—

semmisítse meg a megtámadott határozatokat;

—

rendelje el a megtámadott határozatokkal a felperesnek okozott károk megtérítését, vagyis ítéljen meg a felperesnek ideiglenesen 50 000 eurót;

—

az Európai Parlamentet kötelezze az összes költség viselésére.

1.

Az első jogalap a zaklatás az Európai Unió személyzeti szabályzata 12a. cikkében szereplő fogalmának megsértésére vonatkozik, amiatt, hogy a Parlament elnöke nem vette figyelembe a lelki zaklatás fogalmának a jogszabályban és az ítélkezési gyakorlatban szereplő alkotóelemeit.

2.

A második jogalap a megtámadott jogi aktus indokolásának elégtelenségére vonatkozik. A felperes azt állítja, hogy a Parlament elnöke az első határozatát a tanácsadó bizottság hiányos jelentésére alapozta, a második határozat pedig nem felel meg az Európai Parlament eljárási szabályzatának 166. cikkében előírt követelményeknek.

3.

A harmadik jogalap a megfelelő ügyintézés elvének és a védelemhez való jog elvének megsértésére vonatkozik. A felperes szerint az adminisztráció megsértette gondoskodási kötelezettségét, az észszerű határidő elvét, a vizsgálat bizalmas jellegének szabályait, a védelemhez való jogot, az ártatlanság vélelmét és a fegyelmi iratokhoz való hozzáférés jogát.

4.

A negyedik jogalap a jogbiztonság elvének és a kényszerítő szabályok visszaható hatálya tilalmának megsértésére vonatkozik, mivel a Parlament elnöke és a tanácsadó bizottság olyan kényszerítő szabályozást alkalmazott a tényállásra, amely annak megvalósulásakor még nem volt hatályban.

A felperes továbbá nem vagyoni és vagyoni kárainak megtérítését kéri. A felperes azzal érvel, hogy a vizsgálat lefolytatásának módja ártott a jóhírnevének és megfosztotta annak lehetőségétől, hogy induljon az európai parlamenti választásokon.