17.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/43

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról

(COM(2010) 183 végleges)

2011/C 51/09

Előadó: Claudio CAPPELLINI

Társelőadó: Jörg LENNARDT

2010. április 27-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról

COM(2010) 183 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2010. szeptember 8-án elfogadta véleményét.

Az EGSZB tisztújítására való tekintettel a Közgyűlés úgy határozott, hogy erről a véleményről az októberi plenáris ülésen szavaz, és az eljárási szabályzat 20. cikke értelmében főelőadót jelölt ki Joost VAN IERSEL személyében.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. október 21-én tartott 466. plenáris ülésén 71 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások és javaslatok

Az Európai Bizottság zöld könyvében (COM(2010) 183 végleges, 2010. április 27.) felvetett kérdésekre válaszul, valamint a Platform a kulturális és kreatív iparágak potenciáljáról által már megfogalmazott javaslatok, illetve az e platform keretén belül kezdeményezett – és az ad hoc meghallgatások során is folytatott – párbeszéd alapján az EGSZB konkrét ajánlásokat és javaslatokat tesz az európai kulturális és kreatív iparágak (KKI-k) támogatására.

1.1   Ajánlások

Az EGSZB:

a)

Felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket az ágazat jobb meghatározása, valamint megfelelőbb statisztikai megjelenítése érdekében, különös tekintettel a művészi tevékenységet végzők társadalmi és gazdasági helyzetére. Nem létezik ugyanis a „kulturális és kreatív iparágak” fogalom egyértelmű és általánosan elfogadott meghatározása, amely alapvető követelmény lenne ahhoz, hogy: i. ösztönözzék a KKI-k sajátosságainak elismerését; ii. elemezzék a hosszú távú növekedésre, a nemzetközi versenyképességre, a regionális fejlődésre és a területi kohézióra gyakorolt hatásokat; iii. ösztönözzék olyan politikák elfogadását, amelyek az EUMSz. 167. cikke (korábban az EKSz. 151. cikke) (4) bekezdésének tényleges végrehajtása révén figyelembe veszik az ágazat kulturális jellegzetességeit.

b)

Javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tegyen nagyobb erőfeszítést „a kreativitás európai térsége” létrehozására, mégpedig egy európai szabályozási keret kialakításával, amely az egyenlő piacrajutási esélyekre, a szabad versenyre, a piaci erőfölénnyel való visszaélés elleni küzdelemre, a kkv-k és a kézművesség támogatására és fejlesztésére, a kulturális sokféleség támogatására, valamint a szellemi tulajdonjog védelmére és az ezzel kapcsolatos visszaélések elleni küzdelemre épül, különös figyelmet szentelve az ágazat digitális technológiákkal összefüggő lehetőségeinek.

c)

Szükségesnek tartja a kedvezőbb adóztatást, emellett az ágazat tervezési tevékenységeinek finanszírozását, valamint a polgárok közreműködésével megvalósuló köz- és magánszféra közötti partnerségeket (Participatory Public-Private Partnerships/PPPP) támogató új modellek és eszközök kidolgozását. Arról van szó tehát, hogy a hagyományos PPP-modellt a polgárok közvetlen részvételével kell kiegészíteni. (1)

d)

Hangsúlyozza a KKI-k hozzájárulását az „európai kohézió” stratégiai célkitűzéseihez, és javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok (települések, régiók stb.), együttműködésben más területi intézményekkel (egyetemek, bankok, szövetségek, közösségi/magán tartalomszolgáltatók stb.) támogassák a KKI-k fejlesztését, valamint integrációjukat a vidékfejlesztésbe.

e)

Hangsúlyozza a megfelelő intézkedések szükségességét az ágazat vállalatai, különösképpen pedig a kkv-k és a művészi tevékenységet végzők sebezhetőségének ellensúlyozására, egyúttal pedig az ágazati beruházások „kritikus tömegének” elérésére vonatkozó követelményt is, kiaknázva az ún. „agglomerációs gazdaságokat”, annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzák az európai kultúrának hátrányos módon ellentmondó magatartási modelleket terjesztő, vagy a valódi kulturális gyarmatosítást kiváltó kulturális termékek behatolását az európai piacra.

f)

Előtérbe helyezi az IKT szerepét (pl. A jövő internetére vonatkozó uniós kezdeményezések) az új lehetőségek megteremtésében (szélessáv vagy a kreativitást támogató szolgáltatások, különösképpen a hátrányos vagy alacsony jövedelemmel rendelkező területeken), mind a kreatív termékek és szolgáltatások létrehozása, mind terjesztésük és a végső felhasználó általi alkalmazásuk vonatkozásában.

g)	Hangsúlyozza, hogy támogatni kell a kreatív iparágak ismertebbé tételét az alapoktatásban és a szakképzésben, ahogy arról közösségi szinten a művészi kézművesség nemzetközi kartája már említést tett.

h)

Szükségesnek tartja a kreatív vállalatok és az ágazatban aktív személyek kölcsönökhöz való hozzáférését elősegítő legalkalmasabb eszközök tanulmányozását, ösztönözve egyrészt a vállalatok nagyobb érdeklődését a tervek/művek gazdasági és pénzügyi fenntarthatósága iránt, másrészt a hitelintézetek képességeinek fejlesztését a kulturális és kreatív projektek gazdasági és pénzügyi potenciáljának értékelésére.

i)	Emlékeztet végül arra, hogy az uniós intézményeknek alaposabban kell elemezniük a kreativitási klaszterek fejlődésének szociális hatásait, valamint az ágazatban dolgozók munkakörülményeinek javítását.

1.2   Javaslatok

Ennek fényében az EGSZB egy sor operatív intézkedést javasol az európai intézményeknek és az Európai Bizottságnak (a teljes intézménynek, és nem csupán a szakmailag érintett osztályoknak) a KKI-k támogatására:

a)

a „strukturált párbeszéd” elindítása valamennyi érintett féllel, valamint egy sor, az érdekelt közösségi intézményekkel együtt indított, a figyelemfelkeltést és a vitát szolgáló kezdeményezés a KKI-k szerepéről az európai területen, különös tekintettel a hátrányos és a kohéziós politika által érintett területekre. Az EGSZB kész ennek a strukturált párbeszédnek a támogatására és a többi közösségi intézménnyel való együttműködésre, rendelkezésre bocsátva saját technikai képességeit és kapcsolati hálózatát.

b)

Az Unió egyes területein útnak indított kísérleti projektekből kiindulva informális jellegű találkozási és kísérleti helyek létrehozása (a „tudományos üzletek”, a jövőközpontok, a multimédia-parkok stb. mintájára), amelyek a polgárokból, felhasználókból és szövetségekből álló célcsoportok, valamint a szervezett civil társadalom közvetlen részvételét ösztönözni tudnák. A cél a részvétel támogatása a teljes EU-n belül a kreatív iparágak lehetőségeinek fejlesztésében, és nem csak a nagyvárosokban, amelyeket gyakran a kreatív fejlődési folyamat egyedüli motorjának tartanak. E kereten belül a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a kkv-k és a kézművesipar szervezetei alapvető szerepet játszhatnak a KKI-k regionális fejlesztésbe való integrálásának támogatásában (az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban szereplő „Gondolkozz előbb kicsiben” elvnek megfelelően).

c)

A kreativitás „belső piacának” támogatása, elősegítve: i. a szabad mozgást, ii. a letelepedési jog valós gyakorlását, iii. a szakképzések, képesítések és kompetenciaigazolások kölcsönös elismerését, iv. valódi szabályozás kidolgozását az ágazat ösztönzésére (harmonizált adóügy a kreatív tevékenységet végzők és a kreatív örökség védelmére, megállapodások a kettős adózás elkerülésére stb.), v. a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a köz- és magánpartnerségen túlmutató nemzetközi társprodukciók és partnerségek kiépítése (pl. a felhasználók és a tartalomszolgáltatók közötti különböző megállapodások), az új részvételi modellek (PPPP) révén is, regionális és helyi szinten.

d)

Az egyetemi szintű intézmények kkv-kkal, kézműves-műhelyekkel és ezek képviseleti szerveivel folytatott párbeszédének elmélyítése; az egyetemi hallgatók informatikai és technológia képességeinek javítása; új ágazati vállalatok alapítására vonatkozó kezdeményezések elindítása, az ún. „peer-coaching” formáin keresztül is.

e)

A kreativitás finanszírozásának fenntartása egyrészt a kreatív és kulturális projektek, szolgáltatások és művek üzleti terveire vonatkozó, európai szintű iránymutatás kidolgozásán keresztül, valamint az ágazatbeli beruházások technikai-gazdasági értékelésére szolgáló egyedi teljesítménymutatókkal, másrészt egyszerűsített hitelekkel, a kkv-knak szóló vegyes köz- és magán garancialapokkal és megújuló alapokkal, valamint az érintett részterületek érdekelt felei között létrejövő új szövetségi és partnerségi formákkal (IKT, kiadók, film- és zeneipar stb.)

2.   Melyek a kulturális és kreatív iparágak (KKI)?

2.1   Az európai kulturális és kreatív iparágak (KKI-k) az Európa 2020 stratégia által is elismert módon központi szerepet játszanak a növekedés, a versenyképesség, valamint az európai közösség és polgárai szempontjából. Lényegükből fakadóan az innováció garanciái, munkahelyeket teremtenek, és a különböző ipari tevékenységek kereszteződési pontjában állnak. Olyan komparatív előnyöket indukálnak, amelyekre más területeken nincs példa, emellett a helyi fejlődés tényezői és az ipari változás hajtóerői.

2.2   Az EGSZB hangsúlyozza az KKI-knak az „európai társadalmon” belül játszott szerepét is a pluralizmus és a kulturális sokféleség támogatásának érdekében, valamint az „európai azonosságtudat” előremozdításának eszközeként is. Hozzájárulnak egyebek mellett az életminőség javításához, a toleranciához és az emberi méltósággal ellentétes magatartások megelőzéséhez, a beilleszkedéshez és a fogadókészséghez.

2.3   Jelen vélemény ambiciózus célkitűzése a kulturális és kreatív iparágak teljes potenciáljának feltárása, amely iparágak – mint azt már az Európai Tanács is hangsúlyozta – az új Európa 2020 stratégia sarokkövei, valamint az európai ipari szerkezetváltás kulcsfontosságú elemei. Mindez elsősorban a vizsgálat tárgyát képező jelenségek megfelelő ismeretét feltételezi, miközben különbséget kell tenni a tervezés, a termelési és fogyasztási folyamatok elemzése és a kormányzás között.

2.4   Ha általánosságban véve a KKI-król esik is szó, különbséget kell tenni a „kultúra” és a „kreativitás” között. Miközben „kultúra” alatt általában a művészi és tudományos fejlődés ismereteinek, gyakorlatainak és szintjeinek egy meghatározott korszakban és egy társadalmi csoporton belüli összességét értik, (2) a „kreativitás” elsősorban az innovatív módon való gondolkodást, vagyis olyan új elgondolások kidolgozásának a képességét jelenti, amelyek a valóság elemeit (folyamatok, tárgyak, ismeretek stb.) eddig nem létező módon kombinálják. Nem szabadna összetéveszteni az „innováció” fogalmával, amely általánosabb módon olyan eljárásokra és termékekre utal, amelyek keletkezése az ismereteken, technikákon és eszközökön alapul. (3)

Ez a megkülönböztetés alapvető, mivel egyrészt lehetővé teszi a mindennapi nyelvben gyakran összetévesztett fogalmak szétválasztását, másrészt nyilvánvalóvá teszi a kultúra, a kreativitás és az innováció szoros összefonódását (lásd az EU Tanácsának 2010. április 29-i következtetéseit is a kultúrának a helyi és regionális fejlődéshez való hozzájárulásáról).

2.5   A kultúra és a kreativitás sokdimenziós természete nehézzé teszi az egységes megközelítési mód kiválasztását: az egyik véglet szerint a kreativitás kizárólag a kulturális tevékenységek körébe tartozik, a másik véglet szerint természetéből fakadóan valamennyi iparág kreatív. Ezért az ún. „kreatív iparágak” meghatározásakor elkerülhetetlen az önkényesség kockázatának bizonyos foka, amely kihathat az Európa 2020 stratégiát alátámasztó politikák hatékonyságára.

2.6   Az ágazat behatárolásának nehézsége az „észlelés” problémájához is kötődik, akár a „belső észlelésről” (ágazati szereplők, akik nem tartják magukat ugyanazon sajátos „ipar” részének), akár a „külső észlelésről” (társadalmak, amelyek nem ismerik el a kulturális és kreatív iparágakban aktív személyek ágazatspecifikus sajátosságát) esik szó.

3.   A KKI-k globális kerete Európában

3.1   Az Európai Bizottság meghatározása alapján a KKI-k összességében kb. 2,6 %-kal járulnak hozzá az EU–27 GDP-jéhez, és nagyjából 5 millió embernek biztosítanak munkát (forrás: zöld könyv, COM(2010) 183 végleges). Más források szerint még jelentősebb a súlyuk. A statisztikák sokfélesége természetesen azt is mutatja, milyen sokféleképpen értékelik a kulturális és kreatív iparágakba tartozó ágazati csoportokat (lásd a 1.1.a) pontban szereplő ajánlásokat).

3.2   A „kreativitáshoz” kötődő fő iparágakban az EU–27 kereskedelmi mérlege 3 000 millió eurós többletet mutatott (2007-es adatok). A 2008-as UNCTAD-jelentés (Creative economy report) szerint a kreatív iparágak továbbra is a világkereskedelem egyik fő ágazatát jelentik a növekedés viszonylatában. A 2000–2005-ös időszakban a kreativitáshoz kötődő áruk és szolgáltatások kereskedelme megközelítőleg 9 %-os növekedést mutatott globális szinten, megerősítve a kedvező hosszú távú növekedési előrejelzéseket.

3.3   Az ágazat jellemző foglalkozásai a művészek, a gondolkodók, a producerek, a kiadók és az előadók, de továbbra is alapvető szerepet játszanak a technikai jellegű, vagy a kézművességhez hasonló vállalkozói jellegű hagyományos foglalkozások. Rá kell azonban mutatni arra, hogy hiányzik az ágazat megfelelő szabályozása és az ágazatban aktív szereplők célzott szakmai elismerése, valamint a specifikus szociális védelem (pl. a nagyon rövid időtartamú szerződések esetén a társadalombiztosítás vonatkozásában, vagy a nemzetközi mobilitás ösztönzése terén).

3.4   A KKI-k ennek ellenére jelentős potenciált jelentenek az európai növekedés és foglalkoztatás tekintetében. A kreativitást általában véve a fenntartható, intelligens és inkluzív fejlődés hajtóerejének tartják, ahogy a kultúra is alapvető szerepet játszik az információs és tudásalapú társadalom kialakításában. Egyébként nemcsak a versenyképesebb és strukturáltabb ajánlat eszközei, hanem a tartalom iránti keresletet is ösztönzik, ránevelnek a kulturális sokféleségre, egyúttal pedig a kirekesztés és a diszkrimináció elleni küzdelem eszközei is.

3.5   A kreativitás emellett a nemzetközi versenyképesség tekintetében is kulcsszerepet játszik, mivel „immateriális értéket” ad a „termékeknek”, a „tapasztalat” sajátos formájává alakítva őket. Jelenleg egyre több olyan gazdasági szereplő, aki szigorúan véve nem tartozik a kreatív ágazatba, egyre jelentősebb forrásokat fordít a termékei előállítását szolgáló kreatív tevékenységekre. A kreatív ágazat amellett, hogy a vállalatok nemzetközi versenyképessége tekintetében is fontos szerepet játszik, így a gazdaság teljességét is kedvezően befolyásolja. (4)

3.6   Másik nem lebecsülendő elem az ennek az ágazatnak az adott terület „életminőségéhez” való hozzájárulása: hatást gyakorol a képzési rendszerre, a fiatalok magatartási formáira, a kultúra iránti érdeklődés növekedésére, ahol a KKI-k tevékenységei a kultúra terjesztésének eszközei, hozzájárulva a városok és az érintett régiók dinamizmusához.

3.7   Hangsúlyozni kell végül a lehetőségeket, amelyek az ágazat új technológiáinak alkalmazása révén keletkeznek; elég, ha csak a szociális média jelenségére gondolunk, amelynek keretében a felhasználók szövegeket, képeket, videókat és hangfelvételeket osztanak meg egymással. Az ágazat érdeme, hogy egyidejűleg érdekes gondolatok, termékeny párbeszédek és eredményes viták (pl. Wikinomics) bontakozhatnak ki, még ha ezek kezelése nehézségekkel is jár, pl. a megosztott tartalmakra vonatkozó szellemi tulajdonjoggal összefüggésben. Az új technológiák végezetül hozzájárulhatnak a digitális „kalózkodás” leküzdéséhez.

3.8   Az ágazat azonban továbbra is sérülékeny marad. Egyrészt a kkv-k uralják, másrészt oligopolisztikus rendszerek alakulnak ki, amelyek lehetetlenné teszik a versenyt (ún. „bestseller” hatás), elég a globális szinten működő multimédia társaságokra vagy reklámügynökségekre gondolni.

3.9   Alapvető marad a kkv-k szerepe. Ezek a vállalkozások viselik ugyanis a nem technológiai jellegű innovációval, az új tehetségekbe és az új esztétikai formákba való beruházással, valamint a fogyasztóknak nyújtott széles körű ajánlatra irányuló kísérlettel összefüggő „kockázatot”. Felmerül ugyanakkor a beruházások „kritikus tömegének” problémája, amelyeknek elegendőnek kell lenniük ahhoz, hogy ellenálljanak az európai piac olyan kulturális termékekkel való elárasztásának, amelyek az európai kultúrától idegen értékeket és magatartási formákat terjesztenek. Ebben az értelemben hasznos lenne a „helyi kkv-rendszerek” ösztönzését, valamint a „regionális klaszterek” és az „agglomerációs gazdaságok” fejlődését szolgáló konkrét támogatási intézkedések elfogadása.

3.10   A KKI-kra vonatkozó európai politikák továbbra is nagyon sokfélék. Néhány tagállamban jelentősek az ágazatba irányuló közberuházások, más tagállamokban a beruházások elsősorban magánjellegűek. (5) E politikák hatékonyságának az értékelésén túlmenően tagadhatatlan, hogy a jogszabályok és a piacok töredezettsége ténylegesen a versenyképesség európai piacon belüli torzulásához vezet. A zöld könyv utal arra, hogy az ágazaton belüli európai verseny ösztönzése érdekében fokozni kell az erőfeszítéseket, előnyben részesítve így a kulturális sokféleséget. Az európai ágazati politikák támogatása érdekében egyébként alapvető marad a teljesítményértékelés megfelelő ösztönzése.

3.11   Uniós szinten mind az Európai Bizottság (2007. május 10-i közlemény az európai kulturális programról a globalizálódó világban), mind a Tanács (2008. június 10-én elfogadott kulturális munkaterv a 2008–2010. évre), csakúgy mint a Parlament (lásd az Európai Parlament 2008. április 10-i állásfoglalását a kulturális iparágakról Európában ) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a KKI-kban, különösen pedig a kkv-kben rejlő lehetőségeket minél jobban kihasználja. A tervezett tevékenységek közül meg kell említeni a Kreatív iparágak Európai Szövetségét (European Creative Industries Alliance), melynek elindítására 2011-ben a versenyképességi és innovációs programon (6) belül megvalósuló vállalkozási és innovációs program (EIP) keretében kerül sor. Egyéb kezdeményezések a KKI-kkal foglalkozó és a tagországok szakértőinek is helyet adó munkacsoport létrehozását érintik, valamint – a KKI-król szóló zöld könyv összeállításán kívül – olyan tanulmányok elkészítését, melyek a kultúrának a kreativitáshoz való hozzájárulását taglalják, illetve elemzik a kulturális és kreatív iparágak vállalkozási dimenzióját és a kultúrának a helyi és regionális gazdasági fejlődéshez való hozzájárulását.

4.   A megvitatott témák és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció során felmerült prioritások

4.1   A 2010. április 27-én kiadott zöld könyvével az Európai Bizottság megnyitotta a KKI-k növekedési potenciáljáról szóló vitát, miközben aláhúzta a kulturális sokféleségnek, a globalizációnak és a digitalizálásnak a „folyamat” hajtóereiként betöltött szerepét, valamint annak szükségességét, hogy az ágazati iparágaknak – a kísérletezéshez és beruházáshoz való lehetőséget a hitelhez való hozzájutás révén biztosítandó – álljanak rendelkezésre megfelelő eszközök, és a területi szakpolitikák megfelelő átirányításán keresztül kapjanak segítséget fejlődésükhöz.

4.2   Az Európai Bizottság fellépése három átfogó politikai nyomvonal mentén valósul meg: ezek az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezése közé tartozó európai digitális menetrend, melynek keretében az Európai Bizottság a tartalmak és az online szolgáltatások egységes piacát kívánja megteremteni, az Innovatív Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezéssel összefüggésben az innováció és a struktúraváltás területén a KKI-kre háruló katalizátorszerep megerősítését célzó sajátos intézkedések, és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos stratégia, mely a tulajdon védelme és az új üzleti modellek terjesztése közötti szükséges egyensúlyt hivatott elősegíteni.

4.3   A zöld könyv ugyanakkor nyitott kérdéseket is feltesz annak érdekében, hogy a (szélesen értelmezett) kreatív iparágakban érdekelt valamennyi európai félre kiterjedő vitát tovább ösztönözze. Jelen véleményében foglalt javaslataival és konkrét operatív ajánlásaival az EGSZB saját maga is hozzá kíván járulni az Európai Bizottság által indított vitához. Ebben a kérdésben az EGSZB számára a legfőbb hivatkozási alapot a kulturális és kreatív iparágakban rejlő lehetőségekkel foglalkozó platform ajánlásai képezik. Ugyanakkor további gondolatok merültek fel az érdekelt felekkel való konzultáció és az EGSZB-nél folytatott ad hoc meghallgatások során is.

4.4   A kreativitás fizikai terei, a klaszterek és ezek területfejlesztésben betöltött szerepe

4.4.1   A zöld könyvben felszínre került első vitatéma a kísérletezés, az innováció és vállalkozás terepeiről szól a kulturális és kreatív ágazatban, valamint az új információs technológiák által betöltött szerepről. A gyakorlatban arról van szó, hogy az interdiszciplináris együttműködést szolgáló olyan találkozóhelyek létrehozásának lehetőségét kell megteremteni, amelyek a kreatív iparág leginnovatívabb megoldásainak kikísérletezését teszik lehetővé a kommunikáció új nyelveinek és kifejezésformáinak a polgárokkal/felhasználókkal együtt történő felkutatása céljából: ilyen például a digitális művészeti tartalmak több érzékszervre kiterjedő élvezete (a kreatív iparág termékeinek és szolgáltatásainak jövő- és/vagy üzletközpontjai, a virtuális valóság és a multimédia parkok).

4.4.2   A „változás feszültségét” magukban hordozó fenti fizikai terek ösztönzőleg hathatnak a kreatív fejlődés nagyvárosi központjaihoz képest peremhelyzetű némely területre is (az európai kreativitás fő klasztereinek általában a legnagyobb városi agglomerációkat tartják, amilyen például az Île-de-France régió, belső London, Milánó tartomány, Amsterdam, Madrid stb. (7) – lásd az Európai Klaszter Megfigyelőközpont jelentését: Priority Sector Report: Creative and Cultural Industries).

4.4.3   A „kreatív” természetű ipari klaszterek kialakulásához számos ok vezet: ilyen a városok és régiók gazdasági fejlődése, a tudásalapú gazdaság fejlődése, a kreatív turizmus, a termelési láncok hatékonysága, az innovációs szempontból megfigyelhető spillover-hatás stb. Ezen meglévő tudásokra alapozva kellene sajátos projekteket elindítani a fenti klaszterek kiszélesítése érdekében, valamint az Unió egész területén való elterjedésükért, hogy európai szintű hálózatok jöjjenek létre.

4.4.4   Ez összefügg a – hálózatokkal és klaszterekkel együtt vett – kreatív iparág központi szerepével a regionális fejlesztésben. Az Európai Klaszter Megfigyelőközpont Priority Sector Report: Creative and Cultural Industries című jelentése tapasztalati úton mutatja ki a kreatív iparág elhelyezkedése és a területfejlesztés közötti közvetlen kapcsolatot. A fő nehézség az KKI-knek a regionális stratégiai fejlesztésbe való beépülését leginkább elősegítő együttműködési formák kiválasztása.

4.4.5   A kulturális és kreatív klaszterek – főleg a kezdeti szakaszban – jellemzően függenek a közszféra beavatkozásaitól, valamint az integrációt elősegítő és a területi szereplők összességét – a közigazgatást, a vállalkozói szférát, a szak- és egyetemi képzést, a kulturális szereplőket, a szellemi foglalkozásúakat és a civil társadalmat– bevonni képes pozitív intézkedésekre van szükségük. Nem szabad ugyanis alábecsülni a klaszterek területi-közösségi beágyazottságát. A klaszterek az adott hely „közös tudásában” gyökereznek és szorosan összefonódnak egy kedvező és máshol nem reprodukálható környezettel, mely az innovációt és a változást segíti elő (lásd Bilbao, Valencia, Amsterdam, a Ruhr-vidék stb. klasztereiről készült esettanulmányokat).

4.4.6   Így a helyi önkormányzatok (települések, régiók stb.) egyéb területi intézményekkel (egyetemek, bankok, egyesületek, közületi és/vagy magán-tartalomszolgáltatók stb.) együttműködésben alapvető szerepet játszanak a KKI-knak a regionális fejlesztésbe való integrációja érdekében, miközben az ágazati stratégiai célkitűzések megvalósítására törekednek. Az EU kohéziós politikája például elismeri a KKI-k sokrétű hozzájárulását az uniós stratégiai célkitűzésekhez (konvergencia, versenyképesség, foglalkoztatás, területi együttműködés, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeinek befogadása), még ha nehéz is pontosan meghatározni ennek sajátos hatásmechanizmusát.

4.4.7   A kultúrát és a kreativitást a nagyvárosi központoktól távol felhalmozó és ütköztető – gyakran hátrányos helyzetű és/vagy határ menti területeken található – helyek konkrét példái között az EGSZB Valencia már jól bevált tapasztalatán túl rámutat Puglia régió friss tapasztalatára a „városi laboratóriumokkal” kapcsolatban: ennek során elhagyott ingatlanokat, azaz használaton kívüli iskolaépületeket, volt kolostorokat, vágóhidakat, piacokat és laktanyákat régiószerte átépítenek és olyan eszközökkel, berendezésekkel és felszerelésekkel látnak el, hogy a régió támogatásával a fiatalok számára a kultúra és a kreativitás valóságos tárházaivá váljanak.

4.5   A kreativitás „európai tere”: szabályozási keret

4.5.1   A peremhelyzet leküzdésének másik kulcsfontosságú vonatkozása a művészeknek és a kreatív iparág művelőinek a mobilitása. A bevált gyakorlatok cseréje ugyanis továbbra is szükséges ahhoz, hogy új perspektívák nyíljanak, az európai polgárok pedig egymás kultúrájának megismerésére és jobb megértésére kapjanak ösztönzést.

4.5.2   Számos akadálya van még ugyanakkor a mobilitásnak, leginkább a vízumkényszer, az adózási rendszerek és egyéb adminisztratív megkötések miatt, melyek az egyes európai országok – és gyakran az egyes regionális adminisztrációk – ágazati szabályozásai közötti különbségekben gyökereznek.

4.5.3   A mobilitás elősegítését célzó operatív javaslatok a következők: az európai koprodukciók és/vagy tapasztalat- és tudáscserék előmozdítása ágazaton belül és ágazatok között egyaránt, mind a megvalósítási, mind pedig a tervezési szakaszban; források biztosítása a kis és nem-európai nyelvekre történő fordítás érdekében; célzott intézkedések előmozdítása a hivatalosan igazolható tevékenységek, szakmai végzettségek és szaktudások kölcsönös elismerése érdekében; a kettős adóztatás elkerülését célzó megállapodások aláírása. A szellemi foglalkozások hozzájárulnak a „kreatív kulturális gazdaság” létrehozásához; közreműködhetnek egy olyan hálózati kísérleti projektben, mely az Európai Unión kívülről is képes kreatív hozzájárulásokat vonzani.

4.5.4   Ezen a téren az IKT új lehetőségeket nyit meg mind a kreatív termékek előállítása terén, mind azok terjesztése és a végfelhasználók általi használata során. 2010 májusában az Európai Bizottság egy ambiciózus európai digitális menetrendet mutatott be (az Európa 2020 stratégia hét kiemelt intézkedése közül az egyiket). Ennek hét célkitűzése között szerepel egy új egységes piac létrehozása a digitális korszak nyújtotta előnyök kihasználása érdekében, a gyors és a szupergyors internetkapcsolathoz való hozzáférés lehetősége az európai polgárok számára, valamint az a szándék, hogy minden európai polgár számára tegyék lehetővé a számítógépes ismeretek megszerzését és az online szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

4.5.5   Az ágazatban rejlő digitális lehetőségek kiaknázása előtt álló legfőbb akadályt viszont a digitális formátumú kulturális és kreatív tartalmakra vonatkozó szellemi tulajdonjogokat védő szabályozási keret hiánya képezi (a jelenlegi szabályozás gyakran csupán a nagy szolgáltatók igényeit veszi figyelembe), csakúgy mint a tartalmakhoz való hozzáférési jog hiányosságai a felhasználók/polgárok összessége és a kkv-k számára, különösen a hátrányos helyzetű területeken (ahol a felhasználókra gyakran kényszerítenek korlátozó és zaklató hozzáférési szabályokat).

4.5.6   A szellemi tulajdonjog kérdését a kalózkodás és a hamisítás problémakörével együtt kell kezelni: becslések szerint ez utóbbi miatt csak 2008-ban 10 milliárd euró bevételtől esett el a kreatív iparág (mozi, tévésorozatok, zene és szoftver) és 185 000-rel kevesebb embernek tudott munkát adni (lásd a TERA A digitális gazdaság építése: a foglalkoztatási szintek megtartásának jelentősége az EU kreatív iparágaiban című tanulmányát). A kalózkodás a kis és nagyvállalatokat egyaránt sújtó bűncselekmény, mely európai szintű hatásos és egyeztetett intézkedéseket tesz szükségessé a fogyasztók védelmében, hogy megálljt parancsoljunk az illegális termékelőállítás további terjedésének.

4.5.7   Ebben az összefüggésben fel kell mérni az open source és a wikinomics paradigmája által nyújtott lehetőségeket annak fényében, hogy ezek képesek megfelelően honorálni a kis vállalkozások munkáját is, melyet töredezett termelési folyamatok, erős egyéniségek által fémjelzett kreatív hozzájárulások, változó termelési ciklusok és korlátozott gazdasági források jellemeznek.

4.5.8   A CReATE project report on ICT and CI  (8) négy fő trendre mutat rá, melyeken keresztül az IKT a KKI-k gazdasági fejlődésének motorja lehet: digitális terjesztés a hálózati tartalmak könnyebb megosztása érdekében, a vizuális tapasztalatok fejlesztése, a „határsorompó-effektus” csökkentése és új vállalkozási formák fenntartható fejlesztése, különösen az EU hátrányos helyzetű területein, képesség a munkaszervezés hozzáigazítására területileg szétszórt és csak az információs technológia és a tartalomszolgáltatók segítségével – PPPP-szerződések keretében – egymással összekapcsolt forrásokhoz.

4.5.9   Az Európai Bizottság által felvetett második kérdés a művészeti és designiskolák és a vállalkozások – különösen a kézműipari vállalkozások– közötti partnerség elősegítésére vonatkozik, valamint a digitális ismeretek fejlesztésére, főként ott, ahol ezek hiányoznak vagy törékenyek. Már a 2009-es évre szóló Európai Kreativitási Kiáltvány rámutatott az „oktatás újra feltalálásának” szükségességére a tudásalapú társadalomra való felkészítés érdekében. Ugyanakkor létezik egy sajátos probléma az oktatás és a vállalkozói szféra hiányzó integrációjával kapcsolatban, különös tekintettel a kreatív képességek, az ún. skillek fejlesztésére és általában véve a humán erőforrásoknak az ágazatban tapasztalt rendkívül gyors fejlődéshez való alkalmazkodási képességére.

4.5.10   Ezen a téren a következő operatív javaslatok fogalmazódtak meg:

a)	a kreatív ágazat hangsúlyosabb megismertetése a közoktatás során, fokozott „kreatív vállalkozási készség” előmozdítása a közoktatás és a művészeti és designiskolák közötti együttműködés lehetőségeinek javítása által is (például szakmai gyakorlatok és szemináriumok keretében),

b)	versenyek szervezése és díjak odaítélése a fiatal tehetségek és a szaktudást előmozdító intézmények számára,

c)	a művészeti és kulturális nevelés elősegítése az alap- és középfokú oktatásban, és általánosabban a kreatív iparág munkája és termékei iránti érdeklődés felkeltése,

d)	az ágazatban frissen végzett diplomások támogatása az érintettek számára közvetlenül biztosított vagy az őket foglalkoztató vállalatok számára fenntartott gazdasági ösztönzők által,

e)	a „foglalkoztathatóság” támogatása továbbképzés és a szakvégzettségi bizonyítványok európai elismerése révén,

f)	az informatikai és technológiai ismeretek fejlesztése a művészeti és formatervezői iskolák hallgatói körében,

g)	partnerségek elindítása az EU-ban a kkv-k és a kézműipar szövetségeivel, hogy hatékonyan hozzájáruljanak az ismeretek, a vállalkozási formák és a kreatív fejlődés alapját képező nem anyagi értékek továbbadási folyamatához.

4.6   A kreativitás finanszírozása

4.6.1   Az Európai Bizottság által felvetett harmadik kérdés a kreativitás finanszírozására vonatkozik, azaz a magánberuházások és a PPPP-k ösztönzésének módjára, valamint a KKI-k hitelhez való hozzájutásának javítására. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozandó, hogy egyrészt a projektek/beruházások gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságára való nagyobb odafigyelés a vállalatok részéről tagadhatatlanul növelné a hitelhez való hozzájutást, másrészt pedig a hitelintézetek csekély hozzáértéssel rendelkeznek az „újszerű ötletek” gazdasági és pénzügyi utóhatásainak megítéléséhez.

4.6.2   Ezen a téren a következő javaslatok fogalmazódtak meg:

a)

a kreatív és kulturális projektek/szolgáltatások/beruházások üzleti tervét szabályozó irányvonalakat meg kell osztani, csakúgy mint a folyamatok minőségére és a gazdasági-pénzügyi teljesítményre vonatkozó sajátos mutatókat, melyek az ágazati beruházások műszaki-gazdasági értékelését könnyítik meg, és ezáltal a kkv-k felesleges gazdasági és adminisztratív tehertől szabadulnak meg;

b)	az értékelő szakemberek megfelelő képzéséről kell gondoskodni, valamint a KKI-k támogatását célzó, átfogó megközelítésű szakpolitikákat és programokat kell kifejleszteni;

c)

kevés forrásból a tervezési és a vállalatindítási start-up szakaszban vagy a projektek előzetes megvalósíthatósági és fenntarthatósági ellenőrzése (például a megvalósíthatósági igazolás) érdekében kedvezményes finanszírozást kell biztosítani, lehetővé téve további források bevonását a termelési szakaszok során, valamint az eredményeknek az érdekelt vállalatok szélesebb körében való terjesztése érdekében;

d)	a KKI-k és különösen az – egyenként vagy csoportosan jelentkező – kkv-k számára nem hátrányos adórendszer bevezetése adóhitel és/vagy adómentesség formájában (például csökkentett ÁFA az ágazat „off line” és „on line” termékeire az USA-ban folytatott gyakorlat mintájára);

e)	könnyített hitelezési formák kifejlesztése a kkv-k számára fenntartott vegyes állami és magán-garanciahitelek (a kkv-nak hitelező konzorciumok európai hálózata) és forgóhitelek révén;

f)	új társulási és partnerségi formák kifejlesztése az érintett ágazatokban (pl. IKT, zene, könyvkiadók stb.) érdekelt felek számára.

4.6.3   Ehhez kapcsolódó kérdés az ágazati beruházásoknak nyújtandó európai támogatás. Az ágazat számára iránymutatást és támogatást nyújtó európai szakpolitikáknak a nemzeti és regionális szabályozások, valamint az ágazat előmozdítását célzó politikák harmonizálását is elő kellene segíteniük a közületi támogatások, illetve a könnyített és magánhitelekhez való hozzáférés terén annak érdekében, hogy a különböző fejlettségi szintű területek között közös projektek és partnerségek jöjjenek létre (lásd a KEA Business Innovation Support Services for Creative Industries című jelentését). (9)

4.7   A kreativitás társadalmi dimenziója

4.7.1   Végül hangsúlyozni kell a kreativitással kapcsolatos klaszterek fejlődésének társadalmi hatásait is. A KKI-k fejlesztése ugyanis magában hordozza az érintett közösségek gazdasági és társadalmi növekedése közti szoros kapcsolatot is. Az ágazat tehát továbbra is a legszorosabban összefonódik az őt befogadó környezettel: a klasztereket a máshol nem reprodukálható gazdasági-társadalmi kapcsolatok, az ágazat dolgozóinak területi beágyazódása, valamint az oktatási és szakképzési ágazattal ápolt szoros kapcsolat táplálja. Ezért szükség van a KKI-k és a helyi közigazgatás közötti strukturált párbeszéd folytatására, hogy az intézményi/adminisztratív forrásoknak az igényekhez való hozzáigazítása és a célzott szakképzés mellett által aktívan bevonják a helyi közösségeket is.

4.7.2   Az EGSZB emlékeztet arra is, hogy strukturált párbeszédet kell elősegíteni az uniós intézményeken belül a kreativitás klaszterei fejlődésének társadalmi hatásairól, valamint az ágazatban dolgozók munkakörülményeinek javításáról. Az ágazatnak ugyanis a szociális védelemmel kapcsolatos célzott intézkedésekre van szüksége, tekintve, hogy a következő közös sajátos jellemzőkkel bír: terjedő foglalkoztatási bizonytalanság, rövid és különösen rövid határidejű munkaszerződések, a szellemi tulajdonjogok megfelelő védelmének hiánya, az ágazati munkavállalók, szabadfoglalkozásúak és művészek mobilitását elősegítő szabályozás hiánya.

---

(1)  Lásd ugyanezt más kontextusban az EGSZB TEN/402. sz., a 2010. szeptemberi plenáris ülésen elfogadott, a Hivatalos Lapban később megjelenő véleményében: „A részvételen alapuló köz-magán társulások modelljeinek javítása az EU 27 tagállamában az e-szolgáltatások általános kiépítése terén”.

(2)  Lásd A kulturális iparágak Európában tárgyú EGSZB-véleményt (HL C 108., 2004.4.30., 68. o.).

(3)  Lásd az Európa kutatási, fejlesztési és innovációs potenciáljának felszabadítása és erősítése tárgyú EGSZB-véleményt (HL C 325., 2006.12.30., 16. o.; lásd különösen a 4.12 pontot és az 55. lábjegyzetet).

(4)  A tanulmány, amelyet az Európai Bizottság felkérésére a KEA cég készített (http://www.keanet.eu/report/BISScreativeindustries.pdf), hangsúlyozza, hogy három alapvető csatorna létezik e területen: a helyi/regionális fejlődéssel való kapcsolat, az ágazatközi kapcsolatok (pl. a kreatív tartalmak és az IKT, vagy a kultúra és az idegenforgalom között), valamint a „kreatív” és a „nem kreatív” ágazatok összefonódása. E jelentést a Vállalkozási Főigazgatóság által Amszterdamban szervezett workshop alkalmával készítették, amelynek során az ún. Amszterdami Nyilatkozatot is kidolgozták (http://www.europe-innova.eu/creative-industries.).

(5)  Az egyes tagállamok iparpolitikai modelljeinek részletes elemzése ismét szükségessé tenné a KKI-k általános és egyértelműen elfogadott meghatározását. A közberuházások egyébként általában véve a kulturális ágazat támogatására irányulnak (színház, mozi, művészetek, alapítványok stb.), ami a kulturális beruházások és a KKI-k fejlődése közötti összefonódás miatt jelentős hatást gyakorol a teljes ágazatra.

(6)  A kezdeményezés költségvetése 7,5 M euró lesz, és előreláthatólag erőteljes pénzügyi emelőhatása lesz (három év alatt mintegy 100 M euró).

(7)  Ezek a területi csomópontok leginkább sajátos alágazatokra vonatkoznak, mint a számítógépes média, a hangrögzítés és a videós képrögzítés.

(8)  A CreATe projekttel kapcsolatos további információk itt találhatók: http://www.lets-create.eu/.

(9)  Lásd a 4. lábjegyzetet.

---