3.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/21

1)

Azt jelenti-e az EN 590 (jelenleg EN 590:2014) szabvány 3. táblázatában foglalt magyarázatban szereplő szabály, amely szerint „[l]ehetőség van arra, hogy az Európai Unió Vámtarifájának gázolajra vonatkozó meghatározását ne alkalmazzák a sarkvidéki éghajlaton vagy zord téli körülmények között történő felhasználásra szánt osztályokra” [saját fordítás], hogy lehetséges, hogy az ilyen fajtájú üzemanyagra az áru tarifális besorolása tekintetében nem alkalmazandók a Vámtarifa 27. árucsoportjára vonatkozó 2. kiegészítő megjegyzés d) és e) pontjában szereplő általános szabályok?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és abban az esetben, ha az áru, amelynek tekintetében vámtartozás keletkezik, megfelel a „sarkvidéki éghajlaton vagy zord téli körülmények között történő felhasználásra szánt dízelüzemanyag” EN 590 szabvány szerinti meghatározásának: a Kombinált Nómenklatúra „gázolajra” vonatkozó 2710 19 43 vámtarifaszáma alá kell besorolni ezt az árut, vagy a Közös Vámtarifa 27. árucsoportjára vonatkozó 2. kiegészítő megjegyzés d) és e) pontjában szereplő általános szabályokat kell alkalmazni?

3)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: milyen kritériumok alapján kell megítélni, hogy az áru tarifális besorolása tekintetében mikor kell alkalmazni az Európai Unió Vámtarifájának gázolajra vonatkozó meghatározását, és mikor az EN 590 szabvány szerinti vizsgálati követelményeket és módszereket?

4)

Elegendőek-e a Közös Vámtarifa 27. árucsoportjára vonatkozó 2. kiegészítő megjegyzés d) és e) pontjában említett vizsgálati módszerek és mutatók ahhoz, hogy valamely áru teljes mértékben és pontosan „gázolajként” legyen jellemezhető, vagy az árura jellemző összes kémiai mutatót figyelembe kell venni?