11.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/129

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Afrika szociális gazdaságának szerepe és kilátásai a fejlesztési együttműködésben (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 44/21

Előadó: Luca JAHIER

2009. december 17-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Afrika szociális gazdaságának szerepe és kilátásai a fejlesztési együttműködésben.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2010. június 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14–15-én tartott, 464. plenáris ülésén (a 2010. július 15-i ülésnapon) 116 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A szociális gazdaság fontos, az egész világon elterjedt jelenség, amelynek jellemzői az innovációs készség, a dinamizmus, a rugalmasság és az ellenálló képesség – komoly válságok idején is –, valamint az, hogy valamennyi társadalomban képes a népesség minden csoportjának, különösen a legszegényebbeknek és a leginkább marginalizálódottaknak a bevonására. Igen tekintélyes források szerint a világ aktív népességének 10 %-a a szociális gazdaságban dolgozik, (1) és a szociális gazdaság világszerte egyre inkább tért hódít. Jellemzői és különleges dinamizmusa révén eltér a többi gazdasági szektortól, ugyanakkor teljességgel ki is egészíti a többi vállalkozási formát, és adott esetben még szinergikus viszonyban is van velük.

1.2   Az afrikai szociális gazdasági ágazatot a nemzetközi közösség – és ezen belül az Európai Unió is – mindeddig jobbára figyelmen kívül hagyta. Nem ismerik el különleges jellegét, így nem vonják be aktívan a politikaalkotásba, a konzultációba és a határozathozatalba. Mindezek ellenére a szociális gazdaság Afrikában a szolidaritás, valamint a kollektív és közösségi vállalkozások hagyományos rendszereinek mélyen gyökerező részét képezi. Ezekből a rendszerekből gyakran szövetkezetek vagy a legkülönbözőbb, kölcsönösségen alapuló együttműködési struktúrák jönnek létre. Egyébiránt számos ilyen struktúra az informális gazdaságként ismert, kiterjedt ágazat alapvetően fontos részét képezi.

1.3   Egy olyan földrészen, ahol a népesség 80–95 %-a az informális szektorban dolgozik, a szociális gazdaság meghatározó szerepet játszhat abban, hogy az informálisan foglalkoztatottak élet- és munkakörülményei fokozatosan javuljanak és átalakuljanak, és végül összhangba kerüljenek az emberi méltóság és a szociális védelem magas szintű normáival, ami a szóban forgó szereplők számára lehetővé teszi, hogy piacra lépjenek, és döntően elősegítsék Afrika társadalmi és gazdasági fejlődését.

1.4   A gazdasági válság utórezgéseinek aktuális összefüggésében az ILO – amely 2009. október 19. és 21. között Johannesburgban tartotta első konferenciáját a szociális gazdaságról, ahol egy jelentős cselekvési tervet fogadott el – hivatalosan elismerte a szociális gazdaság innovatív jellegét és azt a képességét, hogy jelentős mértékben elősegítse a helyi fejlődést. A Világbank és az IMF is megújult érdeklődéssel fordult a szociális gazdaság felé – látva ennek, és különösen a szövetkezeteknek a válság során tanúsított ellenálló képességét.

1.5   Ezért – a világ első számú segélyezőjeként – az EU érdeke, hogy részt vegyen ebben a nemzetközi kezdeményezésben. Jó alkalom lenne erre a szövetkezetek nemzetközi éve, amelyet az ENSZ 2012-re tervez.

Az EGSZB az alábbi lehetőségeket javasolja az afrikai szociális gazdaságnak a fejlesztési együttműködés keretében történő támogatására:

—	az EU formálisan ismerje el a szociális gazdaság szerepét Afrika fejlődésében, illetve hozzájárulását ehhez a fejlődéshez,

—	a szociális gazdaságot vegyék fel a cotonoui megállapodás nem állami szereplőinek listájára, hogy részt vehessen a megállapodás végrehajtásában,

—	az országos és regionális stratégiai dokumentumokban kétszer annyi finanszírozási eszközt különítsenek el a nem állami szereplők számára,

—	biztosítsák, hogy a 2020 utáni időszakban a nem állami szereplők, köztük az afrikai szociális gazdaság szerepet kapjanak az EU és az AKCS-országok közötti kapcsolatokban,

—	a szociális gazdaság kapjon helyet az Afrika–EU partnerségben, nevezetesen a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területére vonatkozó 7. partnerségben,

—	az Afrikával folytatott agrár- és vidékfejlesztési együttműködésre vonatkozó uniós politikákat terjesszék ki az afrikai szövetkezetekre is,

—	az uniós tematikus programok („Befektetés az emberekbe” és „Nem állami szereplők és helyi hatóságok a fejlesztésben”) révén támogassák az afrikai szociális gazdaságot,

—	ösztönözzék a szociális gazdasági szereplők közötti hálózatok létrehozását és megerősítését (észak–dél és dél–dél viszonylatban),

—	az uniós programokban és politikákban támogassák az oktatást, a képzést, a kulturális együttműködést és a nemek közötti egyenlőséget,

—	ismerjék el, hogy a szociális gazdaság elősegíti a tisztességes munkahelyek létrehozását Afrikában, és ez a szerep tükröződjön az uniós együttműködési politikákban,

—	a 2010. évi európai fejlesztési jelentés, amely a szociális védelemmel foglalkozik majd, térjen ki a szociális gazdaságra,

—	ösztönözzék a szociális gazdaság működésének kedvező környezetet, ezen belül a megfelelő jogi keretet, a kapacitásépítést, a finanszírozás elérhetőségét és a hálózatépítést,

—	erősítsék meg a szociális gazdaság támogatására irányuló, európai intézményeken belüli együttműködést,

—	építsék bele a szociális gazdaságot az Európai Bizottság és az ILO közötti, már meglévő stratégiai partnerségekbe.

A fenti ajánlásokkal összhangban az EGSZB vállalja, hogy az afrikai szociális gazdaság képviselőit aktívan bevonja tevékenységeibe, különösen az AKCS–EU nyomonkövetési bizottságba.

2.   Az afrikai szociális gazdaság helyzete és kiterjedtsége

2.1   A szociális gazdasághoz tartoznak azok a vállalkozások és szervezetek – különösen szövetkezetek, kölcsönösségen alapuló egyesületek, szövetségek, alapítványok és szociális vállalkozások – amelyek különlegessége, hogy gazdasági és társadalmi célok szolgálatában és a szolidaritást támogatva javakat, szolgáltatásokat és ismereteket hoznak létre. (2) E meghatározás értelmében a szociális gazdaság nemcsak Európában, de más földrészeken, mindenekelőtt Afrikában is meghatározó gazdasági tényezőnek számít.

2.2   Mivel igen átfogó koncepcióról van szó, amely a különféle szervezetek és vállalkozások közös vonásaira helyezi a hangsúlyt, a gyakorlatban egyelőre lehetetlenség pontosan megmondani, hogy az egyes afrikai országokban vagy a földrész egészén milyen széles körben terjedt el a szociális gazdaság, és hány vállalkozás/szervezet képezi részét.xFel lehet azonban térképezni azoknak a különféle szervezeteknek és vállalkozásoknak a jellegzetességeit, amelyek együttesen Afrika szociális gazdaságát alkotják.

2.3   A szociális gazdaság egyik alapvető elemét hagyományosan a szövetkezet képezi, amely az ILO meghatározása (R193, 2002) szerint „önkéntes alapon tömörülő személyek autonóm szövetsége, amelynek célja, hogy egy közös tulajdonban lévő és demokratikusan irányított vállalkozás segítségével megfeleljenek közös gazdasági, társadalmi és kulturális igényeiknek és törekvéseiknek.” A szövetkezeteket a gyarmatosító hatóságok „importálták” Afrikába, és időközben – ahogy az egyes országok kivívták függetlenségüket – a földrész egyik fő gazdasági és társadalmi szervezeti formájává nőtte ki magát (Develtere, Pollet & Wanyama, 2009). Az esetek többségében azonban az új, független kormányok igen szoros kapcsolatokat építettek ki a szövetkezetekkel, és különféle társadalmi-gazdasági összefüggésekben a mobilizálás és az ellenőrzés eszközének használták őket Az afrikai szövetkezetek csak a kilencvenes években, a liberalizáció elindulásával voltak képesek megszüntetni az államtól való rendkívüli függőségüket, amely addig alapvetően jellemezte őket, és visszaszerezni a szövetkezeti modellre jellemző autonómiát, önkéntes jelleget és belső demokráciát. Ezzel új időszak: a megújulás és a terjeszkedés kora kezdődött számukra.

2.4   Az elmúlt tizenöt évben a szövetkezeti modell egyre szélesebb körben terjedt, és egyre népszerűbb lett. Develtere, Pollet & Wanyama 11 afrikai ország adatainak elemzése révén kimutatta (2009), (3) hogy számos esetben (többek között Kenyában, Ghánában és Szenegálban) az aktív szövetkezetek száma több mint kétszerese az 1989–1992-es értéknek, és ezáltal a szövetkezetek a nemzetgazdaság igen fontos részévé váltak.

2.5   Az afrikai szövetkezetek többsége az ügyfelek tulajdonában áll (client-owned) és a mezőgazdaságban tevékenykedik, de a hitelágazatban is számos szövetkezetet találunk: a WOCCU szerint 2007-ben 12 000 hitelegyesület működött, melyek együttesen több mint 15 millió tagot számláltak 23 országból, és mintegy 3,5 milliárd dollár értékű megtakarításért feleltek (Fonteneau & Develtere, 2009), így több afrikai régióban a mikrofinanszírozási intézmények gerincét képezik. A szövetkezetek az építőipari, a biztosítási és a forgalmazási ágazatban is aktívak. Becslések szerint jelenleg az afrikai népesség 7 %-a tartozik valamilyen szövetkezethez.

2.6   A kölcsönösségen alapuló egyesületek célja alapvetően az, hogy jóléti szolgáltatásokat nyújtsanak tagjaiknak és azok családjainak. Megosztják a kockázatokat és az eszközöket, és a szociális védelmi ágazatban működnek, kiemelt hangsúlyt helyezve az egészségre és az egészségügyi szolgáltatásokra. Az egyesületek mérete és hatása tekintélyes: Nyugat-Afrikában becslések szerint legalább 500 kölcsönösségen alapuló egyesület működik, melyek több százezer embert érnek el. A ruandai egészségügyi minisztérium 2003 óta az ilyen egyesületeket beépítette az elérhetőbb egészségügyi ellátásra irányuló stratégiájába, mivel a minisztérium adatai szerint a népesség 75 %-a legalább egynek tagja. A kölcsönösségen alapuló egyesületek azonban nem kizárólag az egészségügyi ágazatban vannak jelen. Itt is megfigyelhető, hogy hasonló szervezetek, illetve vállalkozások más ágazatokban is aktívak. Ilyenek például Afrika francia ajkú területein a tontines vagy – ami a hitelágazatot illeti – Afrika angol ajkú területein a credit unions, illetve a temetkezési egyesületek, amelyek több országban, köztük Etiópiában és Dél-Afrikában temetkezési szolgáltatást nyújtanak.

2.7   Afrikában most első alkalommal az UEMOA minisztertanácsa 2009. június 26-án rendeletet (07/2009. sz.) fogadott el a kölcsönösségen alapuló egyesületekről. Ebben meghatározták és elismerték a „kölcsönös előnyök” elvére jellemző alapértékeket, melyek a következők: átláthatóság, társadalmi felelősség, demokrácia, egyenlőség, igazságosság és szolidaritás. Ezek az elvek pedig meghatározzák a kölcsönösségen alapuló egyesületek egyéb jellemzőit, mindenekelőtt a következőket: önkéntes és megkülönböztetésmentességen alapuló tagság, nonprofit célzat, az adott intézmény demokratikus és részvételen alapuló működése, elkötelezettség a szolidaritás mellett, autonómia és függetlenség, önkéntes alapon dolgozó igazgatóság, felelős szerepvállalás.

2.8   Igen nagy népszerűségnek örvendenek Afrikában – vidéken és a városokban, minden lehetséges ágazatban – a különféle szövetségek is. Ide tartoznak az önkéntes szervezetek, a közösségi (community-based) szervezetek, a nonprofit szervezetek, a nem kormányzati szervezetek és még sokan mások. A kilencvenes években a demokratizálódási folyamatokkal párhuzamosan a szociális gazdasággal összefüggő szövetségek száma is ugrásszerűen emelkedett, aminek hátterében a jobb jogi keretek és a rugalmas működési struktúrák álltak, amelyek lehetővé tették a szövetségi modell hozzáigazítását a legkülönbözőbb társadalmi igényekhez. E csoporton belül különösen fontos a nem kormányzati szervezetek szerepe, amelyek – gyakran a hasonló északi szervezetekkel és intézményekkel együttműködve – képesek bőséges forrásokat szerezni, és így szélesebb körben tevékenykedni. Hasonlóképpen a szociális partnerek is több országban gyakran fellépnek a szociális gazdaság struktúráinak és kezdeményezéseinek támogatása érdekében.

2.9   A szövetkezetek, a kölcsönösségen alapuló egyesületek, a szövetségek, valamint a szociális gazdasággal összefüggő más szervezetek és vállalkozások Afrikában strukturális és működési jellegzetességeikből adódóan jelentős gazdasági és társadalmi hatást gyakorolnak. Mindenekelőtt munkahelyeket biztosítanak, és lehetőséget adnak a források kezelésében és elosztásában való közvetlen, demokratikus részvételre. A fentiek mellett a szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek – mivel a társadalom szélesebb köreit elérik, és gyakran a legszegényebb vidéki területeken működnek, ahol az állam nem vagy alig lép fel – a legkiszolgáltatottabb helyzetű csoportok (a szegények, a nők, a fogyatékkal élők, a képzetlen munkaerő, a migránsok stb.) számára hozzáférést biztosítanak a szociális és/vagy gazdasági szolgáltatásokhoz. Legyen bár szó mikrofinanszírozásról vagy a HIV/AIDS-betegek orvosi és szociális ellátásáról, a mezőgazdasági szövetkezetekben vagy az önkéntes temetkezési biztosítási társaságokban (burial society) való részvételről, a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások szolidáris és közösségi alapon szociális védelmi intézkedéseket biztosítanak, egyúttal gazdaságilag tagadhatatlanul fontos javakat és szolgáltatásokat hoznak létre, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a szegénység visszaszorításához.

2.10   A szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek szerepének jelentősége a gazdasági és pénzügyi világválság hatásainak kapcsán tovább nőtt. A válság Afrikában csak tetézte a 2007–2008-as élelmiszer- és energiaválság (4) következményeit. Mivel a népesség nagy részének romlott a gazdasági és társadalmi helyzete, a fejlődő országok kormányainak meg kellett volna erősíteniük és bővíteniük kellett volna szociális védelmi rendszereiket, amelyek gyakran több szempontból hiányosak. Olyan területről van szó, amelyen a szociális gazdaság már aktívan jelen van, és gyakran kompenzálja az állami kezdeményezések hiányosságait és elaprózottságát – anélkül, hogy ez felmentené a kormányzatokat és az intézményeket feladataik és felelősségük alól.

3.   Az ILO programja

3.1   A szociális gazdaság – jellegzetességei révén – magában rejti annak lehetőségét, hogy új munkahelyeket hozzon létre, elősegítse az alapvető munkaügyi normák tiszteletben tartását, valamint támogassa a szociális védelmet és a szociális párbeszédet. Ezért tökéletesen illeszkedik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tisztességes munka elérése és szavatolása érdekében kitűzött stratégiai célokhoz. A munka a meghatározás szerint akkor tekinthető tisztességesnek, ha szabadság, igazságosság és biztonság jellemezte körülmények között, emberhez méltó módon végezhető. A tisztességes munka, amely már régóta az ILO kiemelt célja, alapvetően fontos elemnek tekintendő a szegénység visszaszorítását célzó programokban, és jó eszköze az inkluzív, méltányos és fenntartható fejlődés támogatásának.

3.2   A The Decent Work Agenda in Africa: 2007–2015 [Menetrend a tisztességes munkáért Afrikában 2007–2015] (ILO, 2007) című jelentésében az ILO kifejti, milyen lehetőségek és kihívások állnak Afrika előtt annak érdekében, hogy az egész földrészen megvalósuljon a tisztességes munka, és biztosítsák a megfelelő gazdasági és társadalmi fejlődést. A legfontosabb kihívások a következők: munkanélküliség, alulfoglalkoztatottság és szegénység, a szociális védelem szerepe a fejlődésben, valamint a társadalmi kirekesztéssel és a HIV/AIDS terjedésével kapcsolatos gondok. A dokumentum nem tesz külön említést a szociális gazdaságról. Az elképzelések, az intézkedések, a szövetkezeteknek és szövetségeknek szentelt figyelem, a méltányosságnak tulajdonított központi jelentőség, valamint a társadalmi részvétel és a szociális védelem azonban mind összhangban van a szociális gazdaság alapértékeivel.

3.3   Az évek során az ILO a szociális gazdaság szempontjából fontos szakismeretre tett szert. Tapasztalata hátterében részben a hagyományos eszközök állnak, részben pedig az, hogy létrehozott egy külön a szövetkezetekre irányuló egységet (EMP/COOP), és több technikai segítségnyújtási programot indított el egész Afrikára kiterjedően (ilyen például a CoopAfrika) vagy egyes országokban (ilyen például a SAY JUMP! Dél-Afrikában).

3.4   Nem véletlen tehát, hogy éppen az ILO nyitotta meg elsőként a nemzetközi vitát Afrika szociális gazdaságáról. Előbb számos elemzést és tanulmányt készíttetett az afrikai szövetkezetekről, majd 2009 októberében Johannesburgban konferenciát rendezett „A szociális gazdaság – Afrika válasza a globális válságra” címmel. A konferencián – melyre Afrika minden részéről érkeztek résztvevők – végül cselekvési tervet fogadtak el az afrikai szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek támogatására. (5)

3.5   A cselekvési terv négy stratégiai célt tűz ki:

—	globális szinten az ILO és a szociális gazdaságban érdekelt felek vállalják, hogy fokozzák a szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek elismertségét, és növelik a partnerségek számát észak és dél között, illetve Afrika és más régiók között,

—	regionális szinten vállalják, hogy támogatják a szociális gazdasági vállalkozásokat és szervezeteket, forrásokat mozgósítva annak érdekében, hogy Afrika számára szociális gazdasági programot hozzanak létre,

—	nemzeti szinten az a célkitűzés, hogy létrehozzák, erősítsék, illetve támogassák a szociális gazdasági struktúrák fejlődéséhez és megerősödéséhez szükséges jogi, intézményi és politikai feltételeket,

—

végül – közepes és mikroszinten – arról kell gondoskodni, hogy a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások hatékonyabban működjenek, így eredményesebbek legyenek és jobban ki tudják elégíteni az emberek igényeit a szociális védelem, a jövedelemszerzés, a foglalkoztatás támogatása, a munkahelyi jogok tiszteletben tartása, az élelmezésbiztonság, a környezetvédelem, a HIV/AIDS elleni küzdelem és a társadalmi kirekesztés stb. terén.

3.6   A globális gazdasági és pénzügyi válság hatása csak tetézte az élelmiszer- és energiaválság következményeit, ami még sürgetőbbé tette a johannesburgi cselekvési terv célkitűzéseinek megvalósítását. Az ILO becslései szerint a szubszaharai munkavállalók mintegy 73 %-ának a munkahelye nincs biztonságban. Ez az arány 2009-ben akár 77 %-ra is emelkedhetett, ami jó eséllyel növeli a migrációs feszültségeket mind Afrikán belül, mind pedig Afrika és Európa között, mivel sok munkavállaló útra kel a szebb jövő reményében. A válság hatásai már érezhetők: csökkent az infrastruktúrára és árutermelésre irányuló közvetlen külföldi befektetések száma, és a migránsok kevesebb pénzt küldenek haza. A szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek létrehozásának ösztönzése és támogatása segíti az új munkahelyek létrehozását, és ezáltal a migráció gyakorlati alternatíváját jelenti.

3.7   A szövetkezeteknek a társadalmi-gazdasági fejlődéshez való alapvető hozzájárulása nemrégiben azt eredményezte, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 2012-t a szövetkezetek nemzetközi évének nyilvánította. Ez jó alkalom lesz a szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek szerepének előmozdítására és bővítésére.

4.   Kilátások és ajánlások: uniós részvétel és új kiemelt politikák

4.1   A szociális gazdaság fontos jelenség az Európai Unióban, amelynek gazdasági és szociális szerepe egyre komolyabb elismerést vált ki. Erről az EGSZB 2006-ban készítette első részletes jelentését. (6)

2009-ben az Európai Parlament a szociális gazdaságot az európai integráció egyik pillérének ismerte el, „mivel a szociális gazdaság az összes európai vállalkozás 10 %-át foglalja magában, ami 2 millió vállalkozást és a teljes foglalkoztatás 6 %-át jelenti, és mivel […] nagy lehetőségek rejlenek benne a stabil foglalkoztatás megteremtése, illetve fenntartása szempontjából”. (7)

Végül pedig az EGSZB is ajánlotta a különféle vállalkozási modellek, köztük a szociális gazdaság elismerését és megőrzését. (8)

4.2   A szociális gazdaságnak nincs külön helye azok között a tényezők között, amelyek meghatározzák az uniós fellépést az EU külső együttműködési programjainak keretében. Azok a főbb ágazatok azonban, amelyekben az afrikai szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások aktívak, kivétel nélkül az uniós operatív prioritásokhoz tartoznak. Néhány példa: szociális védelem, egészségügy, társadalmi befogadás, foglalkoztatás, mezőgazdasági és vidékfejlesztés, mikrofinanszírozás és kultúra. Következésképpen már most is léteznek megfelelő és jól használható uniós eszközök és fellépési területek – jóllehet eredetileg nem kifejezetten a szociális gazdasági szervezeteket és vállalkozásokat célozták meg.

4.3   Annak érdekében azonban, hogy Afrikának ez az új társadalmi-gazdasági valósága beépülhessen az uniós fejlesztési együttműködésbe, az EU-nak ajánlatos formálisan elismernie Afrika szociális gazdaságának létezését. Az EU számára konkrét érdeket képviselhet és többletértéket jelenthet, ha felveszi menetrendjébe a szóban forgó újfajta prioritást, mivel ez ösztönözné a nemzetközi szervezetekkel – például az ILO-val és a Világbankkal – folytatott konkrét együttműködést, és ezáltal a rendszerben olyan szinergiákat hozna létre, amelyek egyre hasznosabbak a fejlesztési együttműködésben. Az új prioritás ezen túlmenően bevonná a körbe az európai szociális gazdaság legfontosabb érdekeltjeit, ösztönözve ezzel azt, hogy az európai nagyközönség támogassa a uniós külső segélynyújtás fokozását.

4.4   A szociális gazdaság Afrika fejlesztésében betöltött szerepét és a fejlesztéshez való hozzájárulását úgy lehet leginkább elismerni, ha az ágazatot az EU és Afrika között már meglévő partnerségek – nevezetesen a cotonoui megállapodás és az EU–Afrika partnerség – révén támogatjuk.

4.4.1   A cotonoui megállapodás vonatkozásában sajnálatos, hogy a 2010. évi felülvizsgálat már lezárult anélkül, hogy beleépítettek volna szociális gazdasággal kapcsolatos rendelkezéseket. Az afrikai országokba látogató uniós küldöttségeknek azonban lépéseket kellene tenniük azért, hogy a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások mielőbb felkerüljenek az összeírandó és konzultációkra meghívandó szereplők listájára.

4.4.2   A 2015. évi felülvizsgálatnak pedig lehetővé kellene tennie, hogy a szociális gazdaságot egyértelműen elismerjék, és felvegyék a „nem állami szereplők” kategóriájába. Az ide tartozókat tájékoztatni kell a megállapodás alakulásáról, konzultációt kell folytatni velük a végrehajtással kapcsolatban, és be is kell őket vonni a végrehajtásba. Emellett pénzügyi forrásokat, illetve kapacitásépítési segítséget kapnak, hogy ténylegesen részt tudjanak venni a munkában.

4.4.3   Az EGSZB szerint az EU és az AKCS-országok közötti kapcsolatok 2020 (azaz a cotonoui megállapodás lejárta) utáni alakulásáról folytatott megbeszélésekben nem elég a cotonoui megállapodásban foglaltakhoz hasonló intézményi rendelkezésekről gondoskodni a nem állami szereplők számára, hanem azt is szavatolni kell, hogy a szociális gazdaság egyértelműen szerepeljen ebben a kategóriában.

4.5   Az EU–Afrika partnerséget illetően közvetlen kapcsolatokat lehet kialakítani a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területére vonatkozó 7. partnerség és a szociális gazdaság célkitűzései/intézkedései között, különösen a munkahelyteremtéshez, az informális gazdaság fokozatos formálissá tételéhez és a tisztességes munka előmozdításához való hozzájárulás tekintetében. Ebben az összefüggésben a 2010 novemberében megrendezésre kerülő 3. EU–Afrika csúcstalálkozó és az ott elfogadandó új cselekvési tervek valós lehetőséget jelentenek a szociális gazdaság támogatására. A partnerséget szolgáló új cselekvési tervben helyet kaphatnának például az alábbiak:

—	célkitűzés: a szociális gazdaság mint olyan eszköz elismerése és támogatása, amely áthidalja a formális és az informális gazdaság közötti szakadékot, és ösztönzi a tisztességes munkahelyek létrehozását,

—	cselekvés: az afrikai szociális gazdasági szereplők készségeinek és képességeinek fejlesztése azáltal, hogy – különösen a menedzsment tárgyában – tanterveket dolgoznak ki a szakképzési intézményekben és az egyetemeken,

—	cselekvés: a kölcsönök és mikrohitelek hozzáférhetőbbé tétele a szociális gazdasági szereplők számára,

—	cselekvés: segítségnyújtás az afrikai kormányoknak abban, hogy létrehozzák a szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek támogatásának és működésének kedvező jogi, intézményi és szakpolitikai feltételeket.

4.6   Az afrikai szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások igen tevékenyek a mezőgazdaságban és a vidékfejlesztésben. Ezen a területen konkrét kötelezettségvállalásokra került sor a mezőgazdaságra vonatkozó EU–Afrika stratégia keretében és az afrikai mezőgazdaság fejlesztéséről szóló közleményben. (9) Sem a stratégia, sem a közlemény nem említi azonban a szövetkezeti ágazatot, amely pedig Afrika szociális gazdaságának egyik fő pillére. Az afrikai mezőgazdasági és vidéki szövetkezetekkel mindazonáltal számos lehetőség kínálkozik a cselekvésre és együttműködésre, és ezek megfelelnének annak a célnak, amely magában foglalja „a mezőgazdaság jobb irányításának hangsúlyozását és a mezőgazdaságban tevékenykedő […] afrikai állami és magánszervezetek kapacitásfejlesztésének segítését.” (10)

4.6.1   Említésre méltó továbbá, hogy az európai fejlesztési eszköz tematikus programot tartalmaz az élelmezésbiztonságról. Ez is olyan ágazat, amelyben a meglévő uniós eszközöket és programokat fel lehetne használni annak elismerésére, hogy az afrikai szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások meghatározó szerepet játszhatnak a fejlesztési együttműködésben.

4.7   Az európai fejlesztési eszköz tematikus programjai közül a „Befektetés az emberekbe” programot is fontolóra kell venni. Ezt az – emberi erőforrás fejlesztésére irányuló – programot fel lehetne használni a vállalkozói készségek oktatására és fejlesztésére az afrikai szociális gazdasági szereplők körében.

4.7.1   Ez összhangban lenne az ILO készségfejlesztésről szóló nyilatkozatának rendelkezéseivel, különösen a menedzsmenttel kapcsolatban. Az oktatás és képzés alapvetően fontos a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások kapacitásának megerősítéséhez és ahhoz, hogy versenyképesek lehessenek a piacon. Különösen sokat kell tenni a nők oktatásáért és képzéséért. A nők szerepét az afrikai gazdaságban, mindenekelőtt a mezőgazdaságban és a vidéki területeken, gyakran alulértékelik.

4.8   A (menedzsment)készségek fejlesztésére irányuló oktatás és képzés terén az EU-nak elő kellene segítenie és támogatnia kellene az európai és afrikai szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások közötti kapcsolatokat. A tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréje, valamint a technikai segítségnyújtás észak és dél, illetve dél és dél között elősegítené az afrikai struktúrák megerősödését. (11) Ezért az EGSZB ösztönzi az észak és dél, illetve dél és dél közötti szociális gazdasági hálózatok mint olyan eszközök létrehozását és megerősítését, amelyek a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások körében meghatározóak az együttműködés és a szakismeretek átadása szempontjából.

4.9   Az oktatás és képzés a minőségi munka és – általánosabban – a kulturális együttműködés szempontjából is fontos. Ahogy azt az EGSZB már több ízben megállapította, mindkét terület kiemelt szerepet játszik a munkahelyteremtésben. Az EU-nak következésképpen ezeket az ágazatokat is figyelembe kellene vennie, amikor az afrikai szociális gazdaságot beépíti programjaiba és politikáiba.

4.10   Ami pedig a munkahelyteremtést illeti, amely – különösen vidéken – a szociális védelem és a nemek közötti egyenlőség mellett egyik alapvető eleme a szociális gazdaságnak, az EU–Afrika stratégia egyes szempontjait össze lehetne kapcsolni a johannesburgi cselekvési terv célkitűzéseivel. Ez mindenekelőtt a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás területére vonatkozó Afrika–EU partnerség 3. kiemelt cselekvésére érvényes (foglalkoztatás és a szegénység mérséklése), amely hangsúlyt fektet a tisztességes munka alapelveire.

4.11   A szociális gazdaság Afrika fejlődésében betöltött szerepének elismerését szolgálhatja a 2010. évi európai fejlesztési jelentés is. 2010-ben a jelentés a szociális védelemmel, tehát egy olyan területtel foglalkozik majd, amelyen a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások – mint már említettük (12) – alapvetően fontos szerepet játszanak, különösen Afrikában. Az afrikai szociális gazdaság egyértelmű felvétele a 2010. évi európai fejlesztési jelentésbe emellett lehetővé tenné egy konkrét szociális védelmi politika kidolgozását az uniós fejlesztési együttműködés keretében, ez ugyanis jelenleg hiányzik.

4.12   Az EGSZB ajánlja továbbá, hogy az Európai Bizottság térképezze fel, miként dolgoznak együtt a tagállamok az afrikai szociális gazdasági szereplőkkel. Ez jobb összehangolást és munkamegosztást tenne lehetővé ezen a területen az EU és a tagállamok között.

4.13   Az afrikai szociális gazdaság csak akkor tud hatékonyan hozzájárulni a szegénység felszámolásához, ha adottak a szükséges feltételek, például a megfelelő jogi keret, a kapacitásépítés, a hozzáférés a finanszírozáshoz és az afrikai szociális gazdasági szervezetek és európai partnereik közötti hálózatok. Ami a jogi keretet illeti, az EU-nak és az ILO-nak arra kellene ösztönöznie az afrikai hatóságokat, hogy vegyék nyilvántartásba a szociális gazdasági szervezeteket, és vezessenek be jogszabályokat, amelyek – kitérve a termelőeszközök tulajdonlásának kulcskérdésére is – lehetővé teszik a szóban forgó szereplők hatékony működését. Az EU és a tagállamok átadhatnák az olyan európai országokban bevált gyakorlatokat, amelyekben a szociális gazdaság különösen aktív.

4.13.1   A szociális gazdasági szereplők kapacitásépítésére és hálózatépítésére irányuló uniós támogatást nemzeti, regionális és uniós szinten kellene irányítani, mindenekelőtt a cotonoui megállapodás, az EU–Afrika stratégia és a „Nem állami szereplők és helyi hatóságok a fejlesztésben” tematikus program (európai fejlesztési eszköz) révén. (13) A tevékenységek keretében támogatást lehet nyújtani például a koordináció, az érdekvédelem, a párbeszéd, a szociális gazdasági szervezetek vertikális és horizontális integrációja és a képzés terén.

4.13.2   Ennek érdekében a szociális gazdasági szervezeteket fel kellene venni a fent említett tematikus programok keretében támogatható nem állami szereplők kategóriájába. Ezen túlmenően a szóban forgó és további olyan tematikus programok költségvetését, amelyekbe ténylegesen be lehetne vonni a szociális gazdaságot, (14) a következő (2014–2020-as) európai pénzügyi terv felülvizsgálatakor úgy kellene növelni, hogy végül összességében kétszeresére emelkedjen, ahogy ezt az EGSZB már több ízben kérte. (15) Az uniós finanszírozástól függetlenül ösztönözni és folytatni kellene a koordinációt, a párbeszédet, a szinergiákat és a konkrét együttműködési projekteket az európai és afrikai szociális gazdaság különféle ágazatai között, és különösen az afrikai szervezetek körében. Ennek megfelelően növelni kellene a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA 2014–2019) megfelelő programjainak finanszírozását úgy, hogy a szociális gazdaságnak is hasznára válhasson ez a segítség.

4.14   A további kedvező feltételek között első helyen említendő annak biztosítása, hogy a nem állami szereplők – egyszerűsített eljárások keretében – ténylegesen hozzá tudjanak férni a finanszírozáshoz.

Különösen fontos és innovatív elemnek számítanak a hosszú távú kölcsönök a strukturáltabb szociális gazdasági szereplők számára. Az EU feladata, hogy meglévő vagy új eszközök révén könnyítse meg a hozzáférést az ilyen kölcsönökhöz.

4.15   Végezetül az EGSZB az afrikai szociális gazdaság támogatása érdekében együttműködésre szólít fel az európai intézményeken belül és közöttük:

—

az Európai Parlamentet – amely már elfogadott egy állásfoglalást a szociális gazdaságnak az európai integrációra gyakorolt hatásáról (16) – arra kéri, hogy a Fejlesztési Bizottságban és/vagy az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés keretében fogadjon el állásfoglalást az afrikai szociális gazdaságnak a szegénység felszámolásához való hozzájárulásáról,

—	az EU belga elnökségét – amely 2010 második félévében, tehát akkor van hivatalban, amikor megrendezésre kerül a 3. EU–Afrika csúcstalálkozó – arra kéri, hogy tegyen lépéseket az afrikai szociális gazdaság fokozott elismerése és támogatása érdekében,

—

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, miként lehet a szociális gazdaságot bevonni az Európai Bizottság és az ILO közötti, fejlesztésre irányuló stratégiai partnerségbe, amelynek célja a szegénység mérséklése, a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésének elősegítése és a „Tisztességes munka mindenki számára” elnevezésű program végrehajtása. (17)

---

(1)  A johannesburgi ILO-konferencia (október 19–21.) előkészítő dokumentuma. Lásd a III. mellékletet.

(2)  Lásd az ILO által szervezett, „A szociális gazdaság – Afrikának a globális válságra adott válasza” c. regionális konferencián (Johannesburg, 2009. október 19–21.) kidolgozott, az afrikai szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek támogatására irányuló cselekvési terv preambulumának 1. pontját. Lásd emellett a II. mellékletben található diagramot.

(3)  Ugyanott, lásd a III. mellékletet.

(4)  REX/285 – CESE 1954/2009, A fejlődő országok támogatása a válság kezelésében, előadó: Luca Jahier.

(5)  Lásd az I. mellékletet és a következő honlapot: http://www.ilo.org/public/english/region/afpro/addisababa/pdf/se_planofaction_en.pdf.

(6)  CIRIEC, „Az Európai Unió szociális gazdasága”, CESE/COMM/05/2005.

(7)  Az Európai Parlament 2009. február 19-i állásfoglalása a szociális gazdaságról, előadó: Patrizia Toia.

(8)  HL C 318, 2009.12.23., 22. o.

(9)  A Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Az afrikai mezőgazdaság előmozdítása – Javaslat az afrikai mezőgazdasági fejlesztéssel kapcsolatos kontinentális és regionális szintű együttműködésre, (COM(2007) 440 végleges).

(10)  Afrika–EU stratégiai partnerség: közös Afrika–EU stratégia, 73. pont.

(11)  Az észak–déli szociális gazdasági hálózat előremutató példája a Réseau ESMED [a szociális gazdaság euromediterrán hálózata], amely spanyol, francia, olasz, marokkói, portugál és tunéziai szervezeteket foglal magában. A Réseau ESMED az euromediterrán partnerség keretében segíti és támogatja a csereprogramokat és az együttműködési projekteket.

(12)  Lásd feljebb (2.8. és 2.9. pont).

(13)  A szóban forgó program 5.1.2. pontja kimondja, hogy az EU olyan kezdeményezéseket támogat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy szélesedjen a transznacionális csereprogramok, a bizalomépítés, a hálózatépítés és a koordinációs tevékenységek köre a nem állami szereplők és a helyi önkormányzatok között (észak–dél és dél–dél viszonylatban).

(14)  Például az európai fejlesztési eszköz tematikus programjai közül a „Befektetés az emberekbe” és az „Élelmezésbiztonság”.

(15)  Lásd: REX/285 – CESE 1954/2009, A fejlődő országok támogatása a válság kezelésében, előadó: Luca JAHIER, 6.3. pont.

(16)  Lásd a 4. lábjegyzetet.

(17)  http://ec.europa.eu/europeaid/what/social-protection/documents/memorandum_of_understanding_ec_ilo_en.pdf.

---