Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 31997L0005

    Az Európai Parlament és A Tanács 97/5/EK irányelve (1997. január 27.) a határokon átnyúló átutalásokról

    HL L 43., 1997.2.14, p. 25–30 (ES, DA, DE, EL, EN, FR, IT, NL, PT, FI, SV)

    A dokumentum különkiadás(ok)ban jelent meg. (CS, ET, LV, LT, HU, MT, PL, SK, SL, BG, RO)

    Legal status of the document No longer in force, Date of end of validity: 31/10/2008; hatályon kívül helyezte: 32007L0064

    ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1997/5/oj

    31997L0005



    Hivatalos Lap L 043 , 14/02/1997 o. 0025 - 0030


    Az Európai Parlament és a Tanács 97/5/EK irányelve

    (1997. január 27.)

    a határokon átnyúló átutalásokról

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

    tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

    tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

    tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

    tekintettel az Európai Monetáris Intézet véleményére,

    a Szerződés 189b. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3], az egyeztető bizottság által 1996. november 22-én jóváhagyott együttes szövegtervezet figyelembevételével,

    (1) mivel a határokon átnyúló fizetési műveletek száma folyamatosan növekszik, amint a belső piac kiteljesedése és a teljes gazdasági és monetáris unió irányába történő előrehaladás a Közösségben a kereskedelem és az emberek egyre nagyobb forgalmához vezet; mivel a határokon átnyúló átutalások a határokon átnyúló fizetési műveletek számának és értékének jelentős részét teszik ki;

    (2) mivel alapvető fontosságú a magánszemélyek és a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – számára, hogy gyorsan, megbízhatóan és olcsón utalhassanak át összegeket a Közösség egyik részéből a másikba; mivel az EK versenyszabályoknak a határokon átnyúló átutalásokra történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleménnyel [4] összhangban a határokon átnyúló átutalásokért folyó nagyobb piaci versenynek javuló szolgáltatásokhoz és alacsonyabb árakhoz kell vezetnie;

    (3) mivel ennek az irányelvnek a célja, hogy lépést tartson a belső piac kiteljesedése, különösen a tőkemozgások liberalizálása irányába tett előrehaladással a gazdasági és monetáris unió megteremtése érdekében; mivel ezen irányelv rendelkezéseit a tagállamok valutáiban és ECU-ben lebonyolított átutalásokra kell alkalmazni;

    (4) mivel az Európai Parlament 1993. február 12-i állásfoglalásában [5] a határokon átnyúló fizetési műveletek átláthatóságának és teljesítésének területén érvényes szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelv elfogadására szólított fel;

    (5) mivel az ezen irányelvvel érintett kérdéseket a még eldöntendő, a rendszerből adódó kérdésektől elkülönülten kell kezelni a Bizottságban; mivel további javaslat válhat szükségessé e rendszerből adódó kérdésekkel kapcsolatban, különösen, ami a végleges elszámolások problémáját illeti;

    (6) mivel ezen irányelvnek a célja, hogy javítsa a határokon átnyúló átutalási szolgáltatásokat, és ezáltal támogassa az Európai Monetáris Intézetet (EMI) feladata ellátásában, amely a határokon átnyúló fizetési műveletek hatékonyságának elősegítése a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszának előkészítése érdekében;

    (7) mivel a második preambulumbekezdésben megállapított célokkal összhangban ezt az irányelvet az 50000 ECU-nél kisebb összegű átutalásokra kell alkalmazni;

    (8) mivel, tekintettel a Szerződés 3b. cikkének harmadik bekezdésére, valamint az átláthatóság biztosítása érdekében, ez az irányelv a határokon átnyúló átutalások teljesítését megelőző és követő, megfelelő szintű ügyfél-tájékoztatáshoz szükséges minimális követelményeket állapít meg; mivel ezek a követelmények tartalmazzák az ügyfelek számára biztosított panaszra és jogorvoslati eljárásokra vonatkozó utalásokat, az igénybevételükre vonatkozó megoldásokkal együtt; mivel ez az irányelv meghatározza azokat a minimális végrehajtási követelményeket, különös tekintettel a teljesítésre, amelyeket a határokon átnyúló átutalási szolgáltatásokat nyújtó intézményeknek be kell tartaniuk, ideértve azt a kötelezettséget, hogy a határokon átnyúló átutalásokat az ügyfél utasításainak megfelelően kell végrehajtani; mivel ez az irányelv teljesíti a határokon átnyúló pénzügyi műveletekre vonatkozó banki feltételek átláthatóságáról szóló, 1990. február 14-i 90/109/EGK bizottsági ajánlásban [6] foglalt alapelvekből származó feltételeket; mivel ez az irányelv nem sérti a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK tanácsi irányelvet [7];

    (9) mivel ezen irányelvnek hozzá kell járulnia a határokon átnyúló átutalások teljesítéséhez szükséges maximális időtartam csökkentéséhez, és támogatnia kell gyakorlatuk fenntartásában azokat az intézményeket, amelyeknek ehhez már most is meglehetősen rövid időre van szükségük;

    (10) mivel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz ezen irányelv végrehajtását követő két éven belül benyújtandó jelentésében elsődlegesen meg kell vizsgálnia a megbízó és az intézmény között megállapított határidő hiányában alkalmazandó határidőt, figyelembe véve mind a technikai fejlődést, mind az egyes tagállamokban fennálló helyzetet;

    (11) mivel az intézményekre visszatérítési kötelezettségnek kell hárulnia, amennyiben az átutalást nem tudják sikeresen végrehajtani; mivel a visszatérítési kötelezettség feltételes kötelezettséget jelent az intézmények számára, amennyiben értékhatár hiányában hátrányosan érintené a fizetőképességre vonatkozó előírásokat; mivel a visszatérítési kötelezettséget 12500 ECU értékig indokolt alkalmazni;

    (12) mivel a 8. cikk nem érinti a nemzeti jogszabályok általános rendelkezéseit, amelyek szerint az intézmény felelősséggel tartozik a megbízóval szemben, ha az intézmény által elkövetett tévedés következtében nem teljesítette a határokon átnyúló átutalást;

    (13) mivel a határokon átnyúló átutalásokkal foglalkozó intézményeket érintő körülmények között – ideértve a fizetésképtelenséggel összefüggő körülményeket is – szükséges megkülönböztetni a vis maior okozta körülményeket; mivel ebből a célból a vis maiornak a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK irányelv [8] 4. cikkének (6) bekezdésében adott meghatározását kell alapul venni;

    (14) mivel a tagállamokban az ügyfelek és az intézmények közötti esetleges viták rendezésére szolgáló megfelelő és hatékony panasz- és jogorvoslati eljárások szükségesek, indokolt esetben a meglévő eljárások felhasználásával,

    ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

    I. SZAKASZ

    HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

    1. cikk

    Hatály

    Ezen irányelv rendelkezéseit a tagállamok valutáiban és ECU-ben lebonyolított, 50000 ECU értéket meg nem haladó, a 2. cikk a), b) és c) pontjában említettektől eltérő személyek megbízása alapján hitelintézetek vagy egyéb intézmények által végrehajtott, határokon átnyúló átutalásokra kell alkalmazni.

    2. cikk

    Fogalommeghatározások

    Ezen irányelv alkalmazásában:

    a) "hitelintézet": a 77/780/EGK tanácsi irányelv [9] 1. cikkében meghatározott intézmény, és az említett cikk harmadik francia bekezdésének értelmében olyan hitelintézmények Közösségben található fióktelepei, amelyek székhelye a Közösségen kívül található, és amelyek üzleti tevékenységként határokon átnyúló átutalásokat hajtanak végre;

    b) "egyéb intézmény": a hitelintézményektől eltérő természetes vagy jogi személyek, amelyek üzleti tevékenységként határokon átnyúló átutalásokat hajtanak végre;

    c) "pénzügyi intézmény": a Szerződés 104a. cikkében említett kiváltságos hozzáférés tilalmának alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározásáról szóló, 1993. december 13-i 3604/93/EK tanácsi rendelet [10] 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott intézmény;

    d) "intézmény": a hitelintézet és az egyéb intézmény; a 6., 7. és 8. cikk alkalmazásában egy adott hitelintézmény különböző tagállamokban található fióktelepei, amelyek részt vesznek a határokon átnyúló átutalások lebonyolításában, különálló intézménynek tekintendők;

    e) "közvetítő intézmény": a határokon átnyúló átutalások lebonyolításában részt vevő, de sem a megbízóhoz, sem a kedvezményezetthez nem tartozó intézmények;

    f) "határokon átnyúló átutalás": a megbízó kezdeményezésére valamely tagállamban található intézményen vagy fióktelepen keresztül lebonyolított művelet, amelynek célja, hogy egy másik tagállamban levő intézménynél vagy fióktelepnél pénzösszeget bocsásson a kedvezményezett rendelkezésére; a megbízó és a kedvezményezett lehet egy és ugyanaz a személy;

    g) "határokon átnyúló átutalási megbízás": a megbízó által valamely intézménynek bármilyen formában adott, feltétel nélküli utasítás a határokon átnyúló átutalás lebonyolítására;

    h) "megbízó": az a természetes vagy jogi személy, aki utasítást ad a kedvezményezett számára történő, határokon átnyúló átutalásra;

    i) "kedvezményezett": a határokon átnyúló átutalás végső címzettje, akinek egy számára hozzáférhető számlán a megfelelő összeget rendelkezésre bocsátják;

    j) "ügyfél": szövegkörnyezettől függően a megbízó vagy a kedvezményezett;

    k) "referencia-kamatláb": kártérítést biztosító kamatláb, amely annak a tagállamnak a szabályaival összhangban kerül meghatározásra, amelyben az ügyfél számára kártérítés fizetésére kötelezett létesítmény található;

    l) "elfogadás napja": az a nap, amelyen a határokon átnyúló átutalási megbízás teljesítéséhez az intézmény által megkövetelt minden feltétel teljesül, azaz a megfelelő pénzügyi fedezet és a megbízás végrehajtásához szükséges adatok rendelkezésre állnak.

    II. SZAKASZ

    A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ ÁTUTALÁSOK FELTÉTELEINEK ÁTLÁTHATÓSÁGA

    3. cikk

    A határokon átnyúló átutalások feltételeire vonatkozó előzetes tájékoztatás

    Az intézmények írásban, ideértve indokolt esetben az elektronikus eszközöket is, és könnyen érthető formában jelenlegi és jövőbeli ügyfeleik rendelkezésére bocsátják a határokon átnyúló átutalások feltételeire vonatkozó tájékoztatást. A tájékoztatásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

    - az intézménynek adott, határokon átnyúló átutalásra adott megbízás teljesítése esetén az ahhoz szükséges idő, hogy az összeget a kedvezményezett intézményében vezetett számlán jóváírják; az időtartam kezdetét pontosan meg kell jelölni,

    - határokon átnyúló átutalás érkezése esetén az ahhoz szükséges idő, hogy az intézmény számláján megjelenő összeget a kedvezményezett számláján jóváírják,

    - az ügyfél által az intézménynek fizetendő jutalékok és díjak kiszámításának módja, szükség esetén ideértve a kamatlábakat,

    - az intézmény által alkalmazott értéknap, ha van ilyen,

    - az ügyfél rendelkezésére álló panasz- és jogorvoslati eljárások részletei, és az igénybevételre vonatkozó lehetőségek,

    - az alkalmazott referencia-árfolyam megjelölése.

    4. cikk

    A határokon átnyúló átutalásokra vonatkozó utólagos tájékoztatás

    Az intézmények a határokon átnyúló átutalások lebonyolítását vagy fogadását követően írásban, ideértve indokolt esetben az elektronikus eszközöket is, és könnyen érthető formában egyértelmű tájékoztatást nyújtanak ügyfeleik számára, kivéve, ha azok kifejezetten eltekintenek ettől. A tájékoztatásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

    - hivatkozás, amelynek segítségével az ügyfél azonosíthatja a határokon átnyúló átutalást,

    - a határokon átnyúló átutalás eredeti összege,

    - az ügyfél által fizetendő díjak és jutalékok összege,

    - az intézmény által alkalmazott értéknap, ha van ilyen.

    Ha a megbízó úgy rendelkezett, hogy a határokon átnyúló átutalás költségei részben vagy egészben a kedvezményezettet terhelik, a kedvezményezettet erről saját intézménye tájékoztatja.

    Ha valamely összeget átváltottak, az átváltást végző intézmény tájékoztatja az ügyfelet az alkalmazott árfolyamról.

    III. SZAKASZ

    AZ INTÉZMÉNYEK MINIMÁLIS KÖTELEZETTSÉGEI A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ ÁTUTALÁSOKKAL KAPCSOLATBAN

    5. cikk

    Az intézmények egyedi kötelezettségvállalásai

    Kivéve, ha az intézmény nem kíván üzleti kapcsolatba lépni egy adott ügyféllel, az intézmény az ügyfél kérésére köteles a meghirdetett feltételeket tartalmazó, határokon átnyúló átutalásra vonatkozóan kötelezettséget vállalni – az alkalmazott árfolyamhoz kapcsolódó jutalékoktól és díjaktól eltekintve –, az átutalás végrehajtásához szükséges idő, a fizetendő jutalékok és díjak tekintetében.

    6. cikk

    A szükséges időre vonatkozó kötelezettségek

    (1) A megbízó intézménye a megbízóval történt megállapodás szerinti határidőn belül teljesíti az adott határokon átnyúló átutalást.

    Ha a megállapított határidő nem teljesül, vagy ilyen határidő hiányában a határokon átnyúló átutalásra vonatkozó megbízás átvételének napját követő ötödik banki nap végéig az összeget nem írják jóvá a kedvezményezett intézményének számláján, a megbízó intézménye kártérítéssel tartozik a megbízónak.

    A kártérítés kamat fizetését jelenti, amely úgy számítandó, hogy a referencia-kamatlábat a határokon átnyúló átutalás összegére alkalmazzák a következő időszakra vonatkozóan:

    - a megállapított határidő végétől, vagy ilyen határidő hiányában a határokon átnyúló átutalásra vonatkozó megbízás átvételének napját követő ötödik banki nap végétől,

    - addig a napig, amikor az összeget jóváírják a kedvezményezett intézményének számláján.

    Hasonlóképpen, ha a határokon átnyúló átutalás közvetítő intézménynek felróható okból nem teljesül a megállapított határidőn belül, vagy ilyen határidő hiányában a határokon átnyúló átutalásra vonatkozó megbízás átvételének napját követő ötödik banki munkanap végéig, az intézmény kártérítéssel tartozik a megbízó intézményének.

    (2) A kedvezményezett intézménye a kedvezményezettel történt megállapodás szerinti határidőn belül a kedvezményezett rendelkezésére bocsátja a határokon átnyúló átutalásból származó összeget.

    Ha a megállapított határidő nem teljesül, vagy ilyen határidő hiányában az összegnek a kedvezményezett intézményének számláján történő megjelenésének napját követő banki nap végéig az összeget nem írják jóvá a kedvezményezett számláján, a kedvezményezett intézménye kártérítéssel tartozik a kedvezményezettnek.

    A kártérítés kamat fizetését jelenti, amely úgy számítandó, hogy a referencia-kamatlábat a határokon átnyúló átutalás összegére alkalmazzák a következő időszakra vonatkozóan:

    - a megállapított határidő végétől, vagy ilyen határidő hiányában azt a napot követő banki nap végétől, amikor az összeg megjelent a kedvezményezett intézményének számláján,

    - addig a napig, amikor az összeget jóváírják a kedvezményezett számláján.

    (3) Nem jár kártérítés az (1) és (2) bekezdés értelmében, ha a megbízó intézménye vagy – az adott esettől függően – a kedvezményezett intézménye bizonyítani tudja, hogy a késedelem a megbízónak vagy – az adott esettől függően – a kedvezményezettnek róható fel.

    (4) Az (1), (2) és (3) bekezdés semmilyen mértékben nem érinti a határokon átnyúló átutalási megbízás végrehajtásában részt vevő ügyfelek és intézmények egyéb jogait.

    7. cikk

    A határokon átnyúló átutalásnak a megbízással összhangban történő végrehajtására vonatkozó kötelezettség

    (1) A határokon átnyúló átutalási megbízás átvételének napját követően a megbízó intézménye, bármely közvetítő intézmény és a kedvezményezett intézménye is köteles teljes összegében lebonyolítani az átutalást, kivéve, ha a megbízó úgy rendelkezett, hogy a határokon átnyúló átutalás költségei részben vagy egészben a kedvezményezettet terhelik.

    Az első albekezdés nem érinti azt a lehetőséget, hogy a kedvezményezett intézménye a vonatkozó szabályokkal és szokásokkal összhangban díjat számítson fel a kedvezményezettnek számlája kezelésével kapcsolatban. Ez a díj azonban nem használható fel arra, hogy az intézmény mentesüljön az említett albekezdésben megállapított kötelezettségektől.

    (2) Minden egyéb követelés sérelme nélkül, ha a megbízó intézménye vagy valamely közvetítő intézmény az (1) bekezdést megsértve levon a határokon átnyúló átutalás összegéből, a megbízó intézménye, a megbízó kérésére, levonásoktól mentesen és saját költségére jóváírja a kedvezményezett számára a levont összeget, kivéve, ha a megbízó úgy rendelkezik, hogy az összeget neki írják jóvá.

    Bármely közvetítő intézmény, amely az (1) bekezdést megsértve levon az összegből, köteles levonásoktól mentesen és saját költségére jóváírni a levont összeget a megbízó intézménye számára, illetve ha a megbízó intézménye úgy rendelkezik, akkor a határokon átnyúló átutalás kedvezményezettje számára.

    (3) Amennyiben a kedvezményezett intézménye sértette meg a határokon átnyúló átutalási megbízásnak a megbízó utasításai szerinti teljesítésére vonatkozó kötelezettségét, minden egyéb követelés sérelme nélkül, a kedvezményezett intézménye köteles a tévesen levont összeget saját költségére a kedvezményezett számára jóváírni.

    8. cikk

    Az intézmények visszatérítési kötelezettsége az átutalás teljesítésének elmaradása esetén

    (1) Amennyiben a megbízó intézménye befogadott valamely határokon átnyúló átutalásra szóló megbízást, és az adott összeget nem írta jóvá a kedvezményezett intézményének számláján, minden egyéb követelés sérelme nélkül, a megbízó intézménye köteles a határokon átnyúló átutalás összegét 12500 ECU értékhatárig, valamint a következő összegeket jóváírni a megbízó számára:

    - a referencia-kamatlábnak a határokon átnyúló átutalás összegére való alkalmazásával a határokon átnyúló átutalási megbízás kelte és a jóváírás kelte közötti időszakra járó kamat, és

    - a megbízó által a határokon átnyúló átutalással kapcsolatban fizetett díjak.

    Ezeket az összegeket a megbízó kérésétől számított tizennégy banki napon belül a megbízó rendelkezésére kell bocsátani, kivéve, ha a határokon átnyúló átutalás összegét időközben jóváírták a kedvezményezett intézményének számláján.

    Ilyen kérésre nem kerülhet sor a megbízó intézménye és a megbízó közötti, a határokon átnyúló átutalási megbízás teljesítésére szóló megállapodásban szereplő határidő lejárta előtt, illetve ilyen határidő hiányában a 6. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított határidő lejárta előtt.

    Hasonlóképpen, minden olyan közvetítő intézmény, amely befogadta a határokon átnyúló átutalásra szóló megbízást, köteles saját költségére visszatéríteni az átutalás összegét, ideértve a kapcsolódó költségeket és kamatot, annak az intézménynek, amelytől a megbízást kapta. Ha a határokon átnyúló átutalás az említett intézmény által adott megbízásban található tévedés vagy hiányosság következtében nem teljesült, a közvetítő intézmény a lehetőségekhez képest köteles törekedni az átutalás összegének visszatérítésére.

    (2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a határokon átnyúló átutalás a kedvezményezett intézménye által kiválasztott közvetítő intézmény mulasztása miatt nem teljesült, a kedvezményezett intézménye köteles az összeget 12500 ECU értékhatárig a kedvezményezett rendelkezésére bocsátani.

    (3) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a határokon átnyúló átutalásra a megbízó által az intézményének adott megbízásban szereplő tévedés vagy hiányosság miatt, illetve azért nem került sor, mert a kifejezetten a megbízó által kiválasztott közvetítő intézmény nem teljesítette a határokon átnyúló átutalást, a megbízó intézménye és az érintett egyéb intézmények a lehetőségekhez képest kötelesek törekedni az átutalás összegének visszatérítésére.

    Ha a megbízó intézménye behajtotta az összeget, köteles azt a megbízó számára jóváírni. Az intézmények, ideértve a megbízó intézményét is, ebben az esetben nem kötelesek visszatéríteni a felmerült költségeket és kamatot, és levonhatják a behajtásból eredő költségeket, amennyiben azokat tételesen felsorolják.

    9. cikk

    A vis maior esete

    A 91/308/EGK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül, a határokon átnyúló átutalási megbízás teljesítésében részt vevő intézmények mentesülnek az említett irányelvben foglalt kötelezettségek alól, amennyiben bizonyítani tudják vis maior előfordulását, azaz a vis maiorra hivatkozó személyen kívül álló, rendkívüli és előre nem látható körülmények fennállását, amelyeknek a rendelkezésekkel összefüggő következményei minden ellenkező erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlenek voltak.

    10. cikk

    Vitás kérdések rendezése

    A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megbízó és intézménye, illetve a kedvezményezett és intézménye között fennálló vitás kérdések rendezésére megfelelő és hatékony panasz- és jogorvoslati eljárások álljanak rendelkezésre, indokolt esetben a meglévő eljárások alkalmazásával.

    IV. SZAKASZ

    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

    11. cikk

    Végrehajtás

    (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1999. augusztus 14-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

    Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

    (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal azokat a főbb törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

    12. cikk

    Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentés

    A Bizottság, legkésőbb az ezen irányelv végrehajtását követő két éven belül, az irányelv alkalmazásáról szóló jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, indokolt esetben a felülvizsgálatára vonatkozó javaslatokkal együtt.

    Az egyes tagállamokban fennálló helyzet és az elért technikai fejlődés figyelembevételével a jelentésnek elsősorban a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő kérdésével kell foglalkoznia.

    13. cikk

    Hatálybalépés

    Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének lapján lép hatályba.

    14. cikk

    Címzettek

    Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

    Kelt Brüsszelben, 1997. január 27-én.

    az Európai Parlament részéről

    az elnök

    J. M. Gil-robles

    a Tanács részéről

    az elnök

    G. Zalm

    [1] HL C 360., 1994.12.17., 13. o. és HL C 199., 1995.8.3., 16. o.

    [2] HL C 236., 1995.9.11., 1. o.

    [3] Az Európai Parlament 1995. május 19-i véleménye (HL C 151., 1995.6.19., 370. o.), a Tanács 1995. december 4-i közös álláspontja (HL C 353., 1995.12.30., 52. o.) és az Európai Parlament 1996. március 13-i határozata (HL C 96., 1996.4.1., 74. o.), a Tanács 1996. december 19-i határozata és az Európai Parlament 1997. január 16-i határozata.

    [4] HL C 251., 1995.9.27., 3. o.

    [5] HL C 72., 1993.3.15., 158. o.

    [6] HL C 67., 1990.3.15., 39. o.

    [7] HL L 166., 1991.6.28., 77. o.

    [8] HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

    [9] HL L 322., 1977.12.17., 30. o. A legutóbb a 95/26/EK irányelvvel (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.) módosított irányelv.

    [10] HL L 332., 1993.12.31., 4. o.

    --------------------------------------------------

    Top