(1)

Az 1380/2013/EU rendelet 12. cikke előírja, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak védelme tekintetében fennálló súlyos fenyegetéssel kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben a Bizottság szükséghelyzeti intézkedéseket hozhat. A Bizottság a szóban forgó fenyegetés enyhítése érdekében – akár valamely tagállam indokolással ellátott kérelmére, akár saját kezdeményezésére – meghozott szükséghelyzeti intézkedéseket azonnal és legfeljebb hat hónapig alkalmazandó végrehajtási jogi aktusok formájában fogadhatja el.

(2)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 5. cikkének (2) bekezdése továbbá előírja, hogy korrekciós intézkedéseket kell hozni, ha a tudományos szakvélemények szerint az említett rendelet hatálya alá tartozó valamely halállomány szaporodóképes állományának biomasszája nem éri el azt a referenciaértéket, amely alatt csökkenhet a szaporodási képesség. Az említett korrekciós intézkedések célja annak biztosítása, hogy az érintett állomány szintje mihamarabb visszaálljon a maximális fenntartható hozamot (MFH) biztosító szintet meghaladó szintre.

(3)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) tudományos szakvéleménye szerint a közönséges tőkehal (Gadus morhua) Balti-tenger keleti részén élő állományát – a lassuló állománypótlódás, a környezeti tényezők és az ökoszisztémában bekövetkezett olyan változások együttes hatása miatt, amelyek az állomány állapotára tekintettel magas természetes mortalitást és túlzott mértékű halászati mortalitást eredményeznek – fenntarthatatlanul alacsony biomassza jellemzi. Az állomány állapota leromlott, és várhatóan csökken a szaporodási képessége. 2017-ben az állománypótlódás elérte az ICES idősorának legalacsonyabb pontját, 2018-ban pedig még ennél is alacsonyabb lehetett. A szaporodóképes állomány biomasszája pillanatnyilag a korábban megfigyelt egyik legalacsonyabb értéknek megfelelő, a kereskedelmi méretű közönséges tőkehal biomasszája pedig az 1950-es évek óta megfigyelt legalacsonyabb szinten van. Ezenkívül az ICES becslése szerint a biomassza középtávon, a halászat teljes tilalma esetén sem fogja elérni a fenntarthatósági referenciaértéket. Ezért az ICES az állományokra vonatkozó, a 2020. évre szóló szakvéleményében teljes halászati tilalmat javasol.

(4)

A közönséges tőkehal Balti-tenger keleti részén élő állományának védelmét súlyos veszély fenyegeti, mivel a szaporodóképes állomány biomasszájának rohamos csökkenése komoly kárt okozhat az állomány szaporodási képessége szempontjából. Az ICES véleménye szerint továbbá bármilyen szintű halászat éppen a fennmaradó kisszámú kereskedelmi méretű közönséges tőkehalra irányulna, ami tovább rontaná az állomány szerkezetét és tovább csökkentené az eleve történelmi mélyponton lévő szaporodási képességét. Ezenkívül a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal ívási csúcsidőszaka májustól augusztusig tart. Ezért a kellően indokolt, rendkívüli sürgősség alapján helyénvaló szükséghelyzeti intézkedéseket elfogadni, mivel először is a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal biomasszája olyan veszélyesen alacsony szintű, hogy az állomány többé már nem képes újratermelődni, és ezért az összeomlás fenyegeti, másodszor az említett állományra irányuló további halászati tevékenység növeli az összeomlás kockázatát, harmadszor pedig jelenleg is tart az ívási csúcsidőszak.

(5)

A tagállamok által az 1380/2013/EU rendelet 13. cikke értelmében hozott szükséghelyzeti intézkedések nem lennének elegendőek a helyzet kezelésére, mivel nem biztosítanának egységes megközelítést az állomány valamennyi előfordulási területén. Ezenkívül a mai napig nem minden tagállam fogadott el, illetve szándékozik elfogadni ilyen intézkedéseket. Végezetül a balti-tengeri tagállamok csoportjának (BaltFish) 2019. június 4-i ülésén a tagállamok nem tudtak megállapodni a közös megközelítésről.

(6)

Megfelelő tagállami intézkedések hiányában, valamint tekintettel arra, hogy az állományszerkezet és a szaporodási képesség további romlásának elkerülése érdekében sürgős fellépésre van szükség, helyénvaló az 1380/2013/EU rendelet 12. cikke alapján uniós szintű korrekciós intézkedéseket hozni.

(7)

A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal gazdálkodási területe az ICES 25–32 alkörzetet foglalja magában. Az ICES 24 alkörzetben a kelet- és a nyugat-balti-tengeri állományhoz tartozó közönséges tőkehal egyaránt előfordul, a fogások nagy része azonban a kelet-balti-tengeri állományból származik. A kelet-balti-tengeri állomány megfelelő védelmének biztosítása, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a 24 alkörzetben ejtett fogásokon belül túlságosan nagy legyen a kelet-balti-tengeri állomány egyedeinek aránya, elengedhetetlen, hogy a szükséghelyzeti intézkedések az ICES 24 alkörzet egészére kiterjedjenek.

(8)

A tudományos szakvélemények fényében helyénvaló az év végéig megtiltani a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány halászatát. Ezenkívül azonban arról is gondoskodni kell, hogy az intézkedés arányban álljon a célkitűzéssel.

(9)

Az ICES adatai szerint a 27–32 alkörzetben rendkívül alacsonyak a közönséges tőkehal mennyiségei és fogásai. Tekintve, hogy e rendelet intézkedéseinek végrehajtása nem elhanyagolható terhet ró a közigazgatásra és a halászokra, aránytalan lenne e rendelet hatálya alá vonni azokat a területeket, ahol a kelet-balti-tengeri közönséges tőkehal alig fordul elő.

(10)

Ezenkívül helyénvaló mentesíteni a tilalom alól a 24 alkörzetben az alapvonalaktól számított hat tengeri mérföldig 20 méternél kisebb vízmélységű területeken 12 méter hosszúságot el nem érő, passzív halászeszközt használó hajók által folytatott, közönséges tőkehalra irányuló halászatot, mivel a 24 alkörzetben található sekély vizű part menti területeken döntően a nyugat-balti-tengeri közönséges tőkehal fordul elő.

(11)

Tekintettel továbbá a teljes halászati tilalom potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményeire, helyénvaló a tilalmat az olyan célzott tőkehalhalászati tevékenységek esetében elrendelni, amelyek keretében a 24, a 25 és 26 alkörzetben a keleti balti-tengeri közönséges tőkehal túlnyomó többségét fogják, például a célzott fenékvonóhálós halászatban. Ezzel szemben helyénvaló mentesíteni a tilalom alól a 24, 25 és 26 alkörzetben legfeljebb 45 mm szembőségű aktív halászeszközökkel vagy a 25 és 26 alkörzetben, illetve a 24 alkörzetben a parttól számított hat tengeri mérföldig 20 méternél nagyobb vízmélységű területeken, valamint – a víz mélységétől függetlenül – a parttól mért hat tengeri mérföldön túl a 12 méter hosszúságot el nem érő, passzív halászeszközt használó hajók által ejtett járulékos fogásokat, tekintettel arra, hogy e halászati tevékenységek csak korlátozott arányt képviselnek a teljes kifogott közönségestőkehal-mennyiségen belül, és figyelembe véve azt, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt a maximális fenntartható hozam szintjén egyidejűleg halászni. Az ICES becslése szerint az előbbi a kelet-balti-tengeri közönséges tőkehalból kirakodott éves összmennyiség körülbelül 1,5 %-át teszi ki. Az utóbbinak betudható járulékos fogások mennyisége alacsony, de mivel a pontos mennyiség nem ismert, a járulékos fogást indokolt az egyes halászati utak kirakodott mennyiségének 10 %-ára korlátozni.

(12)

A 2018. január 1. és 2019. június 30. közötti időszakhoz képest nem növekedhet a 12 méter hosszúságot el nem érő, passzív halászeszközt használó és járulékos fogásként közönséges tőkehalat ejtő hajók száma. Mivel a legfeljebb 45 mm szembőségű vonóhálóval, dán kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel halászó uniós hajók nem folytathatnak a közönséges tőkehalra irányuló halászatot, e hajók számát nem szükséges korlátozni.

(13)

A Bizottság az e rendeletben előírt intézkedéseket véleménynyilvánítás céljából megküldi a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottságnak.

(14)

A sürgősségre való tekintettel e rendeletnek indokolt a kihirdetését követően azonnal hatályba lépnie,