(1)

A 74/2004/EK rendelettel a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a pamuttípusú ágyneműknek a Közösségbe irányuló behozatalára, ha azok az ex 6302 21 00 KN-kód (6302 21 00 81, 6302 21 00 89 TARIC-kódok), ex 6302 22 90 (6302 22 90 19 TARIC kód), ex 6302 31 10 (6302 31 10 90 TARIC kód), ex 6302 31 90 (6302 31 90 90 TARIC kód) és ex 6302 32 90 (6302 32 90 19 TARIC-kód) alatt szerepelnek, és Indiából származnak. Az együttműködő felek számára tekintettel, az indiai exportáló gyártókból egy minta kiválasztására került sor és 4,4 %-tól 10,4 %-ig terjedő vámokat vetettek ki a mintában szereplő vállalatokra, míg más, a mintában nem szereplő, együttműködő vállalatokra 7,6 %-os vámtételt állapítottak meg. 10,4 %-os vámtételt vetettek ki azokra a vállalatokra, amelyek vagy nem jelentkeztek, vagy nem működtek együtt a vizsgálatban.

(2)

A 74/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikke úgy rendelkezik, hogy amikor India valamely új exportáló gyártója elégséges bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében ismertetett termékeket a vizsgálati időszakban (2001. október 1-től 2002. szeptember 30-ig) nem exportálta a Közösségbe (az „első kritérium”); és nem kapcsolódik egyetlen olyan exportőrhöz vagy gyártóhoz sem Indiában, amelyre az abban a rendeletben kivetett szubvencióellenes intézkedések vonatkoznak (a „második kritérium”); és valóban exportálta a Közösségbe az érintett termékeket azt a vizsgálati időszakot követően, amelyen az intézkedések alapulnak, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt jelentős mennyiségnek a Közösségbe történő exportjára (a „harmadik kritérium”); akkor annak a rendeletnek az 1. cikkének (3) bekezdése módosítható az új exportáló gyártó számára a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra alkalmazott vámtétel megadásával, ami 7,6 %.

(3)

Huszonnégy indiai vállalat kérelmezte, hogy ne kezeljék eltérően azoktól a vállalatoktól, amelyek együttműködtek az eredeti vizsgálatban, de a mintába nem kerültek be („újonnan jöttek státusza”).

(4)

Két indiai vállalat, amely kérelmezte az újonnan jöttek státuszát, nem adott választ a kérdőívre. Ezért nem volt lehetséges annak ellenőrzése, hogy ezek a vállalatok megfelelnek-e a 74/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikkében meghatározott kritériumoknak, és kérelmüket el kellett utasítani.

(5)

Az újonnan jöttek státuszára irányuló két kérelem túl későn érkezett be, és ezért ezekre a kérelmekre vonatkozóan nem lehetett következtetéseket levonni a jelen rendelet elfogadásának időpontjáig.

(6)

A fennmaradó húsz vállalat válaszolt a kérdőívre, amely annak ellenőrzését szolgálta, hogy a vállalatok megfelelnek-e a 74/2004/EK rendelet 2. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

(7)

A fent említett indiai exportőrök/ gyártók közül tizenhárom olyan bizonyítékot szolgáltatott, amely elégségesnek bizonyult arra, hogy ezeknek az új vállalatoknak a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra alkalmazott vámtételt (vagyis a 7,6 %-ot) megadják, és ezért ezt a tizenhárom indiai vállalatot hozzáadják az exportőrök/ gyártók jegyzékéhez a 74/2004/EK tanácsi rendelet mellékletében (a „melléklet”).

(8)

Ami a fennmaradó hét indiai exportőrt/ gyártót illeti, közülük ketten kapcsolódnak olyan vállalatokhoz, amelyekre a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések vonatkoznak, hárman exportálták az érintett terméket a Közösségbe az eredeti vizsgálati időszakban (vagyis 2001. október 1-től 2002. szeptember 30-ig); egy nem tudott semmiféle számlát vagy bizonyítékot bemutatni arról, hogy valóban exportálta a Közösségbe az érintett terméket az eredeti vizsgálati időszakot követően, vagy arról, hogy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt az érintett terméknek a Közösségbe irányuló exportjára.

(9)

Végül megjegyzendő, hogy egy kérelemmel nem lehetett a mostani esetben foglalkozni, mivel a kérelmező vállalat által adott bizonyíték további megvizsgálást igényel.

(10)

Ilyen körülmények között úgy tekintették, hogy a (8) preambulumbekezdésben említett hat vállalat esetében a 74/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikkének legalább egyik kritériuma nem teljesül. Ezért kérelmüket el kellett utasítani.

(11)

Azokat a vállalatokat, amelyek számára az újonnan jöttek státuszát nem adták meg, tájékoztatták a döntés okairól, és lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban kifejtsék.

(12)

Az a két vállalat, amelyek a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések alá tartozó vállalatokhoz kapcsolódnak, azt állította, hogy az egyik esetben kapcsolt vállalatuk már nem létezik, a második esetben pedig azt, hogy ők valójában feltételezték, hogy ugyanaz a vámtétel vonatkozik rájuk, mint a kapcsolt vállalatukra.

(13)

Tekintetbe lett véve, hogy az első esetben az a tény, hogy a kapcsolt vállalat nem létezik többé, valóban jelentős elem a jelenlegi eljárásban, és ebben az esetben nem tekinthető úgy, hogy az újonnan jött nem tartotta tiszteletben a második kritériumot. Ezért az a döntés született, hogy erre a vállalatra is annak a vámtételnek kell vonatkoznia, mint a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra (vagyis 7,6 %-nak), és ezért fel kell venni a mellékletben lévő jegyzékbe.

(14)

A második esetben, amikor a kérelmező vállalat kapcsolódik egy olyan vállalathoz, amelyre az intézkedések vonatkoznak, megállapítást nyert, hogy ez nem foszthatja meg automatikusan a vállalatot attól, hogy a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok súlyozott átlagot képviselő vámtétele vonatkozzon rá. Valójában mindkét kapcsolt vállalat esetében megvizsgálásra került, hogy ezek – ha együttesen vették volna őket – bekerültek volna az exportáló gyártók mintájába a 74/2004/EK tanácsi rendelet (11) preambulumbekezdésében meghatározott kiválasztási kritériumok szerint. Mivel úgy tűnt, hogy ez nem áll fenn, a két vállalat közötti kapcsolat nem érinti a fent említett rendelet megállapításait. Ezen az alapon, és figyelembe véve a Bizottság következetes gyakorlatát, miszerint minden kapcsolt vállalatot egyetlen egységnek tekint, amelyekre ugyanaz a vám vonatkozik, az a döntés született, hogy erre a vállalatra is a mintában nem szereplő, együttműködő vállalatokra alkalmazandó vámtételnek kell vonatkoznia (vagyis 7,6 %-nak), és ezért fel kell venni a mellékletben lévő jegyzékbe.

(15)

Minden, az érdekelt felek által átadott érvet és bejelentést elemeztek és kellőképpen figyelembe vettek, amikor ez indokolt volt,