13.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/81

1.

hangsúlyozza az egységes piac jelentőségét az uniós régiókban és városokban a gazdasági növekedés előmozdítása, a beruházások növelése, az életszínvonal emelése, valamint a munkahelyteremtés szempontjából;

2.

hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell teljesíteni az áruk és szolgáltatások egységes piacát az egységes piaci stratégiának megfelelően, és rámutat, hogy a legfontosabb továbbra is fennálló akadályok közül sok a szolgáltatások terén található;

3.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások az európai gazdaság legfőbb összetevőjét jelentik, mivel mind a GDP, mind a munkahelyek mintegy 70 %-át képviselik; felhívja a figyelmet azonban arra, hogy az uniós szolgáltatási ágazatra a termelékenység lassú növekedése és a gyenge verseny jellemző, ami hátráltatja lehetőségeinek kibontakoztatását; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás azon akadályainak leépítése, melyek az eltérő nemzeti szabályokból és eljárásokból adódnak, nagyobb lehetőségeket nyújtana a szolgáltatók és az ügyfelek számára a belső piacban rejlő potenciál teljes körű kihasználásához. Ebből kiindulva arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a szolgáltatási ágazat termelékenységét, növelik a vállalkozások közötti versenyt és megszüntetik azokat a jogi és eljárásbeli akadályokat, amelyek nehezítik a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást;

4.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások fontos köztes hozzájárulást jelentenek a gazdasághoz, és hogy a versenyképes szolgáltatások, különösen az üzleti szolgáltatások, kulcsfontosságúak más ágazatok – pl. a regionális és helyi gazdaságok számára alapvetően fontos feldolgozóipar – termelékenysége és költségeik versenyképessége számára;

5.

rámutat, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadása után tíz évvel még mindig nem bontakozott ki teljesen az a potenciálja, hogy elősegítse a szolgáltatások szabad áramlását, valamint hogy számos szolgáltatási ágazatban a szolgáltatók sokféle akadállyal szembesülnek, ha más tagállamban szeretnének letelepedni vagy ideiglenesen határokon átnyúló szolgáltatásokat akarnak kínálni; arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is hozzanak olyan intézkedéseket, amelyekkel felszámolhatók ezek az akadályok; megjegyzi, hogy becslések szerint a határokon átnyúló kereskedelem és a szolgáltatásokba való beruházások akadályainak kezelése a szolgáltatási irányelv által már most is biztosított keretben 1,7 %-kal növelhetné az EU GDP-jét;

6.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt az aggályát, hogy leépítse az indokolatlan bürokratikus akadályokat a szolgáltatásnyújtásban, és úgy véli, hogy a javaslatok hozzájárulhatnak a szolgáltatások tényleges egységes piacának megvalósításához, amely ösztönözné a gazdasági növekedést, a beruházásokat és a foglalkoztatást is Európa régióiban és városaiban. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szolgáltatási csomag végrehajtása során tiszteletben kell tartani az arányosság és a szubszidiaritás elvét;

7.

hangsúlyozza a csomag különféle elemei közötti kapcsolatokat, valamint annak szükségességét, hogy ezeket egy integrált egész részeinek tekintsük, és ebben a kontextusban értékeljük az egyes javaslatok érdemeit;

8.

úgy véli, hogy az értesítési eljárásra vonatkozó javaslatot nagy valószínűséggel módosítani kellene az Európai Bíróság C-320/16. sz. ügyben (Uber France SAS) hozott ítéletének fényében, amelynek kapcsán a főtanácsnok 2017. július 4-én ismertette előzetes véleményét, kijelentve, hogy „a tagállamok megtilthatják és büntetőjogi szankciókkal sújthatják az UberPop szolgáltatás keretében jogellenesen végzett szállítási tevékenységet anélkül, hogy az erről szóló törvénytervezetet előzetesen be kellene jelenteniük a Bizottságnak”;

9.

rámutat, hogy a szolgáltatási irányelv megköveteli a tagállamoktól, hogy csökkentsék azokat az adminisztratív akadályokat, amelyek visszatartják a szolgáltatókat a határokon átnyúló működéstől, ebben a tekintetben azonban eddig nem teljes mértékben eredményes;

10.

üdvözli az új szolgáltatási e-kártyát, amely hasznos hozzájárulás a szolgáltatást nyújtók mobilitásának ösztönzéséhez, de felteszi a kérdést, hogy az új szolgáltatási e-kártya mennyiben kapcsolódik már létező rendszerekhez, mint amilyen a belső piaci információs rendszer (IMI) és az európai szakmai kártya. Úgy véli, hogy az e-kártya egyszerűsítheti a bonyolult adminisztrációs folyamatokat és csökkentheti a költségeket a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók számára az adminisztratív formalitások teljesítése során. Ez különösen a regionális és helyi gazdaságok gerincét képező kkv-kat érinti, mivel a határokon átnyúló működés bonyolult adminisztrációja rájuk gyakorolja a legnagyobb hatást;

11.

ellenzi az eljárással kapcsolatos fő felelősségnek a saját tagállam hatóságaira való áthelyezését célul kitűző megközelítést, amely ütközik a szolgáltatási irányelv által követett fogadó állam elvével. A szolgáltatási e-kártyának nem szabad akadályoznia vagy meggátolnia azokat az ellenőrzéseket, amelyeket a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a tagállam területén folyó gazdasági tevékenységek vonatkozásában el kell végeznie. A szolgáltatási e-kártyára vonatkozó javaslat az Európai Bizottság által ismertetett formájában lehetővé tenné a szolgáltatók számára, hogy kizárólag a saját tagállamukkal álljanak kapcsolatban mint közvetítővel, az adatcserét pedig a származási ország elve alapján harmonizálják;

12.

felveti, hogy vajon milyen hatással lesz az európai szolgáltatási e-kártyára vonatkozó javaslat azokra a meglévő, ágazati szociális személyazonosító igazolványokra, amelyek az illetékes közhatóságok vagy a szociális partnerek kezdeményezésére jöttek létre;

13.

rámutat, hogy a javaslat nem fejti ki világosan, hogy milyen elemeket kellene a székhely szerinti tagállamnak értékelnie annak kijelentéséhez, hogy egy szolgáltató jogszerűen működik az adott államban, miközben a 2014/67/EU irányelv felsorol tényszerű elemeket annak meghatározásához, hogy egy vállalkozás ténylegesen folytat-e érdemi tevékenységet a kérdéses tagállamban;

14.

emlékeztet ennek kapcsán arra, hogy a munkavállalók kiküldetéséhez kapcsolódó PD A1 formanyomtatvány kibocsátására vonatkozó hasonló eljárás már rámutatott bizonyos potenciális buktatókra annak kapcsán – különösen a színlelt önfoglalkoztatás vonatkozásában –, hogy az érkező szolgáltatók adatainak igazolása terén kizárólag a saját tagállamukra hagyatkoznak. Itt a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosítására irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat a következőket állapítja meg: „A PD A1 dokumentumokban foglalt információk pontosságát nem lehet garantálni, többek között a küldő országok hatóságai által elvégzendő formai ellenőrzések hiányosságai miatt.” (1);

15.

kiemeli, hogy a szolgáltatási e-kártya néhány jellemzője – például az információk nyújtása tekintetében az egyszeri adatszolgáltatás elve; a kártya korlátlan érvényességi időtartama; a tagállamoknak az a kötelezettsége, hogy anélkül alkalmazzák a szolgáltatási e-kártyán található információkat, hogy egy későbbi szakaszban kérhetnék ezek helyességének igazolását; valamint a korlátozó jellegű visszavonási eljárások, amelyek adott esetben jogerős bírósági döntést követelnek meg – akadályozhatják a nemzeti jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését és a munkavállalói jogok érvényesítését;

16.

megállapítja, hogy az európai szolgáltatási e-kártyának a biztosítási fedezettel kapcsolatos információkat is tartalmaznia kell. Mivel azonban a kártya határozatlan időre szól, feltételezhető, hogy ezeket az adatokat csak egyszer kell megadni, ami esetleg csökkenti a fogadó tagállamban végzett vizsgálatok és ellenőrzések eredményességét;

17.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy a szolgáltatási e-kártya elérhető lenne az ideiglenesen határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók, valamint a más tagállamban fiókszervezetet, ügynökséget vagy irodát nyitva szolgáltatást kínáló szolgáltatók számára is;

18.

fontosnak tartja, hogy az e-kártya, bár a tagállamoknak kötelezően rendelkezésre kell bocsátaniuk, fakultatív a szolgáltatók számára, akár önfoglalkoztató magánszemélyekről, akár vállalkozásokról van szó;

19.

rámutat, hogy a szolgáltatási e-kártya önkéntes, így igénybevétele a szolgáltatók számára jelentett nyilvánvaló hozzáadott értékétől függ majd, valamint attól, hogy az üzleti közösség és az illetékes tagállami – köztük a helyi és regionális – hatóságok mennyit tesznek a kártya és az azzal járó előnyök minél szélesebb körű ismertségének elősegítéséért;

20.

kritikusan szemléli a hallgatólagos jóváhagyás elvét abban az esetben, ha egy szolgáltató e-kártyára irányuló kérelmére a fogadó tagállam hatóságától nem érkezik válasz a megadott időkereteken belül. Egy ilyen fiktív engedélyezési elvet maradéktalanul törölni kellene, vagy legalábbis megfelelő vizsgálati és ügyintézési határidőket kellene megszabni;

21.

sajnálattal látja, hogy a szolgáltatási e-kártyával kapcsolatos fontos szempontok, köztük a szabványos kérelmezési űrlapon szereplő részletes információk és a kérelemhez igazolásként mellékelendő dokumentumok, nem szerepelnek a jogszabálytervezetekben, hanem az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban kíván részletesen foglalkozni azokkal; rámutat, hogy ez kizárhatja a regionális és helyi önkormányzatokat abból, hogy hozzászólhassanak ezekhez a fontos kérdésekhez; kéri, hogy a Régiók Európai Bizottsága az ezekkel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos minden dokumentumot a tagállami szakértőkkel, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal egy időben kapjon meg, és vehessen részt az ilyen jogi aktusok előkészítésével foglalkozó európai bizottsági szakértői csoportok ülésein, hogy idejében meg tudjon tenni minden szükséges megjegyzést;

22.

megjegyzi, hogy az e-kártya alkalmazási köre az első szakaszban az üzleti és építési szolgáltatásokra korlátozódik, azaz olyan ágazatokra, amelyek különleges gazdasági fontossággal bírnak, de korlátozott mértékben valósítanak meg határokon átnyúló kereskedelmet és beruházásokat, termelékenységük növekedése pedig csekély, és ezért profitálni tudnak a megnövekedett határokon átnyúló versenyből;

23.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási e-kártya jó működése a tagállamok közötti, a regionális és helyi önkormányzatokat is magában foglaló belső piaci információs rendszer révén megvalósuló együttműködésen alapul majd, ez pedig szükségessé teszi, hogy az önkormányzatok nagyobb mértékben használják a platformot és többet ruházzanak be annak fejlesztésébe; szem előtt tartva azt is, hogy a szolgáltatási csomag egyéb fontos elemeinek – konkrétan az értesítési eljárásnak – a megvalósítása a platform hatékonyságától függ majd, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő cselekvési tervet arra, hogy a platformot a szükséges eljárások támogatásához igazítsák;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az elektronikus szolgáltatási kártyával kapcsolatos ügyintézési rendszer vegye figyelembe az egyes tagállamokban már működő elektronikus ügyintézési rendszereket, és könnyítsék meg azokkal a kölcsönös átjárhatóságot;

25.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság bővítse ki a szolgáltatási e-kártya alkalmazási körét, hogy a kártya a jövőben minél több ágazatban hozzáférhető legyen, többek között a mikro- és kisvállalkozások, valamint az innovatív és dinamikusan növekvő szereplők számára;

26.

támogatja azt a koncepciót, hogy a szolgáltatóknak díjat kell fizetniük a szolgáltatási e-kártya kibocsátásáért, amennyiben a díjak szintje nem aránytalanul magas; azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság szorosan kövesse nyomon a tagállamok által kiszabott díjak szintjét és készítsen jelentést róluk, mivel a díjak meghatározó tényezőt jelenthetnek az e-kártya mint önkéntes eszköz igénybevételét illetően;

27.

úgy véli, hogy a szolgáltatási e-kártya egyik fontos tulajdonsága a szolgáltatók szempontjából az a rendelkezés, hogy a tagállami hatóságok az e-kártya-birtokosoktól nem követelhetik meg, hogy bármely olyan információt szolgáltassanak, amelyet az e-kártya már tartalmaz, ideértve egy közbeszerzési szerződés, tervpályázat vagy koncesszió odaítélését, a társasági jog szerinti leányvállalatok létrehozását vagy fiókirodák bejegyzését, valamint a kötelező társadalombiztosítási rendszerekben való nyilvántartásba vételt. Ez ugyanis általában véve csökkenteni fogja a szolgáltatók adminisztratív megfelelési költségeit, és így vonzóvá teszi számukra a kártyát és ösztönzi annak igénybevételét;

28.

hangsúlyozza, hogy ez gyakorlati hatással lehet a szervezési és elektronikus eljárásokra, pl. a regionális és helyi önkormányzatok közbeszerzési eljárásaira, és átmeneti időszakokra lehet szükség ahhoz, hogy a rendszerek zökkenőmentesen igazodjanak az új követelményekhez;

29.

támogatja azokat a rendelkezéseket, amelyek megkönnyítik a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos adminisztratív formalitások betartását, valamint amelyek megkönnyítik a határokon átnyúlóan nyújtott szolgáltatások biztosítási fedezetét, mivel ezek is növelik majd az e-kártya vonzerejét a szolgáltatók számára, és ösztönzik a kártya igénybevételét;

30.

hangsúlyozza, hogy a jogszabályok a szolgáltatási irányelv rendelkezéseivel összhangban nem érintik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározását vagy szervezését, és nem vonatkoznak az általános érdekű nem gazdasági szolgáltatásokra, amelyeket gyakran nyújtanak helyi és regionális szinten, valamint nem érintik a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokat vagy a foglalkoztatási feltételeket;

31.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szolgáltatási e-kártyához vezessen be hatékony ellenőrzési rendszereket a tisztességtelen verseny és a csalások elkerülése érdekében. Az ilyen – nem csak az elektronikus adatok puszta ellenőrzésén alapuló – ellenőrzések szigorú alkalmazása lehetővé tenné az esetleges szociális dömping és a be nem jelentett munkavégzés előfordulásának csökkentését;

32.

rámutat arra, hogy kétséges, hogy a szolgáltatási e-kártya bevezetéséből a szolgáltatók számára származó előnyök egyensúlyban vannak-e azokkal az adminisztrációs terhekkel, amelyek a kártya bevezetéséből adódnak – regionális és helyi szinten is – az illetékes tagállami hatóságok számára. Ez annál inkább megkérdőjelezhető, mivel jelenleg már minden tagállamban rendelkezésre állnak központi kapcsolattartók a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás kérdései és problémái esetére, és a belső piaci információs rendszer lehetővé teszi a tagállami hatóságok közötti információcserét. Sajnálja továbbá, hogy a javaslat nem rögzíti egyértelműen, hogy az e-kártya tulajdonosai vonatkozásában a szolgáltatásnyújtók számára előírt mely adminisztratív kötelezettségek válnak fölöslegessé. Ezért az RB a szolgáltatási e-kártyát problematikusnak tartja az arányosság szempontjából;

33.

támogatja azt az elvet, hogy a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó nemzeti szabályoknak az állampolgárság, illetve a lakóhely tekintetében megkülönböztetésmenteseknek, emellett arányosaknak kell lenniük, továbbá azokat közérdeken alapuló kényszerítő indoknak kell alátámasztania;

34.

támogatja a szolgáltatásokkal kapcsolatos értesítési eljárás javítása érdekében tett lépéseket, mivel a szolgáltatási irányelv átültetésével kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelenlegi eljárás nem hatékony, mivel az értesítési kötelezettség alkalmazási köre nem egyértelmű, és így ezt a tagállamok ennek megfelelően különbözőképpen értelmezik, az érdekelt felek pedig nem férnek hozzá az értesítésekhez;

35.

úgy véli, hogy minden reform esetében tiszteletben kell tartani a tagállamok ahhoz fűződő jogát, hogy a saját területükön szabályozzák a szolgáltatásokat, amennyiben betartják a szolgáltatási irányelvben meghatározott elveket;

36.

utal arra, hogy többek között a szolgáltatásokról szóló irányelv szerint jelenleg hatályos értesítési rendszer javításával elkerülhetők lennének az Európai Bizottság által felvetett problémák, például, hogy nem mindegyik jogszabállyal kapcsolatban történik meg az értesítés. A szubszidiaritás és az arányosság elveire való tekintettel megkérdőjelezhető a végrehajtását tekintve körülményesebb és a nemzeti jogalkotót regionális és helyi szinten is erősebben korlátozó új értesítési eljárás többletértéke;

37.

üdvözli azoknak a konkrét intézkedéseknek az egyértelmű meghatározását, amelyekről a tagállamoknak értesítést kell küldeniük, valamint az ennek kapcsán elküldendő információk meghatározását;

38.

támogatja a nagyobb átláthatóságot, de úgy véli, hogy konkrétabban meg kell említeni azokat a lehetőségeket, amelyeket az érdekelt felek kapnának észrevételeik megtételére a konzultációs időszak folyamán;

39.

kéri, hogy a kizárólag helyi vonatkozású jogalkotási aktusokat vegyék ki az irányelv hatálya alól;

40.

azt az álláspontot képviseli, hogy a konzultációnak nem szabadna a tagállamot megakadályoznia abban, hogy foganatosítsa az adott intézkedést;

41.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a 6. cikk (1) bekezdése szerint kibocsátandó riasztásban részletesen ki kellene fejtenie, miért véli úgy, hogy a kérdéses intézkedéstervezet nem kompatibilis a szolgáltatási irányelvvel, valamint esetleges javaslatait az intézkedéstervezetre vonatkozó, az aggodalmait eloszlató változtatásokra; azt javasolja, hogy az irányelvjavaslatot módosítsák ennek érdekében;

42.

úgy véli, hogy a riasztás kibocsátása után az Európai Bizottságot kötelezni kellene arra, hogy párbeszédet folytasson az érintett illetékes szervekkel, a helyi és regionális szintű szerveket is ideértve;

43.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 7. cikkben javasolt határozat indokolatlanul korlátozná a nemzeti, regionális és helyi szintű jogalkotók szabadságát; úgy véli, hogy ehelyett egy nem kötelező érvényű ajánlást kellene kibocsátani, amely nem akadályozná meg, hogy a nemzeti és regionális jogalkotók véghezvigyék a jogalkotási folyamatot, figyelembe véve az Európai Bizottság ajánlását; megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak jogában áll, hogy az elfogadott jogszabályok jogszerűsége ellen fellebbezzen az Európai Bíróságon, ez pedig fontos potenciális szankciót jelent, amelyet minden bizonnyal figyelembe vennének azok a nemzeti és regionális jogalkotók, amelyek az inkompatibilitásra vonatkozó riasztást/ajánlást kaptak az Európai Bizottságtól;

44.

úgy véli, hogy azoknak az egyértelműsítéseknek, melyeket az irányelvjavaslat nyújt az értesítés tárgyát képező intézkedések alkalmazási körével és az elküldendő információkkal kapcsolatban, a javított konzultációval, egy riasztási mechanizmussal és az inkompatibilitásra vonatkozó európai bizottsági ajánlással együtt elegendőnek kell lenniük egy olyan javított értesítési eljárás biztosításához, amely hatékony, ugyanakkor tekintettel van a nemzeti és regionális jogalkotók előjogaira;

45.

javasolja, hogy az Európai Bizottság végezzen becslést azon értesítések számának éves növekedéséről, amelyeket az új értesítési eljárás eredményeképpen várhatóan kapni fog. Így, ha szükséges, felkészülhet arra, hogy megfelelő kapacitással rendelkezzen a várt mennyiségű értesítésre való hatékony, a jogszabálytervezetben biztosított időkereten belüli válaszadáshoz;

46.

hangsúlyozza, hogy a szakmai szolgáltatások gazdasági szempontból igen fontosak, EU-szerte a foglalkoztatottak 22 %-át, illetve 47 millió munkahelyet adnak;

47.

hangsúlyozza, hogy a szakmai szolgáltatások szabályozása továbbra is a tagállamok hatásköre marad, valamint hogy a tagállamok dolga annak eldöntése – akár nemzeti, akár regionális vagy helyi szinten –, hogy kívánnak-e szabályozni egy szakmát a diszkriminációmentesség és az arányosság elvének korlátain belül, és milyen módon;

48.

megjegyzi, hogy a szakmai szolgáltatások szabályozása állami szabályozás vagy a szakmai szervezetek önszabályozása formájában történhet, valamint hogy számos esetben a tagállamokban helyi és regionális szinten végzik a szabályozást, ez pedig azt eredményezi, hogy a tagállamoknak igen komplex és változatos helyzetben kell teljesíteniük az arányossági értékelés biztosítására vonatkozó kötelezettségeiket, mégpedig a közvetlenül érintett összes érdekelt fél bevonását is illetően;

49.

elismeri, hogy a szakmák szabályozását EU-szerte nem egyformán ellenőrzik, valamint hogy ez kedvezőtlen hatással van a szolgáltatások nyújtására és a szakemberek mobilitására; elismeri, hogy kívánatos egy koherensebb uniós szintű jogi keret biztosítása a szabályozott szakmákhoz való hozzáférésre, illetve azok gyakorlására vonatkozó új vagy módosított követelmények arányosságának értékeléséhez, beépítve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát is;

50.

fontosnak tartja, hogy a javaslat a tagállamokra, valamint azok regionális és helyi szintű illetékes testületeire hagyná annak eldöntését, hogy mit kívánnak szabályozni és hogyan; biztosítania kellene azonban, hogy a döntések tényeken alapuljanak, és olyan átlátható és objektív értékelést követően hozzák meg őket, amelyet minden tagállamban azonos módon alkalmaznak, és amely tekintettel van bizonyos meghatározott közérdekű célkitűzésekre;

51.

úgy véli, hogy a 6. cikkben meghatározott átfogó kritériumokat tájékoztató jellegűnek kellene tekinteni, mivel valószínűleg nem minden kritérium alkalmazható vagy ugyanolyan fontos minden egyes esetben; úgy véli, hogy bár az arányossági teszteknek alaposnak, objektívnek és tényeken alapulónak kell lenniük, ugyanakkor testre szabottnak is, mivel az „egy kaptafára szabott” megközelítés számos esetben szükségtelenül nagy terhet eredményezne; ezenkívül a 6. cikkben rögzített követelmények hatályukat és összetettségüket tekintve eltúlzottak;

52.

üdvözli azokat a rendelkezéseket, amelyek alkalmat nyújtanak az érdekelt felek számára arra, hogy álláspontjukkal járuljanak hozzá a szabályozott szakmákhoz való hozzáférést, illetve azok gyakorlását korlátozó új jogalkotási, szabályozási vagy közigazgatási rendelkezések kidolgozásához; úgy véli, hogy az átláthatóság és az összes érdekelt fél elkötelezettsége elengedhetetlen a megfelelő szabályozás biztosításához;

53.

rámutat, hogy az új arányossági szabályok, melyek magukban foglalják a jogi, szabályozási és adminisztratív rendelkezések rendszeres nyomon követését és alapos, objektív és tényeken alapuló arányossági tesztek elvégzését – többek között független ellenőrzési testületek bevonásával és az érdekelt felek széles körű kötelezettségvállalása mellett –, növelni fogják a tagállami hatóságok munkaterheit és költségeit, regionális és helyi szinten is; ez különösen érvényes a 4. cikkre, amelynek értelmében nemcsak a szabályozott szakmákkal kapcsolatos új rendelkezések bevezetését, hanem a már meglévők bármiféle módosítását is arányossági tesztnek kell alávetni, ami az RB nézetei szerint túlzás;

54.

nyugtázza, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz annak biztosítására, hogy a szakmák szabályozása célszerű legyen, és ösztönzi a tagállamokat annak felülvizsgálatára, hogy a szakmákra vonatkozó követelményeik szükségesek-e a nemzeti szakpolitikai célok teljesítéséhez;

55.

üdvözli a nemzeti reformokra vonatkozó útmutatást a szakmák szabályozása terén, amely igen hasznos lehet a tagállamok abban való segítéséhez, hogy kiigazítsák a nagy növekedési és munkahelyteremtési potenciállal rendelkező szakmákra – köztük az építészekre, jogászokra, könyvvizsgálókra, szabadalmi ügyvivőkre, ingatlanügynökökre és idegenvezetőkre – vonatkozó szabályozási kereteiket;

56.

megjegyzi, hogy az útmutatás célja az európai szemeszter értékeléseinek kiegészítése, valamint úgy véli, hogy érdemes lehet azt összekapcsolni az európai szemeszter folyamatával;

57.

úgy véli, hogy a szolgáltatási csomagban szereplő javaslatok egyes aspektusai fontos kérdéseket vetnek fel a szubszidiaritást és az arányosságot illetően (2); felhívja a figyelmet arra, hogy számos nemzeti és regionális parlament indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, melyben szubszidiaritási és arányossági kérdésekre mutatnak rá, köztük a nemzeti jogalkotási eljárásokban lehetséges interferenciákkal kapcsolatos aggodalmakra;

58.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szolgáltatási e-kártyára, az értesítési mechanizmusra és az arányossági tesztre tett javaslatok adminisztratív pluszterheket rónak majd az illetékes tagállami hatóságokra, az ebből következő, adminisztratív kapacitásokra vonatkozó és költségvetési hatásokkal együtt.