A Törvényszék (kibővített hatodik tanács) T-186/06. sz., Solvay SA kontra Európai Bizottság ügyben 2011. június 16-án hozott ítélete ellen a Solvay SA által 2011. szeptember 2-án benyújtott fellebbezés

(C-455/11. P. sz. ügy)

2011/C 347/16

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Solvay SA (képviselők: O. W. Brouwer advocaat és M. O'Regan solicitor)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező két jogalapot terjeszt elő. A fellebbezés tárgyát képező ítéletben a Törvényszék részben elutasította az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat (COMP/F/38.620 „hidrogén-peroxid és perborát”-ügy) részleges megsemmisítése iránt a fellebbező által benyújtott keresetet.

Első jogalapjával a fellebbező a Törvényszék azon megállapítását kifogásolja, hogy a fellebbező 1995. május és 1997. augusztus között részt vett az EK 81. cikk (1) bekezdésének és az EGT-Megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének megsértésében. A Törvényszék túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait és tévesen alkalmazta a jogot annak megállapítása során, hogy a fellebbező az árakkal kapcsolatos információkat és kereskedelmi stratégiáját más vállalkozásokkal megvitatta és kicserélte: a megtámadott határozat szövege alapján nem lehet ezekre a ténymegállapításokra jutni. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy fenntartotta a megtámadott határozatban szereplő azon ténymegállapítást, hogy — mivel közös akarat állt fenn a verseny korlátozására — a hidrogénperoxid-gyártók (beleértve a felperest) között a valamely piacfelosztási megállapodás létrehozására irányuló sikertelen kísérlet (amely nem eredményezte közöttük megállapodás megkötését) keretében folytatott megbeszélések, tárgyalások és információcserék az EK 81. cikk (1) bekezdésének és az EGT-Megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének megsértését képezik, mivel ezek vagy az 1997 augusztusában létesített árkartellel azonos egységes kartellre irányuló előkészítő egyeztetések voltak és ugyanazon egységes kartell részét képezték, vagy pedig összehangolt magatartást képeztek azon az alapon, hogy „előkészítették a terepet” e későbbi kartell számára és/vagy a vállalkozások közötti tiltott információcserének minősültek. Második jogalapjával a fellebbező a Törvényszék azon megállapítását kifogásolja, hogy a Bizottság nem lépte túl mérlegelési jogkörének korlátait annak a megtámadott határozatban való megállapításakor, hogy egy másik vállalkozás — az Arkema — 2003. április 3-án teljesítette a Bizottság 2002. évi engedékenységi közleményének 21. pontjában szereplő követelményeket. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a „jelentős hozzáadott érték” fogalmának meghatározásakor és alkalmazásakor, továbbá elferdítette és nyilvánvalóan tévesen értékelte a bizonyítékokat annak megállapítása során, hogy az Arkema által 2003. április 3-án — bármiféle kísérő magyarázat nélkül — faxon megküldött dokumentumok a 2002. évi engedékenységi közlemény 21. pontja szerinti jelentős hozzáadott értéket képviseltek. A Törvényszék továbbá nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot, nyilvánvaló eljárási hibákat vétett, és elferdítette a bizonyítékokat, amikor megállapította, hogy a Bizottság jogosult volt arra, hogy a megtámadott határozatban az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2006. május 31-én hozott C(2006) 2098 bizottsági határozatban (COMP/F/38.645. sz. — „metakrilátok”-ügy) szereplőtől eltérő következtetésre jusson, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy az Arkema ugyanezen, 2003. április 3-i faxa (amely a Bizottság által jó néhány feltételezett kartellel — köztük a hidrogén-peroxidra és a metakrilátokra vonatkozó kartellel — kapcsolatos vizsgálataira vonatkozott) mindaddig nem felel meg a 2002. évi engedékenységi közlemény 21. pontjában szereplő követelményeknek, amíg az Arkema nem szolgál magyarázatokkal.