8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/141

1.1.1.

Az Európai Unió egyik stratégiai célja, hogy egész területén megvalósítsa a harmonikus és homogén fejlődést, kiiktatva elsősorban azokat a társadalmi-gazdasági, történelmi, fizikai vagy természeti tényezőket, amelyek fékezik egyes területek versenyképességét és akadályozzák fejlődésüket.

1.1.2.

Ezen akadályok között az egyik legfontosabb a hozzáférhetőség, mivel bizonyos régiókban – mint például a szigeteken vagy a hegyvidéki területeken – döntő módon befolyásolja az életfeltételeket. Az alacsony népsűrűség szintén hátrányt jelent egyes régiók fejlődése szempontjából. Vannak területek – például a hegyekkel borított szigetek –, amelyek több hátránnyal küzdenek együttesen, ami csak tovább súlyosbítja nehézségeiket.

1.1.3.

A gazdasági és szociális kohézió érdekében megvalósított munkák keretében az Európai Bizottság az EU egyes területei – hegyvidéki területek, alacsony népsűrűségű területek, szigeti térségek – esetében elismerte az állandó strukturális (sajátos földrajzi vagy természeti, illetve demográfiai) hátrányok létezését, amelyek megnehezítik a gazdasági tevékenységet, illetve valódi hátrányt jelentenek az illető régiók fejlődése szempontjából.

1.1.4.

Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy az európai regionális politika – egészében véve – nem adott olyan megfelelő választ, amely kellőképpen figyelembe venné az említett régiók életét meghatározó módon befolyásoló tényezőket.

1.1.5.

Ugyanis a számos, teljes egészében vagy részben, ténylegesen vagy potenciálisan egyes ilyen régiókra irányuló közösségi intézkedés ellenére nem létezik olyan strukturált európai politika, amely a hasonló nehézségekkel küzdő régiók összességét célozná meg, s amely ezek sajátosságainak megfelelő kizárólagos intézkedéseket tartalmazna.

1.1.6.

Az EGSZB szerint ez a helyzet nagyrészt amiatt állhatott elő, hogy jogi és hivatalos szinten nem alakult ki az „állandó természeti és strukturális hátrányoktól sújtott régiók” valóságos, közösségi szintű fogalma.

1.1.7.

A jelenlegi – 25 tagállamra kibővült – európai helyzetben az EGSZB úgy véli, hogy rendkívül fontos lenne egy ilyen fogalom jogi és hivatalos elismertetését elérni, amely alapul szolgálhatna a konkrét beavatkozás kereteinek meghatározásához.

1.1.8.

Az EGSZB szerint ezekre a területekre különös figyelmet kell fordítani, mégpedig olyan konkrét megközelítés kialakítása révén, amelybe beletartoznának azok az állandó jellegű intézkedések – végeredményben az egyetlenek –, amelyek alkalmasak a különösen gyakori strukturális nehézségek minimalizálására. Csak ezen a módon lehet megelőzni e területek még nagyobb fokú elszigetelődését és peremre szorulását, valamint hozzájárulni a Közösségbe való integrációjukhoz, amelynek ezek is egyenlő jogú részei.

1.1.9.

Az EGSZB már „Az Európai Unió hegyvidéki területeinek jövője” c. véleményében (1) elengedhetetlennek tartotta a közös megközelítés kialakítását e területek sajátosságainak a szerződésekben történő elismerésével, az Amszterdami Szerződés 158. és 299. cikkében leírtak mintájára. Ez az elismerés – amelyet azok a hátrányok és kihívások indokolnak, amelyekkel e területeknek szembesülniük kell – megnyilvánulhat a megfogalmazásban, illetve abban, hogy e területek jogot kapnak a szolidaritáshoz, valamint a különbözőséghez és a kísérletezéshez.

1.1.10.

Az EGSZB mindig úgy vélekedett, hogy ezeknek a területeknek elismerésre van szükségük ahhoz, hogy megszilárdíthassák azokat az alapelveket, amelyeknek köszönhetően teljes mértékben autentikusságukra és különbözőségükre büszke területekké válhatnak.

1.1.11.

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Unió 2004. június 18-án, az Unió állam- és kormányfőit tömörítő kormányközi konferencia által elfogadott alkotmányszerződése – amelyet még ratifikálni kell – tartalmaz egy olyan cikket, amely – láthatólag az Amszterdami Szerződés 158. cikkének újrafogalmazásaként – kifejezetten említést tesz az olyan állandó strukturális hátrányoktól sújtott régiókról, mint a szigeti vagy hegyvidéki jelleg és az alacsony népsűrűség.

1.1.12.

A gazdasági, szociális és területi kohézióval foglalkozó részben ugyanis a III-220. cikk az Amszterdami Szerződés 158. cikkében már szereplő két bekezdést a következő ponttal egészíti ki: „Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.”

1.1.13.

Az EGSZB szerint az ilyen típusú hátrányoktól sújtott régiók elismerése az alkotmányszerződésben kétségtelenül jelentős politikai támogatást jelent, amely a jövőben olyan fellépések kiindulópontja lehet mind nemzeti, mind közösségi szinten, amelyek jobban alkalmazkodnak e területek valóságához, és megelőlegezik az állandó strukturális hátrányok nagymérvű ledolgozását, vagy legalábbis hatásaik csökkentését.

1.1.14.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Unió továbbra is elkötelezett a gazdasági és szociális kohézió előrevitele mellett, s úgy véli, hogy e területek sajátosságainak elismerése a szerződésben nyilvánvalóan jelentős esélyt ad e régiók jövője szempontjából. Mindazonáltal azon a véleményen van, hogy az ilyen régiók sajátosságainak elismeréséhez szükséges valóságos jogi alap kialakítása szükségszerűen megköveteli a fogalom tisztázását, mégpedig azt, hogy mit értünk „állandó természeti hátrányon, demográfiai hátrányon, alacsony népsűrűségű régión vagy hegyvidéki övezeten”.

1.1.15.

Jelenleg fontos, hogy a közösségi jogalkotás objektív módon meghatározza, mely területekre vonatkozik a fogalom, s ezzel a jövőben biztosítsa az állandó jellegű konkrét beavatkozások lehetőségét ezen területek érdekében.

1.1.16.

Ha a fogalom bekerül az uniós joganyagba, az nyilvánvalóan nagyobb erőt kölcsönözne a közösségi politika keretében történő fellépésnek, amelyet e régiók sajátosságainak megfelelően és a strukturális hátrányok kompenzálását célul kitűzve lehetne kialakítani.

1.2.1.

A szigeti jelleg földrajzi-kulturális adottság, amely olyan állandó hátrányt jelent, amely tovább növeli e régiók versenyképességének lemaradását.

1.2.2.

Intézményi szempontból a szigetekről világos említést tesznek a szerződések (Maastrichti Szerződés, 154. cikk, Amszterdami Szerződés, 158. cikk, ill. az Amszterdami Szerződéshez csatolt 30. sz. nyilatkozat), amelyek elismerik, hogy a szigeti jelleggel járó strukturális hátrányok súlyosan akadályozzák a sziget jellegű régiók gazdasági és szociális fejlődését, s ennek megfelelően – a belső piacba egyenlő feltételekkel történő integrációjuk érdekében – közösségi szintű jogi intézkedések meghozatalát ajánlják minden indokolt esetben.

1.2.3.

A sziget jellegű régiók elemzéséről készült 2003. márciusi jelentés (2) azonban azt tartalmazza, hogy ezek az intézményi szempontból jelentős említések a konkrét fellépések területén mindeddig nem sok eredményt hoztak.

1.2.4.

A 286 sziget jellegű régióra (3) vonatkozó vizsgálat a következő eredményeket hozta:

1.2.5.

Az olyan szigetet, amely európai uniós ország fővárosának ad otthont, az Eurostat meghatározása nem tekinti „szigetnek”. A bővítés előtt ez csupán Nagy-Britanniát és Írországot érintette, most azonban két viszonylag kis szigetre: Ciprusra és Máltára is vonatkozik. Az EGSZB a definíció olyan módosítását javasolja, amelynek értelmében e két új tagállamot is szigetnek tekinthetnék. Az új strukturális és kohéziós alapokra vonatkozó javaslatában (4) az Európai Bizottság már elfogadta ezt, és az új európai alkotmányban (5) is szerepel egy ilyen értelmű kijelentés.

1.3.1.

A hegyvidéki területek az EU területének kb. 40 %-át teszik ki, és körülbelül 66,8 millió ember él itt (az EU lakosságának 17,8 %-a).

1.3.2.

A geofizikai, kulturális és gazdasági adottságok miatt (a hegyek igen gyakran egybeesnek az államhatárokkal) számos tevékenység számára a hegyvidék nem biztosítja a fejlődés lehetőségeit, ami meghatározza az itt élők életfeltételeit is.

1.3.3.

Egy nemrégiben készült, a hegyvidéki területekről szóló tanulmányban – a különböző természeti, gazdasági és szociális hátrány mellett – kiemelték az egyes zónák között fennálló különbségek létét is.

1.3.4.

Ugyanez a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a hegyvidéki területekkel kapcsolatos nemzeti politikák különfélék: egyes országokban főként ágazati jellegűek és lényegében a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést tartják szem előtt, míg más országokban – nevezetesen az infrastrukturálisan ellátott területeken – a többágazatú fejlesztést tűzték ki célul, a környezetre és a turizmusra alapozva.

1.3.5.

A hegyvidéki területeket tárgyaló tanulmány kiemeli azt is, hogy a valódi örökségünk részét képező környezet, táj és kulturális értékek védelmét jelen pillanatban már jobban biztosítják a nemzeti és a közösségi jogszabályok, de hangsúlyozza, hogy szükség van a fejlesztési stratégiákkal történő jobb koordinációra.

1.3.6.

A globalizációs folyamat szempontjából a tanulmány három kockázati tényezőre figyelmeztet: megfigyelhető a törekvés a hegyvidéki területek „nyitott múzeummá” alakítására (természetvédelmi vagy kulturálisan védett, illetve pihenést szolgáló területek kialakítása), a gazdasági növekedés előmozdítására a fenntarthatóság elvének figyelmen kívül hagyásával, valamint a területek sorsukra hagyására.

1.4.1.

Az alacsony népsűrűségű területeken a legfőbb problémát általában a közlekedés jelenti, mind az időtartam, mind pedig a szállítás költségei miatt. Sokszor a közlekedési infrastruktúra teljes hiánya okoz gondot. Méretgazdaságos tevékenységet ritkán folytatnak ilyen területeken, ami nem csak a magántermelés, hanem a szociális és egyéb közszolgáltatások számára is gondot jelent. Ha egy ország ilyen részein többet áldoznak a közszolgáltatásokra az állami költségvetésből, mint amennyi a lakosság száma alapján indokolt lenne, az a társadalmon belül próbára teszi a nemzeti szolidaritást.

1.4.2.

E területeken újabb problémát jelent az éghajlat. Az alacsony népsűrűség gyakran együtt jár a hideg éghajlattal. A hosszú ideig tartó közlekedés mellett egyebek között a magasabb fűtési költségeket is figyelembe kell venni.

1.5.1.

Az Európai Parlament által – a közlekedésről szóló fehér könyv kapcsán – 2003. február 12-én kiadott állásfoglalás felhívja rá a figyelmet, hogy a közlekedéspolitikának hozzá kell járulnia a gazdasági és szociális kohézióhoz, és törődnie kell a periférikus, sziget jellegű, hegyvidéki és alacsony népsűrűségű területek sajátos helyzetével is, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy ki kell elégíteni e területek sajátos igényeit. A földrajzi elhelyezkedés miatt a közlekedés stratégiai fontosságú e térségek számára.

1.5.2.

Ezenkívül a szigetcsoporti jelleg is erősítik a függőséget az ilyen típusú szolgáltatásoktól, mivel a politikai, gazdasági és szociális kapcsolatok fenntartása az európai kontinenssel a légi és tengeri közlekedési szolgáltatásoktól függ.

1.5.3.

A közlekedéssel kapcsolatos pluszköltségek – melyek e területek távolságából és a rendszeres szolgáltatás fenntartásának szükségéből adódnak – további akadályokat jelentenek a gazdasági fejlődés előtt. A gazdasági hátrányok tükröződnek az e régiókba és onnan kifelé irányuló személy- és áruszállítás magas költségeiben (a szigetek áruinak külső piacokra történő eljuttatása költségesebb, mert csak légi vagy tengeri szállítóeszközöket lehet igénybe venni, ami drágább, mint az ugyanolyan távolságra történő közúti vagy vasúti szállítás), a forgalmazás magas költségeiben (az éghajlati feltételek miatt bekövetkező hiány kockázatának kivédésére jelentős készleteket kell tartalékolni), valamint a magas termelési költségekben is (a belső piac kicsi, bizonyos esetekben drága a terület és csekély a helyi beruházások aránya).

1.5.4.

Annak ellenére, hogy gazdasági és demográfiai súlyuk – az Európai Unió egészéhez képest – viszonylag csekély, ezek közül a régiók közül egyesek, mégpedig a legtávolabb elhelyezkedők és a periferikusak, ugródeszkát jelenthetnek az Európai Unió számára a szomszédaikkal folytatott kereskedelem fejlesztése szempontjából.

1.5.5.

Ezért kellett külön hangsúlyozni, hogy a közös közlekedéspolitika – az itteni repülőtereknek és kikötőknek a transzeurópai hálózatokba történő jobb integrálása révén – alapvető szerepet játszik e területek sajátos szükségleteinek kielégítésében, gazdasági és szociális fejlődésük kilátásai szempontjából.

1.5.6.

A strukturálisan hátrányos helyzetben lévő régiókról szóló jelentésében a regionális politikával, a közlekedési és idegenforgalmi politikával foglalkozó bizottság hangsúlyozza, hogy a nagy transzeurópai hálózatok fontos szerepet játszhatnak a közlekedési és az energiaágazatban, a megközelíthetőség problémájának megoldásában és a versenyképesség növelésében, mivel hozzájárulásukkal biztosítható e területek jobb összeköttetése az Európai Unió többi részével, illetve csökkenthető a regionális piacok belső megosztottsága.

1.6.1.

A nagy távolságok – a fő európai piacokhoz képest, illetve a régiókon belül is – súlyosan veszélyeztetik e strukturális hátrányoktól sújtott területek versenyképességét és fejlődési lehetőségeit.

1.6.2.

Az információs társadalom, a távközlési hálózatok, a multimédia-szolgáltatások és a technológiai innováció fejlődése következésképpen valódi esélyt jelent e régiók számára.

1.6.3.

Mivel hozzájárulnak az idő- és térbeli távolságok csökkentéséhez, az új információs és kommunikációs technológiák olyan eszköznek tekinthetők, amelyekkel enyhíthetők a szigeti jelleg következményei és a szigetek számára különböző szolgáltatások biztosíthatók (nevezetesen az oktatásban és az egészségügyben, az utóbbi területen a távgyógyítás fejlesztésével), továbbá fontos feltételeit alkotják az üzleti élet fejlődésének is ezekben a régiókban.

1.6.4.

Az Európai Unió – tudatában annak, hogy ezek a kérdések megkerülhetetlenek a helyi gazdaságok fejlődése szempontjából – támogatta a régiók és a köz-, illetve magánszféra gazdasági szereplőinek erőfeszítéseit a távközlési infrastruktúra korszerűsítése, az információs társadalom létrejöttéhez szükséges szolgáltatások kifejlesztése és ezeknek a regionális életbe történő jobb beillesztése érdekében.

1.6.5.

A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy – a távközlési infrastruktúrák jelentős fejlesztése ellenére, amely mind a bekapcsolt vonalak számában, mind a regionális, országos, illetve nemzetközi összeköttetés szintjén megnyilvánult, továbbá a köz- és magánszolgáltatások igénybe vevőinek jobb tájékoztatását lehetővé tevő telematikai szolgáltatások fejlesztése ellenére – ezeken a területeken még mindig nagymérvű elmaradás figyelhető meg Európa szárazföldi régióihoz képest.

1.6.6.

Összegzésül elmondható, hogy – a jelentős eredmények dacára – minden problémára még nem sikerült megoldást találni, és csak remélhető, hogy a technológiai fejlődés az elkövetkező években olyan pozitív változásokhoz vezet, amelyek révén enyhíthető lesz e területek lakosainak elszigeteltség érzete.

1.7.1.

Az állandó strukturális és természeti hátrányoktól sújtott régiók általában nagy nehézségekkel küszködnek a lakosság megtartása szempontjából.

1.7.2.

Általában a kritikus tömeg hiánya az, ami a közszolgáltatások elmaradottságát okozza e területeken mind mennyiségi, mind minőségi értelemben. Az alapszolgáltatások – például a közlekedés – többletköltsége meghatározza e területek gazdasági fejlődését. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy társadalmi hatásaik révén a közszolgáltatások is meghatározó szerepet játszanak e régiók területi dinamizmusa szempontjából.

1.7.2.1.

Mivel a közszolgáltatások biztosítása a tagállamok feladata, az e szolgáltatásokra vonatkozó politikák elsősorban nemzeti kérdésnek tekintendők. Az EGSZB ezért arra kéri a tagállamokat, hogy területi szolidaritásra épülő szociális szolgáltatási rendszereket hozzanak létre.

1.7.3.

Bár igaz, hogy az információs és kommunikációs technológiák bizonyos megoldásokat lehetővé tettek, a régiók többségében még nagyon csekély előrehaladás történt ezen a téren.

1.7.4.

Az Európai Parlamenthez hasonlóan az EGSZB is úgy véli, hogy a Közösség versenypolitikájának felülvizsgálata eredményeképpen a regionális célú támogatások hatékonyságának növekednie kell az állandó földrajzi hátrányoktól sújtott régiókban, illetve általa biztosítható lesz a minőségi közszolgáltatások fenntartása.

1.8.1.

A környezet több régióban is nagyon sérülékeny és a turizmus fejlődése – különösen egyes földközi-tengeri szigeteken – tovább növeli az ez irányú nyomást. Ugyanakkor olyan hatalmas lehetőségek is vannak – például az ökoszisztémák sokfélesége –, amelyek esetében fenntartható módon lehet és kell az egyensúlyt elérni, illetve haszonnal élni velük.

1.8.2.

Energia szempontjából a szigetek – különösen a legkülső régiókban – nagymértékben függnek a kőolaj-utánpótlástól (ennek oka, hogy nagy távolságban helyezkednek el a nagy energiahálózatoktól, magas a villamos energia előállításának költsége, az elektromos hálózatok pedig közepes, illetve sokszor csekély kiterjedésűek). Ennek következtében szükség van alternatív és megújítható energiaforrások felhasználására, amelyekkel máskülönben ezek a régiók általában jól el vannak látva.

1.9.1.

A szóban forgó területek egyik nagy problémája nyilvánvalóan a vállalkozások gyenge növekedési és megerősödési képessége, amely nagyrészt a tőkehiánnyal és az üzleti élet fejlődésének kevéssé kedvező gazdasági és társadalmi környezettel magyarázható.

1.9.2.

Egyes vizsgálatok ajánlása szerint szükség van e régiók gazdaságának diverzifikálására – különösen azokban, amelyek kizárólag az idegenforgalomból élnek –, illetve a belső fejlődés új integrált forrásainak a fejlesztésére.

1.9.3.

Egyes vizsgálatok szerint feltétlenül szükség van az innovációt támogató képzési programokra, illetve vállalkozásokat kell létrehozni új ágazatok kifejlődése vagy a turisztikai tevékenység fellendítése – és így a foglalkoztatottság javítása – érdekében.

1.9.4.

A foglalkoztatottság helyzete általában a mezőgazdasági szektor meghatározó szerepét mutatja. A szolgáltatói szektorban is fontos a foglalkoztatottság, de ez főleg a közszféra foglalkoztatottsága miatt fontos.

1.10.1.

A turizmus, mint a gazdasági tevékenység motorja, vitathatatlanul rendkívül fontos annak számára, és ebből következően az állandó strukturális hátrányoktól sújtott területek fejlődési lemaradásának leküzdése szempontjából is. Néha ez a szektor termeli ezekben a régiókban a legnagyobb értéket.

1.10.2.

Az e régióknak az EU fejlettebb területeihez történő közelítése érdekében kifejtett erőfeszítések az EGSZB véleménye szerint feltételezik, hogy a valóban szakmai alapon fejlesztett turizmust és annak a gazdasági fejlődésre gyakorolt pozitív hatását a lehető legjobban kiaknázzák.

1.10.3.

Az EGSZB ugyanakkor kiáll amellett, hogy a turizmus nem lehet egymagában e területek gazdaságának az alapja, amelyet diverzifikálni szükséges, és többágazatúvá kell tenni.

1.10.4.

Az EGSZB már „Az Európai Unió hegyvidéki területeinek jövőjéről” készített véleményében (6) javasolta – a fenntartható fejlődés követelményeinek figyelembe vételével – a hegyvidéki turizmus kínálatának növelését a tevékenységek jobb időbeli (a turisztikai látogatottság jobb szezonális egyensúlya) és térbeli (a turisztikai látogatottság jobb területi egyensúlya) eloszlása érdekében.

1.10.5.

Az EGSZB továbbra is hangsúlyozza, hogy a területek adottsága arra, hogy szabadidős tevékenységre, avagy egyszerűen pihentető turizmusra érkező látogatókat fogadjanak, önnön sajátosságaikból következik, de ugyanakkor úgy véli, hogy ez a funkcionális adottság – a kereslet támasztotta követelmények kielégítése érdekében – oltalomra szorul, és folyamatos odafigyelést igényel.

1.10.6.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a turizmus és a szabadidős tevékenységek alapvető értékek e területek számára, de arra is felhívják a figyelmet, hogy kockázatos kizárólag erre a gazdasági tevékenységre összpontosítani.

1.11.1.

Mivel ezek a területek objektív és állandó hátrányoktól szenvednek, amelyek folyamatos többletköltségekben is megnyilvánulnak, az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít olyan aktív politikák megvalósításának – például az adóügy terén –, amelyek képesek a helyi gazdaság támogatására a lakosság elvándorlásának megakadályozása érdekében.

1.11.2.

Tekintettel e területek sajátosságaira és sajátos körülményeire, ugyanakkor annak tudatában, hogy minden egyedi esetben meg kell keresni a terület fejlődése szempontjából legelőnyösebb stratégiát, az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható és minőségi turizmussal kapcsolatos tevékenységek, valamint a helyi termelés fejlesztéséhez adott támogatások – például a vállalatok számára a helyi szolgáltatási kínálat fejlesztése vagy a kis- és mikrovállalkozások létrehozásának és fejlesztésének ösztönzése – rendkívül fontos tényezői a helyi gazdaság fellendítésének: a munkahelyteremtésnek, illetve a foglalkoztatottság fenntartásának.

1.11.3.

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy e területeken a helyi hatóságok és a szociális partnerek közötti nagyobb fokú együttműködés, valamint az utóbbiak – például integrált tevékenységek formájában történő – nagyobb részvétele létrehozhatja az ahhoz szükséges kritikus tömeget és feltételeket, hogy e régiók fejlődési potenciálja valósággá váljon, és előrehaladás történjen a legfejlettebb uniós területekhez való közeledésben. Ezek a régiók nagy szerepet játszanak az Európai Unió értékeinek népszerűsítésében turizmussal összefüggő hatásuk miatt.

1.11.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy e régiók fejlődésének kulcsa a magas színvonalú oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférés.

1.12.1.

E területek távolsága és belső elaprózottságuk nyilvánvaló akadályt jelent fejlődésük szempontjából, annál is inkább, mivel kis méreteik miatt a jelentősebb beruházások megtérülése kérdéses, nincs lehetőség arányos megtakarításokra és számos tevékenység gazdasági fenntarthatósága nem biztosítható.

1.13.1.

Az EGSZB szerint csak aktív és reprezentatív gazdasági és szociális szerveződések segítségével válhat lehetővé az egyes régiók sajátos szükségleteihez igazodó politikák sikeres végrehajtása. Márpedig a kritikus tömeg hiánya (személyi feltételek, infrastruktúrák, szolgáltatások stb. terén) számos hasonló régióban, valamint a hatékony gazdasági és szociális partnerek szervezettségének alacsony szintje olyan tényezők, amelyek korlátozzák a fejlődést és a versenyképességet.

1.14.1.

A strukturális alapok mindeddig – az 1. és 2. célkitűzésben való részvételi lehetőségük folytán – a lakosság jelentős részét (a szigetek esetében több mint 95 %-át) lefedték ezeken a területeken.

1.14.2.

A közösségi és nemzeti politikák támogatásával több program indult e területek fenntartható – és sajátosságaikra alapozó – fejlődésének biztosítása érdekében. Ebből a szempontból megkülönböztethetjük a helyi kézművesipar, a turizmus, az új közlekedési infrastruktúra, valamint a képzés és a környezetvédelem fejlesztéséhez adott támogatásokat.

1.14.3.

A közösségi támogatások meghatározó részét fordították a termelő ágazatok korszerűsítésére és megerősítésére munkahelyek teremtése vagy fenntartása érdekében. A különféle fellépések között – a hagyományos közvetlen beruházási támogatások mellett – megemlítendők egyes pénzügyi rendelkezések (garanciarendszer, a saját tőke erősítése, kedvezményes kamatok stb.), amelyek révén sikerült mozgósítani a tőkepiaci forrásokat. A közszférából eredő támogatások hatással voltak a vállalkozások tevékenységének periferikus elemeire is, nevezetesen az ipari zónák közművekkel történő ellátására, a közszolgáltatások biztosítására, az alkalmazott kutatások terén projektek kidolgozására, a technológia-átvitelre és az új kommunikációs technológiák használatára.

1.14.4.

A mezőgazdaságban konkrét fellépésekre került sor a hagyományos helyi kultúrák megerősítése, valamint a diverzifikálás, az alkalmazott kutatás és a kísérletező tevékenység ösztönzése érdekében.

1.14.5.

A halászatban és az akvakultúra terén egyes régiók támogatást kaptak úszóegységek építésére és korszerűsítésére, az akvakultúra fejlesztésére, a halászkikötők kialakítására vonatkozó, valamint feldolgozóipari és kereskedelmi jellegű projektjeikhez.

1.14.6.

A befogadóképesség növelése és egyes ágazatok egyedi szükségleteinek kielégítése céljából több beruházásra került sor a képzés területén (infrastrukturális építkezések és képzések szintjén).

1.14.7.

Szintén fellépésekre került sor a környezetvédelem területén a környezetszennyezés csökkentése céljából, mégpedig az ipari és háztartási eredetű hulladékok és folyékony maradványok kezelését és feldolgozását illetően.

1.14.8.

A Közösség kimondottan a hegyvidéki területek támogatását szolgáló vidékfejlesztési intézkedései abból a célból születtek, hogy a kevésbé termékeny területeken is biztosíthassák a mezőgazdaságilag hasznosítható földek folyamatos művelését, valamint hogy támogatást adhassanak a beruházásokhoz ezekben a zónákban. A mezőgazdasági-környezetvédelmi intézkedések a mezőgazdaságban sikeresen támogatták a környezetvédelmi és a vidéki környezet megóvása szempontjából megfelelő termelési módszereket.

1.15.1.

A közösségi politikák – kiváltképp a strukturális alapok révén – igen jelentős szerepet játszottak e területek globális teljesítményében, különösen a többi uniós területhez történő közelítés szempontjából. A politikák nagyon jelentős, sőt meghatározó hatást fejtettek ki számos szempontból, így a közlekedési infrastruktúrák területén – amely a legkülső régiók egyik legfontosabb problémája – továbbá két alapvető termelő ágazat, a halászat és a mezőgazdaság területén is.

1.15.2.

Az infrastruktúrák megteremtése vagy fejlesztése lehetővé tette a külvilágtól való elszigeteltség oldását, s mindegyik régióban ez volt az Unió által társfinanszírozásban támogatott fellépések egyik leglátványosabb oldala. Minden egyes régió sokkal könnyebben hozzáférhetővé vált, aminek nemcsak a helyi lakosság, hanem a turizmus is hasznát látta. A régiókon belül jelentős infrastrukturális beruházások történtek, egyes esetekben a tömegközlekedés támogatására is sor került. A szükségletek további kielégíthetősége érdekében több területen megerősítették a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges támogató jellegű infrastruktúrákat.

1.15.3.

A légi és tengeri kapcsolatok javításán túlmenően az élen járó kommunikációs technológiák területén is előrelépés történt a szigeti jelleghez, illetve a távolsághoz kapcsolódó hátrányok csökkentése érdekében.

1.15.4.

A termelő ágazatokban az erőfeszítéseknek köszönhetően javult a vállalatok termelékenysége, a kínálat pedig jobban igazodik a helyi piacok lehetőségeihez és az exporttevékenységhez.

1.16.1.

A strukturális alapok 2006–2013-ra szóló reformjának keretében figyelembe kell venni – a területek társadalmi-gazdasági jellemzőivel együtt – az állandó hátrányoktól sújtott régiók sajátos helyzetét és azokat az állandó strukturális jellegű kényszereket, amelyeknek ki vannak téve.

1.16.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy a gazdasági és szociális kohézióról szóló – az Európai Bizottság által 2004. február 18-án elfogadott – harmadik jelentés említést tesz e területek sajátos problémáiról és arról, hogy sajátos helyzetükhöz igazított konkrét intézkedések meghozatalára van szükség.

1.16.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a II. prioritás – „regionális versenyképesség és foglalkoztatottság” –, valamint a III. prioritás – „európai területi együttműködés” – keretében kiutalandó és az új uniós kohéziós politika kiépítésekor a 2007–2013-as időszakra betervezett források felosztásakor megfelelően figyelembe kell majd venni az állandó strukturális hátrányok értékelésére szolgáló olyan ismérveket, mint a peremhelyzet, az elszigeteltség, a nem kielégítő megközelíthetőség vagy az alacsony népsűrűség, amelyek – mint tudnivaló – mind akadályai az érintett régiók gazdasági és szociális fejlődésének.

1.16.4.

Üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát is, hogy a strukturális alapok kapcsán javasolt új megközelítés keretében – a következő pénzügyi tervezési időszakban – kellőképpen figyelembe veszi a területi perspektívát, mint a gazdasági és szociális kilátások kiegészítőjét. Az Európai Bizottság ugyanis arra tett javaslatot, hogy a II. prioritás esetében a közösségi támogatások vegyék figyelembe a földrajzi hátrányoktól sújtott régiók (szigetek, hegyvidéki területek és kis népsűrűségű övezetek) viszonylagos elmaradottságát tükröző területi ismérveket.

1.16.5.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság ama javaslatával, mely szerint a tagállamoknak a regionális programok forrásainak elosztásakor figyelembe kellene venniük e területek sajátos jellegét, az állandó földrajzi hátrányoktól sújtott régiók esetében pedig növeljék a közösségi hozzájárulás arányát.

1.16.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a több hátránytól sújtott területekre (ilyen például egy hegyek borította és alacsony népsűrűségű sziget).

1.16.7.

Továbbá kívánatos lenne, ha e területek sajátos szükségleteit nemcsak a kohéziós politika keretében, hanem az összes többi közösségi politikában is figyelembe vennék.

1.16.8.

Az EGSZB véleménye szerint – párhuzamosan azzal, hogy a kohéziós politikában szükséges figyelembe venni az állandó strukturális hátrányoktól sújtott és ezért fejlődésükben akadályozott régiók versenyképességi problémáit – a többi politikának – így a versenyképesség politikájának – szintén figyelembe kellene vennie az említett helyzet közvetlen vagy közvetett, pozitív vagy negatív következményeit, hogy e területeket maradéktalanul integrálni lehessen abba az unióba, amelybe tartoznak.

1.17.1.

Az Unió leghátrányosabb helyzetű régióinak gazdasági és szociális fejlesztése nemcsak szociális szempontból igazságos, hanem fontos az Unió politikai stabilitása és harmonikus fejlődése szempontjából is. Teljesen jogos, hogy prioritás illesse meg azokat a régiókat, amelyek fejlettségi szintje a Közösségben a legalacsonyabbak között van, szociális nehézségeik pedig égbekiáltóak.

1.17.2.

A 2006 utáni időszakra az 1. célkitűzéshez rendelt strukturális alapok felosztásakor az állandó hátrányokkal kapcsolatos korlátozásokat – egymáshoz viszonyított erősségükkel arányosan – kell a felosztást leginkább meghatározó tényezőknek tekinteni. A költségvetés kiosztásakor szintén figyelembe kell venni az olyan súlyosbító tényezőket, mint a szigetcsoporthoz tartozás, a terület elnéptelenedése vagy a földrajzi okok miatti nehézkes megközelíthetőség.

1.17.3.

Nem lényeges, hogy egy ilyen eszköz jogi értelemben külön programban vagy pedig a megújított „2. célkitűzés” szabályzatának külön rendelkezéseiben öltsön testet – a fő az, hogy megfeleljen bizonyos ismérvek vagy célok követelményeinek.

1.17.3.1.

A választhatóság egyik kritériumának kifejezetten a tartós vagy állandó jellegű földrajzi vagy demográfiai hátrányok meglétének kell lennie.

1.17.3.2.

A beavatkozásnak olyan területeket kell megcéloznia, amelyek nyilvánvalóan tartós jellegű földrajzi vagy demográfiai hátrányoktól szenvednek, mégpedig a következő eszközök révén:

1.17.3.3.

Ennek az eszköznek a felosztását az arányosság elvének megfelelően a szóban forgó hátrány – a megközelíthetőség nehézségének fokával, a demográfiai helyzettel és esetlegesen a termelékenységgel jellemzett – intenzitása alapján kell elvégezni. A hátrányok halmozódását (a terület elaprózottsága a szigetcsoporti jelleg miatt, nehéz demográfiai helyzet vagy a terület egy részének hegyvidéki jellege) – ami számos sziget esetében megfigyelhető – a források felosztásakor szintén figyelembe kellene venni.

1.17.4.

Annak érdekében, hogy egy ilyen eszköz létrehozása ne csupán szimbólumértékű legyen, a hozzárendelt eszközöknek arányosaknak kell lenniük a céllal. A támogatások alsó határát a régióknak a 2. célkitűzés keretében jelenleg megítélt összegben kell meghatározni, a felső határnak pedig az 1. célkitűzés körébe tartozó régióknak jelenleg megítélt támogatás közelében kell húzódnia.

1.18.1.

Az állami támogatások összege a strukturális alapokból érkező támogatásokhoz képest sokkal jelentősebb. Ezért e régiók számára rendkívül fontos, hogy a Közösség által ellenőrzött különböző támogatási rendszerek figyelembe vegyék a sajátosságaikhoz kötődő többletköltségeket és hátrányokat.

1.18.2.

E területek képviselőinek érvelése a rugalmasabb keretek érdekében azon alapul, hogy a helyzetből adódó többletköltségek kompenzálását célzó támogatások nem tekinthetők piactorzító tényezőnek, hiszen céljuk inkább az egyensúly helyreállítása.

1.18.3.

A támogatásokra – nevezetesen a regionális célzatú állami támogatásokra, valamint a mezőgazdasági támogatásokra – vonatkozó közösségi jogszabályok ennek értelmében teljesen átdolgozandók. Beléjük kell építeni – a pozitív megkülönböztetés elve alapján – az e területek sajátosságaiból adódó korlátokat, illetve ezek esetleges halmozódását egyéb állandó, földrajzi vagy demográfiai jellegű korlátokkal. Néhány példa erre:

1.18.3.1.

A regionális célzatú állami támogatások rendszere figyelembe veszi a nagyon kis népsűrűségű régiókat sújtó hátrányokat, és jelenleg magasabb támogatási arányt állapít meg számukra, valamint lehetővé teszi a közlekedés közvetlen támogatását. Ugyanakkor (eltekintve egy anekdotikus szintű említéstől) semmilyen hivatkozást nem tartalmaz a szigetekre. Azaz – minimálisan – a szigetek összességére kiterjesztendő az alacsony lakosságszámú övezetek kedvezményes rendszere, azaz:

1.18.3.2.

Ráadásul ugyanezek a jogszabályok – s ez még a legjobb eset – működési célú támogatásokat csak akkor engedélyeznek, ha azok „degresszívek és ideiglenesek”. Ez a korlátozás nem veszi tekintetbe a szigeti jelleggel járó hátrányok állandó voltát – ezért eltörlendő, különösen a közlekedési támogatások kérdésében.

1.18.3.3.

A Közösség tagállamai közötti összeköttetésekre vonatkozó közlekedési támogatások kifejezett tilalmát a szigetek esetében felül kell vizsgálni. Ezek a támogatások ugyanis hozzájárulhatnak a közösségi térbe való teljesebb gazdasági beágyazódáshoz, és annak elősegítéséhez, hogy a szigetek hasznot húzzanak földrajzi helyzetükből az Európát körülölelő tengereken. Ez különösen azokra a szigetekre igaz, amelyek közelebb találhatók egy másik tagállam partjaihoz, mint saját anyaországukhoz, sőt – egész más mértékben – azokra, amelyek összeköttetése a Közösséggel az óceánon keresztül valósul meg.

1.18.3.4.

A közlekedési támogatások problémáját is fel kell vetni a WTO-tárgyalások folyamán, a legközelebbi nem uniós országokkal fenntartott közvetlen kapcsolatok fejlesztésének ösztönzése végett.

1.18.3.5.

A tengeri és légi közlekedésben érvényesülő versenyszabályozás több olyan rendelkezést tartalmaz a szigetek tekintetében, amely javításra vagy kiegészítésre szorul.

1.18.3.6.

A mezőgazdasági és halászati támogatások esetében külön intézkedéseket kell tervezni a helyi termelés támogatására, a szállítási többletköltségek vagy a piac behatárolt voltából adódó hatások enyhítése céljából. Például ilyen lehet a kisebb feldolgozó üzemeknek (vágóhidak, tejfeldolgozók stb.) szánt működési célú támogatás, amikor a régiós termelés szerény mértéke vagy a szűkös piac gyengesége miatt a működés nem folyhat gazdaságilag fenntartható körülmények közepette.

1.18.3.7.

A közvetett adók (hozzáadottérték-adó, jövedéki adó stb.) terén az egységes adómértékek alkalmazása tovább súlyosbítja az állandó hátrányoktól sújtott területek helyzetét, hiszen a fogyasztói árak itt magasabbak. Az államoknak bizonyos fokú önállóságot kell biztosítani egyes adónemek mértékének meghatározásában, amikor ez az érintett régiókban elősegítheti a strukturális jellegű többletköltségek csökkentését és a lakosság életfeltételeinek javulását. Nyilvánvaló okok miatt ugyanez érvényes a közlekedéssel kapcsolatos adókra vagy a használati díjakra (lásd pl. a repülőtéri illetékeket).

2.1.

Az állandó hátrányoktól sújtott területeket jellemző sérülékenység még nehezebbé teszi fejlődésüket, és számos esetben súlyosbítja gazdasági és szociális problémáikat. A hasonló körülmények között élő lakosság az efféle hátrányoktól mentes területeken nagyobb fejlődést érhetne el, de legalábbis kevesebb nehézséggel kellene megküzdenie.

2.2.

Pontatlan és manicheus dolog lenne azt mondani, hogy az állandó hátrányoktól sújtott területeket valamiféle „sorsszerűség” kényszeríti másodlagos szerepbe, lakosaikat pedig a tartós alulfejlettség állapotába. Európa állandó hátrányoktól sújtott régiói számos esetben hasznosítható előnyökkel és potenciállal rendelkeznek. Ilyen a jelentős természeti erőforrások közelsége, a megújítható energiák hasznosításának lehetősége, turisztikai vonzerejük, geo-stratégiai helyzetük, a tengeri útvonalak közelsége, az ökoszisztémák sokfélesége stb.

2.3.

E területek problémája az, hogy mindezen lehetőségek kihasználásához valószínűleg keményebben kellene dolgozni vagy sokkal nagyobb kockázatokat kellene vállalni, mint az EU más, előnyösebb helyzetű területein ugyanilyen vállalkozások sikerre vitele érdekében. Gazdasági visszaesés idején viszont ők lesznek annak első áldozatai iparuk alacsonyabb jövedelmezőségi szintje miatt.

2.4.

Az állandó hátrányoktól sújtott területek érdekében folytatott európai politikának ezért olyan intézkedések sorát kell meghoznia, amelyek – amennyire ez lehetséges – csökkentik kiszolgáltatottságukat és hozzájárulnak az igazi „esélyegyenlőség” megteremtéséhez e területek és az Unió többi része között. Mivel az ilyen politika az objektív természeti tényezőkre adott válasz, ezért törvényszerű, hogy azok intenzitásának függvényében alakuljon. Ugyanebből az okból nem a létező intézkedések helyét kell átvennie, hanem a gazdasági és szociális kohézió keretében hagyományosan alkalmazott intézkedések kiegészítőjeként kell hatását kifejtenie.

2.5.1.

Az állandó hátrányoktól sújtott régiókkal foglalkozó európai politikának három nagy elvből és több célkitűzésből kell kiindulnia.

2.5.2.

A minden régióra módszeresen és egyformán alkalmazható intézkedések helyett elsősorban olyan keretet kell megalkotni, amely lehetővé teszi a különbségek figyelembe vételét. Egy ilyen keret – amely részben jogi rendelkezésekre, részben pénzügyi eszközökre támaszkodik – minden egyes régió esetében lehetővé tenné olyan megoldások kidolgozását, amelyek alkalmazkodnak az ottani problémák természetéhez és intenzitásához. Egyes esetekben olyan intézkedések is elképzelhetők, amelyek az állandó hátrányoktól sújtott régiók mindegyikére alkalmazhatók. Más esetekben éppen ellenkezőleg, az adott helyzethez kell olyan intézkedéseket kidolgozni, amelyeket nem lehet széles körben alkalmazni.

2.6.1.

Az állandó hátrányoktól sújtott régiókkal foglalkozó politika célkitűzései három típusba sorolhatók: szociális, gazdasági és környezeti jellegűek. Ezek igen szoros kapcsolatban vannak egymással.

2.6.2.

A hátrányoktól sújtott területekre szánt támogatások megfelelő felhasználása érdekében figyelembe kellene venni a fenntarthatóság fogalmának kettős értelmezését. Egyrészt társadami-gazdasági értelemben jelentheti az életképes családi gazdaságok és termelési rendszerek fennmaradását – amivel elkerülhető lenne a népesség elvándorlása –, másrészt jelentheti a környezettel összhangban lévő gyakorlatok megszilárdítását is.

2.6.2.1.

Szociális célkitűzések: Az állandó hátrányoktól sújtott régiókkal foglalkozó európai politika „szociális célkitűzései” azt tartalmazzák, hogy e régiók lakosai – ha maguk is úgy kívánják – „hazájukban születhessenek, élhessenek és dolgozhassanak”.

2.6.2.2.

E régiók lakosainak az infrastruktúrák és a szolgáltatások terén joguk van közel olyan minőségű választékra, mint az Unió más területein élőknek.

2.6.2.3.

Ez számos területre igaz, de különösen az oktatás, az élethosszig tartó tanulás, az egészségügy, a közlekedés és a távközlés szempontjából kellene így lennie. Az Unió más területeivel való kiegyenlítettséget nem lehet csupán statisztikai alapon meghatározni, hanem minőségi kritériumokat is kell alkalmazni. A bonyolult infrastruktúrák és szolgáltatások esetében minél kevesebben laknak egy régióban, számukhoz képest annál aránytalanabbak a méretek és a fenntartás költségei. Erre a problémára nincs egységes megoldás, hacsak nem a következő elv alkalmazása: célul kitűzni az optimális minőségű szolgáltatások biztosítását annak érdekében, hogy a lakosság legalább ne vándoroljon el.

2.6.2.4.

A kívánt eszközök a strukturális alapokból származnak, amelyeknek elsősorban a közlekedésre (helyhez kötött vagy mobil infrastruktúrák), a hulladék- és vízkezelésre, az oktatási és egészségügyi szolgáltatásokra kell irányulniuk. A közlekedés, az energia és a távközlés területén a beavatkozást a Szerződés 154. – a transzeurópai hálózatokra vonatkozó – cikkének tényleges alkalmazása útján, illetve megfelelő pénzügyi eszközök felszabadításával is erősíteni kell.

2.6.2.5.

Az állandó hátrányoktól sújtott területek lakosainak joguk van ahhoz, hogy szociálisan elfogadható áron férhessenek hozzá a fogyasztási javakhoz és a szolgáltatásokhoz.

2.6.2.6.

Az egyenlőtlen helyzeteken bizonyos esetekben olyan intézkedésekkel is segíteni lehet, amelyek hatására csökkennek a fogyasztói árak, illetve bizonyos szolgáltatókat ösztönözni lehet a legelszigeteltebb és leggyérebben lakott övezetekben való megtelepedésre.

2.6.2.7.

Az igénybe veendő eszközök olyan szociális jellegű beavatkozások, mint:

Egyes ilyen intézkedések intenzitását az érintett közösségek elszigeteltségével arányosan, illetve piacuk nagyságával fordított arányban lehetne meghatározni.

2.6.2.8.

Az EK-Szerződés 73. (közlekedési közszolgáltatások), 86.2. (általános gazdasági érdekű szolgáltatások irányításával megbízott vállalatok) és 87.2. (egyéni fogyasztóknak adott szociális jellegű támogatások) cikkeiben található rendelkezések széles körű alkalmazása egyes esetekben alapul szolgálhat ezekhez az intézkedésekhez.

2.6.3.

Gazdasági célkitűzések: az állandó hátrányoktól sújtott régiókkal foglalkozó európai politika gazdasági célkitűzéseinek e régiók egységes piacba történő integrációját kell szolgálniuk, de szociális és környezeti sebezhetőségük figyelembe vételével. A szabadpiaci elveket tehát a gazdasági, szociális és területi kohézió elveinek kell mérsékelniük.

2.6.3.1.

E régiók gazdaságának az egységes piacba történő integrálása egyenlő feltételek megteremtését kívánja.

2.6.3.2.

Általában véve a közlekedési többletköltségek csökkentése a vállalatoknak nyújtott közvetlen támogatásokkal érhető el.

2.6.3.3.

Rendelkezéseket kell hozni a helyzetektől és esetektől függően a helyi piac szűkösségének, valamint a természeti és emberi erőforrások korlátozottságának ellensúlyozására. Ez a magánszektort támogató és ösztönző intézkedéseket jelent, amelyeket a tevékenységek jellege, jövedelmezőségük, illetve szociális és környezeti hatásaik szerint kell alakítani.

2.6.4.

Környezeti célkitűzések: Az állandó hátrányoktól sújtott régiókkal foglalkozó európai politika „környezeti célkitűzései” e régiók környezeti jellegének megóvását tartalmazzák, összhangban gazdasági és szociális fejlődésük követelményeivel. A „környezetbe” beletartoznak e régiók természeti erőforrásai, a tájak és az ökoszisztémák, valamint kulturális örökségük legkülönbözőbb formái: az építészet, a történelmi emlékek, a nyelvi örökség, a dalok, a táncok, az irodalom, a kézművesség stb.

2.6.4.1.

A környezeti örökség megóvása nem válhat statikus vagy a múltba merülő eljárássá, amely az állandó hátrányoktól sújtott régiókat afféle „indiánrezervátumokká” alakítaná. Éppen ellenkezőleg, elsősorban a fenntartható fejlődésre összpontosító aktív és dinamikus fellépésre van szükség, amelynek révén biztosítható, hogy az állandó lakosság ne vándoroljon el, és életminősége garantált legyen.

2.6.4.2.

A környezeti célkitűzések igen különböző szintű – elsősorban helyi, de olyakor országos, európai, néha pedig világméretű – tevékenységeket igényelnek. Például:

2.6.4.3.

A környezeti célkitűzések igen nagymértékben kormányzati kérdések. Konzultálni kell a szigeteken, az északi tájakon, a hegyekben vagy a legkülső területeken élők közösségeivel, illetve – amennyiben lehetséges – be kell őket vonni a környezetre vonatkozó és őket érintő döntésekbe.

2.6.4.4.

Az Európai Uniónak egyebek mellett az állandó hátrányoktól sújtott régiók sajátos sebezhetőségét is figyelembe kell vennie a környezeti kérdések nemzetközi színtű megvitatása során (például a nem uniós országokkal kötendő halászati megállapodások vagy az üvegházhatás elleni küzdelem esetében).

3.1.

Figyelembe véve a jelen saját kezdeményezésű véleményben tárgyalt sajátos helyzetű régiók fontosságát a Közösség területe számára, valamint földrajzi szétszórtságukat és a teljesebb integrációjuk érdekében megfogalmazandó észrevételeket és javaslatokat, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a továbbiakban is figyelemmel fogja követni a kérdéskör alakulását, valamint hozzá kíván járulni a problémák megoldását célul kitűző különböző politikák értékeléséhez.