13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/120

Előadó:

Laure BATUT

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) emlékeztetni kíván arra, hogy az európai „energiaügyi csomag” a „fogyasztót helyezi a középpontba”, és szeretné, ha ezt a koncepciót meghatároznák és megvalósítanák. A fogyasztó csak akkor töltheti be a neki szánt új szerepet, ha egyértelmű szövegekre támaszkodhat, amelyek biztosítják számára a fellépéshez szükséges eszközöket. Az EGSZB meggyőződése szerint ahhoz, hogy az „energiaunió” sikeresen megvalósuljon, szükség van egy azzal kapcsolatos jövőképre, hogy a polgárok és az európai vállalkozások mit nyerhetnek ezzel a projekttel, például az egyenlőség előmozdítása terén.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a polgárok és a szakemberek figyelmének felhívása (oktatás és képzés) révén megvalósuló keresletoldali szabályozás felelős energiafelhasználói magatartást eredményezhet. Az energiahatékonyság megjelenhet az energiaszükséglettel kapcsolatos mérlegekben, részt vehet a fogyasztás csökkentésében és ezáltal hatással lehet a költségekre, még akkor is, ha az árak emelkednek. Önmagában azonban nem tudja megoldani az éghajlatváltozással, az ellátás biztonságával és az energiaszegénységgel kapcsolatos problémákat (1). Az energiahatékonyság és a fogyasztás elmaradása önmagában nem jelent energiaforrást.

1.3.

Az EGSZB megítélése szerint szélesíteni kell az adatok értékelését az elkövetkező években azáltal, hogy még több energiaforrást vizsgálnak, és a háztartási, ipari és szolgáltatóipari fogyasztás három típusának tanulmányozását javasolja.

1.4.

A jelentésnek tartalmaznia kell az energiaigényre adott válaszok értékelését is annak felmérése érdekében, hogy a szükségleteket milyen mértékben lehet kielégíteni fenntartható áron (az EUMSZ 14. cikke).

1.5.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a jelentés vizsgálja meg, hogy az iparágak és/vagy a fogyasztók milyen összeget fordítanak a K+F-re, valamint az energiatárolással kapcsolatos kutatás figyelembevételére; ennek tükröződnie kellene az energia árában és a hálózatok finanszírozási költségeiben.

1.6.

Meg kell vizsgálni a környezeti károk költségeit, és az információkat minden fél számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni.

1.7.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság energiaárakról és -költségekről szóló kétévente készülő jelentése elején szerepeljen egy fogalomtár annak érdekében, hogy valamennyi fogyasztó megértse azt.

1.8.

Szintén az átláthatóság érdekében az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy minden egyes vizsgált tagállam esetében egészítse ki a jelentést egy adatlappal, amely energiaforrásonként öt referenciapontot tartalmaz:

2.1.

2014-ben az Európai Bizottság kidolgozott egy első jelentést az energiaárakról és -költségekről az Európai Unióban (EU); az összegyűjtött adatok hiányosságai miatt rendelet (2) kidolgozását javasolta a gáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó európai statisztikákról.

2.2.

A jelentés a belső energiapiac fejlődését vizsgálja, mely még nem valósult meg teljesen, valamint hozzá kíván járulni az energiahatékonyság növelését és az energiaellátás biztonságának javítását célzó intézkedések meghatározásához ezen a megosztott hatáskörrel bíró területen.

3.1.

Az Európai Bizottság górcső alá vont jelentése tehát a második. Értékeli az energiaárak helyzetét a gáz-, a villamosenergia- és az olajtermék-ágazatban, valamint azok következményeit a háztartások és az iparágak számára, emellett hangsúlyozza az EU energiaunióval kapcsolatos stratégiai politikáit.

4.1.

Az Európai Bizottság követelményeket említ a villamosenergia-árak befolyásolásával kapcsolatban: az energiahatékonyság javítása és az alternatív energiaforrások használatának folytatása, melynek terén az Unió törekszik világelső lenni.

4.2.

Az uniós tagállamok fosszilis tüzelőanyagokból származó villamosenergia-behozatala nettó mértékben nőtt, ahogyan függőségük is, ami újraindította a palagázzal és palaolajjal kapcsolatos komoly vitát.

4.3.

A nagykereskedelmi árak folyamatosan csökkentek 2008 óta, illetve közeledtek az egységes piacon, ami a szén és a gáz árának csökkenését eredményezte. Mégis számos tagállami tényező megakadályozza, hogy ez az árcsökkenés megjelenjen a kiskereskedelmi árakban, melyek tovább nőnek, a háztartási átlagár ugyanis ebben az időszakban 3,2 %-kal emelkedett:

4.4.

Az ipari villamosenergia-árak adatai kisebb növekedéseket mutattak: évi 0,8 % és 3,1 % között volt a 2008–2015-ös időszakban, mivel a nagyfogyasztók speciális díjszabásban részesültek.

4.5.

Az Európai Bizottság rámutat arra, hogy igen jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok között, az eltérések akár háromszorosak is lehetnek a háztartások esetében az adók és díjak összetevő miatt (59 % Dániában, 5 % Máltán).

4.6.

Az európai villamos energia átlagosan többe kerül, mint az USA-ban, de sokkal kevesebbe, mint Japánban.

5.1.

A gáz képviseli az EU elsődleges energiafogyasztásának 23 %-át, ennek 15 %-a a villamosenergia-termelést célozza; „ez elégíti ki a háztartások és az ipar energiaszükségletének a harmadát”.

5.2.

Az EU gázbehozataltól való függősége 69 %-os, korlátozott számú szállítótól, így ki van téve az árak nemzetközi trendek szerinti ingadozásának.

5.3.

A nagykereskedelmi árak 2013 óta 50 %-kal csökkentek, többek között a gyenge globális kereslet, az amerikai palagáz-kitermelés és az olajárakhoz indexált gázárak miatt.

5.4.

A kiskereskedelmi árak 2008 óta évi 2 %-kal emelkedtek a háztartások számára. Itt is jelentős az adók és díjak összetevő mértéke, mely évi 4,2 % -kal nőtt, ami a hálózati költségekkel együtt magyarázza a tagállamok közötti jelentős különbségeket. A legmagasabb ár (Svédországban) a négyszerese a legalacsonyabbnak (Romániában).

5.5.

Az iparágak és a „nagy” ipari fogyasztók számára az árak csökkentek, és az „energia” összetevő az, amely a leginkább befolyásolja az árképzést, innen a nagykereskedelmi árak kiskereskedelmi árakra gyakorolt hatása, mely nagyobb mértékű konvergenciát tesz lehetővé az egységes piacon.

5.6.

Globális szinten Európa konvergenciája átlagos, 2013 óta csökkenő tendenciával, jóllehet az amerikai és az orosz árak fölött maradva.

6.1.

2014. május és 2016. január között, 19 hónap alatt a nyersolaj dollárban mért ára 77 %-kal csökkent, majd újra emelkedett, de a 2014-es szint felén megállt.

6.2.

A kiskereskedelmi árakat ez kisebb mértékben érintette, mivel az euro leértékelődött a dollárral szemben, és az adók és díjak az árképzés fontos összetevői maradtak.

Az Unió minimális jövedékiadó-mértékeket állapított meg (4), de a tagállamok általában meghaladják ezeket: 2015-ben az adók az átlagos kiskereskedelmi benzinár 63 %-át és a dízelár 57 %-át tették ki, a tagállamok közötti eltérésekkel.

6.3.

Összefoglalva, a három energiaforrás árai csökkentek az előző jelentés óta, és ez a csökkenés megjelent a nagykereskedelmi árban. Hatással volt a kőolajtermékek kiskereskedelmi árára is, miközben a gáz és a villamos energia ára növekedett a hálózati költségek és mindenekelőtt az adók és díjak emelkedése miatt.

7.1.

A három energiaforrás esetében a lakossági fogyasztás meglehetősen stabil maradt 2008 óta.

A lakossági villamosenergia- és gázárak emelkedése (kivéve a közlekedést) a háztartások energiafelhasználási kiadásainak emelkedését jelentette. A tagállamok között jelentős eltérések vannak az energiára fordított források arányában, ami a szegényebb háztartásokat nyilvánvalóan jobban sújtja: 2016-ban 8,6 %, szemben a 2004-es 6,2 %-kal. A lakossági fogyasztás 4 %-kal csökkent az érintett időszakban.

7.2.

Az Európai Bizottság kiemeli, hogy a kiszolgáltatott fogyasztókra vonatkozó szociális intézkedésekre nagy szükség van az energiaszegénység leküzdéséhez.

8.1.

14 magas energiafogyasztású iparágnál az energiaköltségek csökkentek a vállalkozások számára 2008 és 2013 között, és az utóbbi években az energiaköltségek hányada a termelési költségekben átlagosan 5 % és 10 % közöttre tehető. Ez az energiaárak nagyfogyasztókra vonatkozó csökkenésének, az adómentességeknek és -kedvezményeknek, és nem feltétlenül az energiahatékony intézkedések átvételének az eredménye.

8.2.

Az Európai Bizottság megítélése szerint az Unió nemzetközi összehasonlításban nem magas energiaigényű gazdaság, a versengő és megfelelően működő energiapiacnak pedig a legköltséghatékonyabb módon kellene szállítania az ipar és a háztartások által igényelt energiát, elkerülve minden inflációs hatást és az állami támogatásokat, amelyek a piac indokolatlan torzulását vonják maguk után: 2012-ben 113 milliárd eurót, ebből 17,2 milliárdot közvetlen támogatásra biztosítottak; 2014-ben 263 milliárd euro összegű adót szedtek be, ami az uniós GDP 1,88 %-ának felel meg.

9.1.

Az energiának központi szerepe van a gazdaságok és a háztartások számára. Az energiafogyasztás felelős az éghajlatra és az élőlényekre káros CO2--kibocsátásért. Az Unió megkezdte az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást. Az energiaköltségek és -árak meghatározási mechanizmusainak megértése kellene, hogy az egyik tényező legyen a jobb átmenet biztosításában és az energiaszegénység elleni küzdelemben (5).

9.2.

A vizsgált európai bizottsági jelentésből kiderül, hogy az Unióban nincs egyetlen energiaár, hanem a különböző energiaágazatok esetében a földrajzi elhelyezkedéstől, a nemzeti gyakorlatoktól és a fogyasztás idejétől és módjától függően változó többféle árról beszélhetünk.

9.3.

A háztartások számára több európai országban is megjelenik egy „energiaár-barométer” (Európai Éghajlatvédelmi Alapítvány), az Európai Bizottság pedig két éve teszi közzé saját jelentéseit.

10.1.

A világ energiafogyasztásának nagy részét biztosító olaj, szén és gáz a biomasszával, az atomenergiával és a villamos energiával nem tárolható és nem is szállítható ugyanolyan mértékben:

10.2.

Az energiaárak hatással vannak az ágazatok versenyképességére, attól függően, hogy milyen arányban szerepel a közvetlenül elfogyasztott energia és egy termék előállításához a közbenső szakaszokban elfogyasztott energia. Az alacsony energiaköltség anélkül befolyásolhatja a versenyképességet (lásd az amerikai palagázt), hogy strukturális tényező lenne a termelékenységben.

10.3.

Több tagállam is importál energiát uniós szomszédjától vagy más szomszédos országból: a geopolitikai helyzet kihat az ellátás biztonságára és az árra.

10.4.

Az olaj hordónkénti ára mindig dollárban van meghatározva: az árfolyam és tehát az európai gazdaság globális versenyképessége szerepet játszik a versenyben és a végső fogyasztókra vonatkozó árképzésben.

10.5.

Az iparágak és a háztartások által fizetett energiaár hatással van a globális keresletre. Az EU kereskedelmében az árukereskedelem többnyire Európán belül zajlik, és olyan késztermékekből áll, amelyek érzékenyek az energiaárak változásaira.

11.1.1.

Költség vagy ár? A beszélt nyelvben a két kifejezést gyakran egymással felcserélhető módon használják. Az Európai Bizottság jelentése [COM(2017) 769] egyértelműbb lett volna, ha ezzel a kérdéssel kezdődik.

11.1.2.

A kettő közül a nyilvánvalóbb az ár. Az ár egy energiatermék vagy -szolgáltatás egy egységének csereértékét fejezi ki. Egy teljesen „szabad” piacon ez lenne az egyensúlyi pont a kereslet és a kínálat között.

11.1.3.

Egy összetett világpiacon annyi ár van, ahány piac. És a tranzakciók minden egyes szakaszában külső tényezők hatása érvényesülhet (externáliák). Ezután a tagállamok belső politikai tényezői kapnak szerepet, ilyenek az ágazat szerkezete, az adózás, az éghajlat, a háztartások vásárlóereje, a vállalkozások versenyképessége stb.

11.1.4.

Az energiaunió a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett elsimíthatja ezeket az elemeket, melyek az európaiak közötti különbségeket és az igazságtalanságot okozzák.

11.2.1.

A költségek a termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges energetikai hasznosítású nyersanyagok (iparágak), valamint a fogyasztók elérésének árát jelentik („Az energiaforrások árai és költségei”, Jean-Marie Martin-Amouroux, 2017.2.20.). A költségek jelentősen eltérhetnek a választott energiatípus termelési ágától függően (SWD(2016) 420 final).

11.2.2.

A kkv-k esetében, amelyek az EU gazdasági szövetének 90 %-át teszik ki, még akkor is, ha nem nagy energiafogyasztókként vannak feltüntetve, az általuk beszerzett energia és az általuk feldolgozott elsődleges termékekbe beépített energia költségei jelentős hatással vannak az előállított termékek bekerülési és értékesítési árára.

11.2.3.

Ráadásul az energia költsége nem olyan tényező, amely könnyen megváltoztatható, ez egy megkerülhetetlen kiadás. Ha a termelési költségek egyik fő tényezője, az befolyásolja az eladási árat, érinti a fogyasztók vásárlóerejét és lelassíthatja a kereslet növekedését (a gépjárművek esete). A vállalkozások számára az energiaforrások helyettesíthetők: ha az olaj túlságosan drága lesz, akkor gázra váltanak stb.

11.2.4.

Az energiaköltségek kérdése az európai diplomáciával, az európai iparpolitika meghatározásával kapcsolatos kérdésekhez kapcsolódik, és nem csak az energiaigényes iparágak vonatkozásában.

12.1.

A vizsgált jelentés a „Tiszta energia minden európai polgár számára” (6) csomag részét képezi, amelyben az Európai Bizottság áttekinti az energiaárakat és -költségeket Európában. Az EGSZB sajnálja, hogy az átmenet lehetősége nem érvényesül jobban a szövegben. Könnyebb lenne megérteni a különböző villamosenergia-termelési forrásokból fakadó differenciált költségeket. Egy termék energiatartalma a teljes termelési lánc és az energiaköltségek függvénye. Itt az ipari versenyképességről, sőt az iparágak azon képességéről van szó, hogy fenntartható munkahelyeket teremtsenek és megóvják a környezetet.

12.2.

A különböző európai szövegeknek köszönhetően az EU közös hivatkozási pontként szolgál az államok üvegházhatású gázok elleni küzdelmében, valamint az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrások előmozdítására irányuló erőfeszítéseiben. Az energiaszerkezet kiválasztása azonban a tagállamokra tartozik. Különbségek vannak közöttük, különösen az adózás, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban választott irányvonalak terén. Ez a helyzet felelős a dömpingért, ami megnehezíti az energiaunió irányítását (7).

12.3.

Az 1980-as évek fő irányvonala szerinti, kizárólag a versenyre épülő megközelítés nem veszi figyelembe sem az energiaágazat világszerte meglévő realitásait, sem pedig az Unió újabb irányultságát: a fogyasztók a „rendszer középpontjába kerültek”, már nem kifogásolhatjuk a „piac tökéletlenségét” vagy az energiapiacot támogató állami beavatkozások széles körét, amelyek valójában „szubvenciók”, sem pedig az állami bevételek számára jelentős adóalapot. Ezt nevezhetnénk az energia szociális költségeit ellensúlyozó újraelosztásnak, mely költség sokak számára elviselhetetlenné vált.

12.4.

Az energiaárak emelkedése, különösen a villamos energia áráé hatással lehet a munkahelyek áthelyezésére; az állami politikák stabilitása alapvetően fontos a munkavállalók, a vállalkozások és a befektetők számára.

12.5.

Még mindig vannak nyilvánvaló egyenlőtlenségek az emberek és a tagállamok között. Ezek a vállalkozások között is léteznek, a nagy fogyasztók és a többiek között, valamint az egyének és a cégek között. Az európai piac liberalizálása, ami véget vetett a nemzeti monopóliumoknak, hogy bevezesse a fogyasztók javát szolgáló versenyt, nem akadályozta meg a végső fogyasztás számláinak végfogyasztói gáz- és villanyszámlák növekedését és a nem kompetitív oligopóliumok létrejöttét. Az EGSZB úgy véli, hogy a „fogyasztók” közötti egyenlőség fogalmát, amelyet kiegyenlítésnek is neveznek, európai koncepcióként lehetne elfogadni.

12.6.

Az egyik európai bizottsági közlemény a tiszta energiákkal kapcsolatos innováció felgyorsításával foglalkozik (8), mivel az energiarendszer átlendült egy olyan ponton Európában, ahol a megújuló energiák egyre versenyképesebbé válnak. Az Európai Tanács intézkedéseket fogadott el a gazdaság dekarbonizációjával és az energiapiac integrációjával kapcsolatban. A megújuló energiaforrások egyre nagyobb részét képezik a villamos energia termelésének, az energiaintenzitási ráta – mely az energiafogyasztást méri a gazdasági teljesítményhez képest – pedig csökken, különösen a fejlett gazdaságok esetében.

12.7.

A vizsgált közlemény jogszabálycsomagja három átfogó célt szolgál:

12.8.

Az Unió árakkal és költségekkel kapcsolatos megközelítésének gyökeresen meg kell változnia, tekintetbe kell vennie a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókat és meg kell állapítania, hogy a kormányzati politikák milyen mértékben finanszírozzák a megújuló energiákat annak érdekében, hogy a háztartásokat ne sújtsák túlzott mértékben az ezzel járó adóintézkedések. Az Európai Bizottság egy intuitívebb és fogyasztókhoz közelebb álló regionális megközelítést szorgalmaz az egységes piac irányába történő előrelépéshez.

12.9.

Az Európai Bizottság kiemeli, hogy a kiszolgáltatott fogyasztókra vonatkozó szociális intézkedésekre milyen nagy szükség van az energiaszegénység leküzdéséhez. Ez rendben is van, de ezeket az intézkedéseket nem az energiaágazatokban működő nagyvállalatok haszonkulcsából, hanem a többi polgár által és azok adójából, valamint a tagállamok költségvetéséből finanszírozzák.

12.10.

Az EGSZB kiemeli, hogy a jelentés sok szereplőtől származó nagyszámú információt tartalmaz, ugyanakkor sajnálja, hogy ez az átláthatóság mind az árak, mind pedig a költségek tekintetében nem terjed ki a háztartásokra: a megújuló energiaforrások esetén a hálózati költség elérheti az ár 50 %-át (A Stratégiai Elemző Központ jelentése, 2012, Franciaország). A megbízható statisztikák, amelyek összevetését az Európai Bizottság rendeletre irányuló javaslata is ajánlja (lásd 1. lábjegyzet), szükségesek ahhoz, hogy a fogyasztók választhassanak és döntéseket hozhassanak. Fontos, hogy tartalmazzák a környezeti károk költségeit, és könnyen hozzáférhetőek legyenek azok számára, akikért ezeket az intézkedéseket hozzák, és akik meg akarják érteni, hogy miért és hogyan kapják meg az energiát és fizetnek érte.