This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 32019L1995
Council Directive (EU) 2019/1995 of 21 November 2019 amending Directive 2006/112/EC as regards provisions relating to distance sales of goods and certain domestic supplies of goods
A Tanács (EU) 2019/1995 irányelve (2019. november 21.) a 2006/112/EK irányelvnek a termékek távértékesítésére és bizonyos belföldi termékértékesítésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról
A Tanács (EU) 2019/1995 irányelve (2019. november 21.) a 2006/112/EK irányelvnek a termékek távértékesítésére és bizonyos belföldi termékértékesítésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról
ST/8010/2019/INIT
HL L 310., 2019.12.2, p. 1–5
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
In force: This act has been changed. Current consolidated version: 18/08/2020
|
2.12.2019 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 310/1 |
A TANÁCS (EU) 2019/1995 IRÁNYELVE
(2019. november 21.)
a 2006/112/EK irányelvnek a termékek távértékesítésére és bizonyos belföldi termékértékesítésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 113. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),
különleges jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
|
(1) |
Az (EU) 2017/2455 tanácsi irányelvvel (3) módosított 2006/112/EK tanácsi irányelv (4) értelmében, ha egy adóalany elektronikus felület, például piactér, platform, portál vagy más hasonló eszköz használata által harmadik területekről vagy harmadik országokból 150 EUR-t meg nem haladó valós értékű küldeményként importált termékek távértékesítését vagy termékek Közösségen belüli – a Közösségben nem letelepedett adóalany által nem adóalany részére történő – értékesítését segíti elő, akkor úgy tekintendő, mintha az értékesítést elősegítő adóalany kapta volna meg, majd ő maga értékesítette volna a szóban forgó termékeket. Mivel az említett irányelv két ügyletre osztja fel az egységes ügyletet , ezen ügyletek termékértékesítés teljesítési helyének pontos meghatározása érdekében meg kell állapítani, hogy melyik ügylethez kell hozzárendelni a termék feladását vagy fuvarozását. Egyúttal azt is biztosítani kell, hogy az említett két ügylet teljesítési időpontja azonos időpontra essen. |
|
(2) |
Mivel az elektronikus felület használata által termékek Közösségen belüli nem adóalanyok részére történő értékesítését elősegítő adóalany a jelenlegi szabályok alapján levonhatja a Közösségben nem letelepedett értékesítőknek fizetett hozzáadottérték-adót (a továbbiakban: héa), ezért fennáll annak a veszélye, hogy ez utóbbi értékesítő nem fizeti meg a héát az adóhatóság részére. E kockázat elkerülése érdekében az értékesítő elektronikus felület használata által történő termékértékesítését mentesíteni kell a héa alól, és az értékesítő számára biztosítani kell a jogot arra, hogy levonhassa az értékesített termékek beszerzése vagy importja tekintetében általa megfizetett, előzetesen felszámított héát. Az említett célból az értékesítőnek minden esetben nyilvántartottnak kell lennie abban a tagállamban, amelyben az említett termékeket beszerezte vagy importálta. |
|
(3) |
Továbbá a Közösségben nem letelepedett értékesítők, akik vagy amelyek a termékek értékesítésére elektronikus felületet használnak, több tagállamban is tarthatnak fent árukészletet, és a termékek Közösségen belüli távértékesítése mellett ezekből a készletekből ugyanabban a tagállamban is értékesíthetnek vevőiknek termékeket. A termékek Közösségen belüli távértékesítésére és a Közösség területén, de nem a fogyasztás szerinti tagállamban letelepedett adóalanyok által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás jelenleg nem terjed ki ezekre az értékesítésekre. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében azon adóalanyok számára, akik vagy amelyek elektronikus felület használata által termékek Közösségen belüli nem adóalanyok részére történő értékesítését segítik elő, és akik úgy tekintendők, mintha ők kapták volna meg, majd ők maguk értékesítették volna a termékeket, lehetővé kell tenni, hogy az említett belföldi termékértékesítések tekintetében alkalmazhassák a különös szabályozást a héa bevallására és megfizetésére. |
|
(4) |
A termékimport tekintetében fizetendő héa és behozatali vám megfizetése közötti összhang biztosítása érdekében azokban az esetekben, amikor a héa bevallására és megfizetésére a különleges szabályozást alkalmazzák, az import héa vámhatóság részére történő megfizetésének határidejét összhangba kell hozni a vámtartozással kapcsolatban a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 111. cikkében megállapított határidővel. |
|
(5) |
A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (6) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt. |
|
(6) |
A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
A 2006/112/EK irányelv a következőképpen módosul:
|
1. |
Az V. cím 1. fejezetének 2. szakasza a következő cikkel egészül ki: „36b. cikk Amennyiben a 14a. cikknek megfelelően az adóalanyt úgy kell tekinteni, mintha ő kapta volna meg, majd ő maga értékesítette volna a terméket, a termékek feladását vagy fuvarozását az említett adóalany által teljesített értékesítéshez kell hozzárendelni.” |
|
2. |
A 66a. cikk helyébe a következő szöveg lép: „66a. cikk A 63., 64. és 65. cikktől eltérve az azon adóalany általi, illetve az azon adóalany részére történő termékértékesítés esetében, aki a 14a. cikknek megfelelően úgy tekintendő, mintha ő kapta volna meg, majd ő maga értékesítette volna a terméket, az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és a héafizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a fizetést elfogadják.” |
|
3. |
Az irányelv a következő cikkel egészül ki: „136a. cikk Ha a 14a. cikk (2) bekezdésének megfelelően az adóalanyt úgy kell tekinteni, mintha ő kapta volna meg, majd ő maga értékesítette volna a termékeket, a tagállamok mentesítik az adó alól a szóban forgó termékeknek ezen adóalany részére történő értékesítését.” |
|
4. |
A 169. cikk b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
|
5. |
A 204. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „A tagállamok azonban nem alkalmazhatják a második albekezdésben említett lehetőséget a 358a. cikk 1. pontjában meghatározott olyan adóalanyra, aki a Közösségben nem letelepedett adóalanyok által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozást választotta.” |
|
6. |
A 272. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
|
7. |
A XII. cím 6. fejezetének címe helyébe a következő szöveg lép: „A nem adóalanyok részére szolgáltatásokat nyújtó vagy termékek távértékesítését végző vagy egyes belföldi termékértékesítéseket végző adóalanyokra vonatkozó különös szabályozások” |
|
8. |
A XII. cím 6. fejezete 3. szakaszának címe helyébe a következő szöveg lép:
|
|
9. |
A 369a. cikk helyébe a következő szöveg lép: „369a. cikk E szakasz alkalmazásában és a közösségi jogszabályokban foglalt más rendelkezések sérelme nélkül a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
|
|
10. |
A 369b. cikk helyébe a következő szöveg lép: „369b. cikk A tagállamok engedélyezik a következő adóalanyok részére a különös szabályozás alkalmazását:
Ez a különös szabályozás a Közösség területén az érintett adóalany által ilyen módon értékesített valamennyi termékre, illetve általa ott nyújtott valamennyi ilyen szolgáltatásra vonatkozik.” |
|
11. |
A 369e. cikk a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
|
12. |
A 369f. cikk helyébe a következő szöveg lép: „369f. cikk Az e különös szabályozást alkalmazó adóalany az azonosítót kiadó tagállam számára minden egyes naptári negyedévre vonatkozóan elektronikus úton héabevallást nyújt be, függetlenül attól, hogy értékesített-e, illetve nyújtott-e az e különös szabályozás hatálya alá tartozó termékeket, illetve szolgáltatásokat. A héabevallást azon adómegállapítási időszak végét követő hónap végéig kell benyújtani, amelyre a bevallás vonatkozik.” |
|
13. |
A 369g. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(1) A héabevallásnak tartalmaznia kell a 369d. cikkben említett héaazonosító számot, valamint az adómegállapítási időszakban teljesített, az e különös szabályozás hatálya alá tartozó, alábbi termékértékesítések, illetve szolgáltatásnyújtások héa nélküli összértékét, az alkalmazandó héamértékeket, a megfelelő héa – héamértékek szerint lebontott – teljes összegét, valamint a fizetendő héa teljes összegét minden egyes olyan fogyasztás szerinti tagállam tekintetében, amelyben héa fizetendő:
A héabevallásnak az e cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint a korábbi adómegállapítási időszakokra vonatkozó módosításokat is tartalmaznia kell. (2) Amennyiben a termékeket az azonosítót kiadó tagállamtól eltérő tagállamokból adják fel vagy fuvarozzák el, a héabevallásnak tartalmaznia kell az e különös szabályozás hatálya alá tartozó, alábbi értékesítések héa nélküli összértékét, az alkalmazandó héamértékeket, a megfelelő héa – héamértékek szerint lebontott – teljes összegét, valamint a fizetendő héa teljes összegét minden egyes olyan tagállam tekintetében is, ahonnan a termékeket feladják vagy elfuvarozzák:
Az a) pontban említett értékesítések esetében a héabevallásnak tartalmaznia kell az azon tagállamok által megállapított egyedi héaazonosító számot vagy adónyilvántartási számot is, ahonnan a termékeket feladják vagy elfuvarozzák. A b) pontban említett értékesítések esetében a héabevallásnak tartalmaznia kell az azon tagállamok által adott esetben megállapított egyedi héaazonosító számot vagy adónyilvántartási számot is, ahonnan a termékeket feladják vagy elfuvarozzák. A héabevallásnak fogyasztás szerinti tagállamonkénti bontásban kell tartalmaznia az e bekezdésben foglalt információkat.” (3) Amennyiben az e különös szabályozás hatálya alá tartozó szolgáltatást nyújtó adóalany az azonosítót kiadó tagállamtól eltérő tagállamban egy vagy több olyan állandó telephellyel rendelkezik, ahonnan szolgáltatást nyújt, a HÉA-bevallásnak ezenfelül fogyasztás szerinti tagállamonkénti bontásban tartalmaznia kell az ilyen szolgáltatásnyújtás héa nélküli összértékét, az alkalmazandó héamértékeket, a megfelelő héa – héamértékek szerint lebontott – teljes összegét, valamint a fizetendő héa teljes összegét is minden olyan tagállam vonatkozásában, amelyben az adóalany telephellyel rendelkezik, és tartalmaznia kell az egyéni HÉA-azonosítószámot vagy e telephely adó-nyilvántartási számát.”; |
|
14. |
A 369zb. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) A tagállamok előírják, hogy az (1) bekezdésben említett héát havonta, a behozatali vám megfizetésére vonatkozó határidőig kell megfizetni.” |
2. cikk
(1) A tagállamok legkésőbb 2020. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2021. január 1-jétől alkalmazzák.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
3. cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
4. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2019. november 21-én.
a Tanács részéről
az elnök
H. KOSONEN
(1) 2019. november 14-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(2) 2019. május 15-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(3) A Tanács (EU) 2017/2455 irányelve (2017. december 5.) a 2006/112/EK irányelvnek és a 2009/132/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtásra és a termékek távértékesítésére vonatkozó bizonyos hozzáadottértékadó-kötelezettségek tekintetében történő módosításáról (HL L 348., 2017.12.29., 7. o.).
(4) A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).