A Törvényszék (harmadik tanács) T-550/08. sz., Tudapetrol Mineralölerzeugnisse Nils Hansen KG kontra Európai Bizottság ügyben 2014. december 12-én hozott ítélete ellen a Tudapetrol Mineralölerzeugnisse Nils Hansen KG által 2015. február 24-én benyújtott fellebbezés

(C-94/15. P. sz. ügy)

(2015/C 127/20)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Tudapetrol Mineralölerzeugnisse Nils Hansen KG (képviselők: Dr. U. Itzen és J. Ziebart LLM, Rechtsanwältinnen)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeinek fenntartása mellett azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés tárgya a Törvényszék (harmadik tanács) Tudapetrol Mineralölerzeugnisse Nils Hansen KG kontra Bizottság ügyben 2014. december 12-én hozott ítélete, amelyben a Törvényszék elutasította a COMP/39.181 – „gyertyaviasz”-ügyben 2008. október 1-jén hozott C(2008) 5476 végleges bizottsági határozatnak a felperest érintő részében történő megsemmisítése, másodlagosan pedig a felperessel szemben kiszabott bírság csökkentése iránti keresetet.

A fellebbező az alábbi jogalapokat hozza fel:

Az első jogalapban a fellebbező az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 296. cikk, valamint lényeges eljárási szabályok és a védelemhez való jog azáltal történő megsértésére hivatkozik, hogy a Törvényszék a bírság megfizetéséért való felelősségét az európai uniós kartelljog vállalkozásfogalmára vonatkozó betudási alapelvekkel ellentétesen állapította meg. Az alapvető ellentét a fellebbező szerint abban áll, hogy a Törvényszék egyrészt a fellebbezőt, másrészt pedig a külön megbírságolt és a fellebbező leányvállalataként működő H&R KG-t a bírság kiszabása szempontjából kartelljogi értelemben külön-külön vállalkozásokként kezelte. Ezzel egyidejűleg a Törvényszék – mint ahogy korábban a Bizottság is – a magatartás betudása és az állítólagos jogsértés megállapítása szempontjából e vállalkozásokat a „H&R Tudapetrol” egységes vállalkozásként kezelte. Nem lehetséges azonban, hogy ugyanazok a társaságok egyetlen vállalkozásként kövessenek el jogsértést, ezzel egyidejűleg viszont a bírság kiszabása szempontjából két vállalkozásként kezeljék azokat. Következésképpen a Törvényszék bizonyos időszakok vonatkozásában az ugyanazon állítólagos vállalkozási egység ugyanahhoz kapcsolódó magatartásai tekintetében kétszeres szankciót alkalmazott.

A második jogalapban a fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet megsérti az indokolási kötelezettséget (EUMSZ 296. cikk). E jogsértés először is abban áll, hogy az ítélet nem tartalmaz kellően egyéniesített fejtegetéseket a konkrétan a fellebbező ellen irányuló kifogásokat illetően. A közelebbről meg nem határozott „H&R Tudapetrol” közös entitás általi jogsértés tekintetében a Törvényszék által elfogadott összevissza indokolás alapján sem a bizottsági határozatból, sem pedig az ítéletből nem derül ki, hogy a mely magatartásokat tudták be a fellebbezőnek. A második jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a tényállás megállapításával szembeni egyéni kifogásait a Törvényszék nem teljes körűen bírálta el. A Törvényszék a felhozott kifogásokat csak részben vizsgálta meg, és azokról csak részben határozott. Amennyiben a Törvényszék megvizsgálta a kifogásokat, az indokolás keretében általa kifejtett megfontolások a bizonyítási alapelvek és a logika szabályainak megsértése, illetőleg a Törvényszék elé terjesztett tényállás elferdítése miatt jogellenesek.

Harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az érdemi döntésre kiható módon megsértette a védelemhez való jogát. Ez különösen abban áll, hogy a Törvényszék – mint ahogy korábban a Bizottság is – nem végezte el a felhozott kifogások kellő egyéniesítését, hanem megengedhetetlen módon, általánosságban a homályos „H&R Tudapetrol” gyűjtőnévvel érvelt. Ennek következtében a fellebbező számára nem világos, hogy vele szemben milyen bizonyítékok alapján milyen konkrét kifogásokat hoznak fel. Mindez sérti az in dubio pro reo elvét, a fellebbező számára pedig megengedhetetlen módon megnehezíti a felhozott kifogásokkal szembeni védekezést.