11.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/53

1.1

A villamos energia, a földgáz és egyéb tüzelőanyagok, például a szén ára folyamatosan emelkedik, és úgy tűnik, ez a tendencia az elkövetkező években is folytatódik. Ezért ha nem cselekszünk gyorsan és hatékonyan, a védelemre szoruló energiafogyasztók száma is jelentősen emelkedhet. Ebben a véleményben nem kívánjuk elemezni, hogy milyen tényezők okozzák az energiaárak emelkedését, arra viszont rá szeretnénk mutatni, hogy az energiaszegénység elkerülése érdekében meg kell védeni a kiszolgáltatott (ún. „védelemre szoruló”) fogyasztókat.

1.2

Az energiaszegénység elleni küzdelem olyan új kiemelt társadalmi kérdés, amellyel minden szinten foglalkozni kell, és fontos, hogy az EU közös iránymutatásokat alakítson ki, hogy az összes tagállam egyforma eszközökkel küzdjön az energiaszegénység felszámolásáért. Az elmúlt években az EU kiemelkedő munkát végzett a védelemre szoruló fogyasztók érdekében. Számos tagállam azonban továbbra sem teljesíti kötelezettségeit, ezért az EU-nak az EK-Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritási elvet követve fel kellene lépnie, ha a tagállamok nem tartják be a meghatározott intézkedéseket.

1.3

Az energiaszegénység kérdése nemcsak az energiaágazatot érinti, hanem egyéb területeket is, például az egészségügyet, a fogyasztóvédelmet és a lakhatást.

1.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU fogadja el az energiaszegénység fogalmának közös és általános jellegű meghatározását, amelyet aztán minden tagállam a saját igényeihez igazíthat. Az energiaszegénység egyik lehetséges meghatározása az lehetne, hogy valaki nehezen vagy egyáltalán nem tudja lakását megfelelő hőmérsékleten tartani, valamint egyéb alapvető energiaszolgáltatásokhoz elérhető áron hozzáférni. Ez egy általános meghatározás, amely kiegészíthető olyan egyéb kritériumok felhasználásával, amelyek révén a fogalom a társadalmi változásoknak megfelelően aktualizálható. Ezáltal az energiaszegénység számszerűsíthető volna, és szigorúbban fel lehetne lépni ellene.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy harmonizálni kellene a meglévő statisztikákat, hogy a lehető legpontosabb képet kaphassuk az energiaszegénység európai helyzetéről. Ezért azt javasoljuk, hogy az Eurostat és a tagállamok statisztikai hivatalai egységes statisztikai módszereket fogadjanak el annak érdekében, hogy számszerűsíthető legyen az energiaszegénység problémájának elterjedtsége.

1.6

Az EGSZB megítélése szerint a londoni székhelyű Citizen’s Energy Forum (lakossági energiafórum) mellett létre kellene hozni az energiaszegénység európai megfigyelőközpontját is, amely egy már meglévő struktúrán belül kaphat helyet, például az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségben vagy bármely más szervben, amelyben közreműködhetne az energiaszegénységgel közvetve vagy közvetlenül foglalkozó összes gazdasági és társadalmi szereplő, például energiaszolgáltató vállalatok, fogyasztók, egészségügyi és környezetvédelmi szövetségek, szakszervezetek, energiaügyi és építőipari szövetségek stb. Ez a csoport nagy szerepet játszana a tagállamokban létező bevált gyakorlatok és az energiaszegénység problémájának megoldását célzó új mechanizmusok feltérképezésében, vagy annak előmozdításában, hogy objektív és pontos mérleget vonjanak arról, hogy az energiapiacok liberalizációja milyen hatást gyakorol a védelemre szoruló fogyasztókra.

1.7

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az energiaszegénységet valamennyi energiaügyi szakpolitikai javaslat kidolgozásakor vegyék figyelembe.

1.8

Az EGSZB felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az energiafelhasználást optimalizáló műszaki újítások hozzáférhetők legyenek a védelemre szoruló fogyasztók számára, hiszen éppen nekik van ezekre a legnagyobb szükségük.

1.9

Hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy az épületek, azaz ebben az esetben a lakóépületek energiateljesítményével kapcsolatban már elfogadott intézkedéseket alkalmazni kell: tekintettel arra, hogy a korlátozott erőforrásokkal rendelkező lakosok számára ez nehézségeket okozhat, a tagállamoknak fontolóra kell venniük a lehetőségeikhez szabott támogatási intézkedések meghozatalát.

1.10

A decentralizált energiatermelés bizonyos esetekben elősegítheti az ebben a véleményben felsorolt célok elérését (lásd a 6.8. pontot).

2.1

Az energia használata és hozzáférhetősége elválaszthatatlan az egyéni és a kollektív jóléttől. Számtalan különféle alkalmazási formájában az energia elengedhetetlen a mobilitáshoz, a klimatizáláshoz és a világításhoz az olyan ágazatokban, mint az ipar, az egészségügy és a mezőgazdaság, de ugyanígy a háztartásokban és a szabadidős tevékenységekhez is.

2.2

Az energiaszegénység fogalma tehát makro- és mikrogazdasági szinten is értelmezhető. Az ipar, a mezőgazdaság és a többi ágazat elegendő és jó minőségű energiához való hozzáférése alapvető egy ország jólétéhez és versenyképességéhez, az energiahiány pedig gazdasági válsághoz, munkanélküliséghez és általános szegénységhez vezethet. Ebben a véleményben azonban alapvetően a háztartásokat sújtó energiaszegénységgel foglalkozunk.

2.3

Az energiaszegénység azt jelenti, hogy valaki nehezen vagy egyáltalán nem tudja lakását megfelelő hőmérsékleten tartani (hivatkozási alapnak vehetjük az Egészségügyi Világszervezet meghatározását, amely szerint a komforthőmérséklet a nappaliban 21 °C, a többi lakóhelyiségben pedig 18 °C, vagy bármely más, technikailag megfelelőnek tartott definíciót), illetve nem fér hozzá elérhető áron egyéb alapvető energiaszolgáltatásokhoz (például világítás, közlekedés, illetve az internethez vagy más eszközökhöz szükséges áram). Ez egy általános meghatározás, amely kiegészíthető olyan egyéb kritériumok felhasználásával, amelyek révén a fogalom szükség esetén aktualizálható.

2.4

Igaz, hogy az energiaszegénység nem könnyen számszerűsíthető jelenség, vannak azonban olyan változók, amelyekkel mérhető, például a lakás megfelelő hőmérsékleten tartásának lehetetlensége (az Eurostat szerint 21 % az EU-27-ben), a számlatartozással rendelkező lakosok aránya (2007-ben 7 % az EU-27-ben) vagy a beázást okozó résekkel, repedésekkel vagy más, az épületet érintő hibákkal rendelkező lakások száma (Az EU 2007-es SILC felmérése szerint 2007-ben 18 % volt az EU-25-ben). Bár az idevonatkozó statisztikák és tanulmányok hiánya miatt nincsenek megbízható adatok az érintettek számáról, az ismert változókat összevetve és bizonyos nyilvános statisztikákat figyelembe véve úgy becsülhető, hogy az energiaszegénység Európában legalább 50 millió embert sújt (Tackling Fuel Poverty in Europe. Recommendations Guide for Policy Makers [Az európai energiaszegénység kezelése. Ajánlások politikaalkotók számára] www.fuel-poverty.org). Egyes becslések szerint azonban ez a szám sokkal nagyobb.

2.5

A probléma kiterjedtsége eleve nehezen számszerűsíthető. Ezt csak súlyosbítja, hogy ellentmondások vannak az európai szintű statisztikai adatok és a tagállamok statisztikái között. Hogy egy példát említsünk, az EU SILC felmérése szerint a brit lakosság 0 %-ának van számlatartozása, a brit energiapiaci szabályozó hatóság (Ofgem) azonban 5 %-os adatot jelez (www.fuel-poverty.org).

2.6

Európában az energiaszegénység által sújtott családok száma emelkedhet, mivel:

2.7

Az energiaszegénység jelenlegi helyzete három tényező összjátékának tudható be: alacsony jövedelem, az épületek rossz minősége és magas energiaárak.

2.8

Az energiaszegénység lehetséges következményei közül kiemelendők az egészségi problémák, az, hogy a szolgáltató lekapcsolja az érintetteket a hálózatról, a megállapított komfortértékek eléréséhez nem elegendő energia felhasználása vagy a tartozások felhalmozódása, hogy csak néhány példát említsünk.

2.9

A legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok egyben a legalacsonyabb jövedelmű csoportok, például a 65 év felettiek, az egyszülős családok, a munkanélküliek, illetve a szociális támogatásban részesülők. Az esetek többségében szintén elmondható, hogy az alacsony jövedelmű személyek nem megfelelően hőszigetelt lakásban laknak (Housing Quality Deficiencies and the Link to Income in the EU [A lakásminőségi problémák és a jövedelem kapcsolata az EU-ban]) Lelkes Orsolya. European Centre for Social Welfare Policy and Research, 2010. március), így az energiaszegénység fokozottan sújtja őket.

2.10

Egyes tagállamok már hoztak bizonyos intézkedéseket (az EPEE munkacsoport jelentése: Good practices experienced in Belgium, Spain, France, Italy and United Kingdom to tackle fuel poverty [Belga, spanyol, francia, olasz és brit bevált gyakorlatok az energiaszegénység kezelésére]), amelyek segítenek megelőzni az energiaszegénységet. E bevált gyakorlatok többsége az alábbiakra irányul:

Hasonlóképpen egyes tagállamok is hoztak korrekciós intézkedéseket az energiaszegénység következményeinek csökkentésére, erre példa az, hogy kritikus időszakokban a kiszolgáltatott helyzetben lévő családoknál tilos kikapcsolni az energiaszolgáltatásokat.

2.11

Az épületek energiahatékonyságának javítása kulcstényező az energiaszegénység felszámolásában. Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv átdolgozására vonatkozó javaslat (COM (2008) 780 végleges) e tekintetben jó lehetőséget jelenthet.

3.1

Az európai gazdaság 1930 óta a legsúlyosabb recesszióját éli. 2009-ben az EU-27-ben a GDP 2008-hoz képest 4,2 %-kal csökkent, pedig 2008-ban már enyhe (+0,8 %-os) növekedést mértek. A mérések szerint erőteljesen növekszik a munkanélküliség, amely 2010 januárjában az aktív népesség 9,5 %-át érintette (ez másfél százalékponttal magasabb, mint az előző év januárjában). Ennek következtében 2010 első hónapjában 22 979 000 munkanélkülit tartottak számon. Százalékban kifejezve a legalacsonyabb értéket Hollandiában (4,2 %) és Ausztriában (5,3 %) mérték; a legmagasabbat pedig Litvániában (22,9 %) és Spanyolországban (18,8 %) (Eurostat).

3.2

A 2008 végén készült európai gazdaságélénkítési terv nem hozta meg a várt eredményeket. Nemcsak a jelenlegi helyzetről szóló adatok aggasztóak, hanem az is, hogy a mostanáig közzétett előrejelzések (köztük az Európai Bizottságé is) a közeljövőre is „törékeny” fellendülést jósolnak. Bár (az EU-27-es) GDP 5 %-ával egyenértékű fiskális ösztönzőket vezettek be, ez nem elegendő, és szükség volna egy megfelelően koordinált „kivonulási stratégiára”.

3.3

A 2007-ben kezdődött gazdasági és pénzügyi válság éppen akkor köszöntött be, amikor az európai munkavállalók bére eleve stagnált vagy csökkent. Másrészt az egyes tagállamokban a jelentős államadósság és államháztartási hiány csökkentésére javasolt gazdasági intézkedések a szociális ellátásokat (nyugdíjak, munkanélküli ellátások) és a közszolgáltatásokat is érintik.

3.4

Mindez aggasztó kilátásokat jelent a növekvő energiaköltségek tekintetében legkiszolgáltatottabb helyzetű családok számára.

4.1

Az energiapiac liberalizálására való törekvés az elmúlt húsz évben az EU egyik legfontosabb politikája volt. Az Energiaügyi Tanács 1987. júniusi, a folyamatot elindító ülését követően a gáz- és árampiacok liberalizálásáról szóló első irányelvek az 1990-es évek végén születtek meg, és azóta számos ilyen irányú intézkedést hoztak.

4.2

Általánosságban véve a liberalizációs folyamat céljaként az energiaágazat hatékonyabbá és az európai gazdaság versenyképesebbé tételét jelölték meg. A tagállamok körében azonban nem volt teljes körű egyetértés az intézkedések tekintetében, sőt, egyes tagállamok határozott ellenállást tanúsítanak az idevonatkozó politikák végrehajtásával szemben.

4.3

A nagykereskedelmi piacot jelenleg erőteljes koncentráció jellemzi mind a gáz- (10 tagállamban a piac legalább 90 %-át a három legnagyobb szolgáltató uralja), mind pedig az áramszektorban (ahol 14 tagállamban több mint 80 %-os ez az arány) (COM(2009) 115 végleges).

4.4

A liberalizáció a fogyasztó javát szolgálja, ha valóban erősíti a versenyt; több tagállamban azonban az állami monopóliumot magántársaságok oligopóliuma váltotta fel. Emiatt fokozni kell az energiapiaci átláthatóság és verseny előmozdítására irányuló fellépéseket.

4.5

Ezért sürgetni kellene, hogy hajtsák végre a harmadik energiapolitikai csomagban előirányzott intézkedéseket, melyeknek célja a tagállamok együttműködésén alapuló valódi energiapiac megteremtése, ezen belül pedig a hálózatok jobb összekapcsolása, a szolgáltatók közti jobb koordináció és a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköreinek megerősítése.

5.1

A liberalizáció hozzájárul az energiatermelés decentralizálásához és diverzifikálásához, és segítségével el kellene érni bizonyos kulcsfontosságú célokat, például az ellátás olcsóbbá válását és garantálását, a szolgáltatás minőségének javulását, a kínálat növekedését és általában a fogyasztók, de különösen a védelemre szoruló fogyasztók igényeihez való igazodását. A tagállamok első tapasztalatai alapján azonban problémák adódnak többek között a tarifák átláthatatlanságából és a magas árakból.

5.2

A tagállamok többségében 2009 első felében az árak magasabbak voltak, mint 2008-ban, annak ellenére, hogy a nyersolajárak alakulása alapján a végfelhasználói árak jelentősebb csökkenésére lehetett volna számítani. Ez részben azzal magyarázható, hogy az olajárak változása és a végső fogyasztók számlázása nem egy időben történik. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a nagykereskedelmi energiaárak csökkenése nem tükröződik teljes mértékben a végfelhasználóknak kiszámlázott árakban (lásd COM(2009) 115 végleges).

5.3

Következésképpen az áram- és gázellátási szolgáltatások a háztartások gazdálkodására gyakorolt hatásuk szempontjából nem kielégítőek. A fogyasztók 60 %-a jelezte, hogy energiaszolgáltatója árat emelt, miközben csak 3-4 % számolt be árcsökkentésről. Az áram- és gázszolgáltatók a kínálat összehasonlíthatósága és a szolgáltatóváltás egyszerűsége terén is kifejezetten rossz eredményeket tudnak felmutatni. Az energia az a terület, ahol a fogyasztók a legkevésbé hajlamosak szolgáltatót váltani: eddig mindössze 7 % váltott gáz-, 8 % pedig áramszolgáltatót (Európai Bizottság: Második éves jelentés az európai fogyasztói piacok eredménytáblájáról, 2009. február 2.).

6.1

Az energiaszegénység olyan új kiemelt társadalmi kérdés, amely minden szint támogatását igényli. Bár az EU megfelelő jogi dokumentumokkal állt elő, (1) a tagállamok reakciója mind ez idáig nem kielégítő. Hogy néhány példát említsünk: a gáz és a villamos energia belső piacára vonatkozó irányelvekben (először a 2003/54/EK, majd a 2009/72/EK irányelvben) foglalt kötelezettségek ellenére a 27 tagállam közül mindössze 10 kínál szociális tarifát a védelemre szoruló fogyasztóknak, és csak 8 tagállamban bevett a „védelemre szoruló fogyasztó” kifejezés (Status Review of the definitions of vulnerable customer, default supplier and supplier of last resort. [A védendő fogyasztó, az egyetemes szolgáltató és a végső menedékes szolgáltató fogalommeghatározásai használatának áttekintése], ERGEG, 2009).

6.2

Nem minden tagállam foglalkozik ezzel a problémával, amelyek pedig igen, azok egymástól függetlenül teszik ezt, anélkül hogy szinergiára törekednének, ez pedig megnehezíti az energiaszegénység európai szintű meghatározását, értékelését és kezelését. Például Nagy-Britannia más meghatározást alkalmaz, mint a többi tagállam. A brit meghatározás szerint energiaszegénységről akkor beszélhetünk, ha valaki jövedelme több mint 10 %-át lakásának megfelelő hőmérsékleten tartására fordítja. Sőt, az uniós dokumentumok sem azonos fogalommeghatározást alkalmaznak.

6.3

Az energiaszegénység elleni fellépés a tagállamok feladata, és nekik a hatáskörök meghatározott (a nemzeti, regionális és helyi szintek közti) elosztása szerint kell eljárniuk. A gáz- és az áramszolgáltatásról szóló nemzeti szintű hatályos jogszabály hiányában azonban – az EK-Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritási elvnek megfelelően – az EU-nak kell fellépnie. Más tüzelőanyagok, például a szén esetében azonban ez a feladat kizárólag a tagállamokra hárul.

6.4

Az Európai Unió jogalkotói és egyéb hatáskörökkel rendelkezik az energiapolitikában, ezért közvetve vagy közvetlenül befolyása van a tagállamok energiaszegénységi helyzetére. Ezért fontos, hogy az EU saját hatáskörén belül fellépjen, és politikákat dolgozzon ki.

6.5

Az Európai Bizottság javaslatot tett az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartájára (COM(2007) 386 végleges, valamint az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalása (P6 – TA(2008)0306)). Az EGSZB erről már véleményt nyilvánított, (2) kijelentve, hogy kötelező érvényű jogi eszközre lenne szükség, amely garantálná a polgárok jogait, amint az más területen már megtörtént. (3) Az Európai Bizottság visszavonta a chartát, és annak néhány pontját beépítette a harmadik csomagba, abból a megfontolásból, hogy így hatásuk nagyobb lesz (lásd például a 2009/72/EK irányelv 7. és 8. cikkét).

6.6

Véleményünk tárgyához kapcsolódóan emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy „A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel” (34. cikk), valamint azt, hogy biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét (38. cikk).

6.7

Az EGSZB megismétli, hogy el kell ismerni az egyetemes szolgáltatás biztosítását, a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését, a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő, az energiaszegénység veszélye által fenyegetett rétegek védelmét (például a kritikus időszakokban megtiltva a szolgáltatás kikapcsolását), a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, valamint az elérhető és a különböző szolgáltatók által alkalmazott árak összehasonlíthatóságát és átláthatóságát. (4)

6.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a decentralizált energiatermelés bizonyos esetekben előnyös lehet a fogyasztóknak – köztük a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek is –, mivel: