15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/39

1.1

Az EGSZB támogatja és a megfelelő irányba tett lépésnek tartja a zöld könyvet.

1.2

Jóllehet a pénzügyi rendszer likviditása – mely a pénzügyi válságot megelőző időszak óta nagymértékben függ az árnyékbankrendszertől – kétségtelenül fontos, a válság tapasztalatai alapján a szabályozási folyamat során ajánlott előtérbe helyezni a rendszer stabilitását, ami elengedhetetlen.

1.3

Bár jogszabály ezt nem írja elő, a gyakorlatban a kormányok, a központi bankok és az állami betétbiztosítási rendszerek kénytelenek vállalni az árnyékbankok által okozott veszteségeket.

1.4

A zöld könyv egyik fő célja a szabályozási arbitrázs elkerülése kell, hogy legyen.

1.5

Az árnyékbankrendszer kialakulásának a korai Bázel egyezmények voltak a motorjai, mivel a banki mérlegeket szigorúan szabályozták, a mérlegen kívüli tevékenységeket viszont nem ellenőrizték. Az EGSZB szerint a későbbi Bázel egyezmények, amelyeket az Európai Bizottság beépített a tőkekövetelményekről szóló III. és IV. irányelvbe, meg fogják szüntetni ezeket a kiskapukat. „Árnyéktevékenységeknek” valóban nem szabadna létezniük: az árnyékbankrendszerre is ugyanazoknak a szabályozási és prudenciális követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a pénzügyi rendszer egészére.

1.6

Az új szabályozásnak az európai fogyasztók magas szintű védelmét is szolgálnia kell.

1.7

Az EGSZB felhívja a figyelmet a globális felügyelet összehangolásának és az információcserének a jelentőségére.

1.8

A pénzügyi rendszer minden összetevőjének a reálgazdaságot kell szolgálnia, nem pedig a spekulációt.

1.9

Az EGSZB kiemeli, hogy a pénzügyi rendszer alapvető szerepet tölt be a befektetések, a munkahelyteremtés és a társadalmi jólét szempontjából.

1.10

A pénzügyi piacok új szabályozása alapvető a gazdaság fenntarthatóságának helyreállításához.

—

Két tevékenység:

—

öt szervezettípus:

—

a hagyományos bankok és az árnyékbankok közötti kapcsolatok (ezzel a feladattal a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot (BCBS) bízták meg),

—

a pénzpiaci alapok rendszerszintű kockázatai (az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) feladata),

—

az értékpapírosításra vonatkozó követelmények (IOSCO és BCBS),

—

árnyékbanki tevékenységet folytató egyéb szervezetek (FSB), valamint

—

értékpapír-kölcsönzés és repóügyletek (FSB).

3.1

Az EGSZB szerint a zöld könyv jelentős lépés a helyes irányba, és időszerű elemzést ad az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos problémákról.

3.2

A bankok hagyományosan saját tőkével és kereskedelmi betétekkel finanszírozták tevékenységeiket. Hitelezési kapacitásuk növelése érdekében a hitelportfóliók értékpapírosítása bevett gyakorlattá vált. Az értékpapírosítás bizonyos esetekben hasznos lehet, de a válságot megelőzően visszaéltek vele, mivel a hitelportfóliók rossz minőségűek (subprime) voltak, az értékpapírokat pedig a bankprofit inflálása érdekében többször újracsomagolták (derivatívák). A bankok üzleti forgalmát az határozza meg, hogy a bank eszközeinek milyen a tőkeáttételi aránya. A Bázel egyezmények a mérlegben szereplő tőkeáttételt ugyan szabályozták, a mérlegen kívüli, jelentős mértékű áttétel azonban szabályozatlan maradt. A subprime hitelekkel való visszaélések és a túlzott tőkeáttétel az árnyékbanki tevékenységeken keresztül valósultak meg. Ezenkívül a bankok alaptevékenysége – a lejárati transzformáció, azaz a rövid lejáratú eszközök hosszabb távú hitelekké alakítása – szélsőségesen kockázatossá vált, mivel a bankok túlságosan is a rövid távú bankközi finanszírozásra hagyatkoztak. Ez a függőség robbantotta ki a likviditási válságot, mivel a származtatott termékek piaca összeomlott. Nem meglepő módon az új bázeli egyezmények már szabályozzák a származtatott termékeket, a tőkeáttételt és a likviditást.

3.3

A dereguláció következtében a banki üzletág gyökeresen átalakult. A lakosság jólétéhez és életszínvonalának növekedéséhez évtizedeken át hozzájáruló hagyományos kereskedelmi banktevékenység a válság miatt nagyrészt elsorvadt. Az árnyékbanki tevékenységek vadhajtásainak felszámolása során a szabályozó szerveknek most a rendszer stabilitását kellene előtérbe helyezniük, ez ugyanis elengedhetetlen.

3.4

Az árnyékbankok a hagyományos bankokhoz hasonló hitellejárati és likviditási transzformációs tevékenységeket végeznek. Jóllehet az utóbbiakkal ellentétben ezek hivatalosan nem fordulhatnak végső hitelezőkhöz (központi bankokhoz), a közelmúltbeli tapasztalatok alapján a gyakorlatban az állami intézmények – különféle mechanizmusok révén – kénytelenek vállalni az árnyékbankok által okozott veszteségeket. Ennek a levét pedig az adófizetők isszák meg.

3.5

Az árnyékbankrendszerre nem vonatkoztak ugyanazok a prudenciális szabályok, mint a hagyományos bankokra. Ugyanakkor az árnyékbankok sokféle módon „másolják” a hagyományos bankokat, és a legtöbb árnyékbankot hagyományos bankok ellenőrizték. A zöld könyv egyik fő célja a szabályozási arbitrázs elkerülése kell hogy legyen.

3.6

Az FSB jelentése nagyon helyesen arra összpontosít, hogy a makroprudenciális felügyeletnek milyen szerepe lehet a rendszerszintű kockázat halmozódásának észlelésében. Szorosan nyomon kell követni az árnyékbankrendszer és a szabályozott bankszektor közti összefonódásokat és azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az előbbi kockázatai átterjedhetnek az utóbbira. Az EGSZB szerint fontos különbséget tenni az alábbiak között:

„Árnyéktevékenységeknek” nem szabadna létezniük, ezért – amennyiben az új szabályok egyáltalán lehetőséget engednek működésére – az árnyékbankrendszerre is ugyanazoknak a szabályozási és prudenciális követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a pénzügyi rendszer egészére. A már hatályba lépett, illetve kidolgozás alatt álló reformoknak – a tőkekövetelményekről szóló harmadik és negyedik irányelvnek, a Szolvencia II-nek, a Bázel III-nak – hozzá kell járulniuk e cél eléréséhez.

3.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az árnyékbankrendszer szabályozásának a kínált termékek átláthatósága révén az európai fogyasztók védelmét is szolgálnia kell. Az ügyfeleknek joguk van pártatlan és tisztességes tanácsadáshoz. Az EGSZB már kinyilvánította, hogy támogatja egy, a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak védelmére szolgáló európai ügynökség létrehozását a Dodd-Frank törvény által létrehozott Bureau of Consumer Financial Protection mintájára (1). Ennek célja a fogyasztók védelme, javítva az átláthatóságot és növelve a panaszkezelés hatékonyságát.

3.8

Az EGSZB emellett azt is támogatta, hogy a pénzügyi rendszer „megtisztítása” érdekében ösztönözni kellene a szabálytalanságok bejelentését és a bejelentők védelmét olyan jogi eszközökkel, amelyek büntetlenséget garantálnak az illegális tevékenységeket a hatóságok tudomására hozók számára.

3.9

Az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos problémák átfogó megközelítést igényelnek, és politikai megoldásokat kell javasolni. Fontos hangsúlyozni a globális felügyelet összehangolását és az információcserét. A nemzetközi szintű megállapodás hiánya semmiképpen sem akadályozhatja az EU-t abban, hogy meghozza a megfelelő jogalkotási intézkedéseket.

3.10

A nagy pénzügyi válság egyik tanulsága az, hogy a pénzügyi rendszer minden elemének a reálgazdaságot kell szolgálnia. A bankszektort évtizedekig meghatározó hagyományos szabályok félresöprése a spekulatív termékek robbanásszerű terjedését eredményezte, ez pedig végül rendkívüli károkat okozott a gazdaságnak.

3.11

A bankok és az összes államilag szabályozott pénzügyi intézmény mindig is alapvető szerepet töltött be a gazdaságban, mivel a polgárok és vállalkozások megtakarításait betétesként kezelve a beruházások, a munkahelyteremtés és végső soron a társadalmi jólét finanszírozására fordítják. A válságot megelőző években ez a funkció nem mindig érvényesült.

3.12

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a pénzügyi ágazat társadalmi felelőssége és az, hogy „biztosítani [kell] azt, hogy valamennyi pénzügyi tevékenység hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez” szerepeljen a zöld könyv célkitűzései között. A pénzügyi piacok új szabályozása létfontosságú eszköz a gazdaság fenntarthatóságának helyreállításához.

3.13

Az elmúlt évek során hatályba lépett, illetve a közeljövőben hatályba lépő jogszabályokra való tekintettel az EGSZB emlékeztet a helyes szabályozás célkitűzésére, amely az egyszerűségre és a világosságra való törekvésen alapul. Mindenképpen kerülni kell a kettős szabályozást és a torzulásokat, amelyek bizonytalanságot szülhetnek és lehetőséget teremthetnek az arbitrázsra.

3.14

A prudenciális felügyelet céljával létrehozott struktúrákat – köztük legfőképpen az Európai Rendszerkockázati Testületet (ERKT) – meg kellene bízni a pénzügyi rendszer fejlődésének és konkrétan az árnyékbanki tevékenységeknek a nyomon követésével, hogy észleljék a felmerülő rendszerkockázatokat, és intézkedéseket javasoljanak azok enyhítésére.

3.15

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak hozzá kell járulnia az FSB árnyékbankokkal kapcsolatos munkájához, és egyeztetnie kell saját kezdeményezéseit ezzel a szervvel, biztosítandó, hogy azok mind tartalmi, mind ütemezési szempontból összhangban legyenek.

3.16

Az EGSZB mindenképpen hangsúlyozni kívánja, hogy a prudenciális szabályozási normáknak és a felügyeletnek meg kell akadályoznia a pénzügyi rendszeren belüli tisztességtelen versenyt.

a)

Egyetért az árnyékbanki tevékenység javasolt fogalommeghatározásával?

Igen. A használt kifejezéseket eléggé tágan értelmezik ahhoz, hogy a definíció az árnyékbankrendszert alkotó sokféle szervezet és tevékenység egészét lefedje. Mindenesetre egy közösen elfogadott meghatározás hiánya nem akadályozhatja a hatóságok szabályozói és felügyeleti tevékenységét.

b)

Egyetért az árnyékbanki szervezetek és tevékenységek előzetes listájával? Ön szerint ki kellene terjeszteni az elemzést más szervezetekre és/vagy tevékenységekre is? Ha igen, melyek ezek?

a)

Ön szerint is lehet az árnyékbanki tevékenységeknek pozitív hozadéka a pénzügyi rendszer vonatkozásában? Vannak-e e tevékenységeknek egyéb olyan előnyös aspektusai, amelyeket a jövőben meg kell őrizni és ösztönözni kell?

Az árnyékbankrendszer hozzájárult a gazdaság és az ingatlanbuborék „financializációjához”, amely – 2007-től kezdődően – számos fejlett országot sújtott, a tönk szélére sodorva gazdaságukat. Következésképpen kijelenthető, hogy alapvetően – bár nem kizárólagosan – felelős az USA-t és számos uniós tagállamot sújtó nagy recesszióért.

A pénzügyi rendszernek teljes egészében a reálgazdaságot kell szolgálnia.

b)

Ön szerint is a fent leírt csatornák azok, amelyeken keresztül az árnyékbanki tevékenységek új kockázatokat teremtenek, illetve kockázatokat visznek át a pénzügyi rendszer más részeire?

Igen. A pénzügyi válságból nyert tapasztalatok alapján a megnevezett négy kockázati csoport helytálló.

c)

Milyen egyéb olyan csatornák jöhetnek számításba, amelyeken keresztül az árnyékbanki tevékenységek új kockázatokat teremtenek, illetve kockázatokat visznek át a pénzügyi rendszer más részeire?

a)

Egyetért az árnyékbanki szervezetek és tevékenységek szigorúbb felügyeletének és szabályozásának szükségességével?

b)

Egyetért a szóban forgó szervezetek és tevékenységek beazonosítására és felügyeletére vonatkozó javaslatokkal? Ön szerint az EU-nak állandó folyamatokra van szüksége az árnyékbanki tevékenység beazonosításával és a felügyeleti gyakorlatokkal kapcsolatos információk gyűjtése és az információknak az uniós felügyeleti hatóságok, az Európai Bizottság, az EKB és a többi központi bank közötti megosztása céljából?

c)

Egyetért az árnyékbanki tevékenység felügyeletére vonatkozóan fent meghatározott alapelvekkel?

d)

Egyetért a szabályozási intézkedésekre vonatkozóan fent meghatározott alapelvekkel?

A válasz mind a négy fenti kérdésre igen. Az EGSZB hangsúlyozza egyrészt a pénzügyi rendszer minden területére kiterjedő, átfogó felügyelet szükségességét, másrészt azt, hogy a különféle szintű ellenőrző és szabályozó szerveknek rendelkezniük kell a szükséges képzett személyzettel és anyagi eszközökkel.

e)

Milyen intézkedésekkel lehetne biztosítani az árnyékbanki tevékenységek kezelésének következetességét nemzetközi szinten és elkerülni a globális szintű szabályozási arbitrázst?

A G20-on belüli koordináció és teljes körű egyetértés elengedhetetlen. Az FSB (2012. június 8-i) javaslatában szereplő, a jogalanyok azonosítására szolgáló rendszer (Legal Entity Identifier – LEI) hozzájárul majd a statisztikai hiányosságok megszüntetéséhez, a vállalati kockázatkezelés javításához, a makro- és mikroprudenciális kockázatértékelés javításához, a piaci visszaélések visszaszorításához és a pénzügyi csalások megfékezéséhez.

a)

Mi a véleménye az árnyékbanki tevékenységgel összefüggésben már meghozott uniós szintű intézkedésekről?

Az EGSZB több véleményében is támogatta az EU által elfogadott intézkedéseket, ezek közül megemlítendő a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (2), az ABAK-irányelv (3), illetve a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet (4). Külön kiemelendő a tőkekövetelményekről szóló harmadik (5) és negyedik irányelv (6), valamint a Szolvencia II. irányelv (7).

a)

Egyetért-e azon öt kulcsfontosságú területet érintő kérdések elemzésével, amelyekre vonatkozóan az Európai Bizottság a különböző lehetőségeket kutatja?

Igen. Nagyon fontos, hogy a szabályozás ne csak Európában, hanem nemzetközi szinten is hatékonyabbá váljék. A pénzpiaci alapok többsége például az Egyesült Államokban van bejegyezve.

b)

Vannak olyan további kérdések, amelyeket szintén vizsgálni kellene? Ha igen, melyek ezek?

c)

Amennyiben erre szükség van, Ön szerint hogyan kellene módosítani a hatályos uniós szabályozási keretet ahhoz, hogy megfelelően lefedje a fent vázolt kockázatokat és kérdéseket?

A b) és a c) kérdésre a választ Paul Tucker, a Bank of England alelnöke és az FSB tagja tíz pontban összefoglalt javaslatai adják meg (2012. április 27-i brüsszeli konferencia):

d)

Milyen egyéb intézkedések jöhetnek szóba? (például a monitoring fokozása, nem kötelező intézkedések)

Az EGSZB a következőket ajánlja: