16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/55

1.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság korszerűsíteni, egyszerűsíteni és módosítani kívánja a hulladékokról szóló jogszabályokat. Különösen helyesli a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló stratégia megközelítését és szellemét. Támogatandó a jogszabályok általános és egységes alkalmazására való törekvés, hogy el lehessen kerülni a hulladékok piacának torzulását a környezetvédelem, a közegészségügy és a verseny területén. Kiemeli a fogalommeghatározások és a mellékletek egyértelműségének és pontosságának jelentőségét, mely által elkerülhetők a fellebbezések és a jogi eljárások. Sajnálja azonban a szöveg ambíciójának hiányát a hulladékok keletkezésének megelőzése terén. Aláhúzza, hogy a valódi fenntartható fejlődés megteremtésére irányuló mindenfajta elhatározás – a nyersanyagok megfogyatkozása és drágulása miatt – hatékony, a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok begyűjtésére irányuló politikát tesz szükségessé, azt ajánlja azonban, hogy ennek eszközeit uniós szinten fejlesszék ki annak érdekében, hogy a kitűzött célokat mind minőségi, mind mennyiségi szempontból el lehessen érni. Ebben a tekintetben a szöveg valóban gyengének mutatkozik. Ezen felül az Európai Bizottság úgy tűnik, azt gondolja, hogy elég megkönnyíteni a feldolgozó létesítmények üzemeltetésére szóló engedély megszerzéséhez szükséges eljárásokat, és azzal elősegítjük a hulladékok újrafeldolgozását. Ez a megközelítés téves, és negatív környezeti következményekkel és egészségügyi kockázatokkal jár majd, ezenkívül nincs összhangban a nyilvánosság hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatásáról szóló Aarhusi Egyezmény elveivel. Az engedély ugyanis a környezetvédelemmel kapcsolatos technikai elemeket tartalmaz; nyilvános, valamint a kötelező tájékoztatással és ellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések kísérik. Semmilyen szempontból sem működik fékként a hulladékkezelés és az újrahasznosítás fejlesztése tekintetében, épp ellenkezőleg, a szabályok megfelelő tiszteletben tartásának, és a rendelkezésre álló legjobb technikák közigazgatási szervek általi alkalmazásának ellenőrzése révén megteremti a szükséges garanciákat.

1.2

Mindenképpen ésszerűnek tűnik továbbá az életciklus fogalmának bevezetése a hulladékpolitikába, illetve a szemétlerakó helyen tárolt hulladékok mennyiségének csökkentését, a komposzt és az energia visszanyerését, a tiszta újrafeldolgozást és a hulladékkeletkezés megelőzését célzó megközelítés.

1.3

Ami az irányelvjavaslatot illeti, az EGSZB úgy véli, hogy a túlzott mértékben hangsúlyozott, kívánt szubszidiaritás ellentmondásban van az EU-szerte általánosan és egységesen alkalmazott jogalkotásra irányuló elvárással.

1.4

Az EGSZB nyomatékosan kéri annak biztosítását, hogy a veszélyes hulladékokról szóló irányelvjavaslat beemelése, illetve hatályon kívül helyezése ne jelentse az előírások fellazulását és a közegészségügy alacsonyabb szintű védelmét, valamint úgy véli, hogy a szöveg a jelenlegi megfogalmazásában nem jelent erre elegendő garanciát. Legalább annak a pontosítása lenne szükséges, hogy a veszélyes hulladékok keverékei és az engedélyeztetési kötelezettség alóli mentességek nem megengedettek ennél a hulladéktípusnál. Valójában a „veszélyes” vagy „veszélytelen” besorolás az, ami meghatározza az óvintézkedéseket és a konkrét kötelezettségeket a hulladékszállítás és –kezelés terén. E téren semmilyen fajta banalizálás nem tekinthető környezetvédelmi előrehaladásnak.

1.5

Hangsúlyozza, hogy támogatandók az olyan újrafeldolgozási módszerek, amelyek nem károsítják a környezetet, és az anyagok hatékony visszanyerését teszik lehetővé.

1.6

Kétségbe vonja, hogy a bizottsági eljárás alkalmas olyan specifikus kritériumok rögzítésére, amelyek segítségével meghatározható, hogy a hulladék mikortól nem számít hulladéknak.

1.7

Az EGSZB véleménye szerint egyes meghatározások továbbra is pontatlanok (különösen a „termelő” és a „hasznosítás” fogalmak). Meg kellene határozni egyrészt az „anyag visszanyerésének” fogalmát, (amely az „anyag újrahasznosításának” alapja, és amelynek esetében bizonyos hulladékáramok tekintetében megszűnhet a „hulladék” státusz), másrészt pedig az „energetikai hasznosítás” kifejezést (amelynek esetében nem lehetséges a „hulladék” státusz megszűnése), annak érdekében, hogy a hulladékok égetéséről szóló irányelvet egységesen alkalmazzák valamennyi hőtermeléssel hasznosított hulladékra, mind az égetőművekben, mind pedig a kombinált égetőművekben hasznosítottakra. Ami a hulladékok elégetését illeti, kívánatos a „hasznosítási” minősítés odaítélésénél előnyben részesíteni az energetikai hasznosítási szempontból magas hozamú eljárásokat, meglepő módon azonban ilyen rendelkezés csupán az égetésre vonatkozik, az energetikai hasznosítás egyéb formáira nem. Ami ez utóbbit illeti, a hulladékok elégetését csak abban az esetben kellene hasznosításnak tekinteni, ha az magas energetikai hatékonyságot ér el.

1.8

Sajnálja, hogy a teljes Unióra vonatkozó, egységesített finanszírozási eszközökre semmiféle javaslat nem született.

1.9

Hiányolja az ágazatban dolgozók munkafeltételeire és egészségére vonatkozó kikötéseket.

2.1

A hulladékpolitika az Európai Unió legrégebbi környezetvédelmi politikáihoz tartozik, hiszen a jelenleg érvényben lévő keretirányelv 1975-ben született. Harminc év leforgása alatt azonban jelentősen megváltozott az általános gazdasági és társadalmi kontextus, az eljárásmód, a technika, a nemzeti és önkormányzati politika és a köztudat a hulladék kérdéskörének terén. A hulladékkal kapcsolatos, szerkezetüket tekintve 1975 óta változatlan jogszabályok a 90-es években tovább fejlődtek: 1991-ben módosult a keretirányelv, ezt követően pedig számos irányelv került elfogadásra az egyes hulladékgazdálkodási műveletekről és bizonyos hulladékáramok kezeléséről.

2.2

Az érvényes jogszabályoknak az idők során a gyakorlatban kellett megállni a helyüket. Kiderültek hiányaik és pontatlanságaik; a jogi viták, illetve az ítélkezési gyakorlat pedig megmutatták, hogy az értelmezés nehézségekkel küszködik és a jogszabályok rendkívül összetettek, ami részben az anyag különböző, egymásra vonatkozó szövegekre való bontására vezethető vissza.

2.3

Ugyanakkor valóságos hulladékgazdálkodás jött létre. A hulladékok kezelése és újrafeldolgozása teljes értékű gazdasági ágazattá fejlődött, mely magas növekedési rátával rendelkezik és az EU-25-ben több mint 100 milliárd eurós forgalmat bonyolít.

2.4

Végül az EU nemrég bővült, és további bővítések előtt áll. A kilenc nemrégiben csatlakozott országban a szóban forgó területen meglehetősen nehéz a helyzet, különösen azért, mert sok hulladék tárolókba kerül. Természetes tehát, hogy az Európai Bizottság újra szeretné gondolni a hulladék kérdéskörét – anélkül azonban, hogy megváltoztatná az érvényben lévő jogszabályok szellemét és alapvetően átalakítaná szerkezetüket.

2.5

Ennek megfelelően az Európai Bizottság nemrégiben közleményt jelentetett meg a hulladékkeletkezés megelőzéséről és a hulladékok újrafeldolgozásáról (1) szóló tematikus stratégiáról, valamint új hulladék irányelvet (2) javasolt. A stratégia a főbb politikai irányokat és az általános elgondolást mutatja be, az irányelv pedig konkrét jogszabályokba ülteti át ezeket.

3.1

A tematikus stratégia alapjául szolgáló elgondolásaiban az Európai Bizottság abból indul ki, hogy az utóbbi harminc évben a hulladék terén egyértelmű előrelépések történtek ugyan, a hulladék mennyisége azonban továbbra is növekszik, a hulladékokat túlságosan kis mennyiségben használják fel vagy hasznosítják újra, és a megfelelő piacok akadozva fejlődnek. Egyébként a kifejezetten a hulladékokkal kapcsolatos szövegeken kívül az IPPC irányelvek is biztos, hogy pozitív szerepet játszottak.

3.2

Ezen túlmenően a hulladékkezelés bizonyos mértékben hozzájárul a környezeti terheléshez, és gazdasági költségekkel jár.

3.3

Ráadásul a közösségi joganyag bizonyos kérdésekben továbbra sem egyértelmű, ami jogi vitákhoz és a joganyag országonként különböző alkalmazásához vezet.

3.4

Hogyan történik napjainkban a települési hulladék feldolgozása? A legjobb statisztikák szerint az összes hulladék mintegy 14 %-ának megfelelő települési hulladékot 49 %-ban tárolják, 18 %-ban elégetik és 33 %-ban újra feldolgozzák vagy komposztálják. A tagállamok között azonban jelentős eltérések figyelhetők meg: egyes országokban a hulladék 90 %-a tárolóba kerül, másokban ez az arány csak 10 %. Hasonló különbségek állapíthatók meg a többi hulladékkategória vonatkozásában is.

3.5

Összességében tehát az Európai Unióban bizonyos előrelépések ellenére nő a hulladék mennyisége, és a tárolt hulladék abszolút mennyisége nem vagy csak nagyon kis mértékben csökken, pedig egyre gyakoribb az újrafelhasználás és az égetés. A hulladékkeletkezés megelőzését illetően megállapítható, hogy a hozott intézkedések nem vezettek kézzelfogható eredményre.

3.6

Tehát egyértelmű, hogy a jelenlegi uniós hulladékpolitika céljai – azaz a hulladékkeletkezés megelőzése, az újrahasználat támogatása, az újrafeldolgozás és a hasznosítás a környezeti terhek csökkentése és az erőforrások jobb kihasználása érdekében – továbbra is követendők, de az egyes intézkedések hatékonyságát növelni kell.

3.7

Ezért az Európai Bizottság különböző eljárásmódokat javasol, amelyek egyszerre érintik a jogalkotás eszköztárát, a tartalmi meggondolásokat, annak koncepcióját, hogy melyek a hulladékpolitikával szembeni elvárások, valamint a tájékoztatás tökéletesítését és a közös normák rögzítését. Ennek megfelelően a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló stratégiában a következők mellett száll síkra:

3.8

Az Európai Bizottság abból indul ki, hogy ezek a hulladékpolitikát érintő jogszabályokra és elképzelésekre vonatkozó változások a tárolt hulladékok mennyiségének csökkenéséhez, a komposztnak, illetve az energiának a hulladékból történő eredményesebb visszanyeréséhez és az újrafelhasználás minőségi és mennyiségi javulásához vezetnek. Ennek megfelelően az Európai Bizottság a hulladékok szélesebb körű hasznosításában, és ennek következményeképpen az úgynevezett „hulladék hierarchia” javulásában, valamint abban reménykedik, hogy a hulladékpolitika hozzájárulhat az erőforrások jobb kihasználásához.

Hogyan jelennek meg a jogszabályokban a tematikus stratégia imént említett céljai?

4.1

A javaslat 1. cikke felsorolja az Európai Bizottság céljait. Ezek kettősek és szorosan összefüggnek:

4.2

A cél eléréséhez az Európai Bizottság szerint nincs szükség az érvényes jogi keret gyökeres átdolgozására – bizonyos változtatások viszont elengedhetetlenek, hogy tökéletesebb legyen a jelenlegi keret és ki lehessen küszöbölni a még meglévő hiányosságokat. Az irányelvjavaslat csak egy a stratégia megvalósításának vetületei közül; a későbbiekben további, az iméntiből következő javaslatok kerülnek megfogalmazásra. Az európai hulladékpolitika mindenesetre szükségszerűen a szubszidiaritás elvére támaszkodik. Eredmény csak úgy érhető el, ha intézkedések egész sora születik az európai szinttől egészen az önkormányzati szintig – ahol a gyakorlati lépések nagy részét megteszik. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása semmiképpen sem jelenti a környezetvédelmi törekvések elsekélyesedését.

4.3

Az irányelvjavaslat ennek megfelelően a 75/442/EGK irányelv átdolgozásának tekinthető. A veszélyes hulladékról szóló irányelvet (91/689/EGK) beemeli a keretirányelvbe, ami által hatályon kívül is helyezi. Ugyancsak hatályon kívül helyezi a hulladékolaj irányelvet, mindazonáltal átveszi a gyűjtésre vonatkozó különleges kötelezettséget.

4.4

A legfontosabb változtatások a következők:

4.5

Felmerül tehát a kérdés, hogy az előírások javasolt változtatásai lehetővé teszik-e a stratégiában rögzített általános célok elérését, a jelenlegi hiányosságok kiküszöbölését és a bizonytalanságok tisztázását.

5.1

A szóban forgó, hulladékokról szóló új irányelvjavaslatra az érintettek – a tagállamok, a civil szervezetek, a polgárok és az érdekelt ágazatok – már régóta vártak mint az európai környezetvédelmi politika alapjára a hulladékgazdálkodás terén. Ebből a szemszögből kérték az EGSZB-t az elemzésre. Az új szövegtől azt várták, hogy javít a jelenlegi helyzeten, amennyiben figyelembe veszi az 1991 óta gyűjtött tapasztalatokat, az eddigi jogalkotás gyengéit és a fenntartható fejlődés még elfogadásra váró európai stratégiáját, amelynek – a nyersanyagok és energiaforrások kimerülésének összefüggésében – előfeltétele egy, a hulladékfeldolgozásra, -gyűjtésre, -újrahasznosításra és felhasználásra vonatkozó politika.

5.2

Az érvényes jogszabályokat sok bírálat érte a pontos és szabatos fogalmazás hiánya miatt (különösen a mellékletek és meghatározások vonatkozásában). Sokan fejezték ki sajnálatukat azzal kapcsolatban is, hogy az irányelveket és a rendeleteket az Unión belül nem egységesen hajtják végre, és az egyes tagállamok egymástól eltérő módon közelítik meg. A hulladékok határokon átnyúló szállításáról szóló rendelet átdolgozása nemrégiben felszínre hozta a vázolt helyzetből adódó gondokat.

5.3

Milyen álláspontra helyezkedjen az EGSZB az keretirányelv javasolt szövegének tekintetében? Hogyan elemezze azt? Felmerül a kérdés, hogy az Európai Bizottság ezúttal nem volt-e kevésbé becsvágyó, mint a 2003-ban kiadott, „A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia” című közleményében (3)? A szubszidiaritásra tekintettel lévő megközelítés kissé minimalistának, tűnik és a jogszabályok végrehajtásában eltérésekhez vezethet. Emellett nem derült fény azokra az intézkedésekre, amelyeket az érintett gazdasági és társadalmi felek tehetnek ebben a tárgyban.

5.4.1

A dokumentum javasolja a veszélyes hulladékokról szóló irányelv beemelését a keretirányelvbe. Ebben az összefüggésben biztosítani kell, hogy a veszélyes hulladékok felügyelete egyértelműen szigorúbb legyen, mint az egyéb hulladékoké, főként mivel minden forgalomba hozott anyagra egyidejűleg érvényben lesznek a vegyi anyagokra vonatkozó előírások (REACH) is. A hulladékolaj irányelvet egyszerűen hatályon kívül helyezi, mivel ez a jogi aktus a gyakorlatban környezetvédelmi szempontból – az olaj feldolgozására vonatkozóan – nem bizonyult ésszerűnek. Az olaj összegyűjtésére vonatkozó rendelkezések viszont érvényben maradnak.

5.4.2

Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az Európai Bizottság a veszélyességi fok kritériumainak rögzítése óta még mindig nem terjesztette be a szükséges kísérő dokumentumokat: a szabványosított teszteket és a koncentráció határértékeit a hulladékjegyzék helyes alkalmazásához.

5.4.3

A hasznosítási tevékenységekre vonatkozó eltéréseket szabályozó javaslatok a szövegben igen merésznek tűnnek és bizonyos ágazatok esetében megkérdőjelezhetők. Mindenki emlékszik az állateledel előállítására használt természetes anyagok veszélyes hulladékkal való keveredésével kapcsolatos esetekre. Az ilyen incidensek széles körben előfordulhatnak, ha a döntéshozók lemondanak a kérdéses hulladékok nyomon követhetőségéről és a korrekt kezelésükhöz szükséges ellenőrzésekről. Végül pedig arra lenne szükség, hogy az Európai Bizottság foglalkozzon annak a kérdésével, hogy a javasolt mentességek (2. Alszakasz – Mentességek) vajon nem mondanak-e ellent a közönség tájékoztatására és annak a hulladékfeldolgozás során való részvételére vonatkozó Aarhusi Egyezménynek.

6.1.1

Az érvényben lévő irányelvből többféle vonatkozásban hiányoztak a jó meghatározások. Elegendően bizonyítja ezt az Európai Bírósághoz benyújtott keresetek száma. Javít-e az új szöveg a helyzeten? Ez több szempontból kétségbe vonható.

6.1.2

A „termelő” fogalomnak az előzetes változatból átvett meghatározását (4) módosítani kell. Hogyan lehet „termelőnek” tekinteni azt, aki mindössze a hulladékok természetét változtatja meg? Egyszerűen „hulladékfeldolgozóról” van szó, aki ebben a minőségben nyomon követhető kell, hogy legyen. Különben megnyílik az út a hulladék „lefokozása”, valamint a hulladékot ténylegesen előállítók felelősségének elbagatellizálása előtt. Ezenkívül legalább említést kellene tenni a forgalmazott termékek gyártójának kiterjesztett felelősségéről.

6.1.3

Az Európai Bizottság a hulladékok határokon átnyúló szállításáról szóló rendeletben (5) ragaszkodott az „átmeneti intézkedésekhez”, amelyeket éppoly kevéssé határoz meg, mint a szóban forgó rendeletben használt „kereskedő” és „ügynök” fogalmakat.

6.1.4

Meghatározásra kerül ugyan „a hulladékok újrafeldolgozása”, a „visszanyerés” fogalomnak a „hasznosításhoz” viszonyított definíciója azonban nem világos. Ésszerű lenne egyértelművé tenni, mi értendő egyrészt az „anyagoknak” az „anyagok hasznosításához” vezető „visszanyerése”, másrészt „az energia hasznosítása” alatt. Az első esetben a hulladék a kezelési ciklus végén lehetséges módon nem is hulladék többé, míg ez „az energia hasznosítása” esetében nem érvényes. A hulladékok energetikai hasznosítását – a környezetvédelem szempontjából – a hulladékégetőkről szóló irányelv szabályozza. Amennyiben a hulladékok elveszítik hulladék státuszukat, a környezetvédelmi szabályok már nem vonatkoznak rájuk.

6.2.1

Az irányelv tárgya a környezet és az egészség védelme, és a továbbiakban is az kell, hogy maradjon.

6.2.2

Az Európai Bizottság általában véve hajlik arra, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson a piacnyitásnak, amely a hulladékpolitikának csak egy aspektusa.

6.2.3

Az EGSZB úgy véli, hogy foglalkozni kell azzal a vitás kérdéssel, hogyan lehet meghatározni egy olyan jogi keretet, amely lehetővé teszi, hogy a piaci mechanizmusok – az ökológiai hatékonyság és az ökomenedzsment termelési és szolgáltatási tevékenységeinkre vonatkozó koncepcióinak kifejlesztése által – környezetbarát megoldások felé mozdítsák el a hulladékgazdálkodást. A hulladékgazdálkodás szabályozott piac, elsődleges célja a környezet- és egészségvédelem, valamint az erőforrások megőrzése, tehát tekintetbe veszi a gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásokat. A környezetvédelem lényeges elem, amely elősegíti a munkahelyteremtést és a versenyképességet, egyben innovációs lehetőségeket és piaci esélyeket kínál. Felvetődik a kérdés, hogy ebben az esetben a szubszidiaritás-e a legjobb megközelítés. Ezen túlmenően jellemző, hogy bár az Európai Bizottság a tematikus stratégiáról szóló közleményében osztja azt a nézetet, miszerint egyes hasznosító berendezések terhelhetik a környezetet, mégis javasolja, hogy a tagállamok minden hulladék hasznosításáról gondoskodjanak. Világossá kell tehát tenni, hogy az európai szinten kidolgozott közös követelmények segítségével ösztönzött újrafeldolgozási piac esetében tiszta piacról van szó.

6.2.4

Az Európai Bizottság ezen túlmenően a „hierarchia” vonatkozásában – akárcsak az előző irányelvben – „elfelejt” utalni arra, hogy a megfelelő hulladékártalmatlanítás jótékonyan hathat a környezetre még akkor is, ha megmaradnak az ezt a célt szolgáló operatív rendelkezések. Ennek eredményeképpen az új szöveg ebből a szempontból homályosabb, mint a régi.

6.2.4.1

A keretirányelv a hatékony, célszerű hulladékgazdálkodás alapja kell, hogy maradjon – mégpedig minden ágazatban. Az irányelv megvalósításának módját és az újrafeldolgozási stratégia támogatására irányuló eszközöket még pontosabban meg kell határozni.

6.2.5

Az Európai Bizottság – a hulladékok, illetve azok újrafelhasználása és feldolgozása hatékony kezelésének támogatása és elősegítése érdekében – meggondolandónak ítélte a pénzügyi eszközök bevezetését. Az ilyen jellegű eszközök európai szintű bevezetése valóban támogatandó lenne – feltéve, hogy az eszközök egységesek. A dokumentum azonban nem tartalmaz erre vonatkozó javaslatokat, mivel azok aligha számíthatnának a Tanács egyhangú támogatására. A kérdéses javaslatok elhagyása realisztikus döntés, mindazonáltal az Európai Bizottságot tekintve bizonyos fokú tétovaságra vall, mivel az indítványozhatta volna nyílt koordinációs módszer kialakítását.

6.3.1

A veszélyes hulladékokról szóló irányelv beemelésének, illetve hatályon kívül helyezésének kérdéséről az alapvető szempontokat tekintve már az „általános megjegyzések” fejezetben szóltunk.

6.3.2

A veszélyes hulladékok különválasztásáról szóló cikkben különös módon csak az összekeverésről van szó.

6.3.3

A veszélyes hulladékok esetében még fontosabb, mint az egyéb hulladékok esetében, hogy szigorú rendelkezések és nyomon követhetőségi követelmények vonatkozzanak rá. Az ilyen anyagok bejutását a természetbe a jogszabályoknak egyértelműen tiltaniuk kell. Ezen túlmenően meg kell akadályozni, hogy a veszélyes hulladék irányelv beemelésével, illetve hatályon kívül helyezésével csökkenjen az egészségvédelem szintje. Legalábbis világosan ki kellene mondani, hogy minden „veszélyes hulladékot tartalmazó keverék” alapvetően a veszélyes kategóriába tartozik, kivéve, ha az eredmény valódi vegyi detoxikáció. Mindenfajta hígítást tiltani kell.

6.4.1

A javaslat ösztönzi, hogy a tagállamok egymással együttműködésben hulladékártalmatlanító létesítmények hálózatát hozzák létre. Hogyan várható el, hogy beruházások induljanak ezen a területen, ha a tagállamok nem is rendelkeznek a létesítmények teljes kihasználásához szükséges eszközökkel? Hasznosításra az üzemeltető szabadon „exportálhat” hulladékot egy másik országba. Az erre vonatkozó szabályoknak tehát rendkívül világosnak kell lenniük, és nem szabad visszásságokhoz vezetniük.

6.4.2

A közelben történő ártalmatlanítás alapelvét az önellátó hulladékártalmatlanítás elvének fényében kell megvizsgálni és kifejteni. A két elv a fenntartható hulladékgazdálkodás vonatkozásában elválaszthatatlan egymástól.

6.5.1

Az irányelv semmiféle kötelezettséget nem ró a tagállamokra a hulladékkeletkezés megelőzésével kapcsolatos társadalmi kérdések, azaz a munkakörülményekre és a munkavállaló egészségére gyakorolt esetleges hatások vonatkozásában, valamint a valódi tájékoztatási kampányok elindítása szempontjából. A megelőzés egyszersmind az uniós polgárok kötelessége. Az elmélkedésnek lehetőleg két tengely mentén kell folytatódnia: a minőségi és a mennyiségi tengely mentén, mivel gazdasági téren az előbbi, amely kétségkívül kevésbé dogmatikus, mint a mennyiségi, serkenti a haladást és a teljesítményt.

6.6.1

Eltekintve az energiahatékonyság értékelésének bevezetésétől – ami kizárólag a települési hulladékok kezelésére szolgáló égetőművekre vonatkozik –, ebben a részben kevés módosítás történt. Különös módon egyáltalán nem esik szó a „kombinált égetőművekkel” szembeni követelményekről. Ezenkívül a települési szilárdhulladék elégetését csak abban az esetben szabadna hasznosítási műveletnek minősíteni, amennyiben az magas energetikai hatékonyságot ér el. Amennyiben bizonyos hulladékokat nem lehet hasznosítani, el kellene kerülni, hogy a hasznos energia visszanyerésére alkalmas, kezdetleges és alacsony hatékonyságú égetőművek is részesedhessenek a hasznosítással kapcsolatos rendelkezések előnyeiből. Ellenkező esetben az elégetés lenne a könnyebb megoldás, és ez a hulladékok exportjához vezethetne, amit inkább el kellene kerülni.