15.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/22

(1)

2008. február 16-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) közzétett értesítésében (a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés) a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók Közösségbe történő behozatala tekintetében dömpingellenes eljárás megindítását jelentette be.

(2)

Az eljárást a 2008. január 3-án bizonyos gyártók – amelyek egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben körülbelül 60 %-át teszik ki – által benyújtott panasz eredményeképpen indították el. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből származó jelentős kárra vonatkozóan, amit az eljárás megindításához elégségesnek ítéltek.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszosokat, az exportáló gyártókat, az importőröket és azokat a felhasználókat, akikről tudta, hogy érintettek, valamint Kína képviselőit az eljárás megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek.

(4)

A panaszosok, egyéb közösségi gyártók, kínai exportáló gyártók, importőrök – beleértve a kiskereskedelmi hálózatokat és nyersanyag-szállítókat – ismertették véleményüket. A Bizottság továbbá meghallgatott minden olyan érdekelt feleket, akik olyan kérelmet nyújtottak be, amelyből kitűnt, hogy meghallgatásukat különleges okok indokolják.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikke értelmében a dömping és a károkozás meghatározására mintavételre kerülhet sor. Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, valamennyi ismert kínai exportáló gyártót, közösségi importőrt és közösségi gyártót felkértek arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és – az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint – nyújtson alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban a vizsgálati időszak során (2007. január 1. és 2007. december 31. között) végzett tevékenységéről.

(6)

Lentebb a (33)–(40) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint negyvenegy kínai exportáló gyártó adta meg a kért információt és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság a mintához azt a nyolc kínai gyártót, illetve kapcsolatban álló vállalatot választotta ki, amelyek a legnagyobb mennyiségben exportálnak a Közösségbe. Valamennyi érintett exportáló gyártóval és szövetségükkel, valamint a kínai hatóságokkal konzultációt folytattak, és azok hozzájárultak a minta kiválasztásához.

(7)

A Bizottság a kínai ismert érintett exportáló gyártóknak és a Kínai Népköztársaság hatóságainak formanyomtatványokat küldött abból a célból, hogy amennyiben azt igényelnék, a Kínai Népköztársaság exportáló gyártói piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be.

(8)

A Bizottság hivatalosan közzétette a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat a kínai érintett exportáló gyártók, a Kínai Népköztársaság hatóságai és a panaszosok számára. Arra is lehetőséget kaptak, hogy írásban ismertessék véleményüket és meghallgatást kérjenek, amennyiben arra különleges okaik lennének.

(9)

Egy exportáló gyártó, amely nem került be a mintába, mert nem teljesítette az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokat, az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását kérte. Úgy ítélték azonban, hogy az egyedi vizsgálat túlzott terhet jelentene és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. Ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutottak, hogy az exportáló gyártó egyedi vizsgálat iránti kérelme nem fogadható el.

(10)

A Bizottság valamennyi ismert érintett félnek és minden további, az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőig jelentkező vállalatnak kérdőívet küldött, azaz harmincegy közösségi gyártónak, harminckét importőrnek, valamint két nyersanyag-szállítónak.

(11)

A panaszos közösségi gyártóktól, hat független importőrtől, valamint két beszállítótól érkezett válasz.

(12)

A vizsgálat által érintett ország vonatkozásában a Bizottság negyvenegy kínai exportáló gyártótól kapott választ a mintavételi formanyomtatványra.

(13)

A Bizottság a dömping, az ebből következő kár és a közösségi érdek előzetes megállapításához szükségesnek ítélt minden információt megkért és ellenőrzött. A következő vállalatok telephelyén tett ellenőrző látogatást:

(14)

A dömpingre és a károkozásra vonatkozó vizsgálat a 2007. január 1. és 2007. december 31. közötti időszakot ölelte fel (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2004-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(15)

Az érintett terméket a Közösségbe exportált és a Kínai Népköztársaságból származó egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók (gyertyák) alkotják, a temetői égők és egyéb, szabadban használt égők kivételével. A gyertyák előállításához szükséges gyártási folyamat elég egyszerű, és a nyersanyagok (főleg paraffinviasz és sztearin) felhevítéséből, valamint a gyertyák hűtési eljárás során formába, illetve tartóba való öntéséből áll. A gyertyák hőt és fényt bocsátanak ki, de nagyrészt belső dekorációs célra használatosak, pl. különféle gyertyatartókban, más tartóban és egyéb dekorációs cikkekben.

(16)

A gyertyákat rendszerint az ex 3406 00 11, ex 3406 00 19 és az ex 3406 00 90 KN-kóddal jelentik be.

(17)

A temetői égők és egyéb, szabadban használt égők nem képezik az érintett termék részét. Ezek termékeknek tekinthetők, amelyek tüzelőanyaga 500 ppm toluolt és/vagy 100 ppm benzolt meghaladó mennyiséget tartalmaz és/vagy legalább 5 mm átmérőjű kanóccal rendelkeznek és/vagy legalább 5 cm magas függőleges falú, külön műanyag tartó veszi őket körül. Úgy ítélték, hogy ezek a kritériumok egyértelmű választóvonalat alkotnak a vizsgálat tárgyát képező és azon kívül eső gyertyatípusok között.

(18)

A vizsgálat kimutatta, hogy sok különféle gyertyatípus – például viaszgyertya, teamécses, valamint több más idényjellegű és különleges típus – létezik, amelyeket a Kínában gyártanak és a közösségi piacon értékesítenek. A különféle gyertyatípusok alapvetően a méret, forma, szín tekintetében különböznek, lehetnek illatosítottak és nem illatosítottak stb., de az összes típus azonos alapvető kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanolyan felhasználásra szolgál, továbbá nagymértékben helyettesíthető. Ezért úgy ítélték, hogy az e vizsgálat tárgyát képező valamennyi gyertya ugyanazon termékcsaládba tartozik.

(19)

Egyes érdekelt felek észrevételeket terjesztettek elő és érveket hoztak fel az érintett termék meghatározásával kapcsolatban. Azt állították, hogy a temetői égőket és szabadban használt égőket indokolatlanul zárták ki a termékkörből, mert a közösségi gazdasági ágazat van túlsúlyban ebben a szegmensben, és mert a fenti (17) preambulumbekezdésben említett műszaki kritériumok nem kivételesek abban az értelemben, hogy a temetői égők és egyéb, szabadban használt égők nem mindig lépik túl a fent említett jellemzőket. Továbbá azt állították, hogy a gyertyák, valamint a temetői égők és szabadban használt égők megkülönböztetését semmilyen ipari szabvány vagy szabály nem támasztja alá, továbbá ellentmond annak a feltételezésnek, hogy az érintett termék meghatározása a teamécsesekre és más gyertyákra egyaránt kiterjed.

(20)

Mások azt állították, hogy a gyártási folyamatok és a Kínai Népköztársaságban gyártott termékek sokfélesége, valamint a Közösségbe exportált gyertyafélék nagyon sajátosnak tekinthetők. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy a kínai exportőrök több esetben egyéb kiegészítőkkel – például üvegcsészével és/vagy gyertyatartóval – exportálják az érintett terméket, ami által az exportérték az összes cikket magában foglalja, nem csak a gyertyákat. Mindezeket a típusokat ki kellene zárni a vizsgálat köréből.

(21)

Ezenkívül azt állították, hogy a kínai exportáló gyártók jórészt kézzel készített, illetve különleges gyertyákat gyártanak, aminek során további finomítási műveleteket, például nyomással történő mintázást, csiszolást és lakkozást alkalmaznak. Ezeket az úgynevezett „díszes” vagy „különleges” munkaigényes típusokat nem gyártják a Közösségben. Ennek megfelelően ezek a felek azt állították, hogy a különleges gyertyákat ki kell zárni a vizsgálatban érintett termékkörből.

(22)

Meg kell jegyezni, hogy a fenti állítások nem konkrétak és nem tartalmaznak olyan alátámasztó bizonyítékot, amely azt igazolja, hogy az érintett termék nem került pontosan meghatározásra az eljárás megindításáról szóló értesítésben. Valójában, a fenti állításnak megfelelően, megállapították, hogy az érintett termék valamennyi típusa ugyanazon alapvető kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanolyan felhasználásra szolgál, és nagymértékben helyettesíthető. A temetői égőkkel és a szabadban használt égőkkel kapcsolatos állításokat illetően megállapították, hogy a fenti (17) preambulumbekezdésben említett műszaki és kémiai kritériumok alapján e termékek megkülönböztethetők az egyéb gyertyatípusoktól. Egyrészt az, hogy a közösségi gyártók túlsúlyban lehetnek ebben az adott szegmensben, másrészt az az állítás, hogy a közösségi gyártók nem gyártják az érintett termék bizonyos típusait, lényegtelennek tekinthető, és nem módosítja az érintett termék meghatározását.

(23)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a gyártási folyamatok, az előállított és a közösségi piacon értékesített terméktípusok sokfélesége, a szabályok megléte vagy hiánya önmagában nem tekinthető érvényes indoknak, amely azt bizonyítja, hogy az érintett termék meghatározását felül kellene vizsgálni.

(24)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az úgynevezett teamécseseket meg kell különböztetni az egyéb gyertyáktól, mert más fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, például más a méretük, és viasztartóban vannak elhelyezve annak megakadályozása érdekében, hogy a viasz kifolyjon vagy lecsepegjen. Továbbá míg a gyertyákat főleg fénykibocsátásra használják, a teamécseseket elsősorban hőkibocsátásra.

(25)

Egyes érdekelt felek amellett érveltek, hogy a közösségi iparág által gyártott és a közösségi piacon értékesített gyertyák nem hasonlóak az érintett termékhez. Elsősorban azt állították, hogy az érintett terméket nagyrészt készletben értékesítik, amelyek egyéb dekorációs cikkeket is tartalmaznak, például gyertyatartókat, egyéb tartókat, egyéb kerámia- és üvegtárgyakat, és hogy a készleten belül nem lehet elkülöníteni a gyertya értékét. Azt az érvet is felhozták, hogy míg a közösségi gyártók csak hagyományos gyertyatípusokat értékesítettek, a kínai exportáló gyártók nagy mennyiségben értékesítettek különleges típusú gyertyákat, amelyek nem hasonlíthatók a hagyományos típusokhoz.

(26)

Az egyes gyertyatípusok felhasználásával kapcsolatos állítást illetően meg kell jegyezni, hogy különösen a Kínai Gyertyagyártók Szövetségének részvételével tartott meghallgatás során megállapították, hogy a Kínai Népköztársaságban az elmúlt években jelentősen nőtt a belföldi fogyasztás, és hogy a belföldi piacon értékesített gyertyákat ugyanazon célra használják fel, mint a Közösségben, azaz belső díszítésre. A (fényt kibocsátó) gyertyák és a (hőkibocsátó) teamécsesek felhasználásával kapcsolatos, állítólagos különbség tekintetében megállapították, hogy ezek a terméktípusok egymással helyettesíthetők, és hogy mindkét típus használható fény- és hőkibocsátásra, de a fenti (15) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint mindkettőt túlnyomórészt belső díszítés céljára használják.

(27)

Arra is emlékeztettek, hogy a fenti (18) preambulumbekezdésben említettek szerint több különféle gyertyatípus létezik, amelyek alapvetően a méret, forma vagy szín tekintetében különböznek, de az összes típus azonos alapvető kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanolyan felhasználásra szolgál, továbbá nagymértékben helyettesíthető. Ezért úgy ítélték, hogy az e vizsgálat tárgyát képező valamennyi gyertyatípus ugyanazon termékcsaládba tartozik.

(28)

A „hasonló termék” meghatározása során alkalmazandó kritériumok a műszaki és kémiai tulajdonságokon, valamint a termék végső felhasználásán vagy funkcióin alapulnak, nem pedig olyan, az érdekelt fél által ismertetett tényezőkön, mint a forma, illat, szín és egyéb jellemzők. A méretbeli különbségek nem számítanak az érintett és a hasonló termék meghatározása tekintetében, mivel nem lehet egyértelműen elkülöníteni az ugyanazon termékcsaládhoz tartozó termékeket az alapvető műszaki és kémiai tulajdonságok, a végső felhasználás és a felhasználók érzékelése vonatkozásában.

(29)

Az érdekelt felek által felhozott érvek és a szolgáltatott bizonyítékok, valamint a vizsgálat e szakaszában rendelkezésre álló valamennyi egyéb információ figyelembevételével úgy ítélték, hogy nem állapítható meg eltérés az érintett termék és az exportőrök/gyártók által és a közösségi gyártók által gyártott és a belföldi piacon értékesített gyertyák között, a Közösség analóg országul is szolgált a rendes értéknek a Kínai Népköztársaság tekintetében történő megállapítása céljából. Ezek a gyertyák lényegében ugyanolyan alapvető műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően ugyanarra a felhasználásra szolgálnak. Ezért ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a gyertyák összes típusát azonosnak kell tekinteni, az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti értelemben.

(30)

A vizsgálat jelenlegi szakaszában a Bizottsághoz nem érkezett elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a teamécsesek fizikai jellemzői és/vagy végső felhasználása alapvetően különbözne más gyertyákéitól, és amely arra engedne következtetni, hogy a teamécsesek és egyéb gyertyák nem ugyanazon termékcsaládhoz tartoznak. A vizsgálat során tovább fogják tanulmányozni és vizsgálni a bizonyítékokkal alátámasztott valamennyi érvet, amelyet a hasonló termék kérdésével kapcsolatban felhozhatnak.

(31)

Tekintettel a panaszt támogató közösségi gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A mintavétellel kapcsolatban visszaküldött válaszok elemzése alapján végül egy öt gyártóból álló mintát választottak ki az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt, legnagyobb termelési mennyiségre vonatkozó kritériumnak megfelelően.

(32)

Tekintettel a panasz alapján azonosított importőrök nagy számára a Közösségben, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az importőrök esetében is mintavételt helyeztek kilátásba. A mintavétellel kapcsolatban visszaküldött válaszok elemzése alapján azonban az importőrök esetében nem volt szükség mintavétel alkalmazására.

(33)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók nagy számára, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően mintavételt helyezett kilátásba a dömping megállapítására.

(34)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről és adott esetben kiválaszthassa a mintát, felkérték a kínai exportáló gyártókat, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak be alapvető adatokat kivitelükről és belföldi eladásaikról, a gyertyák gyártásával összefüggő pontos tevékenységükről, és valamennyi, az érintett termék gyártásába és/vagy értékesítésébe bevont, kapcsolódó vállalat nevéről és tevékenységéről.

(35)

A Kínai Népköztársaság hatóságaival és a gyártók szövetségével is konzultációt folytattak a reprezentatív minta kiválasztása céljából.

(36)

Összesen negyvenegy exportáló gyártó, többek között a kínai kapcsolatban álló vállalatok csoportjai, jelentkezett és adta meg a kért információkat az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül. Valamennyien beszámoltak arról, hogy a vizsgálati időszak során exportáltak a Közösségbe, és egy elég jelentéktelen exportmennyiséggel rendelkező gyártó kivételével jelezték azon szándékukat, hogy szeretnének részt venni a mintában. Így negyven exportáló gyártót tekintenek e vizsgálatban együttműködő gyártónak („együttműködő exportőrök”).

(37)

Azokat az exportáló gyártókat, amelyek a fent említett határidőn belül nem jelentkeztek, vagy amelyek nem nyújtották be időben a kért adatokat, úgy tekintették, hogy nem működnek együtt a vizsgálatban. Ha összehasonlítjuk az Eurostat behozatali adatait és az érintett terméknek a Közösségbe történő kivitelének mennyiségeit, amelyeket a (36) preambulumbekezdésben említett vállalatok a vizsgálati időszak tekintetében bejelentettek, megállapítható, hogy a kínai exportáló gyártók együttműködése igen alacsony szintű volt, ahogy azt az alábbi (87) preambulumbekezdés említi.

(38)

A mintát az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban választották ki a Közösségbe irányuló gyertyaexport azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még valószínűleg alaposan meg lehetett vizsgálni. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság kiválasztotta azt a nyolc vállalatot, illetve kapcsolatban álló vállalatcsoportot, amelyek a legnagyobb mennyiségben exportálnak a Közösségbe. A mintavétel során szerzett információ alapján, azaz a fenti (36) preambulumbekezdésben említett együttműködő exportáló gyártók bejelentése szerint az érintett terméknek a vizsgálati időszakban a Közösségbe történő kivitele mennyiségének több mint 73 %-áért a kiválasztott vállalatok feleltek. Ezért a Bizottság úgy tekintette, hogy a fenti minta segítségével a vizsgálatot ésszerű számú exportáló gyártóra lehet korlátozni, amelyek vizsgálata kivitelezhető a rendelkezésre álló idő alatt, és a felmérés reprezentativitásának magas szintje is biztosított. Valamennyi exportáló gyártóval, valamint szövetségeikkel és a kínai köztársaságbeli hatóságokkal konzultációt folytattak és megegyeztek a minta kiválasztása tekintetében.

(39)

A mintában nem szereplő, két együttműködő exportőr kérte, hogy vegyék be a mintába, és javasolták, hogy a következő kritériumokat vegyék figyelembe a minta kiválasztása során: i) az exportáló gyártók termékskálája, ii) a közösségi vevők típusa, iii) földrajzi szempontú képviselet, iv) külföldi befektetés és v) a Közösségbe irányuló kiviteltől való függőség mértéke.

(40)

Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése az említettek közül egyik kritériumot sem írja elő a minta kiválasztása tekintetében. Ezért a kérelmeket elutasították.

(41)

Egy exportáló gyártó, amelyet nem vettek be a mintába, mert nem felelt meg az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását kérte.

(42)

A fenti (38) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintát ésszerű számú vállalatra szűkítették, amelyek vizsgálata a rendelkezésre álló időn belül elvégezhető. Azon vállalatokat, amelyeket a Kínai Népköztársaságban a dömping kivizsgálása céljából vizsgáltak, a fenti (13) preambulumbekezdés sorolja fel. Tekintetbe véve a mintában szereplő nagyszámú vállalat telephelyein végzett ellenőrzést, amely maga után vonja a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek és a kérdőívre adott válaszok ellenőrzését, úgy ítélték meg, hogy az egyedi vizsgálat túlzott terhet jelentene és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

(43)

Ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutottak, hogy az exportáló gyártók egyedi vizsgálat iránti kérelme nem fogadható el.

(44)

A helyszíni ellenőrzés folyamán egy vállalatcsoporthoz tartozó együttműködő exportőr, amelyet kiválasztottak a mintába, nem nyújtott bizonyító dokumentációt egy sor adattal kapcsolatban, például a belföldi értékesítésekre, exportértékesítésekre, készletmozgásra, devizabevételekre, bankbetétekre és a befektetett eszközökre vonatkozóan, amelyeket szükségesnek tartottak a piacgazdasági elbánás iránti kérelem formanyomtatványainak ellenőrzéséhez. Ezenfelül nem szolgáltatta a következőket: i) héa-bevallások, ii) a hatóságok által az export-adóvisszatérítéshez kért, héa-t tartalmazó speciális számlák és iii) a hatóságok által hitelesített jövedelemadó-bevallási nyilatkozat. Ehelyett a helyszínen rendelkezésre bocsátott dokumentumok nem voltak hitelesítve, valamint azokat félrevezetőnek és téves információt tartalmazónak ítélték. Végül ellentmondást fedeztek fel a válaszokban benyújtott számviteli bizonylatok és a helyszínen rendelkezésre bocsátott dokumentumok között. Ez azt jelenti, hogy a piacgazdasági elbánás iránti kérelem formanyomtatványai valóságnak való megfelelőségét és pontosságát nem lehetett a helyszínen ellenőrizni.

(45)

Tekintettel erre a helyzetre, az exportőrt tájékoztatták, hogy az alaprendelet 18. cikke alapján kilátásba helyezték, hogy a megállapításokat és a következtetéseket a rendelkezésre álló tényekre alapozzák, valamint lehetőséget kapott arra, hogy észrevételeket tegyen.

(46)

Válaszában az exportőr mindenekelőtt azt állította, hogy nem őriz meg olyan számviteli bizonylatokat, amelyeket a kínai számviteli törvény nem követel meg. Állításának alátámasztása céljából azonban nem szolgáltatott semmilyen dokumentációt, és arra vonatkozóan sem adott semmilyen indoklást, hogy miért nem őrizte meg és mutatta be a kínai népköztársaságbeli hatóságok által hitelesített hivatalos dokumentumokat. Végül észrevételeiben elismerte a válaszaiban és a helyszínen bemutatott dokumentumokban található ellentmondásokat.

(47)

Ilyen körülmények között figyelmen kívül hagyták a kapcsolatban álló vállalatok e csoportja által nyújtott információkat, és az alaprendelet 18. cikke alapján a rendelkezésre álló tényeket használták fel.

(48)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(49)

Az egyszerűbb hivatkozás érdekében ezeknek a kritériumoknak a meghatározása röviden összefoglalva az alábbiakban található:

(50)

A mintában szereplő valamennyi vállalat kérte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, valamint válaszolt a piacgazdasági elbánási formanyomtatványon a megadott határidőn belül. A Bizottság bekérte és ellenőrizte a kérelem formanyomtatványaiban szereplő információkat, továbbá az érintett vállalat telephelyein szükségesnek tartott, összes többi információt.

(51)

A fenti (44)–(47) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint az alaprendelet 18. cikkét kellett alkalmazni egy piacgazdasági elbánást kérelmező esetében, mivel nem nyújtotta be a kért információkat, illetve félrevezető információt szolgáltatott a helyszíni ellenőrzés során.

(52)

Ezenkívül az ellenőrzés során megállapították, hogy öt másik kínai együttműködő exportáló gyártó nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket a piacgazdasági elbánás megadásához.

(53)

Két exportáló gyártó nem teljesítette a 2. kritériumot, mivel nem tudták bizonyítani, hogy számviteli nyilvántartásukkal kapcsolatban a nemzetközi számviteli standardokkal (IAS) összhangban független könyvvizsgálatot végeztek. Konkrétabban megállapították, hogy egy exportáló gyártó nyilvántartása a kapcsolatban álló feleknek nyújtott kölcsönök tekintetében nem felelt meg a 24. és a 32. nemzetközi számviteli standardnak. A másik exportáló gyártó esetében a nyilvántartásban számos ellentmondás és hiányosság fordult elő, továbbá a befektetett eszközeit tekintve nem felelt meg az 1. és a 38. nemzetközi számviteli standardnak.

(54)

Egy együttműködő exportőr nem teljesítette az 1–3. kritériumban foglalt követelményeket. Először is nem tudta bizonyítani, hogy döntéseit a piaci jelzésekre reagálva és jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg, mert beszerzési és értékesítési tevékenységeivel kapcsolatban korlátozások meglétét állapították meg (1. kritérium). Másodszor, nem bizonyította, hogy számviteli nyilvántartását a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően auditálták, mert a befektetett eszközökkel kapcsolatos elszámolások nem feleltek meg az 1. és a 38. nemzetközi számviteli standardnak (2. kritérium). Végül, a nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzulások voltak megfigyelhetők a földhasználati jog nem megfelelő értékbecslésében (3. kritérium).

(55)

Egy másik együttműködő exportőr nem tudta bizonyítani, hogy teljesítette az 1. kritériumot, mivel döntéseit nem a piaci jelzésekre reagálva és nem jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg a beszerzési és értékesítési tevékenységeivel kapcsolatos korlátozások miatt.

(56)

Egy együttműködő exportőr nem tudta bizonyítani, hogy teljesítette az 1. és a 3. kritériumot. Megállapították, hogy a befektetésekkel kapcsolatos üzleti döntéseit nem jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg. A helyi hatóságok befolyásolták az üzleti döntéseit és pénzügyileg hozzájárultak egy technológiai központ megépítéséhez (1. kritérium). Ezenkívül a nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzulások is megfigyelhetők voltak a földhasználati jog nem megfelelő értékbecslésében (3. kritérium).

(57)

Két együttműködő exportőr bizonyította, hogy teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket, és megkaphatta a piacgazdasági elbánást. A piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapítások közzétételét követően beérkezett észrevételeket figyelembe véve azonban tovább vizsgálják a piacgazdasági elbánásnak az említett két vállalat számára való biztosítását.

(58)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az e cikk hatálya alá tartozó országokra, adott esetben, országos vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi kritériumot teljesítik, és ezért egyéni elbánást nyernek.

(59)

A piacgazdasági elbánás kritériumait nem teljesítő együttműködő exportálók egyéni elbánást kérelmezték arra az esetre is, ha nem nyernének piaci elbánást.

(60)

A rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen megállapították, hogy a következő öt kínai exportáló gyártó teljesíti az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, az egyéni elbánásra vonatkozó valamennyi követelményt:

(61)

A rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelő meghatározásához a Bizottság először minden egyes, piacgazdasági elbánásban részesülő vállalat esetében megállapította, hogy az érintett termék független vevőknek történő belföldi értékesítése reprezentatív mennyiséget tesz-e ki, azaz hogy ezen értékesítés teljes volumene eléri-e a hasonló termék vizsgálati időszak során a Közösségbe történő exportértékesítése teljes mennyiségének 5 %-át.

(62)

Egy együttműködő exportőr esetében a belföldi értékesítésről megállapították, hogy reprezentatív mennyiséget tesz ki. A másik, piacgazdasági elbánásban részesülő exportáló gyártó esetében azonban megállapították, hogy nem értékesített a belföldi piacon.

(63)

Ezt követően a Bizottság azonosította az általános reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkező exportáló gyártók által a belföldi piacon eladott azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak a közösségi kivitelre értékesített típusokkal.

(64)

Egy terméktípus belföldi értékesítéseit akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon független vevők számára értékesített terméktípus mennyisége legalább 5 %-a volt a közösségi exportra értékesített hasonló terméktípus teljes mennyiségének.

(65)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az érintett vállalat belföldi értékesítései a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósulónak tekinthetők-e az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján.

(66)

A belföldi piacon a fenti (64) preambulumbekezdés értelmében nem reprezentatív mennyiségben eladott, illetve a nem a rendes kereskedelmi forgalomban értékesített terméktípusok esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése alapján kell kiszámítani. E célból az értékesítési, általános és igazgatási költségeket, valamint a hasonló termék belföldi értékesítéseivel kapcsolatban az érintett vállalat által elért haszon súlyozott átlagát hozzáadták saját vizsgálati időszakbeli átlagos előállítási költségéhez.

(67)

Egy piacgazdasági elbánásban részesülő együttműködő exportőr esetében a belföldi értékesítést nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához. Így a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolták ki olyan módon, hogy a vállalatnak az érintett termékkel kapcsolatos előállítási költségéhez hozzáadták az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a haszon ésszerű összegét.

(68)

Úgy döntöttek, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a hasznot nem állapítják meg a 2. cikk (6) bekezdésének a) pontja alapján, mert csak egyetlen, reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkező együttműködő exportőrnek adták meg a piacgazdasági elbánást. Továbbá az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a hasznot nem lehetett megállapítani a 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja alapján sem, mivel az érintett együttműködő exportőr nem rendelkezett az azonos általános kategóriába tartozó termékek reprezentatív értékesítésével. Ezért az értékesítési,, általános és igazgatási költségeket és a hasznot az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának megfelelően bármilyen más elfogadható módszer alapján kellett megállapítani.

(69)

Ebben az esetben úgy találták, hogy a vizsgálati időszak alatti értékesítési, általános és igazgatási költségek súlyozott átlaga és a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó adatok alapján meghatározott ésszerű, 6,5 %-os haszon használható fel a rendes érték kiszámításához az említett, piacgazdasági elbánásban részesülő együttműködő exportőr tekintetében. A fenti ésszerű haszon nem haladja meg a másik, piacgazdasági elbánásban részesülő együttműködő exportőr által a hasonló termék belföldi piacon való értékesítéseivel az érintett vállalat által a vizsgálati időszakban elért hasznot.

(70)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az átalakulóban lévő gazdaságok esetében a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket egy piacgazdasági berendezkedésű harmadik országban (a továbbiakban: analóg ország) alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell megállapítani.

(71)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapítása céljából Brazíliát javasolták megfelelő analóg országnak. A Bizottság felvette a kapcsolatot az ismert brazil gyertyagyártókkal és kérdőívet küldött, amely a rendes érték megállapításához szükségesnek tartott adatok összegyűjtésére szolgált. A brazil gyártók azonban nem működtek együtt.

(72)

A Bizottság továbbra is törekedett arra, hogy más lehetséges analóg országok együttműködését megszerezze. Ezzel kapcsolatban piacgazdasági berendezkedésű országokban, például Argentínában, Kanadában, Chilében, Indiában, Indonéziában, Izraelben, Malajziában, Új-Zélandon, Tajvanon és Thaiföldön található gyártókkal való együttműködés lehetőségét vizsgálták. Az említett országokban található gyártók együttműködését azonban nem tudták megszerezni.

(73)

Mivel piacgazdasági berendezkedésű harmadik országból nem sikerült együttműködést szerezni, a Bizottság más lehetséges ésszerű módszert keresett a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapítása céljából. Megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a harmadik országok exportőrei által a gyertyákért a közösségi piacon felszámított árak használhatók-e a rendes érték megállapításának alapjául. Megállapították azonban, hogy azon KN-kódok, amelyek megjelölésével a gyertyákat harmadik országokból importálják, az árumegnevezés tekintetében nem eléggé pontosak, és nem tennék lehetővé a kínai együttműködő gyártók által exportált típusokkal való igazságos és megfelelő összehasonlítást. Ennek megfelelően úgy gondolták, hogy ez az adat megbízhatatlan és nem reprezentatív, így ésszerűtlen ezen az alapon megállapítani a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes értéket.

(74)

A fentieket tekintetbe véve ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a hasonló termékért a Közösségben ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alkalmazása elfogadható alap a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapításához.

(75)

A közösségi gazdasági ágazat meghatározás alá tartozó közösségi gyártók belföldi értékesítéseiről megállapították, hogy reprezentatív mennyiséget alkotnak a mintában szereplő, piacgazdasági elbánásban nem részesülő együttműködő gyártók által a Közösségbe kivitt gyertyák mennyiségéhez képest.

(76)

A közösségi gyártók eladási árait ezt követően megfelelően kiigazították, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában előírtak szerint egy ésszerűen elfogadható haszonkulcsot is magában foglaljon. A 6,5 %-os ésszerű haszonkulcsot alkalmazták. A haszonkulcsot a mintában szereplő közösségi gyártók által a figyelembe vett időszak első két évében elért haszon súlyozott átlaga alapján állapították meg, amikor a piaci viszonyokat nem befolyásolta nagymértékben a Kínai Népköztársaságból származó behozatal.

(77)

Az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportárakat az érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő árak alapján állapították meg.

(78)

Amennyiben a Közösségbe irányuló exportértékesítéseket egy közösségbeli, kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül végezték, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az első független közösségi vevők esetében alkalmazott viszonteladói árak alapján határozták meg. A Közösségen kívüli kapcsolatban álló vállalatokon keresztüli forgalmazás esetében az exportár megállapítása az első független közösségi vevők esetében alkalmazott viszonteladói árak alapján történt.

(79)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása gyártelepi alapon történt.

(80)

A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlítása céljából az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban, kiigazítások formájában kellően figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolót eltéréseket.

(81)

Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kellő mértékben figyelembe vették a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos, csomagolási, hitelköltségeket és jutalékokat.

(82)

A Közösségen kívüli, kapcsolatban álló kereskedőkön keresztüli értékesítések esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjával összhangban kiigazítást alkalmaztak, amennyiben a kereskedő tudta, hogy a megbízás alapján működő képviselő funkcióihoz hasonlókat látnak el. Ez a kiigazítás a kapcsolatban álló kereskedők tényleges értékesítési, általános és igazgatási költségein, valamint a független közösségi kereskedők által szolgáltatott adatok alapján megállapított haszonkulcson alapult.

(83)

Adott esetben kiigazítást hajtottak végre az érintett együttműködő exportőrök exportára tekintetében a gyertyák vizsgálati időszak alatti gyártásával és kivitelével kapcsolatban kifizetett és visszatérített hozzáadottérték-adó (héa) közötti különbség kifejezése érdekében.

(84)

A piacgazdasági vagy egyedi elbánás alá eső vállalatok esetében a Közösség részére exportált érintett termék egyes típusainak súlyozott átlagos rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésének megfelelően összevetették az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlagos exportárával.

(85)

Ez alapján a dömpingkülönbözetek ideiglenes súlyozott átlaga a vámfizetés nélkül, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(86)

A mintában nem szereplő együttműködő exportőrök vonatkozásában a súlyozott átlagú dömpingkülönbözetet az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően számították ki. Ezt a különbözetet a mintában szereplő exportáló gyártók esetében megállapított különbözetek alapján határozták meg, figyelmen kívül hagyva azon exportáló gyártót, amelynek nulla volt a dömpingkülönbözete, valamint azon vállalat különbözetét, amelyre az alaprendelet 18. cikkét alkalmazták. Ennek alapján a mintában nem szereplő, együttműködő vállalatok vonatkozásában kiszámított dömpingkülönbözetet ideiglenesen 26,2 %-ban állapították meg.

(87)

Az összes többi kínai exportőr esetében a Bizottság először az együttműködés mértékét állapította meg. Összehasonlította az összes együttműködő exportáló gyártó által a mintavételi kérdőívre adott válaszokban megjelölt összes export mennyiségét és az Eurostat import-statisztikáin alapuló, a Kínai Népköztársaságból származó összes importot. Az együttműködés így megállapított százaléka 46 %. Ez alapján az együttműködés szintje alacsonynak tekinthető. Ezért szükségesnek tartották, hogy az együtt nem működő exportáló gyártók esetében magasabb dömpingkülönbözetet állapítsanak meg, mint az együttműködő exportáló gyártók vonatkozásában. A rendelkezésre álló információk valóban arra utalnak, hogy az alacsony szintű együttműködés oka az lehet, hogy a vizsgálati időszak során az együtt nem működő kínai exportáló gyártók általában nagyobb mértékben dömpingeltek, mint az együttműködő exportőrök bármelyike. Ezért a dömpingkülönbözetet a reprezentatív terméktípus vonatkozásában megállapított legmagasabb dömpingkülönbözettel és kárkülönbözetekkel megegyező szinten határozták meg.

(88)

Ez alapján a dömping országos szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélkül, közösségi határparitáson számított CIF-ár 66,1 %-ában állapították meg.

(89)

Ezt a vámtételt arra az exportáló gyártóra is alkalmazták, amellyel kapcsolatban a rendelkezésre álló tények alapján megállapításokat tettek a fenti (51) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(90)

Az összes rendelkezésre álló adatot, többek között a panaszban közölt információkat és a közösségi gyártóktól a vizsgálat megindítása előtt és után összegyűjtött adatokat felhasználták a teljes közösségi termelés meghatározása érdekében.

(91)

Ezen információk alapján megállapították, hogy a vizsgálati időszak során a közösségi termelés körülbelül 390 000 tonna volt. Ez a mennyiség magában foglalja azon gyártók lehetséges termelését, amelyek nem tettek észrevételt az eljárás során, valamint azon gyártókét, amelyek közömbösek maradtak a vizsgálat megindításával kapcsolatban. Az említett gyártók a teljes közösségi termelés hozzávetőleg 23 %-át teszik ki. Ez az adat magában foglalja azon gyártókat is, amelyek ellenezték a vizsgálat megindítását. E gyártók a közösségi termelés körülbelül 17 %-át teszik ki.

(92)

A vizsgálat kimutatta, hogy azon közösségi gyártók, amelyek támogatták a panaszt és beleegyeztek abba, hogy a vizsgálat során együttműködnek, a vizsgálati időszak alatti teljes közösségi termelésnek közel 60 %-át teszik ki. Ezért úgy ítélték, hogy ezek a gyártók alkotják a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében.

(93)

A közösségi fogyasztás megállapítására az Eurostat adatai szerint a közösségi iparágnak a Közösség piacán történő értékesítési volumeneinek alapján, valamint a Kínai Népköztársaságból és más harmadik országokból származó behozatal alapján került sor. A közösségi fogyasztás az alábbiak szerint alakult:

1.   táblázat

(94)

A közösségi fogyasztás összességében 13 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak során. Ezt a növekedést 2005 és 2006 között egy 5 %-os átmeneti csökkenés szakította meg, amelyet követően a fogyasztás helyreállt, majd a vizsgálati időszak során 11 %-kal nőtt. A fogyasztás 2006-ban bekövetkezett csökkenése részben a gyertyagyártáshoz használt alapvető nyersanyag, a paraffin beszerzési árának hirtelen növekedésének tulajdonítható, ahogy azt az alábbi (122) preambulumbekezdés kifejti.

(95)

A fenti (15) preambulumbekezdésben említettek szerint a vizsgálat kimutatta, hogy az Eurostat behozatali statisztikái a gyertyák bejelentéséhez három fő KN-kódot különböztetnek meg:

(96)

Megfigyelték, hogy egyes kínai exportáló gyártók olyan készleteket jelentettek be, amelyek tartalmaznak gyertyákat, de más cikkeket is, például kerámiából, üvegből, szövetből készült és egyéb dekorációs cikkeket, amelyek a fenti 2. kategóriába tartoznak.

(97)

Amikor a dömping megállapításához mintavételt alkalmaz, a Bizottságnak az a kialakult gyakorlata, hogy megvizsgálja, hogy van-e kétségbevonhatatlan bizonyíték, amely igazolja, hogy a vizsgálati időszak során a mintában nem szereplő összes vállalat ténylegesen dömpingáron értékesítette-e a termékeit a közösségi piacon.

(98)

E kérdés megvizsgálásához a Bizottság megállapította a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által felszámított exportárat, valamint a nem együttműködő exportőrök exportárait az Eurostat adatai, a mintában szereplő kínai exportáló gyártók kérdőívekre adott válaszai, valamint az összes kínai együttműködő vállalat által benyújtott mintavételi formanyomtatványok alapján. Ezzel párhuzamosan úgy ítélték, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók alapján megállapított súlyozott átlagú dömpingkülönbözetnek a mintában szereplő, a megállapítások szerint dömpingelő exportáló gyártók vonatkozásában meghatározott átlagos exportárakhoz való hozzáadása révén meghatározzák a nem dömpingelt exportárak szintjét. Ezután a mintában nem szereplő exportáló gyártók vonatkozásában meghatározott exportárakat összehasonlították a nem dömpingelt exportárakkal.

(99)

Ez az ár-összehasonlítás a következőket mutatta ki: i) a mintában nem szereplő együttműködő gyártók és ii) a vizsgálat során együtt nem működő exportőrök olyan átlagos exportárakat alkalmaztak, amelyek minden esetben alacsonyabbak voltak az átlagos dömpingelt áraknál. Ennek alapján úgy ítélték, hogy a mintában nem szereplő valamennyi, együttműködő és együtt nem működő vállalat valóban dömpingelte termékeit a közösségi piacon.

(100)

Meg kell jegyezni, hogy egy kínai, a mintában szereplő exportáló gyártó esetében úgy találták, hogy nem dömpingelte termékeit a közösségi piacon. Ennek megfelelően kiviteleit ki kell zárni a közösségi piacon megfigyelt dömpingelt behozatalok alakulásával kapcsolatos vizsgálat köréből. Minden olyan lehetőség elkerülése érdekében azonban, hogy az említett gyártóval kapcsolatos, különleges üzleti adatok nyilvánosságra kerüljenek, a titoktartás miatt szükségesnek tartották, hogy ne terjesszenek elő nyilvánosan hozzáférhető adatokat, például az Eurostat adatait, kivéve azon exportőr adatait, amelyről úgy találták, hogy nem dömpingelt a közösségi piacon.

(101)

Tehát az alábbi első táblázat a Kínai Népköztársaságból származó összes gyertyabehozatalt, a második táblázat pedig a figyelembe vett időszak során a közösségi piacon dömpingelt behozatallal kapcsolatos indexált adatokat tartalmazza.

2a.   táblázat

(102)

A Kínai Népköztársaságból származó behozatal összességében jelentősen megnövekedett, a 2004-es 147 530 tonnáról a vizsgálati időszak során 199 112 tonnára nőtt, azaz 35 %-kal, illetve több mint 51 000 tonnával nőtt a figyelembe vett időszak során. A kapcsolódó piaci részesedés növekedése (+5,6 százalékpont) kevésbé volt markáns a közösségi fogyasztás növekedése miatt.

(103)

A fenti (96) preambulumbekezdésben szereplő észrevételekkel összhangban a vizsgálat kimutatta, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatalok átlagos árát és az észlelt tendenciákat bizonyos mértékig befolyásolta az, hogy egyes, gyertyaként bejelentett termékek magukban foglalják a kerámia-, üveg-, karton-, illetve egyéb csomagolóanyagokat tartalmazó készletek értékét.

2b.   táblázat

(104)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal mennyisége szintén jelentősen, 36 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak során. A kapcsolódó piaci részesedés növekedése kevésbé volt markáns a közösségi fogyasztás növekedése miatt. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy a dömpingelt behozatal értékesítési volumene és ennélfogva a piaci részesedés főleg az első KN-kód alá tartozó termékek, többek között a közösségi gazdasági ágazat alapvető terméke esetében nőtt, amelyek a Kínai Népköztársaságból származó kivitel nagy részét teszik ki. Ezenkívül megállapították, hogy a fogyasztás 2005 és 2006 közötti általános csökkenése ellenére a behozatal tulajdonképpen nem vesztett korábbi piaci részesedéséből.

(105)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal átlagárai 10 %-kal nőttek a figyelembe vett időszak során, de még mindig jelentősen, átlagosan 38 %-osan dömpingeltek voltak a vizsgálati időszak alatt. A dömpingelt behozatal átlagára több mint 3 %-kal csökkent 2006 és a vizsgálati időszak között, és az alábbiakban kifejtettek szerint az említett időszakban alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak.

(106)

Az áralákínálás elemzése céljából a közösségi piacon független vevőknek történt eladások alapján, a közösségi gazdasági ágazat terméktípusonkénti súlyozott átlag eladási árát, gyártelepi szintre igazítva, az érintett behozatal azon megfelelő súlyozott átlagárával hasonlították össze, amelyet a vámtételek és a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF paritás alapján állapítottak meg.

(107)

A fenti módszertan alapján a fent említett árak közötti különbség – a közösségi gazdasági ágazat súlyozott (gyártelepi) átlagárának százalékában kifejezve – átlagosan 9 %-os áralákínálási különbözetet mutatott.

(108)

Azt is megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat alapvető termékével kapcsolatos áralákínálás magasabb a gyertyák egyéb típusai vonatkozásában kiszámítotthoz képest, azaz 12,1 %. Ez újabb bizonyítéka a vizsgálati időszak során az alacsony árú, dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt árleszorításnak.

(109)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatás vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely fontos a közösségi gazdasági ágazat 2004 és a vizsgálati időszak vége közötti helyzetének megállapítása szempontjából.

(110)

A fenti (31) preambulumbekezdésben említettek szerint a panaszt támogató gyártók nagy számára való tekintettel úgy határoztak, hogy a kár vizsgálata céljából mintavételt alkalmaznak. Eredetileg úgy gondolták, hogy nyolc gyártót, illetve gyártói csoportot vesznek be a mintába az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt, a legnagyobb termelési mennyiségre vonatkozó kritérium alapján. Egy komoly pénzügyi nehézségekkel küzdő közösségi gyártó és két másik közösségi gyártó azonban nem tudott teljes együttműködést biztosítani a vizsgálat során, bár teljes mértékben támogatta a panaszt. A fennmaradó öt gyártó, illetve gyártói csoport vizsgálati időszak alatti termelése az együttműködő vállalatok teljes termelésének 44 %-át tette ki. Ebből következően úgy ítélték, hogy a minta céljából reprezentatívak.

(111)

Amikor a kár vizsgálatával kapcsolatban mintavételt alkalmaz, a Bizottságnak az a kialakult gyakorlata, hogy részben a mintában szereplő gyártók, részben pedig a közösségi gazdasági ágazat meghatározásába tartozó valamennyi gyártóra vonatkozó adatok alapján megállapítja a kármutatókat. A vállalati teljesítménnyel kapcsolatos gazdasági tényezőket és mutatókat, például az árakat, béreket, nyereségességet, pénzforgalmat, befektetéseket és a befektetések megtérülését, valamint a tőkebevonási képességet a mintában szereplő vállalatoktól kapott információk alapján határozták meg. A mennyiségi tényezőket, például a termelést, a termelőkapacitást, és a kapacitáskihasználást, az értékesítési mennyiséget és a piaci részesedést, a készleteket, foglalkoztatást, növekedést és a dömpingkülönbözet nagyságát a közösségi gazdasági ágazat szintjén határozták meg.

(112)

A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat egyik alapterméke az úgynevezett teamécses. A közösségi gazdasági ágazat meghatározásába tartozó gyártók termelésének körülbelül 50 %-át teszi ki.

(113)

Amint azt a fenti táblázat mutatja, a közösségi gazdasági ágazat termelése általánosságban 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A termelés 2005 és 2006 között megfigyelt 8 %-os csökkenését követően a közösségi fogyasztás 11 %-os növekedésével összhangban a vizsgálati időszak során a termelés visszaállt a korábbi szintre. A közösségi gazdasági ágazat folyamatosan körülbelül 300 000 tonnára növelte termelőkapacitását a vizsgálati időszakban. Mivel az ágazat termelése eléggé idényjellegű, az év során teljes kapacitáskihasználtság nem érhető el, de a vizsgálati időszak során elért 76 %-os kapacitáskihasználás viszonylag alacsony a 2004-es és a 2005-ös szinthez képest.

(114)

Az érintett terméknek a közösségi gazdasági ágazat által független vevőknek – főleg kiskereskedelmi hálózatoknak és forgalmazóknak – a közösségi piacon értékesített mennyisége 2004-hez viszonyítva 3 %-kal nőtt a vizsgálati időszak során. A 2006-os viszonylag alacsony fogyasztással összhangban az értékesítési volumen 2005 és 2006 között 5 %-kal csökkent, de a vizsgálati időszakban a közösségi fogyasztás korábbi szintre való visszaállásával párhuzamosan helyreállt.

(115)

Megfigyelték azonban, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben követni a közösségi fogyasztásnak a figyelembe vett időszak, és különösen a 2005 és 2006 közötti időszak alatti – amikor is a piac 13 %-kal nőtt – 13 %-os növekedését. Ennek következtében a piaci részesedés a vizsgálati időszak során 3,7 százalékponttal, 39,8 %-ról 36,1 %-ra csökkent.

(116)

A közösségi piacon a független vevőkre vonatkozó átlagos, gyártelepi alapú eladási árak 9 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. A csökkenés fokozatosan ment végbe a figyelembe vett időszak során.

5.   táblázat

(117)

A fenti táblázat mutatja, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási ára a közösségi piacon tapasztalható növekvő kereslet ellenére 2006-tól a vizsgálati időszak végéig szintén csökkent.

(118)

Az év végi készletek szintje, amely átlagosan a termelés 25 %-át teszi ki, a figyelembe vett időszak során magasnak tekinthető.

6.   táblázat

(119)

A készletek magas szintjét azonban megmagyarázhatja az érintett termék idényjellege, az, hogy a közösségi gazdasági ágazat által gyártott típusok főleg szabványos típusok, valamint a létező és a vevők számára továbbra is elérhető termékek sokfélesége. A készletek szintje még magasabb volt 2005-ben, amikor az értékesítési volumen 2004-hez viszonyított csökkenése alapján az év folyamán több készletet halmoztak fel. Az értékesítések 2005 végére bekövetkező csökkenése logikusan a készletek magas szintjéhez vezetett. Úgy ítélték azonban, hogy ez esetben a készletek nem tekinthetők jelentős kármutatónak.

(120)

2005-ben a foglalkoztatottság viszonylag magas szintje főleg az azon évben tapasztalható megnövekedett kereslet kielégítése céljából felvett időszakos munkavállalóknak volt köszönhető. 2006-tól kezdve azonban drasztikusan csökkent a foglalkoztatottság, a vizsgálati időszak végén 13 %-kal alacsonyabb volt, mint 2004-ben. Az átlagos munkaerő-költségek növekedése 9 %-ra korlátozódott a figyelembe vett időszakban.

(121)

A munkaerő számának növekedése a termelékenység enyhe csökkenését idézte elő 2005-ben, de a 2006-os munkaerő-leépítés lehetővé tette a termelékenység növekedését annak ellenére, hogy a termelési volumen 2005 és 2006 között 8 %-kal csökkent. A nagyobb értékesítési és termelési volumen, és különösen az alacsonyabb foglalkoztatottság együttesen indokolja a termelékenységnek a 2004-hez viszonyított, a vizsgálati időszak alatti 23 %-os növekedését.

(122)

Érdemes megjegyezni, hogy a nyersanyagok, elsősorban a paraffin, a termelési költség közel 50 %-át teszik ki. A fenti táblázat mutatja, hogy 2006-tól eltekintve a termelési költség állandó volt a figyelembe vett időszak során. A 2006-os növekedést a paraffin árának 2005 és 2006 közötti jelentős növekedése indokolja. A közösségi gazdasági ágazat úgy hárította el a paraffin árának hirtelen növekedését, hogy ahol technikailag lehetséges volt, a paraffint sztearinnal helyettesítette. A sztearin ára valóban stabilabb volt 2006-ig, és még a vizsgálati időszak során is alacsonyabb volt a paraffin áránál.

(123)

Ezenkívül a vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat racionalizálta termelését, amely részben az Európai Közösség tagállamai felé tolódott el, ugyanakkor a költségek csökkentése érdekében különösen 2006-tól drasztikusan csökkentenie kellett a foglalkoztatást.

(124)

Mindezen tényezők kombinációja egy olyan helyzet kialakulását idézte elő, amelyben a közösségi gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszakban sikerült a termelési költséget a 2004-eshez hasonló szinten tartania.

(125)

A közösségi gazdasági ágazat nyereségességét a hasonló termék értékesítéséből származó adózás előtti nettó haszonnak ezen értékesítések forgalmának százalékban kifejezett összegeként határozták meg. A figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége a 2004-es 6-%-ról a vizsgálati időszakban feljegyzett -0,6 %-os veszteségre csökkent. Míg a közösségi gazdasági ágazat 2004-ben és 2005-ben nyereséges volt, 2006-ban drámai változás következett több tényező – például a termelési költség növekedése és az eladási árak csökkenése – kombinációja miatt. Jóllehet a vizsgálati időszak során tovább csökkent az átlagos eladási ár, a termelési költség csökkenése lehetővé tette, hogy az adott időszakban egy fedezeti ponthoz közeli eredményt érjenek el.

(126)

Az ágazat saját tevékenységeinek önfinanszírozására való képességét mutató pénzforgalom tendenciája nagymértékben a nyereségesség alakulását tükrözi. Jóllehet a vizsgálati időszak során a pénzforgalom kedvező képet mutatott, 2004 és 2005 folyamán sokkal alacsonyabb szintű volt. Ugyanezen észrevételek mondhatók el a befektetések megtérüléséről, amely 2006-ban és a vizsgálati időszak során is negatív volt.

(127)

A nehéz helyzet ellenére a közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban folytatta a befektetéseket. Ez azt jelzi, hogy az ágazat nem hajlandó feladni a termelést, hanem úgy gondolja, az ágazat életképes. A befektetések mértéke mutatja, hogy az ágazat rendelkezik a szükséges tőkebevonási képességgel.

(128)

2004 és a vizsgálati időszak között a közösségi gazdasági ágazatnak a közösségi piacon történő értékesítései 3 %-kal növekedtek, de a közösségi gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben követni a közösségi fogyasztás 13 %-os növekedését. Következésképpen a piaci részesedés közel 3,7 százalékponttal csökkent.

(129)

Egy, a mintában szereplő kínai exportáló gyártó esetében – amely a Közösségbe irányuló kivitel korlátozott mennyiségét képviseli – nem állapították meg, hogy termékeit dömpingelte a közösségi piacon. A mintában szereplő összes többi exportáló gyártó vonatkozásában a fenti (84)–(89) preambulumbekezdésben meghatározott dömpingkülönbözetek azonban jelentősen meghaladják a jelentéktelen mértéket. A fenti (99) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az összes többi, a mintában nem szereplő, együttműködő és együtt nem működő kínai exportáló gyártó esetében azt feltételezték, hogy dömpingelt a közösségi piacon. A dömpingelt behozatal mennyisége és árai miatt a tényleges, átlagosan 48 %-ban meghatározott dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(130)

A figyelembe vett időszak során megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat teljesítménye javult bizonyos mennyiség mutatók, például a termelés (+ 2 %), a termelőkapacitás (+ 8 %), a termelékenység (+ 23 %) és az értékesítés volumene tekintetében (+ 3 %).

(131)

Mindemellett a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetével kapcsolatos összes mutató lényegesen rosszabbodott a figyelembe vett időszakban. Annak ellenére, hogy a közösségi gazdasági ágazat képes volt tőkét bevonni a befektetésekhez, a befektetések megtérülése negatív lett a vizsgálati időszakban, a pénzforgalom pedig 81 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Az átlagos eladási árak 9 %-kal, a nyereségesség pedig a 2004-es, közel 6,9 %-os szintről a veszteséges 0,6-os szintre csökkent a vizsgálati időszak során.

(132)

Továbbá a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó egyéb kármutatók negatívan alakultak: a kapacitáskihasználás 4 %-kal csökkent, a készletek 7 %-kal növekedtek és a foglalkoztatás 13 %-kal csökkent. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése is csökkent, a 2004-es 39,8 %-ról 36,1 %-ra, azaz 3,7 százalékponttal. A közösségi gazdasági ágazatnak nem sikerült kihasználnia a 13 %-os piaci növekedést, mivel csupán 3 %-kal tudta növelni értékesítési volumenét.

(133)

A költségek, többek között a nyersanyagköltségek elemzése kimutatta, hogy a legfontosabb nyersanyagok árának hirtelen növekedése ellenére a közösségi gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak során sikerült az egységnyi költségeket a 2004–2005-ös szinten tartania. A keresletnek a 2006 és a vizsgálati időszak közötti 11 %-os növekedése ellenére az eladási árak 3 %-kal csökkentek, a foglalkoztatás pedig drasztikusan visszaesett. A vizsgálati időszak során a nyereségesség továbbra is negatív volt.

(134)

A fentiek fényében levonható az a következtetés, hogy a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(135)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy a Kínai Népköztársaságból származó gyertyák dömpingelt behozatala olyan mértékű kárt okozott-e a közösségi gazdasági ágazatnak, amely lényegesnek minősíthető. A dömpingelt behozatal mellett az olyan ismert tényezőket is megvizsgálta, amelyek ugyanabban az időben kárt okozhattak a közösségi gazdasági ágazatnak, annak biztosítása érdekében, hogy az egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne tulajdoníthassák a dömpingelt behozatalnak.

(136)

A vizsgálat kimutatta, hogy a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált gyertyákat a vizsgálati időszak során jelentősen dömpingelt árakon értékesítették a közösségi piacon. A fenti (129) preambulumbekezdésben említettek szerint megállapították, hogy a kínai együttműködő exportáló gyártók átlagosan 26,2 %-os dömpingkülönbözettel értékesítették az érintett terméket. Azt is ismertetni kell röviden, hogy a kínai exportőrök körülbelül 55 %-a nem működött együtt a vizsgálatban. Kétségbevonhatatlan bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy ezek a gyártók nagyobb mértékben dömpingeltek, mint a vizsgálatban együttműködők.

(137)

A dömpingelt behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak során 36 %-kal nőtt a közösségi piacon. Ez a növekedés jelentősen dömpingelt árak mellett következett be, amelyek a vizsgálati időszak során átlagosan 9 %-kal kínáltak alá a közösségi gazdasági ágazat árainak. A fenti (108) preambulumbekezdésben említettek szerint a vizsgálat feltárta, hogy a dömpingelt behozatal áralákínálása még markánsabb, 12,1 % volt a közösségi gazdasági ágazat központi piaci szegmensében. Ennek megfelelően a dömpinget alkalmazó exportőrök piaci részesedése körülbelül 27,5 %-ról hozzávetőleg 33 %-ra nőtt, ami több mint 5 százalékpontos növekedést jelent a vizsgálati időszak során.

(138)

Az Eurostat behozatali statisztikái alapján úgy tűnik, hogy a dömpingelt behozatal viszonylag erőteljesebben növekedett azon kategóriákban, amelyek a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és értékesített alaptermékeket foglalják magukban. Az e piaci szegmensen belüli dömpingelt behozatal 46 %-kal nőtt, és ebben a szegmensben a dömpingelt behozatal körülbelül 3,5 százalékpontos piaci részesedést szerzett. Ezt a folyamatot a dömpingelt behozatal közösségi piacon kifejtett általános lényeges áralákínálására és árleszorítására figyelemmel kell értelmezni.

(139)

Ugyanakkor a közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene csak 3 %-kal nőtt a fogyasztás általános, 13 %-os növekedése ellenére. Ennek megfelelően piaci részesedése a figyelembe vett időszak során 39,8 %-ról 36,1 %-ra csökkent, ami a piaci részesedés 3,7 százalékpontos csökkenésének felel meg.

(140)

Továbbá megfigyelték, hogy 2006-ban a közösségi gazdasági ágazat teljesítménye rendkívül negatív volt, mivel 2005-höz képest lényegesen csökkent. Ez a helyzet egybeesett a Kínai Népköztársaságból származó alacsony árú, nagy mennyiségű behozatalnak a közösségi piacon való folyamatos jelenlétével és a közösségi fogyasztás 5 %-os csökkenésével. A Közösség teljes értékesítési volumene ugyanolyan ütemben csökkent, ahogy a dömpingelt behozatal, míg a közösségi gazdasági ágazat árai 5 %-kal csökkentek a dömpingelt behozatal árszintjének követése érdekében.

(141)

A 2006-tól a vizsgálati időszak végéig tartó időtartam vizsgálata alapján kiderült, hogy a fogyasztás 11 %-kal nőtt. A közösségi gazdasági ágazatnak sikerült 8 %-kal növelnie az értékesítési volument, de a dömpingelt behozatal összességében lényegesen nagyobb mértékben (+ 18 %) növekedett. Ugyanakkor a dömpingelt behozatal ára több mint 3 %-kal csökkent. A közösségi gazdasági ágazat nem tudta kihasználni a piaci növekedés és a termelési költségek csökkenésének előnyeit. Ehelyett követnie kellett az eladási árak csökkenő tendenciáját, és a vizsgálati időszak során 2,5 %-kal tovább csökkentette árait, aminek következtében a 2006-os veszteségek újabbakkal egészültek ki.

(142)

Úgy ítélték, hogy az alacsony árú, dömpingelt behozatal által a közösségi piacon folyamatosan kifejtett árleszorítás nem tette lehetővé a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy a vizsgálati időszak során a költségeivel összhangban határozza meg eladási árait. Ez magyarázatul szolgál a piaci részesedés csökkenésére, az eladási árak alacsony szintjére, valamint a közösségi gazdasági ágazat által ezen időszakban realizált negatív nyereségességre. Ezért ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a Kínai Népköztársaságból származó, alacsony árú, dömpingelt behozatal ugrásszerű növekedése nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolt a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére a vizsgálati időszak során.

(143)

A fenti (94) preambulumbekezdésben említettek szerint a közösségi gyertyafogyasztás 13 %-kal nőtt 2004 és a vizsgálati időszak között. Mivel ez lehetővé tette a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy egy növekedő piacon működjön, a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár nem tulajdonítható a fogyasztás közösségi piacon való alakulásának.

(144)

A vizsgálat kimutatta, hogy azon behozatalokat, amelyekről nem állapították meg, hogy dömpingeltek, viszonylag magas áron értékesítették a közösségi piacon. Ennek megfelelően úgy ítélték, hogy ezek a behozatalok nem járulnak hozzá az eladási árak alacsony szintjéhez és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(145)

2004 és a vizsgálati időszak között az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumenének és árainak tendenciái a következőképpen alakultak:

10.   táblázat

(146)

A vizsgálat által nem érintett, harmadik országokból származó behozatal volumene 7 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak során, de a vizsgálati időszak során szerény mértékű maradt. Ez a behozatal főleg az Amerikai Egyesült Államokból importált drága, egy adott piaci rést betöltő (niche) termékekből áll. Annak következtében, hogy a közösségi fogyasztás növekedése markánsabb volt, a piaci részesedés 0,2 százalékponttal csökkent a vizsgálati időszakban. E behozatalok ára, amely viszonylag magas volt a figyelembe vett időszak során, 21 %-kal nőtt az említett időszakban.

(147)

A fentiek alapján ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy ezek a behozatalok nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz.

(148)

A fenti (92) preambulumbekezdésben jelzettek szerint a közösségi gyertyapiaccal kapcsolatban rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy e vizsgálat során a közösségi termelés körülbelül 40 %-át kitevő gyártók nem tartoznak a közösségi gazdasági ágazat meghatározásába.

(149)

Egyes közösségi gyártók, amelyek a közösségi termelés hozzávetőleg 17 %-át teszik ki, ellenezték a vizsgálat megindítását, mert többségük viszonylag nagy mennyiségben importált gyertyákat a Kínai Népköztársaságból. A Kínai Népköztársaságból származó behozatalaik hatását figyelembe vették a fenti (136)–(142) preambulumbekezdésben elvégzett elemzés során. A többi, a közösségi termelés 23 %-át kitevő közösségi gyártó vagy nem tett észrevételt, vagy közömbös volt a vizsgálat megindításával kapcsolatban.

(150)

A közösségi piacra vonatkozó adatok elemzése arra utal, hogy az összes többi közösségi gyártó a figyelembe vett időszak során nem nyert, hanem veszített a saját termelésének értékelésével kapcsolatos piaci részesedés tekintetében. A vizsgálat nem mutatott rá a közösségi gyártók közötti versennyel kapcsolatos problémára a saját gyártású gyertyák terén, illetve semmi olyan kereskedelemtorzító hatásra, amely magyarázatul szolgálhat a közösségi gazdasági ágazat esetében megállapított jelentős kárra.

(151)

A fentiek alapján ideiglenesen arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat meghatározásán kívül eső közösségi gyártók nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(152)

Az Eurostat adatai és a mintában szereplő közösségi gyártók által a kérdőívre adott válaszok alapján, a közösségi gyártóknak a Közösségen kívülre irányuló teljes gyertyaexportja 10 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, azaz a 2004-es 47 701 tonnáról 52 565 tonnára a vizsgálati időszak során. A legfontosabb exportpiacok közé Norvégia, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok tartozik, ahol az árszintek általánosságban viszonylag magasak. A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak sikerült növelnie a harmadik országokba irányuló kivitelt, különösen 2005 és 2006 között, amikor is a közösségi fogyasztás 5 %-kal csökkent. Ez a viszonylag jó exportteljesítmény különösen jótékony hatású volt a vizsgálati időszak során.

(153)

A fentiek figyelembevételével úgy ítélték, hogy a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járult hozzá az ágazat által a vizsgálati időszak során elszenvedett kárhoz.

(154)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a gyertyáknak a közösségi gazdasági ágazat által a Kínai Népköztársaságból történő behozatala volt a saját magának okozott kár forrása.

(155)

A vizsgálat kimutatta, hogy egyes, a közösségi gazdasági ágazat meghatározásába tartozó gyártók a termékskálájuk kiegészítése érdekében importáltak Kínai Köztársaságból származó gyertyákat. A vizsgálati időszak során végrehajtott beszerzésekről azonban megállapították, hogy csekélyek voltak, azaz nem érték el az 5 %-ot, az érintett közösségi gyártók értékesítési volumenéhez képest.

(156)

Ennek alapján ideiglenesen arra a következtetésre jutottak, hogy az érintett terméknek a közösségi gazdasági ágazat által a Kínai Népköztársaságból történő behozatala nem járult hozzá az általuk a vizsgálati időszak során elszenvedett jelentős kárhoz.

(157)

Egyes érdekelt felek a közösségi gazdasági ágazat kapacitáskihasználásának és piaci részesedésének csökkenését annak tulajdonították, hogy termelésük egy részét főleg 2006-ban a Közösségen belül más tagállamba helyezték át. Továbbá az eladási árak csökkenését az e tagállamokban uralkodó versenyfeltételeknek tulajdonították, amely tagállamokban állítólag nagyobb mértékű az eladási árak leszorítása.

(158)

A vizsgálat kimutatta, hogy a Közösség termelőkapacitása nem csökkent, hanem tartósan, 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak során. Ezenkívül megállapították, hogy a kapacitás tekintetében a legjelentősebb növekedések a 2006-tól kezdődő időszakban és a vizsgálati időszak során voltak tapasztalhatók. Végül azt is megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelése és értékesítési volumene is 8 %-kal nőtt 2006 és a vizsgálati időszak között. Következésképpen az állításnak ellentmondanak a vizsgálat azon megállapításai, amelyek kimutatták a termelőkapacitás, a termelés és a készletek növekedését. A fenti (115) preambulumbekezdésben említettek szerint a közösségi gazdasági ágazat által a piaci részesedés tekintetében elszenvedett veszteségnek az volt az oka, hogy az ágazat nem tudta kihasználni teljes mértékben az adott időszakban bekövetkezett piaci növekedést.

(159)

Továbbá a fenti (122)–(124) preambulumbekezdés kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által különösen 2006-ban végrehajtott szerkezetátalakítási intézkedések főleg a vizsgálati időszakban az átlagos termelési költségek jelentős, 14 %-os csökkenéséhez vezettek. A vizsgálat nem utal arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat lényegesen megváltoztatta a közösségi vevők körét, ahogy azt az érintett felek állították. Inkább úgy ítélték, hogy a Kínai Népköztársaságból származó, alacsony árú, dömpingelt behozatal által kifejtett árleszorítás következtében lett alacsony a gyertyák ára a közösségi piacon.

(160)

Ennek alapján a vizsgálat nem mutat ki kapcsolatot a termelésnek a közösségi gazdasági ágazat által történt áthelyezése és a vizsgálati időszak során elszenvedett jelentős kár között.

(161)

Egyes felek azt állították, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt az okozta, hogy a közösségi piacon megnövekedett a legfontosabb nyersanyag, a paraffin ára. Konkrétabban az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága által kiadott kifogási nyilatkozatra utaltak, amelyben azt állították, hogy az európai paraffinviasz-gyártók közötti kartell 2005 elejéig fennállt. Következésképpen a felek felkérték a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja meg a tényeket, és kövesse nyomon a kartell által a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére gyakorolt hatással kapcsolatos új fejleményeket.

(162)

A vizsgálat kimutatta, hogy a paraffin árának növekedése nem csupán a közösségi piacra, hanem a világ más piacaira is kihat, mivel a paraffin – amely olajszármazék – árának alakulása szorosan összefügg az olaj árának alakulásával.

(163)

Továbbá a fenti (122)–(124) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a közösségi gazdasági ágazatnak sikerült kézben tartania költségeit a vizsgálati időszak során. A paraffin árának növekedését úgy védte ki, hogy a paraffint sztearinnal helyettesítette. Ezenkívül a közösségi gazdasági ágazat racionalizálta termelését és sikerült jelentős mértékben csökkenteni költségeit, amelyek a vizsgálati időszak során a 2004-es és a 2005-ös szinthez hasonlóak maradtak.

(164)

A Versenypolitikai Főigazgatóság valóban végrehajtott egy vizsgálatot az egyes paraffinviasz-gyártók – a paraffin a közösségi gyertyagyártó ágazat legfontosabb nyersanyaga – között állítólag létrejött kartellel kapcsolatban, majd 2008. október elején hivatalosan közzétette megállapításait.

(165)

Az említett megállapításoknak a jelenlegi dömpingellenes vizsgálattal kapcsolatos első elemzése arra utal, hogy a közösségi gazdasági ágazat a vizsgálati időszak során, azaz 2007-ben paraffinszükségletének körülbelül egyharmadát kartellbe tömörülő vállalatoktól szerezte be. Az említett időszak ellenőrzött adatai azt bizonyítják, hogy a kartellbe tömörülő vállalatoktól beszerzett paraffin átlagos ára azonos mértékű az egyéb közösségi szállítóktól beszerzett paraffin árával. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a közösségi gazdasági ágazat által beszerzett paraffin árával kapcsolatban megállapították, hogy összhangban van a paraffinnak a Kínai Népköztársaságban alkalmazott árával, a vizsgálat jelenlegi szakaszában ez az egyetlen rendelkezésre álló információ az EU-n kívüli árakról.

(166)

A Versenypolitikai Főigazgatóság 2005. április elején indította el vizsgálatát, és a jelenlegi vizsgálat szempontjából figyelembe vett időszak alig több mint egy évet foglalt magában, amikor is a megállapítások szerint a kartell fennállt. Ezért azt az érvet lehet felhozni, hogy a 2004-es év nem megfelelő, illetve nem reprezentatív a kárnak és az oksági kapcsolatnak a kartell adott évi fennállása alapján történő vizsgálatához.

(167)

Figyelembe véve, hogy ésszerűtlen az a feltételezés, amely szerint a kartell megszűnt, amikor a Versenypolitikai Főigazgatóság elkezdte a vizsgálatot, azaz 2005 elején, összehasonlították a közösségi gazdasági ágazatnak a kartell fennállása idején, azaz 2004-ben, valamint a kartell megszűnését követően, azaz 2005-ben jellemző helyzetével kapcsolatos tendenciákat. Ez az összehasonlítás arra utal, hogy a közösségi gazdasági ágazat kárral kapcsolatos helyzetére vonatkozó tendenciák körülbelül megegyeznek. Tehát a kármutatók 2005 és a vizsgálati időszak közötti alakulásának figyelembevétele nem változtatja meg az okozott kárról kialakult képet és a fenti (130)–(134) preambulumbekezdésben levont következtetéseket.

(168)

Következésképpen a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnhet, hogy a nyersanyag-költségek növekedése és a kartell nem gyakorolhatott jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére, amelynek alapos vizsgálata a 2004-től kezdődő és 2007 végéig tartó időszakra terjedt ki.

(169)

Mindazonáltal a kartell által a közösségi piacra gyakorolt lehetséges hatást a vizsgálat fennmaradó részében tovább fogják vizsgálni.

(170)

A fenti elemzés bizonyította, hogy 2004 és a vizsgálati időszak között a Kínai Népköztársaságból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal mennyisége és piaci részesedése jelentősen megnőtt. Ezenkívül megállapították, hogy ezekre a behozatalokra jelentősen dömpingelt árakon került sor, amelyek jóval alacsonyabbak voltak a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon a hasonló terméktípusokért felszámított áraknál.

(171)

A Kínai Népköztársaságból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal mennyiségének és piaci részesedésének növekedése egybeesett a közösségi kereslet általános növekedésével, de az eladási árak kedvezőtlen alakulásával, a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének jelentős csökkenésével és a vizsgálati időszak alatti gazdasági helyzetre vonatkozó legfontosabb mutatók romlásával is. A közösségi gazdasági ágazat jelentős veszteségeket szenvedett 2006-ban, és a vizsgálati időszak során is veszteséges maradt.

(172)

Azon egyéb ismert tényezők vizsgálata, amelyek kárt okozhattak a közösségi gazdasági ágazatnak, kimutatta, hogy e tényezők egyike sem gyakorolhatott lényegesen kedvezőtlen hatást az ágazatra, főleg a vizsgálati időszakban.

(173)

A fenti elemzés alapján, amely az összes ismert tényező által a közösségi gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásokat megkülönböztette és elkülönítette a dömpingelt behozatal káros hatásaitól, azt az ideiglenes következtetést vonták le, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazat számára az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése szerint.

(174)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy a káros dömping megállapítása ellenére fennállnak-e kényszerítő okok arra vonatkozóan, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elfogadása ebben az esetben nem szolgálja a közösségi érdeket. A közösségi érdek vizsgálata az összes különféle érintett érdek, azaz a közösségi gazdasági ágazat, a nyersanyag-szállítók, az importőrök és az érintett termék felhasználói érdekeinek értékelésén alapult.

(175)

A közösségi gazdasági ágazatot számos kis és közepes gyártó alkotja, amelyek a Közösség különböző részein találhatók, közvetlenül körülbelül 5 000 főt foglalkoztatnak, nyersanyag-szükségleteik nagy részét közösségi beszállítóktól szerzik be. Ez azt jelenti, hogy a Közösségben sok olyan vállalat van, amely ettől az ágazattól függ. Ez növeli a gyertyagyártó ágazat gazdasági jelentőségét, és különösen a Közösségen belüli foglalkoztatásra gyakorolt hatását.

(176)

A közösségi gazdasági ágazat folyamatosan erőfeszítéseket tett a tőkebevonás, valamint a termelési folyamatok korszerűsítésével és automatizálásával kapcsolatos befektetések érdekében, hogy versenyképes maradjon. Azt is megállapították, hogy jelentős erőfeszítésekre került sor a termelés szerkezetátalakítása és a költségek csökkentése érdekében. Ez azt bizonyítja, hogy az ágazat életképes és nem hajlandó feladni a termelést.

(177)

Úgy ítélték meg, hogy amennyiben nem vezetnének be ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket, az a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének további romlásához vezetne, ilyen formán tönkretenné az utóbbi évek erőfeszítéseit, különösen a befektetéseket. Rövid távon vállalatok bezárásához vezetne, nem csupán a gyertyagyártó, hanem valószínűleg a beszállítói ágazatban is, majd ezt követően munkahelyek elvesztéséhez a Közösségben.

(178)

Az ideiglenes dömpingellenes vámok kivetését követően várhatóan növekedne a gyertyák árszintje a közösségi piacon, és lehetővé válna a közösségi gazdasági ágazat nyereségességének helyreállítása. Egy 7 %-os áremelkedés elegendő lenne ahhoz, hogy az ágazat gyorsan elérjen egy elfogadható nyereségességi szintet. Ezenkívül a tervezett intézkedések következtében a közösségi gazdasági ágazat valószínűleg olyan helyzetbe kerülne, hogy a figyelembe vett időszak során elvesztett piaci részesedésnek legalább egy részét visszaszerezhetné, ami további kedvező hatást gyakorolna gazdasági helyzetére és nyereségességére.

(179)

Az importőrök számára küldött kérdőívre összesen hat válasz érkezett be, amelyek közül csupán kettő volt érdemleges a közösségi érdek vizsgálata céljából.

(180)

Az a két importőr, amelyik érdemleges választ nyújtott be és együttműködött a vizsgálatban, ellenezte a dömpingellenes intézkedések bevezetését. Ezek az importőrök a Kínai Népköztársaságból származó, a Közösségbe irányuló összes gyertyabehozatal hozzávetőleg 3 %-át teszik ki, valamint a vizsgálati időszak során a közösségi gyertyafogyasztás 1 %-át. A gyertyák kereskedelmével kapcsolatos forgalom a vállalatok tevékenysége 3,4 %-ának felel meg.

(181)

Megállapították, hogy az említett importőrök által a vizsgálati időszak alatt a Kínai Népköztársaságból beszerzett gyertyák importja során realizált bruttó haszon 15–25 % volt a vizsgálati időszakban, mivel főleg forgalmazók számára értékesítenek a közösségi piacon. Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetésének közvetlen hatása ennélfogva nem elhanyagolható a két együttműködő importőr szempontjából, amennyiben az intézkedések lehetséges hatását nem tudják áthárítani fogyasztóikra. A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak során a gyertyák ára a nagyfogyasztók, például a forgalmazók vonatkozásában viszonylag nyomott volt a vizsgálati időszakban, de a kiskereskedők elég szép bruttó hasznot értek el, még az alapvető termékek viszonteladása során is. Ennek alapján úgy ítélték meg, hogy a dömpingellenes intézkedések miatt a beszerzési árak tekintetében bekövetkező részleges vagy bármilyen emelkedés továbbhárítható a forgalmazási lánc különböző szintjeire, egészen a kiskereskedőkig.

(182)

Tekintettel arra, hogy a gyertyaágazat kis részt, azaz csupán 3,4 %-ot képvisel az együttműködő importőrök forgalma tekintetében, valamint annak valószínűségére, hogy az importőrök az áremelkedésnek legalább egy részét át tudnák hárítani a forgalmazási lánc következő szintjeire, ideiglenesen úgy ítélték meg, hogy az ideiglenes intézkedések által a pénzügyi helyzetükre gyakorolt hatás nem lesz jelentős.

(183)

Azok a kiskereskedelmi hálózatok, amelyek nagy mennyiségű gyertyát importáltak a vizsgálati időszak alatt, vagy nem ajánlották fel együttműködésüket, vagy nem nyújtottak be érdemleges választ a közösségi érdek vizsgálata szempontjából. Ezért nem volt lehetőség arra, hogy ellenőrzött adatok alapján pontosan értékeljék a tervezett dömpingellenes intézkedések által e csoportok nyereségességére gyakorolt teljes körű hatást.

(184)

Annak ellenére azonban, hogy ezek az érdekelt felek nem működtek együtt, a Bizottság nyilvánosan rendelkezésre álló adatokat keresett a gyertyák, és különösen a teamécsesek kiskereskedelmi árára vonatkozóan, majd értékelte, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések milyen lehetséges hatást gyakorolhatnak a kiskereskedőkre. A vizsgálati időszak során a teamécsesek tették ki a Kínai Népköztársaságból származó export és a közösségi gazdasági ágazat értékesítésének nagy részét. Következésképpen összevetették a Kínai Népköztársaságból származó gyertyák behozatala után fizetendő átlagos vámtételt és a közösségi gazdasági ágazat által előállított teamécsesek lehetséges áremelkedését.

(185)

A nyilvános információk alapján megállapították, hogy a kiskereskedelmi hálózatok a gyertyaágazatban elég szép, jó néhány százaléknyi bruttó hasznot realizálnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fogyasztóknak 100 egységnek megfelelő, indexált kiskereskedelmi áron eladott, egy csomag általános gyertyán a kiskereskedő bruttó haszna mintegy 70 egység lehet. Ellenőrzött adatok alapján a Kínai Népköztársaságból behozott ugyanilyen csomag indexált ára 30 lehet, és az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése 4 indexált vámtételhez vezetne, figyelembe véve az adott dömpingelt import piaci részesedését.

(186)

Amennyiben a kiskereskedelmi hálózatok közvetlenül a közösségi gazdasági ágazattól szereznék be ugyanezt a csomag gyertyát, bruttó hasznuk így is magas maradna, még ha a fenti (178) preambulumbekezdésben említett áremelkedés be is következne. A csomag indexált beszerzési ára 35 körül lenne a kiskereskedő számára.

(187)

Ezen elemzés alapján az a következtetés vonható le, hogy az ideiglenes intézkedések által a kiskereskedőkre gyakorolt hatás nagyon korlátozott lenne, ha egyáltalán érzékelhető lenne. Vannak arra utaló jelek, hogy a javasolt intézkedések többségét anélkül is képesek lennének felszívni, hogy tovább hárítanák a fogyasztókra, valamint hogy az jelentősen kihatna a haszonkulcsra.

(188)

Ilyen körülmények között, a rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a dömpingellenes intézkedések hatása, amennyiben lesz ilyen, valószínűleg nem lesz jelentős hatással az importőrökre.

(189)

Jóllehet a gyertyák általános fogyasztási cikkek, a fogyasztói érdekeket képviselő szövetségek nem jelezték együttműködési szándékukat. Mindazonáltal a közösségi kiskereskedelmi hálózatok vonatkozásában gyűjtött adatok figyelembevételével vizsgálták, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések milyen hatással lehetnek a közösségi fogyasztókra.

(190)

A (185) és (186) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kiskereskedők és különösen a kiskereskedelmi hálózatok olyan jelentős bruttó haszonra tesznek szert, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések hatását anélkül is képesek felszívni, hogy az áremelkedést a fogyasztókra hárítanák.

(191)

Ilyen körülmények között ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a fogyasztókat nem érheti jelentős hatás.

(192)

Egy paraffinviasz-szállító jelentkezett és válaszolt a gyertyagyártás során használt nyersanyagok szállítóinak szánt kérdőívre. Emlékeztettek arra, hogy a paraffin az érintett termék termelési költségének 50 %-át is kiteheti.

(193)

A fenti (175) preambulumbekezdésben említettek szerint a közösségi gazdasági ágazat jövőbeni helyzete valószínűleg kedvező hatást gyakorol a nyersanyag-szállítókra. Ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése nem ellentétes a nyersanyag-szállítók érdekeivel.

(194)

A közösségi piac vonatkozásában, ha bevezetik a dömpingellenes intézkedéseket, az erős piaci pozícióikra tekintettel, az érintett kínai exportáló gyártók valószínűleg továbbra is értékesíteni fogják a termékeiket, jóllehet nem dömpingelt áron. Tekintettel a közösségi és kínai gyártók nagy számára, valószínű, hogy még mindig kellő számú jelentős versenytárs lesz a közösségi piacon. Ezért valószínű, hogy az importőrök, legyenek akár kereskedők, forgalmazók vagy kiskereskedők, és ennélfogva a fogyasztók továbbra is választhatnak a különböző gyertyabeszállítók között.

(195)

Amennyiben azonban nem írnának elő intézkedéseket, a jelentős piaci részesedéssel rendelkező közösségi gazdasági ágazat jövője forogna kockán rövid és középtávon. Amennyiben a kereskedelemtorzító hatások megszüntetése nélkül engedélyeznék a kínai dömpingelt behozatal közösségi piacra történő bejutását, ennek következtében több közösségi gyártó megszűnne, így kevesebb gazdasági szereplő közül lehetne választani, csökkenne a verseny és jelentősen csökkenne a munkahelyek száma a közösségi piacon.

(196)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy nincsen olyan kényszerítő ok, ami ezen esetben az ideiglenes dömpingellenes intézkedések előírása ellen szólna.

(197)

A dömpingre, kárra, okozati összefüggésre, valamint a közösségi érdekre vonatkozóan levont következtetésekre tekintettel, annak érdekében, hogy megakadályozzák a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak további kár okozását, ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni.

(198)

A vám mértékének megállapítása céljából a megállapított dömpingkülönbözet szintjét, valamint a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét figyelembe vették.

(199)

A vizsgálat adatai alapján úgy ítélték, hogy a dömpingelt behozatal hiányában elérhető haszon megállapításának a 2004-es és 2005-ös éven kell alapulnia, amikor a közösségi gazdasági ágazatnak nyereséges szintet sikerült elérnie, és amikor kevesebb kínai import volt jelen a közösségi piacon. Ennélfogva úgy ítélték, hogy a forgalom 6,5 %-a az a haszonkulcs, amelyet a közösségi gazdasági ágazat által, a káros dömping hiányában várhatóan realizálható megfelelő minimumnak lehet tekinteni. Az elengedhetetlen áremelkedést a mintában szereplő kínai exportáló gyártók terméktípusonkénti súlyozott átlagos importárának és a közösségi gazdasági ágazat által a vizsgált időszak során a közösségi piacon értékesített terméktípus kárt nem okozó árának összehasonlítása alapján állapították meg. A kárt nem okozó árat úgy számolták ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelési költségéhez hozzáadták a fent említett, 6,5 %-os haszonkulcsot. Az összehasonlításból származó különbséget ezt követően az összehasonlított terméktípusok átlagos CIF paritású importértékének százalékában fejezték ki.

(200)

Az előbb említettek fényében, az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a Bizottság úgy véli, hogy a dömping- és a kárkülönbözet közül az alacsonyabb szintjén, az alacsonyabb vám szabályának megfelelően, ideiglenes dömpingellenes vámot szükséges kivetni a Kínai Népköztársaságból származó behozatal tekintetében.

(201)

Az e rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Ezért a vámtételek tükrözik a vizsgálat során e vállalatok vonatkozásában feltárt helyzetet. Ezek a vámtételek (az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal szemben), így kizárólag az érintett országból származó, és a vállalatok, tehát az említett egyedi jogalanyok által előállított termékek behozatalára alkalmazandóak. Az e rendelet rendelkező részében nem kifejezetten név szerint és címmel említett bármely más vállalat, beleértve a kifejezetten említett vállalatokhoz kapcsolódó jogalanyokat, nem részesülhetnek e vámok előnyeiben, és az „összes többi vállalatra” alkalmazandó vámtétel vonatkozik rájuk.

(202)

A megállapított dömping- és kárkülönbözetek a következők:

(203)

Tekintettel arra, hogy a gyertyákat nagyon gyakran készletben importálják, tartókkal és egyéb cikkekkel együtt, úgy ítélték, hogy a gyertyák tüzelőanyag-tartalma (a kanócot is beleértve) alapján meghatározott összegű vámot kell megállapítani, mivel e célból ez az intézkedési forma tűnik megfelelőnek az érintett termék szempontjából.

(204)

A fenti ideiglenes megállapításokat az összes érdekelt féllel közlik és egyben fel is kérik őket, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és kérjék meghallgatásukat. Észrevételeiket tanulmányozni fogják, és megalapozottságuk esetén figyelembe veszik a végleges döntés meghozatala előtt. Az ideiglenes megállapításokat a végleges döntés keretében felül is lehet vizsgálni. Előfordulhat, hogy az ideiglenes megállapításokat felül kell vizsgálni a végleges megállapítások céljából,

a)

tüzelőanyaguk 500 ppm toluolt tartalmaz;

b)

tüzelőanyaguk több mint 100 ppm benzolt tartalmaz;

c)

legalább 5 mm átmérőjű kanóccal rendelkeznek;

d)

legalább 5 cm magas függőleges falú, külön műanyag tartó veszi őket körül.