1

Fellebbezésében a Melli Bank plc (a továbbiakban: Melli Bank) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-246/08. és T-332/08. sz., Melli Bank kontra Tanács egyesített ügyekben 2009. július 9-én hozott ítéletének (EBHT 2009., II-2629. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel az Elsőfokú Bíróság elutasította a Melli Bank által egyrészt a T-246/08. és T-332/08. sz. egyesített ügyekben az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/475/EK tanácsi határozat (HL L 163., 29. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) melléklete B. része 4. pontjának az őt érintő részében történő megsemmisítése iránt, másrészt pedig a T-332/08. sz. ügyben esetlegesen az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazhatatlanságáról szóló nyilatkozat tárgyában benyújtott kereseteit.

2

Amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 1. pontjában ismertette, a fellebbező Melli Bank a Financial Services Authority (Pénzügyi Szolgáltatások Felügyelete az Egyesült Királyságban) által engedélyezett és szabályozott, az Egyesült Királyságban bejegyzett és ott székhellyel rendelkező részvénytársaság. 2002. január 1-jén kezdte meg az Egyesült Királyságban pénzintézeti tevékenységét, a Bank Melli Iran bankfiókjának e tagállamban történő átalakulását követően. A Melli Bank felett teljes egészében tulajdonjoggal bíró anyavállalatot, a Bank Melli Irant az iráni állam ellenőrzi..

3

Az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni nyomásgyakorlás céljából annak érdekében, hogy az abbahagyja az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: atomfegyverek elterjedése), az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) 2006. december 23-án elfogadta az 1737. (2006) számú határozatot.

4

E határozat 12. pontjában a Biztonsági Tanács:

„[ú]gy határoz[ott], hogy valamennyi állam köteles befagyasztani a jelen határozat meghozatalának időpontjában vagy bármely későbbi időpontban a területén található pénzeszközöket, más pénzügyi eszközöket vagy gazdasági erőforrásokat, amelyek a Mellékletben szereplő olyan személyek vagy szervezetek, valamint más olyan személyek vagy szervezetek tulajdonában állnak, vagy ellenőrzése alá tartoznak, akiket, illetve amelyeket a [Biztonsági] Tanács vagy a bizottság akként jelölhet meg, hogy részt vesznek Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztésében, közvetlen kapcsolatban állnak azokkal, vagy támogatást nyújtanak azokhoz, vagy olyan személyek vagy szervezetek tulajdonában állnak vagy ellenőrzése alá tartoznak, akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy olyan jogalanyok tulajdonában állnak, vagy ellenőrzése alá tartoznak, amelyek az előbb említettek tulajdonában vannak, vagy ellenőrzése alatt állnak, akár törvénytelen módon is […]”

5

Az 1737. (2006) számú határozat melléklete megállapítja azon személyek és szervezetek listáját, akik, illetve amelyek részt vesznek az atomfegyverek elterjedésében, és amelyek pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait (a továbbiakban: pénzeszközök) be kell fagyasztani.

6

E listát később több határozat naprakésszé tette, különösen a Biztonsági Tanács 2007. március 24-i 1747. (2007) számú határozata, amellyel a Bank Sepah iráni bank és az Egyesült Királyságban található leányvállalatának, a Bank Sepah International plc-nek a pénzeszközeit befagyasztották. A fellebbezőre nem vonatkoztak a Biztonsági Tanács által hozott, pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések.

7

Ami az Európai Uniót illeti, az 1737. (2006) számú határozatot az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. február 27-i 2007/140/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 61., 49. o.) hajtotta végre.

8

A 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„Az alábbiakhoz [helyesen: az alábbi személyekhez és szervezetekhez] tartozó, azok [helyesen: valamint e személyek vagy szervezetek] tulajdonában lévő, vagy közvetve vagy közvetlenül általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt […] be kell fagyasztani:

9

A fellebbezőt nem említik a 2007/140 közös álláspont mellékletei.

10

Az Európai Közösség hatásköreit illetően az 1737. (2006) számú határozatot az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott 423/2007 rendelet hajtotta végre a 2007/140 közös álláspontra vonatkozóan, amelynek a tartalma lényegében hasonló az utóbbi tartalmához, mivel ugyanazon szervezetek és természetes személyek nevei szerepelnek e rendelet mellékleteiben.

11

E rendelet 5. cikke megtilt bizonyos, iráni személyekkel vagy szervezetekkel kapcsolatos, illetve Iránban történő felhasználásra irányuló tranzakciókat.

12

Az említett rendelet 7. cikkének a szövege a következő:

„(1)   A IV. mellékletben felsorolt személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alá tartozó [helyesen: a IV. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában lévő vagy közvetve vagy közvetlenül általuk ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt […] be kell fagyasztani. A IV. melléklet tartalmazza a[…] [Biztonsági Tanács] vagy a szankcióbizottság által az 1737. (2006) [...] BT-határozat 12. pontjával összhangban kijelölt személyeket, jogalanyokat [helyesen: szervezeteket] és szerveket.

(2)   Az V. mellékletben felsorolt személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve irányított [helyesen: az V. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában lévő, vagy közvetve vagy közvetlenül általuk ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt [...] be kell fagyasztani. Az V. melléklet azon természetes és jogi személyeket, jogalanyokat [helyesen: szervezeteket] és szerveket tartalmazza, amelyekre a IV. melléklet nem vonatkozik, és amelyeket a 2007/140[...] közös álláspont 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősítettek, mint amelyek:

(3)   A IV. és V. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek számára vagy javára semmilyen pénzeszközt vagy gazdasági forrást sem közvetve, sem közvetlenül nem szabad rendelkezésre bocsátani.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések közvetlen vagy közvetett kijátszását célzó vagy eredményező tevékenységekben tudatosan és szándékosan részt venni tilos.”

13

A fellebbezőt nem említi a 423/2007 rendelet V. melléklete.

14

E rendelet 13. cikke előírja az érintett személyek és szervezetek számára, hogy adjanak meg különböző információkat a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak, és hogy működjenek velük együtt.

15

Az említett rendelet 15. cikke (2) és (3) bekezdésének szövege a következő:

„(2)   A Tanács minősített többséggel eljárva létrehozza, felülvizsgálja és módosítja a 7. cikk (2) bekezdésében említett személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] és szervek listáját, teljes összhangban a Tanács által a 2007/140[...] közös álláspont II. mellékletének tekintetében tett meghatározásokkal [helyesen: mellékletével kapcsolatban hozott határozatokkal]. Az V. mellékletben foglalt listát rendszeresen, legalább 12 havonta felül kell vizsgálni.

(3)   A Tanács a (2) bekezdésnek megfelelően hozott döntések [helyesen: határozatok] egyedi és különös indokait megállapítja, és azt az érintett személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek tudomására hozza.”

16

Ugyanezen rendelet 16. cikke szerint a tagállamok megállapítják a rendelet megsértése esetén alkalmazható szankciókat.

17

A Biztonsági Tanács 2008. március 3-i 1803. (2008) számú határozatának 10. pontja értelmében a Biztonsági Tanács arra kért „valamennyi államot, hogy tanúsítson éberséget a területén található pénzügyi intézmények által az Iránban székhellyel rendelkező bármely bankkal – különösen a Banque Mellivel és a Banque Saderat-val –, valamint azok bankfiókjaival és külföldi kirendeltségeivel folytatott tevékenységekkel kapcsolatban annak elkerülése érdekében, hogy e tevékenységek az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekhez vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztéséhez vezessenek”.

18

A 2007/140 közös álláspont módosításáról szóló, 2008. június 23-i 2008/479/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 163., 43. o.) többek között a 2007/140 közös álláspont II. mellékletének helyébe lépett. E melléklet tartalmaz egy „Természetes személyek” című A., és egy „Szervezetek” című B. részt.

19

A 2008/479 közös álláspont alapján a Bank Melli Irant és a Melli Bankot felvették a pénzeszközök befagyasztásával érintett szervezetek közé. A 2008/479 közös álláspont melléklete B. részének 5. pontja a „Név” című első oszlopban a következő információkat tartalmazza:

„Bank Melli, Melli Bank Iran, valamint minden fiókjuk és leányvállalatuk [beleértve a következőket:]

20

Az „Azonosító adat” című második oszlopban minden egyes érintett bank neve mellett szerepel cím.

21

A harmadik, „Indoklás” című oszlop a következő szöveget tartalmazza:

„Pénzügyi támogatást nyújt vagy próbál nyújtani az iráni nukleáris és rakétaprogramokban részt vevő vagy e programok számára termékeket beszerző vállalatok (AIO, SHIG, SBIG, AEOI, Novin Energy Company, Mesbah Energy Company, Kalaye Electric Company és DIO) számára. A Bank Melli Irán érzékeny tevékenységeinek segítője. Számos esetben segítette érzékeny termékek beszerzését Irán nukleáris és rakétaprogramjaihoz. Pénzügyi szolgáltatások széles skáláját nyújtotta – például akkreditívnyitás, számlavezetés – az iráni nukleáris és rakétaprogramokhoz kapcsolódó szervezetek nevében. [A] Biztonsági Tanács 1737. és 1747. sz. […] határozat[a] a fenti cégek [helyesen: társaságok] közül sokat megjelölt.”

22

A negyedik, „A jegyzékbe való felvétel időpontja” című oszlopban a „2008.6.23.” dátum szerepel.

23

2008. június 23-án a Tanács elfogadta a vitatott határozatot is. E határozat melléklete a 423/2007 rendelet V. mellékletének helyébe lép. E határozat tartalmaz egy „Természetes személyek” című A., és egy „Jogi személyek, jogalanyok és szervezetek [helyesen: szervezetek és szervek]” című B. részt, amelyek ugyanazokat az oszlopokat tartalmazzák, mint amelyek a 2008/479 közös álláspont mellékletében szerepelnek. A fellebbező az említett B. rész 4. pontjában szerepel. A fellebbezőre vonatkozó információk azonosak azokkal, amelyek az említett közös álláspont mellékletében szerepelnek, a jegyzékbe való felvétel időpontjának kivételével, amely 2008. június 24. volt. Az említett határozatot 2008. június 24-én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

24

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. június 25-én benyújtott keresetlevelével a fellebbező előterjesztette a keresetet a T-246/08. sz. ügyben, amely keresettel a vitatott határozat melléklete B. része 4. pontjának az őt érintő részében történő megsemmisítését, valamint a Tanácsnak a költségek viselésére való kötelezését kérte.

25

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. augusztus 15-én benyújtott keresetlevelével a fellebbező előterjesztette a keresetet a T-332/08. sz. ügyben, amely keresettel azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:

26

A Francia Köztársaságnak, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint az Európai Közösségek Bizottságának megengedték, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásba.

27

Kérelmeinek alátámasztása érdekében a fellebbező több jogalapra hivatkozott. Az első jogalap azon alapult, hogy a Bank Melli Iran nem vett részt az atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában. A második jogalap a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának téves értelmezésén és alkalmazásán alapult, mivel a Tanácsnak mérlegelési mozgástere volt. A másodlagosan kifejtett harmadik jogalap e 7. cikk (2) bekezdése d) pontjának az arányosság elvének megsértése miatti jogellenességén alapult, amennyiben e rendelkezés arra kötelezte a Tanácsot, hogy vegye fel a fellebbezőt az említett rendelet V. mellékletében szereplő listára. A negyedik jogalap az említett 7. cikk (2) bekezdése d) pontjának téves értelmezésén vagy alkalmazásán alapult, mivel a fellebbező nem minősül e rendelkezés értelmében az anyavállalat „tulajdonában vagy ellenőrzése” alatt álló szervezetnek. Az ötödik jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén alapult. A hatodik jogalap a vitatott határozatra vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésén alapult.

28

Az Elsőfokú Bíróság az első jogalapot elfogadhatatlannak nyilvánította, azzal az indokkal, hogy a Bank Melli Iran atomfegyverek elterjedésének finanszírozásában való részvételének hiánya puszta állítás volt a keresetlevélben, és hogy mivel e jogalapot később hozták fel, az új jogalapnak minősült.

29

Az Elsőfokú Bíróság ezt követően megvizsgálta az összes többi jogalapot, és elutasította azokat.

30

A Melli Bank azt kéri, hogy a Bíróság:

31

A Tanács, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság azt kérik, hogy a Bíróság:

32

A fellebbezés négy jogalapon alapszik. Első jogalapjával, amely két részből áll, a fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja kötelező rendelkezésnek minősül, pedig e jogalap első része szerint ezen értelmezés ellentétes e rendelkezés szövegével, a jogalap második része szerint pedig az arányosság elvével. Második jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy vélte, hogy az említett 7. cikk (2) bekezdésének d) pontja megfelel az arányosság elvének. Harmadik jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot az annak meghatározására irányuló feltétel megfogalmazását és alkalmazását illetően, hogy a fellebbező az anyavállalat tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll-e. Negyedik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra következtetett, hogy a Tanács eleget tett a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében említett személyek, szervezetek és szervek listájára történő felvételre irányuló határozatára vonatkozó indokolási kötelezettségének.

33

Az első jogalap első része lényegében a megtámadott ítélet 61–67. pontjára, valamint 69. és 70. pontjára vonatkozik.

34

A fellebbező vitatja a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő „be kell fagyasztani” kifejezés elemzését, amelyet az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 63. pontjában fejtett ki, és amelyből arra következtetett, hogy a Tanácsnak nem volt mérlegelési jogköre. A fellebbező szerint az említett (2) bekezdés második mondatában „amelyeket […] úgy minősítettek” kifejezés használata árnyalja a „tartalmazza” kifejezés korábbi használatát, és azt bizonyítja, hogy a Tanácsnak értékelést és azonosítást kellett elvégeznie annak meghatározása érdekében, hogy a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló szervezetek eszközeit be kell-e fagyasztani. Az Elsőfokú Bíróság ezen következtetése egyébként ellentmondásban van a megtámadott ítélet 64. és 65. pontjával, amelyekben az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy a Tanácsnak értékelnie kellett, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának valamennyi alkalmazási feltétele fennállt-e az olyan jogalanyok kizárólagos tulajdonában álló leányvállalatok esetében is, amelyeket úgy minősítettek, hogy részt vesznek az atomfegyverek elterjedésében.

35

A fellebbező szerint a 423/2007 rendelet az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében említett személyek, szervezetek és szervek listájára történő felvétel személyi alapú megközelítését írja elő, ami igazolja az e rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon kötelezettséget, amely szerint minden egyes jogalany e listára történő felvételét külön indokolni kell, ami előírja a Tanácsnak, hogy jelölje meg azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy valamely konkrét jogalany megfelel az említett listán való szerepeltetéshez megkívánt feltételeknek.

36

A Tanács, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság vitatja ezt az értelmezést.

37

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]z V. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában lévő vagy közvetve vagy közvetlenül általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt [...] be kell fagyasztani”, és hogy „[a]z V. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, amelyekre a IV. melléklet nem vonatkozik, és amelyeket a 2007/140/KKBP közös álláspont 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősítettek, mint amelyek [...] olyan jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek az a) vagy b) pontban említett [atomfegyverek elterjedésében részt vevő, azzal közvetlen kapcsolatban álló, vagy azt támogató] személy, jogalany szervezet vagy szerv tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, akár törvénytelen módon is”.

38

Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően (lásd analógia útján a 292/82. sz. Merck-ügyben 1983. november 17-én hozott ítélet [EBHT 1983., 3781. o.] 12. pontját és a C-480/08. sz. Teixeira-ügyben 2010. február 23-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-1107. o.] 48. pontját) az Elsőfokú Bíróság a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezése érdekében figyelembe vette az említett rendelkezés szövegezését és szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi.

39

Amint azt a főtanácsnok az indítványa 40. pontjában megállapította, az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontja szövegének értelmezésekor azt állapította meg, hogy e rendelkezés kötelezi a Tanácsot valamely olyan jogalany „tulajdonában vagy ellenőrzése alatt” álló jogalany pénzeszközeinek befagyasztására, amelyet a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében úgy minősítettek, mint amely részt vesz az atomfegyverek elterjedésében, mivel a Tanács esetenként értékeli az érintett jogalanyok „tulajdonban vagy ellenőrzés alatt” álló minőségét.

40

Az Elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 64. 65. pontjában, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének bevezető részében szereplő „úgy minősítettek” kifejezésekre tekintettel, valamely jogalany „tulajdonban vagy ellenőrzés alatt” álló minőségét a Tanácsnak esetenként kell értékelni különösen a szóban forgó tulajdonban állás mértéke vagy ellenőrzés intenzitásának függvényében. Az Elsőfokú Bíróság azt is helyesen hangsúlyozta az említett ítélet 63. és 69. pontjában, hogy a 423/2007 rendeletnek ugyanebben a rendelkezésében a „be kell fagyasztani” megfogalmazás használata miatt pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés elfogadása kötelező azon jogalannyal szemben, amelyet a Tanács úgy minősített, mint amely olyan jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, amelyet úgy minősítettek, hogy részt vesz az atomfegyverek elterjedésében, és nem kell azzal a ténnyel indokolni, hogy a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalany maga részt vesz az atomfegyverek elterjedésében.

41

Az Elsőfokú Bíróság e két megfontolása nem mond ellent egymásnak, mivel az első azon kötelezettségre vonatkozik, hogy bizonyos mérlegelési jogkörrel meg kell vizsgálni az érintett jogalany „tulajdonban vagy ellenőrzés alatt” álló jogalany minőségét, míg a második arra a kötelezettségre vonatkozik, hogy be kell fagyasztani az ilyen jogalany pénzeszközeit annak ellenőrzése nélkül, hogy ő maga részt vesz-e az atomfegyverek elterjedésében.

42

Ilyen körülmények között nem lehet a Tanácsnak a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalany minőségre vonatkozó mérlegelési jogköre létezéséből levonni azt a következtetést, hogy arra is van jogköre, hogy értékelje az ilyen jogalanynak az atomfegyverek elterjedésében való közreműködését a pénzeszközei befagyasztásának előírásáról való döntés érdekében.

43

Az ilyen jogkör elismerésére vonatkozóan semmilyen következtetést nem lehet levonni a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében említett indokolási kötelezettségből sem. Ugyanis azon egyedi és különös indokok, amelyeket a Tanács köteles megjelölni, az érintett személyek, szervezetek és szervek szóban forgó listára történő felvételére vonatkoznak, vagyis az adott esetben az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeiben való részvételre, vagy a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalanyokat illetően azokat az indokokat jelentik, amelyek a Tanácsot arra a vélekedésre vezették, hogy a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt állás feltétele teljesül.

44

Az előzőekre tekintettel a fellebbezés első jogalapjának első része nem megalapozott, következésképpen el kell utasítani.

45

Az első jogalap második részében a fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság, azáltal hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy értelmezte, hogy az nem hagy mérlegelési mozgásteret a Tanácsnak annak meghatározására, hogy a leányvállalat megfelel-e az e rendelkezés által megállapított feltételeknek, megsértette az arányosság elvét. A második jogalappal a fellebbező azt állítja, hogy még ha a Bíróságnak úgy is kellene vélekednie, hogy az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontja alkalmazásának kötelező jelleget kellene tulajdonítani, maga e rendelkezés sérti az arányosság elvét, és ezért a jelen esetben alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani az EK 241. cikk értelmében, ami jogalapjától fosztaná meg a vitatott határozatot. Ezen rész és e jogalap lényegében a megtámadott ítélet 75., 76., 99., 102. és 103. pontjára, valamint 107–110. pontjára vonatkozik.

46

A fellebbező kifogásolja az Elsőfokú Bíróság által kifejtett érvelést, amennyiben az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a Biztonsági Tanács határozatait a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezése érdekében. A fellebbező emlékeztet az e határozatok és e rendelet között fennálló kapcsolatra, ami többek között az említett rendelet (1), (2), (5) és (6) preambulumbekezdéséből, valamint a 2007/14 közös álláspont preambulumbekezdéseiből következik. Egyébként az 1803. (2008) számú határozat, még ha elfogadására a 423/2007 rendeletet követően került is sor, különös jelentőséggel bír e rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezése szempontjából. Azon tény ugyanis, hogy a Biztonsági Tanács nem hozott semmilyen, pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedést a fellebbezővel szemben, de e határozat 10. pontjában azt ajánlotta az államoknak, hogy „tanúsíts[anak] éberséget”, arra utal, hogy a pénzeszközök befagyasztásánál kevésbé súlyos intézkedések hatékonyak lehettek volna a Biztonsági Tanács határozatai által kitűzött célok eléréséhez.

47

A fellebbező egyebekben úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy tekintette – amint azt megállapította a megtámadott ítélet 103. pontjának utolsó mondatában –, hogy az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek minősített jogalany tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása szükséges és megfelelő volt az említett jogalannyal szemben elfogadott intézkedések hatékonyságának biztosítása, és annak garantálása érdekében, hogy ezen intézkedéseket ne kerüljék meg. A fellebbező szerint a 423/2007 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése, 7. cikkének (3) és (4) bekezdése, 13. cikke, valamint 16. cikke már rendelkeztek hatékony intézkedésekről. Az Elsőfokú Bíróság tévesen utasította el a fellebbező által javasolt alternatív intézkedéseket, azzal, hogy azok nem alkalmasak a megállapított korlátozó intézkedésekkel esetlegesen összeegyeztethetetlen ügyletek megelőzésére. Mindenesetre, ami a visszamenőleges alternatív intézkedéseket illeti, lehetséges lett volna a leányvállalatot csak az említett intézkedések alkalmazása után felvenni a listára. Az Elsőfokú Bíróság, azáltal hogy így határozott, elferdítette az arányosság elvét, és áthelyezte a bizonyítási terhet, megkövetelve, hogy a fellebbező bizonyítsa az alternatív intézkedések abszolút hatékonyságát.

48

Ezenkívül a fellebbező szerint az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 107. pontjában ezen alternatív intézkedések hatékonyságára alapított érvelésének kategorikus elutasítása nyilvánvalóan alkalmatlan volt, tekintettel az alapvető jogaiban a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések által okozott sérelem jelentőségére.

49

A fellebbező kijelenti, hogy a Bank Melli Iran húsz leányvállalata közül csak kettő került említésre a vitatott határozatban. Egy másik, a megtámadott ítélet 53. pontjában említett példával is szolgált az Elsőfokú Bíróság számára, amelyből kiderül, hogy a Tanács anélkül vett fel egy anyavállalatot a szóban forgó listára, hogy hat leányvállalata közül egyet is említett volna. Ebből arra következtet, hogy vagy a Tanácsnak mérlegelési jogköre van a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának alkalmazásakor, amint azt a fellebbező állítja, vagy e gyakorlat bizonyítja azon kötelezettség aránytalan jellegét, hogy minden leányvállalatot fel kell venni az említett listára.

50

A fellebbező ebből arra következtet, hogy a Tanácsnak mérlegelési mozgástere van, és hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy értelmezte a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját, hogy annak alkalmazása kötelező jellegű. Az említett 7. cikk (2) bekezdésének d) pontja legalábbis kétértelmű. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint, ha egy másodlagos jogi rendelkezést többféleképpen lehet értelmezni, azon értelmezést kell előnyben részesíteni, amely összhangba hozza e rendelkezést a Szerződéssel. A jelen esetben az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem úgy értelmezte a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontját, hogy a Tanácsnak volt mérlegelési mozgástere.

51

A Tanács, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság úgy vélik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot a szóban forgó intézkedés arányosságának értékelésekor.

52

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken (a C-491/01. sz., British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ügyben 2002. december 10-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-11453. o.] 122. pontja, a C-453/03., C-11/04., C-12/04. és C-194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben 2005. december 6-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10423. o.] 68. pontja, valamint a C-58/08. sz., Vodafone és társai ügyben 2010. június 8-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4999. o.] 51. pontja).

53

A fellebbező nem a követett cél – vagyis a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében az atomfegyverek iráni elterjedése elleni küzdelem – jogszerűségét vitatja, hanem a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalanyok pénzeszközei befagyasztásának szükséges és megfelelő jellegét. A fellebbező először is azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy nem kellően vette figyelembe a Biztonsági Tanács határozatait a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének értelmezése érdekében.

54

E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy egyfelől a Biztonsági Tanács határozatai, másfelől a Tanács közös álláspontjai és rendeletei külön jogrendszerekbe tartoznak. Az egyrészt az Egyesült Nemzetek, másrészt pedig az Unió keretében elfogadott jogi aktusokat ugyanis olyan szervek fogadták el, amelyek az alapokmányaik – az alapító szerződések – által számukra biztosított önálló hatáskörrel rendelkeznek (a C-548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-11381. o.] 100. és 102. pontja).

55

A fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 103. pontjában a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak a valamely közös álláspont által hivatkozott határozatának végrehajtására irányuló közösségi intézkedések kidolgozása során a Közösségnek megfelelően figyelembe kell vennie az érintett határozat szövegét és céljait. Ugyancsak figyelembe kell venni a Biztonsági Tanács határozatának szövegét és célját azon rendelet értelmezése céljából, amelynek a végrehajtására e rendelet vonatkozik (a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 104. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Az Elsőfokú Bíróság figyelembe vette az 1737. (2006) számú határozatot, hiszen a megtámadott ítélet 6. pontjában azt állapította meg, hogy azt a 423/2007 rendelet hajtotta végre, amelynek tartalma lényegében azonos a 2007/140 közös állásponttal. Ezzel kapcsolatban a fellebbező nem bizonyítja, hogy az Elsőfokú Bíróság mennyiben juthatott volna eltérő következtetésre a tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló jogalanyok pénzeszközei befagyasztásának szükségességét illetően. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az 1737. (2006) számú határozat a 12. pontjában kifejezetten előírja azon jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztását, amelyek olyan személyek vagy szervezetek tulajdonában állnak vagy ellenőrzése alá tartoznak, akik, illetve amelyek részt vesznek az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris tevékenységeiben.

57

Ami az 1803. (2008) számú határozatot illeti, az nem ír elő konkrét intézkedéseket az államoknak, hanem arra kéri őket, hogy tanúsítsanak éberséget a területükön található pénzügyi intézmények által a Bank Melli Irannal folytatott tevékenységekkel kapcsolatban annak elkerülése érdekében, hogy e tevékenységek az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekhez vezessenek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 107. pontját). Ezen ajánlásból nem lehet a Bank Melli Iran tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogalanyok pénzeszközei befagyasztása szükségessének hiányára következtetni.

58

Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor azt állapította meg a megtámadott ítélet 103. pontjában, hogy amikor valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany pénzeszközeit befagyasztják, nem elhanyagolható mértékű veszély áll fenn arra, hogy az nyomást gyakorol a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogalanyokra a rá vonatkozó intézkedések hatásának megkerülése érdekében, és hogy e jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása szükséges és megfelelő a meghozott intézkedések hatékonyságának biztosítása, és annak garantálása érdekében, hogy ezen intézkedéseket ne kerüljék meg.

59

Ami másodszor a fellebbező által hivatkozott alternatív intézkedéseket illeti, mindjárt az elején meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 109. pontjában az Elsőfokú Bíróság kizárta az ügyletek előzetes engedélyezésére és független közvetítő általi felügyeletére vonatkozó intézkedések vizsgálatát, valamint az Iráni Iszlám Köztársasággal kötött ügyletek teljes tilalmát, amely intézkedésekre a tárgyaláson hivatkoztak először, azzal az indokkal, hogy azokra hivatkozni az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §-ával és 76a. cikkének 3. §-ával ellentétes. A megtámadott ítélet 107. pontjában az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy a vitatott határozat elfogadása időpontjában fennálló felügyeleti és ellenőrző intézkedések – az említett ítélet 103. pontjában kifejtett veszélyhez képest – megfelelő jellegére alapított érvet nem támasztották alá, megállapítva így a bizonyítékok hiányát, amelynek vizsgálata nem feladata a Bíróságnak a fellebbezés keretében. Ami az említett ítélet 108. pontjában említett visszamenőleges intézkedéseket illeti, az Elsőfokú Bíróság azok hatékonyságát ténymegállapítások révén vizsgálta, amelyek vizsgálata szintén nem feladata a Bíróságnak a fellebbezés keretében.

60

E körülményekre tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 110. pontjában szereplő azon következtetése, amely szerint a fellebbező által javasolt alternatív intézkedések nem voltak megfelelőek a kitűzött cél elérésére, nem kérdőjelezhető meg.

61

Hasonlóképpen, amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 53. pontjában, és az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 111. és 112. pontjában figyelembe vett okokból, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, következtethetett arra, hogy tekintettel a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának elsődleges jelentőségére, valamely gazdasági tevékenység szabad gyakorlásának, valamint a valamely letelepedett bank tulajdonhoz való jogának a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések által okozott korlátozásai nem voltak aránytalanok a kitűzött célokhoz képest.

62

Harmadszor a fellebbező arra a tényre hivatkozik, hogy a Tanácsnak nem gyakorlata, hogy befagyassza az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalanyok tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló valamennyi jogalany pénzeszközeit. Az Elsőfokú Bíróság azonban nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az alábbiakat állapította meg:

63

Szintén nem jelent téves jogalkalmazást, hogy a megtámadott ítélet 76. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fellebbező által hivatkozott és a jelen ítélet 50. pontjában felidézett, a közösségi jogi aktusok értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem volt releváns, mivel nem állt fenn kétely a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezését illetően.

64

E megfontolásokból az következik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg az arányosság elvét, sem a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezése során, sem e rendelkezés fellebbezőre történő alkalmazásának vizsgálata során. Következésképpen a fellebbezés első jogalapjának második része és második jogalapja megalapozatlan, és el kell utasítani azokat.

65

A fellebbező a megtámadott ítélet 119–129. pontját vitatja. Hangsúlyozza, hogy a figyelembe veendő feltétel az említett ítélet 121. pontjában kifejtett feltétel, amely szerint azt kell vizsgálni, hogy „a felperes – mivel a [Bank Melli Iran] tulajdonában áll – nem elhanyagolható valószínűséggel arra indítható-e, hogy megkerülje az anyavállalatával szemben meghozott intézkedéseket”.

66

Az Elsőfokú Bíróság azonban tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 123. pontjában úgy tekintette, hogy csak kivételes körülmények igazolhatják a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett jogalany kizárólagos tulajdonában álló leányvállalatra történő alkalmazásának mellőzését.

67

A fellebbező az Elsőfokú Bíróság által azáltal elkövetett téves jogalkalmazásra is hivatkozik, hogy nem megfelelő módon vette figyelembe a versenyjogra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. A fellebbező azt állítja, hogy a versenyjogban alkalmazott vélelem megdönthető. Másfelől míg a versenyjogban az érintett társaságoknak megengedett, hogy észrevételeket nyújtsanak be a Bizottsághoz, a jelen esetben nem ez volt a helyzet, mivel a szóban forgó listára anélkül vették fel a fellebbezőt, hogy lehetősége lett volna a Tanács álláspontját vitatni.

68

A fellebbező továbbá azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 121. pontjában megállapított feltétel vele szemben történő alkalmazása során. Nevezetesen tévesen alkalmazta a jogot, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonított az anyavállalat azon lehetőségének, hogy kinevezheti a Melli Bank igazgatóit. A Melli Bank e tekintetben felidézi az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetlevél 17. pontjában hivatkozott számos elemet, valamint a kereskedelmét érintően hozott korlátozásokat, és ezekből arra következtet, hogy nem volt szükséges egy olyan intézkedés elfogadása, mint a pénzeszközei befagyasztása.

69

A fellebbező szerint abból az elvből kiindulva, hogy jogellenes magatartást fog tanúsítani, a vitatott határozat és a megtámadott ítélet sértik az ártatlanság vélelmének elvét, mivel a pénzeszközök befagyasztása büntetőjogi szankcióhoz hasonítható.

70

A Bizottság hangsúlyozza, hogy szintén ezen jogalap keretében a fellebbező nem bizonyítja, hogy az Elsőfokú Bíróság érvelése mennyiben jelent téves jogalkalmazást. Másfelől a fellebbező vitatja a tények és bizonyítékok értékelését.

71

A Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság vitatja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 121. pontjának első mondatában figyelembe vett feltételt. Szerintük a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja tartalmaz egy alternatív feltételt, ezért ha bizonyított, hogy a fellebbező teljes egészében a Bank Melli Iran tulajdonában áll, már nem szükséges bizonyítani az utóbbi által történő ellenőrzés létezését. A Bizottság szerint az Elsőfokú Bíróság által az ilyen ellenőrzés létezésének bizonyítása érdekében figyelembe vett különböző bizonyítékok „inkább olyan szempontok, amelyek [...] az említett 7. cikk (2) bekezdése d) pontjának ratio legisét bizonyítják”.

72

Az Egyesült Királyság azonban kiemeli, hogy még akkor is, ha az Elsőfokú Bíróság által figyelembe vett feltétel elfogadásra kerülne, a fellebbező nem bizonyítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot az általa követett érvelés során.

73

Ami a versenyjogra alapított feltételek Elsőfokú Bíróság általi alkalmazását illeti, a Tanács, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság úgy érvelnek, hogy az Elsőfokú Bíróság csak merített azokból.

74

Ezen intézmények és tagállamok emlékeztetnek a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a pénzeszközök befagyasztása csak biztosítási intézkedés, nem pedig szankció.

75

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírja azon jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztását, amelyeket az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében vett, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként, azzal közvetlen kapcsolatban állóként vagy azt támogatóként minősített jogalanyok tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogalanyként minősítenek. E rendelkezést az 1737. (2006) számú határozat 12. pontjának fényében kell értelmezni, amely előírja azon jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztását, amelyek olyan személyek vagy szervezetek tulajdonában állnak vagy ellenőrzése alá tartoznak, akiket, illetve amelyeket atomfegyverek elterjedésében részt vevőként, azzal közvetlen kapcsolatban állóként vagy azt támogatóként jelöltek meg.

76

A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja két alternatív feltételről rendelkezik: a tulajdonban és az ellenőrzés alatt állásról. A vitatott határozatból, valamint a Tanács által a tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett, az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 120. pontjában felidézett észrevételekből kitűnik, hogy a fellebbező pénzeszközeinek befagyasztására azzal az indokkal került sor, hogy a Bank Melli Iran „tulajdonában álló” jogalany. Az Elsőfokú Bíróság tehát helyesen korlátozta vizsgálatát a Melli Banknak a Bank Melli Iran tulajdonában állása ellenőrzésére.

77

A fellebbező nem vitatja, hogy teljes egészében a Bank Melli Iran tulajdonában áll. Úgy véli azonban, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta meg a jogilag megkövetelt módon, hogy a Bank Melli Iran tulajdonában állása miatt nem elhanyagolható valószínűséggel arra volt-e indítható, hogy megkerülje az anyavállalatával szemben meghozott intézkedéseket, és így a megtámadott ítélet 121. pontjának első mondatára hivatkozik.

78

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának az 1737. (2006) számú határozat 12. pontjának fényében értelmezett egyértelmű szövege ellenére, és úgy, hogy a fellebbező nem vitatta, hogy a Bank Melli Iran kizárólagos tulajdonában áll, az Elsőfokú Bíróság szükségesnek tartotta, hogy kiegészítő vizsgálatot végezzen.

79

Ezáltal nem alkalmazta helyesen az uniós jogot. Amikor ugyanis valamely jogalany az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett jogalany 100%-os tulajdonában áll, teljesül a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett, tulajdonban állásra vonatkozó feltétel.

80

E téves jogalkalmazás azonban nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel az Elsőfokú Bíróság mindenféleképpen elutasította a fellebbező jogalapját.

81

A fellebbező állításával ellentétben a vele szemben a Bank Melli Iran kizárólagos tulajdonában állása következtében meghozott intézkedés nem sérti az ártatlanság vélelmét. A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedésnek a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján történő meghozatala ugyanis nem konkrétan egy olyan jogalany önálló magatartására vonatkozik, mint a fellebbező, nem követel meg tehát tőle az említett rendelet előírásaival ellentétes magatartást.

82

Következésképpen a harmadik jogalap nem megalapozott.

83

A fellebbező vitatja az Elsőfokú Bíróság által követett és a megtámadott ítélet 143–151. pontjában kifejtett érvelést. A fellebbező emlékeztet arra, hogy a sérelmet okozó aktus indokolását az aktussal egyidejűleg kell közölni az érdekelttel, és hangsúlyozza, hogy a jelen esetben a vitatott határozat nem tartalmazott egyetlen „egyedi és különös indokot” sem, ahogyan azt a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése megkövetelné. Válaszában a fellebbező utal arra, hogy az említett határozatról értesíteni kellett volna.

84

Először is a fellebbező szerint nem volt elég, hogy a Tanács a vitatott határozatban megemlíti, hogy azt a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően hozták meg, mivel e rendelkezés különböző eseteket tartalmaz, amelyek alapján a Tanács felvehette őt a szóban forgó listára.

85

Másodszor semmilyen magyarázat nem található arra, hogy miért vélte úgy a Tanács, hogy nem elhanyagolható a valószínűsége annak, hogy a fellebbező arra indítható, hogy megkerülje az anyavállalata e listára történő felvétele hatásait.

86

A fellebbező harmadszor azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság azon kijelentése, amely szerint a Tanács hallgatólagosan úgy vélte, hogy a fellebbező az anyavállalata tulajdonában áll a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmében, és hogy ezért ezen az alapon vette fel az említett listára, elsietett következtetés, amely semmiképpen nem következik a vitatott határozat szövegéből.

87

Negyedszer a fellebbező úgy érvel, hogy a vitatott határozattal szembeni keresetindítás lehetősége nem változtat azon a tényen, hogy a Tanács megsértette az e határozattal kapcsolatos indokolási kötelezettségét.

88

Ötödször a fellebbező jelzi, hogy levélváltásba kezdett a Tanáccsal a szóban forgó listára történő felvétele és a pénzeszközei befagyasztási okai megállapításának megkísérlése érdekében, de hogy a Tanács megtagadta számára az iratbetekintést.

89

A Tanács, a Francia Köztársaság és a Bizottság vitatja a vitatott határozatról való értesítés elmaradására alapított jogalap elfogadhatóságát.

90

A Bizottság megemlíti, hogy a fellebbező nem vitatja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 146. pontjában kimondott azon elvet, amely szerint a jogalap feltüntetésén kívül a Tanácsra háruló indokolási kötelezettség arra a körülményre vonatkozik, hogy az érintett jogalany olyan jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, amelyet a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősítettek.

91

E tekintetben a Tanács, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítélet 147. és azt követő pontjaiban, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott határozat kellően indokolt volt. Különösen a Melli Banknak az említett határozat melléklete B. részének 4. pontjában történő említése lehetővé tette a fellebbező számára, hogy tisztában legyen azzal, hogy a pénzeszközei befagyasztására a Bank Melli Iran leányvállalata minősége miatt került sor.

92

Mindjárt az elején el kell utasítani a vitatott határozatról való értesítés elmaradására alapított jogalapot. Amint ugyanis a főtanácsnok megállapította az indítványa 66. pontjában, e jogalapra nem hivatkoztak az Elsőfokú Bíróság előtt. Márpedig a fellebbezés során a Bíróság hatásköre főszabály szerint az első fok bírái előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik (a C-544/09. P. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 15-én hozott ítélet 63. pontja).

93

Ami az indokolási kötelezettséget illeti, a fellebbező nem vitatja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 143–145. pontjában felidézett azon elvet, amely szerint e kötelezettséget az ügy körülményeihez képest kell értékelni. A fellebbező azonban azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy tekintette, hogy a vitatott határozat indokolása elegendő volt, és megfelelt a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében említett, e határozat egyedi és különös indokainak megjelölésére vonatkozó kötelezettségnek.

94

A megtámadott ítélet 147. pontjában az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy a Tanács mind a vitatott határozat címében, mind annak (2) preambulumbekezdésében utalt e határozat elfogadásának jogalapjára, vagyis a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére, az említett határozat melléklete B. részének 4. pontjában pedig arra a tényre, hogy a Bank Melli Iran részt vett az atomfegyverek elterjedésében, és hogy a fellebbező e társaság bankfiókjai és leányvállalatai között szerepelt.

95

A fellebbező állításával ellentétben a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazás nélkül állapította meg, hogy nem volt szükség annak pontosítására, hogy a vitatott határozatot – amennyiben az őt érintette – az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján fogadták el, mivel ott megemlítette a Bank Melli Iran bankfiókjait és leányvállalatait.

96

Az Elsőfokú Bíróság ezért nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 148. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezőnek a Bank Melli Iran leányvállalataként történő említése – a fellebbező által szükségszerűen ismert és soha nem vitatott tény – elegendő volt az indokolási kötelezettségre vonatkozó, általa felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel.

97

Ami a keresetindítás lehetőségét illeti, a fellebbező érve a megtámadott ítélet téves értelmezéséből ered. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis nem egyszerűen utalt arra az említett ítélet 151. pontjában, hogy a fellebbező keresetet indíthatott, hanem részletezte a T-246/08. sz. ügyben benyújtott keresetlevél tartalmát az indokolás elégséges voltára vonatkozó következtetése alátámasztása érdekében, mivel e tekintetben úgy gondolta, hogy a keresete előterjesztése időpontjában a fellebbező tudatában volt a pénzeszközei befagyasztása és az anyavállalatának, a Bank Melli Irannak felrótt, az atomfegyverek elterjedésében való részvétel közötti összefüggésnek.

98

Ami a Tanács irataiba való betekintés hiányára alapított érvet illeti, az a vitatott határozatra vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap vizsgálata szempontjából nem releváns, mivel az Elsőfokú Bíróság, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, azt állapította meg, hogy az említett határozat indokolása elégséges volt a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra tekintettel.

99

Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

100

Mivel a fellebbező által hivatkozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést el kell utasítani.

101

A Bíróság eljárási szabályzatának 122. cikke értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amely rendelkezés e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Tanács, a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: