A Törvényszék (első tanács) T-289/09. sz., Omnicare, Inc. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Astellas Pharma GmbH ügyben 2011. szeptember 9-én hozott ítélete ellen az Omnicare, Inc. által 2011. november 24-én benyújtott fellebbezés

(C-587/11. P. sz. ügy)

(2012/C 25/76)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Omnicare, Inc. (képviselő: M. Edenborough QC)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Astellas Pharma GmbH

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet. Ezenfelül a fellebbező a jelen fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek megtérítését kéri.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező egyetlen jogalapra, nevezetesen arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a 207/2009/EK tanácsi rendelet (1) (az „új rendelet”) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. A jelen ügy az Astellas Pharma GmbH (korábbi nevén Yamanouchi Pharma GmbH) (a „felszólaló”) által előterjesztett azon felszólalással kapcsolatos, amely a felszólaló 394 01 348. sz. német védjegyén, illetve a 40/94/EK tanácsi rendelet (2) (a „régi rendelet”, amelynek vonatkozó részei azonban megegyeznek az új rendelet vonatkozó részeivel) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti — állítólagos — összetéveszthetőségen alapul. Mivel a korábbi védjegyet a felszólalás előterjesztését több mint öt évvel megelőzően lajstromozták, ezért a felszólalónak, annak érdekében, hogy arra a felszólalás alátámasztásaként hivatkozhasson, bizonyítania kellett volna, hogy a védjegy tényleges használatát megkezdte.

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a felszólalás alapját képező korábbi védjegy tényleges használatát — a jogszabályoknak megfelelően — megkezdték. A fellebbező nem vitatja, hogy a kérdéses védjegyet, a felszólaló hozzájárulásával, az üzleti életben a lajstromozás tárgyát képező szolgáltatások tekintetében valóban használták. Ugyanakkor szerinte e használat olyan szolgáltatások nyújtásával volt kapcsolatos, amelyek vonatkozásában nem kértek ellentételezést. Ennek következtében, a jogszabályok szerint az efféle használatra nem lehet hivatkozni a védjegy tényleges használatának bizonyítása érdekében. E kérdés korábban már azon ítélkezési gyakorlatnak is tárgyát képezte, amelyet a fellebbező szerint a) a Törvényszék tévesen alkalmazott, és b) amely egyébként sem következetes. Ennek megfelelően, e ténybeli háttér alapján a levonandó jogi következtetésekről a jelen Bíróságnak kell határoznia.

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.)

(2)  A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994., L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)