21994A0316(02)

Egyezmény

a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről, 1992 (1992-ben felülvizsgált Helsinki egyezmény)

A SZERZŐDŐ FELEK,

TUDATÁBAN a Balti-tenger térsége tengeri környezete nélkülözhetetlen értékeinek, kivételes hidrográfiai és ökológiai tulajdonságainak, valamint élő erőforrásai környezeti változások iránti érzékenységének;

SZEM ELŐTT TARTVA a Balti-tenger térsége történelmi és jelenlegi gazdasági, társadalmi és kulturális értékeit a térség népei jólétének és fejlődésének érdekében;

MEGÁLLAPÍTVA a Balti-tenger térsége sajnálatos módon jelenleg is zajló szennyezését;

KINYILVÁNÍTVA szilárd elhatározottságukat a Balti-tenger ökológiai egyensúlya helyreállításának biztosítása iránt, biztosítva a tengeri környezet regenerálódásának lehetőségét és az ökológiai egyensúly megőrzését;

FELISMERVE, hogy a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelme és javítása olyan feladatok, melyek kizárólag nemzeti erőfeszítéssekkel nem valósíthatók meg, hanem azokhoz szoros regionális együttműködés és más megfelelő nemzetközi intézkedések szükségesek;

MÉLTÁNYOLVA a környezetvédelem terén a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló 1974. évi egyezmény keretében elért eredményeket, valamint a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottságnak az ebben játszott szerepét;

EMLÉKEZTETVE az emberi környezetről szóló, 1972. évi stockholmi konferencia nyilatkozatának és az 1975. évi, Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) záróokmányának vonatkozó rendelkezéseire és elveire;

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy bővüljön az együttműködés az olyan illetékes regionális szervezetekkel, mint például a Balti-tenger és a Baeltek vizeiben élő erőforrások halászatáról és védelméről szóló 1973. évi gdanski egyezménnyel létrehozott Nemzetközi Balti-tengeri Halászati Bizottság;

ÜDVÖZÖLVE a balti és más érintett államok, az Európai Gazdasági Közösség és az együttműködő nemzetközi pénzintézetek 1990-ben Ronnebyben megtartott találkozóján a Balti-tengerről kiadott nyilatkozatot, valamint a Balti-tenger stabil ökológiai egyensúlyának visszaállításáról szóló közös cselekvési terv kidolgozására irányuló átfogó közös programot;

TUDATÁBAN annak, hogy az átláthatóság, a köztudat, valamint a nem kormányzati szervezetek által végzett munka fontos a Balti-tenger térségének sikeres védelméhez;

ÜDVÖZÖLVE a békés együttműködésen és kölcsönös egyetértésen alapuló legutóbbi európai politikai fejlemények által a szorosabb együttműködés megvalósítására vonatkozóan nyitott előnyösebb lehetőségeket;

AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a nemzetközi környezetvédelmi politika és a környezetvédelmi jog terén elért fejleményeket a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelmére vonatkozó jogrendszer bővítése, megerősítése és modernizálása céljából új egyezményben testesítsék meg,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Az egyezmény hatálya

Ezt az egyezményt a Balti-tenger térségére kell alkalmazni. Ezen egyezmény alkalmazásában a "Balti-tenger térsége" a Balti-tenger és a Balti-tengernek a Skagerrakba nyúló Skagen-fok partjával párhuzamosan az északi 57o 44,43′ szélességi fok mentén lévő bejárata. Magában foglalja a belvizeket is, azaz ezen egyezmény alkalmazásában azon alapvonal mentén a szárazföld felé eső vizeket, ahonnan a parti tenger szélességét mérik, egészen a szerződő felek által megnevezett szárazföldi határig.

A szerződő felek megerősítő, jóváhagyó és csatlakozási okirataik letétbe helyezésekor tájékoztatják a letéteményest belvizeinek ezen egyezmény alkalmazásában való meghatározásáról.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen egyezmény alkalmazásában:

1. "környezetszennyezés": emberi közreműködéssel olyan anyagok vagy energia közvetett vagy közvetlen kibocsátása a tengerbe – a torkolatokat is beleértve –, mely az emberi egészségre veszélyt jelenthet, károsíthatja az élő erőforrásokat és a tengeri ökoszisztémát, gátolhatja a tenger jogszerű használatát, a halászatot is beleértve, a használat szempontjából ronthatja a tengervíz minőségét, és csökkentheti a környezet rekreációs értékét;

2. "szárazföldi eredetű környezetszennyezés": a tenger olyan szárazföldi eredetű pontszerű vagy diffúz károsítással történő szennyezése, amely vízen vagy levegőn keresztül, vagy közvetlenül a partról eléri a tengert. Ez magában foglalja a szárazföldről alagúton vagy csővezetéken keresztül vagy más eszközzel elérhető, tengerfenék alatti szándékos kibocsátással okozott környezetszennyezést;

3. "hajó": a tengeri környezetben működő bármilyen típusú hajó, beleértve a szárnyashajókat, a légpárnás járműveket, a felszín alatti vízi járműveket, az úszó járműveket, valamint a rögzített vagy úszó platformokat;

4. a) "kidobás":

i. hulladék vagy más anyag szándékos ártalmatlanítása a tengerben vagy a tengerfenéken hajókról és egyéb mesterséges tengeri létesítményekről vagy légi járművekről;

ii. hajók, egyéb mesterséges létesítmények vagy légi járművek szándékos elsüllyesztése a tengerben;

b) a "kidobás" nem foglalja magában:

i. a hajók, egyéb mesterséges tengeri létesítmények vagy légi járművek és berendezéseik rendes üzemeltetése során esetlegesen keletkező vagy abból származó hulladék vagy más anyag tengerbe juttatását, kivéve a hajók, egyéb mesterséges tengeri létesítmények vagy légi járművek által vagy azokra ártalmatlanítás céljából szállított hulladékot vagy egyéb anyagot, valamint e hulladékoknak a hajókon, létesítményeken vagy légi járműveken történő kezelése révén keletkezett hulladékokat és egyéb anyagokat;

ii. anyag elhelyezését annak egyszerű ártalmatlanításától eltérő célra, feltéve, hogy a lerakás nem ellentétes ezen egyezmény céljaival;

5. "hulladékégetés": hulladékoknak vagy egyéb anyagoknak a tengeren történő szándékos elégetése hővel végzett megsemmisítés céljából. A hajók és más mesterséges létesítmények rendeltetésszerű működtetése során végzett tevékenységek nem tartoznak e meghatározás alkalmazási körébe;

6. "olaj": kőolaj bármilyen formában, beleértve a nyersolajat, a fűtőolajat, az olajiszapot, a kőolaj-maradékot és a finomított termékeket;

7. "káros anyag": bármely anyag, amelynek tengerbe bocsátása környezetszennyezést okozhat;

8. "veszélyes anyag": bármilyen káros anyag, amely lényegi tulajdonságai alapján a természetben tartósan megmaradó, mérgező vagy bioakkumulatív lehet;

9. "környezetszennyezési esemény": olyan esemény vagy azonos eredetű események sorozata, amely olaj vagy más káros anyag kibocsátását eredményezi vagy eredményezheti, és amely fenyegeti vagy fenyegetheti a Balti-tenger tengeri környezetét vagy a tengerpartot, illetve egy vagy több szerződő fél ezekhez kapcsolódó érdekeit és, amely sürgősségi intézkedést vagy más azonnali beavatkozást igényel;

10. "regionális gazdasági integrációs szervezet": szuverén államokból álló minden olyan szervezet, amelyet tagállamai az ezen egyezmény által szabályozott ügyekben hatáskörrel ruháztak fel, beleértve az ezen ügyekben nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó hatáskört;

11. "bizottság": a 19. cikkben említett Balti-tengeri környezetvédelmi bizottság.

3. cikk

Alapelvek és kötelezettségek

(1) A szerződő felek önállóan vagy közösen minden megfelelő törvényi, közigazgatási és más vonatkozó intézkedést meghoznak a környezetszennyezés megelőzésére és kiküszöbölésére a Balti-tenger térsége ökológiai egyensúlyának visszaállítása és megőrzése érdekében.

(2) A szerződő felek az elővigyázatosság elvét alkalmazzák, azaz megelőző intézkedéseket hoznak, ha indokolt feltételezni, hogy a közvetlenül vagy közvetve a tengeri környezetbe bocsátott anyagok vagy energia veszélyt jelenthet az emberi egészségre, árthat az élő erőforrásoknak és a tengeri ökoszisztémának, károsíthatja a környezet rekreációs értékét, vagy akadályozhatja a tenger egyéb jogszerű felhasználását, még akkor is, ha nincs meggyőző bizonyítéka a tengerbe bocsátás és az ezzel járó állítólagos hatások közötti ok-okozati összefüggésnek.

(3) A Balti-tenger térsége környezetszennyezésének megelőzése és kiküszöbölése érdekében a szerződő felek támogatják a legjobb környezetvédelmi gyakorlat és az elérhető legjobb technológia alkalmazását. Ha a II. melléklet szerinti legjobb környezetvédelmi gyakorlat és az elérhető legjobb technológia alkalmazását követően a kibocsátások csökkenése nem vezet környezetvédelmi szempontból elfogadható eredményekhez, további intézkedéseket kell alkalmazni.

(4) A szerződő felek a "szennyező fizet" elvet alkalmazzák.

(5) A szerződő felek biztosítják, hogy a pontszerű forrásokból a tengerbe és levegőbe történő kibocsátás és a diffúz forrásokból a tengerbe és levegőbe történő kibocsátás mérését és kiszámítását tudományosan helytálló módon végzik a Balti-tenger térsége tengeri környezete állapotának felmérése és ezen egyezmény végrehajtásának biztosítása céljából.

(6) A szerződő felek minden erőfeszítést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy ezen egyezmény végrehajtása ne okozzon országhatáron átterjedő környezetszennyezést a Balti-tenger térségén kívül eső területeken. A vonatkozó intézkedések nem vezethetnek továbbá sem a levegőminőség és a légkör, sem pedig a vizek, a talaj, illetve a talajvíz elfogadhatatlan környezeti terheléséhez, elfogadhatatlanul káros vagy növekvő mértékű hulladéklerakáshoz, illetve az emberi egészség szempontjából növekvő kockázathoz.

4. cikk

Alkalmazás

(1) Ezt az egyezményt a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelmére kell alkalmazni, amely magában foglalja a víztestet és a tengerfeneket, azok élő erőforrásaival és más tengeri életformáival együtt.

(2) Ezen egyezmény rendelkezéseit az egyes szerződő felek szuverenitásuk sérelme nélkül, nemzeti hatóságaikon keresztül hajtják végre parti tengerük és belvizeik területén.

(3) Ezt az egyezményt nem kell alkalmazni hadihajóra, haditengerészeti segédhajóra, katonai repülőgépre, illetve állami tulajdonban lévő vagy az állam által működtetett egyéb olyan hajókra és légi járművekre, amelyek az adott időben állami szolgálatot teljesítenek és nem kereskedelmi célokra szolgálnak.

Minden szerződő fél biztosítja azonban a tulajdonában lévő vagy az általa működtetett hajók és légi járművek működését és műveleti képességét nem csorbító megfelelő intézkedések elfogadásával, hogy e hajók és légi járművek ésszerű és gyakorlati szempontból elfogadható mértékben ezen egyezménnyel összhangban végzik tevékenységüket.

5. cikk

Káros anyagok

A szerződő felek ezen egyezmény rendelkezéseivel összhangban vállalják, hogy megakadályozzák és kiküszöbölik a Balti-tenger térsége tengeri környezetének bármely forrásból származó káros anyag által okozott környezetszennyezését, és ebből a célból végrehajtják az I. mellékletben előírt eljárásokat és intézkedéseket.

6. cikk

A szárazföldi eredetű környezetszennyezésre vonatkozó elvek és kötelezettségek

(1) A szerződő felek vállalják, hogy a Balti-tenger térsége szárazföldi eredetű környezetszennyezését többek között az összes forrás vonatkozásában rendelkezésre álló legjobb környezetvédelmi gyakorlat és pontszerű források esetében az elérhető legjobb technológia alkalmazásával megakadályozzák és kiküszöbölik. A Balti-tenger vízgyűjtő területén valamennyi szerződő fél, szuverenitása sérelme nélkül meghozza az e cél érdekében szükséges intézkedéseket.

(2) A szerződő felek végrehajtják a III. mellékletben meghatározott eljárásokat és intézkedéseket. Ebből a célból a szerződő felek, többek között, megfelelő módon együttműködnek a vízbe és a levegőbe történő kibocsátásra, a környezetminőségre, valamint a káros anyagot tartalmazó termékekre és azok használatára vonatkozó különleges programok, iránymutatások, szabványok és rendelkezések kidolgozásában és elfogadásában.

(3) A pontszerű forrásokból eredő káros anyagokat, elhanyagolható mennyiség kivételével sem közvetve, sem közvetlenül nem lehet a Balti-tenger térsége tengeri környezetébe bocsátani a megfelelő nemzeti hatóság által a III. melléklet 3. rendelkezésében megállapított elvekkel összhangban kiállított, rendszeresen felülvizsgálható külön előzetes engedély nélkül. A szerződő felek biztosítják, hogy a vízbe és levegőbe történő engedélyezett kibocsátás felügyelt és ellenőrzött körülmények között történik.

(4) Ha két vagy több szerződő fél területén átfolyó vagy a közöttük lévő határt alkotó vízfolyásból eredő kibocsátás környezetszennyezést okozhat a Balti-tenger térsége tengeri környezetében, az érintett szerződő felek együttesen és lehetőség szerint az érdekelt vagy érintett harmadik államokkal együttműködve meghozzák a megfelelő intézkedéseket az ilyen környezetszennyezés megelőzésére és kiküszöbölésére.

7. cikk

Környezeti hatásvizsgálat

(1) Ha a származási hely szerinti szerződő félre alkalmazandó nemzetközi jog vagy nemzetek feletti rendelkezések a Balti-tenger térsége tengeri környezetére esetleg jelentős káros hatással lévő javasolt tevékenységekkel kapcsolatban környezeti hatásvizsgálatot írnak elő, a szerződő fél értesíti a bizottságot és az összes olyan szerződő felet, amelyet a Balti-tenger térségében az országhatárokon átterjedő hatás érinthet.

(2) A származási hely szerinti szerződő fél konzultációt folytat minden olyan szerződő féllel, amelyet az országhatáron átterjedő hatás valószínűleg érint, ha azt a származási hely szerinti szerződő félre vonatkozó nemzetközi jog vagy nemzetek feletti rendelkezések előírják.

(3) Ha a Balti-tenger vízgyűjtő területén belül a határokat átlépő vizeken két vagy több szerződő fél osztozik, e szerződő felek együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a Balti-tenger térsége tengeri környezetére gyakorolt esetleges hatásokat e cikk 1. bekezdésében említett környezeti hatásvizsgálat keretében teljes körűen kivizsgálják. Az érintett szerződő felek együttesen hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a környezetszennyezés megelőzésére és kiküszöbölésére, beleértve a halmozódó káros hatásokat is.

8. cikk

A hajókról származó környezetszennyezés megelőzése

(1) A Balti-tenger térségének hajókról származó környezetszennyezése elleni védelme érdekében a szerződő felek a IV. mellékletben meghatározottak szerint intézkedéseket hoznak.

(2) A szerződő felek egységes követelményeket dolgoznak ki és alkalmaznak a hajókról származó hulladékot befogadó létesítmények tekintetében, figyelembe véve többek között a Balti-tenger térségében működő utasszállító hajók különleges igényeit.

9. cikk

Kedvtelési célú hajó

Ezen egyezmény kedvtelési célú hajókra is megfelelően alkalmazható rendelkezéseinek végrehajtásán felül, a szerződő felek különös intézkedéseket hoznak a kedvtelési célú hajókkal kapcsolatos tevékenységek által a Balti-tenger térsége tengeri környezetére gyakorolt káros hatások mérsékelésére. Ezek az intézkedések, többek között a légszennyezésre, a zaj- és hidrodinamikai hatásokra, valamint a kedvtelési célú hajókról származó hulladékok megfelelő fogadására alkalmas létesítményekre vonatkoznak.

10. cikk

Hulladékégetési tilalom

(1) A szerződő felek megtiltják a hulladékégetést a Balti-tenger térségében.

(2) Minden szerződő fél vállalja annak biztosítását, hogy a következő hajók eleget tesznek e cikk előírásainak:

a) a szerződő fél saját területén lajstromba vett, illetve saját zászlaja alatt közlekedő hajók;

b) a szerződő fél saját területén vagy a parti tengerén hulladékelégetésre szánt anyagokkal megrakott hajók; vagy

c) a szerződő fél belső vizein és parti tengerén vélhetően hulladékégetéssel foglalkozó hajók.

(3) Hulladékégetés gyanúja esetén a szerződő felek a IV. melléklet 2. rendelkezésével összhangban együttműködnek az eset kivizsgálásában.

11. cikk

A hulladéklerakás megelőzése

(1) A szerződő felek e cikk (2) és (4) bekezdésében meghatározott kivételekre is figyelemmel, megtiltják a hulladéklerakást a Balti-tenger térségében.

(2) Kotrási termékek kidobásához az illetékes nemzeti hatóság által az V. melléklet rendelkezéseivel összhangban kiadott külön előzetes engedély szükséges.

(3) Minden szerződő fél vállalja annak biztosítását, hogy a következő hajók és légi járművek eleget tesznek e cikk rendelkezéseinek:

a) a szerződő fél saját területén lajstromba vett, illetve a zászlaja alatt közlekedő hajók és légi járművek;

b) a szerződő fél saját területén vagy parti tengerén szemétlerakásra szánt anyagokkal megrakott hajók és légi járművek; vagy

c) a szerződő fél belső vizein és parti tengerén vélhetően hulladéklerakással foglalkozó hajók és légi járművek.

(4) E cikk rendelkezéseit nem kell alkalmazni, amikor a tengeren az emberi élet, a hajó vagy a légi jármű biztonságát a hajó vagy légi jármű teljes megsemmisülésének vagy elvesztésének veszélye fenyegeti, vagy minden esetben, ha emberi élet forog veszélyben, amennyiben a hulladéklerakás tűnik a veszély elhárítása egyetlen módjának, és a hulladéklerakásból eredő kár minden valószínűség szerint kisebb az egyébként keletkező kárnál. A hulladéklerakást oly módon kell végezni, hogy az emberi élet és a tengeri élővilág veszélyeztetésének valószínűsége a minimális legyen.

(5) Az e cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint végzett hulladéklerakást a VII. melléklettel összhangban kell jelenteni és kezelni, és az V. melléklet 4. rendelkezésének rendelkezéseivel összhangban haladéktalanul jelezni kell a bizottság felé.

(6) Abban az esetben, ha a hulladéklerakás gyaníthatóan ellentétes e cikk rendelkezéseivel, a szerződő felek a IV. melléklet 2. rendelkezésével összhangban együttműködnek az ügy kivizsgálásában.

12. cikk

A tengerfenék és az altalaj feltárása és kitermelése

(1) Valamennyi szerződő fél minden intézkedést meghoz annak érdekében, hogy megakadályozza a Balti-tenger térsége tengeri környezetének a hozzátartozó tengerfenék és annak altalaja kutatása és kitermelése vagy a kapcsolódó tevékenységek eredményeképpen kialakuló környezetszennyezését, valamint biztosítja a megfelelő felkészültség fenntartását az e tevékenységek által okozott környezetszennyezési események elleni azonnali fellépésre.

(2) Az e tevékenységekből származó környezetszennyezés megelőzése és kiküszöbölése érdekében a szerződő felek a lehető legteljesebb mértékben vállalják a VI. mellékletben megállapított eljárások és intézkedések megfelelő esetben történő végrehajtását.

13. cikk

Értesítés és konzultáció a környezetszennyezési eseményekről

(1) Ha a valamely szerződő fél területén fellépő környezetszennyezési esemény a Balti-tenger térsége tengeri környezetének szennyezését okozhatja az adott szerződő fél területén és a határos tengeri területen kívül, ahol a nemzetközi jog értelmében szuverén jogokat és joghatóságot gyakorol, ez a szerződő fél haladéktalanul tájékoztatja azokat a szerződő feleket, amelyek érdekei érintettek vagy érintettek lehetnek.

(2) Az (1) bekezdésben említett szerződő felek által szükségesnek ítélt esetekben konzultációkat kell folytatni az ilyen környezetszennyezés megelőzésének, csökkentésének és ellenőrzésének céljából.

(3) Az (1) és (2) bekezdést azon esetekben is alkalmazni kell, amikor egy szerződő felet egy harmadik állam területéről ilyen környezetszennyezés ér.

14. cikk

Együttműködés a tengeri környezetszennyezés elleni küzdelemben

A szerződő felek önállóan és közösen, a VII. mellékletben megállapítottak szerint meghoznak minden szükséges intézkedést a környezetszennyezési események elleni megfelelő fellépési képesség fenntartására az ezen események által a Balti-tenger térsége tengeri környezetére gyakorolt következmények kiküszöbölésének és minimalizálásának céljából.

15. cikk

Természetvédelem és biológiai sokféleség

A szerződő felek önállóan és közösen minden szükséges intézkedést meghoznak a Balti-tenger térsége és a Balti-tenger által érintett parti ökológiai rendszerek tekintetében a természetes élőhelyek és a biológiai sokféleség megőrzése és az ökológiai folyamatok védelme érdekében. Ilyen intézkedéseket tesznek a természeti erőforrások fenntartható kihasználásának biztosítása érdekében is a Balti-tenger térségén belül. Ebből a célból a szerződő felek törekszenek a megfelelő iránymutatásokat és ismérveket tartalmazó további eszközök elfogadására.

16. cikk

Jelentéstétel és információcsere

(1) A szerződő felek rendszeres időközönként jelentést tesznek a Bizottságnak:

a) az ezen egyezmény és mellékleteinek rendelkezései és az azok értelmében elfogadott ajánlások végrehajtása érdekében hozott jogi, szabályozási és egyéb intézkedésekről;

b) az e bekezdés a) albekezdésében említett rendelkezések végrehajtása érdekében hozott intézkedések hatékonyságáról; és

c) az e bekezdés a) albekezdésében említett rendelkezések végrehajtása során tapasztalt problémákról.

(2) Bármely szerződő fél vagy a bizottság kérésére a szerződő felek információval szolgálnak – amennyiben ez rendelkezésre áll – a kibocsátási engedélyekről, a kibocsátási adatokról, valamint a környezetminőségre vonatkozó adatokról.

17. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1) A szerződő felek biztosítják a Balti-tenger és vízgyűjtő területe vizeinek állapotáról, a környezetszennyezés megelőzése és kiküszöbölése érdekében hozott vagy tervezett intézkedésekről, valamint az ezen intézkedések hatékonyságáról szóló információk nyilvánosságra hozatalát. Ebből a célból a szerződő felek biztosítják a következő információk nyilvánosságra hozatalát:

a) kiadott engedélyek és teljesítendő feltételek;

b) a vízből és a szennyvízből ellenőrzés és értékelés céljából elvégzett mintavétel eredményei, valamint a vízminőséggel kapcsolatos célkitűzések és az engedélyezési feltételek teljesítése ellenőrzésének eredményei; és

c) vízminőségi célkitűzések.

(2) Minden szerződő fél biztosítja, hogy ez az információ a nyilvánosság számára bármilyen ésszerű időpontban elérhető legyen, és a nyilvánosság számára ésszerű lehetőséget biztosít arra, hogy a nyilvántartásokban szereplő bejegyzésekről, ésszerű díj fizetése ellenében másolatot kapjon.

18. cikk

Az információ védelme

(1) Ezen egyezmény rendelkezései nem érintik az egyes szerződő feleknek a nemzeti joguk és a vonatkozó nemzetek feletti rendelkezések értelmében a szellemi tulajdonnal kapcsolatos adatok védelme tekintetében fennálló jogait és kötelezettségeit, beleértve az ipari és kereskedelmi titkot, a nemzetbiztonságot és a személyi adatok titkosságát.

(2) Ha valamely szerződő fél mindazonáltal úgy dönt, hogy ilyen védett információt másik szerződő félnek átad, a védett információt kapó fél tiszteletben tartja a kapott információ titkosságát és a rendelkezésre bocsátás feltételeit, és az információt kizárólag arra a célra használja fel, amely célból azt a rendelkezésére bocsátották.

19. cikk

Bizottság

(1) Ezen egyezmény céljai érdekében létrehozzák a Balti-tengeri környezetvédelmi bizottságot, a továbbiakban: a bizottság.

(2) A Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló 1974. évi egyezmény értelmében létrehozott Balti-tengeri környezetvédelmi bizottság képezi a bizottságot.

(3) A bizottság elnöki tisztét a szerződő felek az angol ábécé szerinti sorrendben töltik be. Az elnök két évig tölti be tisztségét, és az elnökség időtartama alatt nem járhat el az elnöki tisztet betöltő szerződő fél képviselőjeként.

Amennyiben az elnök nem tölti ki megbízatásának időtartamát, az elnökséget betöltő szerződő fél kinevezi utódját, aki a szerződő fél elnökségi idejének végéig marad tisztségben.

(4) A bizottság évente legalább egyszer tart ülést, melyet az elnök hív össze. Az elnök bármelyik szerződő félnek egy másik szerződő fél által támogatott kérésére a lehető leghamarabb, de a kérés benyújtásától számított legfeljebb 90 napon belül rendkívüli ülést hív össze.

(5) Ezen egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a bizottság egyhangúlag hozza határozatait.

20. cikk

A bizottság kötelezettségei

(1) A bizottság kötelezettségei:

a) ezen egyezmény végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérése;

b) ezen egyezmény céljaival kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó ajánlások megtétele;

c) ezen egyezmény tartalmának felülvizsgálata, a mellékleteit is beleértve, ajánlás a szerződő feleknek az egyezmény és mellékletei szükség szerinti módosítására, beleértve az anyagok jegyzékeinek módosításait és új mellékletek elfogadását;

d) a környezetszennyezés ellenőrzési kritériumainak, a környezetszennyezés csökkentésére vonatkozó célkitűzések és – különösen a III. mellékletben leírt – intézkedésekre vonatkozó célkitűzések meghatározása;

e) a megfelelő kormányzati szervekkel szoros együttműködésben, e cikk f) albekezdésének figyelembe vételével, további intézkedések elősegítése a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelmére, és ebből a célból:

i. a rendelkezésre álló forrásokból származó vonatkozó tudományos, technológiai és statisztikai információk beszerzése, feldolgozása, összegzése és terjesztése; és

ii. a tudományos és technológiai kutatás támogatása; és

f) adott esetben az illetékes regionális és más nemzetközi szervezetek szolgáltatásainak igénybevétele az ezen egyezmény célkitűzéseihez kapcsolódó tudományos és technológiai kutatásban, valamint más vonatkozó tevékenységekben folytatott együttműködés céljából.

(2) A bizottság ezen egyezmény célkitűzéseinek előmozdítása céljából általa szükségesnek ítélt egyéb feladatokat is vállalhat.

21. cikk

A bizottságra vonatkozó közigazgatási rendelkezések

(1) A bizottság munkanyelve az angol.

(2) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

(3) A bizottság "titkárság" néven ismert hivatala Helsinkiben található.

(4) A bizottság ügyvezető titkárt nevez ki, és szükség szerint más személyzet kinevezéséről is rendelkezik, valamint meghatározza az ügyvezető titkár feladatait és szolgálatának feltételeit.

(5) Az ügyvezető titkár a bizottság igazgatási személyzetének vezetője, és ellátja ezen egyezmény igazgatásához, a bizottság munkájához és a bizottság, valamint annak eljárási szabályzata által az ügyvezető titkárra bízott egyéb feladatokhoz szükséges funkciókat.

22. cikk

A bizottságra vonatkozó pénzügyi rendelkezések

(1) A bizottság elfogadja pénzügyi szabályzatát.

(2) A bizottság a javasolt kiadások tekintetében éves vagy kétéves költségvetést fogad el, és mérlegeli a rákövetkező költségvetési időszakra vonatkozó költségvetési előirányzatokat.

(3) A költségvetés teljes összegéhez, a bizottság által elfogadott pótköltségvetéssel együtt az Európai Gazdasági Közösség kivételével a szerződő felek egyenlő részben járulnak hozzá, kivéve, ha a bizottság egyhangúlag másképpen határoz.

(4) Az Európai Gazdasági Közösség a költségvetéshez az igazgatási költségek legfeljebb 2,5 %-ával járul hozzá.

(5) A szerződő felek saját maguk viselik a képviselőik, szakértőik és tanácsadóik bizottságban való részvételével kapcsolatos költségeket.

23. cikk

Szavazati jog

(1) Az e cikk (2) bekezdésében előírtak kivételével minden szerződő fél egy-egy szavazattal rendelkezik a bizottságban.

(2) Az Európai Gazdasági Közösség és bármely más regionális gazdasági integrációs szervezet a hatáskörükbe tartozó ügyekben annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagállamuk szerződő fél ezen egyezményben. E szervezetek nem gyakorolják szavazati jogukat, ha tagállamaik gyakorolják a sajátjukat, és fordítva.

24. cikk

Tudományos és technológiai együttműködés

(1) A szerződő felek vállalják, hogy ezen egyezmény alkalmazásában közvetlenül, vagy adott esetben az illetékes regionális vagy más nemzetközi szervezeteken keresztül együttműködnek a tudomány, technológia és más kutatás terén, valamint adatokat és más tudományos információkat cserélnek. A Balti-tenger térségében végzett kutatási és ellenőrzési tevékenységek előmozdítása érdekében a szerződő felek vállalják, hogy e tevékenységek végzésére vonatkozó engedélyezési eljárások tekintetében összehangolják politikáikat.

(2) Ezen egyezmény 4. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, a szerződő felek vállalják, hogy közvetlenül, vagy adott esetben az illetékes regionális vagy más nemzetközi szervezeteken keresztül a Balti-tenger térségében a környezetszennyezés jellegét és kiterjedését, formáit, a környezetszennyezésnek való kitettséget, a kockázatokat és ellenszereket értékelő módszerek kidolgozását célzó vizsgálatokat ösztönzik, és az ilyen programokat vállalják, támogatják, valamint hozzájárulnak azokhoz. A szerződő felek különösen olyan anyagok kezelése, lerakása és ártalmatlanítása alternatív módszereinek kidolgozását vállalják, amelyek a Balti-tenger térsége tengeri környezetében környezetszennyezést okozhatnak.

(3) Ezen egyezmény 4. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, a szerződő felek vállalják, hogy közvetlenül, vagy adott esetben az illetékes regionális vagy más nemzetközi szervezeteken keresztül, valamint az e cikk (1) és (2) bekezdése szerint szerzett információk és adatok alapján együttműködnek összehasonlítható megfigyelési módszerek kidolgozásában, kiindulási vizsgálatok elvégzésében és ellenőrzésre szolgáló kiegészítő vagy közös programok létrehozásában.

(4) Az előző bekezdésekben említett feladatok végrehajtásához kapcsolódó munka megszervezését és alkalmazási körét elsődlegesen a bizottságnak kell vázolnia.

25. cikk

Kárfelelősség

A szerződő felek vállalják, hogy közösen kidolgozzák és elfogadják az ezen egyezményt sértő cselekményekből és mulasztásokból eredő károk miatti felelősségre vonatkozó szabályokat, beleértve többek között a felelősség korlátait, a felelősség meghatározására vonatkozó kritériumokat és eljárásokat, valamint a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket.

26. cikk

Viták rendezése

(1) A szerződő felek között ezen egyezmény értelmezését vagy alkalmazását illetően felmerülő viták esetében tárgyalásos úton elérhető megoldásra kell törekedni. Amennyiben az érintett felek nem jutnak megegyezésre, közösen harmadik szerződő fél, képesített nemzetközi szervezet vagy megfelelően képesített személy segítségét vagy közvetítését kérik.

(2) Ha az érintett felek vitájukat nem tudják tárgyalásos úton rendezni, illetve nem tudnak a fent leírt intézkedésekben megállapodni, a vitában közös megállapodással ad hoc választottbírósághoz, állandó választottbírósághoz vagy a Nemzetközi Bírósághoz fordulnak.

27. cikk

Egyes szabadságjogok védelme

Az egyezmény egyik rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint ami sérti a hajózás, halászat vagy tengeri tudományos kutatás szabadságát, a nyílt tenger egyéb jogszerű használatának szabadságát, valamint a parti tengeren való békés áthaladás jogát.

28. cikk

A mellékletek jogi helyzete

Az ezen egyezményhez csatolt mellékletek az egyezmény szerves részét képezik.

29. cikk

Kapcsolat más egyezményekkel

Ezen egyezmény rendelkezései nem sértik a szerződő feleknek ezen egyezmény, és különösen a tengeri környezet szennyezésének megelőzésére vonatkozó rendelkezések alapjául szolgáló tengerjog általános elveit előmozdító és kialakító, létező és jövőben létrejövő szerződések értelmében fennálló jogait és kötelezettségeit.

30. cikk

Konferencia az egyezmény felülvizsgálatáról vagy módosításáról

A szerződő felek jóváhagyásával vagy a bizottság kérésére konferenciát lehet összehívni ezen egyezmény általános felülvizsgálata vagy módosítása céljából.

31. cikk

Az egyezmény cikkeinek módosítása

(1) Az egyezmény cikkeinek módosítását bármelyik szerződő fél javasolhatja. Minden ilyen javasolt módosítást a letéteményeshez kell benyújtani, aki azt az összes szerződő félhez továbbítja, melyek a közlemény kézhezvételét követően a lehető leghamarabb tájékoztatják a letéteményest a módosítás elfogadásáról, illetve elutasításáról.

A javasolt módosítást a bizottság keretében egy szerződő fél kérelmére mérlegelni kell. Ilyen esetben a 19. cikk (4) bekezdését kell alkalmazni. Ha a módosítást a bizottság elfogadja, az e cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást kell alkalmazni.

(2) A Bizottság javasolhatja ezen egyezmény cikkeinek a módosítását. Minden ilyen javasolt módosítást a letéteményeshez kell benyújtani, aki azt az összes szerződő félhez továbbítja, melyek a közlemény kézhezvételét követően a lehető leghamarabb tájékoztatják a letéteményest a módosítás elfogadásáról, illetve elutasításáról.

(3) A módosítás 90 nappal az után lép hatályba, hogy a letéteményes a módosítás elfogadásáról szóló értesítést minden szerződő féltől megkapta.

32. cikk

Mellékletek módosítása és mellékletek elfogadása

(1) A mellékletek valamely szerződő fél által javasolt bármely módosítását a letéteményes közli a többi szerződő féllel, és azt a bizottság keretében mérlegelni kell. Ha a bizottság elfogadja, a módosítást közlik a szerződő felekkel, és elfogadásra javasolják.

(2) A mellékletek bizottság által javasolt bármely módosítását a letéteményes közli a szerződő felekkel, és elfogadásra javasolja.

(3) Az ilyen módosítást a bizottság által meghatározott időszak végén elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha az időszak során bármelyik szerződő fél a letéteményest írásban értesítve kifogást emel a módosítással szemben. Az elfogadott módosítás a bizottság által meghatározott napon lép hatályba.

A bizottság által meghatározott időszakot további hat hónappal meg kell hosszabbítani és a módosítás hatálybalépésének napját ennek megfelelően el kell halasztani, ha, kivételes esetekben, bármely szerződő fél a bizottság által meghatározott időszak lejártát megelőzően arról tájékoztatja a letéteményest, hogy, bár a módosítást el kívánja fogadni, az elfogadás alkotmányos követelményei még nem teljesülnek.

(4) Ezen egyezményhez mellékletet e cikk rendelkezéseivel összhangban lehet elfogadni.

33. cikk

Fenntartások

(1) Ezen egyezmény rendelkezéseivel szemben fenntartással élni nem lehet.

(2) E cikk (1) bekezdésének rendelkezése egyik szerződő felet sem akadályozza meg abban, hogy ezen egyezmény valamely mellékletének, vagy a melléklet egy részének, illetve azok módosításának alkalmazását a szerződő fél a szóban forgó melléklet, illetve annak módosítása hatálybalépéstől számított legfeljebb egy évre felfüggessze. A Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló 1974. évi egyezményt elfogadó, ezen egyezmény hatálybalépésekor annak valamely mellékletének vagy a melléklet bármely részének az alkalmazását felfüggesztő bármely szerződő fél a felfüggesztés időtartamára az 1974. évi egyezmény megfelelő mellékletét, illetve annak részét alkalmazza.

(3) Ha ezen egyezmény hatálybalépését követően valamely szerződő fél e cikk (2) bekezdése rendelkezésinek alkalmazását igényli, a melléklet módosítása vagy az új melléklet bizottság általi elfogadásakor tájékoztatja a többi szerződő felet azokról a rendelkezésekről, melyek alkalmazását e cikk 2 bekezdésével összhangban felfüggeszti.

34. cikk

Aláírás

Ez az egyezmény a Balti-tenger térsége tengeri környezete védelméről szóló 1992. április 9-én Helsinkiben megtartott diplomáciai konferencián résztvevő államok és az Európai Gazdasági Közösség számára 1992. április 9. és október 9. között Helsinkiben áll nyitva aláírásra.

35. cikk

Megerősítés, jóváhagyás és csatlakozás

(1) Ezt az egyezményt meg kell erősíteni vagy jóvá kell hagyni.

(2) Az egyezmény, hatálybalépését követően, az egyezmény céljainak megvalósításában érdekelt bármely más állam és regionális gazdasági integrációs szervezet számára nyitva áll csatlakozásra, feltéve, hogy ezen államot, illetve szervezetet az összes szerződő fél felkéri erre. Ha a regionális gazdasági integrációs szervezet hatásköre korlátozott, a bizottság és az érdekelt szervezet állapodik meg a részvétel feltételeiben.

(3) A megerősítő, jóváhagyó, illetve csatlakozási okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

(4) Az Európai Gazdasági Közösség és az egyezményt szerződő félként aláíró más regionális gazdasági integrációs szervezet a hatásköre alá tartozó ügyekben és saját nevében gyakorolja, illetve teljesíti az ezen egyezmény által tagállamaira ruházott jogokat és kötelezettségeket. Ilyen esetekben e szervezetek tagállamai nem jogosultak e jogok önálló gyakorlására.

36. cikk

Hatálybalépés

(1) Ez az egyezmény a megerősítő vagy jóváhagyó okiratoknak a Balti-tengerrel határos valamennyi aláíró állam és az Európai Gazdasági Közösség általi letétbe helyezése után két hónappal lép hatályba.

(2) Mindazon államok esetében, amelyek ezt az egyezményt az e cikk (1) bekezdésében említett utolsó megerősítő, illetve jóváhagyó okirat letétbe helyezését megelőzően vagy azt követően erősítik meg, illetve hagyják jóvá, ez az egyezmény az állam által a megerősítő, illetve jóváhagyó okiratnak a letétbe helyezésétől számított két hónappal, illetve, ha az később következik be, ezen egyezmény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(3) Ez az egyezmény minden csatlakozó állam és regionális gazdasági integrációs szervezet esetében azt a napot követően két hónappal lép hatályba, melyen ezen állam, illetve regionális gazdasági integrációs szervezet csatlakozási okiratát letétbe helyezte.

(4) Ezen egyezmény hatálybalépésekor a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről 1974. március 22-én Helsinkiben aláírt módosított egyezményt nem kell tovább alkalmazni.

(5) E cikk (4) bekezdése ellenére, az említett egyezménynek az egyezményt aláíró szerződő felek által ezen egyezmény aláírása és hatálybalépése között elfogadott mellékleteinek módosításait az ezen egyezmény megfelelő mellékleteinek értelemszerű módosításáig kell alkalmazni.

(6) E cikk (4) bekezdése ellenére, az említett egyezmény értelmében jóváhagyott ajánlásokat és határozatokat továbbra is alkalmazni kell, ha ezen egyezménnyel és az egyezmény értelmében elfogadott határozatokkal nem összeférhetetlenek, illetve, ha azokat ezen egyezmény vagy az annak értelmében elfogadott határozatok kifejezetten nem szüntetik meg.

37. cikk

Visszalépés

(1) Ezen egyezmény hatálybalépésétől számított öt év leteltét követően a letéteményesnek írásban megküldött értesítéssel bármelyik szerződő fél bármikor visszaléphet ezen egyezménytől. A szerződő fél tekintetében a visszalépés a letéteményesnek a visszalépésről megküldött értesítés évét követő év június 30. napján lép hatályba.

(2) Valamely szerződő fél visszalépéséről szóló értesítés esetén a letéteményes a visszalépés hatásának mérlegelése céljából összehívja a szerződő felek ülését.

38. cikk

A letéteményes

Finnország kormánya letéteményesként eljárva:

a) tájékoztatja valamennyi szerződő felet és az ügyvezető titkárt:

i. az aláírásokról;

ii. bármely megerősítő, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

iii. ezen egyezmény hatálybalépésének napjáról;

iv. bármely cikk vagy melléklet javasolt vagy ajánlott módosításáról, vagy új melléklet elfogadásáról, valamint a módosítás, illetve új melléklet hatálybalépésének napjáról;

v. a 31. és 32. cikk szerinti értesítésről és kézhezvételének napjáról;

vi. bármely visszalépésről szóló értesítésről és a visszalépés hatálybalépésének napjáról;

vii. az ezen egyezménnyel kapcsolatos minden egyéb intézkedésről és módosításról;

b) továbbítja ezen egyezmény hiteles példányait a csatlakozó államoknak és a regionális gazdasági integrációs szervezeteknek.

Fentiek hiteléül, az arra kellően felhatalmazott alulírottak aláírták ezt az egyezményt.

Kelt Helsinkiben, az ezerkilencszázkilencvenkettedik év április hó kilencedik napján, egyetlen hiteles példányban angol nyelven, amelyet Finnország kormányánál letétbe kell helyezni. Finnország kormánya hiteles másolatot küld minden aláíró félnek.

A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság részérőlA Dán Királyság részérőlAz Észt Köztársaság részérőlA Finn Köztársaság részérőlA Németországi Szövetségi Köztársaság részérőlA Lett Köztársaság részérőlA Litván Köztársaság részérőlA Norvég Királyság részérőlA Lengyel Köztársaság részérőlAz Orosz Föderáció részérőlA Svéd Királyság részérőlUkrajna részérőlAz Európai Gazdasági Közösség részéről

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

KÁROS ANYAGOK

1. RÉSZ: ÁLTALÁNOS ELVEK

1.0. Bevezetés

Ezen egyezmény vonatkozó részei követelményeinek teljesítése érdekében a szerződő felek a következő eljárást használják a 2. cikk (7) bekezdése szerinti káros anyagok azonosítására és értékelésére.

1.1. Az anyagok besorolásának kritériumai

Az anyagok azonosítása és értékelése az anyagok lényegi tulajdonságai alapján történik, nevezetesen:

- perzisztencia,

- mérgező hatás vagy más káros tulajdonságok,

- bioakkumulációs hajlam,

valamint a szennyezést okozó tulajdonságok alapján, mint például:

- a megfigyelhető koncentráció és a megfigyelhető hatást nem okozó koncentráció aránya,

- az antropogén eredetű eutrofizáció kockázata,

- országhatáron átterjedő vagy hosszú távú jelentőség,

- a tengeri ökoszisztéma nemkívánatos változásainak kockázata, valamint a hatások megfordíthatatlan és tartós jellege,

- radioaktivitás,

- a halászati termékek begyűjtésének és a tenger más jogszerű használatának súlyos zavarása,

- elterjedési mintázat (azaz az érintett mennyiségek, felhasználási mintázat és a tengeri környezet elérésének lehetősége),

- igazolt rákkeltő, teratogén vagy mutagén tulajdonság a tengeri környezetben vagy a tengeri környezeten keresztül.

E jellemzők fontossága nem szükségszerűen egyforma az egyes anyagok vagy anyagcsoportok azonosításakor és értékelésekor.

1.2. A káros anyagok elsőbbségi csoportjai

A szerződő felek, megelőző intézkedéseikben az anyagok általánosan káros anyagként elismert alábbi csoportjainak elsőbbséget biztosítanak:

a) nehézfémek és vegyületeik;

b) szerves halogénvegyületek;

c) szerves foszfor- és ónvegyületek;

d) peszticid szerek, mint például gombaölő szerek, gyomirtó szerek, rovarölő szerek, nyálkásodásgátló szerek, valamint a fa, épületfa, facellulóz, cellulóz, papír, nyersbőr és textíliák tartósítására használt vegyi anyagok;

e) kőolaj-eredetű olajok és szénhidrogének;

f) a tengeri környezetre különösen káros hatású más szerves vegyületek;

g) nitrogén- és foszforvegyületek;

h) radioaktív anyagok, beleértve a hulladékokat is;

i) perzisztens anyagok, amelyek úszhatnak, szuszpenzióban maradhatnak vagy elsüllyedhetnek;

j) olyan anyagok, amelyek erős hatással vannak az emberi fogyasztásra szánt tengeri termékek ízére és/vagy szagára, illetve a víz ízére, szagára, színére, átlátszóságára vagy más jellemzőire.

2. RÉSZ: BETILTOTT ANYAGOK

A Balti-tenger térsége veszélyes anyagokkal szembeni védelme érdekében a szerződő felek teljes egészében vagy részben megtiltják a következő anyagok, illetve anyagcsoportok használatát a Balti-tenger térségében és annak vízgyűjtő területén.

2.1. Minden típusú végső felhasználásra betiltott anyagok, a gyógyszerek kivételével

DDT (1,1,1-triklór-2,2-bisz-(klórfenil)-etán) és származékai, a DDE és a DDD.

2.2. Minden típusú felhasználásra betiltott anyagok, kivéve a meglévő, zárt rendszerű berendezésekben történő felhasználást a berendezések élettartamának végéig, vagy kutatási, fejlesztési és analitikai célokra

a) PCB-k (poliklórozott bifenilek);

b) PCT-k (poliklórozott terfenilek).

2.3. Egyes alkalmazásokra betiltott anyagok

Szerves ónvegyületek 25 m alatti kedvtelési célú hajók és halketrecek lerakódásgátló festésére.

3. RÉSZ: PESZTICID SZEREK

A Balti-tenger térsége veszélyes anyagokkal szembeni védelme érdekében a szerződő felek igyekeznek minimalizálni és lehetőség szerint betiltani a következő anyagok peszticidek szerekként történő felhasználását a Balti-tenger térségében és vízgyűjtő területén:

CAS-szám |

Akrilonitril | 107131 | |

Aldrin | 309002 | |

Aramit | 140578 | |

Kadmiumvegyületek | – | |

Klordán | 57749 | |

Klordekon | 143500 | |

Klordimeform | 6164983 | |

Kloroform | 67663 | |

1,2-dibróm-etán | 106934 | |

Dieldrin | 60571 | |

Endrin | 72208 | |

Fluorecetsav és származékai | 7664393, | 144490 |

Heptaklór | 76448 | |

Izobenzán | 297789 | |

Izodrin | 465736 | |

Keleván | 4234791 | |

Ólomvegyületek | – | |

Higanyvegyületek | – | |

Morfamquat | 4636833 | |

Nitrofen | 1836755 | |

Pentaklórfenol | 87865 | |

Poliklórozott terpének | 8001501 | |

Kvintozén | 82688 | |

Szelénvegyületek | – | |

2,4,5-T | 93765 | |

Toxafén | 8001352 | |

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

A LEGJOBB KÖRNYEZETVÉDELMI GYAKORLAT ÉS AZ ELÉRHETŐ LEGJOBB TECHNOLÓGIA ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK

1. RENDELKEZÉS: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Ezen egyezmény vonatkozó részeivel összhangban a szerződő felek a legjobb környezetvédelmi gyakorlat és az elérthető legjobb technológia alábbiakban leírt követelményeit alkalmazzák.

2. A környezetszennyezés megelőzése és kiküszöbölése céljából a szerződő felek valamennyi forrásra a legjobb környezetvédelmi gyakorlatot és a pontszerű forrásokra az elérhető legjobb technológiát alkalmazzák, ellenőrző stratégiák biztosításával minimalizálva vagy küszöbölve ki a vízbe és levegőbe bármilyen forrásból történő bevitelt.

2. RENDELKEZÉS: A LEGJOBB KÖRNYEZETVÉDELMI GYAKORLAT

1. A "legjobb környezetvédelmi gyakorlat" kifejezés az intézkedések legmegfelelőbb kombinációjának alkalmazását jelenti. Az egyes esetekben a kiválasztásnál legalább a következő progresszív intézkedéseket kell figyelembe venni:

- a nyilvánosság és a felhasználók tájékoztatása és oktatása egyes tevékenységek és termékek kiválasztásának, használatának és végső ártalmatlanításának a környezetre gyakorolt hatásait illetően,

- a termék életciklusa során minden tevékenységet lefedő helyes környezetvédelmi gyakorlatra vonatkozó szabályzatok kidolgozása és alkalmazása,

- a nyilvánosságot és a felhasználókat, a termékhez, annak használatához, illetve végső ártalmatlanításához kapcsolódó környezeti kockázatokról tájékoztató kötelező címkék,

- gyűjtő és ártalmatlanító rendszerekhez való hozzáférés,

- erőforrások megtakarítása, beleértve az energiát,

- újrafeldolgozás, hasznosítás és ismételt felhasználás,

- a veszélyes anyagok és termékek használatának és a veszélyes hulladék keletkezésének elkerülése,

- gazdasági eszközök alkalmazása tevékenységekre, termékekre vagy termékcsoportokra és kibocsátásokra,

- korlátozások sorozatát vagy tilalmat magában foglaló engedélyezési rendszer.

2. Általános vagy egyedi esetekben annak eldöntésekor, hogy milyen intézkedéskombináció képezi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatot, különösen figyelembe kell venni:

- az elővigyázatosság elvét,

- a termékhez, előállításához, használatához és végső ártalmatlanításához kapcsolódó ökológiai kockázatot,

- a használat elkerülését, vagy kevésbé szennyező tevékenységekkel vagy anyagokkal való helyettesítését,

- a használat mértékét,

- a helyettesítő anyagok és tevékenységek potenciális környezeti hasznát vagy hátrányait,

- a tudományos ismeretek és felfogás fejlődését és változásait,

- a megvalósítás időkorlátait,

- társadalmi és gazdasági vonatkozásokat.

3. RENDELKEZÉS: AZ ELÉRHETŐ LEGJOBB TECHNOLÓGIA

1. Az "elérhető legjobb technológia" a működési folyamatok, berendezések és módszerek legújabb (legkorszerűbb) fejlesztéseit jelenti, amely az egyes intézkedéseknek a kibocsátások korlátozására való gyakorlati alkalmasságát jelzi.

2. Annak meghatározásakor, hogy egyes működési folyamatok, berendezések és módszerek sorozata általában és egyedi esetekben az elérhető legjobb technológiát jelenti-e, különösen figyelembe kell venni:

- a közelmúltban sikeresen kipróbált hasonló működési folyamatokat, berendezéseket és módszereket,

- a tudományos ismeretek és felfogás technológiai fejlődését és változásait,

- a technológia gazdasági megvalósíthatóságát,

- az alkalmazás időkorlátait,

- az érintett kibocsátások természetét és volumenét,

- hulladékmentes vagy hulladékszegény technológiát,

- az elővigyázatosság elvét.

4. RENDELKEZÉS: JÖVŐBENI FEJLESZTÉSEK

Ebből következik, hogy a "legjobb környezetvédelmi gyakorlat" és az "elérhető legjobb technológia" a technológiai fejlődés, a gazdasági és társadalmi tényezők, valamint a tudományos ismeretek változásainak fényében idővel változni fog.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

A SZÁRAZFÖLDI EREDETŰ KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELŐZÉSÉRE VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK ÉS INTÉZKEDÉSEK

1. RENDELKEZÉS: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Ezen egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, a szerződő felek az ebben a mellékletben szereplő kritériumokat és intézkedéseket alkalmazzák a teljes vízgyűjtő területre, és figyelembe veszik a II. mellékletben leírt legjobb környezetvédelmi gyakorlatot (BEP) és elérhető legjobb technológiát (BAT).

2. RENDELKEZÉS: KÜLÖNÖS KÖVETELMÉNYEK

1. A települési szennyvizet legalább biológiai vagy hasonlóan hatékony más módszerekkel kell kezelni a fontos paraméterek értékeinek csökkentése céljából. A tápanyagok mennyiségét is jelentősen csökkenteni kell.

2. Az ipari üzemek vízgazdálkodásában, minden lehetséges esetben zárt vízrendszereket vagy magas szintű körforgást kell célul tűzni a szennyvíz keletkezésének elkerülésére.

3. Az ipari szennyvizet külön kell kezelni a hígításra szolgáló vízzel való összekeverés előtt.

4. A veszélyes anyagokat vagy más hasonló anyagot tartalmazó szennyvizet nem szabad más szennyvízzel együtt kezelni, kivéve, ha a szennyező anyag-tartalmat hasonló mértékben csökkentik, mint az egyes szennyvízáramok külön tisztítása esetén. A szennyvízminőség javulása nem vezethet a káros iszap mennyiségének jelentős növekedéséhez.

5. A vízbe és levegőbe irányuló, káros anyagokat is tartalmazó kibocsátásokra vonatkozó határértékeket külön engedélyekben kell megállapítani.

6. A települési szennyvíztisztító telepekhez kapcsolódó ipari üzemek és más pontszerű források az elérhető legjobb technológiát alkalmazzák az olyan veszélyes anyagok elkerülésére, amelyek ártalmatlanítása a települési szennyvíztisztító telepen nem lehetséges, vagy amelyek zavarhatják a telepen zajló folyamatokat. Ezen kívül a legjobb környezetvédelmi gyakorlatnak megfelelő intézkedéseket kell hozni.

7. A haltenyésztésből eredő környezetszennyezést a legjobb környezetvédelmi gyakorlat és az elérhető legjobb technológia támogatásával és végrehajtásával kell megakadályozni és ártalmatlanítani.

8. A diffúz forrásokból származó környezetszennyezést, a mezőgazdaságot is beleértve, a legjobb környezetvédelmi gyakorlat támogatásával és végrehajtásával kell ártalmatlanítani.

9. A felhasznált peszticide szereknek meg kell felelniük a bizottság által megállapított követelményeknek.

3. RENDELKEZÉS: AZ IPARI ÜZEMEKRE VONATKOZÓ ENGEDÉLYEK KIBOCSÁTÁSÁNAK ALAPELVEI

A szerződő felek vállalják, hogy az ezen egyezmény 6. cikke (3) bekezdésében említett engedélyek kiadása során a következő elveket és eljárásokat alkalmazzák:

1. Az ipari létesítmény üzemeltetője egy formanyomtatványon benyújtja az adatokat és információkat az illetékes nemzeti hatósághoz. Az üzemeltető számára ajánlott, hogy a kérelem hatósághoz történő benyújtása előtt konzultáljon az illetékes nemzeti hatósággal a kérelemhez szükséges adatok tekintetében (megállapodás a szükséges információk és szemlék köréről).

A kérelemben legalább a következő adatokat és információkat kell feltűntetni:

Általános információk

- név, ágazat, helyszín és az alkalmazottak száma.

Tényleges helyzet és/vagy tervezett tevékenységek

- a kibocsátás helyszíne,

- a termelés típusa, a termelés és/vagy feldolgozás mennyisége,

- termelési folyamatok,

- a nyersanyagok, anyagok és/vagy köztes termékek típusa és mennyisége,

- az összes kapcsolódó forrásból származó tisztítatlan szennyvíz és nyersgáz mennyisége és minősége (pl. ipari víz, hűtővíz),

- a szennyvíz és nyersgáz kezelése, tekintettel az elő- és/vagy végső kezelés típusára, folyamatára és hatékonyságára,

- a kezelt szennyvíz és nyersgáz mennyisége és minősége az előkezelő és/vagy végső kezelő létesítményből történő kibocsátáskor,

- a folyamat során, valamint a szennyvíz és nyersgáz kezelésekor keletkező szilárd és folyékony hulladékok mennyisége és minősége,

- a szilárd és folyékony hulladékok kezelése,

- tájékoztatás a folyamathibák és a véletlen kijutás megelőzésére szolgáló intézkedésekről,

- jelenlegi állapot és a lehetséges környezeti hatások.

Alternatívák és szükség esetén különböző, pl. ökológiai, gazdasági és biztonsági hatásaik

- más lehetséges termelési folyamatok,

- más lehetséges nyersanyagok, anyagok és/vagy köztes termékek,

- más lehetséges kezelési technológiák.

2. A megfelelő nemzeti hatóság értékeli a jelenlegi állapotot és a tervezett tevékenységeknek a környezetre gyakorolt lehetséges hatásait.

3. A megfelelő nemzeti hatóság átfogó értékelés után, a fenti szempontok külön figyelembe vételével adja ki az engedélyt. Az engedélynek legalább a következőket kell tartalmaznia:

- a kibocsátás mennyiségét és minőségét befolyásoló valamennyi komponens (pl. termelési kapacitás) jellemzése,

- a közvetett és közvetlen kibocsátás mennyiségére és minőségére (mennyiség és/vagy koncentráció) vonatkozó határértékek,

- utasítások a következőkre vonatkozóan:

- a megépítés és biztonság,

- a termelési folyamatok és/vagy anyagok,

- a kezelő létesítmények működése és karbantartása,

- anyagok újrahasznosítása és a hulladék ártalmatlanítása,

- az üzemeltető által végzendő ellenőrzés típusa és mértéke (önellenőrzés),

- folyamathiba és véletlen kijutás esetén szükséges intézkedések,

- alkalmazandó elemzési módszerek,

- az üzemeltető által elvégzendő korszerűsítés, átalakítás és vizsgálatok ütemtervéről,

- az üzemeltető jelentési ütemterve az ellenőrzési és/vagy önellenőrzési, átalakítási és kivizsgálási intézkedésekről.

4. A megfelelő nemzeti hatóság vagy a megfelelő nemzeti hatóság által feljogosított független intézmény:

- mintavétellel és elemzéssel megvizsgálja a kibocsátás mennyiségét és minőségét,

- ellenőrzi az engedélyezési követelmények teljesítését,

- intézkedik a szennyvízkibocsátások és az atmoszférába történő különböző kibocsátások hatásainak figyelemmel kíséréséről,

- szükség esetén felülvizsgálja az engedélyt.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

HAJÓKRÓL SZÁRMAZÓ KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELŐZÉSE

1. RENDELKEZÉS: EGYÜTTMŰKÖDÉS

A szerződő felek a Balti-tenger térségének hajók általi környezetszennyezéstől való megóvását érintő ügyekben együttműködnek:

a) a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten belül, különösen a II. mellékletben meghatározottak szerint, többek között az elérhető legjobb technológia és a legjobb környezetvédelmi gyakorlat alkalmazásának előmozdítását is magában foglaló ezen egyezmény alapvető elvein és kötelezettségein alapuló nemzetközi szabályok kidolgozásának támogatásában;

b) a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott szabályok hatékony és összehangolt végrehajtásában.

2. RENDELKEZÉS: SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A KIVIZSGÁLÁSOK SORÁN

A szerződő felek ezen egyezmény 4. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül, szükség szerint segítik egymást a Balti-tenger térségében felmerült vagy gyaníthatóan felmerült, a környezetszennyezés elleni intézkedésekről szóló meglévő jogszabályokat sértő esetek kivizsgálásában. Ez a segítség többek között magában foglalja az illetékes hatóságok részéről az olaj-nyilvántartási naplók, a rakomány-nyilvántartási naplók, a hajónaplók és a motorparaméter-naplók vizsgálatát, valamint olajminták vételét analitikai azonosítási célokra.

3. RENDELKEZÉS: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E melléklet alkalmazásában:

1. "hatóság": annak a szerződő félnek a kormánya, amelynek a fennhatósága alatt a hajó üzemel. Olyan hajó esetében, amely bármelyik állam zászlaja alatt hajózhat, a hatóság az adott állam kormánya. Olyan parttal határos tengerfenék és altalaj kutatásával és kitermelésével foglalkozó rögzített vagy úszó platform esetében, amely part tekintetében a természeti erőforrások kutatásának és kitermelésének céljára a part menti állam szuverén jogokkal rendelkezik, a hatóság az érintett part menti állam kormánya;

2. a) "kibocsátás": káros anyagok, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó szennyvíz vonatkozásában bármilyen módon, hajóról okozott kibocsátás, és magában foglalja az elszivárgást, az elvezetést, a kiömlést, a kifolyást, a szivattyúzást, a kibocsátást és kiürítést:

b) a "kibocsátás" nem foglalja magában:

i. a tengernek szemét és más anyagok által történő szennyezése megakadályozásáról szóló, Londonban 1972. december 29-én készült egyezmény szerinti kidobást; vagy

ii. közvetlenül a tengerfenék ásványvagyonának kutatásából, kiaknázásából és kapcsolódó partközeli feldolgozásából származó káros anyagok kibocsátását; vagy

iii. káros anyagok kibocsátását a környezetszennyezés csökkentéséhez és ellenőrzéséhez kapcsolódó jogszerű tudományos kutatások céljára;

3. "legközelebbi szárazföld": az az alapvonal, amelytől a nemzetközi jog értelmében az érintett terület parti tengere kezdődik;

4. "joghatóság": az e melléklet alkalmazásakor, illetve értelmezésekor hatályban lévő nemzetközi joggal összhangban kell értelmezni;

5. "Marpol 73/78": a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, a kapcsolódó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény.

4. RENDELKEZÉS: A MARPOL 73/78 MELLÉKLETEINEK ALKALMAZÁSA

Az 5. rendelkezésre is figyelemmel, a szerződő felek alkalmazzák a Marpol 73/78 mellékleteinek rendelkezéseit.

5. RENDELKEZÉS: SZENNYVÍZ

A szerződő felek a Balti-tenger térségében működő hajókról származó szennyvízkibocsátás tekintetében e rendelkezés A–D, F és G szakaszának rendelkezéseit alkalmazzák.

A. Fogalommeghatározások

E rendelkezés alkalmazásában:

1. "szennyvíz":

a) bármilyen fajtájú mosdóhelyiségek, vizeldék és WC-k lefolyóiból származó szennyvíz vagy más hulladék;

b) egészségügyi helyiségekben (beteggondozó, betegszoba, stb.) elhelyezett mosdótálakból, fürdőkádakból és lefolyókból eredő szennyvíz;

c) élő állatok tartózkodására szolgáló terekből eredő szennyvíz; vagy

d) egyéb, a fentiekben meghatározott szennyvizekkel keveredett csatornavíz;

2. "tárolótartály": a szennyvíz összegyűjtésére és tárolására használt tartály.

B. Alkalmazás

E rendelkezés előírásait alkalmazni kell:

a) a 200 tonna vagy azt meghaladó bruttó tonnatartalmú hajókra;

b) 200 kevesebb bruttó tonnatartalmú hajókra, amelyeknek több mint 10 személy szállítására van engedélyük;

c) azon hajókra, amelyek bruttó tonnatartalmát nem határozták meg és, amelyeknek több mint 10 személy szállítására van engedélyük.

C. Szennyvízkibocsátás

1. E rendelkezés D. szakaszának rendelkezéseire is figyelemmel, tilos a szennyvíz tengerbe történő kibocsátása, kivéve, ha:

a) a hajó a hatóság által jóváhagyott rendszer alkalmazásával aprított és fertőtlenített szennyvizet bocsát a tengerbe a legközelebbi szárazföldtől több, mint négy tengeri mérföld távolságban, vagy nem aprított és nem fertőtlenített szennyvizet a legközelebbi szárazföldtől több, mint 12 tengeri mérföld távolságban, feltéve, hogy a tároló tartályban tárolt szennyvizet nem egyszerre, hanem mérsékelt ütemben bocsátják a tengerbe, mialatt a hajó menetben van, és legalább négy csomó sebességgel halad; vagy

b) a hajón a hatóság által jóváhagyott szennyvíztisztító berendezés üzemel, és

i. a szennyvíztisztító berendezés teszteredményeit a hajón őrzött dokumentumok rögzítik;

ii. továbbá, a kiömlő folyadék nem eredményez látható, szilárd halmazállapotú uszadékot a környező vízen, és nem idézi elő annak elszíneződését.

2. Ha a szennyvizet eltérő kibocsátási követelményeknek megfelelő hulladékkal vagy szennyvízzel keverik, a szigorúbb előírásokat kell alkalmazni.

D. Kivételek

E rendelkezés C. szakaszát nem kell alkalmazni:

a) szennyvíz hajóról történő kibocsátására, ha az a hajó és a fedélzetén tartózkodók biztonságának biztosításához vagy tengeri életmentéshez szükséges; vagy

b) a hajót vagy annak felszerelését ért károsodásból fakadó szennyvízkibocsátásra, ha a kár bekövetkezése előtt és után minden ésszerű óvintézkedést megtettek a kibocsátás megelőzése, illetve minimalizálása érdekében.

E. Befogadó létesítmények

1. Minden szerződő fél vállalja, hogy a Balti-tenger térségében található kikötőiben és termináljainál a szennyvíz befogadására szolgáló létesítményekről gondoskodik, az azokat használó hajók igényeinek megfelelően, anélkül, hogy indokolatlan késedelmet okozna a hajónak.

2. A befogadó létesítmény csövei és a hajó kiürítő csövezetéke összekapcsolásának lehetővé tételéhez mindkét csővezetéket szabványos kiürítő csatlakozóval kell ellátni, a következő táblázatnak megfelelően:

A kiürítő csatlakozók peremeinek szabványos méretei

Megnevezés | Méret |

Külső átmérő | 210 mm |

Belső átmérő | A cső külső átmérőjének megfelelően |

A csavarfuratok osztókörének átmérője | 170 mm |

Hornyok a peremen | 4 db 18 mm átmérőjű lyuk a fenti átmérőjű csavarfurat osztókörén egyforma távolságra elhelyezve a perem külső széléig hornyolva. A horony szélessége 18 mm legyen. |

A perem vastagsága | 16 mm |

Anyás csavarok és csavaranyák mennyisége, átmérője | Négy, mindegyik 16 mm átmérőjű és megfelelő hosszúságú |

A peremet úgy kell tervezni, hogy 100 mm-es legnagyobb belső átmérőjű csöveket lehessen csatlakoztatni, és acélból vagy más ezzel egyenértékű anyagból, sima felülettel készüljön. Ennek a peremnek egy megfelelő tömítéssel együtt alkalmasnak kell lennie 6 kg/cm2 normális üzemi nyomás elviselésére.

Az 5 méter és ennél kisebb elméleti oldalmagasságú hajók kiürítő csatlakozójának belső átmérője 38 mm lehet.

F. Szemlék

1. A Balti-tenger térségében nemzetközi viszonylatban közlekedő hajókat a következők szerint szemléknek kell alávetni:

a) a hajó üzembe helyezését vagy az e rendelkezés G. pontja szerinti engedély első kibocsátását megelőző első szemle, amely magában foglalja a hajó olyan szemléjét, amely lehetővé teszi annak ellenőrzését hogy:

i. ha a hajó szennyvíztisztító berendezéssel van felszerelve, a szennyvíztisztító berendezés megfelel-e a bizottság által javasolt szabványokon és tesztmódszereken alapuló üzemelési követelményeknek, és a szennyvíztisztító berendezést a hatóság jóváhagyta-e;

ii. ha a hajó szennyvíz-aprító és -fertőtlenítő rendszerrel van felszerelve, a rendszer megfelel-e a bizottság által javasolt szabványokon és tesztmódszereken alapuló üzemelési követelményeknek, és a rendszert a hatóság jóváhagyta-e;

iii. ha a hajó tárolótartállyal van felszerelve, a tartály befogadóképessége a hatóság megítélése szerint alkalmas-e a hajó működését, a fedélzeten lévő személyek számát és más fontos tényezőket figyelembe véve az összes szennyvíz tárolására. A tárolótartály megfelel-e a bizottság által javasolt szabványokon és tesztmódszereken alapuló üzemelési követelményeknek, és a tartályt a hatóság jóváhagyta-e; és

iv. a hajó fel van-e szerelve csővezetékkel a szennyvíz befogadó létesítménybe történő kiürítéséhez. A csővezetéket el van-e látva az E. pontnak megfelelő szabványos parti csatlakozóval, illetve speciális rendeltetésű hajók esetén a hatóság számára elfogadható, más szabványnak megfelelő csatlakozóval, mint például a gyorszáras csatlakozó.

A szemlének biztosítania kell, hogy a felszerelések, szerelvények, elrendezés és anyagok teljesen megfelelnek e rendelkezés vonatkozó előírásainak.

A hatóság elismeri a más szerződő felek fennhatósága alatt a szennyvíztisztító berendezések tekintetében kibocsátott "típusteszt-bizonyítványokat";

b) időszakos szemlék a hatóság által meghatározott időközönként, de legalább ötévenként, amelyeknek biztosítják, hogy a felszerelések, szerelvények, elrendezés és anyagok teljesen megfeleljenek e rendelkezés vonatkozó előírásainak.

2. Az e rendelkezésben szereplő rendelkezések végrehajtására vonatkozó hajószemléket a hatóság tisztviselői végzik. A hatóság azonban a szemlék elvégzésével e célra kinevezett ellenőröket vagy általa elismert szervezeteket is megbízhat. Az érintett hatóság minden esetben teljes mértékben garantálja a szemlék teljességét és hatékonyságát.

3. A hajószemle befejezését követően a szemlébe bevont felszereléseken, szerelvényeken, elrendezésen és anyagokon jelentős változtatásokat a hatóság jóváhagyása nélkül nem lehet végezni, a felszerelések és szerelvények közvetlen cseréjének kivételével.

G. Bizonyítvány

1. Szennyvízszennyezés-megelőzési bizonyítványt kell kiállítani a Balti-tenger térségében nemzetközi forgalomban részt vevő, ötvennél több személy szállítására engedéllyel rendelkező hajók számára az e rendelkezés F. pontja előírásaival összhangban elvégzett szemlét követően.

2. A bizonyítványt a hatóság vagy az általa kellően felhatalmazott személy vagy szervezet állítja ki. A hatóság minden esetben teljes felelősséget vállal a bizonyítványért.

3. A szennyvízszennyezés-megelőzési bizonyítványt a Marpol 73/78 IV. mellékletének függelékében megadott minta szerinti formában kell elkészíteni. Ha a bizonyítvány nem angol nyelven készül, a szövegnek az angol nyelvű fordítást is tartalmaznia kell.

4. A szennyvízszennyezés-megelőzési bizonyítványt a hatóság által meghatározott időtartamra kell kiállítani, amely nem haladhatja meg az öt évet.

5. A bizonyítvány érvényét veszti, ha a felszerelésekben, szerelvényekben, elrendezésen vagy anyagokban a hatóság jóváhagyása nélkül jelentős változtatásokat végeztek, kivéve e berendezések és szerelvények közvetlen cseréjét.

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

MENTESSÉGEK A BALTI-TENGER TÉRSÉGÉBEN A HULLADÉK ÉS MÁS ANYAG LERAKÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS TILALOM ALÓL

1. RENDELKEZÉS

Ezen egyezmény 11. cikke (2) bekezdésével összhangban a lerakási tilalmat nem kell alkalmazni kotrott anyagoknak a tengerben történő lerakására, azzal a feltétellel, hogy:

a) az I. mellékletben jelzett káros anyagokat tartalmazó kotrott anyag lerakása csak a bizottság által elfogadott iránymutatásokkal összhangban engedélyezett; és

b) a lerakás az illetékes nemzeti hatóság által kibocsátott előzetes engedély alapján történik:

i. a szerződő fél belvizeinek és parti tengerének területén; vagy

ii. a belvizek és a parti tenger területén kívül a bizottsággal szükség szerint folytatott előzetes konzultációkat követően.

Az engedélyek kiadásakor a szerződő fél betartja az e melléklet 3. rendelkezésében szereplő rendelkezéseket.

2. RENDELKEZÉS

1. Az ezen egyezmény 11. cikke (2) bekezdésében említett megfelelő nemzeti hatóság:

a) kiállítja az e melléklet 1. rendelkezésében előírt különleges engedélyeket;

b) nyilvántartást vezet a lerakásra engedélyezett anyagok jellegéről és mennyiségéről, valamint a lerakás helyszínéről, időpontjáról és módszeréről;

c) összegyűjti a nemrégiben és ezen egyezmény hatálybalépését megelőzően a Balti-tenger térségében lerakott anyagok jellegéről és mennyiségéről rendelkezésre álló információt, feltéve, hogy a lerakott anyag a Balti-tenger térségében vizet vagy halászeszközökkel kifogott szervezeteket szennyezhet, vagy egyéb módon kárt okozhat, valamint az ilyen lerakás helyszínére, időpontjára és módszerére vonatkozó információt.

2. A megfelelő nemzeti hatóság különleges engedélyt állít ki e melléklet 1. rendelkezésével összhangban a Balti-tenger térségében lerakásra szánt azon anyag tekintetében:

a) amelyet a területén rakodtak be;

b) amelyet a területén lajstromba vett, illetve zászlaja alatt közlekedő hajóra vagy légi járműre rakodtak be, ha a rakodás olyan állam területén történik, amely az egyezménynek nem szerződő fele.

3. Minden szerződő fél bejelenti a bizottságnak és megfelelő esetben más szerződő feleknek az e melléklet 2. rendelkezése 1.c) pontjában meghatározott információkat. A követendő eljárást és a jelentések természetét a bizottság határozza meg.

3. RENDELKEZÉS

Az e melléklet 1. rendelkezése szerinti különleges engedélyek kiadásakor a megfelelő nemzeti hatóság figyelembe veszi:

a) a lerakásra szánt kotrott anyag mennyiségét;

b) az I. mellékletben említett károsanyag-tartalmat;

c) a helyszínt (pl. a lerakási terület koordinátáit, a mélységet és a parttól mért távolságot) és a különleges területekkel (pl. rekreációs területek, ívóhely, ivadéknevelő és halászati területek stb.) fennálló kapcsolatát;

d) a víz alábbi jellemzőit, ha a lerakás a parti területen kívül történik:

i. hidrográfiai tulajdonságok (pl. hőmérséklet, sótartalom, sűrűség, szelvény);

ii. kémiai tulajdonságok (pl. pH, oldott oxigén, tápanyagok);

iii. biológiai tulajdonságok (pl. elsődleges termelés és tengerfenéki állatok);

az adatoknak elegendő információt kell tartalmazniuk az e pontban említett tulajdonságok éves átlagos szintjéről és szezonális változásairól; és

e) a lerakási területen esetleg végzett más lerakás ténye és hatásai.

4. RENDELKEZÉS

Az ezen egyezmény 11. cikke (5) bekezdésével összhangban készített jelentések esetében a benyújtandó információt a bizottság által meghatározandó formanyomtatványon kell feltűntetni.

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

A NYÍLT TENGERI TEVÉKENYSÉGEKBŐL EREDŐ KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELŐZÉSE

1. RENDELKEZÉS: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E melléklet alkalmazásában:

1. "nyílt tengeri tevékenység": a rögzített vagy úszó nyílt tengeri létesítmények és építmények által végzett olaj- és gázkutatás és -kitermelés, valamennyi kapcsolódó tevékenységet is beleértve;

2. "nyílt tengeri egység": a gáz- vagy olaj-kutatással, -kitermeléssel és -termeléssel, valamint az olaj be- és kirakodásával foglalkozó rögzített vagy úszó nyílt tengeri létesítmény vagy építmény;

3. "kutatás": magában foglalja a fúrási tevékenységeket, de a szeizmikus kutatásokat nem;

4. "kiaknázás": magában foglalja a termelést, a kutakat tesztelő vagy stimuláló tevékenységet.

2. RENDELKEZÉS: AZ ELÉRHETŐ LEGJOBB TECHNOLÓGIA ÉS A LEGJOBB KÖRNYEZETVÉDELMI GYAKORLAT ALKALMAZÁSA

A szerződő felek vállalják, hogy a II. mellékletben meghatározott elérhető legjobb technológia és a legjobb környezetvédelmi gyakorlat elveit alkalmazva megakadályozzák és kiküszöbölik a nyílt tengeri tevékenységekből eredő környezetszennyezést.

3. RENDELKEZÉS: KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT ÉS ELLENŐRZÉS

1. A nyílt tengeri tevékenység megkezdésének engedélyezése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. Az 5. rendelkezésben említett kiaknázás esetében a bizottságot a nyílt tengeri tevékenység megkezdésének engedélyezése előtt tájékoztatni kell a hatásvizsgálat eredményeiről.

2. A környezeti hatásvizsgálattal kapcsolatban fel kell mérni a tengeri terület környezeti érzékenységét a javasolt nyílt tengeri egység környezetében a következők tekintetében:

a) a terület fontossága a madarak és tengeri emlősök számára;

b) a terület fontossága halászati területként, halak és puhatestűek ívási területeként és az akvakultúra szempontjából;

c) a terület fontossága rekreációs szempontból;

d) az üledék összetétele a következők szerint mérve: szemcseméret-eloszlás, szárazanyag, pörkölési veszteség, teljes szénhidrogén-tartalom, és Ba-, Cr-, Pb-, Cu-, Hg- és Cd-tartalom;

e) a tengerfenéki fauna állománybősége és sokfélesége, valamint a kiválasztott alifás és aromás szénhidrogén-tartalom.

3. A nyílt tengeri tevékenység-vizsgálat kutatási szakaszának hatásellenőrzéséhez legalább a d) pontban említett vizsgálatokat kell elvégezni a művelet előtt és után.

4. A nyílt tengeri tevékenység-vizsgálat kiaknázási szakaszának hatásellenőrzéséhez legalább a d) és e) pontban említett vizsgálatokat kell elvégezni a művelet előtt, a működés során évente, és a működés befejezését követően.

4. RENDELKEZÉS: KIBOCSÁTÁSOK A KUTATÁSI SZAKASZBAN

1. Az olajalapú fúrási iszapok vagy egyéb káros anyagokat tartalmazó iszapok felhasználását azokra az esetekre kell korlátozni, amelyekben az, geológiai, műszaki vagy biztonsági okokból szükséges, és kizárólag a megfelelő nemzeti hatóság előzetes engedélyét követően. Ilyen esetekben megfelelő intézkedéseket kell hozni, és megfelelő berendezéseket kell biztosítani az ilyen iszapok tengeri környezetbe történő kibocsátásának megelőzésére.

2. Az olajalapú fúrási iszap felhasználásából származó olajalapú fúrási iszapot és furadékokat nem szabad a Balti-tenger térségében kibocsátani, hanem végleges kezelés és környezetvédelmi szempontból elfogadható kezelés vagy ártalmatlanítás céljából a partra kell vinni.

3. A vízalapú iszap és furadékok kibocsátásához a megfelelő nemzeti hatóság engedélye szükséges. Az engedélyezést megelőzően a vízalapú iszapról igazolni kell, hogy alacsony toxicitású.

4. A vízalapú fúrási iszap használata során keletkező furadék kibocsátása a Balti-tenger térségének olyan, különösen érzékeny részein nem engedélyezett, mint például a zárt vagy sekély területek korlátozott mértékű vízcserélődéssel, valamint a ritka, értékes és különösen érzékeny ökoszisztémával jellemezhető területek.

5. RENDELKEZÉS: KIBOCSÁTÁS A KIAKNÁZÁSI SZAKASZBAN

A IV. melléklet rendelkezésein kívül a következő rendelkezéseket kell a kibocsátásokra alkalmazni:

a) minden vegyi anyagot és anyagot partra kell szállítani, és ezek kibocsátása csak kivételesen történhet meg, minden egyes művelet esetében a megfelelő nemzeti hatóság engedélyének beszerzését követően;

b) a technológiai és kiszorított víz kibocsátása tilos, kivéve, ha olajtartalma a bizottság által elfogadandó elemzési és mintavételi módszerekkel mérve igazoltan kevesebb, mint 15 mg/l;

c) ha e határérték betartását a legjobb környezetvédelmi gyakorlat és az elérhető legjobb technológia alkalmazásával nem lehet elérni, a megfelelő nemzeti hatóság megfelelő kiegészítő intézkedéseket írhat elő a Balti-tenger térsége tengeri környezete esetleges szennyezésének megelőzésére, és szükség szerint engedélyezhet magasabb határértéket, amelynek azonban a lehető legalacsonyabbnak kell lennie, és semmilyen esetben sem haladhatja meg a 40 mg/l értéket; az olajtartalmat a b) pontban előírtak szerint kell mérni;

d) az engedélyezett kibocsátásnak semmilyen esetben nem lehet elfogadhatatlan hatása a tengeri környezetre;

e) a tisztítási és termelési technológia terén a jövőben elért fejlődés előnyös hatásai érdekében a kibocsátási engedélyeket a megfelelő nemzeti hatóság rendszeresen felülvizsgálja, és a kibocsátási határértékeket ennek megfelelően módosítja.

6. RENDELKEZÉS: A JELENTÉSTÉTELI ELJÁRÁS

Minden szerződő fél előírja, hogy az üzemeltető, illetve a nyílt tengeri egységért felelős bármely más személy ezen egyezmény VII. melléklete 5. rendelkezésének (1) bekezdésével összhangban jelentést nyújtson be.

7. RENDELKEZÉS: VÉSZHELYZETI INTÉZKEDÉSI TERV

Minden nyílt tengeri egységnek rendelkeznie kell a megfelelő nemzeti hatóság által megállapított eljárással összhangban jóváhagyott környezet-szennyezési vészhelyzeti intézkedési tervvel. A tervnek információt kell tartalmaznia a riasztó- és kommunikációs rendszerekről, a válaszintézkedések megszervezéséről, tartalmaznia kell az előre elhelyezett berendezések jegyzékét, valamint a környezet-szennyezési események különböző típusai esetén alkalmazandó intézkedések leírását.

8. RENDELKEZÉS: HASZNÁLATON KÍVÜLI NYÍLT TENGERI EGYSÉGEK

A szerződő felek biztosítják, hogy a kiürített, használaton kívüli és a véletlenül hajótörést szenvedett nyílt tengeri egységeket a tulajdonos felügyelete alatt teljes egészében eltávolítják és partra szállítják, valamint, hogy a használaton kívüli fúrókutakat lezárják.

9. RENDELKEZÉS: INFORMÁCIÓCSERE

A szerződő felek folyamatosan információt cserélnek a bizottságon keresztül az összes tervezett és befejezett nyílt tengeri tevékenység helyszínéről és jellegéről, a kibocsátások jellegéről és mennyiségéről, valamint a vállalt vészhelyzeti intézkedésekről.

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

VÁLASZINTÉZKEDÉSEK KÖRNYEZET-SZENNYEZÉSI ESEMÉNYEK ESETÉN

1. RENDELKEZÉS: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. A szerződő felek vállalják, hogy felkészülnek a Balti-tenger térsége tengeri környezetét fenyegető környezet-szennyezési eseményekkel kapcsolatos válaszintézkedések meghozatalára. Ez a felkészülés magában foglalja a tengerparti vizekben és a nyílt tengeren végzendő műveletekre felkészített megfelelő berendezések, hajók és emberi erő biztosítását.

2. a) A 13. cikkben említett eseményeken kívül a szerződő fél haladéktalanul értesítést ad az intézkedési területén felmerülő azon környezet-szennyezési eseményekről, amelyek más szerződő felek érdekeit érintik vagy érinthetik.

b) Jelentős környezet-szennyezési esemény esetében a többi szerződő felet és a bizottságot is a lehető leghamarabb tájékoztatni kell.

3. A szerződő felek megállapodnak abban, hogy képességeiktől és rendelkezésre álló erőforrásaiktól függően együttműködnek a környezet-szennyezési eseményre adott válaszintézkedésekben, ha az esemény súlyossága azt indokolttá teszi.

4. Ezen kívül a szerződő felek egyéb intézkedéseket hoznak:

a) a partvonalukon kívül eső területek rendszeres felügyeletére; és

b) hogy másképpen is együttműködjenek és információt cseréljenek a többi szerződő féllel annak érdekében, hogy a környezet-szennyezési események elleni fellépési képesség javuljon.

2. RENDELKEZÉS: VÉSZHELYZETI INTÉZKEDÉSI TERV

Minden szerződő fél nemzeti vészhelyzeti intézkedési tervet, és megfelelő esetben a többi szerződő féllel együttműködésben két- és többoldalú tervet készít a környezet-szennyezési események elleni együttes fellépés céljából.

3. RENDELKEZÉS: FELÜGYELETI TEVÉKENYSÉG

1. A hajókról származó környezetszennyezés megelőzéséről szóló hatályos rendelkezések megsértésének megakadályozása céljából a szerződő felek önállóan és együttműködve a Balti-tenger térsége felügyeletére irányuló tevékenységeket dolgoznak ki és alkalmaznak az olaj és más anyagok tengerbe történő kibocsátásának észrevétele és ellenőrzése céljából.

2. A szerződő felek megfelelő intézkedéseket vállalnak az 1. bekezdésben említett felügyelet megvalósítására, többek között távérzékelő rendszerekkel felszerelt légi figyelőrendszer alkalmazásával.

4. RENDELKEZÉS: VÁLASZINTÉZKEDÉSEK TERÜLETEI

A szerződő felek a lehető leghamarabb két- vagy többoldalú megállapodást kötnek a Balti-tenger térsége azon területeiről, ahol felügyeleti tevékenységet folytatnak, és ahol válaszintézkedéseket tesznek súlyos környezet-szennyezési esemény kialakulásakor, illetve valószínű kialakulásakor. E megállapodások nem sértik a szerződő felek között ugyanezen tárgyban létrejött egyéb megállapodásokat. A szomszédos államok biztosítják a különböző megállapodások összehangolását. A szerződő felek e megállapodásokról tájékoztatják a többi szerződő felet és a bizottságot.

5. RENDELKEZÉS: JELENTÉSTÉTELI ELJÁRÁS

1. a) Minden szerződő fél előírja a zászlaja alatt közlekedő hajók kapitányai, illetve más felelős személyei számára, hogy késedelem nélkül jelentsenek a hajón bekövetkező minden olyan eseményt, amely olaj vagy más káros anyag kibocsátásával jár, illetve járhat.

b) A jelentést a legközelebbi parti államnak kell tenni az 1978. évi kapcsolódó jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő környezetszennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény (Marpol 73/78) 8. cikkének és I. jegyzőkönyvének rendelkezéseivel összhangban.

c) A szerződő felek felkérik a kapitányokat, a hajóért felelős más személyeket és a légi járművek pilótáit, hogy késedelem nélkül és e rendszerrel összhangban jelentsék jelentős mennyiségű olajat vagy más ártalmas anyag tengeren megfigyelt kiömlését. Ezeknek a jelentéseknek a lehető legteljesebb mértékben tartalmazniuk kell a következő adatokat: időpont, pozíció, szél és tengeri körülmények, valamint a megfigyelt kiömlött anyag fajtáját, kiterjedését és valószínű forrását.

2. Az 1.b) pont rendelkezéseit az ezen egyezmény 11. cikke (4) bekezdésének rendelkezései értelmében végzett hulladéklerakásra is alkalmazni kell.

6. RENDELKEZÉS: SZÜKSÉGHELYZETI INTÉZKEDÉSEK A HAJÓK FEDÉLZETÉN

1. Minden szerződő fél előírja a zászlaja alatt közlekedésre jogosult hajók számára, hogy a fedélzeten a Marpol 73/78 rendelkezései által előírt és azokkal összhangban álló hajófedélzeti olajszennyezési vészhelyzeti tervvel kell rendelkeznie.

2. Minden szerződő fél felkéri a zászlaja alatt közlekedő hajók kapitányait, valamint a joghatósága alatt működő rögzített vagy úszó platformokért felelős személyeket, hogy környezet-szennyezési esemény esetén és a megfelelő hatóságok kérésére a tengerszennyezés megelőzésére szolgáló és a tengerszennyezésre adott válaszintézkedések szempontjából fontos részletes információt adjanak a hajóról és rakományáról, illetve platform esetében a kitermelésről, és működjenek együtt a hatóságokkal.

7. RENDELKEZÉS: VÁLASZINTÉZKEDÉSEK

1. A szerződő fél az intézkedési területén felmerülő környezet-szennyezési események esetén szükség szerint felméri a helyzetet, és megteszi a megfelelő válaszintézkedéseket a bekövetkező környezetszennyezés hatásainak elkerülése és minimalizálása céljából.

2. a) A szerződő felek a b) pontra is figyelemmel mechanikai eszközöket alkalmaznak a környezet-szennyezési esemény elleni fellépésben.

b) Vegyi anyagokat csak kivételesen és minden egyes esetben a megfelelő nemzeti hatóság engedélyének beszerzése után lehet alkalmazni.

3. Ha a kiömlött anyag másik szerződő fél illetékessége alá tartozó terület felé sodródik vagy sodródhat, a szerződő felet késedelem nélkül tájékoztatni kell a helyzetről és a megtett intézkedésekről.

8. RENDELKEZÉS: SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

1. Az 1. rendelkezés (3) pontja rendelkezéseinek megfelelően:

a) szerződő fél jogosult a tengeri környezet-szennyezési esemény elleni fellépés során másik szerződő fél segítségét kérni; és

b) a szerződő felek minden erőfeszítést megtesznek az ilyen segítség megadására.

2. A szerződő felek megteszik a szükséges jogi vagy közigazgatási intézkedéseket, hogy megkönnyítsék:

a) a környezet-szennyezési eseményre adott válaszintézkedésben érintett hajóknak, légi járműveknek és más közlekedési eszközöknek a területére történő megérkezését, használatát és területének elhagyását, vagy az esemény kezeléséhez szükséges személyzet, rakományok, anyagok és berendezések szállítását; és

b) az a) pontban említett személyzetnek, rakományoknak, anyagoknak és berendezéseknek a területére, a területén keresztül vagy a területéről kifelé irányuló gyors mozgását.

9. RENDELKEZÉS: A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS KÖLTSÉGEINEK MEGTÉRÍTÉSE

1. A szerződő felek viselik a 8. rendelkezésben említett segítségnyújtás költségeit, e rendelkezéssel összhangban.

2. a) Ha valamely szerződő fél egy másik szerződő fél kifejezett kérésére hozott intézkedést, a felkérő fél megtéríti a segítséget nyújtó félnek a segítséget nyújtó fél intézkedésének költségeit. Ha a felkérést lemondják, a felkérő fél viseli a segítséget nyújtó fél részéről már felmerült vagy vállalt költségeket.

b) Ha az intézkedést a szerződő fél saját kezdeményezésére tette, ez a fél viseli intézkedéseinek költségeit.

c) A fenti a) és b) pontban megállapított elveket kell alkalmazni, kivéve, ha az érintett felek bizonyos esetben másként állapodnak meg.

3. Eltérő megállapodás hiányában a valamely szerződő fél által másik szerződő fél kérésére tett intézkedés költségeit méltányos módon kell kiszámítani a segítséget nyújtó fél ilyen költségek megtérítéséről szóló jogának és hatályos gyakorlatának megfelelően.

4. E rendelkezés előírásai semmilyen módon nem értelmezhetők úgy, hogy sértenék a szerződő feleknek a környezet-szennyezési eseménnyel kapcsolatos intézkedések költségeinek harmadik felek általi megtérítésére vonatkozóan más alkalmazandó rendelkezések, nemzetközi jogszabályok, és nemzeti vagy nemzetek feletti rendelkezések értelmében fennálló jogait.

10. RENDELKEZÉS: RENDSZERES EGYÜTTMŰKÖDÉS

1. Minden szerződő fél tájékoztatást nyújt a többi szerződő félnek és a bizottságnak:

a) a tengeren kiömlött olajjal és más káros anyagokkal foglalkozó szervezetéről;

b) a tenger olajjal és más káros anyagokkal történő szennyezése elleni felkészültségre és válaszintézkedésre közvetlen hatással lévő rendelkezéseiről és egyéb ügyeiről;

c) a tenger olajjal és más káros anyagokkal történő szennyezéséről szóló jelentések kézhezvételéért és elküldéséért felelős illetékes hatóságról;

d) a szerződő felek között e melléklet szerint megvalósuló kölcsönös segítségnyújtásra, tájékoztatásra és együttműködésre vonatkozó intézkedéseket illető kérdésekkel foglalkozó illetékes hatóságokról; és

e) a melléklet 7. és 8. rendelkezésével összhangban hozott intézkedésekről.

2. A szerződő felek információt cserélnek a kutatási és fejlesztési programokról, a tenger olajjal és más káros anyagokkal történő szennyezése kezelésének módjaihoz kapcsolódó eredményekről, a felügyeleti tevékenységekkel és a környezetszennyezés elleni fellépéssel kapcsolatos tapasztalataikról.

3. A szerződő felek rendszeresen közös együttes fellépési és riadógyakorlatot tartanak.

4. A szerződő felek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül együttműködnek az olajszennyezéssel kapcsolatos felkészültségről, fellépésről és együttműködésről szóló nemzetközi egyezmény végrehajtását és továbbfejlesztését illető ügyekben.

11. RENDELKEZÉS: A HELCOM KÖRNYEZETSZENNYEZÉS ELLENI FELLÉPÉSI KÉZIKÖNYV

A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a lehető legteljesebb mértékben alkalmazzák a tengeri környezetszennyezés elleni fellépésben való együttműködésről szóló, a bizottság vagy a bizottság által kinevezett bizottság által e célból elfogadott, e mellékletet részletező kézikönyvben szereplő elveket és szabályokat.

--------------------------------------------------