1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/9

(1)

A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló, 2001. október 23-i 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozat (3) (a továbbiakban: a mechanizmus) néhány jelentős változtatásra szorul annak érdekében, hogy következetesebb és hatékonyabb legyen az Európai Unió reagálása a veszélyhelyzetekben. Az egyértelműség érdekében az említett határozatot át kell dolgozni.

(2)

Az elmúlt évek során jelentősen megnőtt a természeti és ember által okozott katasztrófák gyakorisága, súlyossága és intenzitása, ami emberi életeket követelt, javak – beleértve a kulturális örökség részeit – elvesztéséhez vezetett, valamint a gazdasági és társadalmi infrastruktúra tönkretételét eredményezte, és környezeti károkat okozott.

(3)

A természeti, illetve műszaki katasztrófák során a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás javításáról szóló, 1991. július 8-i tanácsi, és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás (4) végrehajtására vonatkozó közösségi intézkedések hozzájárultak a személyek, a környezet és a tulajdon védelméhez Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) keretében létrejött és a 98/685/EK tanácsi határozattal (5) jóváhagyott, az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezmény segített tovább javítani az ipari balesetek megelőzését és kezelését.

(4)

A 2001/792/EK, Euratom határozattal a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi mechanizmust (a továbbiakban: a mechanizmus) hoztak létre. A mechanizmus általános célja, hogy súlyos veszélyhelyzetek esetén kérésre támogatást nyújtson, illetve előmozdítsa a tagállamok és a Közösség segítségnyújtási beavatkozásának tökéletesebb összehangolását, a Közösség elszigetelt, legkülső és más régiói és szigetei sajátos igényeinek figyelembevételével. Az elmúlt három év során jelentősen megnőtt az azonnali polgári védelmi segítségnyújtásra szolgáló mechanizmust igénylő országok száma. A mechanizmust meg kell erősíteni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a hatékonyabb és láthatóbb európai szolidaritás, és hogy lehetővé váljon a tagállamok polgári védelmi moduljain alapuló európai gyorsreagálási képesség kifejlesztése, amint arra az Európai Tanács a 2005. június 16-án és 17-én megtartott ülésén, valamint az Európai Parlament a szökőár-katasztrófáról szóló, 2005. január 13-i állásfoglalásában felszólított.

(5)

A mechanizmus kellően figyelembe veszi a vonatkozó közösségi jogszabályokat és a nemzetközi kötelezettségeket. Következésképpen ez a határozat nem érintheti a tagállamok két- vagy többoldalú szerződésekben előírt, az e határozat hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos kölcsönös jogait és kötelezettségeit.

(6)

A mechanizmus elősegíti a Közösségen belül vagy kívül előforduló valamennyi súlyos vészhelyzetre – beleértve a természeti és az ember által okozott katasztrófákat, a terrorcselekményeket és a technológiai, radiológiai és környezeti baleseteket– adott polgári védelmi reagálást, ideértve a véletlen tengerszennyezést. E vészhelyzetek mindegyike esetén kérhető polgári védelmi segítségnyújtás az érintett ország reagálási képességeinek kiegészítése céljából.

(7)

A megelőzésnek nagy jelentősége van a természeti, műszaki és környezeti katasztrófák elleni védekezésben, és ez további intézkedések mérlegelését igényelheti. Az érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek továbbfejlesztéséhez való hozzájárulásával a Közösség segíti a tagállamokat a katasztrófákra való reagálás átfutási idejének minimalizálásában és az uniós polgárok riasztásában. Ezeknek a rendszereknek tekintetbe kell venniük a már meglévő információs forrásokat, és ezeken kell alapulniuk.

(8)

A tagállamok és a Közösség szintjén előkészítő intézkedéseket kell hozni, hogy a beavatkozási egységek a veszélyhelyzetekben szükség szerinti gyorsasággal és összehangoltan, megfelelő rugalmassággal mozgósíthatók legyenek, és képzési program révén az értékelő, illetve koordináló egységek, beavatkozási egységek, valamint a szükség szerinti egyéb erőforrások hatékony reagáló képessége és feladataik kölcsönös kiegészítése biztosított legyen.

(9)

További előkészítő intézkedések magukban foglalják a szükséges egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatos információk összegyűjtését és az új technológiák alkalmazásának ösztönzését. Ezek az információk azokkal az egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatosak, amelyeket a tagállamok önkéntes alapon rendelkezésre bocsáthatnak a közegészség védelmére azt követően, hogy a mechanizmus keretében való beavatkozásra érkezett kérés. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 296. cikke értelmében egyetlen tagállam sem kötelezhető arra, hogy olyan információkat szolgáltasson, amelyek felfedése véleménye szerint ellentétes saját alapvető biztonsági érdekeivel.

(10)

A polgári védelmi reagálási képesség fejlesztéséhez való hozzájárulás érdekében meg kell fontolni az egy vagy több tagállam olyan erőforrásaiból álló további polgári védelmi beavatkozási modulok kifejlesztését, amelyeknek célja, hogy teljes mértékben együttműködtethetők legyenek. A modulokat tagállami szinten kell megszervezni, és azok vezetése és irányítása is a tagállamok hatásköre.

(11)

A Közösségen belüli olyan súlyos veszélyhelyzet vagy annak közvetlen veszélye esetében, amely határokon átnyúló hatásokat vált vagy válthat ki, illetve egy vagy több tagállam részéről segélykéréshez vezethet, szükség szerint megfelelő értesítést kell küldeni egy megbízhatóan kialakított, veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer útján.

(12)

A mechanizmusnak lehetővé kell tennie a mozgósítást és a koordináció előmozdítását, és a fokozott védelem biztosításához hozzájárulva támogatnia kell a segítségnyújtási beavatkozásokat, elsősorban a személyek, valamint a környezet és az anyagi javak tekintetében, beleértve a kulturális örökséget is, ilyen módon csökkentve a veszteséget emberéletben, a sebesülést, az anyagi, gazdasági és környezeti kárt, hozzájárulva a társadalmi kohézió és szolidaritás céljainak eléréséhez. A polgári védelmi segítségnyújtás terén történő megerősített együttműködést közösségi polgári védelmi rendszerre kell alapozni, amely a Bizottság és a tagállamokban lévő kapcsolattartási pontok által irányított megfigyelési és tájékoztatási központból, valamint egy közös vészhelyzeti kommunikációs és információs rendszerből áll. Ennek biztosítani kell egy keretet az ellenőrzött vészhelyzeti információ összegyűjtéséhez, annak a tagállamok számára történő továbbadásához, és a beavatkozások során szerzett ismeretek megosztásához.

(13)

A tagállamokban lévő kapcsolattartási pontoknak képesnek kell lenniük tájékoztatást adni az érintett ország által kért polgári védelmi segítségnyújtás rendelkezésre állásáról, beleértve a katonai eszközökkel és képességekkel kapcsolatban rendelkezésre álló információt.

(14)

A közösségi szintű gyorsreagálási képesség fejlesztésének támogatása érdekében javítani kell a megfelelő szállítóeszközök hozzáférhetőségén. A Közösségnek támogatnia kell és ki kell egészítenie a tagállamok erőfeszítéseit azáltal, hogy elősegíti a tagállamok szállítási erőforrásainak összegyűjtését, és ahol szükséges, hozzájárul további szállítóeszközök finanszírozásához.

(15)

A Közösségen kívüli polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozás terén a mechanizmusnak elő kell segítenie és támogatnia kell a Közösség és a tagállamok által végrehajtott intézkedéseket. A Közösségen kívüli segítségnyújtási beavatkozások vagy önállóan, vagy valamely nemzetközi szervezet által irányított művelet részeként hajthatók végre, amely esetben a Közösségnek ki kell alakítania kapcsolatait az adott nemzetközi szervezetekkel.

(16)

Az ENSZ-nek, amennyiben jelen van, átfogó koordináló szerepe van a harmadik országbeli mentési műveletekben. A rendelkezésre álló erőforrások maximalizálása és a munkavégzés szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében a mechanizmus keretében biztosított polgári védelmi segítségnyújtást az ENSZ-szel és más illetékes nemzetközi szereplőkkel együtt kell koordinálni. A közösségi szintű javított koordináció előfeltétele az általános koordináció támogatásának és a globális mentési erőfeszítésekhez való átfogó európai hozzájárulás biztosításának. Súlyos vészhelyzetek esetén, ahol mind a mechanizmus, mind pedig a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet (6) keretében nyújtanak segítséget, a Bizottságnak biztosítania kell az átfogó közösségi reagálás hatékonyságát, egységességét és kiegészítő jellegét.

(17)

A mechanizmus eszközként szolgálhat az Európai Unióról szóló szerződés V. címében említett, a válságkezelés terén a közösségi polgári védelmi mechanizmus alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 29-i tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozattal összhangban történő válságkezelés megkönnyítéséhez és támogatásához is. Ez a határozat nem érinti az elnökségnek a válságkezelést érintő, az említett cím szerinti hatáskörét és szerepét.

(18)

A mechanizmus a harmadik országokban bekövetkezett súlyos vészhelyzetek idején uniós állampolgároknak nyújtott, polgári védelmi tevékenységekkel kapcsolatos konzuli segítségre is alkalmazható, ha ezt a tagállamok konzuli hatóságai igénylik.

(19)

Ha helyénvalónak vélik a katonai eszközök és képességek alkalmazását, a katonasággal való együttműködésnek meg kell felelnie a Tanács vagy annak illetékes szervei által meghatározott, a polgári lakosság védelméhez szükséges katonai eszközöknek és képességeknek a mechanizmus számára való rendelkezésre bocsátására vonatkozó szabályoknak, eljárásoknak és kritériumoknak.

(20)

A katonai eszközök alkalmazásának a vonatkozó ENSZ-iránymutatások elveinek is meg kell felelniük.

(21)

A tagjelölt országok részvételét és a harmadik országokkal, valamint a nemzetközi és regionális szervezetekkel történő együttműködést is lehetővé kell tenni.

(22)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(23)

E határozat célját – nevezetesen a Közösség és a tagállamok közti fokozott együttműködés elősegítését a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén súlyos vészhelyzetek vagy azok bekövetkeztének közvetlen veszélye esetén – nem lehet a tagállamok szintjén megvalósítani, ezért a javasolt fellépés mértéke és hatásai miatt, és figyelemmel a mechanizmus működéséből adódóan az emberi életek elvesztése és a károk csökkentése vonatkozásában bekövetkező előnyökre – az jobban megvalósítható közösségi szinten.

Ha egy súlyos vészhelyzet meghaladja az érintett tagállam reagálási képességeit, akkor ennek a tagállamnak képesnek kell lennie a mechanizmushoz folyamodni saját polgári védelmi erőforrásai kiegészítése érdekében. Ezért a Közösség intézkedéseket fogadhat el az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően, ez a határozat nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kizárólag a 308., illetve a 203. cikkben ad felhatalmazást e határozat elfogadásához,

1.

veszélyhelyzetek esetén a segítségnyújtáshoz a tagállamokban rendelkezésre álló beavatkozási egységek és egyéb segítségnyújtási módok azonosítása;

2.

képzési program kidolgozása és végrehajtása a beavatkozási egységek és a többi a segítségnyújtásban részt vevő személy, valamint az értékelésért, és/vagy koordinálásért felelős (a továbbiakban: értékelő és/vagy koordináló) egységek szakértői számára;

3.

a beavatkozások fő szempontjaival foglalkozó műhelyek, szemináriumok és kísérleti projektek;

4.

az értékelésért és vagy koordinálásért felelős egységek létrehozása és útnak indítása;

5.

olyan Megfigyelési és Tájékoztatási Központ (MIC) létrehozása, amely napi 24 órán át elérhető és azonnali reagálásra képes, valamint – a mechanizmus céljai érdekében – a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére áll;

6.

veszélyhelyzetek esetére Közös Kommunikációs és Tájékoztatási Rendszer (CECIS) létrehozása és irányítása, az információk közlésének és cseréjének biztosítására az MIC és a tagállamok által erre kijelölt operatív kapcsolattartási pontok között;

7.

az EU területét esetleg súlytó katasztrófákra vonatkozó érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek kifejlesztésének elősegítése a tagállamok és a Közösség gyors reagálásának lehetővé tétele érdekében, valamint az ezek létrehozásához való hozzájárulás az ilyen rendszerek szükségességére és megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmányok és értékelések, valamint azon intézkedések révén, amelyek elősegítik e rendszerek egymással, valamint a MIC-kel és a CECIS-szel való összeköttetését. E rendszereknek figyelembe kell venniük a meglévő információkat, valamint a megfigyelő és érzékelő erőforrásokat, és ezekre kell épülniük;

8.

a tagállamok segítése a felszereléshez és szállítási erőforrásokhoz való hozzáférésben az alábbiak révén:

9.

a tagállamok által biztosított szállítási szolgáltatások kiegészítése a súlyos vészhelyzetekre való gyors reagálás biztosításához szükséges további szállítási erőforrások rendelkezésre bocsátása révén;

10.

harmadik országokban bekövetkezett súlyos vészhelyzetek idején az uniós polgároknak való, polgári védelmi tevékenységekkel kapcsolatos konzuli segítségnyújtás elősegítése, ha ezt a tagállamok konzuli hatóságai igénylik;

11.

egyéb, a mechanizmus keretén belül szükséges támogató és kiegészítő intézkedés a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozat (8) 4. cikkében említetteknek megfelelően.

1.

„súlyos veszélyhelyzet”: minden olyan helyzet, amelynek az emberekre, a környezetre vagy a tulajdonra káros hatása van vagy lehet, és amely a mechanizmus keretében történő segítségnyújtási kérelmet tehet szükségessé;

2.

„reagálás”: valamely súlyos vészhelyzet során vagy azt követően annak közvetlen hatásának kezelését célzó, az e mechanizmus keretében hozott intézkedés;

3.

„felkészültség”: az emberi és anyagi erőforrások felkészültségének és képességének olyan – előzetesen meghozott intézkedések eredményeként elért – szintje, amely biztosítja a vészhelyzetre való hatékony és gyors reagálást;

4.

„korai előrejelzés”: időben történő és hatékony információszolgáltatás, amely lehetővé teszi a kockázatok elkerülését vagy csökkentését célzó intézkedések meghozatalát, és biztosítja a hatékony válaszadásra való felkészültséget;

5.

„modul”: a tagállamok képességeinek előre meghatározott feladatokra és igényekre orientált, önellátó és autonóm módon való megszervezése, vagy a tagállamok emberi és anyagi erőforrások kombinációjából álló, mobil operatív csoportja, amelyet beavatkozási képessége vagy azon feladatok alapján lehet azonosítani, amelyeket képes elvégezni.

a)

a mechanizmusban részt vevő egy vagy több tagállam erőforrásaiból állnak;

b)

képesek a reagálási területeken feladatokat ellátni;

c)

képesek feladataikat az elismert nemzetközi iránymutatásoknak megfelelően ellátni, és ezért:

d)

más modulokkal együttműködtethetők;

e)

képzéseken és gyakorlatokon mentek keresztül annak érdekében, hogy teljesítsék az a)–d) pont követelményeit;

f)

az általuk végrehajtott műveletért felelős személy felügyelete alatt állnak;

g)

képesek segítséget nyújtani más uniós szerveknek és/vagy nemzetközi intézményeknek, különösen az ENSZ-nek.

1.

létrehozza és irányítja az MIC-t;

2.

létrehozza és irányítja a CECIS-t;

3.

hozzájárul a katasztrófákra vonatkozó érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek kifejlesztéséhez, a 2. cikk (7) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően;

4.

megteremti a lehetőséget a szakértők kis csoportjainak lehető leggyorsabb mozgósításához és útnak indításához, akik felelősek:

5.

beindít egy oktatási programot, amelynek célja a polgári védelmi segítségnyújtás összehangolásának javítása a 4. cikk (1) bekezdésében említett beavatkozási egységek és modulok, vagy, szükség szerint, a 4. cikk (4) bekezdésében említett egyéb a segítségnyújtásban részt vevő személyek között az összeegyeztethetőség és a kölcsönös kiegészítés biztosításával, valamint a 4. cikk (2) bekezdésében említett szakemberek szakértelmének javításával. A programnak ki kell terjednie közös tanfolyamokra és gyakorlatokra, és egy olyan csererendszert kell tartalmaznia, amelynek révén az egység tagjait más tagállamokba küldhetik;

6.

súlyos veszélyhelyzet esetén összegyűjti és egybeveti a tagállamok azon szérumok és oltóanyagok gyártásában vagy más szükséges egészségügyi erőforrások fenntartásában megnyilvánuló kapacitására, illetve azokra a készletekre vonatkozó információkat, amelyek rendelkezésre állhatnak a beavatkozáshoz;

7.

programot indít el a mechanizmus keretében végrehajtott beavatkozásokból szerzett tapasztalatok értékelésére, és ezek terjesztésére az információs rendszeren keresztül;

8.

ösztönzi és bátorítja az új technológiák bevezetését és alkalmazását a mechanizmus céljai érdekében;

9.

meghozza a 2. cikk (8) és (9) bekezdésében felsorolt intézkedéseket;

10.

megteremti a lehetőséget az értékelő és/vagy koordináló szakértők számára történő alapvető logisztikai támogatás biztosításához;

11.

meghoz bárminemű egyéb, a mechanizmus keretében szükséges támogató és kiegészítő intézkedést a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló 2007/162/EK, Euratom határozat 4. cikkében említetteknek megfelelően.

a)

továbbítja a kérést a többi tagállam kapcsolattartási pontjaihoz;

b)

elősegíti az egységek, a szakértők, modulok és a segítségnyújtásban részt vevő egyéb személyek mozgósítását;

c)

összegyűjti a veszélyhelyzettel kapcsolatos megerősített információkat, és továbbítja azokat a tagállamoknak.

a)

értékeli, hogy helyes-e a mechanizmus mint a válságkezelést megkönnyítő és támogató eszköz esetleges alkalmazása;

b)

politikai szinten kapcsolatot létesít az érintett harmadik országgal – ha ezt szükségesnek ítéli –, és a veszélyhelyzet valamennyi szakaszában kapcsolatot tart ezzel az országgal a segítségnyújtási beavatkozás átfogó politikai és stratégiai keretét illetően.

a)

folyamatos párbeszéd folytatása a tagállamok kapcsolattartó pontjaival annak érdekében, hogy a mechanizmus révén hatékony és koherens európai polgári védelmi hozzájárulást nyújtsanak a segítségnyújtásra irányuló erőfeszítések összességéhez, különösen az alábbiak révén:

b)

kapcsolattartás az érintett harmadik országgal az olyan technikai részleteket illetően, mint például a segítségnyújtás iránti pontos igények, az ajánlatok elfogadása, valamint a segítség helyi fogadásának és elosztásának gyakorlati módozatai;

c)

kapcsolattartás vagy együttműködés az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatalával (UNOCHA), ha jelen van, valamint a segítségnyújtásra irányuló erőfeszítések összességéhez hozzájáruló más szereplőkkel a szinergiák maximalizálása, a komplementaritásra törekvés, valamint az átfedések és lefedetlen területek elkerülése céljából;

d)

kapcsolattartás valamennyi érintett szereplővel, különösen a mechanizmus keretében folytatott segítségnyújtási beavatkozás záró szakaszában, a zökkenőmentes átadás megkönnyítése céljából.

a)

az (1) bekezdésben említett polgári védelmi segítségnyújtást kérésre az MIC-en keresztül rendelkezésre bocsátó valamennyi tagállam teljes körűen tájékoztatja tevékenységeiről a MIC-et; és

b)

a mechanizmus keretében folytatott beavatkozásban részt vevő tagállamok helyszíni egységei és moduljai szoros kapcsolatot tartanak fenn a MIC helyszínen lévő koordináló és/vagy értékelő egységeivel.

1.

a 4. cikk szerinti segítségnyújtási beavatkozáshoz rendelkezésre álló erőforrások;

2.

a 2. cikk 5. pontjában előírt MIC;

3.

a 2. cikk 6. pontjában előírt CECIS;

4.

a 2. cikk 4. pontjában előírt értékelő és vagy koordináló egységek, beleértve a szakértők kiválasztásában irányadó követelményeket is;

5.

a 2. cikk 2. pontjában előírt képzési program;

6.

a 4. cikk 3. bekezdésében előírt modulok;

7.

a 2. cikk 7. pontjában előírt érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek,

8.

5. cikk 6. pontjában előírt egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatos információ;

9.

a 7. cikkben előírt Közösségen belüli beavatkozások, valamint a 8. cikkben előírt Közösségen kívüli beavatkozások.