19.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/8

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Izland mint tagjelölt ország

(feltáró vélemény)

(2011/C 54/02)

Előadó: Liina CARR

2010. április 28-én kelt levelében az Európai Bizottság alelnöke, Maroš Šefčovič és Štefan Füle, az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 304. cikke alapján feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot az alábbi tárgyban:

Izland mint tagjelölt ország.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2010. október 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8-án és 9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) 170 szavazattal 1 ellenében elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Jelenleg – amint azt a 2010 szeptemberében Izlandon tartott nyilvános meghallgatás is megerősítette – kemény harc folyik azért, hogy az izlandi közvéleményt az ország uniós csatlakozása mellé állítsák. Miközben maga a tagság továbbra is vitatott kérdés, a csatlakozási tárgyalások támogatottsága a jelek szerint a közelmúltban nőtt: a népesség 64 %-a folytatná az uniós csatlakozási folyamatot, és nem vonná vissza a tagfelvételi kérelmet. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozási folyamat támogatottsága jelentős mértékben növekedett a korábbi felmérések óta.

1.2   Az EGSZB úgy véli, hogy eljött az ideje annak, hogy az EU-barát szervezetek nagyobb mértékben vegyenek részt a nyilvános vitában, hogy mind Izland, mind pedig az EU számára nyilvánvalóvá tegyék az uniós tagság előnyeit. Az EGSZB az élre állhatna olyan események szervezésében, amelyek elsősorban az „egyéb érdekcsoportok” szervezeteinek szerepét emelik ki.

1.3   Az EGSZB határozottan támogatja Izland uniós tagságát, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az izlandi civil társadalom részt vegyen a csatlakozási tárgyalásokban. A szociális partnereknek hagyományosan nagy szerep jut az izlandi politikai folyamatban, és már most is vannak kapcsolataik az EGSZB-vel és az európai csúcsszervezetekkel.

1.4   Az EGSZB kiemeli, hogy a szociális partnerek mellett a civil társadalom különböző érdekcsoportokat képviselő szélesebb rétegeinek részvétele is szükséges. A csatlakozási folyamat során a hagyományosabb szociális párbeszéd mellett biztosítani kell egyfajta „civil párbeszédet” is.

1.5   Az EGSZB javasolja egy konzultatív vegyes bizottság minél előbbi felállítását Izlanddal közösen, amint az más csatlakozás előtt álló országok esetében is történt. Az EGSZB úgy véli, hogy ez hasznos lenne az izlandi és az uniós tagállamokbeli civil társadalmak közötti információ- és eszmecsere szempontjából, a tárgyaló feleknek szóló közös ajánlások és vélemények kifejezése céljából, illetve különösen a III. Csoporthoz tartozó szervezetek által a csatlakozási tárgyalásokban betöltött szerep megerősítésére.

1.6   Magas szintű politikai és gazdasági fejlettsége, valamint az Európai Gazdasági Térségben (EGT) való részvétele miatt Izland (annak ellenére, hogy a közelmúltban bekövetkezett válság idején gazdasága összeomlott) általában megfelelően felkészült az EU-tagsággal járó kötelezettségek felvállalására különösen az EGT-megállapodás által lefedett területeken. Az EGSZB úgy véli ezenkívül, hogy EU-tagállamként Izland hozzájárulhatna különféle – például a fenntartható halgazdaságokkal, a megújuló energiákkal és az északi-sarkvidéki dimenzióval kapcsolatos – uniós politikák kialakításához. Jelenleg Izland nem küldhet tagot az uniós döntéshozatali szervekbe.

1.7   Bár Izland az uniós vívmányok jelentős részét már átvette, akadnak még kihívások néhány kulcsfontosságú területen, különösen a halászat és a mezőgazdaság terén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi csoportoknak a csatlakozási folyamat során alapvető szerepet kell betölteniük ezekben a kérdésekben. Más érintett csoportokat is fontos bevonni a csatlakozási folyamatba, hogy támogassák az izlandi kormányt az ország uniós csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásokban.

1.8   Néhány meghatározó civil társadalmi szervezet már kijelentette, hogy ellenzi Izland tagfelvételi kérelmét. Ilyen körülmények között elengedhetetlen, hogy a tagságot támogató szervezetek a közeljövőben nyilvános vitát kezdeményezzenek arról, hogy milyen előnyökkel jár a tagság egyrészt Izland, másrészt pedig az EU számára. Az EGSZB úgy véli, hogy egy nemzeti és európai szinten folytatott szélesebb körű vita hasznos lenne, és támogatná a szervezeteket és a közvéleményt abban, hogy a demokratikus folyamat segítségével kialakítsák álláspontjukat, szem előtt tartva az európai szintű konszenzusos megközelítést.

1.9   Az izlandi közvélemény uniós tagsághoz való negatív hozzáállásának részben az Icesave-ügy megoldatlansága az oka. Emiatt még nagyobb jelentőséget kap a civil társadalommal folytatandó konstruktív vita az EU-tagság témájában. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Icesave-problémát a csatlakozási tárgyalásoktól függetlenül kell megoldani; nem engedhetjük, hogy akadályt jelentsen Izland csatlakozási folyamatában.

2.   Helyzetjelentés

2.1   Izland 2009 júliusában nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, az Európai Bizottság pedig 2010. február 24-én kedvező véleményt adott ki a csatlakozási kérelemről. 2010. június 17-én az Európai Tanács úgy határozott, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat, és felkérte a Tanácsot, hogy fogadjon el egy általános tárgyalási keretet. Ezt a határozatot az Európai Parlament 2010. június 28-án helybenhagyta. A kormányközi konferencia első ülésére 2010. július 27-én került sor.

2.2   Az EGT-megállapodás és a schengeni társulási megállapodás keretében Izland az uniós vívmányok nagy részét már átvette. Ez meg fogja könnyíteni az átvilágítási folyamatot és az azt követő fejezetenkénti tárgyalásokat. Kihívások azonban továbbra is lesznek olyan fontos területeken, mint a mezőgazdaság, a halászat és a monetáris politika. Az átvilágítási folyamat már megkezdődött, lezárása 2011 júniusában várható.

2.3   Izland teljes mértékben megfelel a koppenhágai Európai Tanács által az uniós tagság vonatkozásában 1993-ban meghatározott politikai kritériumoknak. Fejlett képviseleti demokráciáról van szó, amely stabil intézményekkel és az alapvető emberi jogok védelmére létrehozott kiterjedt rendszerrel rendelkezik, és tiszteletben tartja a jogállamiságot.

2.4   A közigazgatás általában hatékony, politikai beavatkozástól mentes. A közelmúltban tapasztalt pénzügyi káoszt azonban politikai zavar is kísérte, és szükségessé vált az adminisztratív reform. Az Európai Bizottság véleménye szerint a pénzügyi válság kérdéseket vetett fel a politika és az üzleti világ szoros kapcsolatából következő esetleges összeférhetetlenség kapcsán, és több mint valószínű, hogy további reformokra lesz szükség. A közigazgatási reformot már megindították, és az meg is oldott egyes, az Európai Bizottság által felvetett problémákat.

2.5   A gazdasági válság súlyos következményei ellenére Izland működő piacgazdaság, amely bizonyára képes szembenézni az uniós verseny nyomásával és a piaci erőkkel. A válság megoldása érdekében az izlandi kormány súlyos megszorító intézkedéseket vezetett be és a gazdaságot diverzifikáló politikákat javasolt. A kormány reméli, hogy 2010 végére újra beindul a növekedés. A jelenlegi kormány legfontosabb célkitűzése az államháztartás egyensúlyba hozása 2013-ra, illetve ezzel párhuzamosan a munkahelyteremtés és az innováció előmozdítása annak érdekében, hogy 2020-ra Izland újra versenyképes legyen.

2.6   Izlandot általában magától értetődő tagjelölt országként tartják számon. Fejlett demokratikus kultúrával rendelkezik, és nagymértékben átvette a közösségi vívmányokat, így viszonylag gyorsan lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat, feltéve, hogy jogszabályait a csatlakozás időpontja előtt teljes mértékben összhangba hozza a közösségi joggal. Amennyiben a tárgyalási folyamat sikerrel zárul és az izlandi polgárok népszavazáson is jóváhagyják országuk csatlakozását, a mintegy 317 000 lakosú Izland az Unió legkisebb népességű tagállamává válhat.

2.7   Miután Izland benyújtotta tagfelvételi kérelmét, tíz tárgyalócsoport került felállításra azzal a feladattal, hogy a különböző területeken lefolytassák a tárgyalásokat. A szociális partnerek és más kulcsfontosságú szervezetek jó képviselettel rendelkeznek, és részt vesznek a megfelelő csoportok munkájában. Bár a tárgyalásokért a tisztviselők felelősek, a leginkább érintett csoportokat felkérték, hogy vegyenek részt a tárgyalócsoportok által végzett előkészítő munkájában, valamint közvetlenül magában a folyamatban is.

2.8   Az izlandi kormány politikája az, hogy teljes mértékben bevonja a civil társadalmat a csatlakozási folyamatba. Amikor az izlandi parlament külügyi bizottsága összeállította véleményét az uniós tagságról, felkérték a civil társadalmi szervezeteket, a polgárokat és az intézményeket, hogy fejtsék ki véleményüket az ügyben. A beérkezett hozzászólásokat figyelembe is vették. A bizottság következtetéseiben megjegyezte, hogy kiterjedt konzultációs fórumot fognak felállítani, amelynek keretében megvitatják az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalások helyzetével, valamint Izland egyes területekre vonatkozó tárgyalási pozíciójával kapcsolatos kérdéseket.

2.9   A civil társadalomnak a csatlakozási folyamatban való részvételével kapcsolatos pozitív jelek ellenére a bankválság és az Icesave-ügy miatt egyes EU-tagállamok szemében csorbát szenvedett Izland hitelessége. Az izlandiak változó módon viszonyulnak az uniós tagsághoz. Egy 2010 júliusában végzett Gallup-felmérés szerint a lakosság 60 %-a támogatta a tagfelvételi kérelem visszavonását; szeptember végén azonban egy a Fréttablaðið nevű lap által folytatott vizsgálat azt mutatta ki, hogy a válaszadók 64 %-a a tárgyalások lezárása és a kérdés népszavazásra bocsátása mellett foglal állást. Bár korai még kijelenteni, hogy megváltozott az izlandiak EU-val kapcsolatos véleménye, annyi bizonyos, hogy hatalmas kereslet van az Unióval és az uniós tagsággal kapcsolatos, sokkal tényszerűbb tájékoztatásra. Úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy többet tudjanak az EU-ról és a csatlakozási folyamatról, hogy a jövőben meghozandó döntésüket biztos ismeretekre, és ne mítoszokra és félelmekre alapozhassák.

3.   Kapcsolatok az EU-val

3.1   Izland az 1994-ben hatályba lépett EGT-megállapodás révén szorosan kapcsolódik az Európai Unióhoz. A megállapodás értelmében három EFTA-tagállam az EU belső piacának része lett. Miután Izland benyújtotta tagfelvételi kérelmét, az EU képviseletet nyitott az országban (az Izlanddal kapcsolatos feladatokat korábban Oslóban látták el).

3.2   Az EGT-megállapodás megkövetelte az uniós vívmányok nagymértékű beépítését Izland nemzeti jogrendszerébe. Az ország a négy szabadsággal kapcsolatos legtöbb intézkedést átvette. Az EGT-megállapodás csupán néhány belföldi politikai területre nem terjedt ki, ami egyesek szerint lényegében egyfajta uniós tagságot eredményezett. A belső piaci joganyagot 2009 júliusáig olyan arányban ültették át a nemzeti jogrendbe, mint az uniós tagállamok átlagosan.

3.3   Bár a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés nem része az EGT-megállapodásnak, Izland a schengeni társulási megállapodás révén ennek a politikaterületnek is részese lett. Amikor a skandináv EU-tagállamok kérték felvételüket a schengeni térségbe, azt azzal a feltétellel tették, hogy megoldást találnak az Izlanddal és Norvégiával létrehozott skandináv útlevélunió fenntartására. A két ország ezért már 2001 márciusában átvette a schengeni vívmányokat.

3.4   Az uniós döntéshozatali folyamatban való részvételt illetően az EGT-megállapodás elsősorban az Európai Bizottságban való képviseletet teszi lehetővé. A megállapodás 99. és 100. cikke szerint az EGT-hez tartozó EFTA-államok részt vehetnek az Európai Bizottság szakértői csoportjaiban és a komitológiai bizottságok munkacsoportjaiban, azonban semmilyen formális joguk nincs a Tanácsban vagy az Európai Parlamentben való részvételre.

3.5   Az izlandi szociális partnerek képviseltethetik magukat az EGSZB–EGT konzultatív vegyes bizottságban. Politikai szinten Izland részt vesz az EGT parlamenti vegyes bizottságban, illetve – Norvégiával együtt – a tanácsi üléseket megelőző informális skandináv/balti üléseken, ahol lehetősége nyílik arra, hogy megpróbálja érvényre juttatni nézeteit.

3.6   Azon túlmenően, hogy nem vesz részt teljes mértékben az uniós döntéshozatali folyamatban, még az különbözteti meg Izland EGT-megállapodás által meghatározott státuszát az uniós tagságtól, hogy a megállapodás nem hoz létre olyan nemzetek feletti intézményeket, amelyek jogosultak lennének a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó jogszabályokat alkotni. Ezenkívül igazságszolgáltatási hatáskörök átruházását sem írja elő. Az EU-tagság ugyanakkor biztosítaná Izland számára a képviseletet az összes uniós intézményben és döntéshozatali szervben.

3.7   Annak ellenére, hogy szoros kapcsolatokat ápol az EU-val, Izland a közelmúltig nem kívánt az Unió tagja lenni. Ez az álláspont többféle tényezőre vezethető vissza, amelyek közül a legfontosabb az, hogy az ország meg kívánta tartani a halászati források feletti nemzeti ellenőrzést. A közös agrárpolitika is népszerűtlen az izlandi gazdálkodók körében, akik tartanak a kontinensről érkező olcsó termékek jelentette versenytől. Az izlandi lakosság egyes köreiben erős a nacionalista propaganda, néhány döntéshozó pedig általában vonakodik bármi mellett kiállni, ami csökkentheti az ország önállóságát. Izland EU-val kapcsolatos politikájának lehetséges magyarázataként az ország földrajzi elhelyezkedését, a hidegháború évei alatt az Egyesült Államokkal fenntartott különleges biztonságpolitikai kapcsolatát, közigazgatásának kis méretét és a vidéki területeket előnyben részesítő választási rendszerét szokták felemlegetni. Végül pedig a pénzügyi válságig az általános nézet az volt, hogy az EGT-megállapodás megfelelően szolgálja az ország érdekeit.

3.8   A fent említett tényezők ellenére évek óta a népesség jelentős része támogatja az Európai Unióval való kapcsolatok szorosabbra fűzését. Az izlandi pénzügyi rendszer 2008. októberi összeomlása miatt az uniós tagság és az euró bevezetése még vonzóbbá vált az ország közvéleménye számára. 2009. júliusban az izlandi parlament megszavazta az uniós tagfelvételi kérelem benyújtását. Az izlandi közvélemény és a politikai pártok azonban továbbra is megosztottak a kérdésben.

3.9   Izland uniós tagsága mind az EU, mind pedig Izland számára előnyökkel járna. Az EU földrajzilag teljesebbé válna, megvethetné a lábát a sarkvidéken és részt vehetne az Északi-sarkvidéki Tanácsban; Izland pedig erősebb pozícióhoz jutna a sarkvidéki területek megfelelőbb többoldalú kormányzási formáinak felkutatásában. Ezen túlmenően a tagság hozzájárulna Izland nemzetközi hitelességének visszaállításához, és stabilizáló hatással bírna mind az ország valutája, mind pedig gazdaságának egésze tekintetében. Uniós tagállamként Izland nagymértékben járulhatna hozzá az Északi Dimenzió politikájához, a megújuló energiaforrások kifejlesztéséhez és kihasználásához, valamint az uniós gazdaság „kizöldítéséhez”.

3.10   Számos kérdés továbbra is megoldásra vár, ugyanis sok fontos terület nem tartozik sem az EGT-megállapodás, sem pedig a schengeni együttműködés hatálya alá. Ezek közül néhány nagy valószínűséggel problémákat fog jelenteni a tárgyalások során. A halászat és a mezőgazdaság valószínűleg különösen érzékeny terület lesz, a civil társadalomnak pedig fontos szerep jut majd ezekben a kérdésekben a csatlakozási folyamat során. A csatlakozásnak önkéntes, konszenzusos, kétoldalú folyamatnak kell lennie, amelynek során egyik fél sem érzi kötelességének, hogy olyan vállalásokat tegyen, amelyekre nincsen felkészülve.

4.   Társadalmi-gazdasági helyzet

4.1   Izland gazdasága hagyományosan a halászaton alapul, és továbbra is abból származik árukivitelének közel fele. A közelmúltban az alumíniumtermelés és a turizmus is fontos ágazattá nőtte ki magát. Az 1990-es években Izland gazdaságderegulációs, -liberalizációs és -diverzifikációs folyamatba kezdett, kiterjedt pénzügyi szektort hozva létre. A túlzott kockázat, a megfelelő pénzpiaci felügyelet hiánya és a bankoknak a nemzetgazdasághoz képest viszonylag nagy mérete miatt az izlandi bankszektor a globális pénzügyi válság kezdetén összeomlott. A bankok összes kötelezettsége több mint tízszerese volt Izland GDP-jének. (1) Ez a recesszió elmélyüléséhez vezetett, és szociális és gazdasági következményekkel járt.

4.2   Az izlandi korona jelentősen leértékelődött, ami miatt nőtt az infláció, fokozódott a munkanélküliség, a vagyontárgyak értéke csökkent, számos vállalat csődközelbe jutott, a lakossági fogyasztás pedig zsugorodott. Az (a tőkét, a jövedelmet terhelő, a jövedéki és a hozzáadottérték-) adók mértékét is növelték, új, háromkulcsos személyijövedelemadó-rendszert vezettek be, valamint számos kedvezményt – például a szülői szabadságot és a gyermeknevelési támogatást– csökkentettek. Az oktatásra és az egészségügyre fordított állami kiadásokat is visszafogták. Számos izlandi háztartás nehéz helyzetbe jutott, mivel elvesztették megtakarításaik és/vagy jövedelmük nagy részét. A válság súlyosságának enyhítése érdekében azonban mind a lakosságot, mind pedig a vállalkozásokat illetően kiterjedt adósságátcsoportosítást folytatnak. A komoly nehézségekkel küzdő háztartások számára különleges, peren kívüli adósság-átütemezési eljárást alakítottak ki. (2)

4.3   Az államadósság – amelynek nagy részét az Icesave-vel kapcsolatos kötelezettségek teszik ki – a válság nyomán megsokszorozódott. A betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv (94/19/EK) szerint Izland folyószámlánként akár 20 000 euró összegig felelős kártalanítani a betéteseket. Izland vállalta, hogy eleget tesz kötelezettségeinek. A továbbra is megoldatlan Icesave-ügy azonban arról szól, hogy Izland milyen feltételek mellett térítse meg a saját országaik betéteseit kártalanító brit és holland kormány költségeit.

4.4   Izland különféle intézkedések segítségével igyekezett szembeszállni a válsággal. A három legnagyobb bankot államosították, átalakították és újratőkésítették. A fizetési mérleg egyensúlyának megőrzését célzó intézkedéseket vezettek be, amelyek korlátozták a nemzetközi tőkemozgást, hogy megelőzzék a külföldi valuták kiáramlását és az izlandi korona további leértékelődését. A központi bank 2009 októberében kezdte fokozatosan felszámolni ezeket a korlátozásokat. Új gazdasági minisztériumot hoztak létre, a központi bank vezetését leváltották, a pénzügyi ellenőrző hatóság szerepét pedig megerősítették. A kormány átfogó vizsgálatot is indított a válságot kiváltó események kapcsán, és különleges vizsgálóbizottságot állított fel, valamint különleges ügyészt nevezett ki.

4.5   A kormány emellett kérte – az IMF-t is beleértve – a nemzetközi közösség segítségét. Az IMF 2,1 milliárd USD készenléti hitelt bocsát Izland rendelkezésére, amit a skandináv országok, Lengyelország és a Feröer-szigetek 2,75 milliárd dollárral egészítenek ki. Az IMF által támogatott gazdasági program olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a valutaárfolyam stabilizálását és a monetáris politikába vetett bizalom visszaállítását, az adópolitika felülvizsgálatát és az államadósság kezelhető szinten tartását, továbbá a pénzügyi szektor és a hozzá tartozó szabályozási keret szerkezetváltását, valamint a háztartási és vállalati adósság-átütemezés megkönnyítését célozzák. 2010 szeptemberének végén az IMF jóváhagyta Izland gazdasági fellendülési programjának harmadik felülvizsgálatát.

4.6   Izland makrogazdasági stabilizációja még nem fejeződött be, a költségvetési konszolidáció pedig továbbra is fontos kihívást jelent. A pénzügyi keret megerősítése érdekében négyéves konszolidációs tervet fogadnak majd el. A javulásnak azonban már most vannak jelei. Az IMF becslései szerint 2010 második felében – a stabil gazdasági alapokra támaszkodva – megindul az izlandi gazdaság növekedése. (2) Az infláció csökkenőben van, a valutaárfolyam pedig stabilizálódott. Az új kereskedelmi bankokat újratőkésítették, és végrehajtották a pénzügypiaci szabályozás széleskörű reformját. A várakozásokkal ellentétben a munkanélküliség nem érte el a 10 %-ot.

4.7   A szociális partnerek fontos szerepet töltenek be az izlandi gazdaságfellendítési tervben. A kormány és a szociális partnerek 2009 júniusában „stabilitási paktumot” írtak alá, ami megjelent a 2010. évi költségvetésben is. A megállapodás célja az volt, hogy biztosítsa a társadalmi egyetértést a szükséges kiigazító intézkedések kapcsán. Mivel azonban elsősorban a szociális partnerek írták alá, egyes civil társadalmi szervezetek úgy érezték, hogy kirekesztették őket a folyamatból. 2010 márciusában az Izlandi Munkaadói Szövetség felbontotta a paktumot, azt állítva, hogy a kormány megszegte az egyezséget, és képtelen volt megtartani ígéreteit.

4.8   Közép- és hosszú távon Izland munkaerőpiaca viszonylag rugalmas és magas részvételi arány jellemzi, az aktív népesség aránylag fiatal és jól képzett. Az ország forrásokban (gazdag halászterületekben és megújuló energiaforrásokban) bővelkedik. Valószínű ezért, hogy idővel Izland teljesen felépül a jelenlegi gazdasági visszaesésből. Az Európai Bizottság ezen túlmenően úgy véli, hogy amennyiben Izland a gazdaság- és monetáris politika terén is összhangba hozza szabályozását az uniós vívmányokkal, akkor a gazdasági és monetáris unióban való részvétele sem ütközhet komolyabb akadályokba.

5.   A civil társadalom helyzete Izlandon

5.1   Izlandon a civil társadalom aktív részvételének nagy hagyományai vannak. Különösen a társadalom kis méretének köszönhetően az érdekcsoportok igen szoros és gyakran személyes kapcsolatokat ápolnak a kormánnyal, és aktívan részt vesznek a politikaalkotási folyamatban. Egyes érdekcsoportok – például a gazdálkodói és halászati szövetségek és szakszervezetek – hagyományosan nagyon erősen kötődnek bizonyos politikai pártokhoz.

5.2   A kisméretű közigazgatásból adódó korlátok ellensúlyozásaként az izlandi kormány szorosan együttműködik az ország uniós szinten aktív érdekcsoportjaival, és gyakran rájuk támaszkodik az információgyűjtésben, valamint abban, hogy felhívják Brüsszel figyelmét az izlandi aggályokra. Az érdekcsoportoknak azonban nagyobb szerep jut az információgyűjtésben és a stratégiaépítésben, mint a közösségi politika befolyásolásában. Kivétel ez alól a szociálpolitika néhány területe, ahol a szociális partnerek különösen aktívak és közvetlenül részt tudnak venni a politikaalkotási folyamatban.

5.3   Az alkotmány 74. cikke szerint – mint más skandináv államokban is – bármiféle szervezet előzetes engedélyeztetés nélkül alapítható, és azokat adminisztratív döntés nem oszlathatja fel. A szövetségeket be kell jegyezni a nemzeti cégbíróságnál, hogy így adózási célra nemzeti cégjegyzékszámot kaphassanak. Ezenkívül bejegyzett székhellyel is rendelkezniük kell. A szakszervezetek tevékenységét a szakszervezetekről és az iparági vitás kérdésekről szóló törvény szabályozza.

5.4   Számos izlandi szervezet régóta fennálló és stabil kapcsolatokat ápol hasonló skandináv testületekkel. A szakszervezetek például tagjai a Skandináv Szakszervezetek Tanácsának (NFS). Az ilyen kapcsolatok segítségükre lehetnek az izlandi szövetségeknek abban, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat és tanuljanak a partnerszervezetek által az országuk EU-hoz való csatlakozásának idején szerzett tapasztalatokból.

5.5   A civil társadalmi szervezetek részvételével Izlandon megtartott nyilvános meghallgatásból azonban az derült ki, hogy a szociális partnerek szervezeteihez képest a többi civil szervezetet befelé fordulás jellemzi. Szorosabb együttműködés révén meg kell tudni győzni őket arról, hogy tágabb perspektívában tekintsék Izlandon belül, különösen az uniós csatlakozási folyamat kapcsán betöltött szerepüket. Ezzel párhuzamosan az uniós szervezeteket is meg kellene győzni arról, hogy tanuljanak izlandi kollégáiktól.

5.6   Izland a kiterjedt jóléti állam és bőkezű juttatások által jellemzett skandináv gazdasági és szociális modellt alkalmazza. A szociális partnerek a munkaerőpiac mindkét felén aktívan részt vesznek a szociális párbeszédben azzal a céllal, hogy tájékoztassák egymást és megoldjanak számos jelentős társadalmi és gazdasági problémát. A szociális előírásokat általában a kollektív megállapodások tartalmazzák, nem pedig jogszabályok.

5.7   Izlandon a dolgok nagyjából úgy alakultak, ahogyan a szomszédos, az állami kiadások növekedését tapasztaló skandináv országokban. A városiasodás és a társadalom felépítésének megváltozása miatt különféle érdekcsoportok – elsősorban szakszervezetek, szövetkezetek és gazdálkodói szövetségek – alakultak. Eleinte kevés, de befolyásos érdekcsoport volt, amelyek szorosan kötődtek egyes, az érdekeiket kiszolgáló politika pártokhoz.

5.8   A 20. század második felében, a társadalom színesebbé válásával megnőtt az érdekképviseleti csoportok száma is. A sokféleség miatt a politikai pártok és a befolyásos érdekcsoportok közötti kötelékek meglazultak. Egy olyan kisméretű társadalomban azonban, mint amilyen az izlandi, a civil társadalmat szükségszerűen rövid szálak kötik össze a kormánnyal.

5.9   Bár az izlandi modell sok tekintetben nagyon hasonlít a többi skandináv országéhoz, néhány tekintetben mégis eltér azok jellegzetes mintáitól. A változások Izlandon lassabban mentek végbe, a jóléti kiadások pedig hagyományosan alacsonyabbak a többi skandináv országénál. Az 1990-es években látványos volt a liberalizációs és privatizációs politika, a pénzügyi összeomlás nyomán pedig jelentős mértékben megnyirbálták a jóléti rendszert. Ugyanakkor a skandináv államokban a jóléti modellt általában a politikai színtér mind jobb, mind pedig bal oldalán elhelyezkedő pártok támogatják. Ez igaz Izlandra is, bár a politikában elsősorban jobbközép koalíciók vesznek részt. A szociális partnerek alapvető szerepet töltenek be a politikaalkotási folyamatban.

5.10   A nyilvános meghallgatás eredményeiből az derült ki, hogy az izlandi civil társadalom megosztott az uniós tagság kérdésében. Különösen a halász- és a gazdaszervezetek ellenzik a csatlakozást, az olyan szövetkezetek, mint a Munkásszövetség vagy az Iparszövetség viszont mellette vannak. Számos izlandi szervezet nem foglal állást a kérdésben. Miközben a demokrácia különösen stabil Izlandon, a szélesebb körű civil társadalom szervezeteinek képviselete viszonylag gyenge, ami a civil fellépés kiegyensúlyozatlanságához vezet.

6.   A legfontosabb szervezetek és az uniós vitában elfoglalt álláspontjuk

6.1   Szociális partnerek

6.1.1   Az Izlandi Munkásszövetség (ASI) a legjelentősebb szakszervezeti szövetség Izlandon, amely munkásokat, irodai és kereskedelmi alkalmazottakat, tengerészeket, építőipari és gyári dolgozókat, az elektronikai ágazatban munkát vállalókat és számos más szakmát képvisel a magán- és részben a közszférából is. Az állami alkalmazottak többségét viszont a Közalkalmazottak Szövetsége (BSRB) tömöríti. Mindkét szervezet az ESZSZ tagja. Egy harmadik szervezet, az Akadémikusok Szövetsége (BHM) a magán- és az állami szférában dolgozó, egyetemi végzettséggel rendelkező alkalmazottakat képviseli.

6.1.2   Az ASI megfelelője a munkaadói oldalon az Izlandi Munkaadói Szövetség (SA), amely a BUSINESSEUROPE tagja. A szövetségbe nyolc tagszervezet tartozik, amelyek különböző területeket képviselnek (például az energiaipart, az idegenforgalmat, a pénzügyeket és a halászatot). Ez a két szervezet alapvető szerepet tölt be a foglalkoztatás, a szociális ügyek, a környezetvédelem és a munkapiac terén alkotott politikák koordinálásában. Uniós szinten egy másik, szintén a BUSINESSEUROPE tagságába tartozó szervezet is tevékenykedik: ez az Izlandi Iparágak Szövetsége (SI), amely a Munkaadói Szövetség tagja.

6.1.3   A munkaadói és a munkavállalói szövetség számos bizottságban, valamint állami testületek irányításában is részt vesz (pl. a Munkahelyi Egészségvédelem és Biztonság Testületében, az Egyenlő Jogok Tanácsában, vagy a Tudományos és Technológiai Tanácsban). Munkájuk során biztosítják tagjaik érdekvédelmét a jogszabályok előkészítése és végrehajtása folyamán. A kormánnyal a bérszerződések előkészítése és megújítása során is közeli kapcsolatban vannak. A szociális partnerek szorosan együttműködnek a közös érdekek védelmében olyan területeken, mint az esélyegyenlőség, a munkavédelem és a tájékoztatás.

6.1.4   Izlandon a szociális partnerek már aránylag megfelelő mértékben be vannak vonva az uniós politikaalkotási folyamatba. Szorosan figyelemmel kísérik az uniós jogalkotási eljárást, hiszen az elfogadott uniós politikák az EGT-megállapodáson keresztül rájuk is hatnak.

6.1.5   Az EFTA-államokban működő munkaadói és munkavállalói szervezetek az EGSZB-n keresztül kapcsolatban vannak az EGT intézményi struktúrájának részét képező EGT konzultatív bizottsággal (EGT-KB). Ez a fórum kapcsolódási pontként szolgál az EFTA-államok szociális partnerei és az EU civil társadalmi szervezetei között. Az EGSZB-vel ellentétben az EFTA konzultatív bizottságban csupán szakszervezetek és munkavállalói szövetségek vesznek részt. Ez egyfajta korlátot jelent, hiszen nem teszi lehetővé a teljes körű civil párbeszédet.

6.1.6   Az izlandi szociális partnerek általában meglehetősen pozitívan viszonyulnak az európai integrációhoz, bár a vélemények megoszlanak a témában. Az ASI eredetileg szkeptikusan állt Izland EGT-tagságához, de 2000-ben, amikor felismerte, hogy az EGT számos előnnyel járt az izlandi munkavállalók számára, felülvizsgálta politikáját. Az ASI jelenleg támogatja az uniós csatlakozási tárgyalásokat és az euró bevezetését, mert úgy véli, hogy az izlandi munkavállalók érdekeit és a gazdaság általános stabilitását az EU-val való teljes mértékű integráció garantálja a legmegfelelőbb mértékben. Megjegyzi azonban, hogy a csatlakozási tárgyalások során a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy a halászat terén megtartsák a tökéletes ellenőrzést Izland kizárólagos gazdasági övezete felett, és hogy garantálják az izlandi mezőgazdaság támogatását. A közalkalmazottakat képviselő BSRB nem alakított ki hivatalos álláspontot a tagság kérdésében, ennek ellenére örömmel fogadja a tárgyalásokhoz kapcsolódó nyílt vitákat.

6.1.7   A munkaadói oldalon az SA célja a tagsággal kapcsolatos megbeszélések szoros figyelemmel kísérése, mivel azonban tagszervezetei megosztottak az uniós tagság kérdését illetően, maga semleges álláspontra helyezkedett a témában. Az SI például támogatja a tagságot, és azzal érvel, hogy az izlandi gazdaság instabil az ingadozó valutaárfolyam miatt, és hogy az EU-integráció és az euró bevezetése fokozná a versenyképességet és jobb munkakörülményeket eredményezne az izlandi iparágak számára.

6.2   Halászat

6.2.1   A Halászhajó-tulajdonosok Szövetsége (LIU) és a halfeldolgozó üzemek viszont hevesen tiltakoznak az uniós tagság ellen. Mindazok, akik érintettek a halászati ágazatban, ellenzik a közös halászati politikához való csatlakozást, mivel az lehetővé tenné az ágazatba irányuló külföldi befektetéseket, és azt is jelentené, hogy Brüsszel határozza meg a teljes kifogható mennyiséget Izland 200 mérföldes kizárólagos gazdasági övezetében. Bár tagállamként Izland teljes mértékben részt venne a döntéshozatali folyamatban, a civil szervezetek képviselői úgy látják, hogy mérete miatt az ország nem lenne képes megfelelő mértékben befolyásolni az uniós szintű döntéshozatalt. Izlandnak le kellene mondania arról a jogáról is, hogy külön megállapodásokat köthessen harmadik országokkal a kizárólagos gazdasági övezetein túlnyúló – és halászatának 30 %-át kitevő – halállományok halászatát illetően. A LIU szerint a visszadobás és a túlhalászás az EU-ban komoly problémát jelent, az izlandi halágazat azonban jövedelmező. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy a viszonylagos stabilitás elve fennmarad az EU-ban.

6.2.2   2010 augusztusában azonban a LIU elnöke azt nyilatkozta az izlandi RÚV rádióban, hogy az országnak folytatnia kell a csatlakozási tárgyalásokat, hogy a „lehető legjobb alkupozíciót” érjék el, illetve ebben a stádiumban nincs értelme visszavonni a tagfelvételi kérelmet.

6.2.3   Végül érzékeny témának bizonyulhat az a tény, hogy Izland 2006-ban újra megkezdte a kereskedelmi célú bálnavadászatot, az ugyanis ellentmond az uniós politikának. Amennyiben nem találnak megoldást, ez komoly akadályt jelenthet Izland csatlakozása előtt.

6.2.4   A közös halászati politika jelenleg felülvizsgálat tárgyát képezi. A már most látható változások eredményeképpen várhatóan közelebb kerül majd az izlandi modellhez. A csatlakozási tárgyalások azonban a jelenlegi vívmányokon alapulnak, ezért számos lehetséges konfliktusterület van. A halászat lesz valószínűleg a legfontosabb kérdés Izland csatlakozása kapcsán. A halászati lobbi erős befolyással rendelkezik a politikaalkotási folyamatban, és valószínűleg alapvető szerephez jut majd az uniós tagsággal kapcsolatos tárgyalásokban is, hiszen a halászati ágazatból származó egy főre jutó jövedelem Izlandon jóval magasabb, mint bármely más EU-tagállamban.

6.3   Mezőgazdaság

6.3.1   A Gazdaszövetség is nagy múlttal rendelkezik a politikai szerepvállalás terén. A mezőgazdasági termelők hagyományosan nagy befolyással bírnak Izlandon, és szorosan kötődnek a kormányhoz, bár hatásuk az évek során, az ágazat méretének csökkenésével vesztett jelentőségéből. A LIU-hoz hasonlóan a Gazdaszövetség is figyelemmel kíséri az uniós jogalkotást. Egyike a COPA/COCEGA partnerszervezeteinek, ám ottani részvétele bizonyos értelemben korlátozott. Ez az európai csúcsszervezet ugyanis elsősorban az EU-hoz kapcsolódó ügyekkel foglalkozik.

6.3.2   A Gazdaszövetség határozottan ellenzi az uniós tagságot, azzal érvelve, hogy az a munkahelyek nagymértékű megszűnéséhez vezetne a mezőgazdaságban, és jelentős negatív hatással járna az ország élelmiszer- és élelmezésbiztonsága terén. Mindezt azzal támasztják alá, hogy Izlandnak korlátlan mértékben engedélyeznie kellene az uniós mezőgazdasági termékek importját, amivel az izlandi gazdálkodók nehezen vehetnék fel a versenyt. Az élelmiszerbiztonságot garantáló uniós élelmiszertörvény (3) ugyanakkor már része az EGT-megállapodásnak és 2011 végén lép életbe. Az élelmiszerjogi csomag nemzeti szintű végrehajtása során a Gazdaszövetség sikeresen küzdött azért, hogy az izlandi jogszabályoknak továbbra is részét képezze a friss húsok behozatalának tilalma – annak ellenére, hogy ez ellentétes az uniós jogszabály célkitűzésével. Az EGT-megállapodás 19. cikke szerint Izland vámmentes kvótákat és engedményeket hagyott jóvá egyes termékek kapcsán, ami kiváltotta a Gazdaszövetség aggályát.

6.3.3   A mezőgazdaság kulcsfontosságú területet jelent a csatlakozási tárgyalások folyamán, Izland egyik célja pedig a tejtermelés, a juhtenyésztés és más hagyományos gazdálkodási formák kifejezett támogatása lesz. Egy olyan hosszú távú nemzeti támogatási rendszer, mint amit a 62. szélességi körtől északra elhelyezkedő más uniós régiókra is alkalmaznak, segíthetné az agrártevékenység fennmaradását ezeken az alacsony népsűrűségű és nehéz éghajlati viszonyokkal küzdő területeken.

6.4   Környezetvédelem

6.4.1   Izlandon számos környezetvédelmi csoport tevékenykedik. Az EU-ban működő környezetvédő csoportok általában figyelemmel kísérik az uniós környezetvédelmi politikát, európai szinten aktívak és tagjai csúcsszervezeteknek. Mindez eddig nem tűnt fontosnak az izlandi zöldek számára, bár az is igaz, hogy néhányan tagjai valamilyen nemzetközi szervezetnek.

6.4.2   Erre többféle magyarázat létezik. Először is, a bálnavadászat-ellenes politikák népszerűek az európai érdekcsoportok körében, ami miatt az izlandi környezetvédők nem éreznek velük rokonságot. Másodszor, az izlandi környezetvédő csoportok, például a Landvernd elsősorban a talajerózió problémájával és az izlandi természetes élőhelyek védelmével foglalkozik, ami gyakran ellentétes az alumíniumgyártás fokozásához szükséges vízerőműgátak építésével. Bár az uniós környezetvédelmi politika nagy része az EGT-megállapodás hatálya alá tartozik, a természetes élőhelyek védelme nem része annak. Végezetül, az izlandi környezetvédők finanszírozás- és erőforráshiányban szenvednek. Talán ezek miatt az izlandi zöldek kevésbé aktívak uniós szinten, mint európai kollégáik, és eddig az EU-tagsággal kapcsolatos vitában sem igazán vettek részt. A Landvernd például nem alakított ki hivatalos álláspontot az uniós tagságról, bár általában úgy véli, hogy a közösségi környezetvédelmi jogszabályok pozitív hatással jártak. A Landvernd ezenkívül szeretné tisztázni a csatlakozási tárgyalásokban betöltendő szerepét, ideértve annak lehetőségét, hogy továbbra is részt vegyen az olyan uniós programokban, mint a természetvédelmi keretprogram.

6.5   Fogyasztóvédelem

6.5.1   Az Izlandi Fogyasztói Szövetség (NS) független, non-profit civil szervezet, amelyet 1953-ban alapítottak, közösségi szinten aktív és tagja csúcsszervezeteknek. Már most is szorosan együttműködik az ECC-Icelanddal, amely az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának tagja. Az NS sem Izland uniós csatlakozása mellett, sem az ellen nem foglalt határozottan állást. A szervezeten belül régóta az a vélemény, hogy az országnak a csatlakozás összes előnyét és hátrányát alaposan meg kell vizsgálnia. A 2008-ban tartott közgyűlés pedig arra a következtetésre jutott, hogy Izlandnak be kell nyújtania tagfelvételi kérelmét, hogy tiszta képet kapjon a kérdésekről, és hogy így az EU-val kapcsolatos viták előítéletek nélkül, tényeken alapulva folytatódhassanak. 2008-ban az NS jelentést is készíttetett arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a csatlakozás az izlandi fogyasztók számára. Így anélkül, hogy határozottan állást foglalt volna, vagy politikát alakított volna ki az EU mellett vagy ellenében, az NS mindig is támogatta az uniós csatlakozás kérelmet, és igyekezett részt venni az Unióról szóló viták kiterjesztésében.

6.6   Egyéb szervezetek

6.6.1   Fontos még többek között a Fogyatékkal Élők Szervezete, a Kereskedelmi Kamara (az EUROCHAMBERS tagszervezete), a Kereskedői és Szolgáltatói Szövetség, az EUROCOMMERCE tagja, az Izlandi Kereskedelmi Szövetség, valamint számos más civil szervezet. Ezek a tömörülések egyelőre nem alakították ki hivatalos álláspontjukat az EU-tagság kapcsán, bár valószínű, hogy tagságuk mobilizálható egyes európai politikák mellett vagy ellen. Léteznek ezenkívül kifejezetten EU-párti és EU-ellenes csoportok is, például az Evrópusamtökin és a Heimssýn.

---

(1)  Az izlandi külügyminisztérium háttérfeljegyzése, Izland gazdasági fellendülési programja, 2010. június http://www.mfa.is/media/MFA_pdf/Factsheet--Iceland%27s-Economic-Recovery-Program-June.pdf.

(2)  http://www.mfa.is/media/MFA_pdf/Factsheet--Iceland%27s-Economic-Recovery-Program-June.pdf.

(3)  178/2002/EK rendelet az élelmiszerjog általános elveiről, illetve kapcsolódó jogszabályok.

---