16.5.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/89

1.1.1

A 2005-ös év fordulatot jelentett az Európai Unió és Moldova közötti kapcsolatokat illetően. Azzal, hogy elfogadták az EU–Moldova cselekvési tervet (2005–2008), EU-delegációt létesítettek a fővárosban és kijelöltek egy főképviselőt a Dnyeszteren túli (transznisztriai) területi konfliktussal kapcsolatos tárgyalásokhoz, egyértelműen javultak a partnerségi és együttműködési megállapodás megvalósításának feltételei. Ebben az összefüggésben az EGSZB-nek ez az EU és Moldova közötti együttműködés témájában írott első véleménye arra törekszik, hogy a civil társadalom szerepét ösztönözze, hogy ezáltal erősítse e kezdeti lendületet, valamint hogy a közeljövőben kezdeményezéseket tartalmazó közös menetrendet készítsen.

1.1.2

Egy az Európai Unió és Moldova közötti megerősített együttműködés csak a közös értékek kölcsönös megértésén alapulhat, különösen ami az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, a mindenki felé nyitott demokratikus társadalom iránti elkötelezettséget és a civil társadalmi partnerek függetlenségén alapuló párbeszéd elvének elfogadását illeti. A civil társadalom a moldovai identitás jövőjének alapja. Ez az öntudat egy kultúrák és nyelvek találkozásánál elterülő térségben felhalmozott emberi értékekre támaszkodik. Az ilyen értékek hatalmas előnyt jelentenek.

1.1.3

Le kell szögeznünk, hogy Moldovában – a Független Államok Közösségéhez tartozó, ugyanazon történelmi tapasztalatokkal rendelkező többi országhoz hasonlóan – a független civil társadalmi szervezeteknek nincsenek hagyományaik és tapasztalatataik. Ugyanakkor a folyamatban lévő változások tekintetében az EGSZB úgy ítéli meg, hogy feltétlenül szükséges kapcsolatokat létesíteni annak érdekében, hogy meg lehessen találni azokat a partnereket, akik – a közös értékek tiszteletben tartása mellett – nyitottak egy rendszeres és előretekintő kapcsolat kialakítására.

1.1.4

Az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy az EU–Moldova cselekvési tervnek (1) a szomszédsági politikán belüli sikeressége nagyban függ attól, hogy mennyire sikerül felsorakoztatni a civil társadalmat a megvalósítás mellett és bevonni annak kivitelezésébe. Kívánatos lenne tehát, hogy az Európai Bizottság adjon egyértelmű jelzést: javasoljon kritériumokat, folyamatokat és eszközöket a civil társadalom jobb bevonásának lehetővé tételéhez. Mindamellett az EGSZB üdvözli a chișinăui európai delegációnak a moldovai civil társadalommal való kapcsolatépítése érdekében tett erőfeszítéseit. Ez előnyös feltételt teremt arra, hogy a civil társadalom képviselőit formálisan is bevonják 2008 áprilisában a cselekvési terv kiértékelésébe, valamint a megerősített partneri együttműködés következő szakaszába.

1.1.5

Az EGSZB rendszeres és előretekintő kapcsolatok kialakítását javasolja a moldovai civil társadalommal. Ennek kezdeteként kapcsolatainkat strukturálni kell. 2008-ban érdemes lenne ehhez kapcsolódóan konferenciát szervezni, amelyet egy előzetes küldöttség készítene elő, hogy meghatározza, melyek azok a partnerszervezetek, amelyek készek működésük átláthatóvá tételére. Ennek a helyi és regionális szereplőket is felsorakoztató rendezvénynek a célja egy munkaterv közös kidolgozása lesz az alábbiakban kifejtett javaslatok alapján:

Egy ilyen munkaterv megkívánja az Európai Unió programjainak pénzügyi elkötelezettségét a civil társadalom kezdeményezései iránt.

1.1.6

A 2008-as, a moldovai civil társadalom képviselői részvételével megrendezett konferencia mérlege szerint új kezdeményezéseket kellene indítani, valamint az „EGSZB szomszédsági csoport” munkájának keretén belül folytatni kellene a progresszív eljárásmódon alapuló kapcsolatokat, azaz kapcsolataink során ügyelünk a jó kormányzás és a fenntartható fejlődés lényegét alkotó elvek figyelembevételére. Ennek az ösztönző intézkedésnek az alapját a „GSP plusz” megállapodásban már meghatározott elvek képeznék:

1.1.7

Így az Európai Uniónak ösztönző szerepe lenne abban, hogy a moldovai civil társadalom szervezetei hozzájáruljanak a függetlenséggel, a képviselettel és az átláthatósággal kapcsolatos európai normákhoz való felzárkózáshoz. Az Európai Bizottságnak a nemzeti cselekvési terv minden helyzetjelentéséhez ki kellene dolgoznia egy speciális, az alapvető jogok – köztük a szervezkedési jog, a szólásszabadság és a szakszervezeti jog gyakorlása – tiszteletben tartásának szentelt részt.

1.1.8

Az EGSZB számára a hangsúlyok afelé tolódnak el, hogy a moldovaiak fokozatosan vegyék át a nemzetközi vagy európai intézmények által a rendelkezésükre bocsátott eszközöket és szakértelmet. Az EGSZB támogatja az Európa Tanácsnak a civil társadalomhoz intézett sürgető felszólítását a korrupció elleni harcra (az elvet a GRECO (4) javaslata tartalmazza). A nagyszabású bűnözés elleni küzdelemben határokon átnyúló együttműködésre szólít fel.

1.1.9

Az EGSZB helyesli az európai és nemzetközi támogatóknak a tevékenységeik összehangolása érdekében való egyeztetésre vonatkozó kezdeményezését. Az alapvető szociális szolgáltatásokat támogató, kiemelt fontosságú intézkedéseket javasol ezeknek a szegénységet csökkentő programoknak a keretében, különösen hangsúlyozva az életkörülmények javítását az árvaházakban, az antiretrovírusos gyógyszerek árának csökkentését, és az emberkereskedelem áldozatainak a társadalomba való újbóli beilleszkedésének segítését.

1.1.10

A 2007-es év nyarának hosszan tartó aszálya nehéz helyzetbe sodorta az országot, mert a rossz betakarítási hozamok fizetésképtelenséget és nagyfokú eladósodást vontak maguk után. A kormány nemzetközi élelmiszersegélyt és a FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) technikai támogatását kéri. Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban tevékenykedő civil szervezetekkel kapcsolatot létesítsen. Az Európai Bizottság rövid távon 3 millió euró értékű humanitárius segélyt különített el a legsúlyosabban érintett országok vidéki területei számára.

1.1.11

Az EGSZB kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy legyenek közös projektek és hálózatok a moldovaiak között, beleértve a transznisztriai területeken lakók szervezeteit is. Az EGSZB arra biztatja az EU-t, hogy folytassa erőfeszítéseit a transznisztriai konfliktusnak a területi egységet megőrző megoldása érdekében, illetve továbbra is nyújtson segítséget a határőrizeti feladatokban (EUBAM).

1.1.12

Az EGSZB javasolja, hogy támogassák a demokratikus gyakorlatok cseréjét a civil társadalom szervezetei között, megismertetve moldovai kapcsolatainkat az EGSZB interneten (többek között román nyelven is) elérhető kiadványaival és a nemzeti GSZT-knek a CES linken keresztül nyomon követhető munkájával. Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamok (különösen Románia és Bulgária) nemzeti GSZT-it és az AICESIS-t (5), hogy működjenek együtt a moldovai társadalomnak az európai civil társadalom eszközeivel és gyakorlataival való megismertetésében.

1.1.13

Az EGSZB szeretné, ha javulna a moldovai civil társadalom részvétele a Nyugat-Balkánnal és a fekete-tengeri régióval folytatott párbeszédben, többek között azáltal, hogy a közeljövő e stratégiai fontosságú térségében régiók közötti és határokon átnyúló együttműködés valósul meg. Az Európai Unió és Moldova közötti együttműködés egy a közeli országokkal, különösen Oroszországgal való megszilárdított kooperáció keretében jön létre.

2.1

Az egy főre jutó körülbelül 1 000 dolláros GDP-jével Moldova az európai földrész legszegényebb országa és az egyetlen a térségben, amely a Világbank „alacsony jövedelmű országok” besorolása alá tartozik. A moldovai népesség csökkenőben van (2004-ben kevesebb, mint 4 millió lakos); ez (különösen a férfiak körében) a halálozási arány növekedése, a születések számának csökkenése és a jelentős népességvándorlás következménye.

2.2

A szegénység 1999 és 2005 között drámai méreteket öltött; és bár ezután javult a helyzet, ma még mindig a lakosság magas arányát – átlagosan közel 30 %-át – sújtja. A javulás nem egyenletes; ez olyan abszolút mértékben (napi 2 dollár) elszegényedett területek kialakulásához vezet, ahol nagy arányban gyermekek és idősek laknak. A szegény lakosok aránya a vidéki területeken és a kisvárosokban még mindig 40–50 %.

2.3

A gyerekek még mindig túl nagy számban vannak kitéve a kizsákmányolásnak az állandó lakhely hiánya, a gyermekmunka, az emberkereskedelem és a prostitúció miatt. A szegénység ilyen foka jelentősen közreműködött az úgynevezett „társadalmi árvák” jelenségének elterjedésében is: ez azt jelenti, hogy a gyermekeket a nevelésüket finanszírozni nem képes családjuk árvaházba adja.

2.4

A nőket a rosszabb szociális helyzetükből kifolyólag különösen sok megkülönböztetés éri. Körükben nagyobb arányú a munkanélküliség, a képzettség hiánya, az alacsony fizetési színvonal és a mezőgazdaságban végzett időszakos munka. A férfiaknál jobban ki vannak téve az elszegényedés kockázatának, különösen a szociális (egészségügyi, oktatási és családi) juttatások és a nyugdíjszint csökkenése miatt. Mindez arra készteti a nőket, a családanyákat, hogy illegális vagy veszélyes ajánlatokat fogadjanak el, kitéve magukat az emberkereskedelem veszélyeinek. Az áldozatok többsége munkakereső fiatal nő.

2.5

2004-ben Moldova elfogadott egy a növekedést és a szegénység elleni küzdelmet célul kitűző programot, amelyet a Világbank, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (PNUD) és más adományozók is támogatnak. 2006 decemberében a különböző adományozó pénzügyi intézmények és az EU együttműködésbe kezdtek, ami példaértékű módszer a feltételek kezelésének egységessé és hatékonnyá tételében, és elkötelezték magukat egymilliárd euró összegű adománynak és kölcsönnek az elkövetkező négy év során való folyósítása mellett.

2.6.1

Moldovában az 1990-es évek folyamán, a gazdasági összeomlással párhozamosan jelentősen romlott a munkaerő-piaci helyzet. Az 1998. augusztusi orosz válság következményeként a foglalkoztatási szint meredeken csökkent, és csak 2003-tól indult újra növekedésnek. Így a munkanélküliségi ráta az 1999-es 11 %-ról 2006 végére a nyilvántartott aktív népesség 7,4 %-ára csökkent. A foglalkoztatottak körülbelül 35 %-a bejelentetlenül dolgozik (7).

2.6.2

Noha a valós bérek továbbra is növekednek, a középszint nagyon alacsonyan marad, 2006-ban ez 129 dollárnak (8) felelt meg. Mindamellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a más forrásból származó jövedelmeket. Egyrészt bizonyos források szerint a családok nagy hányada kap kivándorolt rokonától devizát, másrészt pedig továbbra is jelentős a be nem jelentett munkahelyek aránya: a hivatalos statisztikai hivatal szerint több mint 200 000 munkavállaló (vagyis az aktív népesség 15 %-a) dolgozik be nem jegyzett vállalkozásokban, a hivatalosan (különösen az építőiparban, mezőgazdaságban és az erdészetben) működő vállalatok személyzetének pedig 35 %-át nem jelentik be a munkáltatók.

2.6.3

Sok moldovai állampolgár hagyta el az országot – többségük illegálisan – külföldi munkavégzés céljából. Ez a részben szezonális vándorlás, amelyben a becslések alapján mintegy egymillió felnőtt vesz részt, a munkaerő-állomány körülbelül 30 %-át érinti. A népességvándorlási hullám negatív következménye például a humántőke elveszítése és annak a szociális védelem finanszírozására gyakorolt hatása. Tekintettel a szegénység színvonalára, a munkavégzési célú kivándorlás valószínűleg a következő években is realitás marad.

2.7.2

A kilencvenes években a moldovai GDP súlyos összeomlását olyan külső okokra lehetett visszavezetni, mint a piacok elvesztése, az energetikai függőség, a képzett személyek kivándorlása, valamint Transznisztria ipari régiójának leválása.

2.7.3

Annak ellenére, hogy 2000 óta a növekedés újbóli beindulása érzékelhető (a növekedés éves szintje eléri a 6–8 %-ot), a gazdaság továbbra is nagyon sebezhető marad (4 %-os növekedés 2006-ban), és a tendencia 2007-ben nagy valószínűséggel még gyengébbé válik. E lelassulásnak a legfőbb oka, hogy a gáz árát 2006-ban a Gazprom gázszolgáltató megduplázta.

2.7.4

A moldovai elnök európai irányultsága láttán Oroszország politikai nyomás gyakorlására használta fel azt a határozatát, amely megtiltotta a moldovai bor behozatalát saját piacára. 2006-ban Moldova elvesztette az exportból származó bevételeinek egyik fő forrását (a moldovai bor az export 35 %-át teszi ki, amelynek 85 %-a az orosz piacra kerül).

2.8.1

Moldovát továbbra is túlnyomórészt a mezőgazdaság határozza meg. Az élelmiszeripari szektor az ország GDP-jének a 30 %-át (9) és az export jelentős részét (65 %) termeli, a családi agrárvállalkozások pedig a városok és a vidék önellátásának meghatározó részét biztosítják. A mezőgazdasági élelmiszeripar szintén fontos helyet foglal el a gazdaságban. A termés minősége és mennyisége befolyásolja a könnyűipart megelőző és követő ágazatokat (vegyi műtrágyák, üvegek, csomagolóanyagok).

2.9.1

E súlyos recesszió után meg kell állapítanunk, hogy a néhány pozitív gazdasági eredmény nem a gazdaság újraépítésének köszönhető, hanem a külföldre dolgozni távozott moldovaiak tömeges devizainjektálásának (a moldovai GDP 30 %-a): 600 000 és egymillió közé tehető a Nyugat-Európában (19 %-uk Olaszországban) vagy Oroszországban (60 %-uk) munkát vállalók száma, akik 2006-ban egymilliárd eurót utaltak országukba.

2.9.2

A beruházások számára kedvező körülmények hiányában ezeket a befizetéseket nem használják fel új gazdasági tevékenységek finanszírozására. A tőkebeáramlás az ingatlanpiacon dráguláshoz, az importcikkek nagyfokú keresletéhez, végül pedig inflációs feszültségekhez vezet.

3.1.1

Moldova az ENSZ emberi fejlettségi mutatóján 2006-ban a 114. helyet foglalta el, és ezzel az európai államok között a legutolsó, de az egykori szovjet utódállamok között is az utolsó helyek egyikén áll.

3.1.2

A média függetlenségének, az emberi jogok tiszteletének hiánya és a jogrendszer működésével kapcsolatos problémák gátat szabnak a moldovai polgárok kezdeményezéseinek és a civil társadalom szerveződési képességének.

3.1.3

Az Európa Tanács nemrégiben készült jelentése (2007. szeptember) (10) a média függetlenségét emeli ki mint az egyik legfontosabb kérdést. A szólásszabadságról szóló jogszabály reformja fontos ugyan, mégsem elég ennek a szabadságjognak a gyakorlatban való biztosításához. A semlegesség és az etikusság is az újságírói szakma szükséges feltételei közé tartozik. Ehhez az szükséges, hogy a politikai erők ne gyakoroljanak rájuk nyomást, különösen az audiovizuális médiában ne.

3.2.1

A szervezett bűnözés a biztonság leglényegesebb problémája, amely az intézmények működését és a beruházásokat akadályozza. A bűnözők tevékenysége rendkívül káros: az adófizetés kikerülésére bíztat, csempészetre és korrupcióra ösztönöz. A Transparency International által felállított globális korrupciós indexen Moldova 2006-ban a 81. a rangsorban és a tízes skálán 3,2-es minősítést kapott, amely megfelel a nagyon korruptnak tekintett országok értékelésének. A kevéssel jobb helyezés a kormánynak és a civil társadalomnak azt a szándékát díjazza, hogy felveszik a harcot a korrupció ellen.

3.3.1

Az EGSZB felkéri a moldovai hatóságokat, hogy vegyék figyelembe a nemzetközi megfigyelőknek (az EBESZ mintegy százfős választásmegfigyelő küldöttségének) a 2007. júniusi helyi választások alkalmával készített következtetéseit mindazon problémák orvoslása érdekében, amelyek a választás európai normái tekintetében kívánnivalót hagynak maguk után, hogy a 2009-ben esedékes törvényes választásokra demokratikusabb feltételek mellett kerüljön sor.

3.3.2

Az Európa Tanács jelentései bátorítják Moldovát – különösen a független és hatékony igazságszolgáltatásért, a médiapluralizmusért, valamint a helyi demokrácia megszilárdításáért tett – erőfeszítései folytatására. Moldova regionális projektek keretében 2002 és 2004 között, illetve 2007 óta újra az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) támogatásában részesül. Az EIDHR a demokrácia fejlődését, valamint az emberi jogokat ösztönző civil társadalmi kezdeményezéseket támogatott.

3.4.1

Az Oroszország támogatását élvező és az orosz hadsereg kontingensét befogadó Transznisztria továbbra is feszültség és bizonytalanság forrása az EU külső határainál, továbbá a régió geopolitikai kirakós játékának egy darabja.

3.4.2

Az EU cselekvési tervének fontos pontját alkotja, hogy megoldást találjanak Transznisztria különválásának politikai rendezésére. Az EU több figyelmet szentel ennek a kérdéskörnek, amióta Románia és Bulgária csatlakozott az Unióhoz, és amióta ezáltal Moldova az EU közvetlen szomszédjává vált. E tekintetben az EU 2005-ben megerősítette elkötelezettségét és különképviselőt (2007 márciusától MIZSEI Kálmán) nevezett ki, aki az ún. „5+2” típusú tárgyalásokon megfigyelői státusszal rendelkezik. A tárgyalások jelenleg holtpontra jutottak.

3.4.3

Egyébiránt ez az övezet a szervezett bűnözés központjának tekinthető (fegyverkereskedelem és stratégiai eszközökkel való kereskedés, pénzmosás, kábítószer- és emberkereskedelem), amely éppúgy kedvez a helyi bűnszervezeteknek, mint oroszországi, ukrán vagy más országbeli csoportoknak.

3.5.1

Az ukrán felségterület által körülvett ország bonyolult viszonyban áll Ukrajnával a transznisztriai konfliktus, valamint az EU és Oroszország kapcsolata miatt, így ezt a helyzetet illetően moldovai bonyodalomról beszélhetünk. Moldova az illegális kereskedelem tranzit- és kiindulási országa egyszerre, mivel a moldovai határok nagyon porózusak, és az odesszai kikötőn keresztül a Fekete-tengerhez való kijutást lehetővé teszik.

3.5.2

Az ukrán és moldovai elnökök közös kérésére az EU által 2005 decemberében indított határőrizeti segítségnyújtó misszió jelentős lépést jelentett az ország stabilizálásában és a csempészet elleni harcban. Csaknem száz, 17 EU-tagállamból érkező vámos és határőr figyeli és segíti moldovai és ukrán kollégáik munkáját, így jelentős nyomást gyakorol Transznisztria önmagát függetlenné nyilvánított kormányára Ez a misszió erőfeszítéseit kétes személyekre, illetve kockázatos területekre összpontosítja, és néhány sikert már elkönyvelhetett.

3.5.3

2006 novemberében a misszió eszköztárát automata információcsere-rendszerrel gazdagították, hogy a határőrizetet hatékonyabbá tegyék. A közelmúltban a misszió tevékenységét 2009 novemberéig meghosszabbították. Az EGSZB amellett foglal állást, hogy folyamatosan biztosítsák ezt a határt.

4.1.1

Ebben a politikailag és gazdaságilag nehéz kontextusban a körülmények nem kedveztek a civil társadalom tevékenységeinek. A nemzeti vagy helyi szintű civil társadalmi szervezetekben való tevékenykedésre potenciálisan kapható férfiak és nők száma jelentősen lecsökkent, különösen a kivándorlás miatt, ami főként a jó képzettségi szinttel rendelkező fiatal felnőttek körében elterjedt. Az állami szervek csak eseti kapcsolatot tartottak fenn e szervezetekkel. Az adminisztratív struktúrák központosítása gátolta a társadalmi mozgalmak fejlődését. Összefoglalva: a paternalizmus, amely a társadalomban mélyen gyökeredzik, a lakosság jólétét elsősorban az állam felelősségi körébe utalja. Az elnök funkciója nyilvánvalóan testesíti meg a társadalom nagy részének azt az óhaját, hogy erős ember irányítsa őket.

4.1.2

A politikai pártok státusza kivételével nem esik említés az alkotmányban a civil társadalmi szervezetekről és a gyülekezési jogról. Ugyanakkor a szakszervezetek létrehozásáról és az abba való belépésről szóló jog (42. cikk), valamint az egyesülés szabadságának elismerése (40. cikk) szerepel benne. A civil szervezetek működésének feltételei a közszervezetekről és alapítványokról szóló törvény (1997) elfogadásával javultak. A gyakorlatban tanúi lehettünk egyrészt az állami struktúrában feladatot ellátó személyek és a kormányzó párt tagjai, másrészt pedig a gazdasági és politikai érdekeket képviselő szervezetek közötti ellentmondásnak.

4.1.3

Különösen az Európa Tanács megfigyelőinek véleménye (11) szerint az igazságszolgáltatási rendszer jogszabályozását azért reformálták meg, hogy biztosítsák általában a jogok, és főként a civil társadalomra vonatkozó jogok tiszteletben tartását. Mindazonáltal a moldovai helyzetet az Európa Tanács továbbra is figyelemmel kíséri majd, kiváltképp az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének garantálása érdekében.

4.2.1

Különböző források igazolják, hogy a civil szervezetek száma jelentősen megnövekedett. Az EGSZB tanulmánya 2004-ben mintegy 3 000-re becsülte a szervezetek számát, 2007-ben ez meghaladja a 7 000-et (13), bár a PNUD tanulmánya pontosítja, hogy az összes civil szervezetnek az „54 %-ával nem lehet felvenni a kapcsolatot”. Ezek szerint a becslések szerint jelenleg a bejegyzett szervezetek alig 20 %-a tekinthető működőnek. Ezen túlmenően megállapítható, hogy a helyi és regionális szinten működő civil szervezetek száma is növekedett, a transznisztriai régiót is ideértve.

4.2.2

Földrajzilag a civil szervezetek továbbra is főként Chișinău, a főváros környékén összpontosulnak, noha ez a tendencia viszonylag csökken: „Az elmúlt négy évben a bejegyzett civil szervezetek 67 %-a nemzeti, 82 %-uk pedig helyi szinten telepedett le”  (14). A civil szervezetek tevékenységi területei a moldovai társadalom minden kategóriájára kiterjednek, de elsődleges tevékenységeik gyakran a külső adományozók felé orientáltak.

4.2.3

Látszólag még mindig kevés kapcsolat van a munkavállalói és munkaadói szervezetek, valamint a különböző érdekű civil szervezetek között. Ez a kölcsönös félreismerésnek és gyanakvásnak tudható be. Transznisztria kivételt jelent, ahol néhány civil szervezet és üzletemberek egy csoportja között kapcsolatok szövődtek.

4.2.4

Az EU és Moldova között 2005-ben életbe lépett cselekvési terv új lendületet hozott a civil társadalom számára – különösen az egyesületek területén –, hogy számos projekt annak ellenére megvalósuljon, hogy a terv előkészítését nem előzte meg konzultáció.

5.1.1

Az Eurochambre-ral kapcsolatban álló Kereskedelmi és Iparkamara (KIK) 1999 óta a vállalatok legfontosabb képviselője. Valamennyi ágazat több mint 1 500 vállalatát képviseli. A moldovai KIK már nem foglalkozik a FÁK-on belül forgalmazott termékek számára származási bizonyítvány kibocsátásával és az EU-ba irányuló exportot sem ellenőrzi: azóta a vámhivataloktól függ, hogy az export jogosult-e az általános preferenciarendszerre (GSP). A kereskedelmi kamara ma mindenekelőtt a vállalatok számára nyújt szolgáltatásokat. A KIK különösen a moldovai termékek exportjában és külföldi vállalatok közreműködésével vegyes vállalatok létrehozásában segédkezik. Számos szolgáltatást kínál vállalatok részére (15). Az ILO-n belüli hivatalos képviselethez tartozik, és egy európai tájékoztató központot is magában foglal. Vasile Petru Tarlev, a 2001 óta hivatalában lévő miniszterelnök korábban fontos tisztséget töltött be a moldovai KIK-ban. A 30 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató kis- és középvállalkozások külön egyesületbe tömörültek, amely pénzügyi és szervezési tekintetben szoros együttműködésben áll a KIK-val.

5.1.2

A Nemzeti Munkaadói Szövetség jelenleg szintén részt vesz Moldovának az ILO nemzetközi konferenciáin való képviseletében, valamint a moldovai elnökség által összehívott szociálpolitikai találkozókon a munkaadók érdekeit képviseli. 2006-ban a kormány engedélyezte, hogy a munkaadói szervezetek tagdíját le lehessen vonni az adóalapból, ezzel helyt adott az ILO által benyújtott panasznak.

5.1.3

A szociális partnerek három új nemzeti szintű és tizenegy ágazati és helyi szintű kollektív megegyezést kötöttek. Valós hatásuk a szociális párbeszédben korlátozott, mivel a KIK – még ha az IOE el is ismeri – elsősorban továbbra is a vállalatok szolgálatában álló kereskedelmi kamara marad.

5.2.1

2000-ig Moldovában a munkavállalók érdekeit a „Moldovai Köztársaság Szakszervezeteinek Általános Szövetsége” (FGSRM) képviselte, amely egy 1990-ben, a Szovjetunió szakszervezeteinek mintájára alakult egységszövetség. Ez a formáció 2000-ben konföderációra változtatta nevét, így elnevezése a Moldovai Köztársaság Szakszervezeteinek Konföderációja (CSRM) lett. Belső feszültségek jelentkeztek a szervezeten belül, amelyek a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások, a moldovai és orosz ajkú lakosság, valamint a nemzeti jobboldal és a kommunista párt szembenállásából adódtak. 2000-ben bizonyos számú szakmai szövetség – 14 ipari szövetség, valamint a kultúra és közigazgatás területéről néhány – kilépett a CSRM-ből és egy új konföderációt alapított CSL SOLIDARITATEA néven. A CSRM vezetőségének lemondását követően a szervezet Petru Chiriac személyében új vezetőt választott. Az egyesítési kísérlet a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (a korábbi Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Konföderációja – ICFTU) – amelynek a CSRM 1997 óta a tagja – közvetítése ellenére lehetetlennek bizonyult. Ennek okai: személyes nézeteltérések, de a szakszervezeti örökség megosztásáról szóló vita is, és mindenekelőtt politikai nézetbeli különbségek a moldovai ajkú pártokhoz, a jobboldalhoz, a keresztény-demokratákhoz, valamint a demokratákhoz közelebb álló CSRM és a nagyrészt orosz ajkú, a kezdetektől a kommunista párthoz közel álló SOLIDARITATEA között.

5.2.2

A szakszervezetek megosztottsága tovább fokozódott 2001-ben, amikor a kommunista párt megnyerte a választásokat és a vezetőjét, Vladimir Nicolae Voronint választották meg a köztársaság elnökének. A SOLIDARITATEA választása, hogy a szociális előnyök elérése érdekében együttműködő magatartást tanúsít, valamint a CSRM követelőzőbb és kritikusabb hangú kötelezettségvállalása zavart keltett az állam és a két szakszervezet közötti kapcsolatban. A kormány a kommunista párti és az adminisztrációban dolgozó összeköttetőik segítségével arra a döntésre jutott, hogy szisztematikusan előnyben fogja részesíteni a SOLIDARITATEA szövetséget, a CSRM-et pedig gyengíti majd.

5.2.3

Az állami hatóságok ismétlődő és rendszeres beavatkozásának hatására a CSRM a korábbi ICFTU, valamint szakmai szervezetek (UITA és ISP) támogatásával 2004 januárjában panaszt nyújtott be a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottságához (CFA). Időközi jelentésében, 2006-ban a CFA azt kérte, hogy folytassanak független vizsgálatokat a panaszos által beterjesztett különböző túlkapásokról, továbbá megjegyezte, hogy Moldovának nem állt rendelkezésére olyan mechanizmus, amely a szakszervezeti jog megsértését elrettentő módon szankcionálhatta, valamint így az idevágó nemzetközi normák tiszteletben tartását biztosíthatta volna. Az ILO elnökségének missziójára 2005-ben került sor. A Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége 2005-ben, a Moldovához rendelt általános preferenciarendszer keretén belül, kritikai jelentés formájában felhívta az Európai Bizottság figyelmét az országban uralkodó helyzetre. Moldova kormánya mind a mai napig egyetlen intézkedést sem hajtott végre annak érdekében, hogy törvényi kötelezettségének eleget tegyen, sem hogy a CFA ajánlásainak megfeleljen. A moldovai hatóságok szemében a CFA panaszában összegyűjtött számos eltérés ellenére a helyzetet a két szakszervezet versengéseként összegezték.

5.2.4

A hatóságok a gyakorlatban egyre nyitottabban – lásd: Vladimir Nicolae Voronin elnök 2005-ös beszéde a SOLIDARITATEA kongresszusán – szólítottak fel a szakszervezeti egység helyreállítására. 2005–2006 óta a két szervezet erőviszonya fokozatosan felcserélődött (2001-ben a CSRM 450 000 tagjának, a SOLIDARITATEA pedig 200 000 tagjának érdekeit képviselte). 2006-ban a SOLIDARITATEA egyértelműen a legreprezentatívabb szervezetté vált. 2007 júniusában egy kongresszus újraegyesítette a két szervezetet. A Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (CSI) már tudomásukra hozta, hogy nem szándékozik a CSRM tagságát átruházni az új „újraegyesített” szervezetnek. Az új CSRM-nek előbb bizonyítania kell a hatóságoktól való függetlenségét és egyértelműen ki kell nyilvánítania az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalási szabadság elveivel szembeni kötelezettségvállalását.

6.1.1

Moldovában – az 1991-es függetlenné válása óta – a helyi és országos szinten tevékenykedő, hivatalosan bejegyzett civil szervezetek száma mintegy 2 800-ra nőtt. Számos, az állami nyilvántartásba bejegyzett civil szervezet, különösen azok, amelyeket gazdasági szereplők vagy hatóságok hívtak életre, ideiglenes, az átmeneti időszak elején végrehajtandó feladattal rendelkezett. Ezért nem lehet őket a civil társadalomtól független szereplőknek tekinteni. Azokra a szervezetekre is tekintettel kell lenni, amelyek 2001 óta, az ellenzékkel társulva a kommunista kormány elleni nagy tüntetések szervezésében részt vettek.

Más átalakulóban lévő országokhoz hasonlóan a civil szervezetek tevékenysége a fővárosra koncentrálódik, annak érdekében, hogy a helyi vezetőkre hatást gyakoroljanak. A politikai színtéren egyre nő a megpróbáltatások száma, amelyeknek a civil szervezetek – különösen az olyan új cselekvési területeiken, mint az ifjúságpolitika, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem – ki vannak téve. Transznisztriában a tevékenységeiket a politikai irányítás erősen korlátozza.

6.1.2

Néhány jelentős tőkealapítvány (Soros, USAID, Eurasia, Hebo, British Peace Building) az oktatás, a kultúra, valamint az emberi jogok területén nyújt támogatást.

6.1.3

Az ifjúsági szervezetek, amelyeknek a toborzási bázisa a növekvő kivándorlás hatására szűkül, kormányuktól olyan Európa felé forduló politikát várnak el, amely a nagy megnyilvánulásokon túlmutat. Az EU-tól csereprogramokban való részvételi lehetőséget remélnek. A civil társadalom legtöbb képviselője szerint a jövőbeli közösségi segélyprogramok megtárgyalásába és végrehajtásába nem kizárólag a kormányt, hanem a működő civil szervezeteket is be kellene vonni (ahogy az a TACIS program esetében történt).

6.2.1

A legutóbbi, 2005-ös választás során mintegy 200 civil szervezet első alkalommal alkotott egységes és független koalíciót, amely az országban választásmegfigyelő kampányt hajtott végre. Ez a nagy ismertséggel és a médiában befolyással bíró „Civil Koalíció 2005” (16) a 2007-es választások során újra az előtérbe került azzal, hogy hozzájárult a lakosság körében a civil szervezetek hitelességének növeléséhez.

6.2.2

A civil szervezeteket Moldovában sematikusan három kategóriába lehet sorolni. Az első kategóriába a nagy, jó felszereltséggel rendelkező és ismert, a fővárosban megtelepedett, illetve nemzetközi hálózatok (17) részét képező szervezetek tartoznak. A második kategória azokat a nagyszámú, kevésbé fejlett civil szervezeteket tartalmazza, amelyek gyakran „egyszemélyes vállalkozások”, gyenge cselekvési képességgel rendelkeznek, viszont pénzügyi források után kutatnak. A harmadik csoportot az a néhány „Gongos” (kormányzat által működtetett civil szervezet) alkotja, amelyeket – más országokhoz hasonlóan – teljes mértékben az adott ország kormányzata hoz létre és finanszíroz.

6.2.3

Transznisztriában a „Gongos”-ok csoportja mindenütt jelen van, mivel Igor Nikołajewicz Smirnow kormánya a civil társadalomban továbbra is olyan szövetségeseket szerez magának, amelyek stratégiáját támogatják és hatalmon maradását szolgálják. Egy cseh eredetű, egy civil szervezet által nemrég készített tanulmány két másik kategóriát is felállít a 900 transznisztriai civil szervezetnek (18): hagyományos szervezetek, mint például a munkásmozgalmak, nők és fiatalok szervezetei; valamint kisebb, a Chișinăuval való kapcsolatra nyitott, nemzetközi hálózattal rendelkező civil szervezetek. Közülük néhány amellett dönt, hogy bejegyzését kéri a moldovai hatóságoknál és így részesülhet az európai támogatásokban.

6.3.1

2005 óta a kormány különböző minisztériumai a civil társadalom egy részével – az alábbi keretek között – párbeszédet kezdtek, illetve a már meglévőket megerősítették: havi rendszerességgel tartanak tanácskozást a Külügyek és az Európai Integráció Minisztériumában, 2006 áprilisában pedig országos konferenciára került sor, amely 18 következtetést fogalmazott meg a kormányzat és a civil társadalom közötti együttműködés javítása érdekében. Ezzel egyidejűleg más minisztériumok is – különösen az Igazságügyi, a Mezőgazdasági és a Pénzügyminisztérium – rendszeres kapcsolatban álltak a civil társadalom részvevőivel. Több projekt van folyamatban, kiváltképp a PNUD keretén belül, amelyek célja a regisztrációs eljárások könnyítése és számos civil szervezet bizonytalan anyagi helyzetének javítása.

6.3.2

A moldovai parlament az elnöke, Marian Lupu ösztönzésének hatására 2006 óta „a parlament és a civil társadalom közötti együttműködés koncepcióját” folytatja, amely meglehetősen ambiciózus célokkal rendelkezik, és számos olyan együttműködési mechanizmust és formát javasol, mint például a „folyamatos online konzultáció”, az ad hoc ülések, a parlamenti bizottságok általi hivatalos meghallgatások és egy évente megtartott konferencia.

6.3.3

Két éve több civil szervezet arra törekszik, hogy ténylegesen részt vegyen az EU mellett a cselekvési terv – különböző tevékenységi területeinek – végrehajtásában, ösztönzést pedig különösen a román és ukrán szomszédaik pozitív tapasztalataiból nyernek. Ezeket a lépéseket az Európai Parlament is bátorítja, amely 2007 májusában jelentést fogadott el.

6.3.4

A szakmai kapcsolatokat illetően nem meglepő, hogy a szociális párbeszéd Moldovában lassabban halad előre. A korábbi Kollektív Tárgyalások Köztársasági Bizottsága inkább a máshol meghozott döntések tájékoztató helyeként működött, mint a konzultáció és a párbeszéd valódi tereként. A partnerek nem befolyásolhatták ennek a bizottságnak a napirendjét, így arra sem volt mód, hogy a panaszokat megvitassák, vagy hogy a CFA ajánlásainak eleget tegyenek. A bizottság nem rendelkezett saját titkársággal, sem regionális vagy ágazati szintű decentralizált struktúrákkal. Egyébiránt jelezzük, hogy az FGSRM különböző együttműködési programokat fejlesztett ki a transznisztriai konföderációval, a korábbi ICFTU és európai szakszervezeteknek támogatásával.

6.3.5

2006-ban a kollektív szerződések nemzeti bizottságának, valamint ágazati és területi albizottságainak felállításáról, illetve működéséről törvényt fogadtak el. E nemzeti bizottságnak 18 tagja van, amelyek közül 12-t a szociális partnerek neveznek ki.