AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI (2)

a Bizottság javaslatához

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Európai Felügyeleti Hatóság ( Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyelet) létrehozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (4),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (5),

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően eljárva (6),

mivel:

(1)

A 2007/2008. évi pénzügyi válság jelentős, konkrét eseteket és a pénzügyi rendszer egészét egyaránt érintő hiányosságokat tárt fel a pénzügyi felügyelet terén. A nemzeti szintű felügyeleti modellek nem tudtak lépést tartani pénzügyi globalizációval és az integrálódó és összekapcsolódó európai pénzügyi piacokkal, amelyeken a pénzügyi vállalkozások egyre gyakrabban határokon átnyúló tevékenységet folytatnak. A válság emellett komoly hiányosságokat tárt fel a nemzeti felügyeletek közötti együttműködés, koordináció, az uniós jog alkalmazásában megvalósított következetesség és a bizalom terén is.

(1a)

A Parlament már jóval a pénzügyi válság előtt rendszeresen felszólalt a valamennyi szereplő számára valóban egyenlő európai versenyfeltételek megerősítése érdekében, rámutatva ugyanakkor az egyre integráltabb pénzügyi piacok európai felügyeletének jelentős hiányosságaira („A pénzügyi piacok keretrendszerének megvalósítása: cselekvési terv” című bizottsági közleményről szóló 2000. április 13-i állásfoglalásában  (7) , az Európai Unió prudenciális felügyeleti szabályairól szóló 2002. november 21-i állásfoglalásában  (8) , „A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005-2010) – fehér könyv” című 2007. július 11-i állásfoglalásában  (9) , a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. szeptember 23-i állásfoglalásában  (10) , „A Lámfalussy-eljárás nyomon követéséről: a jövőbeli felügyeleti struktúra” című, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. október 9-i állásfoglalásában  (11) , a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló (Solvency II) európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról szóló 2009. április 22-i állásfoglalásában  (12) , valamint a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2009. április 23-i állásfoglalásában  (13)).

(2)

A Jacques de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoport 2009. február 25-én közzétett, a Bizottság kérésére készített jelentése (a de Larosière-jelentés) megállapította, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében meg kell erősíteni a felügyeleti keretet. A csoport az uniós pénzügyi szektor felügyeleti struktúrájának reformját ajánlotta. A szakértői csoport továbbá arra a következtetésre jutott, hogy indokolt létrehozni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét, amely három európai felügyeleti hatóságból áll – egy a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor, egy a bankszektor, egy pedig az értékpapírszektor felügyeletére –, emellett javasolta az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozását is. A jelentésben szereplő ajánlások a szakértők által a jövőbeli hasonló válságok elkerüléséhez szükségesnek tekintett módosítások minimumszintjét képviselik.

(3)

2009. március 4-i„Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményében a Bizottság a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét és az Európai Rendszerkockázati Testületet létrehozó jogszabályok kidolgozására tett javaslatot, 2009. május 27-i, „Európai pénzügyi felügyelet” című közleményében pedig részletesebb információkkal szolgált az új felügyeleti keret lehetséges szerkezetéről , ám a de Larosière-jelentésben szereplő összes ajánlás nem szerepelt benne .

(4)

Az Európai Tanács 2009. június 19-i következtetéseiben azt ajánlotta, hogy hozzák létre a három új európai felügyeleti hatóságból álló Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét. A rendszer céljául a nemzeti felügyelet minőségének és következetességének javítását, a határokon átnyúlóan tevékenykedő csoportok felvigyázásának szigorítását, és az egységes piac összes pénzügyi intézményére alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozását indokolt kitűzni. A Tanács kiemelte, hogy az európai felügyeleti hatóságokat a hitelminősítő intézetekre kiterjedő hatáskörrel is fel kell ruházni, és felkérte a Bizottságot, hogy készítsen elő konkrét javaslatokat a tekintetben, hogy a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere miként juthatna erős szerephez a válsághelyzetekben, miközben hangsúlyozta, hogy az európai felügyeleti hatóságok által hozott határozatok nem gyakorolhatnak hatást a tagállamok költségvetési felelősségére.

(4a)

A G20 pittsburghi csúcstalálkozójának felkérésére a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által készített 2010. április 16-i, „A pénzügyi ágazat igazságos és jelentős hozzájárulása” című jelentés megállapítja, hogy „a pénzügyi ágazat csődjeinek közvetlen költségeit egy hiteles és hatékony rendezési mechanizmushoz kapcsolódó pénzügyi stabilitási hozzájárulási alapból (FSC) kell finanszírozni. Megfelelő meghatározása esetén a rendezési mechanizmusok jóvoltából a kormányok a jövőben nem kényszerülnének a túl fontos, túl nagy vagy más intézményekhez túl sok ponton kapcsolódó intézmények megmentésére”.

(4b)

Az Európa 2020 című 2010. március 3-i bizottsági közlemény megállapítja, hogy rövid távú prioritássá kell tenni, hogy „olyan ambiciózus szakpolitikát kell kialakítanunk, amely elősegíti, hogy a jövőben elkerüljük, vagy szükség esetén jobban kezeljük az esetleges pénzügyi válságokat, és amely – figyelembe véve a pénzügyi ágazat jelenlegi válságban viselt sajátos felelősségét – megfelelő hozzájárulást vár majd el a pénzügyi szektortól is”.

(4c)	Az Európai Tanács 2010. március 25-én egyértelműen kimondta, hogy „különösen az olyan területeken van szükség előrelépésre, mint válságkezelési eszközöket finanszírozó rendszerszintű intézmények”.

(4d)

Az Európai Tanács végül 2010. június 17-én kimondta, hogy „a tagállamoknak a terhek tisztességes elosztása és a rendszerkockázatok figyelembe vételére való ösztönzés érdekében adókat kell kivetniük a pénzügyi intézményekre. Az adókat egy hiteles szanálási keretrendszer részeként kell megállapítani.”

(5)

A pénzügyi és gazdasági válság valós és súlyos kockázatot jelent a pénzügyi rendszer stabilitására és a belső piac működésére nézve. A stabil és megbízható pénzügyi rendszer helyreállítása és fenntartása elengedhetetlen előfeltétele a belső piacba vetett bizalom és az egységes piac megőrzésének, és ezáltal annak, hogy továbbra is fennálljanak és javuljanak a pénzügyi szolgáltatások teljes körűen integrált és működőképes belső piacának létrehozásához szükséges feltételek. A pénzügyi piacok mélyebb integrációja révén viszont javulnak a finanszírozás és a kockázatmegosztás feltételei, ami a gazdaság sokkokkal szembeni ellenálló képességét erősítheti.

(6)

Az Unió felügyeleti bizottságai jelenlegi formájukban lehetőségeik határához értek ▐. Az Unió nem maradhat olyan helyzetben, amelyben nincs mechanizmus annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeletek a határokon átnyúló tevékenységet végző intézmények esetében a lehető legjobb felügyeleti döntésekre jussanak; amelyben a nemzeti felügyeleti hatóságok között nem megfelelő az együttműködés és az információcsere; amelyben a szabályozási és felügyeleti követelmények különbözősége miatt a nemzeti hatóságok közös fellépéséhez körülményes megállapodásokra van szükség; amelyben az európai szintű problémákkal szemben legtöbbször csak tagállami szintű megoldások alkalmazhatók, és amelyben ugyanannak a jogszabálynak különböző értelmezései vannak. Az ▐ európai pénzügyi felügyeleti rendszer megszüntetné ezeket a hiányosságokat és olyan rendszert hozna létre, amely összhangban van a pénzügyi szolgáltatások stabil és egységes uniós pénzügyi piacára vonatkozó célkitűzéssel, mivel a nemzeti felügyeleteket erős uniós hálózatba szervezi.

(7)

Az ESFS-t a nemzeti és az uniós felügyeleti hatóságok integrált hálózataként célszerű kialakítani, a pénzügyi intézmények napi felügyeletét tagállami szinten hagyva. A Hatóságnak vezető szerepet kell vállalnia a határokon átnyúlóan tevékenykedő pénzügyi intézményeket felügyelő felügyeletek kollégiumában és egyértelmű felügyeleti normákat kell meghatároznia számukra. A Hatóságnak külön figyelmet kell fordítania azokra a pénzügyi intézményekre, amelyek rendszerveszélyt jelenthetnek, mivel csődjük fenyegetheti az Unió pénzügyi rendszerét, a nemzeti hatóságok nem tudván gyakorolni hatáskörüket. El kell érni továbbá a pénzügyi intézményekre és piacokra vonatkozó szabályok nagyobb harmonizációját és egységes alkalmazását az Unióban . A Hatóság mellett létre kell hozni az Európai Felügyeleti Hatóságot (Bankfelügyelet) és az Európai Felügyeleti Hatóságot (Értékpapírpiac-felügyelet), valamint az Európai Felügyeleti Hatóságot (a „vegyes bizottság”) . Az ESRB az EFSF részét képezi.

(8)

Indokolt, hogy az Európai Felügyeleti Hatóság a 2009/78/EK bizottsági határozattal (14) létrehozott európai bankfelügyelők bizottsága, a 2009/79/EK bizottsági határozattal (15) létrehozott európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága és a 2009/77/EK bizottsági határozattal (16) létrehozott európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága helyébe lépjen , és átvegye azok minden feladatát és hatáskörét , ideértve adott esetben a folyamatban lévő munkák és projektek folytatását is . Az egyes Hatóságok hatókörét egyértelműen meg kell határozni. Amennyiben intézményi okok vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti feladatok ezt megkívánják, a Bizottságot is be kell vonni a felügyeleti tevékenységek hálózatába.

(9)

A ▐ Hatóság ▐ tevékenységének előírt célja a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és a felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén – a tagállamok különböző érdekeinek , valamint a pénzügyi intézmények eltérő jellegének figyelembevételével . A Hatóságnak meg kell védenie a közös értékeket, például a pénzügyi rendszer stabilitását, a piacok és pénzügyi termékek átláthatóságát, valamint a betétesek és befektetők védelmét . A Hatóságnak meg kell akadályoznia a szabályozói arbitrázst és ész egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania, továbbá fokoznia kell a nemzetközi felügyeleti koordinációt a gazdaság egészének érdekében, beleértve a pénzügyi intézményeket és az egyéb érdekelteket, a fogyasztókat és a munkavállalókat is. Feladatai közé tartozik továbbá a felügyeleti konvergencia előmozdítása és az uniós intézményeknek szóló tanácsadás a biztosítások, a viszontbiztosítások, a foglalkoztatói nyugdíjak, a biztosításközvetítés, valamint a kapcsolódó vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolás területén. A Hatóságra kell bízni a meglévő és új pénzügyi termékek/tranzakciótípusok általános felügyeletét is.

(9a)	A Hatóságnak kellőképpen figyelembe kell vennie tevékenységének hatását a versenyre és az innovációra a belső piacon, az Unió globális versenyképességét, a pénzügyi integrációt és az unió új munkahely-teremtési és növekedési stratégiáját.

(9b)	E célok teljesülése érdekében a Hatóságnak jogi személyiséggel, valamint adminisztratív és pénzügyi autonómiával kell rendelkeznie. A Hatóságot fel kell hatalmazni „a jogszabályoknak való megfelelés, és különösen a rendszerkockázatok és a határokon átnyúló kockázatok vizsgálatára is”.

(9c)

A nemzetközi hatóságok (az IMF, a Pénzügyi Stabilitási Testület és a Nemzetközi Fizetések Bankja) a következőképpen határozták meg a rendszerkockázatot: „a rendszerkockázat a pénzügyi szolgáltatások megszakadásának veszélye, amelynek oka i) a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének jelentős meggyengülése, és ii) amely jelentős negatív következményekkel járhat a reálgazdaságra nézve. A pénzügyi közvetítők, piacok és infrastruktúrák valamennyi fajtája bizonyos fokig fontos lehet a rendszer szempontjából.”

(9d)

A nevezett intézmények szerint a határokon átnyúló kockázat az Európai Unió egészében vagy egyes részein bekövetkező gazdasági egyensúlyhiányokból vagy pénzügyi válságokból származó kockázat, amely jelentős negatív következményekkel járhat a két vagy több tagállam gazdasági szereplői közötti ügyletekre, a belső piac működésére vagy az EU vagy bármelyik tagállama költségvetésére.

(10)

Az Európai Bíróság a C-217/04 sz. ügyben (Egyesült Királyság kontra Európai Parlament és Tanács) 2006. május 2-án hozott ítéletében megállapította , hogy: „az EK-Szerződés 95. cikkének (jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke) szövegében semmiből nem vonható le az a következtetés, hogy a közösségi jogalkotó által e rendelkezés alapján elfogadott intézkedéseknek kizárólag a tagállamok lehetnének a címzettjei. A jogalkotó mérlegelése alapján ugyanis szükségesnek mutatkozhat a harmonizációs folyamat olyan helyzetekben történő megvalósításához való hozzájárulás feladatával megbízott közösségi szerv létesítése, amelyekben az e rendelkezésen alapuló jogi aktusok egységes végrehajtásának és alkalmazásának elősegítése érdekében kötelező erővel nem rendelkező kísérő vagy keretintézkedések elfogadása tűnhet megfelelőnek.” A Hatóság céljai és feladatai – a nemzeti felügyeleti hatóságok támogatása az uniós szabályok egységes értelmezésében és alkalmazásában, továbbá hozzájárulás a pénzügyi integrációhoz szükséges pénzügyi stabilitáshoz – szorosan kötődnek a pénzügyi szolgáltatások belső piacára vonatkozó uniós joganyag célkitűzéseihez. A Hatóságot ezért az EUMSz.114. cikke alapján kell létrehozni.

(11)

A tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságainak feladatait, beleértve az egymással és a Bizottsággal való együttműködést is, a következő jogi aktusok állapítják meg (17): a viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről szóló 1964. február 25-i 64/225/EGK irányelv (18), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv (19), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről szóló 1973. július 24-i 73/240/EGK tanácsi irányelv (20), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló 1976. június 29-i 76/580/EGK tanácsi irányelv (21), a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1978. május 30-i 78/473/EGK tanácsi irányelv (22), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek elsősorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történő módosításáról szóló 1984. december 10-i 84/641/EGK tanácsi irányelv (23), a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv (24), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv (25), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (harmadik nem életbiztosítási irányelv) szóló 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (26), a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről szóló 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27), a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (28), az életbiztosításról szóló 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (29), a biztosítási közvetítésről szóló 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (30) és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31).

(12)

A rendelet által érintett területet szabályozó hatályos uniós jogszabály még a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (32), a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló, 2006. november 15-i 1781/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet  (33) , az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv  (34), a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (35) vonatkozó részei és a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (36), továbbá belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv  (37).

(12a)

Kívánatos, hogy a Hatóság az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és az uniós betétesek egyenlő bánásmódja érdekében elősegítse a betétbiztosítás egységes megközelítését. Mivel a betétbiztosítási rendszerek a tagállamokban inkább a felvigyázás, mintsem a szabályozási felügyelet alá tartoznak, célszerű, hogy a Hatóság az e rendelet szerinti hatáskörét magára a betétbiztosítási rendszerre és annak üzemeltetőjére nézve is gyakorolhassa. Az Európai Betétgarancia-alap létrehozását követően a Hatóság szerepét felül kell vizsgálni.

(13)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó harmonizált szabályozói standardok létrehozása céljából hatékony eszközre van szükség, ezáltal – és az egységes szabálykönyv révén is – Uniószerte biztosítható a versenyfeltételek egyenlősége, valamint a biztosítottak, más kedvezményezettek és fogyasztók megfelelő védelme. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy a Hatóság, mint igen speciális szaktudással rendelkező szerv, az uniós jogban meghatározott területeken olyan szabályozói standardokat dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket. A szabályozást és a végrehajtást érintő technikai standardokat a Bizottságnak az EUMSz. 290. cikkével összhangban jóvá kell hagynia, hogy ezáltal kötelező joghatással ruházza fel őket.

(14)

A szabályozói technikai standardok tervezetét csak nagyon ritka esetben és rendkívüli körülmények miatt lehet módosítani, hiszen a Hatóság áll szoros kapcsolatban a pénzügyi piacokkal és ismeri azok napi tevékenységét. Módosításukra, például akkor kerülhet sor, ha nem összeegyeztethetők az uniós joggal, nem tartják tiszteletben az arányosság elvét, vagy szemben állnak a pénzügyi szolgáltatások belső piacának alapvető elveivel, amelyeket a pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó uniós joganyag tartalmaz. A Bizottság nem változtathatja meg a Hatóság által elkészített technikai standardok tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül. A standardok gyors és zökkenőmentes elfogadása érdekében a Bizottság számára határidőt kell szabni a jóváhagyásról szóló határozat meghozatalára.

(14a)

A Bizottságot a jogilag kötelező uniós aktusok végrehajtására is fel kell hatalmazni az EUMSz 291. cikke alapján. A szabályozói és végrehajtási technikai standardoknak figyelembe kell venniük az arányosság elvét, azaz a standardokban meghatározott követelményeknek arányban kell állniuk az adott pénzügyi intézmény tevékenységéből adódó kockázat természetével, mértékével és összetettségével.

(15)

A szabályozói standardok által nem szabályozott területeken célszerű lehetővé tenni, hogy a Hatóság iránymutatásokat és ajánlásokat bocsásson ki az uniós jogszabályok alkalmazásáról. Az átláthatóság érdekében, és annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok következetesen betartsák ezen iránymutatásokat és ajánlásokat, helyénvaló előírni, hogy a teljes körű átláthatóságnak a piaci szereplők számára történő biztosítása érdekében a nemzeti hatóságok kötelesek legyenek közzétenni az iránymutatások és ajánlások be nem tartásának indokolását .

(16)

Az uniós jog helyes és teljes körű végrehajtása alapvető előfeltétele a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, hatékonyságának és szabályos működésének, a pénzügyi rendszer stabilitásának, továbbá a pénzügyi intézmények egyenlő uniós versenyfeltételeinek. Ezért olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével a Hatóság fel tud lépni az uniós jogszabályok alkalmazásának elmulasztása vagy helytelen alkalmazása és ezáltal azok megsértése ellen. Indokolt, hogy a mechanizmus olyan területeken legyen alkalmazható, ahol az uniós jogszabályok egyértelmű és feltétel nélküli kötelezettségeket írnak elő.

(17)

Az uniós jog helytelen vagy nem kielégítő végrehajtásával szembeni arányos fellépéshez háromszintű mechanizmust célszerű alkalmazni. Az első szinten a Hatóságnak jogot kell biztosítani arra, hogy kivizsgálhassa azokat a feltételezett eseteket, amikor a nemzeti hatóságok a felügyelet gyakorlása során helytelenül vagy nem kielégítően hajtják végre az uniós jogot, majd erről ajánlást bocsásson ki. Ha az illetékes nemzeti hatóság nem követi ezt az ajánlást, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy – figyelembe véve a Hatóság ajánlásait – hivatalos véleményt adjon ki, amelyben felkéri az illetékes hatóságot, hogy tegye meg az uniós jognak való megfelelés biztosításához szükséges intézkedéseket.

(18)

Arra az esetre, ha a nemzeti hatóság nem tartaná be az ajánlást a Hatóság által meghatározott határidőn belül, az uniós jog betartása érdekében a Hatóság késedelem nélkül az érintett nemzeti hatóságnak címzett határozatot hoz , ezáltal közvetlen joghatást teremtve, amely a nemzeti bíróságok és hatóságok előtt, és az EUMSz 258. cikke alapján is érvényesíthető.

(19)

Arra a kivételes esetre, ha az illetékes hatóság tartósan tétlen maradna, célszerű lehetővé tenni a Hatóság számára, hogy utolsó lehetőségként a pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el. E hatáskört olyan kivételes körülményekre kell korlátozni, amelyekben az illetékes hatóság nem tartja be a neki címzett hivatalos véleményben foglaltakat, és amelyekben az uniós jog a jelenlegi vagy jövőbeni európai uniós rendeletek értelmében közvetlenül alkalmazandó a pénzügyi intézményekre. E tekintetben az Európai Parlament és a Tanács várja a 2010-es bizottsági program végrehajtását, különös tekintettel a tőkekövetelmény-irányelv reformjára vonatkozó javaslat vonatkozásában.

(20)

A pénzügyi piacok integritásának és szabályos működésének, vagy az uniós pénzügyi rendszer stabilitásának komoly veszélyeztetettsége esetén az Unió gyors és összehangolt cselekvése szükséges. A Hatóságot ezért fel kell jogosítani arra, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságokat a vészhelyzet orvoslására szolgáló konkrét intézkedésekre kötelezze. A kérdés érzékeny voltát szem előtt tartva a vészhelyzet fennállásának megállapítására vonatkozó hatáskörrel a Bizottságot célszerű felruházni. A vészhelyzet fennállását saját kezdeményezésére vagy a Tanács, az ESRB, az Európai Parlament vagy a Hatóság kérése alapján állapíthatná meg. Amikor az Európai Parlament, a Tanács, az ESRB, vagy az Európai Felügyeleti Hatóság úgy véli, hogy vészhelyzet alakulhat ki, kapcsolatba lépnek a Bizottsággal. E folyamat során rendkívül fontos a bizalmasság. Amennyiben a Bizottság megállapítja a vészhelyzet fennállását, arról megfelelően tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(21)

A hatékony és eredményes felügyelet biztosítása céljából és a különböző tagállamokbeli nemzeti felügyeleti hatóságok álláspontjának kiegyensúlyozott figyelembevétele érdekében a Hatóságnak képesnek kell lennie a hatóságok közötti nézetkülönbségek kötelező erejű rendezésére, a felügyeleti kollégiumokra is kiterjedő hatállyal. Rendelkezni kell egy egyeztető eljárásról, amelynek során a nemzeti felügyeleti hatóságok megállapodásra juthatnak. Amennyiben nem születik megállapodás, a Hatóság az ügy rendezése és az európai uniós jogszabályok betartásának biztosítása érdekében az érintett illetékes hatóságok számára előírhatja konkrét intézkedés meghozatalát vagy az intézkedéstől való tartózkodást. Az érintett nemzeti felügyeleti hatóság tétlensége esetén célszerű feljogosítani a Hatóságot arra, hogy – utolsó lehetőségként – közvetlenül a pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el a közösségi jog azon területein, amelyek rájuk közvetlenül alkalmazandók.

(21a)

A válság bebizonyította, hogy a nemzeti hatóságok puszta együttműködése – amelyek joghatósága véget ér a nemzeti határoknál – egyáltalán nem elegendő a határokon átnyúló tevékenységeket folytató pénzügyi intézmények felügyeletére.

(21b)

Továbbá „a jelenlegi – a kirendeltségek útlevélrendszerben hordozható jogait, az anyaországi felügyeletet és a kizárólag nemzeti betétbiztosítást egyesítő szabályozás nem szilárd alap az európai határon átnyúlóan működő lakossági bankok jövőbeni szabályozásához és felügyeletéhez” (Turner-féle felülvizsgálat).

(21c)

A Turner-féle felülvizsgálat megállapította, hogy „a működőképesebb intézkedések vagy megnövekedett nemzeti hatáskört kívánnak meg, ami kevésbé nyitott egységes piacot von magával, vagy nagyobb fokú európai integrációt”.

(21d)

A „nemzeti” megoldás azt vonja magával, hogy megadjuk a fogadó országnak a jogot, hogy kötelezhesse a külföldi intézményeket, hogy csak a leányvállalatokon, ne pedig a kirendeltségeken keresztül működjenek, illetve hogy felügyelje az országában működő bankok tőkéjét és likviditását, ami növelné a protekcionizmust.

(21e)

Az „európai” megoldás a Hatóság megerősítését jelenti a felügyeleti kollégiumban és a rendszerkockázatokat jelentő pénzügyi intézmények fokozott felügyeletét.

(22)

A felügyeleti kollégiumok fontos szerepet játszanak a határokon átnyúlóan tevékenykedő pénzügyi intézmények hatékony, eredményes és egységes felügyeletében. A felügyeleti kollégiumok működésének és információcsere-folyamatainak egyszerűsítése céljából, valamint az uniós jog kollégiumok általi alkalmazásával kapcsolatos konvergencia és egységesség előmozdítása érdekében a Hatóságnak vezető szerepet és teljes körű részvételi jogot kell adni a kollégiumokban. Ahogy a de Larosière-jelentés megállapítja, „a különböző felügyeleti gyakorlatokból erdő versenytorzulást és szabályozási arbitrázst el kell kerülni, mert ezek alááshatják a pénzügyi stabilitást, többek között azáltal, hogy ösztönzik a pénzügyi tevékenység elmozdulását olyan országokba, ahol a felügyelet lazán működik. A felügyeleti rendszernek tisztességesnek és kiegyensúlyozottnak kell mutatkoznia”.

(22a)

A Hatóság és a Nemzeti Felügyeletek fokozzák a rendszerkockázati kritériumnak megfelelő pénzügyi intézmények felügyeletét, hiszen azok csődje veszélybe sodorhatja az Unió pénzügyi rendszerének stabilitását és károsíthatja a reálgazdaságot.

(22b)

A rendszerkockázatot a nemzetközi normáknak, különösen a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a Nemzetközi Valutaalap, a Nemzetközi Biztosításfelügyeleti Egyesület és a G20-ak normáinak figyelembe vételével kell felmérni. A legáltalánosabban az összekapcsoltságot, a helyettesíthetőséget és az időzítést használják kritériumként a rendszerkockázat azonosításához.

(22c)

Meg kell teremteni a veszélybe került intézmények kezelésének keretét stabilizálásuk és talpra állításuk érdekében, hiszen „egyértelműen bebizonyosodott, hogy egy bankválság tétje nagy a kormányok és a társadalom számára, hiszen egy ilyen helyzet veszélybe sodorhatja a pénzügyi stabilitást és a reálgazdaságot” (de Larosière-jelentés). A Bizottságnak megfelelő javaslatokat kell tennie a pénzügyi válságkezelés új keretének megteremtésére. A válságkezelés kulcsfontosságú elemei a közös szabályrendszer és a közös pénzügyi válságrendezési eszközök (a nagyméretű, határokon átnyúló és/vagy egymással összekapcsolt intézmények kezelése és annak finanszírozása).

(22d)

A határokon átnyúló pénzügyi intézmények társfelelősségének biztosítása, az európai biztosítottak érdekvédelme, valamint a rendszerszintű pénzügyi válság miatt az adófizetőkre nehezedő költségek csökkentése érdekében egy Európai Pénzügyi Garanciaalapot (a továbbiakban: alap) kell létrehozni. Létre kell hozni az Európai Biztosítási Garanciarendszert (a továbbiakban: alap) azzal a céllal, hogy finanszírozza az olyan nehézségekkel küzdő, határokon átnyúló pénzügyi intézmények rendezett felszámolását vagy az ilyen intézmények rehabilitálását célzó beavatkozásokat, amelyek hatása veszélyeztetné az unió egységes pénzügyi piacának stabilitását, valamint azt is célul kell kitűzni, hogy e beavatkozások költségeit internalizálni lehessen abban az esetben is, ha a nemzeti biztosítási garanciarendszerekhez való hozzájárulások nem bizonyulnak elegendőnek. Az Alapot ezen intézmények pénzügyi hozzájárulásaival, az Alap által felvett hitelek révén vagy kivételesen az érintett tagállamok pénzügyi hozzájárulásai segítségével kell finanszírozni az előzőleg megállapított kritériumokkal összhangban (felülvizsgált egyetértési megállapodás). Az alapba teljesített hozzájárulásoknak kell a nemzeti betétbiztosítási garanciarendszerekbe teljesített hozzájárulások helyébe lépniük.

(22e)

Létre kell hozni az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-stabilitási Alapot azzal a céllal, hogy finanszírozza a nehézségekkel küzdő pénzügyi intézmények rendezett felszámolását vagy megmentését, amennyiben azok az egységes uniós pénzügyi piac stabilitását veszélyeztethetik. Az alapot a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-ágazat megfelelő hozzájárulásaiból finanszírozzák. Az alapba fizetett pénzügyi hozzájárulások a hasonló jellegű nemzeti alapokhoz történő hozzájárulásokat helyettesítik.

(23)

A feladatok és a felelősségi körök átruházása hasznos eszközként szolgálhat a felügyeleti hálózat működése során, hiszen csökkentheti a felügyeleti feladatok átfedéseit, előmozdíthatja az együttműködést, és ezáltal egyszerűsítheti a felügyeleti folyamatot és csökkentheti a pénzügyi intézmények és különösen azon pénzügyi intézmények terheit, amelyek nem rendelkeznek uniós dimenzióval . A rendeletben ezért egyértelmű jogalapot kell biztosítani az ilyen átruházásra. A feladatok átruházása azt jelenti, hogy a feladatokat egy másik felügyeleti hatóság végzi el a felelős hatóság helyett, de a felügyeleti határozatok meghozatalának felelőssége az átruházó hatóságnál marad. A felelősségi körök átruházásával bizonyos felügyeleti ügyekben az egyik nemzeti felügyeleti hatóság, azaz a megbízott a saját nevében jogosult dönteni a Hatóság vagy egy másik nemzeti felügyeleti hatóság helyett. Az átruházásnál arra kell törekedni, hogy a felügyeleti hatáskör ahhoz a felügyelethez kerüljön, amely az átruházás tárgyát tekintve a legalkalmasabb pozícióban van. A felelősségi körök újraosztásának több oka lehet, például a nagyobb méretből vagy hatókörből eredő méretgazdaságossági előnyök, a csoportfelügyeleti összhang, vagy a szaktudás optimális kihasználása a nemzeti felügyeleti hatóságok között. A vonatkozó uniós jogszabályok tovább pontosíthatják a felelősségi körök megállapodáson alapuló újraelosztásának szabályait. A Hatóságnak minden megfelelő eszközzel indokolt nyomon követnie és elősegítenie a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti átruházási megállapodásokat. A tervezett átruházási megállapodásokról ugyanakkor tájékoztatást kell kapnia, hogy véleményt nyilváníthasson azok célszerűségéről. Az ilyen megállapodásokat központilag kell közzétenni, hogy az összes érintett fél időben, átlátható módon és könnyen hozzájuk férjen. A Hatóságnak emellett feladata a feladatátruházással és a feladatátruházási megállapodásokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatok azonosítása és terjesztése.

(24)	A közös felügyeleti kultúra kialakítása céljából a Hatóságnak tevékenyen elő kell mozdítania a felügyeleti konvergenciát az Európai Unióban .

(25)

A szakértői vizsgálatok hatékony és eredményes eszközei a pénzügyi felügyeletek hálózatán belüli egységesség előmozdításának. Célszerű ezért, hogy a Hatóság módszertani keretet dolgozzon ki e vizsgálatokra és rendszeresen végezze el azokat. A felülvizsgálatoknak nem csupán a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájára kell kiterjedniük, hanem arra is, hogy a felügyeletek képesek-e magas színvonalú felügyeleti eredmények elérésére, továbbá a nemzeti felügyeleti hatóságok függetlenségére. A szakértői vizsgálatok eredményeit nyilvánosságra kell hozni, továbbá azonosítani kell a bevált gyakorlatokat, és ezeket is nyilvánosságra kell hozni.

(26)

A Hatóságnak tevékenyen elő kell segítenie a koordinált uniós felügyeleti válaszok kidolgozását, különösen ▐ a pénzügyi piacok rendes működésének és integritásának vagy a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása érdekében az Európai Unióban . A vészhelyzetekre szóló hatáskörén kívül ezért a Hatóságot az ESFS keretében általános koordinációs feladatkörrel is fel kell ruházni. A Hatóságnak különös ügyelnie kell a releváns információk nemzeti felügyeleti hatóságok közötti zökkenőmentes áramlására.

(27)

A pénzügyi stabilitás megóvása érdekében már korai szakaszban azonosítani kell a mikroprudenciális szinten jelentkező tendenciákat, potenciális kockázatokat és sebezhető pontokat, figyelemmel a határokon átnyúló és az ágazatközi jelenségekre is. A Hatóságnak a hatáskörébe eső területeken figyelnie és értékelnie kell az ilyen jelenségeket, és szükség esetén rendszeresen – vagy adott esetben eseti alapon – tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a többi európai felügyeleti hatóságot és az Európai Rendszerkockázati Testületet . A Hatóságnak uniós szinten kezdeményeznie kell és össze kell hangolnia a pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szembeni rugalmasságát értékelő stresszteszteket is, annak biztosítására, hogy e teszteket nemzeti szinten a lehető legjobb módszertannal végezzék. A feladatainak végrehajtásával kapcsolatos tájékoztatás érdekében a Hatóságnak közgazdasági elemzést kell készítenie a piacokról, valamint a lehetséges fejlemények rájuk gyakorolt hatásáról.

(28)	A pénzügyi szolgáltatások globalizációját és a nemzetközi standardok megnövekedett jelentőségét tekintve a Hatóságnak képviselnie kell az Európai Uniót a harmadik országok felügyeleteivel folytatott eszmecsere és együttműködés kapcsán .

(29)	A Hatóságnak, illetékességi területén, független tanácsadó szervként kell szolgálnia az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára. Képesnek kell lennie véleményt alkotni a ▐ 2006/48/EK irányelv szerinti egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékeléséről.

(30)

Feladatai eredményes teljesítése érdekében a Hatóságot indokolt feljogosítani a prudenciális felügyelettel kapcsolatos minden szükséges információ bekérésére . A pénzügyi intézmények beszámolási kötelezettségeinek megkettőzését elkerülendő, ezeket az információkat jellemzően annak a nemzeti felügyeleti hatóságnak kell megadnia, amely a legközelebb áll a pénzügyi piacokhoz és intézményekhez, és célszerű figyelembe vennie a már meglévő statisztikákat . Arra az esetre azonban, ha az illetékes nemzeti ▐ hatóság nem adja meg vagy nem képes megadni kellő időben a kért információt, a Hatóságnak célszerű jogot biztosítani arra is, hogy utolsó lehetőségként közvetlenül a pénzügyi intézményeknek nyújthasson be kellő indokolással és magyarázattal ellátott információkérést . A tagállamok hatóságait célszerű kötelezni arra, hogy támogassák a Hatóságot az ilyen közvetlen megkeresések teljesítésében. Ezzel összefüggésben lényeges az egységes jelentéstételi formátumok kidolgozása.

(30a)

Az információgyűjtési intézkedések nem sérthetik az európai statisztikai rendszernek és a Központi Bankok Európai Rendszerének a statisztikákra vonatkozó jogi keretét. E rendelet ezért nem sértheti az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet  (38) és az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyűjtésről szóló, 1998. november 23-i 2533/98/EK tanácsi rendeletet  (39).

(31)

Az ESRB működésének, továbbá figyelmeztetései és ajánlásai nyomon követésének kiteljesítéséhez elengedhetetlen a Hatóság és az ESRB közötti szoros együttműködés. A Hatóságnak és az ESRB-nek ezért minden releváns információt meg kell osztaniuk egymással . Egyedi vállalkozásokkal kapcsolatos információkat azonban csak indokolt kérésre szabad kiadnia. Az ESRB által a Hatóságnak vagy egy nemzeti felügyeleti hatóságnak címzett figyelmeztetések vagy ajánlások kézhezvételét követően a Hatóságnak adott esetben gondoskodnia kell a nyomon követésről.

(32)

A szabályozási standardokról, iránymutatásokról és ajánlásokról a Hatóságnak adott esetben konzultálnia kell az érdekelt felekkel és ésszerű lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy észrevételezzék a javasolt intézkedéseket. A szabályozási standardok tervezete, iránymutatások vagy ajánlások elfogadása előtt a Hatóságnak hatástanulmányt kell végeznie. A hatékonyság érdekében e célból indokolt létrehozni egy biztosítással, viszontbiztosítással és foglalkoztatóinyugdíj-alapokkal kapcsolatos érdekképviseleti csoportot, amely kiegyensúlyozott összetételben képviseli az uniós biztosító-, viszontbiztosító- és foglalkoztatóinyugdíj-intézményeket (beleértve adott esetben az intézményi befektetőket és más pénzügyi intézményeket, amelyek maguk is pénzügyi szolgáltatások igénybe vevői), a szakszervezeteket és a tudományos szakembereket, a kkv-kat, a valamint a biztosítással, viszontbiztosítással és foglalkoztatóinyugdíj-alapokkal kapcsolatos szolgáltatások fogyasztóit és más lakossági felhasználókat , beleértve a kkv-kat is . A biztosítással, viszontbiztosítással és foglalkoztatóinyugdíj-alapokkal kapcsolatos érdekképviseleti csoportnak aktív közvetítői szerepet kell betöltenie a pénzügyi szolgáltatások más, a Bizottság vagy uniós jogszabályok által létrehozott felhasználói csoportok felé.

(32a)

Az ágazat jól fizetett és jó kapcsolatokkal rendelkező képviselőivel ellentétben a nonprofit szervezetek kiszorultak a pénzügyi szolgáltatások jövőjéről folyó vitából és a kapcsolódó döntéshozatali folyamatból. E hátrányt az érdekképviseleti csoportban a képviselők megfelelő díjazásával kell ellensúlyozni.

(33)

A válságkezelés során a tagállamok alapvető felelőssége, hogy biztosítsák az összehangolt válságkezelést, válsághelyzetekben megőrizzék a pénzügyi stabilitást, különös tekintettel a nehézségekkel küzdő pénzügyi intézmények stabilizálására és megmentésére. Fellépéseiket a Gazdasági és Monetáris Unió keretével és elveivel szorosan össze kell hangolniuk. A Hatóság intézkedése, amelyet olyan vész- vagy vitarendezési helyzetben hozott, amely valamely pénzügyi intézmény stabilitását fenyegeti, nem gyakorolhat jelentős hatást a tagállamok pénzügyi felelősségére. Célszerű létrehozni ezért egy mechanizmust, amelynek segítségével a tagállamok hivatkozhatnak erre a jogi biztosítékra, végső esetben pedig az ügyet a Tanács elé vihetik. A Tanácsot a tagállamok e tekintetbeli felelőssége miatt indokolt bevonni ezen ügy rendezésébe.

(33a)

Egy ilyen mechanizmust létrehozó rendelet hatálybalépésétől számított három éven belül, a megszerzett tapasztalatok alapján a Bizottság uniós szinten ad világos és ésszerű iránymutatást arról, hogy a tagállamok mikor alkalmazhatják a biztonsági záradékot. A biztosíték tagállami igénybevételét ezt követően ezen útmutatás szerint kell értékelni.

(33b)

A tagállamokra válsághelyzetekben háruló sajátos kötelezettségektől függetlenül amennyiben egy tagállam igénybe kívánja venni a védzáradékot, tájékoztatnia kell erről az Európai Parlamentet és ezzel egyidejűleg a Hatóságot, a Tanácsot és a Bizottságot. A tagállamnak továbbá meg kell indokolnia a védzáradék igénybevételét. A Hatóságnak a Bizottsággal együttműködve kell meghatároznia a meghozandó intézkedéseket.

(34)

A döntéshozatali folyamat során a Hatóságnak be kell tartania a közösségi szabályokat, valamint az átvilágítási eljárás és az átláthatóság általános elveit. A hatósági határozat címzettjeinek meghallgatáshoz való jogát teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A Hatóság intézkedései az uniós jog szerves részét képezik.

(35)

A Hatóság fő döntéshozatali szerveként indokolt egy felügyelőtanácsot kijelölni, amely az egyes tagállamok releváns nemzeti felügyeleti hatóságainak vezetőiből áll, a Hatóság elnökének elnöksége alatt. Megfigyelőként részt vehetnek benne a Bizottság, az Európai Rendszerkockázati Testület, az Európai Központi Bank, az Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) és az Európai Felügyeleti Hatóság (Értékpapír-piaci Felügyelet) képviselői. Indokolt, hogy a felügyelőtanács tagjai függetlenül és kizárólag az Unió érdekében járjanak el. Az általános jellegű intézkedések meghozatalánál, mint például a szabályozói standardok, iránymutatások és ajánlások elfogadása, valamint a költségvetési ügyek, célszerű lenne , hogy a felügyelőtanács az EUMSz. 16. cikkében meghatározott minősített többséggel járjon el, minden más határozat esetében elegendő a tagok egyszerű többsége. A nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésével kapcsolatos ügyekkel egy bizalmasan eljáró munkacsoportnak kell foglalkoznia.

(35a)

Általános szabályként a felügyelőtanács egyszerű többséggel hozza meg döntéseit, az egy személy egy szavazat elve szerint. A technikai standardok, iránymutatások és ajánlások elfogadásához kapcsolódó intézkedések meghozatalánál azonban célszerű, hogy a felügyelőtanács az Európai Unióról szóló szerződésben, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben és az azokhoz csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyvben meghatározott minősített többséggel járjon el. A nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésével kapcsolatos ügyekkel egy bizalmasan eljáró, objektív munkacsoportnak kell foglalkoznia, amelynek tagjai nem azon illetékes hatóságok képviselői, akik között a nézeteltérés fennáll, továbbá semmilyen érdekük nem fűződik a konfliktushoz, és nem állnak közvetlen kapcsolatban az érintett illetékes hatóságokkal. A munkacsoportnak kellően kiegyensúlyozott összetételűnek kell lennie. A munkacsoport által hozott határozatot a felügyelőtanácsnak egyszerű többséggel, az egy tag egy szavazat elve szerint kell jóváhagynia. A konszolidáló felügyeleti hatóság határozataival kapcsolatban azonban a munkacsoport által javasolt határozatot az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdésében, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 3. cikkében meghatározott blokkoló kisebbséget képviselő tagok is elutasíthatják.

(36)

A Hatóság küldetésének teljesítését és a ráruházott feladatok elvégzését az igazgatótanács biztosítja, amely a Hatóság elnökéből és a nemzeti felügyelő hatóságok, valamint a Bizottság képviselőiből áll. Az igazgatótanácsot indokolt felruházni minden szükséges hatáskörrel, többek között az éves és többéves munkaprogramok beterjesztésére, egyes költségvetési jogkörök gyakorlására, a Hatóság személyzeti politikájának elfogadására, a dokumentumokhoz való hozzáférést szabályozó különös rendelkezések elfogadására, valamint az éves beszámoló elfogadására.

(37)

A Hatóságot a Bizottság által irányított nyílt pályázaton , és az ezt követően a Bizottság által elkészített szűkített listáról az Európai Parlament által kiválasztott teljes munkaidős elnöknek kell képviselnie. A Hatóság irányításával az ügyvezető igazgatót kell megbízni, akinek joga van részt venni a felügyelőtanács és az igazgatótanács ülésein, de nem rendelkezik szavazati joggal.

(38)

Az európai felügyeleti hatóságok tevékenységének ágazatközi összhangja érdekében e hatóságoknak az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságán (a továbbiakban: „vegyes bizottság”) keresztül szorosan össze kell hangolniuk tevékenységüket, és adott esetben közös állásfoglalást kell hozniuk. Célszerű, hogy a ▐ vegyes bizottság koordinálja a három európai felügyeleti hatóságnak a pénzügyi konglomerátumokkal kapcsolatos feladatait . Szükség esetén, az Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) és az Európai Felügyeleti Hatóság (Értékpapír-piaci Felügyelet) hatáskörébe is tartozó intézkedéseket az érintett európai felügyeleti hatóságoknak párhuzamosan kell elfogadniuk. A vegyes bizottság elnöki tisztjét 12 hónapos rotációban a három európai felügyeleti hatóság elnöke látja el. A vegyes bizottság elnöke egyben az ESRB alelnöke. A vegyes bizottság állandó titkársággal rendelkezik, amelynek személyzetét a három európai felügyeleti hatóság kiküldött munkatársai adják, ami lehetővé teszi a nem hivatalos információcserét és közös intézményi kultúra kialakítását a három európai felügyeleti hatóság között.

(39)

Gondoskodni kell arról, hogy a Hatóság határozatai által érintett felek élhessenek a szükséges jogorvoslatokkal. A felek jogainak hatásos védelme céljából és az eljárás gazdaságossága érdekében, ha az ügyben a Hatóság rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel, a feleknek a fellebbezési tanács előtt célszerű fellebbezési jogot biztosítani. A hatékonyság és az egységesség érdekében indokolt, hogy a fellebbezési tanács a három európai felügyeleti hatóság közös szerve legyen, de azok igazgatási és szabályozási szervezetétől függetlenül működjön. A fellebbezési tanács határozatainak felülvizsgálatát az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságától és Bíróságától lehet kérni.

(40)

A Hatóság működési autonómiájának és függetlenségének biztosítása érdekében önálló költségvetést kell megállapítani számára, amelynek bevételei alapvetően a nemzeti felügyeleti hatóságoktól származó kötelező hozzájárulásból és az Európai Uniós általános költségvetéséből erednek. A Hatóság uniós finanszírozásáról a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontja  (40) értelmében a költségvetési hatóságnak kell megállapodnia. ▐ Az uniós költségvetési eljárás szabályait kell irányadónak tekinteni. Az elszámolások ellenőrzését a Számvevőszéknek kell végeznie. A teljes költségvetésnek a mentesítési eljárás hatálya alá kell esnie.

(41)

A Hatóságot célszerű bevonni az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (41) alkalmazási körébe. A Hatóságnak célszerű továbbá csatlakoznia az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága közötti, az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz (42).

(42)

A nyílt és átlátható alkalmazási feltételek, valamint a személyzettel való egyenlő bánásmód érdekében indokolt, hogy a Hatóság személyzetére az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (43) legyenek irányadók.

(43)	Az üzleti titkok és más bizalmas információk védelme alapvető érdek. A Hatóság rendelkezésére bocsátott és a hálózaton belül cserélt információk bizalmas jellege tekintetében szigorú és hathatós titoktartási szabályokat kell bevezetni .

(44)

A személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelmét a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (44), valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (45) szabályozza, amelyek e rendelet alkalmazásában is teljes körűen alkalmazandóak a személyes adatok feldolgozására.

(45)	A Hatóság átlátható működése érdekében a Hatóságra alkalmazni kell az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (46).

(46)	Lehetővé kell tenni, hogy a Hatóság munkájában az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országok is részt vehessenek, az Unió által megkötendő megfelelő megállapodásokkal összhangban.

(47)

Mivel ezen irányelv célkitűzéseit, nevezetesen a belső piac működőképességének fokozását a prudenciális szabályozás és felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén, a biztosítottak és más kedvezményezettek védelmét, a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének védelmét, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartását és a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a fellépés terjedelme miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(48)

A Hatóság átveszi az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának (CEIOPS) minden jelenlegi feladatát és hatáskörét, ezért hatályon kívül kell helyezni az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának létrehozásáról szóló, 2009. január 23-i 2009/79/EK bizottsági határozatot, és megfelelően módosítani kell a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területének különös tevékenységeit támogató közösségi program létrehozásáról szóló 2009. szeptember 16-i 716/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot (47).

(49)	A Hatóság működésének megfelelő előkészítése és CEIOPS-ról való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében célszerű e rendelet alkalmazását határidőhöz kötni.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

LÉTREHOZÁS ÉS JOGÁLLÁS

1. cikk

Létrehozás és hatókör

1.   Ez a rendelet létrehozza az Európai Felügyeleti Hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyelet) (a továbbiakban: a Hatóság).

2.   A Hatóság e rendelet felhatalmazása alapján és a 2009/138/EK irányelv, a 2002/92/EK irányelv, a 2003/41/EK irányelv, a 2002/87/EK irányelv, a 2005/60/EK és a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a biztosítókra, a viszontbiztosítókra, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre és a biztosítási közvetítőkre – , valamint az e jogi aktusokon alapuló összes irányelv, rendelet és határozat, és a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további európai uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

2a.     A Hatóság a biztosítók, a viszontbiztosítók, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és a biztosítási közvetítők tevékenységi területén jár el, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálási és pénzügyi beszámolási kérdéseket is, amennyiben a Hatóság ilyen fellépései a (2) bekezdésben említett jogi aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek.

3.   E rendelet rendelkezései nem sértik a Bizottság jogköreit, különösen az EUMSz. 258. cikke szerinti, az uniós jog betartásának biztosítására vonatkozó jogkört.

4.   A Hatóság célja, hogy a pénzügyi rendszer rövid, közép- és hosszú távú stabilitásához és hatékonyságához való hozzájárulás révén védje a közérdeket az Unió gazdasága, az uniós polgárok és vállalkozások érdekében. A Hatóság hozzájárul a következőkhöz :

i.	a belső piac működőképességének fokozása, különösen a szabályozás és felügyelet alapos , hatékony és egyenletes szintje révén, ▐

iii.	a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, eredményességének és szabályos működésének biztosítása, ▐

v.	a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítése ;

va.	a szabályozási arbitrázs megelőzése és az egyenlő versenyfeltételek megteremtése;

vb.	a biztosításkötés, a nyugdíjak és egyéb kockázatok megfelelő szabályozásának és felügyeletének biztosítása és

vc.	a fogyasztóvédelem javítása .

E célok érdekében a Hatóság a felügyeleti konvergencia elősegítésével és az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak nyújtott véleményekkel hozzájárul a (2) bekezdésében említett uniós jogalkotási aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásához , valamint gazdasági piacelemzéseket készít, hozzájárulva a Hatóság céljainak eléréséhez .

5.    Az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátása során a Hatóság kiemelt figyelmet szentel azon pénzügyi intézmények jelentette mindenfajta rendszerszintű kockázatnak, amelyek összeomlása akadályozhatja a pénzügyi rendszer vagy a reálgazdaság működését.

A Hatóság feladatai elvégzése során függetlenül és objektíven, kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva jár el.

▐

1a. cikk

A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere

1.     A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (a továbbiakban: ESFS). Az ESFS fő célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi szektorra alkalmazandó szabályokat a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megfelelően végrehajtsák, valamint hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak megfelelő védelmét.

2.     A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (ESFS) a következőket foglalja magában:

a)	az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB), az ESRB rendeletben és e rendeletben meghatározott feladatok ellátása céljából;

b)	a Hatóság;

c)	a(z) …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóság (Bankfelügyelet) [EBA];

d)	a(z) …/2010/EU rendelettel létrehozott Európai Felügyeleti Hatóság (Értékpapír-piaci Felügyelet) [ESMA];

e)	az Európai Felügyeleti Hatóság (vegyes bizottság) a 40–43. cikkben (a „vegyes bizottság”) meghatározott feladatok ellátása céljából;

f)	a(z) …/2010/EU rendelet [EBA], a(z)…/2010/EU rendelet [ESMA] és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott tagállami hatóságok;

g)	a 7. és 9. cikkben említett feladatok végrehajtása céljából a Bizottság.

3.     A Hatóság a vegyes bizottság keretében rendszeresen és szorosan együttműködik az Európai Rendszerkockázati Testülettel, az Európai Felügyeleti Hatósággal (Bankfelügyelet) és az Európai Felügyeleti Hatósággal (Értékpapír-piaci Felügyelet), biztosítja a munka ágazatközi következetességét és a pénzügyi konglomerátumok felügyelete, valamint más, ágazatközi kérdések terén közös álláspontot alakít ki ezekkel.

4.     Az ESFS tagjai az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvének megfelelően bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítanak ki, különösen a megfelelő és megbízható információáramlás biztosítása terén.

5.     Az ESFS részét képező felügyeleti hatóságok kötelessége, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusoknak megfelelően ellássák az Unióban működő pénzügyi intézmények felügyeletét.

1b. cikk

Az Európai Parlamenttel szembeni elszámoltathatóság

Az 1a. cikk (2) bekezdésében említett hatóságok elszámolási kötelezettséggel tartoznak az Európai Parlament felé.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(1)   „pénzügyi intézmények”:

az 1. cikk (2) bekezdésében említett valamely jogalkotási aktus hatálya alá tartozó vállalkozások, szervezetek, természetes és jogi személyek, azonban a 2005/60/EK irányelv tekintetében „pénzügyi intézmények” alatt csupán az abban az irányelvben meghatározott biztosítóintézetek és biztosítási közvetítők értendők;

(2)   „illetékes hatóság”:

i.	a 2009/138/EK irányelvben meghatározott felügyeleti hatóságok, valamint a 2003/41/EK és a 2002/92/EK irányelvben meghatározott illetékes hatóságok,

ii.	A 2002/65/EK és a 2005/60/EK irányelv tekintetében azok az illetékes hatóságok, amelyek biztosítják, hogy az (1) bekezdésben meghatározott pénzügyi intézmények megfeleljenek ezen irányelvek követelményeinek.

3. cikk

Jogállás

1.   A Hatóság jogi személyiséggel rendelkező uniós szerv.

2.   A Hatóságot valamennyi tagállamban a nemzeti jog által a jogi személyeknek nyújtott legteljesebb jogképesség illeti meg. Jogosult különösen ingó és ingatlan vagyont szerezni, illetőleg azt elidegeníteni, valamint bírósági eljárásban félként részt venni.

3.   A Hatóságot elnöke képviseli.

4. cikk

Összetétel

A Hatóságot a következők alkotják:

(1)	a felügyelőtanács, amely a 28. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja;

(2)	az igazgatótanács, amely a 32. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja;

(3)	az elnök, aki a 33. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja;

(4)	az ügyvezető igazgató, aki a 38. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja;

(5)	a 44. cikkben említett fellebbezési tanács, amely a 46. cikkben meghatározott feladatokat gyakorolja.

5. cikk

Székhely

A Hatóság székhelye Frankfurtban van.

A Hatóság képviseletekkel rendelkezhet az Európai Unió legfontosabb pénzügyi központjaiban.

II.   FEJEZET

A HATÓSÁG FELADATAI ÉS HATÁSKÖRE

6. cikk

A Hatóság feladatai és hatásköre

1.   A Hatóság a következő feladatokat látja el:

a)

hozzájárul magas színvonalú közös szabályozási technikai és felügyeleti technikai standardok és gyakorlatok kialakításához, különösen az uniós intézmények számára nyújtott vélemények, és az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokon alapuló iránymutatások, ajánlások , valamint szabályozási technikai és végrehajtási technikai standardok kidolgozása révén;

b)

hozzájárul az uniós jogalkotási aktusok következetes alkalmazásához, különösen a közös felügyeleti kultúra elősegítése, az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok következetes, hatékony és eredményes alkalmazásának biztosítása, a szabályozási arbitrázs megakadályozása, az illetékes hatóságok közötti nézetkülönbségek esetén közvetítés és vitarendezés, a pénzügyi intézmények hatékony és következetes felügyeletének biztosítása , a felügyeleti kollégiumok koherens működése és többek között vészhelyzetekben való fellépés révén;

c)	ösztönzi és megkönnyíti az illetékes hatóságok között a feladatok és felelősségi körök átruházását;

d)	szorosan együttműködik az ESRB-vel, különösen azáltal, hogy ellátja a feladatai teljesítéséhez szükséges információkkal és biztosítja az ESRB figyelmeztetéseinek és ajánlásainak megfelelő nyomon követését;

e)	a felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében megszervezi és lefolytatja az illetékes hatóságokról szóló szakértői elemzések elkészítését és többek között tanácsadást folytat ;

f)	a hatáskörébe tartozó területen megfigyeli és értékeli a piaci fejleményeket;

fa)	a Hatóság feladatainak végrehajtásával kapcsolatos tájékoztatás érdekében gazdasági elemzést készít a piacokról;

fb)	erősíti a betétesek és kedvezményezettek védelmét;

fc)

segíti azon határokon átnyúló tevékenységet végző intézmények válságkezelését, amelyek potenciálisan a 12b. cikkben említett rendszerkockázatokat gerjeszthetnek, és ezen intézmények tekintetében a 12c. cikkben említett Nyugdíjrendezési Osztály révén irányít és végrehajt valamennyi megelőző beavatkozást, határozatot és fizetésképtelenségi eljárást;

g)	elvégez minden egyéb, az ebben a rendeletben vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogi aktusokban meghatározott feladatot.

ga)	felügyeli azokat a pénzügyi intézményeket, amelyek nem esnek az illetékes hatóságok felügyelete alá;

gb)	honlapján közzéteszi és rendszeresen aktualizálja a tevékenységi területére vonatkozó információkat – különösen a hatáskörébe tartozó területeken, a nyilvántartott pénzügyi intézmények vonatkozásában – hogy könnyen hozzáférhető tájékoztatást biztosítson a nyilvánosságnak;

gc)	szükség szerint átvesz minden meglévő vagy folyamatban lévő feladatot a biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságától;

2.   Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok teljesítése érdekében a Hatóság az ebben a rendeletben meghatározott hatáskörökkel rendelkezik, különösen a következőkkel:

a)	szabályozói standardokat dolgoz ki a 7. cikkben említett konkrét esetekben;

aa)	végrehajtási technikai standardokat dolgoz ki a 7. cikkben említett konkrét esetekben;

b)	iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki a 8. cikkben meghatározottak szerint;

c)	ajánlásokat bocsát ki konkrét esetekben, a 9. cikk (3) bekezdésében említettek szerint;

d)	az illetékes hatóságoknak címzett egyedi határozatokat hoz a 10. és 11. cikkben említett konkrét esetekben;

e)	a pénzügyi intézményeknek címzett egyedi határozatokat hoz a 9. cikk (6) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében és a 11. cikk (4) bekezdésében említett konkrét esetekben;

f)	az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak vagy a Bizottságnak szóló véleményeket bocsát ki a 19. cikkben előírtaknak megfelelően ;

fa)	összegyűjti a pénzügyi intézményekre vonatkozó szükséges információkat a 20. cikkben előírtaknak megfelelően;

fb)	közös módszertant dolgoz ki a termékjellemzők és a forgalmazási folyamatok által az intézmények pénzügyi helyzetére és a fogyasztók védelmére gyakorolt hatások értékelésére;

fc)	adatbázist készít a nyilvántartott pénzügyi intézményekről a hatáskörébe tartozó területen, illetve amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok azt előírják, központi szinten;

fd)

olyan szabályozási technikai standardot dolgoz ki, amely meghatározza, hogy melyek azok a tranzakciókra és piaci résztvevőkre vonatkozó információk, amelyeket mindenképp a Hatóság rendelkezésére kell bocsátani, és hogy hogyan történjen a koordináció és az információgyűjtés, valamint felvázolja, hogy hogyan kell összekapcsolni a nemzeti adatbázisokat annak biztosítása érdekében, hogy a Hatóság mindig hozzáférjen a tranzakciókkal és a piaccal kapcsolatos fontos és szükséges információkhoz, az e rendeletben meghatározott feladatainak teljesítése érdekében;

fe)	elvégez minden egyéb, az ebben a rendeletben vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett közösségi jogszabályokban meghatározott feladatot.

3.   A Hatóság gyakorolja az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokban rábízott kizárólagos felügyeleti hatásköröket az Unió egészére kiterjedő vállalkozások vagy az Unió egészére kiterjedő gazdasági tevékenységek felett.

3a.    A Hatóság a (3) bekezdésben említett kizárólagos felügyeleti hatáskörei gyakorlása érdekében a vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerint rendelkezik a megfelelő vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel, valamint a díjkivetés lehetőségével. A Hatóság feladatai ellátása során szorosan együttműködik az illetékes hatóságokkal, és azok szakértelmére, létesítményeire és jogosultságaira épít.

6a. cikk

A fogyasztóvédelemmel és a pénzügyi tevékenységekkel összefüggő feladatok

1.     A biztosítottak és a kedvezményezettek védelmének elősegítése érdekében a Hatóság vezető szerepet vállal abban, hogy támogassa a piacon az átláthatóságot, az egyszerűséget és a méltányosságot a pénzügyi termékek és szolgáltatások vonatkozásában az egységes piac egész területén, többek között a következők révén:

i.	gyűjti és elemzi a fogyasztói trendeket, és jelentéseket készít azokról,

ii.	áttekinti és koordinálja a pénzügyi műveltséggel és oktatással kapcsolatos kezdeményezéseket,

iii.	képzési standardokat dolgoz ki az ágazat számára,

iv.	hozzájárul a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó közös szabályok kialakításához, és

v.	értékelést készít különösen a biztosítások háztartások és vállalkozások számára való hozzáférhetőségéről, rendelkezésre állásáról és a biztosítások költségeiről.

2.     A Hatóság nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási gyakorlat konvergenciájának elősegítése érdekében.

3.     A Hatóság figyelmeztetéseket adhat ki abban az esetben, ha valamely pénzügyi tevékenység súlyos kockázatot jelent az 1. cikk (4) bekezdésében meghatározott célokra nézve.

4.     A Hatóság egy minden érintett illetékes hatóságot egybegyűjtő pénzügyi innovációs bizottságot hoz létre a Hatóság szerves részeként, annak érdekében, hogy összehangolt megközelítést alakítsanak ki az új vagy innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, és tanácsot adjanak az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

5.     Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott esetekben és feltételek mellett vagy amennyiben az sürgősségi helyzet miatt szükségessé válik a 10. cikknek megfelelően és az abban meghatározott feltételek szerint, a Hatóság átmenetileg betilthatja vagy korlátozhatja a pénzügyi tevékenységek bizonyos típusait, amelyek veszélyeztetik pénzügyi piacok rendes működését és épségét vagy az Unión belüli pénzügyi rendszer egy részének vagy egészének stabilitását. A Hatóság ilyen tiltást vagy korlátozást hajthat végre a 7. cikkel összhangban elfogadott szabályozási technikai standardok elfogadásával is.

A Hatóság az ezzel kapcsolatos határozatát rendszeresen, megfelelő időközönként felülvizsgálja.

7. cikk

Szabályozási technikai standardok

1.    Az EUMSz. 290. cikkének megfelelően az Európai Parlament és a Tanács szabályozási technikai standardok elfogadására hatalmazhatja fel a Bizottságot a következetes harmonizáció biztosítása érdekében az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban konkrétan meghatározott területeken. E standardok technikai jellegűek, nem tartalmaznak stratégiai vagy szakpolitikai döntéseket, és tartalmukat az alapul szolgáló jogalkotási aktusok korlátozzák. A szabályozási technikai standardok tervezetét a Hatóság dolgozza ki és jóváhagyásra benyújtja a Bizottságnak.

Amennyiben a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújt be tervezetet a Bizottságnak, a Bizottság szabályozási technikai standardot fogadhat el.

1a.     A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyilvános konzultációt folytat a szabályozási technikai standardokról, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha ezen konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó szabályozási technikai standardok alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt. A Hatóság ezenkívül kikéri a 22. cikkben említett érdekképviseleti csoportok véleményét vagy tanácsát.

1b.     A Bizottság amint megkapja a Hatóságtól a szabályozási technikai standard tervezetét, haladéktalanul továbbítja azt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

1c.     A Bizottság a továbbítást követő három hónapon belül dönt arról, hogy elfogadja-e a szabályozási technikai standardot. A szabályozási technikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. Ha a Bizottságnak nem áll szándékában elfogadni a standardot, akkor erről és ennek indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

7a. cikk

Szabályozási standardok tervezetének elutasítása vagy módosítása

1.     Ha a Bizottságnak nem áll szándékában jóváhagyni a szabályozási technikai standardok tervezetét, illetve csak részben vagy módosításokkal hagyja jóvá azokat, akkor a szabályozási technikai standardok tervezetét visszaküldi a Hatóságnak, és indokolással ellátott módosításokat javasol.

2.     A Hatóság 6 héten belül módosíthatja a szabályozási technikai standardok tervezetét a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és azokat újból benyújthatja a Bizottságnak jóváhagyásra. A Hatóság határozatáról tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

3.     Ha a Hatóság nem ért egyet az eredeti javaslatának elutasítására vagy módosítására vonatkozó bizottsági javaslattal, az Európai Parlament vagy a Tanács egy hónapon belül meghívhatja a Parlament vagy a Tanács illetékes bizottsága eseti ülésére az illetékes biztost és a Hatóság elnökét eltérő véleményeik ismertetésére és kifejtésére.

7b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

1.     A Bizottságnak a 7. cikkben említett, szabályozási technikai standardok elfogadására adott felhatalmazás az e rendelet hatálybalépését követő négyéves időtartamra szól. A Bizottság a négyéves időszak vége előtt legalább 6 hónappal jelentést készít az átruházott hatáskörökről. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 7c. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.

2.     A Bizottság a szabályozási technikai standard elfogadását követően erről haladéktalanul és értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

3.     A 35. cikk (2) bekezdésében említett jelentésében a Hatóság elnöke az Európai Parlamentet és a Tanácsot tájékoztatja a jóváhagyott szabályozási standardokról, valamint azokról, amelyeket az illetékes hatóságok nem tartottak be.

7c. cikk

A szabályozási technikai standardok elleni kifogások

1.     Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a szabályozási technikai standarddal szemben a Bizottság általi bejelentés időpontjától kezdődő három hónapos határidőn belül. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak további három hónappal meghosszabbítható.

2.     A szabályozási technikai standardot az említett határidő lejárta előtt közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az aktus hatályba is lép, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács arról értesíti a Bizottságot, hogy egyiküknek sem áll szándékában kifogást emelni. Ha a fenti határidő lejártáig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a szabályozási technikai standarddal szemben, akkor azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetik.

3.     Amint sor került a tervezet Bizottság általi továbbítására, az Európai Parlament és a Tanács előzetes és feltételhez kötött nyilatkozatot fogadhat el arról, hogy nem emel kifogást, amely akkor lép hatályba, amikor a Bizottság a tervezet módosítása nélkül elfogadja a szabályozási standardot.

4.     Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel valamely szabályozási technikai standarddal szemben, az nem lép hatályba. Az EUMSz. 296. cikkével összhangban a kifogást emelő intézmény megindokolja a szabályozási technikai standarddal szembeni kifogását.

7d. cikk

A felhatalmazás visszavonása

1.     Az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja a 7. cikkben említett felhatalmazást.

2.     A visszavonásról szóló határozattal a felhatalmazás megszűnik.

3.     Annak az intézménynek, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, arra kell törekednie, hogy a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztassa arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező, szabályozási technikai standardra vonatkozó hatásköröket.

7e. cikk

Végrehajtási technikai standardok

1.     Amennyiben az EUMSz. 291. cikkének megfelelően az Európai Parlament és a Tanács végrehajtási technikai standardok elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot azon területeken, ahol az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban konkrétan meghatározott területeken belül a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához egységes feltételekre van szükség, az alábbi rendelkezések alkalmazandók:

a)

amennyiben a fent említett jogalkotási aktusoknak megfelelően a Hatóság végrehajtási technikai standardokat dolgoz ki a Bizottság számára, e standardoknak technikai jellegűek, nem tartalmaznak szakpolitikai döntéseket és csak a kötelező erejű uniós jogi aktus alkalmazási feltételeinek meghatározására korlátozódnak;

b)

amennyiben a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott vagy a 19. cikknek megfelelően a Bizottság által a Hatóságnak címzett kérésben megjelölt határidőn belül nem nyújt be tervezetet a Bizottságnak, a Bizottság végrehajtási technikai standardot fogadhat el végrehajtási aktus formájában.

2.     A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyilvános konzultációt folytat a végrehajtási technikai standardokról és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha ezen konzultációk és elemzések aránytalanok a szóban forgó technikai standardok alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különösen sürgős volta miatt.

A Hatóság ezenkívül kikéri a 22. cikkben említett érdekképviseleti csoport véleményét vagy tanácsát.

3.     A Hatóság a végrehajtási technikai standardok tervezetét a Bizottság elé terjeszti az EUMSz. 291. cikkének megfelelő jóváhagyásra, ezzel egy időben pedig eljuttatja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

4.     A Bizottság a végrehajtási technikai standardok tervezetének kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz azok jóváhagyásáról. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja. Ha az Európai Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is jóváhagyhatja a standardokat.

Minden esetben, amikor a Bizottság a végrehajtási technikai standardok Hatóság által benyújtott tervezetét módosító végrehajtási technikai standardokat fogad el, tájékoztatja az Európai Parlament és a Tanácsot.

5.     A Bizottság a standardokat rendeletek vagy határozatok formájában fogadja el, és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetik.

8. cikk

Iránymutatások és ajánlások

1.    Az ESFS keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és az európai uniós jogszabályok közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság az illetékes hatóságoknak vagy a pénzügyi intézményeknek címzett iránymutatásokat és ajánlásokat bocsát ki.

1a.     A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az iránymutatásokról és az ajánlásokról, valamint elemzi a potenciálisan kapcsolódó költségeket és hasznokat. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a 22. cikkben említett érdekképviseleti csoportok véleményét vagy tanácsát. Ezeknek a konzultációknak, elemzéseknek, véleményeknek és tanácsoknak arányban kell állniuk az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával.

2.     Az illetékes hatóságok és a pénzügyi intézmények minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy megfeleljenek az iránymutatásoknak és az ajánlásoknak. Egy iránymutatás vagy ajánlás kiadását követő két hónapon belül az egyes illetékes hatóságok visszaigazolják, hogy meg kívánnak-e felelni az iránymutatásnak vagy ajánlásnak. Ha egy illetékes hatóság nem kíván azoknak megfelelni, úgy erről indokokkal alátámasztva tájékoztatja a Hatóságot. A Hatóság az indokolást közzéteszi.

Ha az illetékes hatóság nem alkalmaz valamilyen iránymutatást vagy ajánlást, a Hatóság ezt közzéteszi.

A Hatóság eseti alapon dönthet úgy, hogy közzéteszi az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazásának az illetékes hatóság általi elutasítására vonatkozó indokokat. Az illetékes hatóságot az ilyen közzétételről előzetesen értesíteni kell.

Amennyiben az adott iránymutatás vagy ajánlás megköveteli, a pénzügyi intézmények évente világos és részletes jelentést készítenek arról, hogy megfelelnek-e az iránymutatásnak vagy ajánlásnak.

2a.     A Hatóság a 28. cikk (4) bekezdése a) pontjában említett jelentésben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról, amelyben megjelöli, mely illetékes hatóságok nem felelnek meg ezeknek, valamint ismerteti, hogy milyen módon kívánja biztosítani, hogy a hatóságok a jövőben kövessék ajánlásait és iránymutatásait.

9. cikk

Az uniós jog megszegése

1.   A Hatóság az e cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatáskörökkel élhet, ha az illetékes hatóság nem alkalmazza ▐ vagy az uniós joggal vélhetően ellentétes módon alkalmazza az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokat, beleértve a 7. és 7e. cikknek megfelelően megállapított szabályozási technikai és végrehajtási technikai standardokat , különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék az említett jogszabályokban meghatározott követelményeket.

2.   A Hatóság egy vagy több illetékes hatóság , a Bizottság , az Európai Parlament, a Tanács vagy az érdekképviseleti csoportok kérésére, vagy saját kezdeményezésére és az érintett illetékes hatóság tájékoztatását követően kivizsgálhatja az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását .

2a.    A 20. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül az illetékes hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart.

3.   A Hatóság legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított két hónapon belül ajánlást címezhet az érintett illetékes hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

3a.     Az illetékes hatóság az ajánlás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Hatóságot az uniós jognak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

4.   Ha az illetékes hatóság nem felel meg az uniós jognak a Hatóság ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság a Hatóságtól kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére hivatalos véleményt adhat ki , amelyben előírja az illetékes hatóság számára, hogy hozza meg az európai uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottságnak hivatalos véleményében figyelembe kell vennie a Hatóság ajánlásait.

A Bizottság ezt a hivatalos véleményt az ajánlás elfogadását követően legkésőbb három hónappal kiadja . A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja.

▐

A Hatóság és az illetékes hatóságok minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.

5.    Az illetékes hatóság a (4) bekezdésben említett hivatalos vélemény kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és a Hatóságot a bizottsági hivatalos véleményben foglaltak végrehajtása érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

6.    Az EUMSz 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha az illetékes hatóság nem felel meg a ▐ (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha a piaci verseny egyenlő feltételeinek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszer szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges ▐ kellő időben orvosolni a megfelelés hiányát, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében hivatkozott jogalkotási aktusok értelmében az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályok vonatkozó előírásai a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézményeknek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve tevékenységek megszüntetését.

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján kiadott hivatalos véleménnyel .

7.   A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók az illetékes hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (4) bekezdés szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor az illetékes hatóságoknak meg kell felelniük az említett hivatalos véleményben vagy – az adott esettől függően – határozatban foglaltaknak .

7a.     A Hatóság a 28. cikk (4a) bekezdésében említett jelentésében megnevezi, mely illetékes hatóságok és pénzügyi intézmények nem felelnek meg a (4) és (6) bekezdésben említett határozatoknak.

10. cikk

Fellépés vészhelyzetekben

1.   Káros fejlemények esetén, amelyek komolyan veszélyeztethetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitását az Európai Unióban , a Hatóság aktívan megkönnyíti és – ha szükségesnek tekinti – koordinálja az érintett illetékes nemzeti felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseket.

A Hatóságot – annak érdekében, hogy be tudja tölteni ezt a segítő és koordináló szerepet – minden vonatkozó fejleményről teljes körűen tájékoztatni kell, és megfigyelőként meg kell hívni az érintett illetékes nemzeti felügyeleti hatóságok minden ezzel kapcsolatos találkozójára.

1a.     A Bizottság – saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament, a Tanács, az ESRB vagy a Hatóság kérésére – a Hatóságnak címzett határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja vészhelyzet fennállását e rendelet alkalmazásában. A Bizottság havonta felülvizsgálja ezt a határozatot, és amint lehet, bejelenti a vészhelyzet megszűnését.

Amennyiben a Bizottság vészhelyzet fennállását állapítja meg, arról megfelelő módon és késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

2.   Ha a Bizottság az (1a) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, valamint kivételes körülmények esetén, amikor a nemzeti hatóságok összehangolt intézkedése szükséges a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitását veszélyeztető káros fejlemények kezelése céljából az Európai Unióban , a Hatóság egyedi határozatokat hozhat, amelyben előírja az illetékes hatóságok számára, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban hozzák meg az ezen fejlemények kezeléséhez szükséges intézkedéseket, annak biztosításával, hogy a pénzügyi intézmények és az illetékes hatóságok teljesítsék az adott jogszabályokban meghatározott előírásokat.

3.    Az EUMSz. 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha az illetékes hatóság nem felel meg a Hatóság (2) bekezdésben említett határozatának az abban meghatározott időtartamon belül, a Hatóság – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott vonatkozó előírások a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az említett jogszabályok szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve tevékenységek megszüntetését.

4.   A (3) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók az illetékes hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (2) vagy a (3) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban az illetékes hatóságok által hozott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az említett határozatokkal.

11. cikk

Az illetékes hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezése

1.   A 9. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely illetékes hatóság nem ért egyet egy másik illetékes hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének tartalmával vagy a tétlenségével olyan területen, ahol az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok együttműködést, koordinációt vagy közös döntéshozatalt írnak elő egynél több tagállam illetékes hatóságai számára, a Hatóság saját kezdeményezésére vagy egy vagy több érintett illetékes hatóság kérésére a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban kezdeményezi az illetékes hatóságok támogatását a megállapodás elérésében.

2.   A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott vonatkozó időtartamok és az ügy összetettségének és sürgősségének figyelembevételével megszabja az illetékes hatóságok közötti egyeztetés határidejét. Ebben a szakaszban a Hatóság közvetítői szerepet tölt be.

3.   Ha az egyeztető szakasz végén az illetékes hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság a 29. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően határozatot hoz a vita rendezéséről, és az érintett illetékes hatóságok számára kötelező érvénnyel felszólítja őket konkrét intézkedések meghozatalára ▐ , az uniós joggal összhangban.

4.    Az EUMSz. 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha valamely illetékes hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény teljesítse az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó előírásokat, a Hatóság a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hoz, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve tevékenységek megszüntetését.

4a.     A (4) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók az illetékes hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben. A (3) vagy a (4) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező tényekkel kapcsolatban az illetékes hatóságok által hozott intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az említett határozatokkal.

4b.     A 35. cikk (2) bekezdésében említett jelentésében az elnök rögzíti az illetékes hatóságok közötti nézetkülönbséget, a létrejött megállapodásokat és az ilyen nézetkülönbségek rendezése érdekében elfogadott határozatot.

11a. cikk

Az illetékes hatóságok közötti nézetkülönbségek ágazatokat átfogó rendezése

A vegyes bizottság a 11. és 42. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően az e rendelet, az [ESMA]-ról szóló …/2010/EU rendelet és az [EBA]-ról szóló …/2010/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott egy vagy több illetékes hatóság között kialakult, ágazat közötti nézetkülönbségeket rendezi.

12. cikk

Felügyeleti kollégiumok

1.   A Hatóság hozzájárul a 2006/48/EK irányelvben említett felügyeleti kollégiumok hatékony , eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez , valamint az uniós jogszabályok minden kollégiumot átfogóan egységes alkalmazásának elősegítéséhez. A Hatóság személyi állományának képesnek kell lennie arra, hogy részt vegyen a két vagy több illetékes hatóság által közösen végzett tevékenységekben, ideértve a helyszíni vizsgálatokat is.

2.   A Hatóság vezeti a felügyeleti kollégiumokat olyan módon, ahogy azt megfelelőnek ítéli. E célból a vonatkozó jogszabályok értelmében „ illetékes hatóságnak” kell tekinteni. A Hatóság minimumfeladatként

a)

normál körülmények között és vészhelyzetekben összegyűjti és megosztja az összes vonatkozó információt annak érdekében, hogy megkönnyítse a felügyeleti kollégiumok munkáját, valamint központi rendszert hoz létre és üzemeltet azzal a céllal, hogy ezek az információk elérhetők legyenek a felügyeleti kollégiumokban dolgozó illetékes hatóságok számára;

b)	Unió-szerte kezdeményezi és összehangolja elsősorban a 12b. cikkben említett pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szembeni rugalmasságát értékelő stresszteszteket, továbbá biztosítja, hogy e teszteket nemzeti szinten a lehető legegységesebb módszertannal végezzék;

c)	megtervezi és vezeti a felügyeleti tevékenységeket normális körülmények között és rendkívüli helyzetek esetén, beleértve azon kockázatok értékelését, amelynek a pénzintézetek ki vannak, vagy ki lehetnek téve; és

d)	felügyeli az illetékes hatóságok által végzett feladatokat.

3a.     A Hatóság a 7., 7e. és 8. cikk alapján elfogadott szabályozási és végrehajtási standardokat, iránymutatásokat és ajánlásokat adhat ki a felügyeletek működésének és a felügyeleti kollégiumok által elfogadott legjobb gyakorlatok harmonizálása érdekében. A hatóságok írásbeli megállapodásokat hagynak jóvá minden egyes kollégium működésére vonatkozóan egységes működésük biztosítása érdekében.

3b.     A jogilag kötelező erejű közvetítői szerep a 11. cikkben foglalt eljárás alkalmazásával lehetővé teszi a Hatóság számára az illetékes hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezését. Amennyiben a megfelelő felügyeleti kollégium nem tud egyezségre jutni, a Hatóság az adott intézményre közvetlenül alkalmazható felügyeleti határozatokat hozhat.

12a. cikk

Általános rendelkezések

1.     A Hatóság kiemelt figyelmet fordít a pénzügyi szolgáltatásokban bekövetkező fennakadásokra vonatkozó azon kockázatokra, amelyeket i) a pénzügyi rendszer egészének vagy bizonyos részeinek jelentős sérülése okoz, és ii) amelyek esetlegesen súlyos, negatív következményekkel járhatnak a belső piacra és a reálgazdaságra nézve (rendszerszintű kockázatok), valamint kezeli e kockázatokat. A pénzügyi közvetítők, piacok és infrastruktúrák valamennyi típusa bírhat bizonyos fokig rendszerszempontú jelentőséggel.

2.     A Hatóság, az ESRB-vel együttműködésben, olyan közös mennyiségi és minőségi mutatókat („risk dashboard”) dolgoz ki, amelyek alapul szolgálhatnak a 12b. cikkben azonosított, határokon átnyúló pénzpiaci szereplők felügyeleti minősítésének meghatározására. A minősítést rendszeres jelleggel felülvizsgálják az intézmény kockázati profiljában bekövetkezett lényeges változások figyelembevétele érdekében. A felügyeleti minősítés egy intézmény problémás helyzete esetén a közvetlen felügyeletre vagy beavatkozásra vonatkozó döntés kulcsfontosságú eleme.

3.     Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok sérelme nélkül a Hatóság szükség szerint további szabályozási és végrehajtási standardtervezeteket, valamint iránymutatásokat és ajánlásokat javasol a 12b. cikkben azonosított intézmények számára.

4.     A Hatóság felügyeletet gyakorol azon határokon átnyúló tevékenységet végző intézmények felett, amelyek a 12b. cikkben megállapított rendszerkockázatot jelenthetnek. Ezekben az esetekben a Hatóság az illetékes hatóságokon keresztül jár el.

5.     A Hatóság rendezési egységet hoz létre, melynek feladata, hogy átültesse a gyakorlatba a válságkezelés egyértelműen meghatározott irányítási módját és működési rendjét, a korai beavatkozástól a rendezésen át a fizetésképtelenségi eljárásig, és hogy irányítsa ezeket az eljárásokat.

12b. cikk

A potenciálisan rendszerszintű kockázatot jelentő, határokon átnyúló intézmények azonosítása

1.     Az ESRB-vel folytatott konzultációt követően a felügyelőtanács a 29. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően azonosíthatja azokat a határokon átnyúló intézményeket, amelyeket az általuk jelentett potenciális rendszerszintű kockázat miatt a Hatóság közvetlen felügyelete alá kell vonni, vagy a 12c. cikkben említett rendezési egység hatásköre alá kell helyezni.

2.     Az ilyen pénzügyi intézmények azonosítására vonatkozó kritériumoknak összhangban kell lenniük a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB), az IMF és a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) által megállapított kritériumokkal.

12c. cikk

Rendezési egység

1.     A rendezési egység védi a 12b. cikk szerint azonosított, nehézségekkel küzdő intézmények pénzügyi stabilitását, valamint gondoskodik arról, hogy ezek az intézmények a lehető legkisebb mértékben gyakoroljanak káros hatásokat a rendszer többi részére és a gazdaság egészére, továbbá ügyel arra, hogy minél kevesebb költség háruljon az adófizetőkre, tiszteletben tartva az arányosság és a hitelezői sorrend elvét, és a határokon átnyúló esetekben is garantálva az egyenlő elbánást.

2.     A rendezési egység felhatalmazást kap az (1) bekezdésben említett feladatok elvégzésére azzal a céllal, hogy rendezze a nehézségekkel küzdő intézmények helyzetét vagy határozzon a nem életképes intézmények felszámolásáról (ami rendkívül fontos az erkölcsi kockázat korlátozása érdekében). Ez szükségessé teheti többek között a tőke- és likviditáskészletek kiigazítását, az üzleti tevékenység struktúrájának átalakítását, az eljárások javítását, vezetőség kinevezését vagy leváltását, garanciák ajánlását, hiteleket és likviditási segítséget, teljes vagy részleges értékesítést, jó bank/rossz bank felosztást, hídbank létrehozását, az adósság átváltását részvénytulajdonra (a piaci érték megfelelő csökkentésével), vagy akár az intézmény ideiglenes köztulajdonba vételét is.

3.     A bankrendezési egység a Hatóság felügyelőtanácsa által kinevezett olyan szakértőkből áll, akik kellő tudással és tapasztalattal rendelkeznek pénzügyi intézmények átalakítása, életképessé tétele és felszámolása terén.

12d. cikk

A Nemzeti Biztosítási Garanciarendszerek Európai Kerete

1.     A Hatóságnak hozzá kell járulnia a Nemzeti Biztosítási Garanciarendszerek Európai Keretének fejlesztéséhez az e rendelet által ráruházott hatáskörökön belül, annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti biztosítási garanciarendszerek megfelelő finanszírozást kapjanak az érdekelt pénzügyi intézményektől, többek között az Unión belül működő, de más tagállamban, vagy az Unión kívüli székhellyel rendelkező intézményektől, valamint magas szintű védelmet kell nyújtania valamennyi biztosított számára egy Unió-szerte harmonizált rendszer keretében.

2.     A Hatóság iránymutatások és ajánlások elfogadására vonatkozó hatásköreiről szóló 8. cikk alkalmazandó a kárrendezési rendszerekre.

3.     A Bizottság az 1. cikk (2) bekezdésében hivatkozott jogalkotási aktusokban meghatározott szabályozási és végrehajtási technikai standardokat fogadhat el e rendelet 7–7d. cikkeiben foglalt eljárásnak megfelelően.

12e. cikk

Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-stabilitási Alap

1.     A pénzügyi rendszer költségei internalizálásának megerősítése –beleértve a fiskális költségek teljes behajtását –, valamint a határokon átnyúló tevékenységet folytató csődközeli helyzetben lévő pénzügyi intézmények számára nyújtott válságkezelési segítségnyújtás érdekében létre kell hozni egy Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-stabilitási Alapot („Stabilitási Alap”). Az egyetlen tagállamban működő pénzügyi intézmények számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy csatlakozzanak az Alaphoz. A Stabilitási Alapnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia annak elkerülése érdekében, hogy a támogatás rendelkezésre állása erkölcsi kockázatot eredményezzen.

2.     A Stabilitási Alapot a 12b. cikkben megjelölt valamennyi pénzügyi intézménytől származó hozzájárulásokból finanszírozzák. A kockázatokkal kapcsolatos mennyiségi és minőségi mutatók alapján („Risk Dashboard”) e hozzájárulások arányosak a kockázati szinttel és a rendszerszintű kockázathoz való hozzájárulás mértékével, valamint azzal, hogy az idő múlásával hogyan változik az általános kockázat. A hozzájárulás meghatározásakor figyelembe veszik a szélesebb értelemben vett gazdasági feltételeket, valamint azt, hogy a pénzügyi intézményeknek más szabályozási és üzleti előírások miatt meghatározott tőkearányt kell fenntartaniuk.

3.     A Stabilitási Alapot a Hatóság által ötéves időtartamra kinevezett igazgatótanács vezeti. Az igazgatótanács tagjait a nemzeti hatóságok által javasolt munkatársak közül kell megválasztani. A Stabilitási Alap egy tanácsadó testületet is létrehoz, amelyet a Stabilitási Alapban részt vevő pénzügyi intézmények szavazati joggal nem rendelkező képviselői alkotnak. A Stabilitási Alap igazgatótanácsa javasolhatja, hogy a Stabilitási Alap likviditásainak kezelését a Hatóság külső, elismert intézményekre bízza (például az Európai Beruházási Bankra), e likviditásokat biztonságos és likvid eszközökbe kell befektetni.

4.     Amennyiben a pénzügyi intézmények által befizetett hozzájárulásokból származó összes forrás nem elegendő a nehézségekkel való szembenézéshez, a Stabilitási Alap forrásait növelheti hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása vagy egyéb pénzügyi eszközök révén.

13. cikk

Feladatok és felelősségi körök átruházása

1.    Az e cikkben foglalt feltételek mellett az illetékes hatóságok a megbízott hozzájárulásával a Hatóságra vagy más illetékes felügyeleti hatóságokra ruházhatnak át feladatokat és felelősségi köröket. A tagállamok konkrét szabályokat határozhatnak meg a felelősségi körök átruházására vonatkozóan, amelyeknek meg kell felelni, mielőtt illetékes hatóságaik ilyen megállapodásokat kötnek, és az átruházás hatályát a határokon átnyúlóan tevékenykedő pénzügyi intézmények és csoportok hatékony felügyeletéhez szükséges szintre korlátozhatják.

2.   Az átruházható vagy együttesen gyakorolható feladatok és felelősségi körök meghatározásával és a legjobb gyakorlatok terjesztésével a Hatóság ösztönzi és megkönnyíti az illetékes hatóságok között a feladatok és felelősségi körök átruházását.

2a.     A felelősségi körök átruházásának az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott hatáskörök újraelosztását kell eredményeznie. Az átruházott felelősségi körökkel kapcsolatos eljárásokra, végrehajtásra, adminisztratív és igazságügyi felülvizsgálatra a megbízott hatóság joga az irányadó.

3.    Az illetékes hatóságok tájékoztatják a Hatóságot a megkötni kívánt átruházási megállapodásokról. A megállapodásokat legkorábban a Hatóság tájékoztatását követően egy hónappal léptethetik hatályba.

A Hatóság a tájékoztatását követő egy hónapon belül véleményezheti a megkötni kívánt megállapodást.

Az összes érintett fél megfelelő tájékoztatása érdekében a Hatóság a megfelelő módon közzéteszi az illetékes hatóságok által kötött átruházási megállapodásokat.

14. cikk

Közös felügyeleti kultúra

1.   A Hatóság aktív szerepet játszik a közös európai felügyeleti kultúra és az összehangolt felügyeleti gyakorlatok kialakításában, és az egész Európai Unióra kiterjedő egységes eljárások és következetes megközelítések biztosításában, valamint végrehajtja legalább a következő tevékenységeket:

a)	véleményeket terjeszt az illetékes hatóságok elé;

b)	a vonatkozó európai uniós jogszabályokban előírt, alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartása mellett elősegíti az illetékes hatóságok közötti hatékony, kétoldalú és többoldalú információcserét;

c)	hozzájárul kiváló minőségű egységes felügyeleti standardok, köztük beszámolási standardok , továbbá nemzetközi számviteli standardok kidolgozásához az 1. cikk (2a) bekezdésében foglaltaknak megfelelően;

d)	felülvizsgálja a Bizottság által elfogadott vonatkozó szabályozási technikai és végrehajtási technikai standardok és a saját maga által kibocsátott iránymutatások és ajánlások alkalmazását, és szükség esetén módosításokat javasol;

e)	ágazati és ágazatközi képzési programokat dolgoz ki, megkönnyíti a személyzeti csereprogramokat, és az illetékes hatóságokat ösztönzi a szakemberek kirendelési rendszerének, és egyéb eszközöknek az intenzívebb használatára.

2.   A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti szemléletmód és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki.

15. cikk

Az illetékes hatóságok szakértői értékelése

1.   A Hatóság a felügyeleti eredmények konvergenciájának fokozása érdekében az illetékes hatóságok néhány vagy összes tevékenységéről rendszeres időközönként szakértői értékelést szervez és végez. E célból a Hatóság a felülvizsgált illetékes hatóságok objektív értékelését és összehasonlítását lehetővé tevő módszereket dolgoz ki. A szakértői értékelés során figyelembe kell venni az illetékes hatóságokkal kapcsolatban meglévő információkat és korábban végzett értékeléseket.

2.   A szakértői elemzés a következőket értékeli, de nem kizárólagosan:

a)

az illetékes hatóság erőforrásainak és irányítási hátterének ▐ megfelelőségét, különös tekintettel a 7. és 7e. cikkben említett szabályozási technikai és végrehajtási technikai standardok, valamint az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok hatékony alkalmazására és a piaci fejleményekre való reagálás képességére;

b)

az uniós jog alkalmazásában és a felügyeleti gyakorlatban elért konvergencia mértékét, beleértve a 7. és 8. cikk alapján elfogadott szabályozási technikai és végrahajtási technikai standardokat, iránymutatásokat és ajánlásokat, valamint azt, hogy a felügyeleti gyakorlat milyen mértékben teljesíti az uniós jogban meghatározott célkitűzéseket;

c)	az illetékes hatóságok által kidolgozott bevált gyakorlatokat, amelyeket érdemes lenne más illetékes hatóságoknak is bevezetniük;

d)	az uniós jog alkalmazása során elfogadott rendelkezések végrehajtása tekintetében elért konvergencia eredményességét és mértékét, ideértve a felelős személyekkel szemben azokban az esetekben alkalmazott adminisztratív intézkedéseket és szankciókat, amikor e rendelkezéseket nem tartják tiszteletben.

3.   A szakértői értékelés alapján a Hatóság iránymutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki az érintett illetékes hatóságok részére a 8. cikkben foglaltakkal összhangban . A Hatóság a szabályozási technikai vagy végrehajtási technikai standardokra irányuló tervezetek 7–7e. cikk szerinti kidolgozásakor figyelembe veszi a szakértői értékelés eredményét. Az illetékes hatóságok a Hatóság által adott tanácsok követésére törekednek. Ha az illetékes hatóság nem követi e tanácsokat, indokairól tájékoztatja a Hatóságot.

A Hatóság a szakértői vizsgálatok alapján azonosítható bevált gyakorlatokat nyilvánosságra hozza. Emellett az értékelésen átesett illetékes hatóság hozzájárulásával a szakértői értékelések minden egyéb eredménye is nyilvánosságra hozható.

16. cikk

Koordinációs feladatkör

1.    A Hatóság az illetékes hatóságok között általános koordinációs szerepet tölt be, többek között káros fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer stabilitását az Európai Unióban .

2.    A Hatóság összehangolt európai uniós válaszra törekszik, többek között az alábbiak révén:

(1)	az illetékes hatóságok közötti információcsere megkönnyítése;

(2)	az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátandó információk körének meghatározása és – amennyiben lehetséges és szükséges – megbízhatóságának ellenőrzése;

(3)	a 11. cikk sérelme nélkül, az illetékes hatóságok kérésére vagy saját kezdeményezésére nem kötelező jellegű közvetítés biztosítása ;

(4)	az ESRB haladéktalan értesítése a potenciális vészhelyzetekről.

(4a)	valamennyi megfelelő intézkedés meghozatala olyan fejlemények esetén, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok működését, az érintett illetékes hatóságok intézkedései összehangolásának elősegítése érdekében;

(4b)	az egynél több tagállamban tevékenykedő intézmények szabályozási jelentéstételi kötelezettségéből eredő, a 12. és 20. cikkel összhangban az illetékes hatóságoktól kapott információk központi kezelése. A Hatóság megosztja az információkat a többi érintett illetékes hatósággal.

17. cikk

Piaci fejlemények értékelése

1.   A Hatóság hatáskörén belül figyelemmel kíséri és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti az Európai Felügyeleti Hatóságot (Európai Bankfelügyeleti Hatóságot), az Európai Felügyeleti Hatóságot (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot), az ESRB-t, valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a lényeges mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság értékelésének közgazdasági elemzést is tartalmaznia kell azokra a piacokra vonatkozóan, amelyeken a pénzügyi intézmények működnek, valamint a lehetséges piaci fejlemények rájuk gyakorolt hatására vonatkozóan.

1a.    A Hatóság az ESRB-vel együttműködve az egész Európai Unióra kiterjedő értékelést kezdeményez és koordinál, amelynek célja a pénzügyi intézmények káros piaci fejleményekkel szemben mutatott rugalmasságának felmérése. E célból kidolgozza a következő, az illetékes hatóságok által alkalmazandó elemeket:

a)	különböző gazdasági forgatókönyvek által az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatások értékelésére szolgáló közös módszertan,

b)	a pénzügyi intézmények rugalmasságára vonatkozó értékelések eredményeinek közzétételére vonatkozó egységes megközelítés,

ba)	az egyes termékek és forgalmazási folyamatok által az intézmények pénzügyi helyzetére és a biztosítottakra, kedvezményezettekre és a fogyasztók tájékoztatására gyakorolt hatások értékelésére szolgáló közös módszertan.

2.   Az ESRB …/2010/EU [ESRB] rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság legalább évente egyszer és szükség esetén gyakrabban a hatáskörébe eső tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról szóló értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ESRB-hez.

A Hatóság ezekben az értékelésekben meghatározza a fő kockázatokat és a gyenge pontokat és – amennyiben szükséges – megelőző vagy helyreállító intézkedéseket javasol.

3.   A Hatóság biztosítja az ágazatközi fejlemények, a kockázatok és gyenge pontok megfelelő kezelését azáltal, hogy a vegyes bizottságon keresztül szorosan együttműködik az Európai Felügyeleti Hatósággal ( Európai Bankfelügyeleti Hatósággal ) és az Európai Felügyeleti Hatósággal ( Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal ) .

18. cikk

Nemzetközi kapcsolatok

1.     Az európai uniós intézmények és a tagállamok hatásköreinek sérelme nélkül, a Hatóság kapcsolatokat alakíthat ki ▐ és igazgatási megállapodásokat köthet felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásával. Ezek a megállapodások nem teremtenek az Európai Uniót és tagállamait terhelő jogi kötelezettségeket, és nem akadályozzák meg a tagállamokat és illetékes hatóságaikat abban, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek harmadik országokkal

2.    A Hatóság segítséget nyújt a harmadik országbeli felügyeleti rendszerek egyenértékűségével kapcsolatos határozatok előkészítésében, az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogszabályokkal összhangban.

3.     A 28. cikk (4a) bekezdésében említett jelentésébe a Hatóság belefoglalja a nemzetközi szervezetekkel vagy harmadik országok közigazgatásával kötött igazgatási megállapodásokat és az azokkal egyenértékű határozatokat, valamint az egyenértékűségi határozatok előkészítésében nyújtott segítséget.

19. cikk

Egyéb feladatok

1.   A Hatóság az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményt terjeszthet az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság elé a hatáskörébe tartozó minden kérdésben.

1a.     Azokban az esetekben, amikor a Hatóság az 1 cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújt be szabályozási technikai vagy végrehajtási technikai standardokra irányuló tervezetet, vagy amikor nincs előre megállapított határidő, a Bizottság kérheti az ilyen tervezet benyújtását, és megszabhatja a benyújtás határidejét.

A Bizottság, az ügy sürgősségére való tekintettel, kérheti a szabályozási technikai vagy végrehajtási technikai standardokra irányuló tervezet az 1 cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokban meghatározott határidőnél korábban történő benyújtását. Ebben az esetben a Bizottságnak a kérést megfelelően indokolnia kell.

2.   A 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó és az irányelv szerint két vagy több tagállam illetékes hatóságainak konzultációját igénylő egyesülések és részesedésszerzések prudenciális értékelésére tekintettel, a Hatóság ▐ valamelyik érintett illetékes hatóság kérelmére véleményt bocsáthat ki és tehet közzé ▐ prudenciális értékelésről. A véleményt haladéktalanul, de mindenképpen a 2009/138/EK irányelv szerinti értékelési időszak vége előtt kiadják. A 20. cikk alkalmazandó azokra a területekre, amelyekről a Hatóság véleményt adhat ki .

20. cikk

Információgyűjtés

1.   A Hatóság kérésére a tagállamok illetékes hatóságai ▐ a Hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges összes információt, feltéve, hogy a címzett jogszerűen hozzáfér a szóban forgó adatokhoz, az információkérés pedig a szóban forgó feladat tekintetében szükséges .

1a.    A Hatóság kérheti, hogy az információt rendszeres időközönként bocsássák rendelkezésére. E kérelmeket lehetőség szerint egységes formanyomtatványon kell benyújtani.

1b.     Valamely tagállam illetékes hatóságának kellően indokolt kérésére a Hatóság átadhat minden olyan információt, amelyre az illetékes hatóságnak feladatai elvégzéséhez szüksége van, összhangban az ágazati jogszabályokban és az 56. cikkben rögzített szakmai titoktartási szabályokkal.

1c.     Mielőtt e cikkel összhangban adatokat kérne, valamint elkerülendő a beszámolási kötelezettség megkettőzését, a Hatóság először figyelembe veszi az európai statisztikai rendszer és a Központi Bankok Európai Rendszere által előállított, terjesztett és továbbfejlesztett valamennyi rendelkezésre álló és a tárgyhoz tartozó statisztikát.

2.   Ha az információ nem elérhető vagy az ▐ illetékes hatóságok ▐ nem bocsátották kellő időben rendelkezésre, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést címezhet az érintett tagállam egyéb felügyeleti hatóságaihoz , pénzügyminisztériumához – amennyiben ez utóbbi prudenciális információkkal rendelkezik –, központi bankjához vagy statisztikai hivatalához . ▐

2a.     Ha az információ nem elérhető vagy az (1) és (2) bekezdés értelmében nem bocsátották kellő időben rendelkezésre, a Hatóság kellő indokolással és magyarázattal ellátott kérést címezhet közvetlenül az érintett pénzügyi intézményekhez. A magyarázattal ellátott kérésnek tartalmaznia kell, hogy miért szükségesek az adott pénzügyi intézményre vonatkozó adatok.

A Hatóság a (2) és (2a) bekezdéssel összhangban tájékoztatja az érintett illetékes hatóságokat a kérésekről.

A Hatóság kérésére az ▐ illetékes hatóságok segítik a Hatóságot az említett információk megszerzésében.

3.   A Hatóság kizárólag az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljára használhatja az e cikk értelmében kapott bizalmas információt.

21. cikk

Kapcsolat az ESRB-vel

1.    A ▐ Hatóság szorosan és rendszeresen együttműködik az ESRB-vel.

2.   Rendszeresen ellátja az ESRB-t a feladatai teljesítéséhez szükséges naprakész információkkal. Minden nem összefoglaló vagy összegzett formában lévő, az ESRB feladatai teljesítéséhez szükséges adatot indokolt kérésre haladéktalanul az ESRB rendelkezésére kell bocsátani, a(z) …./2010/EU [ESRB] rendelet [15]. cikkében meghatározottak szerint. A Hatóság az ESRB-vel együttműködésben megfelelő belső eljárásokat dolgoz ki elsősorban az egyes pénzügyi intézményekkel kapcsolatos bizalmas információk továbbítására.

3.   A Hatóság a (4) és (5) bekezdéssel összhangban biztosítja az ESRB …./2010/ EU [ESRB] rendelet [16]. cikkében említett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak megfelelő nyomon követését.

4.   Az ESRB Hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság haladéktalanul összehívja a felügyelőtanács ülését és értékeli a figyelmeztetés vagy ajánlás hatását feladatai teljesítésére nézve.

A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az ezzel a rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó bármely intézkedésről .

Ha a Hatóság egy ajánlás nyomán nem hoz további intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az Európai Parlament, a Tanács és az ESRB számára.

5.   Az ESRB valamely illetékes hatóságnak címzett figyelmeztetéseinek és ajánlásainak kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az ezzel a rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő idejű nyomon követést.

Ha a címzett nem kívánja követni az ESRB ajánlásait, ennek okait közli és megvitatja a felügyelőtanáccsal.

Az illetékes hatóság kellően figyelembe veszi a felügyelőtanács álláspontját, amikor a(z) …/2010/ EU [ESRB] rendelet [17]. cikkével összhangban tájékoztatja a Tanácsot és az ESRB-t.

6.   Az ebben a rendeletben meghatározott feladatai ellátása során a Hatóság a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi az ESRB figyelmeztetéseit és ajánlásait.

22. cikk

Biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport

1.   A Hatóság feladataival érintett területeken az érdekeltekkel folytatott konzultáció elősegítése céljából létre kell hozni egy biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoportot, valamint egy foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoportot (továbbiakban az „érdekképviseleti csoportok”) . Az érdekképviseleti csoportokkal a 7. cikknek megfelelően hozott, a szabályozási technikai és végrehajtási technikai standardokra vonatkozó fellépésekről, és amennyiben az egyes pénzügyi intézményekre nem vonatkoznak, az iránymutatásokra és ajánlásokra vonatkozó 8. cikknek megfelelő fellépésekről kell konzultálni. Amennyiben sürgős fellépésre van szükség és a konzultáció lehetetlen, az érdekképviseleti csoportokat a lehető leghamarabb tájékoztatják.

Az érdekképviseleti csoportok évente legalább négyszer, ugyanazon a napon és ugyanazon a helyszínen üléseznek, és tájékoztatják egymást a nem közösen megvitatott a kérdésekről.

Az egyik érdekképviseleti csoport tagjai a másik érdekképviseleti csoportnak is tagjai lehetnek.

2.   Az biztosítási és viszontbiztosítási ▐ érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, kiegyensúlyozott arányban képviselve az Unióban működő biztosítókat, a viszontbiztosítókat és a biztosítási közvetítőket , alkalmazottaikat, valamint a fogyasztókat és a biztosítási és viszontbiztosítási ▐ szolgáltatások használóit és a kkv-k képviselőit . A tagok közül legalább ötnek független, élvonalbeli tudományos szakembernek kell lennie. Tíz tagnak pénzügyi intézményeket kell képviselnie, közülük háromnak szövetkezeti és kölcsönös biztosítókat vagy viszontbiztosítókat.

2a.     A foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport 30 tagból áll, kiegyensúlyozott arányban képviselve az Unióban működő foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket, alkalmazottaik képviselőit, valamint a fogyasztókat, a foglalkoztatói nyugdíjellátási szolgáltatások igénybe vevőit és a kkv-k képviselőit. A tagok közül legalább ötnek független, élvonalbeli tudományos szakembernek kell lennie. Tíz tagnak pénzügyi intézményeket kell képviselnie.

3.    Az ▐ érdekképviseleti csoportok tagjait az érintett érdekeltek javaslatai alapján a Hatóság felügyelőtanácsa jelöli ki. A felügyelőtanács az ilyen irányú határozathozatal során a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a megfelelő földrajzi és nemek közötti egyensúlyt és az érdekeltek Európai Uniót átfogó képviseletét.

A felügyelőtanács az ilyen irányú határozathozatal során biztosítja, hogy a nem a szakmai piaci szereplőket vagy azok alkalmazottait képviselő tagok bármilyen lehetséges összeférhetetlenséget nyilvánosságra hozzanak.

3a.    A Hatóság minden szükséges információt megad és megfelelő titkársági támogatást biztosít az ▐ érdekképviseleti csoportok számára. Az utazási költségek megfelelő ellentételezését biztosítani kell az érdekképviseleti csoportok nonprofit szervezeteket képviselő tagjai számára. A csoportok technikai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportokat hozhatnak létre.

4.    Az ▐ érdekképviseleti csoportok tagjainak megbízatása két és fél éves időtartamra szól, amelyet követően új kiválasztási eljárásra kerül sor.

A tagok két egymást követő időszakon át láthatják el feladatukat.

5.    Az ▐ érdekképviseleti csoportok véleményt és tanácsot nyújthatnak a Hatóságnak a Hatóság ▐ feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről , külön figyelmet fordítva a 7–7e., 8., 14., 15. és 17. cikkben meghatározott feladatokra .

6.    Az ▐ érdekképviseleti csoportok tagjaik kétharmados többségével elfogadják az eljárási szabályzatukat .

7.   A Hatóság nyilvánosságra hozza az ▐ érdekképviseleti csoportok véleményeit és tanácsait, valamint a konzultációk eredményét.

23. cikk

Jogi biztosítékok

1.   Ha valamely tagállam úgy véli, hogy a 10 cikk (2) bekezdése vagy a 11. cikk alapján hozott határozat közvetlenül vagy jelentős mértékben hatással van költségvetési felelősségére, a tagállam az illetékes hatóságnak a Hatóság határozatáról való értesítését követő tíz munkanapon belül értesíti a Hatóságot , a Bizottságot és az Európai Parlamentet . A tagállam az értesítésében indokolja, hogy a határozat miért és – hatásvizsgálat segítségével bemutatva – milyen mértékben gyakorol hatást költségvetési felelősségére.

2.    A Hatóság a tagállamtól kapott értesítést követő egy hónapon belül tájékoztatja a tagállamot arról, hogy fenntartja, módosítja vagy visszavonja határozatát.

3.    Ha a Hatóság fenntartja vagy módosítja határozatát, a Tanács határoz a Hatóság határozatának fenntartásáról vagy visszavonásáról. A Hatóság határozatának fenntartására vonatkozó határozatot a tagok egyszerű többségével kell elfogadni. A Hatóság határozatának visszavonására vonatkozó határozatot a tagok minősített többségével kell elfogadni. Egyik fenti esetben sem szabad figyelembe venni az érintett tagok szavazatát.

3a.    Ha a Tanács a 10. cikk esetében tíz munkanapon belül , a 11. cikk esetében pedig egy hónapon belül nem hoz határozatot, a Hatóság határozata fenntartottnak minősül.

3b.     Ha a 10. cikk alapján hozott határozat a 12d. vagy 12e. cikknek megfelelően létrehozott alapok felhasználásához vezet, akkor a tagállamok nem kérhetik fel a Tanácsot, hogy tartsa fenn vagy vonja vissza a Hatáság által hozott határozatot.

24. cikk

Döntéshozatali eljárások

1.    Az ezen rendeletben előírt határozatok meghozatala előtt a Hatóság tájékoztatja bármely megnevezett címzettet a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével határidőt szab meg, amelyen belül a címzett kifejtheti az üggyel kapcsolatos álláspontját. E rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a 9. cikk (4) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

2.   A Hatóság határozatait indokolni kell.

3.   A Hatóság határozatainak címzettjeit tájékozatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

4.   Ha a Hatóság a 10. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

5.   5. A Hatóság 9., 10. és 11. cikk szerinti határozatait nyilvánosságra kell hozni és bennük meg kell nevezni az érintett illetékes hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes a pénzügyi intézményeknek az üzleti titkaik védelmével kapcsolatos jogos érdekeivel , illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzpiacok rendes működését és integritását, illetve az Európai Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását .

III.   FEJEZET

SZERVEZET

1.   szakasz

FELÜGYELŐTANÁCS

25. cikk

Összetétel

1.   A felügyelőtanács a következő tagokból áll:

a)	az elnök, aki nem rendelkezik szavazati joggal;

b)	az egyes tagállamokban a 2. cikk (1) bekezdésben említett pénzügyi intézmények felügyeletéért felelős állami hatóság vezetője , akinek legalább évente kétszer személyesen részt kell vennie az ülésen ;

c)	a Bizottság egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal;

d)	az Európai Rendszerkockázati Testület egy képviselője, aki nem rendelkezik szavazati joggal;

e)	a másik két európai felügyeleti hatóság egy-egy képviselője, akik nem rendelkeznek szavazati joggal.

1a.     A felügyelőtanács rendszeresen, de évente legalább kétszer az érdekképviseleti csoportokkal közösen tartott ülést hív össze.

2.   Mindegyik illetékes hatóság ▐ felelős egy magas rangú póttag kijelöléséért a hatóságon ▐ belül, aki helyettesítheti a felügyelőtanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagját, annak akadályoztatása esetén.

2a.     Azokban a tagállamokban, ahol egynél több illetékes hatóság látja el az e rendeletnek megfelelő felügyeletet, e hatóságok megállapodnak arról, hogy hogyan gyakorolják a képviseletet, többek között a 29. cikknek megfelelő szavazások alkalmával.

3.   A felügyelőtanács döntése alapján ülésein részt vehetnek megfigyelők.

Az ügyvezető igazgató szavazati jog nélkül részt vehet a felügyelőtanács ülésein.

26. cikk

Belső bizottságok és munkacsoportok

1.   A felügyelőtanács a ráruházott specifikus feladatok elvégzéséhez belső bizottságokat vagy munkacsoportokat hozhat létre és rendelkezhet egyes egyértelműen meghatározott feladatoknak és határozatoknak belső bizottságokra vagy munkacsoportokra, az igazgatótanácsra vagy az elnökre való átruházásáról.

2.   A 11. cikk alkalmazásában a felügyelőtanács kiegyensúlyozott összetételű, független munkacsoportot hív össze a nézetkülönbség pártatlan rendezésének megkönnyítéséhez, amely az elnökből és a felügyelőtanács két olyan tagjából áll, aki nem a nézetkülönbségben érintett illetékes hatóság képviselője, semmilyen módon nem értintett a konfliktusban és nem áll közvetlen kapcsolatban az érintett illetékes hatóságokkal.

2a.     A 11. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, a munkacsoport javaslatot tesz a felügyelőtanács által a 29. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében megállapított eljárással véglegesen elfogadandó határozatra.

2b.     A felügyelőtanács elfogadja a (2) bekezdésben említett munkacsoport eljárási szabályzatát.

27. cikk

Függetlenség

1.    Az e rendelettel ráruházott feladatok ellátása során az elnök és a felügyelőtanács szavazati joggal rendelkező tagjai függetlenül és objektívan járnak el, kizárólag az Unió mint egységes egész érdekében, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

2.     Sem a tagállamok, sem az uniós intézmények, sem pedig más állami vagy magánszervezet nem befolyásolhatja a felügyelőtanács tagjait feladataik ellátása kapcsán.

28. cikk

Feladatok

1.   A felügyelőtanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához és felelős a II. fejezetben említett határozatok meghozataláért.

2.   A felügyelőtanács fogadja el a II. fejezetben említett véleményeket, ajánlásokat és határozatokat, valamint tanácsot ad.

3.   Az elnököt a felügyelőtanács nevezi ki.

4.   Az igazgatótanács javaslata alapján a felügyelőtanács minden év szeptember 30-áig elfogadja a Hatóság következő évi munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni.

4a.     A felügyelőtanács – az igazgatótanács javaslata alapján – a 38. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről - beleértve az elnök feladatainak ellátásáról - szóló jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.

5.   A felügyelőtanács fogadja el a Hatóság többéves munkaprogramját, amelyet tájékoztatásul továbbít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A többéves munkaprogramot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni.

6.   A felügyelőtanács a 49. cikkel összhangban elfogadja a költségvetést .

7.   A felügyelőtanács fegyelmi jogkört gyakorol az elnök és az ügyvezető igazgató felett és a 33. cikk (5) bekezdésének vagy a 36. cikk (5) bekezdésének megfelelően felmentheti őket megbízatásuk alól.

29. cikk

Döntéshozatal

1.   ▐ A felügyelőtanács ▐ határozatát tagjainak egyszerű többségével hozza , annak az elvnek megfelelően, amely szerint minden tag egy szavazattal rendelkezik. ▐

A felügyelőtanács az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésének, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően tagjainak minősített többségével hozza meg döntéseit a 7. és 8. cikkben meghatározott intézkedések, valamint a VI. fejezet értelmében elfogadott valamennyi intézkedés és határozat esetében, és az első albekezdésben foglaltaktól eltérve.

A 11. cikk (3) bekezdése szerinti határozatok tekintetében, a konszolidáló felügyeleti hatóság határozataival kapcsolatban a munkacsoport által javasolt határozatot elfogadottnak kell tekinteni, ha azt egyszerű többséggel jóváhagyják, kivéve, ha az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdésében, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkében meghatározott blokkoló kisebbséget képviselő tagok elutasítják.

A 11. cikk (3) bekezdése szerinti minden más határozat esetében a munkacsoport által javasolt határozatot a felügyelőtanács tagjainak egyszerű többségével, az egy tag–egy szavazat elve alapján kell elfogadni.

2.   A felügyelőtanács üléseit az elnök kezdeményezésére, illetve tagjai legalább egyharmadának a kérésére hívják össze és azokat az elnök vezeti.

3.   A felügyelőtanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

4.   Az eljárási szabályzat részletesen meghatározza a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket és – adott esetben – a határozatképességre vonatkozó szabályokat is. A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők – az elnök és az ügyvezető igazgató kivételével – nem vesznek részt a felügyelőtanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve ha a 61. cikk vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok máshogy rendelkeznek.

2.   szakasz

MANAGEMENT BOARD

30. cikk

Összetétel

1.   Az igazgatótanács az elnökből és a felügyelőtanács szavazati joggal rendelkező tagjai által a felügyelőtanács tagjainak sorából választott hat másik személyből áll.

Az elnök kivételével valamennyi tag mellé póttagot kell választani, aki az igazgatótanácsi tagot akadályoztatása esetén helyettesítheti.

A felügyelőtanács által választott tagok megbízatása két és fél évig tart. A megbízatás egyszer meghosszabbítható. Az igazgatótanács összetétele kiegyensúlyozott, arányos, és az Európai Unió egészét tükrözi. A megbízatásoknak át kell fedniük egymást, és megfelelő rotációs szabályokat kell alkalmazni.

2.   Az igazgatótanács a jelen levő tagok többségével határoz. Minden tag egy szavazattal rendelkezik.

Az ügyvezető igazgató és a Bizottság egy képviselője szavazati jog nélkül vesz részt az igazgatótanács ülésein.

A Bizottság képviselője szavazati joggal rendelkezik a 49. cikkben említett ügyekben.

Az igazgatótanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

3.   Az igazgatótanács üléseit az elnök kezdeményezésére, illetve tagjai legalább egyharmadának kérésére hívják össze és azokat az elnök vezeti.

Az igazgatótanács az általa szükségesnek ítélt rendszerességgel, és minden felügyelőtanácsi ülés előtt tart ülést . Az igazgatótanács legalább évente ötször ▐ ülést tart.

4.   Az igazgatótanács tagjai – az eljárási szabályzatra is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik. A szavazati joggal nem rendelkező tagok– az elnök kivételével – nem vesznek részt az igazgatótanács azon megbeszélésein, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak.

31. cikk

Függetlenség

Az igazgatótanács tagjai függetlenül és objektívan járnak el kizárólag az Unió egészének érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek, vagy más állami vagy magánszervezet nem befolyásolhatja az igazgatótanács tagjait feladataik ellátása kapcsán.

32. cikk

Feladatok

1.   Az igazgatótanács biztosítja, hogy a Hatóság e rendeletnek megfelelően teljesítse küldetését és végezze el a rábízott feladatokat.

2.   Az éves és a többéves munkaprogramot az igazgatótanács terjeszti a felügyelőtanács elé elfogadásra.

3.   Az igazgatótanács a 49. és az 50. cikkel összhangban gyakorolja költségvetési hatáskörét.

4.   Az igazgatótanács fogadja el a Hatóság személyzetpolitikai tervét és – az 54. cikk (2) bekezdésének megfelelően – az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

5.   Az igazgatótanács az 58. cikkel összhangban elfogadja a Hatóság dokumentumaihoz való hozzáférési jogra vonatkozó külön rendelkezéseket.

6.   Az igazgatótanács a felügyelőtanácsnak javaslatot tesz egy, a Hatóság tevékenységéről - beleértve az elnök feladatainak ellátásáról - szóló éves jelentésnek a 38. cikk (7) bekezdésében említett jelentéstervezet alapján való elkészítésére , amelyet az Európai Parlamentnek nyújt be jóváhagyásra . ▐

7.   Az igazgatótanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

8.   Az igazgatótanács a 44. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban jelöli ki, illetve menti fel a fellebbezési tanács tagjait.

3.   szakasz

ELNÖK

33. cikk

Kinevezés és feladatok

1.   A Hatóságot az elnök képviseli, aki feladatát teljes munkaidőben ellátó független szakember.

Az elnök felelős a felügyelőtanács munkájának előkészítéséért és elnökli a felügyelőtanács és az igazgatótanács üléseit.

2.   A felügyelőtanács az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi piaci szereplőkkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett tapasztalata alapján, a Bizottság által szervezett és irányított nyílt kiválasztási eljárást követően nevezi ki.

A Bizottság a három kiválasztott jelölt nevét az Európai Parlament elé terjeszti. A jelöltek meghallgatása után az Európai Parlament egyiküket kiválasztja. Az így kiválasztott jelöltet a felügyelőtanács nevezi ki.

A felügyelőtanács tagjai közül alelnököt is választ, aki az elnök távolléte idején ellátja annak feladatait. Az alelnök nem lesz az igazgatótanács tagja.

3.   Az elnök megbízatása öt évre szól és egy alkalommal meghosszabbítható.

4.   Az elnök ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyelőtanács értékeli:

(a)	az első megbízatási időszak során elért eredményeket és megvalósításuk módját;

(b)	az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatokat és követelményeket.

A felügyelőtanács – az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az elnök megbízatását, az Európai Parlament megerősítésétől függően.

5.   Az elnököt csak az Európai Parlament mentheti fel, a felügyelőtanács határozatát követően.

Az elnök nem akadályozhatja meg a felügyelőtanácsot az elnökkel kapcsolatos kérdések megvitatásában, különösen ami felmentését illeti, és nem vesz részt az ilyen kérdéseket érintő vitákban.

34. cikk

Függetlenség

A felügyelőtanács által az elnök feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az elnök nem kérhet és nem fogadhat el utasítást sem Európai Uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

Sem a tagállamok, sem az Unió intézményei, sem bármely állami vagy magánszervezet nem gyakorolhatnak befolyást a felügyelőtanács tagjaira a Hatósággal kapcsolatos feladataik ellátása során.

Az elnök – az 54. cikkben említett személyzeti szabályzattal összhangban – szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

35. cikk

Jelentés

1.   Az Európai Parlament és a Tanács az elnököt vagy az alelnököt - függetlenségének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett - felkérheti arra, hogy rendszeresen tegyen nyilatkozatot ▐. Az elnök nyilatkozatot tesz az Európai Parlament előtt , és válaszol bármely , a képviselők által feltett kérdésre, amikor csak kérik .

2.   ▐Az elnök kérésre , az (1) bekezdésben említett nyilatkozat megtétele előtt legalább 15 nappal írásbeli jelentést nyújt be a Hatóság főbb tevékenységeiről az Európai Parlamentnek.

2a.     A 7a-e. cikk, a 8., 9., 10., 11a és a 18. cikkben hivatkozott információn kívül a jelentésnek tartalmaznia kell az Európai Parlament által ad hoc alapon igényelt valamennyi kapcsolódó információt is.

4.   szakasz

ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ

36. cikk

Kinevezés

1.   A Hatóságot az ügyvezető igazgató irányítja, aki feladatát teljes munkaidőben ellátó független szakember.

2.   A felügyelőtanács az ügyvezető igazgatót – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos tudása, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett tapasztalata és vezetői tapasztalata alapján – nyílt kiválasztási eljárást és az Európai Parlament jóváhagyását követően nevezi ki.

3.   Az ügyvezető igazgató megbízatása öt évre szól és egy alkalommal meghosszabbítható.

4.   Az ügyvezető igazgató ötéves megbízatásának leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a felügyelőtanács értékelést készít.

Az értékelés során a felügyelőtanács különösen a következőket veszi figyelembe:

(a)	az első megbízatási időszak során elért eredmények és megvalósításuk módja;

(b)	az elkövetkezendő években a Hatóságra háruló feladatok és követelmények.

A felügyelőtanács – az értékelést figyelembe véve – egy alkalommal meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató megbízatását.

5.   Az ügyvezető igazgató csak a felügyelőtanács határozata alapján menthető fel.

37. cikk

Függetlenség

1.    Az igazgatótanács és a felügyelőtanács által az ügyvezető igazgató feladataival kapcsolatban betöltött szerep sérelme nélkül az ügyvezető igazgató nem kérhet és nem fogadhat el utasítást egyetlen kormánytól, hatóságtól, szervezettől vagy a Hatóságon kívüli személytől sem.

2.     Sem a tagállamok, sem az Unió intézményei, sem bármely állami vagy magánszervezet nem gyakorolhatnak befolyást a felügyelőtanács tagjaira a Hatósággal kapcsolatos feladataik ellátása során.

Az ügyvezető igazgató – az 54. cikkben említett személyzeti szabályzattal összhangban – szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

38. cikk

Feladatok

1.   Az ügyvezető igazgató felelős a Hatóság irányításáért és előkészíti az igazgatótanács munkáját.

2.   Az ügyvezető igazgató felel azért, hogy a felügyelőtanács iránymutatásával és az igazgatótanács ellenőrzése mellett megvalósuljon a Hatóság éves munkaprogramja.

3.   Az ügyvezető igazgató megfelelő intézkedésekkel – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – gondoskodik arról, hogy a Hatóság e rendelettel összhangban működjék.

4.   Az ügyvezető igazgató a 32. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészíti a többéves munkaprogramot.

5.   Minden év június 30-ig a 32. cikk (2) bekezdésének megfelelően az ügyvezető igazgató elkészíti a következő évi munkaprogramot.

6.   Az ügyvezető igazgató a 49. cikknek megfelelően elkészíti a Hatóság előzetes költségvetés-tervezetét, és az 50. cikk értelmében végrehajtja a Hatóság költségvetését.

7.   Az ügyvezető igazgató minden évben elkészíti az éves jelentés tervezetét, külön-külön szakaszban kitérve a Hatóság szabályozási és felügyeleti tevékenységeire, illetőleg a pénzügyi és az igazgatási kérdésekre.

8.   Az ügyvezető igazgató az e rendelet 54. cikkében megállapított hatásköröket gyakorolja a Hatóság személyzetével szemben és kezeli a személyzeti ügyeket.

IV.   FEJEZET

PÉNZÜGYI FELÜGYELETEK EURÓPAI RENDSZERE ▐

2.   szakasz

EURÓPAI FELÜGYELETI HATÓSÁGOK VEGYES BIZOTTSÁGA

40. cikk

Létrehozás

1.    Az Európai Felügyeleti Hatóság (vegyes bizottság) létrejön .

2.   A vegyes bizottság olyan fórum, amelynek keretében a Hatóság rendszeresen és szorosan együttműködik a többi európai felügyeleti hatósággal és biztosítja az ágazatközi következetességet , különösen az alábbiak terén:

—	pénzügyi konglomerátumok;

—	könyvvitel és könyvvizsgálat;

—	az ágazatközi fejlemények, kockázatok és a pénzügyi stabilitás sérülékenységének mikroprudenciális elemzése;

—	kisbefektetői termékek;

—	pénzmosás elleni intézkedések; és

—	az Európai Rendszerkockázati Testülettel folytatott információcsere, valamint az Európai Rendszerkockázati Testület és az európai felügyeleti hatóságok közötti kapcsolat kialakítása .

3.    A vegyes bizottság elkötelezett, a három európai felügyelő hatóság által biztosított munkatársakból álló személyzettel rendelkezik, amely titkárságként működik. A Hatóság megfelelő forrásokat különít el az igazgatási, infrastrukturális és működési költségek fedezésére.

40a. cikk

Felügyelet

Amennyiben egy pénzügyi intézmény több ágazati területen érintett, a vegyes bizottság a nézetkülönbségeket ezen rendelet 42. cikkének megfelelően rendezi el.

41. cikk

Összetétel

1.   A vegyes bizottság az ▐ európai felügyeleti hatóságok elnökeiből , és – adott esetben – a 43. cikknek megfelelően létrehozott albizottság elnökéből áll.

2.   Az ügyvezető igazgatót, a Bizottság képviselőjét és az ESRB-t megfigyelőként meghívják ▐ a vegyes bizottságának és a 43. cikkben említett albizottságoknak az üléseire.

3.   A ▐ vegyes bizottság elnökét évente rotációs alapon az Európai Bankfelügyeleti Hatóság elnöke, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság elnöke és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság elnöke közül nevezik ki. A vegyes bizottság ezen cikk (3) bekezdése szerint kinevezett elnökét egyben az Európai Rendszerkockázati Testület alelnökének is kinevezik.

4.    A ▐ vegyes bizottság elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. A szabályzat meghatározhatja a vegyes bizottság üléseinek további résztvevőit.

A ▐ vegyes bizottság legalább kéthavonta ülésezik.

42. cikk

Közös álláspontok és közös intézkedések

A II. fejezetben meghatározott feladatainak hatókörén belül és különös tekintettel a 2002/87/EK irányelv végrehajtására – ha releváns –, a Hatóság közös álláspontot alakít ki az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal, amennyiben szükséges.

Az e rendelet 7., 9., 10. vagy 11. cikkében meghatározott, a 2002/87/EK irányelv és az 1. cikk (2) bekezdésében említett egyéb – az Európai Bankfelügyeleti Hatóság vagy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatáskörébe is tartozó – jogi aktusok alkalmazásával kapcsolatos intézkedéseket a Hatóság, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság fogadja el, adott esetben egyidejűleg.

43. cikk

Albizottságok

1.    A 42. cikk alkalmazásában létre kell hozni ▐ a vegyes bizottság pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó albizottságát.

2.    Az albizottság a 41. cikk (1) bekezdésében említett személyekből és az egyes tagállamok releváns nemzeti felügyeleti hatósága mindenkori személyzetének egy magas rangú képviselőjéből áll.

3.    Az albizottság tagjai közül választ elnököt, aki tagja a ▐ vegyes bizottságnak is.

4.    A vegyes bizottság további albizottságokat hozhat létre.

3.   szakasz

FELLEBEZÉSI TANÁCS

44. cikk

Összetétel

1.   A fellebbezési tanács a három európai felügyeleti hatóság közös testülete.

2.   A fellebbezési tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik nagyra becsült, bizonyítottan megfelelő tudással és banki, biztosítási és értékpapír-piaci területen vagy más pénzügyi szolgáltatások területén kellően magas szinten szerzett szakmai – többek közt felügyeleti – ismeretekkel rendelkező személyek, és nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő illetékes hatóságok vagy más nemzeti, illetve európai uniós intézmény jelenlegi alkalmazottai közé. A fellebbezési tanács tagjai között számosnak megfelelő jogi szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy jogi szaktanácsadást biztosítsanak a Hatóság hatáskörének gyakorlásával kapcsolatban.

A fellebbezési tanács kijelöli elnökét.

A fellebbezési tanács határozatainak meghozatalához a hat tagból legalább négy fő szavazata szükséges. Ha a megtámadott határozat ezen rendelet hatálya alá tartozik, e négy tagból álló többségnek a fellebbezési tanács Hatóság által kinevezett két tagja közül legalább egyet magában kell foglalnia.

A fellebbezési tanács szükség szerint, az elnök kezdeményezésére ülésezik.

3.   A fellebbezési tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság igazgatótanácsa nevezi ki, a felügyelőtanáccsal folytatott konzultációt követően.

A többi tagot a(z) …/2010/EK [ EBA ] rendelettel és a(z) …/2010/EK [ ESMA ] rendelettel összhangban kell kinevezni.

4.   A fellebbezési tanács tagjainak megbízatása öt évre szól. A megbízatás egyszer meghosszabbítható.

5.   A fellebbezési tanácsnak a Hatóság igazgatótanácsa által kinevezett tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az igazgatótanács – miután egyeztetett a felügyelőtanáccsal – erről határozatot hoz.

6.    Az ▐ Európai Bankfelügyeleti Hatóság, ▐ az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság a vegyes bizottságon keresztül megfelelő működési és titkársági támogatást biztosít a fellebbezési tanács részére.

45. cikk

Függetlenség és pártatlanság

1.   A fellebbezési tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Semmilyen utasítás nem kötheti őket. A fellebbezési tanács tagjai a Hatóságnál, annak igazgatótanácsában vagy felügyelőtanácsában nem láthatnak el más feladatot.

2.   Nem vehet részt a fellebbezési eljárásban a fellebbezési tanács olyan tagja, akinek bármely személyes érdeke fűződik az eljáráshoz, aki korábban az eljárás egyik felének képviseletét látta el, illetőleg aki részt vett a fellebbezés alatt álló határozat meghozatalában.

3.   A fellebbezési tanács minden tagja értesíti a fellebbezési tanácsot, ha valamely tagtársáról – az (1) és a (2) bekezdésben említett okok egyike vagy bármely más ok miatt – úgy véli, hogy nem helyénvaló részt vennie egy adott fellebbezési eljárásban.

4.   A fellebbezési eljárás feleinek bármelyike az (1) és a (2) bekezdésben említett bármely indokra hivatkozva, illetve elfogultság gyanúja esetén a fellebbezési tanács bármely tagjának részvétele ellen kifogással élhet.

A tagok állampolgársága nem szolgálhat kifogás alapjául, továbbá nincs helye kifogásnak a fellebbezési eljárás olyan fele részéről, aki a kifogást megalapozó tény ismeretében további, a fellebbezési tanács összetételének kifogásolásától eltérő, eljárási cselekményt tett.

5.   A fellebbezési tanács az (1) és az (2) bekezdésben meghatározott esetekben teendő intézkedésről az érintett tag részvétele nélkül határoz.

A szóban forgó határozat meghozatala céljából a fellebbezési tanács az érintett tag helyett annak póttagja részvételével ülésezik, kivéve akkor, ha a póttag is hasonló helyzetben van. Ez esetben az elnök a rendelkezésre álló póttagok közül jelöl ki helyettest.

6.   A fellebbezési tanács tagjai vállalják, hogy függetlenül, a közérdeknek megfelelően járnak el.

E célból kötelezettségvállalási és érdekeltségi nyilatkozatot tesznek, amelyben vagy kijelentik, hogy nincsenek olyan érdekeltségeik, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségüket, vagy megnevezik azokat a közvetlen vagy közvetett érdekeltségeiket, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségüket.

A nyilatkozatokat évente írásos formában közzé kell tenni.

V.   FEJEZET

JOGORVOSLAT

46. cikk

Fellebbezések

1.   Bármely természetes vagy jogi személy – az illetékes hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a Hatóság 9., 10. és 11. cikkben említett, valamint bármely más az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott jogszabályok szerinti neki címzett határozata ellen vagy az olyan határozat ellen, amely ugyan más személynek van címezve, de őt közvetlenül és személyében érinti.

2.   A fellebbezést indokolásával együtt írásban kell eljuttatni a Hatósághoz, attól számított két hónapon belül, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha erre nem került sor – attól számítva, hogy a Hatóság közzétette a határozatot.

A fellebbezési tanács a benyújtástól számítva két hónapon belül határoz a fellebbezésről.

3.   Az (1) bekezdésnek megfelelően beadott fellebbezésnek nincsen felfüggesztő hatálya.

A fellebbezési tanács azonban a kifogásolt határozat alkalmazását felfüggesztheti, ha megítélése szerint a körülmények ezt megkövetelik.

4.   Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy az megalapozott-e. A fellebbezési tanács ▐ felkéri a fellebbezési eljárás feleit , hogy az általa kibocsátott értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás többi fele által tett nyilatkozatokról meghatározott határidőn belül nyújtsák be észrevételeiket. A fellebbezési eljárásban a felek jogosultak álláspontjukat szóban előadni.

5.   A fellebbezési tanács megerősítheti a Hatóság illetékes testülete által hozott határozatot vagy a Hatóság illetékes testületéhez utalhatja az ügyet. Erre a testületre nézve a fellebbezési tanács határozata kötelező, és ez a testület módosított határozatot fogad el az adott ügyben.

6.   A fellebbezési tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

7.   A fellebbezési tanács által hozott határozatokat a Hatóság megindokolja és közzéteszi.

47. cikk

Kereset benyújtása a Törvényszékhez ▐ és a Bírósághoz

1.   A fellebbezési tanács határozatai, illetőleg – ha a fellebbezési tanács nem jogosult jogorvoslatot gyakorolni – a Hatóság határozatai az EUMSz 263. cikkével összhangban indított keresettel megtámadhatók a Törvényszék vagy a Bíróság előtt.

1a.     A tagállamok és az uniós intézmények, valamint természetes és jogi személyek az EUMSz 263. cikkével összhangban közvetlen fellebbezést nyújthatnak be a Bírósághoz a Hatóság határozatai ellen.

2.   Abban az esetben, ha a Hatóság köteles eljárni és elmulasztja a döntéshozatalt, az EUMSz 265. cikkével összhangban mulasztás miatti kereset indítható a Törvényszéknél vagy a Bíróságnál.

3.   A Hatóság köteles meghozni a Törvényszék , illetőleg a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

VI.   FEJEZET

PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK

48. cikk

A Hatóság költségvetése

1.   A Hatóság – amely az 1065/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkének megfelelő európai szerv bevételei mindenekelőtt az alább felsoroltak bármilyen kombinációjából állnak:

(a)

a pénzügyi intézmények felügyelete terén illetékes nemzeti hatóságok kötelező hozzájárulásai, amelyeket a szavazatoknak az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSz-hez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében szereplő súlyozásán alapuló képlettel összhangban kell meghatározni ;

(b)

az Európai Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) előirányzott uniós támogatás; a hatóság uniós finanszírozását a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontja értelmében a költségvetési hatóságnak jóvá kell hagynia;

(c)	a vonatkozó európai uniós jogi eszközökben meghatározott esetekben a Hatóságnak fizetendő díjak.

2.   A Hatóság kiadásai tartalmazzák legalább a személyzeti, a díjazással kapcsolatos, az adminisztratív, az infrastrukturális valamint a szakmai képzéssel kapcsolatos és működési költségeket.

3.   A bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.

4.   A Hatóság valamennyi bevételének és kiadásának becslését minden – a naptári évvel egybeeső – pénzügyi évre vonatkozóan el kell készíteni, és azt a Hatóság költségvetésében be kell mutatni.

49. cikk

A költségvetés elkészítése

1.   Az ügyvezető igazgató minden év február 15-ig kimutatás-tervezetet készít a következő pénzügyi évben várható bevételekről és kiadásokról, majd ezt az előzetes költségvetés-tervezetet a létszámtervre vonatkozó javaslattal együtt megküldi az igazgatótanácsnak és a felügyelőtanácsnak . Az ügyvezető igazgató által készített és az igazgatótanács által jóváhagyott előzetes tervezet alapján a felügyelőtanács minden évben összeállítja a Hatóság következő pénzügyi évre előirányzott bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatást. Ezt a becsléseket tartalmazó kimutatást – az előzetes létszámtervvel együtt – a felügyelőtanács március 31-ig a Bizottság elé terjeszti. A becsléseket tartalmazó kimutatás elfogadása előtt az ügyvezető igazgató által készített tervezetet az igazgatótanácsnak jóvá kell hagynia.

2.   A becsléseket tartalmazó kimutatást a Bizottság megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (a továbbiakban: költségvetési hatóság) az Európai Unió előzetes általános költségvetés-tervezetével együtt.

3.   A becsléseket tartalmazó kimutatás alapján a Bizottság az Európai Unió általános költségvetésének előzetes tervezetében feltünteti a létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt becsléseket, valamint azon támogatás összegét, amely az EUMSz 303. és 314 . cikkével összhangban az Európai Unió általános költségvetését terheli.

4.   A Hatóság létszámtervét a költségvetési hatóság fogadja el. A költségvetési hatóság hagyja jóvá a Hatóság támogatására szánt költségvetési előirányzatot.

5.   A Hatóság költségvetését a felügyelőtanács fogadja el. Az akkor tekintendő véglegesnek, ha az Európai Unió általános költségvetését véglegesen elfogadták. A költségvetést szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

6.   Az igazgatótanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot az olyan projektek megvalósítására irányuló szándékáról, amelyek jelentős pénzügyi hatást gyakorolhatnak költségvetésének finanszírozására, és különösen az olyan, tulajdonjoggal kapcsolatos projektekről, mint például épületek bérbevétele vagy megvásárlása. Minderről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a költségvetési hatóság bármely ága véleményt kíván kibocsátani, a projektről szóló tájékoztatás átvételétől számítva két héten belül értesíti a Hatóságot erről a szándékáról. Válasz hiányában a Hatóság lebonyolíthatja a tervezett ügyletet.

6a.     Az európai felügyeleti hatóságok működésének 2011. december 31-én lezáruló első évére a költségvetést az adott 3. szintű bizottságok tagjai fogadják el az Európai Bizottsággal való konzultációt követően, és azt jóváhagyásra az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztik.

50. cikk

A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

1.   Az ügyvezető igazgató ellátja az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait, és végrehajtja a Hatóság költségvetését.

2.   A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője minden pénzügyi év lezárulta után március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolót, valamint az adott pénzügyi év költségvetési és pénzügyi gazdálkodásáról szóló jelentést. A Hatóság számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig a felügyelőtanács tagjainak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is megküldi a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (48) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 128. cikkének megfelelően az intézmények és a decentralizált szervek előzetes elszámolásai alapján konszolidált beszámolót készít.

3.   Az ügyvezető igazgató, miután beérkeztek hozzá a Hatóság előzetes beszámolójára vonatkozó, a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 129. cikkében foglaltakkal összhangban tett észrevételek, saját hatáskörében összeállítja, majd véleményezésre az igazgatótanács elé terjeszti a Hatóság végleges beszámolóját.

4.   Az igazgatótanács véleményezi a Hatóság végleges beszámolóját.

5.   Az ügyvezető igazgató a végleges beszámolót, valamint az igazgatótanács véleményét a pénzügyi év lezárultát követő július 1-jéig eljuttatja a felügyelőtanács tagjainak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

6.   A végleges beszámolót közzé kell tenni.

7.   Az ügyvezető igazgató szeptember 30-ig megválaszolja a Számvevőszék észrevételeit. E válaszról másolatot küld az igazgatótanácsnak és a Bizottságnak.

8.   Az igazgató az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére és összhangban a költségvetési rendelet 146. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal – minden olyan tájékoztatást megad, amely szükséges a szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó mentesítési eljárás zökkenőmentes lebonyolításához.

9.   Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N + 2. év május 15-ig megadja a hatóság számára a mentesítést az N. pénzügyi év költségvetésének ( beleértve a Hatóság minden költségét és bevételét ) végrehajtására vonatkozóan.

51. cikk

Pénzügyi szabályok

A Hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az igazgatótanács fogadja el. A szóban forgó szabályok nem térhetnek el a 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettől (49), kivéve, ha a Hatóság sajátos működési igényei úgy kívánják, ehhez azonban a Bizottság előzetes hozzájárulására van szükség.

52. cikk

Csalás elleni intézkedések

1.   Az 1073/1999/EK rendelet előírásai megszorítás nélkül alkalmazandók a Hatóságra csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes cselekmények elleni fellépés céljából.

2.   A Hatóság csatlakozik az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz (50), és haladéktalanul meghozza a Hatóság egész személyzetére vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

3.   A finanszírozási határozatokban és a megállapodásokban, valamint a belőlük következő végrehajtási aktusokban kifejezetten ki kell kötni, hogy a Számvevőszék és az OLAF szükség esetén helyszíni ellenőrzésnek vetheti alá a Hatóság által kifizetett pénzösszegek kedvezményezettjeit, valamint a személyzet azon tagjait, akik az említett pénzösszegek elosztásáért felelnek.

VII.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

53. cikk

Kiváltságok és mentességek

A Hatóságra és személyzetére az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv alkalmazandó.

54. cikk

Személyzet

1.   A Hatóság személyzetére – ideértve annak ügyvezető igazgatóját is – a személyzeti szabályzat, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az Európai Közösségek intézményei által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.

2.   Az igazgatótanács — a Bizottsággal egyetértésben — az Európai Közösségek személyzeti szabályzatának 110. cikkében meghatározott előírásokkal összhangban elfogadja a szükséges végrehajtási intézkedéseket.

3.   Személyzete tekintetében a Hatóság gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört.

4.   Az igazgatótanács elfogad olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a tagállamokból kiküldött nemzeti szakértők alkalmazását a Hatóságon belül.

55. cikk

A hatóság felelőssége

1.   Szerződésen kívüli felelősség alapján a Hatóság – a tagállamok jogában meglévő közös általános jogelveknek megfelelően – megtéríti az általa okozott, illetőleg az alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott összes kárt. Az ilyen károk megtérítésével kapcsolatos jogviták az Európai Közösségek Bíróságának joghatósága alá tartoznak.

2.   A Hatóság alkalmazottainak a Hatósággal szembeni személyes pénzügyi és fegyelmi felelőssége tekintetében a Hatóság személyzetére alkalmazandó vonatkozó rendelkezések az irányadók.

56. cikk

Szakmai titoktartási kötelezettség

1.   A felügyelőtanács és az igazgatótanács tagjaira, az ügyvezető igazgatóra és a Hatóság személyzetének tagjaira, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSz 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.

A személyzet tagjai az 54. cikkben említett személyzeti szabályzatnak megfelelően szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően is kötelesek feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

A tagállamok, az uniós intézmények vagy szervek vagy bármilyen más köz- vagy magánjogi szerv sem próbálhatja meg befolyásolni a Hatóság tagjait.

2.   A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül, az (1) bekezdésben említett személyek nem hozhatnak semmilyen, szakmai kötelességük teljesítése közben kapott bizalmas információt más személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes pénzügyi intézmények nem azonosíthatók.

Emellett az (1) bekezdésben és e bekezdés első albekezdésében előírt kötelezettség nem zárja ki, hogy a Hatóság és a nemzeti felügyeleti hatóságok ezt az információt az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusok érvényesítésére, valamint különösen a határozatok elfogadására irányuló jogi eljárásokhoz felhasználják.

3.   Az (1) és (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a nemzeti felügyeleti hatóságokkal.

Erre az információra az (1) és (2) bekezdésben megjelölt szakmai titoktartási feltételek vonatkoznak. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

4.   A Hatóság alkalmazza a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozatot (51).

57. cikk

Adatvédelem

Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok feldolgozása tekintetében a 95/46/EK irányelv alapján fennálló, sem a Hatóságnak a feladatai ellátása során végrehajtott személyesadat-feldolgozás tekintetében a 45/2001/EK rendelet alapján fennálló kötelezettségeit.

58. cikk

Hozzáférés a dokumentumokhoz

1.   A Hatóság birtokában lévő dokumentumokra az 1049/2001/EK rendelet alkalmazandó.

2.   Az igazgatótanács 2011. május 31-ig gyakorlati intézkedéseket fogad el az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.

3.   A Hatóság által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke értelmében hozott határozatok tárgyában panasz nyújtható be az ombudsmanhoz vagy az EUMSz 228., illetve 263. cikkében megállapított feltételekkel összhangban – adott esetben – eljárás indítható a Bíróság előtt a fellebbezési tanácsnak benyújtott fellebbezést követően.

59. cikk

Nyelvhasználat

1.   A Hatóságra az 1. tanácsi rendelet (52) előírásai alkalmazandók.

2.   A Hatóság belső nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekről az igazgatótanács határoz.

3.   A Hatóság működéséhez szükséges fordítói szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja biztosítja.

60. cikk

Székhely-megállapodás

A Hatóságnak a befogadó tagállamban történő elhelyezésére és az ezen állam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó szükséges szabályokat, valamint a Hatóság ügyvezető igazgatójára, az igazgatótanács tagjaira, a Hatóság személyzetére és családtagjaikra a Hatóság székhelyét befogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Hatóság és a befogadó tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni, amely az igazgatótanács jóváhagyását követően köthető meg.

A Hatóság befogadó tagállama a lehető legjobb körülményeket biztosítja a Hatóság megfelelő működéséhez, ideértve a többnyelvű, európai szemléletű iskoláztatás lehetőségét és a megfelelő közlekedési kapcsolatokat is.

61. cikk

Harmadik országok részvétele

1.    A Hatóság munkájában való részvétel nyitva áll azon országok számára, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak és amelyek megállapodást kötöttek az Unióval , amelynek keretében elfogadták és alkalmazzák az uniós jogot a Hatóságnak az 1. cikk (2) bekezdésében említett hatáskörébe tartozó területen.

1a.     A Hatóság engedélyezheti olyan harmadik országok részvételét, amelyek az Unióval az EUMSz 216. cikkében foglaltakkal összhangban kötött nemzetközi megállapodásoknak megfelelően a Hatóság 1. cikk (2) bekezdésében említett illetékességi körében az uniós jogszabályokkal egyenértékűnek elfogadott jogszabályokat alkalmaznak.

2.    E megállapodások vonatkozó rendelkezései alapján az adott országra nézve meg kell állapítani különösen a Hatóság munkájában való részvétel jellegét, tárgyát és eljárási vonatkozásait, kitérve a pénzügyi hozzájárulásokat és a személyzetet érintő kérdésekre is. E rendelkezések előírhatják, hogy ezek az országok megfigyelőként részt vehetnek a felügyelőtanácsban, de biztosítják, hogy nem vesznek részt olyan vitákban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel foglalkoznak, kivéve, ha közvetlenül érintettek.

VIII.   FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

62. cikk

Előkészítő intézkedések

-1.	Az e rendelet hatálybalépését követő időszakban és a Hatóság létrehozását megelőzően a CEIOPS a Bizottsággal szorosan együttműködve előkészíti a CEIOPS-nak a Hatósággal történő felváltását.

1.

A Hatóság létrehozását követően a Bizottság felelős a Hatóság adminisztratív létrehozásáért és kezdeti adminisztratív működéséért mindaddig, amíg a Hatóság nem rendelkezik működési kapacitással ▐. E célból mindaddig, amíg az ügyvezető igazgató a felügyelőtanács általi és a 36. cikkel összhangban történő kinevezését követően hivatalba nem lép, a Bizottság ideiglenes alapon kinevezhet egy tisztviselőt az ügyvezető igazgató feladatainak ellátására. Ez az időszak arra az időre korlátozódik, amíg a Hatóság nem rendelkezik a saját költségvetésének végrehajtásához szükséges működési kapacitással.

2.	Az ideiglenes ügyvezető igazgató az igazgatótanács jóváhagyását követően a Hatóság költségvetése alapján rendelkezésre álló keret által fedezett valamennyi kifizetést engedélyezheti, valamint szerződéseket – köztük a Hatóság létszámtervének elfogadását követően munkaszerződéseket is – köthet.

3.	Az (1) és (2) bekezdés nem érinti a felügyelőtanács és az igazgatótanács hatáskörét.

3a.

A Hatóságot a CEIOPS jogutódjának kell tekinteni. Az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának valamennyi igénybe vehető eszköze, forrása és minden foylamatban lévő ügylete a Hatóságra szállhat. Egy független könyvvizsgáló összeállít egy kimutatást a CEIOPS eszközeinek és forrásainak zárómérlegéről. Az eszközök vagy források bármilyen átruházása előtt e nyilatkozatot a CEIOPS tagjai és a Bizottság hagyja jóvá.

63. cikk

A személyzetre vonatkozó átmeneti rendelkezések

1.   Az 54. cikktől eltérve a CEIOPS vagy annak titkársága által kötött és e rendelet alkalmazásának időpontjában hatályos összes munkaszerződést és kiküldetési megállapodást lejárata napjáig tiszteletben kell tartani. Ezek a szerződések nem hosszabbíthatók meg.

2.   Az (1) bekezdésben említett szerződések hatálya alá tartozó személyzet minden tagja megkapja azt a lehetőséget, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerint a Hatóság létszámtervében meghatározott különféle besorolási osztályoknak megfelelően ideiglenes tisztviselői szerződést kössön.

A szerződések megkötésére jogosult hatóság e rendelet hatálybalépését követően belső kiválasztási eljárást hajt végre, amely az (1) bekezdésben említett CEIOPS vagy annak titkársága személyzetére ▐ korlátozódik, hogy ellenőrizze a foglalkoztatandó személyek hozzáértését, hatékonyságát és feddhetetlenségét. A belső kiválasztási eljárás során teljes mértékben figyelembe kell venni az egyes személyek által a felvételük előtt felmutatott készségeket és tapasztalatot.

3.   Az elvégzendő feladatok jellegétől és szintjétől függően a sikeres pályázók számára ideiglenes alkalmazotti szerződést ajánlanak fel, amelynek időtartama legalább olyan hosszú, mint az első szerződés értelmében még fennmaradó időtartam.

4.   A munkaszerződésre vonatkozó megfelelő nemzeti jogszabályok és más eszközök továbbra is alkalmazandók a személyzet azon, szerződéssel rendelkező tagjaira, akik úgy döntenek, hogy nem kötnek ideiglenes alkalmazotti szerződést, vagy akiknek nem ajánlanak fel ideiglenes alkalmazotti szerződést a (2) bekezdéssel összhangban.

63a. cikk

Nemzeti rendelkezések

A tagállamok meghozzák az e rendelet hatékony alkalmazásának biztosítása szempontjából indokolt rendelkezéseket.

64. cikk

Módosítások

A ▐ 716/2009/EK ▐ határozat úgy módosul, hogy a kapcsolódó melléklet B. szakaszában a kedvezményezettek jegyzékéből kikerül a CEIOPS .

65. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottságának létrehozásáról szóló 2009/78/EK bizottsági határozat 2011. január 1-jétől kezdődően hatályát veszti.

66. cikk

Felülvizsgálati záradék

-1.

…. ig  (53) a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti a szükséges javaslatokat azon intézmények felügyeletének megerősítéséről, amelyek a 12b. cikkben meghatározott rendszerkockázatot jelenthetik, valamint a pénzügyi válságkezelés új keretének megteremtéséről, a finanszírozási megállapodásokat beleértve.

1.

… ig (54), és azt követően minden harmadik évben, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti a szükséges javaslatokat egy hiteles szanálási keretrendszer létrehozásának biztosításáról, többek között a pénzintézetek hozzájárulási rendszereit a rendszerkockázatok fékentartására, és egy általános jelentést tesz közzé a Hatóság működése és e rendeletben meghatározott eljárások révén szerzett tapasztalatokról. Ez a jelentés többek között az alábbiak értékelését tartalmazza: a) az illetékes hatóságok felügyeleti gyakorlatai közötti összhang; b) a felügyeleti kollégiumok működése; c) a válságmegelőzés, -kezelés és -rendezés terén megvalósuló konvergencia eredményei, beleértve az európai finanszírozási mechanizmusokat; d) a (c) pontban említett kérdések vonatkozásában elért eredmények fényében, kell-e növelni a Hatóság szerepét a rendszerszintű kockázatot jelentő pénzügyi intézmények felügyelete tekintetében, és szükséges-e a Hatóság ezen intézmények feletti felügyeleti hatáskörének erősítése; e) a 23. cikkben megállapított biztonsági záradék alkalmazása.

1a.

Az (1) bekezdésben említett jelentés továbbá a következőket vizsgálja meg : a) indokolt-e a Hatóságokat egyetlen székhelyre költöztetni a jobb koordinálás végett; b) indokolt-e továbbra is elkülöníteni egymástól a bankok, a biztosítások, a foglalkoztatói nyugdíjak, és értékpapírok és pénzügyek piacainak felügyeletét; c) indokolt-e a prudenciális felügyelet és az üzleti magatartás elkülönített felügyelete, vagy azokat egyetlen felügyelet alá kell-e rendelni; d) indokolt-e egyszerűsíteni és megerősíteni a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felépítményét annak érdekében, hogy növelni lehessen az összhangot a makro- és mikroszintek, valamint az európai felügyeleti hatóságok között; e) az ESFS fejlődése összhangban áll-e a globális fejlődéssel; f) elég sokszínű-e az ESFS, és rendelkezik-e a megfelelő kiváló szaktudással; g) megfelelő-e az elszámoltathatóság és az átláthatóság a közzétételi követelményekkel kapcsolatban; h) megfelelő-e a Hatóság székhelye; i. létre kell-e hozni egy uniós szintű Biztosításstabilitási Alapot, mely a legjobb védelmet biztosítja a versenytorzulásokkal szemben, és a leghatékonyabb eszköz a határokon átnyúló intézmények válságkezelésében.

2.	A jelentést és bármely azt kísérő javaslatot – adott esetben – a Tanács és az Európai Parlament elé kell terjeszteni.

67. cikk

Hatálybalépés

E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2011. január 1-jétől kell alkalmazni a 62., valamint 63. cikke (1) és (2) bekezdésének kivételével, amelyeket e rendelet hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni. A Hatóságot a rendelet alkalmazásának napján kell létrehozni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.