—

semmisítse meg az Európai Parlament elnökének, Jerzy Buzeknek 2010. március 2-i azon határozatát, amelyben a felperestől tíz napra megvonta napidíjra való jogosultságát, valamint az Európai Parlament Elnökségének 2010. március 24-i és az Európai Parlament elnökének 2011. augusztus 31-i azon határozatait, amelyek elfogadhatatlannak nyilvánítják a felperes parlamenti mentességre történő hivatkozását; és

—

másodlagosan állapítsa meg, hogy a fenti határozatok egyike sem érvényes vagy azok elfogadásának nem volt helye.

1.

Az első jogalap az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7. sz.) jegyzőkönyv (HL 2010., C 84., 99. o.) 8. cikkének állítólagos megsértésére vonatkozik annyiban, amennyiben a felperes 2010. február 24-i beszédét az Európai Parlament tagjaként mondta el. Így a szóban forgó beszéd politikai megállapításokat tartalmazott, és elsődleges fontosságú, hogy az Európai Parlament tagjai szabadon szólhassanak fel.

2.

A második jogalap a szólásszabadság állítólagos megsértésére vonatkozik annyiban, amennyiben az Európai Parlament eljárási szabályzata (HL 2011., L 116., 1. o.) 9. cikkének (3) bekezdését nem vették megfelelően figyelembe.

3.

A harmadik jogalap az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkében előírt, független és pártatlan bírósághoz való jog megsértésére vonatkozik annyiban, amennyiben az Európai Parlament elnökének — vagy a 2010. február 24-i plenáris ülésen jelenlévő és véleményt nyilvánító bármely személynek — bármiféle részvétele a jelen üggyel kapcsolatos döntéshozatali eljárásban kizárja, hogy e személy részt vehessen az ilyen eljárásban.

4.

A negyedik jogalap az Európai Parlament 152. cikke (1) bekezdésének és 153. cikkének helytelen értelmezésére vonatkozik annyiban, amennyiben az utóbbi rendelkezésben szereplő szankciókat e rendelkezés első részével összefüggésben kell értelmezni, amely „a 9. cikkben meghatározott elvek sérelmével járó” súlyos rendbontásra vagy megzavarásra vonatkozik.