Az Elsőfokú Bíróság (nyolcadik tanács) T-225/08. sz., Mineralbrunnen Rhön-Sprudel Egon Schindel GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), másik fél az eljárásban: Schwarzbräu GmbH, ügyben 2009. július 8-án hozott ítélete ellen a Mineralbrunnen Rhön-Sprudel Egon Schindel GmbH által 2009. szeptember 14-én benyújtott fellebbezés

(C-365/09. P. sz. ügy)

2009/C 267/82

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező:Mineralbrunnen Rhön-Sprudel Egon Schindel GmbH (képviselő: P. Wadenbach ügyvéd)

A többi fél az eljárásban:

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés az Elsőfokú Bíróság azon ítélete ellen irányul, amely elutasította a fellebbező által a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal negyedik fellebbezési tanácsának 2008. április 8-i határozata ellen benyújtott keresetet. E határozatban a fellebbezési tanács helybenhagyta a fellebbező által benyújtott, az „ALASKA” közösségi ábrás védjegy törlése iránti kérelemnek a törlési osztály általi elutasítását. A fellebbező kérelme a 32. osztályba tartozó minden, a lajstromozás által érintett árura (ásványvizek és szénsavas vizek, és egyéb alkoholmentes italok; gyümölcsitalok és gyümölcslevek; szörpök és más készítmények italokhoz) vonatkozott.

A felek között lényegében azon kérdés vitatott, hogy a földrajzi jelzés rendelkezésre állása követelményének formájában fennáll-e feltétlen kizáró ok.

Fellebbezésében a fellebbező különösen az ítélkezési gyakorlat által kialakított elvekre tekintettel azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a 40/94/EK rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját.

A közösségi védjegyről szóló rendelet fent említett rendelkezésének megfogalmazása szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban a bejelentés által érintett áruk földrajzi származásának feltüntetésére használhatnak. Ebből kitűnik, hogy az olyan földrajzi elnevezések esetében is, amelyeket vállalkozások használhatnak, biztosítani kell utóbbiak számára, hogy ezen elnevezések az érintett árucsoport vonatkozásában földrajzi jelzésként rendelkezésre álljanak. A Rendelet említett rendelkezésének alkalmazása nem feltételezi, hogy fennálljon a konkrét, aktuális és tényleges rendelkezésre állás követelménye.

Amennyiben az Elsőfokú Bíróság a jelen ügyben nem alkalmazta volna tévesen a Rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját és az ítélkezési gyakorlat által kialakított elveket, meg kellett volna állapítania, hogy Alaszka az Egyesült Államok legnagyobb ivóvízgyűjtője, továbbá hogy az érintett vásárlóközönség különböző formájú tiszta vízben való természetes felesleggel hozza összefüggésbe Alaszkát, valamint hogy gazdaságilag jelentős mértékben állítják elő az ásványvizet Alaszkában, és már értékesítik a Közösségben, és így igen valószínű a további értékesítés. Ezért egyértelmű, hogy az „ALASKA” elnevezést a jövőben földrajzi jelzésként használhatják a versenytársak.

Ehelyett a Bíróság tévesen alkalmazta a Rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját és az ítélkezési gyakorlat elveit, mivel opportunista vizsgálat elvégzésével, azaz annak vizsgálatával, hogy az Alaszkából származó ásványvíznek a Közösségben való forgalmazása üzemgazdasági szempontok (versenyhelyzet, szállítási költségek) alapján ésszerű-e, vagy sem, további, a felvázolt elveken túlmutató követelményeket állított fel. E további követelmények a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabály, annak megfogalmazása és különösen az ítélkezési gyakorlat által kialakított elvek értelmében túl magasnak tekintendők, és túlságosan tág, a közösségi jogi szabályozás céljának meg nem felelő értelmezéshez vezetnek.