Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) T-396/05. és T-397/05. sz., ArchiMEDES kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 10-én hozott ítélete ellen az ArchiMEDES által 2009. augusztus 10-én benyújtott fellebbezés

(C-317/09. P. sz. ügy)

2009/C 267/67

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Architecture, Microclimat, Énergies Douces Europe et Sud, sarl (ArchiMEDES) (képviselő: P.-P. Van Gehuchten ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

Az ArchiMEDES azt kéri, hogy az Európai Közösségek Bírósága helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-396/05. és T-397/05. sz. egyesített ügyekben 2009. június 10-én hozott ítéletét, továbbá adjon helyt a fellebbező által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeknek, amelyekben a következőket kérte:

valamint a Bizottságot kötelezze az első- és másodfokú eljárásban felmerült valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében az ArchiMEDES négy jogalapra hivatkozik.

A fellebbező az első jogalapjában — amely a fellebbezőnek a Bizottság 2005. október 5-én kelt levelében foglalt, beszámítási követelést érvényesítő határozat megsemmisítése iránti kérelmére vonatkozik — azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 230. cikket, a francia Polgári Törvénykönyv 1291. cikkét, valamint tévesen indokolta a megtámadott ítéletet, illetve elmulasztotta indokolni azt. A fellebbező szerint ugyanis a beszámításról szóló határozat az EK 230. cikk értelmében vett, keresettel megtámadható aktust képez, a Bizottság által jelen esetben meghozott határozat elfogadása pedig az ArchiMEDES és a Bizottság között létrejött szerződésre irányadó francia Polgári Törvénykönyv 1291. cikkében szabályozott feltételek megsértésével történt, amely rendelkezés értelmében valamely követelés vitatása esetén e követelés csak attól kezdve válik bizonyossá, hogy a kötelezettel szemben bírósági határozat írja elő ezen összegnek a jogosult részére történő megfizetését. Az Elsőfokú Bíróság ezért megsértette a hivatkozott rendelkezéseket, amikor úgy ítélte meg, hogy a fellebbezőnek a továbbiakban nem áll érdekében a 2005. október 5-i határozat megsemmisítését kérni, mivel e határozat a fellebbező szerint szabálytalan egyoldalú aktust képez.

A fellebbező a második jogalapjában az emberi jogok védelméről szóló európai Egyezmény 6. cikkének, az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 64. cikkének, a harmadik személyek perbehívására vonatkozó szabálynak, a védelemhez való jognak, valamint a tisztességes eljáráshoz való jognak a megsértésére hivatkozik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság indokolás nélkül elutasította, hogy helyt adjon a fellebbező arra irányuló indítványának, hogy a szerződésben részes többi felet is hívják perbe, az ítélet pedig a szerződésben részes valamennyi fél jogviszonyára terjedjen ki. Ez az elutasítás ténylegesen azt eredményezi, hogy megszűnik az olyan szerződésben részes felek közötti fegyveregyenlőség, amely a Bizottság és több szerződő fél között jött létre, mivel a Bizottság adott esetben a vele szerződő valamennyi fél ellen egyszerre keresetet indíthat, miközben ez a lehetőség nem áll fenn abban az esetben, ha az igény csak a szerződő felek egyikével szemben érvényesíthető.

A fellebbező a harmadik jogalapjában — amely két részből áll — arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a Polgári törvénykönyv 1134. és 1165. cikkét, továbbá a közhiteleség elvét, a BU/209/95. sz. szerződés 1.1. és 10. cikkét, ugyanezen szerződés II. mellékletének 2.1., 2.2., 21.1. és 21.4. cikkét, valamint, hogy az Elsőfokú Bíróság elmulasztotta indokolni a megtámadott ítéletet, illetve tévesen indokolta azt. A fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság egyrészt azáltal sértette meg a hivatkozott rendelkezéseket, hogy elválasztotta egymástól a különböző szerződő felek jogait és kötelezettségeit, miközben ők együttesen és egyetemlegesen kötelesek a BU/209/95. sz. szerződés teljesítésére, másrészt pedig azáltal, hogy a fellebbezőt az alvállalkozói jogállása folytán úgy tekintette, mintha a szerződés vonatkozásában kívülállói minőségben járna el, miközben a fellebbező maga is szerződő fél volt.

A fellebbező a negyedik jogalapjában azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a Polgári Törvénykönyv 1134. és 1184. cikkét, továbbá a közhitelesség elvét, valamint a BU/209/95. sz. szerződés II. mellékletének 5. cikkét, ezenkívül pedig elmulasztotta indokolni a megtámadott ítéletet, illetve ellentmondásosan indokolta azt, amennyiben elismerte a Bizottság azon jogát, hogy 2005. augusztus 30. napjával egyoldalúan felmondja az említett szerződést, miközben azt állapította meg, hogy a Bizottság a zárójelentést több, mint három évvel korábban hallgatólagosan jóváhagyta.