a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésben említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

gondoskodik arról, hogy a felek éves konferenciáján elfogadott intézkedések összhangban legyenek a Bering-tengeri egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy a felek éves konferenciája által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a felek éves konferenciája hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a felek éves konferenciája irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a felek éves konferenciája által, vagy a Bering-tengeri egyezmény mellékletének módosításával szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és egyéni nemzeti kvótákat vagy erőkifejtési szabályozást, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a felek éves konferenciája által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

i)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a felek éves konferenciájának kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.