7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/23

1)

A jelen ügyben bemutatotthoz hasonló helyzet (amelyben az állami szektorba tartozó munkáltató nem tartja be a számára jogszabály által előírt időbeli korlátozásokat és ezáltal lehetővé válik az egymást követő ideiglenes szerződések alkalmazása, vagy az ideiglenességet a kinevezés jellegét kisegítő vagy helyettesítő jellegűről időszakosan helyettesítő jellegűre módosítva fenntartja) értelmezhető-e a kinevezések egymást követő, visszaélésszerű alkalmazásának, és ezáltal a 1999/70/EK irányelv (1) mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakaszában leírt helyzetnek minősül-e?

2)

Az 1999/70[/EK] irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásban foglaltakat a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan nemzeti eljárási szabályok, amelyek (valamennyi egymást követő kinevezés és szerződésmegszüntetés esetében történő) megtámadás vagy keresetindítás formájában aktív cselekvést követelnek meg az ideiglenes jelleggel foglalkoztatott munkavállalótól, hogy ilyen módon, és csakis ilyen módon vonatkozhasson rá a közösségi irányelv, és követelje azokat a jogokat, amelyek az uniós jogrendben őt megilletik?

3)

Figyelemmel arra, hogy az állami szektorban és az alapvető szolgáltatások nyújtása körében az üresedés, betegség vagy szabadság (stb.) miatt betöltetlen állások betöltésének szükségessége lényegében „állandó”, és ilyen módon szükségessé válik az ideiglenes alkalmazás igazolására szolgáló „objektív ok” fogalmának körülhatárolása:

4)

Összhangban áll-e az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodással az informatikus közalkalmazottak ideiglenes jellegű szerződtetésének és a szerződések egymást követő megújításának objektív okaként a szükség, a sürgősség, illetve időszakos, konjunkturális vagy rendkívüli programok megvalósításának elfogadása, ha ezek az állami szektorba tartozó munkavállalók állandó és tartós jelleggel, a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottakra jellemző rendes feladatokat látnak el, anélkül, hogy a foglalkoztató közigazgatási szerv ezen kinevezések tekintetében felső korlátokat állapítana meg, és nem teljesíti azt a jogszabályi kötelezettségét sem, hogy ezeket az állásokat és igényeket határozatlan időre foglalkoztatott tisztségviselőkkel töltse be, továbbá nem alkalmaz semmiféle, ezzel azonos hatású intézkedést annak érdekében, hogy megelőzze és elkerülje az egymást követő ideiglenes jogviszonyokkal való visszaélést, és ezáltal az ideiglenes jelleggel szakaszosan foglalkoztatott informatikus közalkalmazottak munkaviszonya a jelen esetben 17 évig folyamatosan fennállt?

5)

Az 1999/70[/EK] irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásban foglaltakkal, valamint annak az Európai Unió Bírósága által adott értelmezésével összeegyeztethető-e a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlata, amennyiben az a kinevezés oka tekintetében az egyéb körülményeket figyelmen kívül hagyva, a kinevezés időbeli korlátja keretein belül állapítja meg az objektív ok fennállását, vagy megállapítja, hogy lehetetlen összehasonlítási alapot találni a határozatlan időre kinevezett közszolgálati alkalmazotti állással, figyelemmel az eltérő jogszabályi háttérre, az eltérő kinevezési rendszerre vagy a határozatlan időre kinevezett közszolgálati alkalmazottak által betöltött állások állandóságára és az időszakosan helyettesítő alkalmazottak állásának ideiglenes jellegére?

6)

Ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy visszaélésszerű az ideiglenes helyettesítés céljából foglalkoztatott közalkalmazottak egymást követő, időszakos helyettesítésre irányuló szerződések útján való alkalmazása a SERMAS (madridi egészségügyi szolgálat) szolgálatában, amelynek célja a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottak által történő szolgáltatásnyújtással kapcsolatos állandó és strukturális szükségletek fedezése, mivel a nemzeti jogrendben nincs semmiféle hatékony intézkedés, amely az ilyen visszaélést szankcionálhatná és a közösségi jog megsértéséből származó következményeket orvosolhatná, az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakasza értelmezhető-e úgy, hogy az arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy hatékony és visszatartó hatású intézkedéseket alkalmazzon, amelyek a keretmegállapodás hatékony érvényesülését biztosítják, és következésképpen a szóban forgó visszaélést szankcionálják és az említett uniós jogszabály megsértéséből származó következményeket orvosolják, mellőzve annak a nemzeti jogszabálynak az alkalmazását, amely ezt akadályozza?

Igenlő válasz esetén, amint azt az Európai Unió Bírósága a 2016. szeptember 14-i C-184/15 és C-197/15 ítélet (2) 41. pontjában megállapította:

Összeegyeztethető-e az 1999/70/EK irányelv által elérni kívánt céllal az egymást követő ideiglenes jellegű jogviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése és szankcionálása, valamint az uniós jog megsértése következményeinek orvoslása érdekében tett intézkedésként az időszakosan helyettesítő, kisegítő jellegű vagy helyettesítésre irányuló közalkalmazotti jogviszony átalakítása tartós közalkalmazotti jogviszonnyá, oly módon, hogy az érintett már a kinevezésétől fogva határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottnak tekinthető, mivel a foglalkoztatása ugyanolyan tartós jellegű, mint az összehasonlítható helyzetben lévő határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottaké?

7)

Egymást követő ideiglenes jogviszonyokkal való visszaélés esetén az időszakosan helyettesítő ideiglenes közalkalmazotti jogviszony határozatlan idejű jogviszonnyá történő átalakítása értelmezhető-e akként, hogy az csak akkor felel meg az 1999/70/EK irányelv és a keretmegállapodás céljainak, ha a visszaélést elszenvedő ideiglenes jelleggel foglalkoztatott közalkalmazott – az állandóság és az elmozdíthatatlanság elve alapján, az abban foglalt valamennyi jogosultsággal és kötelezettséggel együtt, a határozatlan időre foglalkoztatott informatikusokkal azonos elbánásban részesülve – ugyanolyan vagy azonos foglalkoztatási feltételeket élvez, mint a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazott (szociális védelem, szakmai előmenetel, rendes szabadságok biztosítása, szakképzés, fizetés nélküli szabadságok, közigazgatási jogállás, engedélyek, nyugdíjhoz való jogosultságok, a munkahelyről való elbocsátás, valamint a megüresedett állások betöltése és a szakmai előmenetel céljából meghirdetett pályázatokon való részvétel)?

8)

Az uniós jog megköveteli-e az ítéletek/jogerőssé vált közigazgatási aktusok felülvizsgálatát a leírt körülmények esetén, amikor a Kühne & Heitz NV ítéletben (3) (2004. január 13., C-453/00) előírt négy feltétel felmerül: 1) a spanyol nemzeti jogban a közigazgatási szerveknek és bíróságoknak lehetőségük van ugyan a felülvizsgálatra, azonban olyan megszorításokkal, amelyek nagyon nehézkessé vagy lehetetlenné teszik annak elérését[;] 2) az ellentmondásos határozatok valamely nemzeti bíróság által, végső fokon történő/egyfokú eljárás keretében meghozott ítélet nyomán jogerőssé váltak; 3) a szóban forgó ítélet a közösségi jog értelmezésén alapszik, amely nem áll összhangban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával, és anélkül fogadták el, hogy az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére került volna sor; [4)] az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történő tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult?

9)

A nemzeti bíróságok, mint európai bíróságok, amelyeknek kötelességük az uniós jog teljes körű érvényesülésének biztosítása a tagállamokban, követelhetik-e és kötelesek-e megkövetelni és ítélettel rászorítani a tagállamok nemzeti közigazgatási hatóságát, hogy – a saját hatáskörük keretein belül – elfogadják általában az uniós joggal, és különösen az 1999/70/EK irányelvvel, valamint a keretmegállapodással összeegyeztethetetlen szabályok mellőzése érdekében szükséges rendelkezéseket?