7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/99

—

tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

—

tekintettel a 2050-re vonatkozó elképzelésre és a 2020-ra vonatkozó kiemelt célkitűzésre, amelyeket az Unió állam- és kormányfői 2010 márciusában fogadtak el,

—

tekintettel a Környezetvédelmi Tanácsnak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról szóló, 2011. június 21-i és december 19-i következtetéseire,

—

különös tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei 10. konferenciájának eredményeire, különösen a 2011–2020 közötti időszakra szóló, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális stratégiai tervre és az aicsi célokra, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a használatukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvre, valamint az erőforrások globális biológiai sokféleség érdekében történő mozgósítását célzó stratégiára,

—

tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES) és a vándorló fajokról szóló egyezményre (CMS),

—

tekintettel „A Kap jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című bizottsági közleményre (COM(2010)0672) és a 2013 utáni KAP-reformra irányuló bizottsági javaslatokra,

—

tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0500) és annak igazoló okmányaira,

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló stratégiai pénzügyi keretre,

—

tekintettel az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt, az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről szóló összefoglaló jelentésre (COM(2009)0358),

—

tekintettel a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (1);

—

tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására (2) és „a KAP jövője: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című, 2011. június 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A Natura 2000 finanszírozása: a természet és a lakosság számára kínált előnyök” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1573),

—

tekintettel „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmányra (4),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0101/2012),

A.

mivel az Unió nem valósította meg a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-ig teljesítendő céljait;

B.

mivel az Egyesült Nemzetek a 2010–2020 közötti időszakot a biológiai sokféleség évtizedének nyilvánította;

C.

mivel a biológiai sokféleség az általa kínált ökoszisztéma-szolgáltatásoknak köszönhetően közvetlenül és közvetve is nélkülözhetetlen szerepet játszik az emberi életforma fennmaradásában és a társadalmi jólét megteremtésében – például az Európai Unió Natura 2000 hálózatába tartozó védett területek által kínált – a becslések szerint már önmagukban is 200–300 milliárd eurót kitevő – értékek, valamint a közvetlenül a látogatók kiadásaiból támogatott teljes munkaidős munkahelyeket, amelyek száma ezeken a területeken eléri a 4,5–8 milliót;

D.

mivel a biológiai sokféleség csökkenése jelenleg évente 3 %-kal veti vissza a világszintű GDP-t;

E.

mivel az élőhelyvédelmi irányelv mellékleteiben felsorolt élőhelytípusok közel 65 %-ának, és fajok 52 %-ának védettségi helyzete kedvezőtlen;

F.

mivel a halállományok 88 %-át a maximális fenntartható hozamot meghaladó mértékben lehalásszák;

G.

mivel az EU határait már több mint 11 000 idegen faj lépte át, amelyeknek legalább 15 %-a invazív faj és káros hatással van a biológiai sokféleségre;

H.

mivel a mezőgazdasági termelők létfontosságú szerepet játszanak az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseinek elérésében; mivel 1992-ben megadták a kezdő lökést ahhoz, hogy a biológiai sokféleség védelmét beépítsék a közös agrárpolitikába (KAP), és mivel ezt követően a 2003-as reform olyan intézkedéseket vezetett be, mint a kölcsönös megfeleltetés, a mezőgazdasági üzem egységes támogatása (termeléstől függetlenített támogatás) és a vidékfejlesztés, amelyek kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre;

I.

mivel az ökoszisztéma-szolgáltatásokra nyújtott kifizetés (PES) ígéretes innovatív pénzügyi eszközt jelent a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából;

J.

mivel az éghajlatváltozás veszélyt jelent az élőhelyekre és az állatfajokra nézve; mivel a természet megőrzése és a biológiai sokféleség döntő jelentőséggel bír az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében;

1.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Unió nem valósította meg a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-ig teljesítendő céljait;

2.

üdvözli és támogatja az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiáját és a benne foglalt valamennyi célt és intézkedést; ugyanakkor úgy véli, hogy szükség lehet egyes tevékenységek megerősítésére és egyértelműbb meghatározására, valamint hogy konkrét intézkedéseket kell bevetni a stratégia hatékony végrehajtása érdekében;

3.

hangsúlyozza, hogy sürgősen cselekedni kell, és az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ra vonatkozó kiemelt célkitűzésének, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális kötelezettségvállalások teljesítése érdekében kiemelkedő politikai prioritásként kell kezelni a biológiai sokféleség kérdését; hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi forrásokkal és politikai akarattal előteremthetők azok az eszközök, amelyekkel megállítható a biológiai sokféleség csökkenése; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség megőrzése közös kihívás, amelyet számos érdekelt együttes elkötelezettségével és részvételével kell kezelni;

4.

üdvözli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról szóló bizottsági közleményt, és megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, az invazív fajok jelentette veszély és a természeti erőforrások túlzott felhasználása olyan transznacionális és régiókon átnyúló kihívásokat jelentenek, amelyek minden uniós polgárt érintenek – függetlenül attól, hogy városban vagy vidéken élnek –, és e hatások mérséklése érdekében valamennyi – helyi, regionális és nemzeti – kormányzati szinten sürgősen fel kell lépni;

5.

ezért kéri a tagállamokat, hogy e stratégiát építsék be terveikbe, programjaikba és/vagy nemzeti stratégiáikba;

6.

úgy véli, hogy a hatályos uniós jog biológiai sokféleségre vonatkozó biztosítékait nem szabad gyengíteni;

7.

hangsúlyozza, hogy az új stratégia nem vallhat kudarcot; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament számára kétévenként nyújtson be az elért haladásról szóló jelentést, amelyben a Tanács és a Bizottság részletesen bemutatja az aktuális helyzetet;

8.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzések iránti uniós elkötelezettség igazi próbája, valamint a kérdés valódi megoldása nem ebben az új stratégiában, hanem a közös mezőgazdasági és halászati politika küszöbön álló reformjában, valamint a többéves pénzügyi keretben rejlik; rámutat továbbá, hogy az első stratégia kudarcát az okozta, hogy a biológiai sokféleség védelme nem kellő mértékben jelent meg az egyéb uniós politikákban;

9.

úgy véli, hogy a 2010-es cél elérésével kapcsolatban felmerült nehézségek megkövetelik az eddig alkalmazott módszerek mélyreható felülvizsgálatát; fenntartja, hogy olyan stratégiai tanulmányokat kell készíteni, amelyek kiterjednek a védett területeket befolyásolni képes valamennyi tényezőre, és hogy e tanulmányokat be kell építeni a városfejlesztésbe, valamint a helyi természeti erőforrások jelentőségéről és megőrzéséről szóló oktatási és tájékoztatási kampányokkal kell kiegészíteni;

10.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése nem csupán a fajokat és az élőhelyeket érinti, hanem a genetikai sokféleséget is; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a genetikai sokféleség megőrzésére vonatkozóan;

11.

megállapítja, hogy természeti örökségünk olyan jelentős ökológiai kincs, amely elengedhetetlen az emberi jóléthez; úgy véli, hogy valamennyi uniós tagállamnak együtt kell működnie és erőfeszítéseit össze kell hangolnia a természeti erőforrások hatékonyabb kiaknázásának biztosítása, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások mind vidéki, mind városi területeken bekövetkező nettó csökkenésének elkerülése érdekében;

12.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmének és megőrzésének valamennyi – többek között a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, a halászatra, a regionális politikára és kohézióra, az energiaágazatra, az iparra, a közlekedésre, az idegenforgalomra, a fejlesztési együttműködésre, a kutatásra és az innovációra vonatkozó – uniós politika kidolgozásában. végrehajtásában és finanszírozásában meg kell jelennie annak érdekében, hogy az uniós ágazati és költségvetési politikák egységesebbé váljanak, továbbá hogy biztosítva legyen az EU biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartása;

13.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiát teljes mértékben össze kell hangolni az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákkal;

14.

emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elve olyan jogi alapot képez, amelyet a biológiai sokféleség kérdését érintő valamennyi jogszabályban és döntésben alkalmazni kell;

15.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme, helyreállítása és értékük elismerése alapvető jelentőségű az erőforrás-hatékony Európához vezető út ütemterve céljainak elérésében, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyedi intézkedések részeként mérlegeljék egy menetrend előterjesztését az európai ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése és értékelése tekintetében, amely lehetővé fogja tenni, hogy célzott és hatékony intézkedéseket hozzanak a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások visszaesésének megfékezésére;

16.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése pusztító gazdasági költségekkel jár a társadalomra nézve, amelyeket eddig nem építettek be kellő mértékben a gazdasági és egyéb politikákba; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és a fenntarthatóbb politikák alapjaként építsék be ezen értékeket az elszámolási rendszerekbe; úgy véli, hogy a biológiai sokféleség megfelelő védelmét figyelmen kívül hagyó egyetlen gazdasági modell sem életképes; hangsúlyozza továbbá, hogy az ökoszisztémák helyreállítását célzó fellépések jelentősen előmozdíthatják az új készségek, munkahelyek és üzleti lehetőségek megteremtését;

17.

hangsúlyozza, hogy a különböző gazdasági ágazatok tekintetében átfogó hatásvizsgálatokat kell végezni a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásokkal kapcsolatban;

18.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia az erőforrás-hatékony Európával foglalkozó kiemelt kezdeményezés részét képezi, és emlékeztet arra, hogy a regionális politika az általa támogatott éghajlati, energiaügyi és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó intézkedéseken keresztül létfontosságú szerepet játszik a fenntartható növekedés biztosításában;

19.

fenntartja, hogy a kialakulóban lévő járványos betegségek jelentős része zoonotikus jellegű (azaz a vadon élő állatok, háziállatok és emberek között egyaránt terjedhet), és elismeri, hogy a vadon élő állatok kereskedelme, valamint a földhasználatban és földgazdálkodásban bekövetkezett változások az emberek, a háziállatok és a vadon élő állatok között új vagy megváltozott kapcsolódási felületeket eredményezhetnek, ami kedvezhet a betegségek terjedésének és a biológiai sokféleség csökkenésének; hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontos a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiák állategészségügyi, állatjóléti és kereskedelmi politikába való beépítése;

20.

úgy véli ugyanakkor, hogy az adatok hiányában alapos környezeti, gazdasági és társadalmi hatástanulmányokra lehet szükség;

21.

hangsúlyozza, hogy meg kell állítani az Unió természetvédelmi jogszabályainak hatálya alá tartozó valamennyi faj és élőhely helyzetének romlását, valamint uniós szinten számottevően és mérhető módon javítani kell a helyzetüket; hangsúlyozza, hogy e fellépés keretében javítani kell legalább egy, az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkében a védettségi helyzetre vonatkozóan meghatározott jellemzőt anélkül, hogy visszalépés történne az egyéb jellemzőkben;

22.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállalják valamennyi földrajzi terület természeti értékeinek és kulturális örökségük jellegzetességeinek, valamint az ezek fenntartásához szükséges feltételek meghatározására irányuló integrált stratégiák elfogadását;

23.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket konkrét intézkedésekkel végre is kell hajtani ahhoz, hogy eredményesek legyenek; sajnálja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezésére tett intézkedések ellenére mindössze az élőhelyek és fajok 17 %-a, valamint az uniós jogszabályok alapján védett legfontosabb ökoszisztémák 11 %-a van kedvező állapotban az EU-ban; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen elemezze, hogy a jelenlegi erőfeszítések eddig miért nem vezettek sikerre, és hogy rendelkezésre állnak-e más, esetleg eredményesebb eszközök;

24.

hangsúlyozza, hogy a 2050-re vonatkozó elképzelések megvalósítását célzó világos menetrend kidolgozása érdekében 2020-ig az összes élőhely és faj legalább 40 %-a esetében kedvező védettségi állapotot kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy 2050-ig az élőhelyek és fajok 100 %-a (vagy csaknem 100 %-a) tekintetében biztosítani kell a kedvező védettségi állapotot;

25.

aggodalmát fejezi ki az alapvető – például a vizes élőhelyek – fokozódó pusztulása miatt, amelyek kiemelt figyelmet és olyan sürgős intézkedéseket követelnek, amelyek valóban tekintettel vannak az Európai Unió által számukra biztosított különleges védelmi terület besorolásra;

26.

elismeri, hogy az infrastruktúrák kiépítése, az urbanizáció, az iparosodás és általában véve a tájat érintő fizikai beavatkozások azon legjelentősebb tényezők közé sorolhatók, amelyek az ökoszisztémák és az élőhelyek széttöredezéséhez vezetnek; kéri a helyi, a regionális és a nemzeti kormányzatokat, hogy tervezési szabályozásaik és végrehajtási intézkedéseik összefüggésében, valamint saját hatáskörükön belül, tervezési és fejlesztési projektjeikben minden szinten vegyék figyelembe az ökoszisztémákra és az élőhelyekre veszélyt jelentő, szóban forgó tényezőket; elismeri, hogy helyi és regionális szinten is tapasztalható a számottevő gazdasági fejlődésre irányuló nyomás és igény, és javasolja, hogy a helyi és regionális hatóságok fordítsanak figyelmet az egyrészt a fejlesztés, másrészt a biológiai sokféleség és a természetes élőhelyek szükséges megőrzése közötti egyensúly megteremtésére; támogatja a regionális és helyi fejlesztési politikák további reformját és felhasználását a biológiai sokféleség jelentette előnyök kiváltása, valamint az élőhelyek további pusztulásának megállítása érdekében, különösen gazdasági és pénzügyi válság idején;

27.

támogatja a környezetvédelmi hatásvizsgálatok (KHV), a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok (FFH), a stratégiai környezeti vizsgálatok (SKV) és egyéb olyan eszközök alkalmazásának megerősítését annak érdekében, hogy a regionális és helyi döntéshozatalban figyelembe lehessen venni a biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozás hatásait; rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és a biológiai sokféleség védelmét elősegítő projektek valamennyi régió javát szolgálják majd, a kevésbé fejlett régiókat is beleértve;

28.

arra sürgeti a tagállamokat, hogy a 11. aicsi céllal összhangban gondoskodjanak a Natura 2000 területek kijelölési folyamatának 2012-ig való lezárásáról; sajnálattal állapítja meg a védett tengeri területek kijelölésében mutatkozó jelentős késedelmet; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy újból vadászni kezdtek a Duna-delta vidékén, és hogy ez káros hatásokkal járhat a biológiai sokféleségre nézve; annak ellenőrzésére kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok végrehajtják-e a 2009/147/EK madárvédelmi irányelv (5) 7. cikkét, különös tekintettel a vadászatra;

29.

kiemeli, hogy uniós fellépéseken keresztül, illetve az óceánok és a nemzeti felségterületeken kívül eső területek nemzetközi irányításának javítása révén sürgősen fokozott erőfeszítésekre van szükség az óceánok és a tengeri környezet védelme érdekében;

30.

sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be a valamennyi Natura 2000 területre vonatkozó állománykezelési tervek vagy azokkal egyenértékű eszközök kidolgozására előírt, a 92/43/EGK élőhelyvédelmi irányelv (6) 4. és 6. cikkében foglalt jogi határidőt;

31.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködés javítása számottevő előnyt biztosíthat a Natura 2000 célkitűzések elérése tekintetében; kiemeli az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti szorosabb együttműködés szükségességét a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások védelme terén; hangsúlyozza ezzel összefüggésben azokat a lehetőségeket, amelyeket a biológiai sokféleség csökkenésének kezelése tekintetében a határokon átnyúló régióközi és transznacionális együttműködés kínál; úgy véli, hogy a területi együttműködés kínálta lehetőségek jobb kihasználása, valamint az információk, tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréje jelentősen hozzájárulna e cél megvalósításához; rámutat, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos prioritások makroregionális stratégiákba való beépítése fontos lépést jelent a biológiai sokféleség helyreállítása és megőrzése felé;

32.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a területeknek nyújtott megfelelő finanszírozással gondoskodjanak a Natura 2000 hálózat megfelelő állapotának megőrzéséről; felszólítja a tagállamokat különösen arra, hogy a különböző érdekelt felekkel együttműködve dolgozzanak ki olyan, kötelező erejű nemzeti eszközöket, amelyekben meghatározzák a kiemelt természetvédelmi intézkedéseket és ezek – uniós alapokból és a tagállamok saját költségvetéséből egyaránt nyújtandó – finanszírozásának tervezett forrását;

33.

úgy véli, hogy javítani kell az uniós – különösen a környezetvédelmi – jogszabályok végrehajtását;

34.

mivel a Natura 2000-re vonatkozó jogszabályok végrehajtását illetően a tagállamok között óriási különbségek vannak, arra kéri a Bizottságot, hogy a legjobb gyakorlatok alapján pontosítsa tovább az irányelveket, és szükség esetén szolgáljon iránymutatással; kéri továbbá a Bizottságot, hogy szolgáljon a Natura 2000-hez tartozó területek gazdálkodásával kapcsolatos iránymutatással, illetve ossza meg a bevált gyakorlatokat;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse kapacitását a madárvédelmi irányelv megfelelő végrehajtásával kapcsolatos panaszok kezelése és hatékony kivizsgálása céljából, valamint dolgozzon ki megfelelő iránymutatást a tagállamok számára az irányelvek helyszíni végrehajtásának ellenőrzése tekintetében; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehatásával és felülvizsgálatával kapcsolatos jelenlegi munkájába illesszen be a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásának és együttes érvényesítésének javítását célzó intézkedéseket; a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 2001/331/EK ajánlás felülvizsgálatáról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalása (7) értelmében alapvetően fontosnak tartja a környezeti jog alkalmazására és végrehajtására létrehozott EU-hálózat (IMPEL) megerősítését, és sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen jelentést ennek lehetséges módjairól, beleértve egy közösségi környezetvédelmi ellenőrző testület létrehozását és a kapacitásépítést is, valamint arra kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a környezetvédelmi ellenőrzésekről szóló irányelvre;

36.

támogatja a Bizottságnak a bírákat és ügyészeket célzó képzési programokkal kapcsolatos kezdeményezését; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a képzési programok a Natura 2000-rel foglalkozó szakemberek – pl. a jogszabályok végrehajtásával foglalkozó regionális és helyi hatóságok és a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásáért felelős egyéb igazgatási testületek – számára is elérhetők legyenek;

37.

úgy véli, digitalizált, könnyen hozzáférhető, a főbb természeti erőforrásokra, védett területekre, a földhasználat jellegére, a víztestekre és a veszélyeztetett területekre vonatkozó pontos információkat feltüntető térképeknek kell rendelkezésre állniuk, amelyek elősegítik, hogy a regionális és a helyi hatóságok betartsák a környezetvédelemmel – különösen a biológiai sokféleséggel – kapcsolatos jogszabályokat;

38.

megállapítja, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének jelentőségével és az annak elvesztéséhez társuló különböző környezeti és társadalmi-gazdasági költségekkel kapcsolatban az uniós lakosság ismeretei korlátozottak; hangsúlyozza, hogy az 1. aicsi céllal összhangban átfogóbb kommunikációs stratégiára van szükség;

39.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2013-ig a tagállamokkal együtt elindít egy, a Natura 2000-rel kapcsolatos tájékoztató kampányt, valamint hogy javítsa az uniós környezetvédelmi előírások alkalmazását, valamint előmozdítsa a környezetvédelem, a fenntartható gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés mint egyenértékű, egymásnak nem ellentmondó alapelvekként való érvényesülését; e célból kéri a sikeres projektek népszerűsítését és a környezetvédelmi szempontból jótékony gazdasági fejlődésnek a fontos természeti és kulturális örökséget hordozó területeken, mint például a Natura 2000 hálózatban való megvalósíthatóságára vonatkozó információk nyilvánosság körében történő terjesztését;

40.

kiemeli, hogy a biológiai sokféleség jelentőségét ismertető tájékoztató kampányokat kell szervezni életkorra és társadalmi kategóriára való tekintet nélkül mindenkinek, azzal a kikötéssel, hogy az e kérdés miatt komolyan aggódó gyermekek és kamaszok tájékoztatását elsősorban iskolai keretek között kell megszervezni; véleménye szerint az oktatás és a szakmai képzés keretében – különösen a mezőgazdaság, az erdészet és a kapcsolódó ágazatok területén – kiemeltebben kellene foglalkozni a biológiai sokféleség szerepével;

41.

elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek – helyszíni szereplőkként – jelentős szerepet töltenek be a biológiai sokféleség megóvásában a döntéshozatali folyamatban való közreműködés tekintetében, valamint a nyilvánosság tudatosságának felkeltésében;

42.

javasolja, hogy terjesszék ki az irányítást a polgárok mozgósítására, valamint a nonprofit szervezetekre és a gazdasági szereplőkre is; ez utóbbiak esetében kapjon külön hangsúlyt a biológiai sokféleség vállalati stratégiákba történő beépítése; elismeri a biológiai sokféleség védelmében az önkéntes szervezetek és közösségek jelentőségét és munkájukat, valamint az általuk felhalmozott ismereteket, és arra kéri a regionális és helyi kormányzatokat, hogy ilyen csoportokat is vonjanak be a projektek tervezésébe és a projektekkel kapcsolatos konzultációkba, azáltal, hogy partnerségeket hoznak létre a hatóságok, a magánszféra és a nem kormányzati szervezetek között;

43.

elismeri, hogy nagyon fontos az érintett ország helyi szereplőivel és gazdálkodóival való szorosabb kapcsolattartás, ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket ezzel kapcsolatban, mivel az említett szereplők tapasztalataiknak és különleges ismereteiknek köszönhetően elősegíthetik az Európai Unióban megőrizni kívánt biológiai sokféleségnek otthont adó élőhelyek megfelelő állapotának biztosítására irányuló jogszabályok kidolgozását;

44.

fenntartja, hogy nem sikerült visszafordítani a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztémák pusztulásának globális trendjét, és véleménye szerint ennek egyik oka, hogy még most sem értjük meg teljes egészében a biológiai sokféleség komplexitását, az annak összetevői közötti, illetve a biológiai sokféleség és az élő környezet közötti interakciókat, sőt, a biológiai sokféleség mai és jövőbeli generációink számára nyújtott értékét sem; megismétli, hogy a politikák bármilyen szintű végrehajtásához alapvetően szükséges a biológiai sokféleségre irányuló tudományos kutatás;

45.

ezért hangsúlyozza, hogy több beruházásra van szükség a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatás területén, ideértve a Horizont 2020 keretében egy vagy több kapcsolódó „társadalmi kihívás” terén végzett kutatást, a kutatási politika széttöredezettségének elkerülése érdekében; úgy véli, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatásra szánt források effajta növelése az alacsony kihasználtság miatt az összességében meglévő eszközök keretén belül is megvalósítható lenne; meggyőződése, hogy a kutatás hozzásegíthet bennünket a biológiai sokféleség, illetve annak az emberi tevékenységek valamennyi szempontjából vett fontosságának jobb megértéséhez, másrészt – innovatív koncepciókon keresztül – hozzájárul új, fejlettebb politikák, valamint irányítási és fejlesztési stratégiák kidolgozásához;

46.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséget illetően multidiszciplináris és határokon átnyúló kutatási megközelítésre van szükség, mivel ez lényegéből fakadóan összefügg az olyan területekkel, mint az ökológia, a genetika, az epidemiológia, az éghajlattudomány, a közgazdaságtan, a szociális antropológia, az elméleti modellezés stb.; hangsúlyozza a tudományos alapú szakpolitikák szükségességét az ökoszisztémákkal és természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban, különösen a gazdasági és társadalmi szempontból létfontosságú mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatban;

47.

létfontosságúnak tartja, hogy a biológiai sokféleségről rendelkezésre álló tudományos adatokat, a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával és annak helyreállításával kapcsolatos legjobb gyakorlatok példáit, valamint a természeten alapuló innováció és fejlesztés kínálta lehetőségekkel kapcsolatos információkat szélesebb körben ismerjék és fokozottabban megosszák egymás között a politikai döntéshozók és a jelentős érdekelt felek, továbbá hogy az IKT-k központi szerepet játsszanak az új lehetőségek és eszközök biztosításában; üdvözli ezért a vállalkozások és a biológiai sokféleség uniós platformjának a Bizottság általi létrehozását, és arra biztatja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a platformot, és mozdítsa elő a nagyobb mértékű együttműködést az uniós kormányzatok és vállalkozások – köztük a kkv-k – között;

48.

kéri, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó európai információs rendszer (BISE) honlapja az adatok és információk megosztásának segítése érdekében az EU minden hivatalos nyelvén legyen elérhető;

49.

utal a biológiai sokféleségről szóló egyezményben foglalt azon előírásra, amely szerint 2020-ig a romlásnak indult ökoszisztémák legalább 15 %-át helyre kell állítani; ezt ugyanakkor a minimumnak tekinti, és szeretné, ha az EU jelentősen magasabb helyreállítási célt tűzne ki maga elé, amely tükrözi saját, ambiciózus kiemelt célkitűzését és 2050-re vonatkozó elképzelését, és figyelembe veszi az országspecifikus természeti feltételeket; arra sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg egyértelműen a „romlásnak indult ökoszisztémák” fogalmát, és rögzítse azt a referenciaszintet, amelyhez képest mérhető az előrelépés;

50.

arra sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012-ig fogadja el a „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiát, amelynek elsődleges célkitűzéséül a biológiai sokféleség védelmét kell meghatározni; hangsúlyozza, hogy e stratégiának a városi és a vidéki területekkel kapcsolatos célkitűzésekkel kell foglalkoznia, többek között annak érdekében, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 10. cikkének rendelkezései jobban teljesüljenek;

51.

sajnálja, hogy a Bizottság „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiájának kidolgozása a tervek szerint csak 2012-ben valósul meg, jóllehet az európai infrastruktúrával kapcsolatos csomagra irányuló javaslat keretében már megtörtént a szállítási és energiafolyosók kijelölése; ezért kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiával kapcsolatos munkát, és biztosítsa az abban javasolt 2. célkitűzés teljesülését; egyetért azzal, hogy a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatás korlátozása érdekében maximalizálni kell az energetikai, közlekedési és IKT-projektek közötti szinergiákat, valamint hogy csak az uniós joggal és a vonatkozó uniós szakpolitikákkal összhangban lévő intézkedéseket szabad uniós forrásból finanszírozni;

52.

hangsúlyozza, hogy a természetes környezetek létrehozása nem korlátozódhat kizárólag a kijelölt területekre, hanem azt a különböző helyeken, így a városokban, a főútvonalak és a vasútvonalak mentén, valamint az ipari területeken is ösztönözni kell annak érdekében, hogy valódi zöld infrastruktúra jöjjön létre;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleség összességében vett csökkenésének megállítását célzó kezdeményezés alapján dolgozzon ki hatékony szabályozási keretet, amely figyelembe veszi a tagállamok meglévő tapasztalatait, ugyanakkor alkalmazza a vállalkozások és a biológiai sokféleség közötti egyensúly biztosítását célzó programban felhasznált normákat; e tekintetben tudomásul veszi e megközelítés összes – az uniós jogszabályok hatálya alá nem tartozó – uniós élőhelyre és fajra való alkalmazásának jelentőségét;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a fajoknak és az élőhelyeknek – amelyek felbecsülhetetlen gazdasági értékű funkciókat töltenek be –, mivel a jövőben a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítések azokra a területekre fognak irányulni, amelyek rövid idő alatt gazdasági előnyökkel szolgálnak vagy várhatóan azzal fognak szolgálni;

55.

elismeri, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős, pénzben nem kifejezhető előnyöket nyújtanak az ipar és más gazdasági szereplők számára; felkéri a magánszektort képviselő szervezeteket, hogy terjesszenek elő javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehetne jelentős nagyságrendben a legjobban megőrizni és helyreállítani a biológiai sokféleséget;

56.

elismeri, hogy a környezetbarát gazdaság megteremtése érdekében elő kell mozdítani a „zöld” infrastruktúrát, az öko-innovációt, valamint az innovatív technológiák elfogadását, és felkéri a Bizottságot, hogy e téren dolgozzon ki a helyes gyakorlatokra vonatkozó útmutatásokat; arra ösztönzi az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy vegyék figyelembe „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” (TEEB) című tanulmányban foglalt ajánlásokat, amely tanulmány célja, hogy hasznos tanácsokat adjon a helyi és regionális politikai döntéshozók, tisztviselők és vezetők számára; hangsúlyozza, hogy az összetett uniós és nemzeti környezetvédelmi jogszabályokban való eligazodás érdekében szélesebb körűvé és intenzívebbé kell tenni a strukturális és kohéziós alapok kedvezményezettjei, valamint a helyi és regionális önkormányzatok, illetve a nemzeti kormányok számára szervezett képzéseket, továbbá fel kell hívni az emberek figyelmét a biológiai sokféleség csökkenésének jelentőségére; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a végrehajtással összefüggő problémákkal kapcsolatos regionális és helyi szintű ismeretek előmozdítására;

57.

emlékeztet arra, hogy az EU területének több mint felén mezőgazdasági termelők gazdálkodnak, hogy a mezőgazdasági területek jelentős ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, és a közös agrárpolitika (KAP) számára nyújtott finanszírozás az uniós költségvetés jelentős részét teszi ki; hangsúlyozza, hogy a KAP nem korlátozódik az élelmezés biztosítására és a vidékfejlesztésre, hanem a biológiai sokféleség megőrzésének, az éghajlatváltozás hatásai mérséklésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásának alapvetően fontos eszköze; megállapítja, hogy a KAP-ban már szerepelnek környezetvédelmi célú intézkedések, többek között a termeléstől függetlenített támogatási, a kölcsönös megfeleltetési és az agrár-környezetvédelmi intézkedések; sajnálatosnak tartja, hogy ezen intézkedések mindezidáig nem voltak képesek megállítani az EU-n belüli biológiai sokféleség általános csökkenését, és hogy a mezőgazdasági területek biológiai sokfélesége továbbra is csökken; ezért kéri, hogy a KAP-ot úgy alakítsák át, hogy ellentételezze a gazdálkodókat a közjavak biztosításáért, mivel a piac jelenleg nem építi be az árakba a mezőgazdaság által biztosított fontos közjavak gazdasági értékét;

58.

rámutat a vízgazdálkodás és az élet fennmaradásához, valamint a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen biológiai sokféleség közötti összefüggésre;

59.

kiemeli, hogy az alkalmazott eszközök hatékonyságának felméréséhez át kell térni az eszközalapú megközelítésről az eredményalapú megközelítésre;

60.

felszólít a KAP első pillérének „kizöldítésére” a megművelt tájak széles körében a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása, az összeköttetések javítása és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében; üdvözli a KAP reformjára vonatkozó bizottsági kezdeményezést, amely azzal „zöldítené” ki a KAP-ot, hogy az első pillér keretében a kifizetéseket a mezőgazdasági üzemek szintjén alkalmazott alapvető, bevált módszerek – többek között a vetésforgó és a növénytermesztés diverzifikációja, az állandó legelők és a meghatározott minimális nagyságú ökológiai jelentőségű területek kijelölése – számára nyújtaná; hangsúlyozza, hogy e „kizöldítést” célzó intézkedéseknek kivitelezhetőeknek kell lennie, és nem járhatnak fölösleges bürokráciával; ismételten felhív arra, hogy a Natura 2000 hálózat számára a közvetlen kifizetések rendszere keretében nyújtsanak területalapú támogatást; úgy véli, hogy az erőforrás-hatékony, környezet- és éghajlatbarát mezőgazdasági gyakorlatok biztosítják mind a mezőgazdasági vállalkozások fenntarthatóságát, mind pedig a hosszú távú élelmezésbiztonságot, és elismeri, hogy ennek megvalósításában a KAP-nak jelentős szerepet kell betöltenie;

61.

kéri, hogy a „kizöldítésre” irányuló tevékenységeket kapcsolják a mezőgazdaság egyes tagállamokban tapasztalható sokféleségéhez, tekintettel például a mediterrán országok sajátos helyzetére, amelyet a növénytermesztés diverzifikálására és az ökológiai jelentőségű területekre irányuló tevékenységekkel kapcsolatban javasolt küszöbértékek nem vesznek figyelembe; megállapítja, hogy a vegyes kultúra, a monokultúra (olajfaligetek, szőlős- és almáskertek) vagy rizsföldek művelése azon tevékenységek példái, amelyeknek a „kizöldítéssel” összeegyeztethetőeknek kell lenniük, tekintettel e mezőgazdasági rendszerek némelyikének kiemelkedő ökológiai értékére és a megőrzésben játszott szerepére;

62.

fenntartja, hogy az új KAP keretében növelni kell a fajokat, élőhelyeket és ökoszisztéma-szolgáltatásokat védő köz- és magánszereplők számára nyújtott támogatást, és a támogathatóságot ki kell terjeszteni a Natura 2000 területeket összekapcsoló területekre is;

63.

kéri, hogy a KAP keretében történő valamennyi kifizetést – a 2014-től teljesítendőket is ideértve – támasszák alá határozott kölcsönös megfeleltetési szabályokkal, amelyek elősegítik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését, és lefedik a vízügyi keretirányelvet (8), a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályokat, valamint a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvet (a 2007 és 2013 között alkalmazandó jelenlegi normák felvizezése nélkül); az érintettek számára egyszerű és átlátható szabályozást kér;

64.

kéri a második pillér megerősítését és e pillérben a környezetvédelmi megfontolások fokozott figyelembevételére, valamint arra, hogy – többek között az erdei környezettel és a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos intézkedéseknek a vidékfejlesztési programokba történő kötelező beépítése és az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos kiadások kötelező minimális szintjének meghatározása révén – javítsák jelentős mértékben e pillér agrár-környezetvédelmi intézkedéseinek hatékonyságát, és támogassák a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodást és a biogazdálkodást; hangsúlyozza, hogy a két pillérbe tartozó környezetvédelmi intézkedéseknek egymást kölcsönösen erősíteniük kell;

65.

tudomásul veszi az Európai Számvevőszék által az agrár-környezetvédelmi rendszerekről kiadott, kritikai észrevételeket tartalmazó jelentést; megállapítja, hogy a 2007 és 2013 között rendelkezésre álló 22,2 milliárd euró a környezeti célkitűzések csupán rendkívül korlátozott megvalósítását tette lehetővé; nyomatékosan kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőben az agrár-környezetvédelmi támogatások jóváhagyására csak szigorú környezeti kritériumok teljesítése esetén kerülhessen sor;

66.

felhívja a figyelmet arra, hogy az agroüzemanyagok iránti megnövekedett kereslet, és a fejlődő országokra az ezek előállításával kapcsolatban nehezedő, megnövekedett nyomás – az ökoszisztémák és élőhelyek, többek között a mocsarak és erdők tönkretételével és felforgatásával – elsősorban a fejlődő országokban veszélyezteti a biológiai sokféleséget;

67.

úgy véli, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megelőzése érdekében fokozni kell a mezőgazdasági tevékenységek ellenőrzését; fenntartja különösen, hogy a szennyvíziszap-kibocsátást szabályozni kell, sőt – az ökoszisztémák megőrzése szempontjából legkényesebb területeken – egyenesen meg kell tiltani;

68.

arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a földek művelésből való kivonásának Európa egyes részein tapasztalható jelenségét vizsgálják meg, ezzel elősegítve a biológiai sokféleség célzott megőrzését, és elkerülve az elsivatagosodást, és egyszersmind új társadalmi és gazdasági lehetőségeket teremtve a vidékfejlesztés számára; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a földek meglévő tulajdonosi szerkezetét tiszteletben kell tartani; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai gazdálkodók jelentős szerepet játszanak a táj „őreiként”;

69.

figyelmeztet arra, hogy számos, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából kiemelkedő értéket képviselő, az uniós jogszabályok szerint védelmet élvező faj és élőhely kiszolgáltatottá válik az agrár-környezetvédelmi rendszereknek, melyekben kulcsfontosságú tényező az emberi jelenlét; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy meg kell állítani és vissza kell fordítani a földterületek termelésből való kivonását; támogatja a kis- és középgazdálkodók, a családi gazdaságok és a külterjes állattenyésztés támogatásának növelését, amelyek mind elősegítik a természeti erőforrások megfelelő megőrzését;

70.

felhívja a Bizottságot, hogy a KAP új reformja keretében fokozza a biológiai sokféleség megőrzéséhez bizonyítottan hozzájáruló mezőgazdasági ágazatok és különösen a méhészeti ágazat támogatására irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy az esetek 80 %-ában a vadon élő és a háziasított rovarok – például a méhek – végzik a virágzó növények beporzását, a rovarpopulációk megfogyatkozásának veszélye pedig súlyosan érintheti a társadalmat, amelynek mezőgazdasági termelése és ezért élelmezése is jelentős mértékben függ a virágzó növények beporzásától; következésképpen a biológiai sokféleség megóvására hozott intézkedések keretében kiemelt figyelmet kell fordítani a méhészetre;

71.

hangsúlyozza, hogy meg kell fékezni és vissza kell fordítani a fajok sokféleségének és a termesztett növényfajták változatosságának csökkenését, amely aláássa az emberi fogyasztásra, illetve állati takarmányozásra szánt termékek genetikai alapjait; síkraszáll amellett, hogy elő kell mozdítani a bizonyos területekre jellemző hagyományos mezőgazdasági fajták használatát; a jogszabályok átdolgozására és ösztönzők kidolgozására szólít fel a gazdálkodáshoz kapcsolódó genetikai források – például helyileg adaptált fajták és változatok – sokféleségének fenntartása és továbbfejlesztése érdekében;

72.

hangsúlyozza, hogy hatékonyabb európai szintű együttműködés szükséges az állati és növényi genetikai erőforrásokkal kapcsolatos tudományos és alkalmazott kutatások terén a sokféleségük megőrzése, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességük javítása és a genetikai javításra irányuló programokban való hatékony felhasználásuk érdekében;

73.

egyedi fellépést szorgalmaz az 5. aicsi cél megvalósítása érdekében, amelynek értelmében 2020-ig az összes természetes élőhely – köztük az erdők – csökkenési arányát legalább a felére és – ahol megvalósítható – közel nullára kell mérsékelni, valamint jelentős mértékben mérsékelni kell a pusztulást és töredezettséget;

74.

felhívja a Bizottságot, hogy az európai fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányának elkészültével használja fel annak eredményeit a feltárt hatások egyes típusait kezelő új politikai kezdeményezések révén;

75.

felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges nyilvános konzultációk figyelembevételével fogadjon el és hajtson végre erdőgazdálkodási terveket, ezen belül is hatékony intézkedéseket a védett fajok és élőhelyek, valamint a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése és helyreállítása érdekében;

76.

nyomatékosan felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék erdőgazdálkodási tervek elfogadását, többek között vidékfejlesztési intézkedések és a LIFE+ program révén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az erdőgazdálkodási tervekbe a biológiai sokféleséggel kapcsolatos különleges intézkedéseket is beépítsenek, különösen a védett fajokra és a természetes élőhelyekre vonatkozóan, azok helyzetének javítása érdekében, a Natura 2000 területeken belül és azokon kívül egyaránt;

77.

nyomatékosan felszólítja a tagállamokat erdőgazdálkodási politikájuk oly módon történő megtervezésére, hogy az teljes mértékben figyelembe vegye az erdőknek a biológiai sokféleség megőrzésében, a talajerózió megelőzésében, a szénmegkötésében és a levegő tisztításában, valamint a vízkörforgás fenntartásában betöltött fontos szerepét;

78.

nyomatékosan kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy az erdőgazdálkodási terveikben foglalt erdőtűz-megelőzési rendszerek olyan ökoszisztéma alapú intézkedéseket is tartalmazzanak, amelyek növelik az erdők tűzzel szembeni ellenálló képességét;

79.

üdvözli a közös halászati politika reformjára irányuló bizottsági javaslatokat, amelyeknek biztosítaniuk kell – a kereskedelmi kitermelés alatt álló valamennyi halfajra vonatkozó hosszú távú állománykezelési tervek alapjául szolgáló – ökoszisztéma alapú megközelítés és a naprakész tudományos adatok alkalmazását; hangsúlyozza, hogy egyedül a halállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosításával garantálhatjuk az európai halászati ágazat gazdasági és társadalmi életképességét;

80.

hangsúlyozza, hogy önmagában egyetlen ország sem képes megbirkózni a biológiai sokféleség – különösen a tengeri ökoszisztémák körében tapasztalt – pusztulásának problémájával, és hogy e globális kérdéssel való szembenézés érdekében a tagállamok kormányainak együtt kell működniük egymással, és hatékonyabban össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó politika szigorú végrehajtása a társadalom és a gazdaság javát is szolgálja;

81.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat olyan védett tengeri területek létrehozására, melyeken a gazdasági tevékenységekre – többek között a halászatra – megerősített ökoszisztéma alapú irányítás vonatkozik, ami lehetővé teszi a környezet megóvásának és a fenntartható halászatnak az összeegyeztetését;

82.

hangsúlyozza, hogy a tengeri ökoszisztémák helyzetével és a halászati erőforrásokkal kapcsolatos ismeretek még rendkívül hiányosak, és kéri a tengeri kutatásra irányuló uniós erőfeszítések fokozását;

83.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megbízhatóbb tudományos ajánlások megfogalmazása érdekében fogják össze a halpopulációkra vonatkozó tudományos adatgyűjtési törekvéseiket, amennyiben az adatgyűjtésben hiányosságok mutatkoznak;

84.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az „európai parti őrség” létrehozatala érdekében, ezzel erősítve a közös megfigyelést és az ellenőrzési képességet, valamint biztosítva a végrehajtást;

85.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra irányuló erőfeszítéseik fokozására, hogy a fogásokat 2015-ig a legnagyobb fenntartható hozam alá csökkentsék; emellett felszólít arra, hogy a legnagyobb fenntartható hozam meghatározásakor vegyék figyelembe az ökológiai megfontolásokat; e célból hangsúlyozza, hogy a megfelelő tudományos adatok hiányát nem szabadna mentségül felhozni a tétlenségre, és hogy ilyen esetekben a halászati állománypusztulás mértékét elővigyázatosságból csökkenteni kell; emlékeztet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben (9) meghatározott, az annak biztosítására irányuló jogi kötelezettségre, hogy 2020-ra a kereskedelmileg hasznosított halállományok mérete a biztonságos biológiai határértéken belül legyen;

86.

rámutat, hogy a fenntartható fejlődésről szóló, 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón az állam- és kormányfők támogatták a halállomány maximális fenntartható hozamot biztosítani képes szintet meghaladó szintjének 2015-ig történő fenntartására vagy helyreállítására irányuló, a Bizottság által a közös halászati politika kapcsán benyújtott reformcsomagban előirányzott elkötelezettséget;

87.

hangsúlyozza, hogy a halászati gazdálkodásnak hozzá kell járulnia a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kedvező védettségi helyzet eléréséhez és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti jó környezeti állapot céljának megvalósításához; hangsúlyozza, hogy az ökoszisztéma alapú megközelítés jobb érvényesülése érdekében a hosszú távú állománykezelési terveknek egyetlen faj helyett több fajra kell koncentrálniuk, figyelembe véve a halpopulációk valamennyi szempontját – különösen méretét, korát és reproduktív státuszát –, továbbá hogy kidolgozásuk tekintetében szigorú menetrendet kell meghatározni;

88.

hangsúlyozza, hogy az új közös halászati politikának és a tagállamok által elfogadott minden későbbi intézkedésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a 92/43/EGK, a 2009/147/EK és a 2008/56/EK irányelvvel;

89.

hangsúlyozza, hogy kevésbé értékes célfajok visszaengedésének és a védett nem célfajok – különösen a cetfélék – visszaengedésének és mellékfogásának megszüntetésére vonatkozó célt fel kell venni a közös halászati politikába, és sürgősen végre kell hajtani; ezenkívül hangsúlyozza, hogy a közös halászati politikának egyértelmű kötelezettséget kell megállapítania azon nem célfajokhoz tartozó egyedek szabadon engedésére vonatkozóan, amelyeknek nagy a túlélési esélyük;

90.

rámutat, hogy a fiatal vagy méreten aluli egyedek vagy a kvótán felüli fogások visszaengedése elleni intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy ne nyújtsanak ösztönzőket a visszaengedendő halak kirakodására és értékesítésére;

91.

hangsúlyozza, hogy a többletkapacitás csökkentése tekintetében célokat és menetrendeket kell meghatározni, hogy a flottakapacitás nettó csökkentésének célja elérhetővé váljon;

92.

megállapítja, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat komolyan veszélyezteti a tengeri környezet biológiai sokféleségét, valamint hangsúlyozza, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat visszaszorítása érdekében támogatni kell az uniós tagállamok és a harmadik országok közötti együttműködést;

93.

megjegyzi, hogy a halászat tekintetében védett területek létrehozása – ahol a halászati tevékenységet betilthatják vagy korlátozhatják – különösen hathatós és költséghatékony módszer a halállományok hosszú távú védelmének megvalósításához; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat és a Tanácsot a halászat tekintetében védett területek kijelölésére és azok gazdálkodási szabályainak meghatározására, különös figyelmet fordítva a halállományok ívó- vagy ivadéknevelő helyeire;

94.

felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleség védelmére irányuló általános cél megvalósításának értékelése céljából dolgozzon ki a környezeti – többek között a tengeri és partvidéki – fenntarthatóság mérésére képes megbízható mutatókat;

95.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a meghozott intézkedések egyaránt megelőzzék az új invazív idegen fajok Unió területére való bejutását, illetve a már meghonosodott invazív idegen fajok új területeken való elterjedését; felszólít különösen arra, hogy dolgozzanak ki egyértelmű iránymutatásokat a KAP vidékfejlesztési rendelete értelmében annak biztosítása érdekében, hogy az erdősítés ne károsítsa a biológiai sokféleséget, és annak megakadályozására, hogy az idegen és invazív fajok telepítéséhez pénzügyi támogatást nyújtsanak; hangsúlyozza, hogy mind uniós, mind pedig tagállami szinten ambiciózus stratégiákra és naprakész leltárakra van szükség; úgy véli, hogy e stratégiák nem összpontosíthatnak csupán a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia 5. célkitűzése szerinti, „prioritásnak” tekintett fajokra; arra buzdítja a Bizottságot, hogy a tudásalap bővítése érdekében támogassa a nem őshonos fajok összeírására irányuló DAISIE-projekthez (invazív idegen fajok európai jegyzéke) hasonló tevékenységek támogatását;

96.

arra sürgeti a Bizottságot, hogy az invazív idegen növény- és állatfajok megelőzésére, nyomon követésére, felszámolására és kezelésére, valamint az e területre vonatkozó gyors figyelmeztető rendszerekre irányuló közös uniós politika kialakítása érdekében 2012-ben nyújtson be jogalkotási javaslatot, amely e fajok problémájával kapcsolatban átfogó megközelítést alkalmaz;

97.

elismeri, hogy a megelőzés költséghatékonyabb és környezetvédelmi szempontból előnyösebb az invazív idegen fajok bevezetését és meghonosítását követően alkalmazott intézkedéseknél; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az invazív idegen fajok bevezetésének megelőzését kezelje kiemelten, amint azt a biológiai sokféleségről szóló egyezményben az e fajokra vonatkozóan elfogadott hierarchikus megközelítés is indokolja;

98.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a veszélyeztetett – többek között a Természetvédelmi Világszövetség által létrehozott vörös listán szereplő – fajok kereskedelmére vonatkozó korlátozások szigorítását és különösen a szigorú szabályozást; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az egzotikus és nem helyi fajok behozatalát, és arról rendszeresen készítsenek jelentést, valamint biztosítsák az állatkertekről szóló irányelv (10) maradéktalan végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a vadon befogott állatok állatkereskedésekben való forgalmazásának tilalmát, és tegyen ilyen értelmű javaslatokat;

99.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a meglévő nemzeti stratégiákat és cselekvési terveket, és biztosítsa, hogy a szigeteken található élőhelyeket arányosan figyelembe vegyék az invazív idegen fajokról szóló, rövidesen elfogadásra kerülő rendeletben;

100.

emlékeztet a biológiai sokféleség és az éghajlati rendszer közötti kölcsönös kapcsolatokra; tudatában van az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt jelentős negatív hatásainak, és hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése magában hordozza éghajlatváltozás fokozódását a természeti környezet szénelnyelő-képességének csökkenése miatt; hangsúlyozza a biológiai sokféleség védelmének sürgősségét, mivel az többek között az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és a természetes szénelnyelés fenntartására szolgáló eszköz is;

101.

arra sürgeti a Bizottságot, hogy – a jegyzőkönyv mihamarabbi uniós ratifikálása érdekében – nyújtson be a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtására irányuló jogalkotási javaslatot;

102.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások globális jellegére, valamint azoknak a fenntartható fejlődés globális célkitűzései tekintetében betöltött döntő szerepére való tekintettel az uniós stratégia részeként többek között fokozni kell az EU-nak a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseit, ezzel hatékonyabban hozzájárulva a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő eléréséhez;

103.

úgy véli, hogy a tengeri biológiai sokféleség megőrzésével a 2012 júniusában, Rio de Janeiróban megrendezendő Rio+20 csúcstalálkozón a lehető legmagasabb szinten kell foglalkozni;

104.

üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a világ halászterületei fenntarthatóságának biztosításáról szóló, 2011. december 6-án elfogadott határozatát (11), amely hangsúlyozza, hogy sürgős erőfeszítésekre van szükség a világ óceánjai és tengerei fenntartható használatának eléréséhez;

105.

üdvözli a négy ENSZ-ügynökség (az UNESCO, a FAO, a UNDP és az IMO) által kidolgozott, 2011 novemberében ismertetett tervet, amely arra ösztönzi az egyes országokat, hogy újítsák meg az óceánok pusztulásának visszaszorítására, valamint a halállományok túlhalászásához, a szennyezéshez és a biológiai sokféleség hanyatlásához hasonló fenyegetések kezelésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat.

106.

arra buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a természetvédelemre vonatkozó közös megközelítés Unió-szerte való előmozdítását, és üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a tagállamokkal folytatott együttműködés szükségességét annak érdekében, hogy biztosítsa a biológiai sokféleség hatékony védelmét az Unió legkülső régióiban, valamint tengerentúli országaiban és területein, amelyek több endemikus fajnak adnak otthont, mint az egész európai kontinens; kéri, hogy e területeken erősítsék meg a biológiai sokféleség megóvására és védelmére szolgáló egyedi eszközöket, különösen az Európai Parlament által 2011 óta támogatott BEST (A biológiai sokféleség és ökoszisztéma-szolgáltatások önkéntes rendszere az EU legkülső régióiban és a tengerentúli országokban és területeken) projektet előkészítő fellépést, amely megfelelő finanszírozást bocsát rendelkezésre a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmére az Unió legkülső régióiban, illetve tengerentúli országaiban és területein;

107.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan hajtsák végre és alkalmazzák a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokat, többek között – de nem kizárólag – a CITES-egyezményt és a vándorló állatfajokról szóló egyezményt (CMS) is;

108.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataikba és a globális folyamatok, például a millenniumi fejlesztési célok elemeként hatékonyan építsék be a környezeti fenntarthatóságot;

109.

sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az uniós kereskedelempolitika biológiai sokféleség megőrzéséhez való hozzájárulását, és ezért támogatja a Bizottság javaslatát, miszerint valamennyi új kereskedelmi megállapodásba külön fejezetet illesszenek be a fenntartható fejlődésről, amely fejezet meghatározza a kereskedelem összefüggésében releváns lényeges környezetvédelmi rendelkezéseket, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célokat is ideértve;

110.

megállapítja, hogy a CITES-egyezmény hatálya alá tartozó fajok illegális nemzetközi kereskedelme bővül; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az Interpol ezzel kapcsolatos kapacitását, és a harmadik országokkal folytatott kétoldalú megbeszéléseken kiemelt kérdésként kezeljék a vadon élő növények és állatok illegális kereskedelmét;

111.

elismeri, hogy az EU a vadon élő állatok és növények kiemelt jelentőségű importőre, és szakpolitikái és kereskedelmi tevékenységei révén befolyásolja a biológiai sokféleség a világ más részein történő megőrzését; felszólítja az EU-t, hogy tegyen intézkedéseket az uniós fogyasztási szokások biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásainak csökkentése érdekében azáltal, hogy kereskedelmi megállapodásaiba kezdeményezéseket épít be a fenntartható mezőgazdaságra és a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozóan;

112.

felszólítja a Rio+20 Föld-csúcstalálkozót, hogy érjen el valós haladást a biológiai sokféleség fejlődő országokban való védelmét szolgáló, innovatív és független finanszírozási források tekintetében, és kitart amellett, hogy az EU-nak és tagállamainak proaktív hozzáállást kell tanúsítaniuk az ezzel kapcsolatos eredmények elérése érdekében;

113.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós fejlesztési együttműködésben biztosítsák a biológiai sokféleség védelmét, annak csökkenése megakadályozása érdekében, figyelembe véve, hogy a legalacsonyabb jövedelmű emberek függnek leginkább az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól;

114.

tudomásul veszi, hogy költséghatékony módon meg kell valósítani a teljes mértékben megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaságot, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket, és hogy az ilyen gazdaság hozzájárulhatna e célkitűzések megvalósításához; ezzel összefüggésben az energetikai célra felhasznált biomassza forrásait, hatékonyságát és mennyiségét illetően további biztosítékok bevezetését tartja szükségesnek; szintén ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot annak mielőbbi tisztázására, hogy a bioüzemanyagok milyen hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, a közvetett földhasználat hatását is ideértve, továbbá kéri fenntarthatósági kritériumok megállapítását valamennyi bioüzemanyag előállítása és felhasználása tekintetében, ideértve a szilárd biomasszát is;

115.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy objektív kritériumok alapján azonosítsák a környezeti szempontból káros jelenlegi támogatásokat, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy a nagojai kötelezettségvállalásokkal összhangban 2012 végéig tegyen közzé (ütemtervet is tartalmazó) cselekvési tervet az ilyen támogatások 2020-ig való fokozatos megszüntetése érdekében;

116.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatban kitűzött célok elérése tekintetében nagy jelentőséggel bír mind az uniós, mind a nemzeti pénzügyi támogatások mozgósítása minden lehetséges forrásból – többek között egy, kifejezetten a biológiai sokféleség finanszírozására irányuló pénzügyi eszköz létrehozása –, valamint az innovatív pénzügyi mechanizmusok, különösen az ellensúlyozáshoz kapcsolódó élőhelybankok kialakítása;

117.

hangsúlyozza, hogy a következő kutatási keretprogramban növelni kell a környezetvédelemre és a biológiai sokféleségre összpontosító kutatás költségvetését, a biológiai sokféleség csökkenése, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelentős szükségleteivel és kihívásaival arányosan, hogy hozzájáruljanak a feltárt ismeretbeli hiányosságok megszüntetéséhez és a támogató szakpolitikákhoz;

118.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül, hogy a jelenlegi szabályozási rendszer megfelelően ösztönzi-e a biológiai sokféleség növelésére szolgáló stratégiákat, és hogy javasoljon költséghatékony megoldásokat a biológiai sokféleségre fordított kiadások súlypontjának a bürokráciától a biológiai sokféleség védelme és fokozása felé való eltolása érdekében;

119.

egyetért azzal, hogy a fogyasztási és gyártási tevékenységek külső környezeti költségeinek internalizálására irányuló, jól megtervezett, piaci alapú eszközök hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló célkitűzés teljesítéséhez, amennyiben ezekhez az érintett ágazatokban zöld beruházásokat ösztönző kezdeményezések társulnak;

120.

üdvözli a vállalkozások és a biológiai sokféleség uniós platformjának a Bizottság általi létrehozását, amelynek célja a magánszféra biológiai sokféleség programjába történő bevonása;

121.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kifizetések bevezetésének lehetőségeiről, figyelembe véve a biológiai sokféleség megőrzésének szerepét;

122.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindenre kiterjedően hajtsák végre és finanszírozzák ezt a 2020-ig terjedő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégiát, biztosítva, hogy az egyes uniós finanszírozási intézkedések összeegyeztethetők legyenek a biológiai sokféleség és a vizek védelmére irányuló jogszabályokkal;

123.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) támogatást nyújtson a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiában kitűzött hat cél elérését szolgáló erőfeszítésekhez, valamint hogy bővítse a LIFE program finanszírozását; hangsúlyozza, hogy központi szerepet kell biztosítani a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében a biológiai sokféleséget elősegítő projekteknek;

124.

megállapítja továbbá, hogy a biológiai sokféleség hatalmas gazdasági értéke biztosítja a megőrzésére szánt befektetés megfelelő megtérülését; szorgalmazza a természetvédelmi intézkedésekre fordított források növelését;

125.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Natura 2000 hálózat megfelelő finanszírozása érdekében legalább évi 5,8 milliárd euró összegű finanszírozást uniós és tagállami forrásokból biztosítsanak; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy különböző uniós alapokból (például a KAP-alapokból, az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból, a kohéziós alapokból és a megerősített LIFE+ alapból) megfelelő finanszírozást bocsássanak rendelkezésre, növelve az ezen alapok közötti koordinációt és koherenciát többek között az integrált projektek koncepciója révén, ezáltal növelve az átláthatóságot a különböző régiók számára az uniós finanszírozásban való részesülés tekintetében; kéri, hogy az EBB-t vonják be az innovatív pénzügyi eszközök és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos projektek társfinanszírozására vonatkozó technikai és tanácsadási szolgáltatások kifejlesztésébe;

126.

csalódottságának ad hangot az új LIFE program javasolt támogatása miatt, amely a program több mint két évtizedes kiemelkedő sikere ellenére továbbra is az EU-költségvetés mindössze jelentéktelen hányadát teszi ki; úgy véli, hogy a biológiai sokféleséggel és a természetvédelemmel kapcsolatos tervben rejlő kihívások megkövetelik a LIFE programra fordított támogatások számottevő növelését;

127.

aggasztónak találja, hogy a LIFE+ program keretében finanszírozott projektek száma egyik évben sem éri el az indikatív számokat a különböző tagállamokban; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a végrehajtás ezen alacsony szintjének okait, és szükség esetén javasoljon változtatásokat a programra vonatkozó szabályokban, különösen a társfinanszírozási szintek tekintetében;

128.

elismeri a zöld közbeszerzések fontosságát, és úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani azok alkalmazására, különösen az uniós finanszírozásban részesülő állami hatóságok részéről; azt ajánlja, hogy a tagállamokban a strukturális és kohéziós alapokból származó finanszírozás kezelésére kialakított igazgatási és ellenőrzési rendszerekért felelős hatóságok támogassák az ilyen eljárásokat biztosító projekteket;

129.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a 2014–2020 közötti finanszírozási időszakban a kohéziós alap keretében fektessenek be a biológiai sokféleség megőrzésébe és helyreállításába; javasolja továbbá, hogy vegyék figyelembe a Natura 2000 hálózat által a helyi gazdaságok és munkaerőpiacok számára kínált lehetőségeket;

130.

elismeri, hogy a „zöld gazdaság” a készségek fejlesztésének és a foglalkoztatás előmozdításának eszköze, és felszólít a finanszírozására, amely segíti majd a helyi szintű kapacitásépítést, valamint a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló küzdelemben a helyi és hagyományos ismeretekre való támaszkodást; rámutat arra, hogy a 2007–2013 közötti időszakban a kohéziós politika számára nyújtott támogatások teljes összegének megközelítőleg 30 %-a fordítható olyan tevékenységekre, amelyek különleges hatással vannak a fenntartható növekedésre; a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával összefüggésben arra bátorítja a tagállamokat, és kiváltképpen a helyi és regionális hatóságokat, hogy különösen a 2014–2020 közötti programozási időszak távlatában legyenek tevékenyebbek és fokozzák a természeti tőkébe való beruházásokra irányuló erőfeszítéseiket, és a természeti erőforrások megőrzése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás eszközeként használják fel a regionális politika keretében a természeti kockázatok megelőzéséhez nyújtott finanszírozást;

131.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki annak lehetőségét, hogy a jelenlegi operatív programokat a projektek beruházási prioritásainak átgondolásával az Európa 2020 stratégia fenntartható növekedésre vonatkozó célkitűzéseihez igazítják, valamint sürgeti őket a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kiaknázására;

132.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.