Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A 2030-ig tartó időszakra szóló új uniós erdőgazdálkodási stratégia

(COM(2021) 572 final)

(2022/C 152/28)

Előadó:

Simo TIAINEN

Felkérés:	Európai Bizottság, 2021.8.10.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.25.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	227/1/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiájában az Európai Bizottság helyesen állapítja meg, hogy az erdők sokrétű szerepet játszanak, és komoly gazdasági, társadalmi és környezeti jelentőséggel rendelkeznek. Az erdők életképessége és egészsége alapvető fontosságú mind környezeti, mind éghajlati okokból, valamint az erdőalapú gazdasági fejlődés és az emberek jólétének fokozása szempontjából. Bár az EGSZB elismeri, hogy az erdészeti stratégia foglalkozik a gazdasági és társadalmi lehetőségekkel, ezt átfogóbb módon kell megvalósítani. Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy az, hogy miként kellene ellentételezni az erdők, és így az erdőtulajdonosok által nyújtott nem kereskedelmi ökoszisztéma-szolgáltatásokat, megválaszolatlan marad. A stratégia bemutat néhány pozitív példát, de az EGSZB egy igazán meggyőző és fenntartható megoldást szeretne látni a jövőre nézve.

1.2.

Az erdőgazdálkodási stratégiának össze kell kötnie az erdőkkel és az erdőalapú biogazdasággal kapcsolatos különböző szakpolitikai területeket és stratégiákat. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a hatáskörökkel és a szubszidiaritás elvével összhangban a döntéseket mindig a megfelelő szinten kell meghozni. Mivel az EU erdei nagyon különbözőek, nincs egységesen alkalmazható megoldás sem, az erdőgazdálkodás és az erdőtervezés pedig a közös célokhoz hozzájárulva a legjobban nemzeti szinten kezelhető. Egy uniós szintű keretre viszont szükség van az olyan, az egységes piachoz kapcsolódó, illetve környezetvédelmi és éghajlati kérdések tekintetében, amelyeket nem lehet csak nemzeti intézkedésekkel megoldani, és amelyek gyakran nemzetközi fellépést is igényelnek.

1.3.

Elmélyültebb együttműködésre van szükség a politikai döntéshozatal minden szintjén, és az EGSZB kiemeli, hogy a civil társadalom – ezen belül a vállalkozások, a szakszervezetek és a környezetvédelmi szervezetek – képviselőit szorosan be kell vonni a stratégia továbbfejlesztésébe és nyomon követésébe, rámutatva arra, hogy az erdőtulajdonosok, az iparágak és a munkavállalók központi szerepet játszanak a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdőalapú biogazdaság területén.

1.4.

Az EGSZB kéri, hogy a szakpolitikai és szabályozási keret legyen koherens, stabil, egyértelmű, következetes, és nyújtson jogbiztonságot. Döntő fontosságú, hogy ne vezessenek be olyan kezdeményezéseket, amelyek átfedésben vannak a meglévő, széles körben elfogadott fenntarthatósági meghatározásokkal, elvekkel, kritériumokkal, mutatókkal, iránymutatásokkal és rendszerekkel, vagy ellentmondanak azoknak. A tulajdon védelme és a szabad vállalkozásgyakorlás is olyan elvek, amelyeket be kell tartani.

1.5.

Számos, egyelőre nem látható következményekkel járó kérdés miatt az EGSZB kéri a stratégia átfogó hatásvizsgálatát, hogy feltárják, hogy milyen következmények lépnek fel a piaci feltételekre, a vidéki térségekre és a különféle finanszírozási igényekre nézve, beleértve a kutatás és innováció finanszírozását, a készségek fejlesztését, az infrastruktúrát, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást, valamint a biológiai sokféleség fokozását.

1.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a stratégia kellő figyelmet fordít az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, mivel a globális felmelegedés megváltoztatja a fák és valamennyi élőlény körülményeit, és összefüggésben áll az erdőkkel kapcsolatos katasztrófákkal, aminek mind ökológiai, mind gazdasági szempontból fatális következményei vannak. Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy az erdők és az erdőalapú biogazdaság által az éghajlatváltozás mérséklésében játszott szerepre holisztikus szemlélettel kell tekinteni, hogy a fosszilis tüzelőanyagokon túli gazdaság elérése érdekében biztosíthassuk a megkötés, tárolás és helyettesítés legjobb kombinációját. Az EGSZB – csakúgy mint az európai bizottsági erdőstratégia – az erdőgazdálkodás és a biológiai sokféleség védelme kapcsán kiemeli az integrált megközelítés jelentőségét is.

1.7.

Az EGSZB ösztönzi az éghajlatváltozás, az erdei ökoszisztémák és az erdőgazdálkodás közötti összefüggések kutatását, és kéri az erdők állapotára vonatkozó megbízható adatok módszeres gyűjtését és megosztását. Az EGSZB kiemeli továbbá a digitális technológiák teljes kihasználása mellett zajló innováció fontosságát a fenntartható és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens biomassza-termelés, az új erdőalapú termékek és a körforgásos gazdaság gyakorlatai területén.

1.8.

Az erdészeti alapú tevékenységek terén a digitális és a zöld átállás újfajta készségeket igényel, amit különösen a szakképzésben, valamint a továbbképzések és az átképzések megszervezésében figyelembe kell venni. Az EGSZB rámutat arra, hogy a faalapú biogazdaságban minőségi munkahelyeket kell teremteni, a munkavállalók számára pedig lehetőségeket és megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani. Kiemeli, hogy a szociális párbeszédnek fontos szerepe van a készségek fejlesztésében, valamint a munkahelyi egészség és biztonság javításában. Együttműködésre is szükség van annak érdekében, hogy a lakosság és különösen a fiatalok jobban megismerjék a modern, erdőalapú tevékenységeket.

1.9.

Az erdőalapú biogazdaság innovációs és foglalkoztatási potenciáljának kiaknázása érdekében kedvező környezetet kell teremteni a termelőberuházásokhoz az értékláncok mentén. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá az infrastruktúrába történő beruházások szükségességét, a logisztika megkönnyítése és az erdőalapú tevékenységek digitalizálásának lehetővé tétele érdekében.

1.10.

Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy a globális fejlődéshez való hozzájárulás érdekében aktívan mozdítsa elő az egyenlő versenyfeltételeket a nemzetközi biogazdasági piacokon versenyző uniós vállalkozások számára, és segítse az erdők védelméhez és fenntartható használatához hozzájáruló nemzetközi megállapodások globális végrehajtását.

2.   Általános megjegyzések: szakpolitikai keret

2.1.

„A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia” című dokumentum aktualizálja a 2013-as uniós erdőgazdálkodási stratégiát, figyelembe véve a legújabb fejleményeket, és reagálva az európai zöld megállapodás célkitűzéseire, egy modern, szén-dioxid-semleges, erőforrás-hatékony, versenyképes és társadalmilag igazságos EU elérését tűzve ki célul. Az EGSZB már benyújtotta véleményét az előző stratégia elért eredményeiről szóló jelentéssel kapcsolatban (1).

2.2.

Az erdők fontos szerepet játszanak a zöld megállapodás végrehajtásában, mivel szervesen kapcsolódnak a megállapodás különböző építőköveihez, így a fenntartható iparágak, energia-, közlekedési, építési és élelmiszerrendszerek előmozdításához, valamint az éghajlatváltozás, a biodiverzitás-csökkenés és a környezetszennyezés kezeléséhez.

2.3.

Az erdők emellett globális szinten is fontos kérdést jelentenek, és lényegesek az Egyesült Nemzetek számos fenntartható fejlődési célja szempontjából, beleértve a szárazföldi élethez, az éghajlat-politikai fellépéshez, a szegénység csökkentéséhez, az egészséghez és a jóléthez, az iparhoz és az innovációhoz, a tisztességes munkához és a gazdasági növekedéshez kapcsolódó célokat.

2.4.

Figyelembe véve az erdők gazdasági, társadalmi és környezeti előnyök tekintetében meglévő sokrétű szerepét és lehetőségeit, az EGSZB fontosnak tartja az erdők összes funkciójának fejlesztését a lehető legjobb összesített előny elérése érdekében.

2.5.

Alapvető fontosságú az erdők életképességének és egészségének fenntartása, mind környezeti, mind éghajlati okokból, de emellett az erdőalapú gazdasági fejlődés és az emberek jólétének fokozása érdekében is. Bár az EGSZB elismeri, hogy az erdészeti stratégia foglalkozik a gazdasági és társadalmi lehetőségekkel, ezt átfogóbb módon kell megvalósítani. Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy az, hogy miként kellene ellentételezni az erdők, és így az erdőtulajdonosok által nyújtott nem kereskedelmi ökoszisztéma-szolgáltatásokat, megválaszolatlan marad. A stratégia bemutat néhány pozitív példát, de az EGSZB egy igazán meggyőző és fenntartható megoldást szeretne látni a jövőre nézve.

2.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási stratégiának össze kell kötnie az erdőkkel és az erdőalapú biogazdasággal kapcsolatos különböző szakpolitikai területeket és stratégiákat. Ehhez ágazatközi együttműködésre van szükség, amely az éghajlat- és környezetvédelmi politikákon, valamint az agrárpolitika vidékfejlesztési dimenzióján túl a kutatási, innovációs, ipari, foglalkoztatási és fiskális politikákra is kiterjed.

2.7.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a hatáskörökkel és a szubszidiaritás elvével összhangban a döntéseket mindig a megfelelő szinten kell meghozni. Általános szabály, hogy az egységes piaccal kapcsolatos kérdések szilárd uniós szintű intézkedéseket igényelnek. Egy uniós szintű keretre is szükség van azon környezetvédelmi és éghajlati kérdések tekintetében, amelyeket nem lehet csak nemzeti intézkedésekkel megoldani, és amelyek gyakran nemzetközi fellépést is igényelnek.

2.8.

Az erdőgazdálkodás és az erdőtervezés viszont a közös célokhoz hozzájárulva a legjobban nemzeti szinten kezelhető. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a tagállamok bevonása és a támogatásuk döntő fontosságú a stratégia végrehajtásához. Az erdőkre vonatkozó nemzeti stratégiai tervek itt kulcsfontosságú szerepet töltenek be, többek között azáltal, hogy a tervekbe beépítik az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szempontokat, és azáltal, hogy meghatározzák, miként lehet az erdőtulajdonosok számára gazdasági kompenzációt nyújtani a nem kereskedelmi jellegű erdei ökoszisztéma-szolgáltatásokért. Nincs egységesen alkalmazható megoldás, mivel az erdők jellemzői jelentős eltérést mutatnak az EU-ban. Az is eltérő, hogy az egyes tagállamok nemzetgazdaságában mennyire jut fontos szerep az erdőknek. Emellett az erdőtulajdonosok köre is eltérő: az állami szektorbeli tulajdonosoktól, valamint a nagy magánvállalatoktól és befektetőktől a kis családi tulajdonosokig terjedhet.

2.9.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a tagállamok megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, valamint hogy fejlesszék az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést, de felülvizsgált munkamódszerekre, nem pedig új, formális testületekre alapozva. Az EGSZB szintén kiemeli, hogy a civil társadalom képviselőit – ideértve a vállalkozói szféra, a szakszervezetek és a környezetvédelmi szervezetek képviselőit is – szorosan be kell vonni a stratégia továbbfejlesztésébe és nyomon követésébe, és rámutat arra, hogy az erdőtulajdonosok, az iparágak és a munkavállalók központi szerepet játszanak a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdőalapú biogazdaság területén. A stratégia végrehajtásához beruházásokra van szükség az érdekelt felek és az illetékes hatóságok kapacitásépítésébe.

2.10.

Tekintettel a magán erdőtulajdonosok és -vállalkozások kulcsfontosságú szerepére, nagyon oda kell figyelni a tulajdon védelmére és a szabad vállalkozás lehetőségének biztosítására. Általánosságban véve nem lehetséges a termékválaszték, a nyersanyagválasztás vagy a működési gyakorlat ellenőrzése; ami lehetséges, az az olyan tudományosan megalapozott és technológiasemleges keretszabályok felállítása, amelyek mellett a biogazdaság szereplői újításokat vezethetnek be, befektethetnek és működhetnek. Ez vonatkozik például a lépcsőzetes felhasználás elvének megvalósítására, amelynek piaci alapokkal kell rendelkeznie.

2.11.

Az EGSZB kéri, hogy a szakpolitikai és szabályozási keret legyen koherens, stabil, egyértelmű, következetes, és nyújtson jogbiztonságot, figyelembe véve számos biogazdasági tevékenység hosszú megtérülési idejét. Döntő fontosságú, hogy ne vezessenek be olyan kezdeményezéseket, amelyek átfedésben vannak a meglévő, széles körben elfogadott fenntarthatósági meghatározásokkal, elvekkel, kritériumokkal, mutatókkal, iránymutatásokkal és rendszerekkel, vagy ellentmondanak azoknak. Ezenkívül minden kezdeményezésnek kerülnie kell a túlzott bürokráciát, például a többszörös adatgyűjtést és jelentéstételt.

2.12.

Az EGSZB véleménye szerint létfontosságú, hogy alaposan mérlegeljék és a további munka során teljes mértékben betartsák a fenti, a döntéshozatali szinttel, a tulajdonjoggal, a stabilitással, a koherenciával és az átfedések elkerülésével kapcsolatos elveket. Ez különösen érvényes a nyomonkövetési rendszert, a mutatókat és a fenntartható erdőgazdálkodási küszöbértékeket, a természetközeliség tanúsítási rendszereit és a fenntartható finanszírozás erdőkkel kapcsolatos kritériumait érintő kezdeményezésekre.

2.13.

Összességében a stratégia következményei nem egyértelműek, és egyes kezdeményezései gyengíthetik az erdőalapú értékláncokat és veszélyeztethetik a munkahelyeket – különösen a vidéki területeken – azáltal, hogy korlátozzák a fenntartható fakitermelést. Ezért az EGSZB sürgeti, hogy készítsenek átfogó hatásvizsgálatot a stratégiáról annak halmozott gazdasági, szociális és környezeti hatásainak értékelésére. Erre azért is szükség van, hogy azonosítani lehessen a különféle finanszírozási igényeket, beleértve a kutatásra és az innovációra, a készségek fejlesztésére, az infrastruktúrára, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, valamint a biológiai sokféleség védelmére és fokozására irányuló finanszírozást is.

3.   Részletes megjegyzések: az erdők szerepe az éghajlatváltozásban és a biológiai sokféleségben

3.1.

Az erdők jelentős szerepet játszanak a természetes folyamatokban: a szén, a víz és a tápanyagok körforgásának szabályozásában, a talajképződésben és a biológiai sokféleség fenntartásában. Másfelől maguk az erdők is rendkívül érzékenyek az éghajlatváltozás hatásaira.

3.2.

Az Unióban az összes erdőterület és a védett erdők területe is nőtt az elmúlt évtizedekben – a növekedés meghaladja a fakitermelést –, és az erdők jelentős szénelnyelők (2). Ezzel szemben az erdőirtás globális szinten – különösen a trópusi területeken – folytatódik, kibocsátási forrássá alakítva ezeket az erdőket, és jelentősen hozzájárulva a biológiai sokféleség folyamatos csökkenéséhez (3). Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy globális szinten is figyelembe kell venni az erdők szerepét, és arra kéri az EU-t, hogy aktívan támogassa az erdők védelméhez és fenntartható használatához hozzájáruló nemzetközi megállapodások globális végrehajtását.

3.3.

Az erdők és az erdőalapú biogazdaság sokrétű szerepet játszanak az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében, a szén megkötése és tárolása, valamint a fosszilis alapú nyersanyagok, energia és termékek helyettesítése révén. Ebből következik, hogy kölcsönhatások és kompromisszumok állnak fenn a különböző intézkedések között (4). Az EGSZB ezért kiemeli, hogy ezeket a mechanizmusokat holisztikus módon kell figyelembe venni, amikor a leginkább fenntartható megoldásokat keresik a fosszilis tüzelőanyagokon túli gazdaság eléréséhez.

3.4.

A szénmegkötés nemcsak erdőterület, hanem elsősorban az erdők növekedésének és az erőteljes fotoszintézisének függvénye. Az erdőtelepítésen és újraerdősítésen túlmenően tehát az erdők aktív kezelése, használata és megújítása elengedhetetlen az erdők szénelnyelő potenciáljának kihasználásához.

3.5.

Az erdők széntároló szerepe szintén sokrétű, mivel a szén nemcsak a fákban és a talajban, hanem a faalapú termékekben is tárolódik. Ebben az értelemben a tartós fatermékek, például az épületek és a kiváló minőségű bútorok a leghatékonyabbak. A rövidebb élettartamú erdőalapú termékek is megőrzik széntartalmukat, mindaddig, amíg újrahasznosítják őket. Továbbá ha erdőalapú megújuló alapanyagokat használnak a fosszilis anyagok helyettesítésére, azzal is elkerülhető a szén fosszilis tárolókból történő kikerülése.

3.6.

Az EGSZB azt is kéri, hogy alaposan vizsgálják meg az erdők éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségét és az alkalmazkodás szükségességét, mivel a felmelegedés megváltoztatja a fák és valamennyi élőlény körülményeit, és fokozott szárazság, tűzvészek, viharok és kártevők okozta erdei katasztrófákkal jár együtt. Másfelől az erdők hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz azáltal, hogy védelmet nyújtanak az erózió, a földcsuszamlások és az árvizek ellen.

3.7.

Az erdők, beleértve gazdálkodással hasznosított erdőket is, kulcsfontosságúak a biológiai sokféleség szempontjából, mivel ezek jelentik a legtöbbféle szárazföldi növény és állat élőhelyét. A biológiai sokféleség többféle módon is fenntartható: a veszélyeztetett fajok védelmével, olyan védett területek létrehozásával, ahol korlátozott vagy semmilyen emberi tevékenység nem megengedett, vagy olyan erdőgazdálkodási gyakorlatok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik az erdők társadalmi-gazdasági hasznosítása mellett a biológiai sokféleség fenntartását.

3.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy mivel az erdők legnagyobb részén gazdálkodás folyik, nagyon fontos az erdőgazdálkodás és a biodiverzitás-védelem integrált megközelítése, amely lehetővé teszi az erdők többféle funkciójának ötvözését. Az EGSZB elismeri az erdőtulajdonosoknak a biológiai sokféleség védelmét és a szénmegkötést szolgáló, piaci alapú és önkéntes intézkedéseit, és támogatja az ilyen intézkedésekre vonatkozó jóváírási rendszerek feltárását és fejlesztését.

3.9.

Mind az erdők szénmegkötő kapacitása, mind pedig biológiai sokfélesége jelentősen eltér a tagállamokban. A különbségek részben a különböző természeti viszonyokhoz kapcsolódnak, részben az erdőgazdálkodás és az erdők hosszabb időn át történő használatának módjából adódnak. Így tehát az erdők védelmére és helyreállítására is eltérő mértékben van szükség az Unión belül, ezt pedig figyelembe kell venni a helyreállításra vagy védelemre szoruló erdők meghatározásakor.

3.10.

Az EGSZB ösztönzi, hogy folytassák az erdők fizikai, kémiai és biológiai folyamatainak, valamint az éghajlatváltozás, az erdei ökoszisztémák és az emberi tevékenységek közötti összefüggéseknek a kutatását annak biztosítása érdekében, hogy az erdőgazdálkodási gyakorlatok szilárd tudományos alapokra támaszkodjanak. Emellett az is fontos, hogy az erdők állapotát módszeresen nyomon kövessék és az erre vonatkozó adatokat megosszák, teljes mértékben kiaknázva a digitális eszközök és rendszerek nyújtotta lehetőségeket, ugyanakkor biztosítva az adatok megfelelő védelmét és megbízhatóságát.

3.11.

Az EGSZB támogatja azt a kezdeményezést, hogy 3 milliárd fát ültessenek egy gyakorlati demonstrációs projekt keretében, amely magában foglalja a területek és fajok megfelelő megtervezését, az emberi és pénzügyi erőforrások elosztását, az ültetést, a kezelést, valamint a fejlemények és eredmények szoros nyomon követését. Ez az erdőtelepítés nem eredményezhet versenyt az élelmiszer-termelésre irányuló földhasználattal, és nem hagyhatja figyelmen kívül azt az igényt sem, hogy egyes helyeken fenn kell tartani a nyílt, belátható tájképet.

4.   Részletes megjegyzések: az erdők gazdasági és szociális szerepe

4.1.

Az erdők a mindennapi szükségletek széles skáláját elégítik ki, nyersanyagot biztosítva az ipari és fogyasztói termékekhez, teret a kikapcsolódáshoz és egészséges élelmiszereket közvetlen háztartási felhasználásra. Az erdők tehát alapvető szerepet játszanak a faalapú és a nem faalapú biogazdaságban egyaránt, valamint hozzájárulnak az egészséghez és a mentális jóléthez.

4.2.

Az erdőalapú biogazdaság változatos értékláncokon nyugszik, felöleli az erdőtulajdonosokat, valamint sokféle iparágat és szolgáltatást, az erdészeti gépekkel és szállítással foglalkozó vállalkozóktól a fafeldolgozó vállalatokig, illetve a helyi mikrovállalkozásoktól, szövetkezetektől és kkv-któl a nagy nemzetközi vállalatokig. Következésképpen az erdőalapú biogazdaság számos területen és különböző helyeken ad munkát, és kiemelten fontos a vidéki térségek számára.

4.3.

Az Unióban a kitermelt hengeres faanyag nagy részét ipari alapanyagként hasznosítják (rönk és cellulózfa), míg a fa tüzelőanyagként való felhasználása nagyon eltérő mértékű az egyes tagállamokban (5). A nyomtatópapír kivételével a globális kereslet várhatóan növekedni fog mind a hagyományos, mind az új faalapú termékek iránt. Az EGSZB azt javasolja, hogy a normák és szabványok ne akadályozzák, hanem inkább ösztönözzék a faalapú termékek használatát és az ilyen faalapú építkezést, miközben arról is gondoskodni kell, hogy a fogyasztók – megfelelő címkézés segítségével – korrekt tájékoztatást kapjanak a nem faalapú anyagok lehetséges jelenlétéről az adott termékekben.

4.4.

A jelenlegi bevált gyakorlatok azt mutatják, hogy a különböző fafajokat és a fa különböző részeit arra a célra és azon termékekhez használják fel, amelyeknek a leginkább megfelelnek, és ily módon a legnagyobb hozzáadott értéket hozzák létre a természeti erőforrások pazarlása nélkül. Sok erdőalapú energia termelődik a gyérítésekből származó faanyag, a fakitermelés maradékanyagai vagy a famegmunkálás mellékáramai által. A cellulózgyárak jó példái azoknak az üzemeknek, amelyek melléktermékként villamos energiát és hőt termelnek. Ezenkívül a mellékáramokat és maradékanyagokat nyersanyagként használják a meglévő ipari folyamatokban, és egyre inkább az új biotermékek esetében is.

4.5.

Az EGSZB kiemeli, hogy az erdőalapú értékláncokban rendkívül fontos a fenntartható és éghajlatváltozással szemben ellenálló biomassza-termelést, az energia- és anyaghatékonyságot, valamint a körforgásos gazdaság gyakorlatait előmozdító technológiák és megoldások intenzív fejlesztése. A digitális technológiákban, beleértve a mesterséges intelligenciát is, komoly lehetőség rejlik az erdőgazdálkodás, az ipari folyamatok és a logisztika, valamint az ellátási láncban működő partnerek közötti kapcsolatok fejlesztésének és optimalizálásának támogatása terén.

4.6.

A legszélesebb körű innovációk új anyagokat és termékeket hoznak létre, beleértve a biokémiai anyagokat, a korszerű bioüzemanyagokat és a textilszálakat, amelyek némelyike kis mennyiségben előállított, magas hozzáadott értékű termék. Mivel az új termékek kifejlesztése gyakran a jelenlegi termelés keretében történik, a hagyományos termelési egységek olyan új üzleti ökoszisztémákat hozhatnak létre, amelyekben sokféle vállalkozás részt vesz, különös tekintettel a kkv-kra.

4.7.

A készségek fejlesztése az erdőalapú tevékenységek digitális és zöld átmenetének egyik előfeltétele. Szükséges eszköz annak biztosítására is, hogy senki se maradjon le. A készségek iránti új igényeket figyelembe kell venni a szakképzésben és az egyetemi tanulmányokban, valamint a továbbképzések és az átképzések megszervezésében. Ezenkívül gyakorlati tanácsadási szolgáltatásokra van szükség, amelyek segítik a vállalkozásokat, különösen a kisvállalkozásokat abban, hogy megfeleljenek az új követelményeknek.

4.8.

Az EGSZB kiemeli a szociális párbeszéd szerepét a készségek, valamint a munkahelyi egészség és biztonság fejlesztésében. Ha ESZA+-forrásokat különítenek el arra, hogy további minőségi munkahelyeket és megfelelő munkakörülményeket teremtsenek a faalapú biogazdaságban, az segíthet a szegénység elleni küzdelemben és a vidéki területekről kiinduló migráció csökkentésében. A szegénység csökkentése emellett az – elsősorban fűtési célokra történő – illegális fakivágások visszaszorításához is hozzájárul.

4.9.

Mivel az erdőkkel kapcsolatos munkahelyeken leginkább férfiak dolgoznak, és mivel ezen munkakörökben az emberek átlagos életkora viszonylag magas, fontos, hogy több női munkavállalót és vállalkozót, valamint fiatalokat vonzzanak az ágazatba. Ehhez olyan együttműködésre van szükség, amely az erdészetről és az erdőalapú iparról kialakult kép javítását, illetve azt célozza, hogy a lakosságot hatékonyabban tájékoztassák a korszerű biogazdálkodás lehetőségeiről. Megalapozott társadalmi kommunikációra van szükség arról is, hogy miként lehet javítani az erdők életképességét és ellenálló képességét, és melyek ennek az előfeltételei.

4.10.

Az erdőalapú biogazdaság innovációs és foglalkoztatási potenciáljának megvalósításához a termelőbefektetéseknek kedvező környezetet kell teremteni az egész értékláncban. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy megfelelő infrastruktúrára van szükség, egyebek mellett a vidéki területeken is. Az erdőalapú biogazdaság olyan szállítási infrastruktúrát igényel, amely megfelel az erdészet, valamint az erdőalapú biotermékek előállítása és forgalmazása logisztikai igényeinek. A megfelelő digitális infrastruktúra a modern biogazdaság másik lényeges előfeltétele.

4.11.

Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyenek igénybe uniós és nemzeti forrásokat – beleértve vidékfejlesztési alapokat is – az erdőalapú biogazdaság megerősítésére. El kell kerülni a biogazdasági piacokat akadályozó vagy torzító támogatási rendszereket, és kiemelt figyelmet kell fordítani a fa égetéséhez kapcsolódó meglévő támogatásokra, illetve ösztönzőkre.

4.12.

Az uniós vállalkozásoknak versenyképes kereskedelmi környezetre is szükségük van, amely lehetővé teszi számukra, hogy fenntartható, erdőkkel kapcsolatos termékeket és megoldásokat exportáljanak más országokba, és sikeresen versenyezzenek az Unión kívülről származó importtal. Az EGSZB arra kéri az Uniót, hogy ösztönözze ugyanezen szabályok alkalmazását a biogazdaság nemzetközi piacain, és a páneurópai és nemzetközi partnerségekre, valamint a külkereskedelmi megállapodásokra építve mozdítsa elő az EU éghajlati törekvéseit és az Unión kívüli erdőhasználat fenntarthatóságát.

---

(1)  Az EGSZB véleménye az Európai Bizottságnak az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása terén elért előrehaladásról szóló jelentéséről (HL C 47., 2020.2.11., 87. o.).

(2)  https://forest.eea.europa.eu/news/summary-for-policy-makers-state-of-europe2019s-forests-2020

(3)  http://www.fao.org/state-of-forests/en/

(4)  https://ec.europa.eu/jrc/en/science-update/forest-based-bioeconomy-and-climate-change-mitigation-trade-offs-and-synergies

(5)  https://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/12069644/KS-FK-20-001-EN-N.pdf/a7439b01-671b-80ce-85e4-4d803c44340a?t=1608139005821