2.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 34/142

Előadó:

Thomas McDONOGH

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) által 2008 óta elfogadott intézkedések uniós jogba való átültetését. Sürgeti egyúttal az Európai Bizottságot, hogy játsszon határozottabb szerepet ebben, illetve más, regionális halászati gazdálkodási szervezetekben.

1.2.

Az EGSZB valamennyi érdekelt felet arra kér, hogy a lehető legnagyobb szigorúsággal szerezzen érvényt ezeknek és a többi védelmet célzó intézkedésnek. A halászok többsége szabályszerűen végzi tevékenységét, és megérdemli az egyenlő versenyfeltételeket.

1.3.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze, és ha szükséges, törölje a 7. cikk 2. bekezdését, illetve hogy az ebben a véleményben javasoltakkal összhangban módosítsa a 9. cikk 1. bekezdését, a 31., 32. és a 34–36. cikket, valamint a 38. cikk 4. bekezdését. A tengeri átrakásra vonatkozó, az 52–59. cikkben javasolt kivételt ugyancsak körültekintően át kellene gondolni és esetleg eltávolítani, ha az a cél, hogy döntően a kikötői átrakás általános kötelezettsége érvényesüljön.

2.1.

A kétoldalú megállapodások – például fenntartható halászati partnerségek vagy viszonossági megállapodások – mellett a közös halászati politika lehetőséget ad az EU-nak arra, hogy többoldalú megállapodásokat kössön a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel. Ezeknek a megállapodásoknak az a céljuk, hogy erősítsék a regionális együttműködést, biztosítva ezzel a halászati erőforrások védelmét és fenntartható kiaknázását.

2.2.

Az ICCAT felelős az Atlanti-óceánban és a szomszédos tengerekben élő tonhal és tonhalszerű fajok (összesen mintegy 30 faj) védelméért. 1997 óta ezen a területen az egyes tagállamok helyett az EU a szerződő fél.

2.3.

Az ICCAT-nak joga van kötelező érvényű ajánlásokat tenni, amelyeket, amennyiben az addigi jogszabályokban még nem szerepelnek, be kell építeni az uniós jogba.

3.1.

A javaslat 7. cikkének 2. bekezdése, amely a hajók helyettesítését csak velük azonos vagy náluk kisebb kapacitású hajókkal teszi lehetővé, az ICCAT 14-01. sz. ajánlására épül, amely azonban már nincs hatályban. A 15-01. sz. ajánlás, azaz a trópusi tonhalfélékre vonatkozó új ajánlás, jelenlegi formájában nem tartalmaz semmiféle korlátozást a helyettesítéseket illetően.

3.2.

A 9. cikk 1. bekezdése, amely a halcsoportosulást előidéző eszközökre (FAD) vonatkozó gazdálkodási tervekről szól, minden év július 1-jében szabja meg azt a határidőt, ameddig az ICCAT titkársága számára továbbítani kell az információkat, ami a 14-01. sz. ajánlásban foglalt határidőnek felel meg. A 15-01. számú ajánlásban január 31-i határidő szerepel. Mivel ez az Európai Bizottságra vonatkozik, a tagállamok számára korábbi határidőt kell megszabni, például január 15-ét.

3.3.

A 31., 32., 34., 35. és 36. cikke amely kirakodási tilalmat határoz meg a nem engedélyezett cápafajok esetében, tartalmazhatna egy hivatkozást a közös halászati politikáról szóló alaprendelet (1) 15. cikkének 4. bekezdésére, amely kivételeket rögzít az általános kirakodási kötelezettség alól.

3.4.

A 38. cikk 4. bekezdésének a 07-07. számú ICCAT-ajánláshoz hasonlóan a „where practical” („ha észszerűen megoldható”) szavakkal kellene kezdődnie. Ez nem zárja ki, hogy kötelezőbb érvényű kompromisszumról történjen megállapodás az ICCAT-on belül.

3.5.

Az 54. és 55. cikk a tengeri átrakás vonatkozásában az ICCAT kivételeit kívánja bevezetni a horogsoros hajók esetében, de az uniós flotta esetében az az általános szabály alkalmazandó, hogy minden átrakási műveletet kikötőben kell végezni.