7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/37

1.

a fellebbezőnek fizessen 2 516 221,50 euró összegű kártérítést vagyoni és nem vagyoni károk címén amiatt, hogy a fellebbezőt felvette a 423/2007/EK rendelet (1) V. mellékletében és a 961/2010/EU rendelet (2) VII. mellékletében foglalt személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe;

2.

a fellebbezőnek fizessen az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelő késedelmi kamatot 2015. október 17-től kezdődően az 1. pontban megnevezett összeg maradéktalan megfizetéséig;

3.

viselje az eljárás, és különösen a fellebbező költségeit.

—

A Törvényszék, mivel a Tanács javára figyelembe vett olyan körülményeket és információkat, amelyekre a Tanács csupán a jogellenes intézkedések meghozatalát követően, részben pedig csak a fellebbezési eljárásban hivatkozott, tévesen alkalmazta a jogot a megítélés szempontjából irányadó időpont meghatározásakor.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy olyan valószínűsítő körülmények állnak rendelkezésre, amelyek alapján legalábbis valószínűnek tűnik, hogy a fellebbező „más intézmény [a jelen esetben az IRISL] irányítása alatt áll[t], vagy annak nevében jár[t] el”. Különösen pedig, a Törvényszék téves értékelési mércét alkalmazott, jogsértő módon figyelembe vette a Tanács olyan információit, amelyek a megítélés szempontjából irányadó időpontban nem is álltak rendelkezésére, nem határozta meg az (állítólagos) irányítás mértékét, illetve az ellenőrzés intenzitását, és tévesen értékelte a valószínűsítő körülményeket.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt feltételezte, hogy 668/2010 rendelet (3) a felperest érintő részében jogszerűnek tekintendő.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt feltételezte, hogy a fellebbezővel szemben hozott intézkedések elégtelen indokolása főszabály szerint nem alapozhatja meg az Unió felelősségét, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértését nem vizsgálta.