17.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/75

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az integrált termékpolitika végrehajtásának helyzetéről

(COM(2009) 693 végleges)

2011/C 51/15

Előadó: Josef ZBOŘIL

2009. december 21-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az integrált termékpolitika végrehajtásának helyzetéről

COM(2009) 693 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2010. július 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. október 21-én tartott, 466. plenáris ülésén egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az integrált termékpolitika végrehajtásáról szóló jelentését, amely részletesen bemutatja e szakpolitika alapelveinek végrehajtási folyamatát. A jelentés megfelelően illeszkedik a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv szélesebb kontextusába.

1.2   Az integrált megközelítésen alapuló stratégia kellően számításba veszi a szubszidiaritás elvét és az egyes tagállamok sajátosságait. Az EGSZB fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy a gyakorlati intézkedésekre elsősorban az alacsonyabb szinteken kerül sor, a szállító és a fogyasztó közötti piaci kölcsönhatás eredményeként.

1.3   Bár az integrált termékpolitika a piaci erők kérdésére is vonatkozik, az EGSZB úgy véli, hogy sok még a tennivaló a piaci eszközök – így a környezetvédelmi adók és ösztönzők – alkalmazása terén azok alkalmazhatóságának összehangolt javítása érdekében. Azt javasolja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a tagállamok közötti tapasztalatcserére, és helyezzenek különös súlyt az ösztönzőkre, azok alkalmazására és a hosszú távú önkéntes megállapodások szerepére.

1.4   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a szabványosítás számos terméknek előnyére válhatna, mivel például kedvezően hathatna újrahasznosíthatóságukra, eredményességükre és környezeti teljesítményükre, valamint egyéb tényezőkre is. A környezetbarát tervezésről szóló irányelv végrehajtásában a szabványosítás döntő szerepet tölt be, amelyet a jövőben tovább kellene növelni.

1.5   Az EGSZB úgy látja, hogy a két környezetvédelmi vezetési rendszer (EMS) egymáshoz való nagyobb mértékű közelítése (az EMAS-nak közelednie kell az ISO 14001-es szabványhoz) elősegíthetné az EMAS rendszeresebb megvalósítását a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv részeként.

1.6   Valamennyi rendelkezést, szakpolitikát és eszközt – még a fenti cselekvési terv végrehajtásának keretében is – úgy kell kidolgozni és elfogadni, hogy az ne károsítsa se a versenykörnyezetet, se a belső piac működését, és teljes mértékben tiszteletben tartsa a jobb szabályozás elvét és a szubszidiaritás célkitűzését. Égető szükség van annak biztosítására, hogy a gyakorlati okokból elfogadott új szakpolitikák ne kerüljenek átfedésbe a már bevezetett európai uniós eszközökkel és szakpolitikákkal, és ne ütközzenek ezekkel.

1.7   A költséghatékonyság is alapvető fontosságú a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv sikere szempontjából. A kezdeti hatáselemzést ki kell egészíteni a makro- és mikroökonómiai hatások vizsgálatával, amelyek gyakran igen eltérőek a valódi gazdasági életben.

1.8   Az értékelési eljárás során a lehető legkorábbi szakaszban és a leginkább átlátható módon számításba kell venni a fő értékláncokat. A környezetbarát tervezés és a címkézés tárgyában hatályos jogszabályok nem válhatnak az európai termékek értékesítésének akadályává, sőt, inkább elő kell segíteniük azok sikerét a belső és a nemzetközi piacokon egyaránt. Minden kezdeményezésnek – különösen a termékcímkézésre és a fogyasztás változásának előmozdítására irányulóknak – szilárd, tudományos alapokra kell épülnie, és csak olyan területeken szabad megvalósulnia, amelyeken módosíthatók a fogyasztási minták.

1.9   Az EGSZB támogatásáról szeretné biztosítani az integrált termékpolitika koncepcióját és a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervet, amelyek célja fenntarthatóbb termékek és termelési folyamatok kifejlesztésének elősegítése, összhangban az általa e témában korábban megfogalmazott véleményekkel. (1) E megközelítés nagyobb értéktöbbletet fog eredményezni mind a környezet, mind az európai gazdaság versenyképessége szempontjából.

1.10   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy elsőbbséget kell ezért nyújtani az olyan meglévő közösségi programoknak, mint az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv), a környezetvédelmi technológiai cselekvési terv (ETAP-terv), vagy a technológiai platformok tevékenységei. Különös figyelmet kell fordítani a megfelelő koordinációra és a kellő szintű ambícióra.

1.11   A jobb együttműködés a környezetvédelmi innovációval kapcsolatos kutatásban és fejlesztésben résztvevők, a gazdasági és üzleti szféra szereplői, a kutatóközpontok és a felsőoktatási intézmények között elő kell, hogy mozdítsa az ágazat számára döntő fontosságú innovációt.

1.12   Ha az integrált termékpolitika koncepciójával a jövőben is a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervtől elszigetelten foglalkoznának, az könnyen szükségtelen jogi ellentmondásokhoz és bizonytalansághoz vezetne. Az EGSZB tehát teljes mértékben egyetért azzal, hogy minden további, az integrált termékpolitikával kapcsolatos tevékenységet most már a fenti cselekvési terv keretében értékeljenek és hajtsanak végre.

1.13   Az integrált termékpolitika és a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv megvalósítása dinamikus folyamat kell, hogy legyen, mely a különböző (a vállalkozásoktól és a felelős politikusoktól kezdve a fogyasztói szervezetekig és a környezetvédelem terén aktív NGO-kig) érdekelt felek közötti folyamatos párbeszéden és együttműködésen alapul a fogyasztókkal folytatott kommunikáció eszközeinek fejlesztése, a „tiszta” termelés, illetve a fenntartható vásárlások és közbeszerzések előmozdítása érdekében.

2.   Az Európai Bizottság dokumentuma

2.1   Az Európai Bizottság 2003. június 18-án elfogadta az „Integrált termékpolitika – A termékéletciklus környezetvédelmi szemléletű kialakítására alapozva” című közleményt. (2) Az integrált termékpolitika elve a következő megfigyeléseken alapul:

—	A környezetre átfogóan gyakorolt negatív hatások többségét az áruk és a szolgáltatások (azaz a termékek) előállítása és felhasználása okozza. Az EU-ban és világszerte fogyasztott termékek számának folyamatos növekedése miatt a helyzet egyre romlik.

—

A termékek a hatást és a terhelést a környezetre életciklusuk különböző szakaszaiban fejtik ki (az előállítási lánc mentén, a felhasználási fázisban, illetve az életciklus végén történő kezeléskor). A korrekciós intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy elkerülhető legyen, hogy a környezeti terhelést egyszerűen csak áthelyezzék az életciklus egy másik szakaszába vagy egy másik földrajzi területre.

—

Mivel a termékeknek és hatásaiknak széles skálája létezik, ezért nincs egyetlen olyan szakpolitikai eszköz, amely mindegyik esetében alkalmazható lenne. A megfelelő politikai eszközöket, illetve azok kombinációját eseti elbírálás alapján kell kiválasztani és összehangolt módon alkalmazni, gyakran több politikai területet átfogva.

2.2   A közlemény meghatározza az integrált termékpolitika célkitűzéseit és öt „alapelvét”: (1) életciklus-szemlélet; (2) együttműködés a piaccal; (3) az érdekeltek széles körű bevonása; (4) folyamatos termékfejlesztés; (5) a szakpolitikai eszközök összehangolt alkalmazása. Az integrált termékpolitika végrehajtását az alábbi három stratégiai intézkedésen keresztül kívánták elérni:

—	Átfogó szakpolitikai intézkedésekben, különösen az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájában, (3) az Európai Unió hatodik környezetvédelmi cselevési programjában, (4) valamint a fenntartható fogyasztásra és termelésre irányuló tízéves keretprogramban (5) való közreműködés.

—	A termékek kapcsán már létező politikák kiegészítése egy olyan kerettel, amelyben a környezetvédelmi problémák a termékéletciklus szempontjából vizsgálhatók.

—	A környezetvédelemmel kapcsolatos termékpolitikai eszközök koordinációjának és koherenciájának erősítése.

2.3   Az integrált termékpolitikai elveket beépítették a fenntartható fogyasztás, termelés és iparpolitika átfogó keretei közé a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv révén, (6) amely hatékonyan felkarolja és előmozdítja az integrált termékpolitikáról szóló közleménnyel elindított folyamatot.

2.4   Az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezéséről szóló irányelv belefoglalja az integrált termékpolitikai elveket a terméktervezésre vonatkozó jogszabályokba. Ennek hatályát 2009-ben több termékcsoportra (az energiával kapcsolatos termékekre) kiterjesztették a fenti cselekvési terv keretében. (7)

2.5   A hulladékokról szóló új keretirányelv  (8) számos integrált termékpolitikai eszközt tesz jogilag kötelező erejűvé, különösen a hulladékpolitikával szembeni azon követelményt, hogy az anyagok teljes életciklusát figyelembe kell venni a hulladékgazdálkodási szakpolitika kialakítása során.

2.6   A természeti erőforrások fenntartható használatára, (9) valamint a hulladékképződés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására (10) irányuló tematikus stratégiák erősítették az életciklus-szemléletet és a folyamatos fejlesztés igényét, valamint a piaccal való együttműködés elvét. Jól példázza ezt a hulladékstratégiának az EU-n belüli erős újrahasznosítási piacok iránti igénye.

2.7   Közvetlenül az integrált termékpolitikáról szóló közlemény elfogadását követően az Európai Bizottság megkezdte az európai életciklus-értékelési (LCA-) platform kialakítását, az életciklus-adatokból egy ellenőrzött minőségű európai referencia-adatbázis létrehozását, valamint egy LCA-kézikönyv összeállítását.

2.8   Összességében jelentős előrehaladás tapasztalható az Európai Unióban a környezetközpontú termékpolitikák felé. Mindazonáltal továbbra is tág tere maradt a további intézkedéseknek, mivel az integrált termékpolitika inkább egy folyamat, mintsem egy végleges állapot.

2.9   Az elv a nem ipari termékek környezeti tulajdonságainak fejlesztésére és a szolgáltatásokra is alkalmazható. Az adózási és támogatási rendszerek „integrált termékpolitikai eszközeit” közösségi szinten még nem alkalmazták.

2.10   Az integrált termékpolitika végrehajtását a politika integrációja szempontjából nehéz dokumentálni, mivel az új politikák ritkán tesznek kifejezett utalást e termékpolitikára. Ugyanakkor általában véve jelentős előrelépés történt az életciklus-szemléletnek a kulcsfontosságú iparágakban és a szakpolitikai döntéshozók körében való elterjedése terén, és határozott előrehaladás mutatkozik az életciklussal kapcsolatos adatok hozzáférhetősége és a módszerek kérdésében elérni kívánt konszenzus terén is. Komoly előrelépést sikerült elérni a legnagyobb javulási lehetőséggel rendelkező termékek és a lehetséges javítási intézkedések azonosításában.

2.11   Jelenleg a fogyasztók tájékoztatása, a környezetbarát tervezésre vonatkozó jogszabályok, a tiszta termelési technológiák és a „zöld” beszerzés/közbeszerzés állnak a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv középpontjában. A cselekvési terv továbbviszi azt a folyamatot, amelyet az integrált termékpolitikáról szóló közlemény indított el annak érdekében, hogy a fenntarthatóbb termékek számára még jobban kiaknázzák a piacban rejlő lehetőségeket és ösztönözzék a tudatosabb fogyasztást. A közlemény azzal a megállapítással zárul, hogy a cselekvési terv 2012-re tervezett felülvizsgálata nagyszerű lehetőséget kínál majd az integrált termékpolitika alakulásának további vizsgálatára.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az integrált termékpolitika végrehajtásáról szóló jelentését és az ahhoz kapcsolódó munkadokumentumot, amelyek részletesen bemutatják a szakpolitika alapelveinek végrehajtási folyamatát. Ez az ismertető nemcsak a kezdeményezésekre és azok európai bizottsági szinten megjelenő konkrét formáira terjed ki, hanem hasznos módon összehasonlítja az egyes tagállamokban fennálló helyzeteket és azok sajátosságait. A jelentés megfelelően illeszkedik a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv szélesebb kontextusába.

3.2   Az Európai Bizottság által az integrált termékpolitikáról 2003-ban kiadott eredeti közlemény egyértelműen elősegítette, hogy eredményes vita induljon. Felmérte azt a szerepet, amelyet az uniós intézmények, a tagállamok és a különféle érdekelt felek tölthetnek be a termékek környezeti hatásának lehető legnagyobb mértékű csökkentése terén. A vita ezenkívül megváltoztatta a téma egészének megítélését. Hozzájárult azon megfelelő szakpolitikai és jogi eszközök kidolgozására irányuló folyamatos erőfeszítésekhez, amelyeken keresztül a termékek környezeti hatása átfogóan csökkenthető.

3.3   A cél egy, a termékéletciklus-elemzés elvén alapuló elméleti keret kialakítása volt, amelynek révén javulhat a termékek környezeti hatásával foglalkozó különböző szakpolitikai eszközök közötti koordináció és összhang.

3.4   Az integrált termékpolitikát alátámasztó öt alapelvet összességében sikeresen beépítették az adminisztratív és jogalkotó testületek és az érintett felek munkájába. Ezek az elvek a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv alapját is képezik, amely az integrált termékpolitikára vonatkozó közlemény által megkezdett folyamat logikus kiterjesztésévé vált.

3.5   Az EGSZB üdvözli, hogy az öt alapelv mindegyikét uniós irányelvként vagy szakpolitikai dokumentumként hivatalos formába öntötték: (1) az életciklus-szemlélet jelentette a környezetbarát tervezésről szóló irányelv alapját; (2) a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv és az azzal összefüggő ösztönzők a nemzeti és európai piaccal való együttműködés fokozásának céljával születtek; (3) az érdekeltek bevonása európai és nemzeti szinten egyaránt egy sor kezdeményezésen keresztül történik; (4) a termékek funkcionalitásának folyamatos javítása is szerves része a szóban forgó cselekvési tervnek; és végül (5) javult az eszközök koordinációja és összhangja a cselekvési terv integrált megközelítéséből potenciálisan eredő szinergiák maradéktalan kihasználása érdekében.

3.6   Az integrált megközelítésen alapuló stratégia kellően figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét és az egyes tagállamok sajátosságait, és arra törekszik, hogy ne sértse a belső piac versenykörnyezetét. Az EGSZB fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy az alapelvek és a szakpolitikai eszközök tényleges végrehajtására elsősorban az alacsonyabb szinteken kerül sor, a szállító és a fogyasztó közötti piaci kölcsönhatás eredményeként. Ennek tükröződnie kell hatásos, valamennyi érdekelt fél által széles körben elfogadott eszközök alkalmazásában.

3.7   Bár az integrált termékpolitika hozott eredményeket, és számos konkrét szakpolitikai eszközön keresztül végrehajtásra került, az EGSZB úgy véli, hogy ideje nagyobb figyelmet fordítani a politika végrehajtásának hatásosságára. Elsősorban a végrehajtás sikerét/kudarcát és akadályait kell felmérni annak érdekében, hogy a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv 2012-es értékelése során meg lehessen hozni az esetleg szükséges korrekciós intézkedéseket a megkívánt eredményességi szint biztosítása érdekében.

3.8   Ezenkívül az EGSZB meg van győződve arról, hogy az ilyen termékorientált politikák maximális hatása csak akkor érhető el, ha az intézkedéseket globálisan hajtják végre, számításba véve az összes gazdasági és kulturális különbséget. Az Általános Preferenciális Rendszer (GSP), amely a regionális kereskedelmi megállapodásokra és a fejlődő országok fenntartható fejlődés terén tett erőfeszítéseire összpontosít, jó példa az integrált termékpolitika öt alapelvét globális szinten hatásosan végrehajtó mechanizmusra.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Bár az integrált termékpolitika a piaci erők kérdésére is vonatkozik, amely döntő fontosságú a szóban forgó szakpolitika és az egyéb eszközök sikere szempontjából, az EGSZB úgy véli, hogy sok még a tennivaló a piaci eszközök – így a környezetvédelmi adók és ösztönzők – alkalmazása terén azok alkalmazhatóságának összehangolt javítása érdekében. Az EU ugyanakkor kétségkívül kisebb szerepet fog játszani ebben, mint a tagállamok. Az Európai Bizottság által 2007-ben elfogadott zöld könyv és az érintett felekkel folytatott széles körű konzultáció bizonyos mértékben kiemelte a piaci eszközök jelentőségét. Az EGSZB azt javasolja azonban, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a tagállamok közötti tapasztalatcserére, és helyezzenek különös súlyt az ösztönzőkre, azok alkalmazására és a hosszú távú önkéntes megállapodásokra.

4.2   A termékek és azok környezeti hatása is a szabványosítás témájával szorosan összefüggő kérdés. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a szabványosítás nemcsak a gépjárművek kibocsátási normái, hanem számos egyéb termék szempontjából is előnyös lehet. Így például kedvező hatással járhat azok újrahasznosíthatóságára és környezeti teljesítményére, valamint egyéb környezeti tényezőkre is. A szabványosítás a környezetbarát tervezésről szóló irányelv végrehajtásában is döntő szerepet tölt be, amelyet a jövőben tovább kell növelni. A szabványosítás azzal az előnnyel jár, hogy lehetővé teszi valamennyi érdekelt fél bevonását.

4.3   Az EMAS és az ISO 14001 környezetvédelmi vezetési rendszer olyan fakultatív eszköz, amely alátámasztja az integrált termékpolitikát és az ahhoz kapcsolódó szakpolitikákat. Az EMAS szigorúbb adminisztratív és auditálási követelményei nyilvánvalóan nem ösztönzik elterjedtebb alkalmazását, és akadályt jelentenek a kis- és középvállalkozások számára. Az ISO 14001-et szélesebb körben alkalmazzák, részben kiterjedt hatóköre miatt, de különösen azért, mert ez a megfelelőbb eszköz a globálisan működő szervezetek esetében. Az EGSZB úgy látja, hogy a két rendszer egymáshoz való nagyobb mértékű közelítése elősegíthetné az EMAS rendszeresebb alkalmazását a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv részeként.

4.4   Valamennyi rendelkezést, szakpolitikát és eszközt – még a fenti cselekvési terv végrehajtásának keretében is – úgy kell kidolgozni és elfogadni, hogy ne károsítsa sem a versenykörnyezetet, sem pedig a belső piac működését, és teljes mértékben tiszteletben tartsa a jobb szabályozás elvét és a szubszidiaritás célkitűzését.

4.5   Már számos szakpolitikai eszközt megvalósítottak, amely a fenntartható EU-beli termelés és fogyasztás felé előrelépést jelentő eredményt hoz. Biztosítani kell tehát, hogy az új szakpolitikák ne kerüljenek átfedésbe a már létező európai uniós eszközökkel és szakpolitikákkal, és ne ütközzenek ezekkel. Ellenkező esetben az Unió gazdasági versenyképessége számottevő csorbát szenvedhet: a végső döntést mindig a jól informált fogyasztónak kell meghoznia.

4.6   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy csak olyan koherens és összehangolt szakpolitikák nyújthatnak kedvező jogi keretet az EU-beli beruházások számára, amelyek mentesek az értelmetlen bürokratikus és adminisztratív terhektől. Csak ilyen keretek között lehet új álláshelyeket teremteni és a már létezőeket megőrizni, továbbá a környezetre nehezedő terhelést módszeresen csökkenteni. A vegyi és építőanyagokra vonatkozó jogi keret, valamint az elektromos és elektronikus árucikkekre irányadó szabályok magukban hordozzák az egymással ellentétes intézkedések kockázatát. Ezekben az esetekben jelentős a jogi bizonytalanság és inkoherencia, amelyet gondosan kell kezelni. A REACH (11) következő felülvizsgálata kiváló lehetőséget nyújt a nagyobb koherenciát célzó lépésekre, valamint annak fontolóra vételére, hogy egy sor ágazati intézkedést belevonjanak-e az EU vegyi anyagok kapcsán újonnan elfogadott horizontális jogi keretébe.

4.7   A költséghatékonyság is alapvető fontosságú a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv sikere szempontjából. A hatások és hasznok kezdeti elemzését ki kell egészíteni az egész gazdasági ágazatban és az egyes vállalkozásokban rejlő potenciálra irányuló tanulmányokkal, mivel a makro- és mikroökonómiai elemzések eredményei gyakran igen eltérőek a valódi gazdasági életben.

4.8   Az értékelési eljárás során a lehető legkorábbi szakaszban és a leginkább átlátható módon számításba kell venni a fő értékláncokat. A környezetbarát tervezés és a címkézés tárgyában hatályos jogszabályok nem válhatnak az európai termékek értékesítésének akadályává az egyéb gazdasági régiók által előidézett versenyben, illetve a fenntarthatóbb termékek iránti elégtelen piaci kereslet kapcsán. Ellenkezőleg, elő kell segíteniük az európai termékek sikerét a belső és a nemzetközi piacokon. Minden kezdeményezésnek – különösen a termékcímkézésre és a fogyasztás változásának előmozdítására irányulóknak – szilárd, tudományos alapokra kell épülnie. A címkézés haszna korlátozott a vállalkozások számára kínált (B2B-) termékek esetében. A termékcímkézés csupán egy eszköz arra, hogy tájékoztassák a fogyasztókat adott termék környezeti teljesítményéről. Az egyéb információs eszközökben – így a nemzetközi szabványokban – rejlő lehetőségeket is fel kell tárni.

4.9   A gazdasági szférának eléggé rugalmasnak kell maradnia annak biztosításához, hogy felgyorsuljon a termékfejlesztés a fogyasztói igények jobb kielégítésére az egyértelműen meghatározott piaci környezetben. A fenntartható fejlődési elveknek a gyakorlatba való átültetése az EU-ban alapvetően továbbra is a gazdasági szektor önkéntes vállalásától függ.

4.10   Az EGSZB tehát támogatásáról szeretné biztosítani az integrált termékpolitika elvét és a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervet, amelyek célja fenntarthatóbb termékek és termelési folyamatok kifejlesztésének elősegítése. E megközelítés nagyobb értéktöbbletet fog biztosítani mind a környezet, mind az európai gazdaság versenyképessége szempontjából. Ennek eredményeképpen új piacok is megnyílhatnának mind az EU-ban, mind világszerte. Ezeknek az új piacoknak kedvezniük kell a környezetvédelmi innovációnak, és eredményesnek kell lenniük, amihez közösségi finanszírozásra lesz szükség az egyes államok forrásaiból történő beruházásokon kívül, a fenntartható technológiákra irányuló kutatás-fejlesztés támogatására. Fontolóra kellene venni a szén-dioxidhoz kapcsolódó pénzügyi eszközökből származó jövedelem fenntartható technológiákba történő beruházásra való fordítását.

4.11   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy elsőbbséget kell ezért nyújtani az olyan meglévő közösségi programoknak, mint az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv), a környezetvédelmi technológiai cselekvési terv (ETAP-terv), vagy a technológiai platformok tevékenységei. Ugyanakkor több pénzügyi erőfeszítésre lesz szükség a szükséges piaci változás ösztönzéséhez. Különös figyelmet kell fordítani a megfelelő koordinációra és a kellő szintű ambíció biztosítására, főként akkor, amikor helyi/regionális önkormányzatok, valamint az EU által nyújtott közforrásokból finanszírozott intézkedésekről van szó.

4.12   A fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal sikeres kezdeményezés, amelynek társelnöke az Európai Bizottság, és amelyet támogat az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség. Az érintettek európai szintű részvétele összehangolt, életciklus-alapú megközelítést tesz lehetővé, és előmozdítja a nyílt és eredményorientált párbeszédet az élelmiszerlánc minden tagja között. A cél a tudományalapú, koherens megközelítés ösztönzése, továbbá annak elérése, hogy az élelmiszerlánc váljon a fenntartható európai termelés és fogyasztás egyik fő motorjává, figyelembe véve a fenntartható termelés és fogyasztás globális menetrendjét is. (12)

4.13   Az integrált termékpolitika és a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv megvalósítása dinamikus folyamat kell, hogy legyen, mely a különböző (a vállalkozásoktól és a felelős politikusoktól kezdve a fogyasztói szervezetekig és a környezetvédelem terén aktív NGO-kig) érdekelt felek közötti folyamatos párbeszéden és együttműködésen alapul a fogyasztókkal folytatott kommunikáció eszközeinek fejlesztése, a „tiszta” termelés, illetve a fenntartható vásárlások és közbeszerzések előmozdítása érdekében.

4.14   A jobb együttműködés a környezetvédelmi innovációval kapcsolatos kutatás-fejlesztésben részt vevők, a gazdasági és üzleti szféra szereplői, a kutatóközpontok és a felsőoktatási intézmények között nem csak az ágazatban szükséges innováció alapfeltétele. A szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogokkal összefüggő szakértelem átadását, továbbá új ismeretek és képességek kifejlesztését is elő kell segítenie, ami nélkül az integrált termékpolitika csupán illúzió maradna.

4.15   Ha az integrált termékpolitika koncepciójával a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervtől elszigetelten foglalkoznának tovább, az könnyen szükségtelen jogi ellentmondásokhoz és bizonytalansághoz vezetne. Az EGSZB tehát teljes mértékben egyetért azzal, hogy minden további, az integrált termékpolitikával kapcsolatos tevékenységet most már a fenti cselekvési terv keretében értékeljenek és hajtsanak végre.

---

(1)  HL C 80., 2004.3.30., 39–44. o. és HL C 218., 2009.9.11., 46. o.

(2)  COM(2003) 302 végleges.

(3)  Az EU 2006. június 9-i 10117/06. sz. megújított fenntartható fejlődési stratégiája.

(4)  COM(2001) 31 végleges.

(5)  Lásd http://www.un.org/esa/dsd/dsd_aofw_scpp/scpp_tenyearframprog.shtml.

(6)  COM(2008) 397 végleges.

(7)  Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.

(8)  A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.

(9)  COM(2005) 670 végleges.

(10)  COM(2005) 666 végleges.

(11)  A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK rendelet. Az Európai Bizottságnak lehetősége nyílik a REACH mellékleteinek felülvizsgálatára és módosítására a 131. cikkel összhangban, míg több egyéb felülvizsgálatot kifejezetten előír az irányelv 138. cikke vagy egyéb rendelkezése.

(12)  www.food-scp.eu.

---