előterjesztő bíróság

    Administratīvā apgabaltiesa (Lettország)

    Az alapeljárás felei

    Felperes és fellebbező: SIA MONO

    Alperes és fellebbbező: Valsts ieņēmumu dienests

    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

    1)

    Úgy kell-e értelmezni a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv (1) 12. cikkének (1) bekezdését, hogy a diplomáciai vagy konzuli kapcsolat keretében történő felhasználásra szánt jövedéki termékek azzal a feltétellel mentesülnek a jövedéki adó alól, ha előírják az említett termékek készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő kifizetését, azt, hogy a kifizetést ténylegesen teljesítették, és hogy a kifizetést az említett termékek tényleges címzettjei teljesítették a szállító részére?

    2)

    Úgy kell-e értelmezni a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv 12. cikkének (2) bekezdését, hogy a tagállamok olyan feltételeket és korlátozásokat határozhatnak meg, amelyek a diplomáciai vagy konzuli kapcsolat keretében a jövedéki termékek tekintetében a jövedékiadó-mentességet azon követelményhez kötik, hogy a szóban forgó termékek vevője tényleg készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel fizetett a termékekért?


    (1)  HL 2009. L 9, 12. o.


    Top