This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 32002L0047
Pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodások - a jogi egyértelműség fokozása
2002/47/EK irányelv a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról
A 2002/47/EK irányelv (a továbbiakban: „irányelv”) közös európai uniós (EU) szabályokat állapít meg a pénzügyi biztosítékokról1 szóló megállapodások létrehozására és érvényesítésére. Mint olyan, kiterjed:
Az irányelv – azzal a céllal, hogy az EU egészében biztosított legyen a jogbiztonság – a szerződő felek meghatározott kategóriái között létrejött pénzügyi biztosítéki megállapodásokra nézve irányadó. E konkrét kategóriákat képezik:
Az irányelv meghatározza azokat az eszközöket, amelyek pénzügyi biztosítékként felhasználhatók:
Az irányelv két olyan megállapodástípust ismer el, amely biztosítékkal fedezi a kötelezettségeket. Ezek:
Az irányelv minimálisra csökkenti a nemzeti alaki követelményeket annak érdekében, hogy a pénzügyi biztosítéki megállapodások anélkül legyenek érvényesek és érvényesíthetők, hogy azokat túlzott adminisztratív terhekhez kötnék. Ugyanakkor a pénzügyi biztosítéki megállapodásokkal szemben előírja, hogy azok írásban vagy jogilag egyenértékű módon igazolhatók legyenek.
Az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások keretében a biztosíték elfogadója úgy használhatja a pénzügyi biztosítékot, mintha annak tulajdonosa lenne. Ezt bizonyos megállapodott feltételek mellett teheti meg:
Az irányelv szabályokat állapít meg a biztosíték érvényesítésére olyan jogérvényesítési eljárás esetén, mint a biztosítékot nyújtó vagy a biztosítékot elfogadó fél nemteljesítése:
Az irányelv megköveteli a pozíciólezáró nettósítás elismerését – még fizetésképtelenségi eljárásokban is. A pozíciólezáró nettósítás jogérvényesítési eljárás bekövetkeztekor a kölcsönös követeléseket egyetlen, a felek között fizetendő egyenleggé alakítja át, akár nettósítás, akár beszámítás útján, vagy más módon. Ez biztosítja a pénzügyi stabilitás megőrzését azáltal, hogy korlátozza a nemteljesítésekből eredő tovagyűrűzést.
Az irányelv megóvja a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokat a nemzeti fizetésképtelenségre vonatkozó jog bizonyos szabályaitól:
Az irányelv úgy rendelkezik, hogy a számlán megjelenő értékpapírokból álló biztosítékra – meghatározott kérdésekben – annak az országnak a joga irányadó, amelyben az érintett, az értékpapírok nyilvántartására szolgáló számlát vezetik.
Az irányelvet a 2009/44/EK irányelv, a 2014/59/EU irányelv (lásd az összefoglalót) és az (EU) 2021/23 rendelet (lásd az összefoglalót) módosította, összehangolva azt a pénzügyi piacokra és a fizetésképtelenné váló intézmények szanálására vonatkozó uniós kerettel. Az (EU) 2025/1 irányelv tovább módosítja a 2002/47/EK irányelvet annak egyértelművé tétele érdekében, hogy amikor a biztosítók és viszontbiztosítók uniós szanálási eljárások hatálya alá kerülnek, a biztosítékok felhasználására, érvényesítésére vagy beszámítására vonatkozó szokásos jogok korlátozhatók. Ez összehangolja az irányelvet a bankokra és a központi partnerekre vonatkozó meglévő uniós szanálási rendszerekkel, és egységes bánásmódot biztosít az egész pénzügyi ágazatban.
Az irányelv lépett hatályba, és kellett átültetni a nemzeti jogba.
Az (EU) 2025/1 módosító irányelvet legkésőbb kell átültetni a nemzeti jogba.
További információk:
Az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve () a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról (HL L 168., 2002/47/EK, ).
2002/47/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.
utolsó frissítés: