16.5.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/66

1.1

A nemzedékek közötti szolidaritás elve az európai szociális modell egyik strukturális kulcstényezője, és a demográfiai egyenlőtlenségek következményeinek tükrében olyan új kötelezettségvállalást és új megoldásokat kíván meg, amelyek lehetővé teszik megerősítését a szükséges új pénzügyi egyensúly keretében. Ezért a nemzedékek közötti szolidaritás elvének fenntartása a hatóságok aktív megközelítését és a különböző társadalmi szereplők vezető szerepét kívánja meg a különböző szinteken a családok, fiatalok és minden önellátásra képtelen személy számára a minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások, illetve a nyugdíj- és a szociális biztonsági rendszerek tartósságának biztosítása érdekében.

1.2

Az EGSZB nemrégiben már kifejtette véleményét egy sor részletes véleményben (1) valamennyi témával kapcsolatban, például a szakmai és a családi élet összeegyeztetésével, az esélyegyenlőség és a foglalkoztatás előmozdításával kapcsolatban, különös tekintettel a nők foglalkoztatására. Ezek ajánlásait teljességükben átveszi és újfent javasolja ez a vélemény mind az elemző, mind pedig a javaslatoknak szentelt részében.

1.3

Jóllehet az Európai Bizottság közleménye „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” címet viseli, tartalma elsősorban a család problematikájára, illetve az Európai Tanács által nemrégiben életre hívott új Összefogás a családokért kezdeményezéssel kapcsolatos kérdésekre összpontosít. A közösségi szinten jelenleg megfigyelhető dinamika valóban fontos lendületet ad a család témájával kapcsolatos figyelem felkeltésének és az intézkedések újraindításának egy hosszabb szünetet követően, és amint az Európai Bizottság közleménye megfogalmazza, „ez a demográfiai változás okozta kihívásokra adott európai válasz első lépése”. Ez a vélemény ezért ezekre a problémákra összpontosít.

1.4

Az Európai Parlament 1983-ban állásfoglalást fogadott el az európai családpolitikáról, európai szinten első ízben hívva fel a figyelmet a családpolitikára, és elsősorban ez tette lehetővé a következő évben a családok érdekében végzett tevékenység előmozdítására irányuló költségvetési tétel bevezetését.

1.5

1989-ben tartotta első ülését a Családügyi Miniszterek Tanácsa, mely az Európai Bizottság által megfogalmazott javaslatokra alapozva néhány fontos intézkedést fogadott el. Így kérés érkezett magához az Európai Bizottsághoz, hogy hozzon létre egy szociális helyzettel, demográfiával és családdal foglalkozó európai megfigyelőközpontot – jelenleg Demográfia és Szociális Helyzet Megfigyelőközpontja – és egy családüggyel foglalkozó magas szintű kormányzati tisztviselői csoportot. Végül az Európai Bizottság létrehozott egy szolgálatközi munkacsoportot a különböző közösségi politikák családügyi vonatkozásáról. Ebből az alkalomból a Tanács is úgy határozott, hogy intézményesíti kapcsolatait a családügyi szervezetekkel és az Európai Parlament „Család és gyermekvédelem” frakcióközi csoportjával.

1.6

1994-ben, 1999-ben és 2004-ben a Parlament új állásfoglalásokat fogadott el, míg 1988-ban létrejött a „Család” frakcióközi csoport.

1.7

A költségvetési tételeket és azok jogalapját sújtó válság 1998-ban sajnos véget vetett a családtámogatásnak szentelt tételnek is.

1.8

A véleményben tárgyalt közlemény folytatja az Európai Bizottságnak a demográfia témájával kapcsolatos vizsgálódásait, melyek a demográfiai kihívásokról szóló 2005. évi zöld könyvvel (2) kezdődtek meg, majd az Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból! című közleménnyel (3) folytatódtak. Ezen túlmenően szélesebb intézményi dinamikába illeszkedik, melyet a német elnökség indított el a tavaszi Európai Tanács következtetéseivel, és amely a Miniszterek Tanácsának az Összefogás a családokért kezdeményezésről szóló, 2007. május 30-i következtetéseivel zárult (ez utóbbiakat a 2007. június 21–22-i Európai Tanács következtetései is átvették).

1.9

A közlemény emlékeztet arra, hogy a családok támogatására irányuló beavatkozásoknak három fő típusa van Európában: a családi vonatkozású költségek közvetett és közvetlen kompenzációja; a szülőknek nyújtott segítséggel kapcsolatos szolgáltatások a gyermekek felügyeletével és oktatásával, illetve a gondozásra szoruló személyek ellátásával kapcsolatban; a munka- és foglalkoztatási idő és feltételek kialakítása, valamint az általános érdekű szociális szolgáltatások helyi szintű igénybevételének megszervezése. Ezek a dimenziók tagállamonként igen eltérő mértékben fejlődtek a politikai döntések és azok célkitűzései függvényében. Jóllehet az Európai Bizottság számára nehéz meghatározni, melyek a leghatékonyabb politikák, kiemeli, hogy egyes tagállamoknak (a skandináv országoknak) sikerült a politikák olyan keverékét megtalálniuk, mely a hivatás és a magánélet összeegyeztetése, illetve a nemek közötti egyenlőség biztosítása mellett mind a magas termékenységi rátát, mind pedig a nők jelentős foglalkoztatási arányát előmozdítja.

1.10

Jóllehet a szoros értelemben vett családpolitikák kizárólag tagállami hatáskörbe tartoznak, az Európai Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Unió politikai fellépése során mindig is igyekezett figyelembe venni a családot mint szempontot és az azt alkotó tagok életminőségét. Egyébiránt a családi és a szakmai élet összeegyeztetése a közösségi foglalkoztatási politikák egyik központi elemévé vált a lisszaboni stratégia keretében.

1.11

Az Európai Bizottság közleménye ezt követően rátér az Európai összefogás a családokért jellemzőinek és az azt támogatni hivatott közösségi fellépésnek az ismertetésére. A következőkről van szó: egy demográfiai kérdéseket megvitató, kormányzati szakértőkből álló magas szintű csoportról; európai, továbbá nemzeti, regionális és helyi fórumok és hálózatok szervezéséről; a bevált gyakorlatok megfigyelőközpontjának létrehozásáról az Európai Alapítvány Élet- és Munkakörülmények Javításáért keretében, valamint különösen a hetedik keretprogramra összpontosítva egy sor kutatási eszközről. Végül az Európai Bizottság mozgósítani kívánja az európai strukturális alapokból származó forrásokat az esélyegyenlőség, illetve a családi és a szakmai élet összeegyeztetésének támogatására.

2.1.1

A nemzedékek közötti szolidaritás kérdése természetesen igen szerteágazó és összetett, és azoknak a folyamatban lévő, különböző társadalmi, gazdasági és nemzetközi változások – köztük a népesség elöregedése – által jelentett kihívásoknak a hangsúlyosabb keretébe illeszkedik, melyeknek jelentős hatása lesz az európai polgárok életére a jövőben, különösen a szociális és munkakörülmények vonatkozásában. Közleményében az Európai Bizottság megállapítja, hogy a lisszaboni stratégia megteremti a családpolitika modernizálásának alapját úgy, hogy az támogassa az esélyegyenlőséget, és mindenekelőtt javítsa a hivatás, illetve a család és a magánélet összeegyeztethetőségét, ami növeli a nők munkaerő-piaci jelenlétét. Azok a növekedésre és munkahelyteremtésre vonatkozó integrált iránymutatások is hangsúlyozzák a fenti összeegyeztethetőséget, amelyek értelmében a foglalkoztatáspolitikát a magánélet körülményeihez és az ezekben a körülményekben a különböző életszakaszokban bekövetkező változásokhoz kell igazítani. A szociális védelemre és a társadalmi beilleszkedésre kiható nyílt koordinációs módszer a hozzátartozók hosszú távú gondozásának támogatásával és a nyugdíjrendszer korszerűsítésével a szegény gyermekek és családjaik helyzetének javítására összpontosít.

2.1.2

A nemzedékek találkozása, mely megvalósul és fejlődik a családon belül, óriási jelentőségű kihívássá vált Európa számára is. A család az a kitüntetett hely, ahol természetes körülmények között valósul meg a szolidaritás a nemek között, a fiatalok és idősek között. A társadalmi változások hatására számos különböző családszerkezet jelent meg. Az intézkedések tervezésekor – a szubszidiaritásra és a nemzeti szabályozásokra való tekintettel – az összes különböző családi helyzetet figyelembe kell venni (4).

2.1.3

A szociodemográfiai helyzetről szóló legutóbbi jelentések arról számolnak be, hogy a különböző országokban a családok száma növekszik, miközben nagyságuk csökken. Ugyanakkor a családok szerkezete sokkal gyorsabb változáson megy keresztül, mint korábban: a házasságkötések száma csökken (az 1960-as években 8 jutott 1 000 lakosra, míg 1999-ben 5,1), kitolódik az az életkor, amikor házasságot kötnek, a különélések és a válások, az egyedül élők, illetve a házasságon kívül született gyermekek száma nő. Az egyszülős családban élő gyermekek száma az EU-ban 50 %-kal megnőtt 1983 óta, és jelenleg az Unió gyermekeinek 13 %-a él olyan családban, ahol egyetlen szülő van (25 %-os csúccsal Nagy-Britanniában) (5). Egyre több gyermek nevelkedik válás után létrejött új családokban, amelyekben több nagyszülő és korábbi családokból származó testvér is van. Növekszik az Európán kívüli országokból örökbe fogadott gyermekek száma, illetve a bevándorlás következtében új családkultúrák jelentek meg.

2.1.4

A termékenységi ráta Európában jelenleg közel 1,45 gyermek/nő, következésképpen jóval a népesség megújulási rátája alatt marad. A legalacsonyabb értékeket a mediterrán és a kelet-európai országokban találjuk. A születések számának csökkenése szinte általános jelenség az Európai Unióban, és több mint 45 %-kal esett vissza a 60-as évektől napjainkig.

2.1.5

Társadalmainkban ezért egyre kevesebb fiatal és gyermek, egyre több nyugdíjas és általában véve időskorú van. 1950-ben a 25 tagú EU népességének 40 %-a 25 év alatti volt. 2000-ben ez az arány csupán 30 % volt, és 2025-ben 25 %-ra fog csökkenni. Ezzel szemben 1950-ben 10-ből csupán 1 személy volt 65 évesnél idősebb, míg 2000-ben már 6-ból 1, és 2025-ben meg fogja közelíteni a 4-ből 1-et. Ezek a számok mélyreható változásokat jeleznek a fogyasztási szerkezetben, a lakás- és gondozási szükségletekben, a társadalmi magatartásformákban és a közpolitikák prioritásaiban.

2.1.6

Természetesen manapság, az Európában létező különböző társadalombiztosítási modelleknek, a munkakörülményeknek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a legtöbb idős ember sokkal hosszabb életre és viszonylag kényelmes megélhetésre számíthat. Mégis súlyos problémát jelent a szegénység, mely a 65 évesnél idősebb nők egyhatodát, és általában véve az egyedülálló idős emberek megközelítőleg egynegyedét érinti (6). Az idős nők körében tapasztalható elszegényedés és kirekesztés gyakran annak az eredménye, hogy ezek a nők korábban nem vagy csak nagyon rövid ideig dolgoztak. Természetesen még inkább aggodalomra ad okot ez a helyzet a hetven és a nyolcvan évesnél idősebbek esetében, mivel egyre nehezebben elviselhető terhet ró a családokra, mivel a társadalombiztosítási és az idősgondozási rendszer nem képes megfelelő szolgáltatásokat nyújtani.

2.2

Az Eurobarométer felmérése (7) szerint az európaiak 97 %-a saját életének legfontosabb aspektusai között említi a családot, rögtön az egészség után. Az európaiak pozitív véleménye még szignifikánsabb, amikor a jövővel kapcsolatban kérdezik őket (8). A család jelentősége egyértelmű akkor, amikor segítségre van szükség: a megkérdezett személyek 70 %-a partneréhez fordulna, miközben 25 %-a a család egy másik tagjához, különösen betegség esetén (88 %), vagy amikor tanácsra (78 %), illetve pénzre (68 %) van szüksége.

2.3

Európában a családok leginkább a nagyvárosok peremterületein élnek. Ez a modell azonban nagy különbségeket rejt a korosztályok tekintetében: a nagyon idős személyek és a fiatalok inkább a nagyvárosokban laknak, míg a gyermekes családok és a nyugdíjas korú személyek általában a kisebb központok felé mozdulnak. A korosztályok szerinti lakóhelyválasztás újabb problémákat idéz elő a szolgáltatások nyújtása és a társadalmi kohézió szempontjából a nagy agglomerációkban, ezt a jelenséget még hangsúlyosabbá teszik a migrációs mozgások is, amelyek átlagosan nagyobb mértékűek azokban a városokban, ahol nagyobb a munkaerő iránti kereslet.

2.4

A népesség korát illetően a hatvanöt évesnél idősebb európai népesség aránya 17,2 %-ra nőtt 2005-ben (az EU–15-ben). A nők – magasabb várható élettartamuknak köszönhetően – képezik az idősek egyre növekvő csoportjának legjelentősebb részét, és minden európai országban a 65 évesnél idősebb népesség több mint 50 %-át teszik ki.

2.5

A szegénység megközelítőleg 72 millió embert érint a 25 tagú EU-ban (azaz a népesség 15 %-át), és 26 millió ember él a szegénységi küszöb határán (9). Ez utóbbiak közül 12 millió időskorú volt; az EU népességének 9 %-a alacsony jövedelmű családban élt életének legutóbbi két vagy három évében; a szegénység főként azokat a családokat fenyegeti, ahol több gyermek van. A 94 millió 18 év alatti fiatal megközelítőleg 20 %-a van kitéve Európában a szegénység veszélyének. A legutóbbi három évtizedben megnőtt a szegény gyermekek aránya az Unió minden tagállamában, ma meghaladja a szegények teljes népességhez viszonyított arányát, különösen az egyszülős családok, a hosszú távú munkanélküliséggel vagy alulfoglalkoztatottsággal sújtott és többgyermekes családok esetében. A szegény családokból származó gyermekek nélkülöznek, erősen hátrányos helyzetbe kerülnek, több egészségi problémájuk van, rossz iskolai eredményeket érnek el, mindez egyértelmű szociális, gazdasági és politikai kiadásokat von maga után a jövőben. A gyermekek jogaival kapcsolatos érdektelenség táptalajt adhat a fiatalkori bűnözésnek, a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeknek és a gyermekkereskedelemnek.

3.1

A bevezetésben kifejtettek ellenére az Európai Unió intézményeinek mostanáig igen nagy nehézségeket okozott olyan társadalmi struktúraként tekinteni a családra, mely alapvető szerepet játszik a jelenkori társadalomban és ezért megérdemli, hogy nagyobb közösségi figyelemben részesüljön.

3.2

Jóllehet a nemzetközi és az európai színtéren számos hivatalos nyilatkozat hangzott el – a legkülönbözőbb állami szervezetek kezdeményezésére –, melyek alapvető szerepet tulajdonítanak a társadalomban a családnak, valójában úgy tűnik, Európa még nem integrálta a családot prioritásai közé, melyek alapvetően két pilléren nyugszanak: egyrészt a liberalizált piac és a verseny erőin, másrészt a minden polgár számára egyenlő esélyeken. E két pillérre való utalás egyértelmű például a lisszaboni stratégiában és a 2005–2010 közötti időszakra vonatkozó Szociálpolitikai Menetrendben.

3.3

Általánosságban elmondható, hogy az Európai Bizottság a család kérdését a szociálpolitika, a foglalkoztatás és az esélyegyenlőség szempontjából vizsgálja (10). A legtöbb esetben azonban a fiatalokkal, a gyerekjogokkal, a képzési kérdésekkel stb. foglalkozó dokumentumokból szinte mindig hiányzik a család fogalma, és a megközelítés döntően az egyéni jogok, illetve a személy mint gazdasági szereplő szempontjait tükrözi. A személyt csak ritkán szemlélik kapcsolatainak függvényében, vagyis elsősorban mint egy család részét és az őt körülvevő társadalmi viszonyrendszerbe beágyazott entitást. Mindeközben a család továbbra is meghatározó szerepet tölt be az egyes ember fejlődésének elősegítésében, útjának egyengetésében a társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedés során, valamint gyakran a betegsége vagy esetleges – átmeneti vagy tartós – fogyatékossága, önellátásra való képtelensége idején szükséges gondoskodásban. A közszféra, illetve a magán vagy a szociális gazdaság által kínált szolgáltatások alapvető fontosságúak, különösen a munka és a családi élet összeegyeztetését, a családi szegénység és a munkanélküliség megakadályozását, valamint a betegséggel, szerfüggőséggel, gyermeknevelési problémákkal vagy családon belüli erőszakkal küzdő családok támogatását illetően. Ezek a szolgáltatások azonban önmagukban nem elégítik ki sem a gondozásra szoruló, sem pedig a gondozó személyek lelki, érzelmi igényeit (11).

3.4

Az EU német elnöksége pedig meglehetősen kedvezően fogadta az európai polgárok részéről megnyilvánuló, a családnak szentelt figyelemre való fokozódó igényt, és nagyszabású szövetséget javasolt az intézmények között, elősegítendő olyan összehangolt politikák kialakítását, amelyek alkalmasak arra, hogy ellensúlyozzák a születések számának csökkenését és az időskorú lakosság részarányának növekedését. Az elmúlt két évben érezhető lendületet kapott valamennyi uniós intézményben a téma szisztematikusabb, stratégikusabb és messzebbre tekintő, vagyis nagyobb lehetőségeket magában rejtő megközelítése.

3.5

Ez világosan kiderül azokból a nagy horderejű rendelkezésekből, amelyek az Európai Unió Alapjogi Chartájában a családra vonatkoznak (12), még ha ezzel egy időben az is igaz, hogy kívánatos lett volna az Európai Unióról szóló szerződés felülvizsgálata során az Unió célkitűzéseinek szentelt 3. cikkbe kifejezett utalást belefoglalni a „családi élet támogatására”.

3.6

Az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottság közleményét, amely konkrét cselekvési tervet tartalmaz arra, hogy miként lehet az Európai összefogás a családokért kezdeményezést tartalommal megtölteni. Ez olyan konstruktív platform, amely több, az EGSZB által, illetve – általánosabb értelemben – az utóbbi évek vitái során megfogalmazott iránymutatást magáévá tett annak érdekében, hogy választ találjon a demográfiai változások jelentette kihívásokra, valamint támogassa a különböző érintettek közötti együttműködést és partnerséget, elősegítse jobb megoldások kidolgozását a családok azon igényére, hogy a gyermekek és egyéb, önellátásra képtelen családtagok gondozását vállalni tudják, javítsa a munka és a családi, illetve magánélet összeegyeztetését. A megoldás részét képezi a színvonalas gyermekgondozási és családsegítési szolgáltatások rendszerébe történő jelentős beruházás, amely hozzájárulhat a nemzedékek közötti szolidaritás új, szilárdabb formájának kialakításához. Ez olyan konstruktív platform, amely több, az EGSZB által, illetve – általánosabb értelemben – az utóbbi évek vitái során megfogalmazott iránymutatást magáévá tett annak érdekében, hogy választ találjon a demográfiai változások jelentette kihívásokra, elősegítse jobb megoldások kidolgozását a családok azon igényére, hogy a gyermekek és egyéb, önellátásra képtelen családtagok gondozását vállalni tudják. A megoldás részét képezi a színvonalas gyermekgondozási és családsegítési szolgáltatások rendszerébe történő jelentős beruházás, amely hozzájárulhat a nemzedékek közötti szolidaritás új, szilárdabb formájának kialakításához.

3.7

Mindemellett sajnálatos, hogy egyes tagállamok támogatásának híján nem kerülhetett alkalmazásra a nyílt koordinációs módszer, amely pedig nagyobb stratégiai átütőerőt és stabilabb szerkezeti felépítést biztosíthatott volna az említett kezdeményezésnek. Az EGSZB mindazonáltal elismeri, hogy a közlemény megveti egy szerves fejlődésre alkalmas platform alapját, és szabad utat hagy a későbbi – kidolgozottabb koordinációra épülő – fejlődési irányoknak.

3.8

Fontos lesz tehát ügyelni arra, hogy a német elnökség meghatározó jelentőségű kezdeményezését követően ne szoruljon a partvonalra ez az új munkamódszer. Mivel a különböző európai intézmények és szervek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a szociális és a polgárok jólétét érintő kérdéseknek, a család is fokozottan az érdeklődés középpontjába kerül: elemzések és intézkedések tárgyát képezi. Ezeket az első, félénk kezdeményezéseket fokozatosan erősíteni kell és ki kell terjeszteni, amihez jól strukturált, lehetőleg a 2010-re tervezett, 3. Európai Demográfiai Fórum megrendezéséig végrehajtott munkaterv szükséges.

3.9

Általánosabb értelemben arra van szükség, hogy pragmatikus módon elismerést nyerjen az az alapvető, gyakorlati hozzájárulás, amelyet a családok folyamatosan biztosítanak társadalmaink életében és a különböző életkorú személyek gondozása terén. Ebből a szempontból is figyelembe kell tehát venni egyrészt a családok társadalmi és gazdasági hasznosságát, másrészt pedig azokat a már-már elviselhetetlen, adott esetben főleg a szociális biztonsági rendszerekre terhelt többletköltségeket, amelyek akkor jelentkeznek, ha a családok nem részesülnek megfelelő támogatásban, és nem ösztönzik őket kellőképpen szerepük betöltésére.

3.10

E tekintetben a szociális partnerek különböző szinteken már most is jelentős szerepet játszanak. Az európai szociális partnerek a 2003–2006 közötti időszakra vonatkozó, első közös programjukban olyan esélyegyenlőségi intézkedéscsomagot állítottak össze, amely különös figyelmet szentelt a családi élet és a karrier összeegyeztetésének és valamennyi ezzel összefüggő kérdésnek. A 2006–2008 közötti időszakra vonatkozó, második programjuk a munkaerőpiac előtt álló alapvető kihívások részletes elemzésére épül (13). Az EGSZB arra bíztatja a szociális partnereket, hogy haladjanak tovább ebben az irányban.

3.11

Ugyancsak, sőt fokozottan tekintetbe kell venni annak a szerepnek a strukturális dimenzióját, amelyet a család a társadalmi és a kapcsolati tőke létrehozásában és bővítésében játszik. Ezt egyre meghatározóbbnak tekintik a polgárok és az egész társadalom jóléte szempontjából. A gyermekeknek és a családnak szentelt időt az ember mindenképp a karrierépítéstől vonja el, de az egyben a személyek gondozásába vagy nevelésébe történő befektetésnek tekinthető: ezért azt a társadalomnak el kell ismernie és értékelnie kell. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a már létező intézkedéseket (pénzügyi juttatásokat, adókedvezményeket, szülői szabadságot stb.) olyasfajta nyugdíj formájában megjelenő juttatással egészítsék ki, melynek értelmében az adott családban élő, önellátásra képtelen személyek gondozására fordított időre az állam nyugdíjjogosultságot állapítana meg (14). Így el lehetne kerülni, hogy a nemzedékek közötti szolidaritás később – mint elégtelen mértékű nyugdíj, illetve az elszegényedés ebből következő, fokozott kockázata – olyan pluszteherként jelentkezzen, amely elsősorban a nőket sújtaná.

3.12

Így ugyancsak tekintetbe kell venni azt az ellenszolgáltatás nélküli időráfordítást, amely nehezen számszerűsíthető, épp ezért gyakran láthatatlan marad, mely azonban nagyban befolyásolja egy társadalom életének minőségét. Márpedig ez utóbbit az emberek többsége egyre fontosabbnak tartja és egyre inkább értékeli.

3.13

Ezért arra van szükség, hogy a társadalom máshogy, vagyis kimondott és pozitív formában értékelje ezt a strukturális és alapvető emberi dimenziót, a társadalmi kötelék eredeti alakját és létrehozóját. Ezzel egy időben tovább kell fejleszteni és megfelelően kell kialakítani mindazokat az egyéb keretfeltételeket és szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak a családalapítási tervek megvalósításához, a kívánt számú gyermek vállalásához és a hozzátartozókról való zökkenőmentes gondoskodáshoz.

4.1

Az Európai Bizottság közleménye már meghatároz néhány, a szándékok és az első alkalmazások tekintetében pozitív és jól strukturált munkamódszert (ilyen például a demográfiai kérdéseket megvitató, kormányzati szakértőkből álló magas szintű csoport létrehozása). Az EGSZB támogatja ezeket a munkamódszereket, ösztönzi részletes kidolgozásukat, és kívánatosnak tartja folyamatos, megfelelő népszerűsítésüket, valamint azt, hogy széles körben tájékoztassanak előrehaladásukról, annak érdekében, hogy minél többen vegyenek részt a folyamatban.

4.2

Ami a helyi és regionális szereplők üdvözlendő részvételét illeti – amelynek jelentőségét csak fokozza, hogy ezek egyre fontosabb és központibb szerepet játszanak a szociális szolgáltatások nyújtása és az új módszerek eredményes tesztelése terén –, helyénvalónak tűnik, hogy a regionális és helyi fórumok ösztönzésén túl az Európai Bizottságot is arra bíztassuk: játsszon proaktív szerepet, és az érintettekkel egyetértésben dolgozzon ki és támogasson egy részletes, az Unió valamennyi tagállamában megvalósítandó fórumokra és kezdeményezésekre vonatkozó tervet, hogy minél szélesebb kör váljon a folyamat részévé.

4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a családpolitikákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok megfigyelőközpontjának az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért keretében történő létrehozását támogatni kellene, és javasolja, hogy ez a civil társadalom szereplőivel, különösen a családokat képviselő egyesületekkel a folyamat különböző szakaszaiban való alapos konzultáció keretében menjen végbe mind a jó gyakorlatok meghatározásakor, mind pedig a vitára és az együttgondolkodásra alkalmas pillanatokban.

4.4

Arra is ügyelni kell majd, hogy a megfigyelőközpont ne csak a munkával összefüggő családi kérdésekre koncentráljon, hanem tevékenysége inkább a családok és a különböző nemzedékek igényeinek, valamint a nemzedékek közötti szolidaritás új formáinak kialakítását támogató és elősegítő kínálat és befektetések pontos felmérésére irányuljon. Ily módon a megfigyelőközpont annak feltérképezéséhez is hozzájárulna, hogy a szociális állampolgárság intézményeinek az Unió tagállamaiban milyen infrastruktúrái léteznek már jelenleg is (15).

4.5

A kutatás tekintetében az EGSZB az alábbi specifikus munkaterületeket is javasolja:

4.6

Létezik még két kevéssé feltárt terület, amelyek az EGSZB szerint az Európai Bizottság részéről nagyobb figyelmet érdemelnek az itt tárgyalt stratégia keretében:

4.7

Különös figyelmet érdemel egy családi szervezetek széleskörű összefogásával született, nemrég a különböző európai intézményeknek címzett javaslat (19). Ennek lényege, hogy a csecsemőgondozási cikkek (pelenkák stb.) HÉA-kulcsainak felülvizsgálatát kéri. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság már 2006. július 19-én politikailag elkötelezte magát amellett, hogy javaslatot terjeszt elő a 6. irányelv és különösen a 2006/112/EK irányelv H mellékletének felülvizsgálatára. Ebben a mellékletben található azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a jegyzéke, amelyekre a tagállamok engedményes, minimálisan 5 %-os adókulcsot alkalmazhatnak (20). E termékek költsége átlagosan jelentős terhet jelent a családi költségvetésekre Európa-szerte. Az EGSZB támogatja ezt a javaslatot, amely konkrét, és az Európai Unió illetékességébe tartozó módja lehetne a családok jelentős pénzügyi támogatásának.

4.8

Végezetül helyénvalónak tűnik még két specifikus munkaterületre felhívni a figyelmet.

5.1

A nemzedékek közötti szolidaritás témájának tárgyalásakor nem helyezhetjük előtérbe kizárólag a demográfiai kérdést, illetve nem szorítkozhatunk arra – még ha szembe is nézünk ezzel a komoly kihívással –, hanem egyre inkább az elkövetkező évek elsőbbséget élvező problémájaként kell azt kezelnünk, amelynek megoldásában együtt kell működniük a horizontális (intézmények, szociális partnerek, civil szervezetek stb.) és a vertikális (fiatalok, idősek stb.) érintetteknek mint az európai (gazdasági, szociális és kulturális) fejlődés és a demokráciánk alapját képező társadalmi szerződés mértékadó tényezőinek.

A szolidaritás kultúrájának azon formái, amelyek eddig jellemezték az európai fejlődést, az idők során olyan eredeti és fenntartható megoldásokat tettek lehetővé, amelyek meghatározónak bizonyultak az emberi, szociális és gazdasági fejlődés szempontjából. Gondolunk itt elsősorban a nemzeti szociális rendszerekre, a szociális jogok és kötelezettségek közötti viszonyra, az állampolgári jogok fejlődésére, a családon belüli felelősségek megosztására és az ebben megnyilvánuló folyamatosságra.

5.2

Ahogy Antoine de Saint-Exupéry francia író mondta, a jövőt nem látni kell, hanem lehetővé kell tenni. Azon kell tehát munkálkodni, hogy valamennyi polgár, különösen a családok és mindenekelőtt a fiatalok újra higgyenek a jövőben. Így nem kell majd a rendelkezésükre álló források, szolgáltatások és idő tekintetében olyan kedvezőtlen társadalmi környezetben boldogulniuk, hogy kénytelenek legyenek családalapítási terveiket és a vágyaiknak megfelelő számú gyermek vállalását túlzottan kitolni az időben. Ehelyett a nemzedékek közötti szolidaritás szilárdan megújított kötelékékének biztos tudatában abban a helyzetben lesznek, hogy saját erejükre támaszkodva szembenézzenek korunk kihívásaival.