8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/7

A.

mivel a szubszidiaritás és az arányosság elve értelmében csak abban az esetben képzelhető el közösségi eszköz elfogadása a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, ha bizonyítást nyer, hogy a belső piac kialakulása vagy működése előtt álló akadályokat nemzeti szinten nem lehet megszüntetni,

B.

mivel az adósságok késedelmes kifizetése és kifizetésének elmulasztása egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit, különösen akkor, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonára vonatkozóan; mivel ezt a problémát tovább súlyosbítja a jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a pénzforgalom alapvető fontosságú a vállalkozások túlélése szempontjából,

C.

mivel a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák komoly akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel továbbá az igazságszolgáltatást és a kereskedelem erkölcsi normáit is aláássa, ha a bírósági határozatokat nem lehet végrehajtani,

D.

mivel az adósságbehajtás általában is jelentős problémát jelent, ami még súlyosabb abban az esetben, ha a követelések határon átnyúló jellegűek, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek ilyen ügyekre szakosodott jogászokkal vagy erre a célra fenntartott adósságbehajtó részleggel, és gyakran kerülnek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy személyzetüket, szűkös pénzügyi forrásaikat, illetve mindenekelőtt idejüket a termelő tevékenység helyett erre a problémára kell fordítaniuk,

E.

mivel vannak arra utaló jelek, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet (3) nem tartják be vagy nem ismerik kellőképpen; mivel ha ezt az irányelvet most naprakésszé tennék és megfelelően végrehajtanák, annak a késedelmes fizetést vagy nemfizetést csökkentő, jelentős hatása lehetne,

F.

mivel jelentősek az eltérések a szerződésekre és fizetésképtelenségre vonatkozó különböző nemzeti jogrendszerekben abban a tekintetben, hogy a hitelezők a szerződéskötéskor milyen módon biztosíthatják követelésüket, különösen a tulajdonjog-fenntartási kikötések vagy más hasonló mechanizmusok használata révén, amelyeket az említett eltérések miatt időnként megkerülnek,

G.

mivel a bírósági határozatok hatékony végrehajtása vonatkozásában elfogadandó közösségi jogszabályoknak minden adósra vonatkozniuk kell, a jó- vagy rosszhiszemű adósok közötti bármilyen előzetes megkülönböztetés nélkül,

H.

mivel a fizetés alóli kibúvást, a késedelmes fizetést és a tartozások megfizetésének elmulasztását gyakran súlyosítja, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötéskor nem tanúsítanak kellő gondosságot; mivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kereskedelmi tudatosságra és a közös referenciakeret alapján meglévő, „európai” stílusú opcionális kikötések lehetséges alkalmazására, ami biztosítaná, hogy a felek már kereskedelmi kapcsolatuk kezdetén megfelelően megfontolják ezeket a kérdéseket,

I.

mivel a Parlament figyelmét felhívták arra, hogy komoly problémát jelenthetnek azok a határon átnyúló ügyek, amelyek ellenszegülő adósokat érintenek, azaz olyan személyeket, akik képesek lennének, de nem hajlandók adósságaik megfizetésére vagy kötelezettségeik teljesítésére, illetve olyan személyeket, akikkel kapcsolatban felmerül az a kockázat, hogy tartozásukat még ellenük kiadott bírósági határozat esetében sem fizetnék meg; mivel úgy tűnik, ezek a személyek gyakran jelentős vagyonnal rendelkeznek különféle szervezetekben, névleges tulajdonosoknál és alapoknál, és a sikeres behajtás nem valósítható meg a szükséges információk nélkül; mivel ezen információkat gyakran úgy kell megszerezni, hogy az ellenszegülő adós arról ne szerezzen tudomást, hiszen ellenkező esetben igen rövid időn belül más joghatóság alá tudná áthelyezni vagyonát,

J.

mivel a Parlament tudomására jutott továbbá, hogy bizonyos szuverén államok közismerten nem tesznek eleget a más államok által továbbított választottbírósági vagy bírósági határozatoknak, aminek eredményeképpen úgynevezett „keselyűalapok” jöttek létre, amelyek nyomott árakon megvásárolják ezeket a szuverén adósságokat, majd a behajtás során próbálnak haszonra szert tenni; mivel valószínűleg jobb és méltányosabb lenne megfelelő eszközök révén lehetővé tenni, hogy az eredeti hitelezők hajthassák be a tartozásokat,

K.

mivel feltehetőleg kevés olyan állam van, amely egyáltalán nem rendelkezik határain kívüli vagyonnal, és – ha a hitelezőnek nincs reménye arra, hogy (kizárólag) saját tagállamában vagy az érintett államban elérje az adósság behajtását – csak a külföldi bíróságokon, különösen az EU más tagállamainak bíróságain találhat hatékony jogorvoslatot,

L.

mivel a Brüsszel I. rendelet (4) értelmében valamennyi tagállam a saját nemzeti joga által körülírt és meghatározott ideiglenes intézkedéseket alkalmazhatja, és az említett rendelet alkalmazásában az ex parte végzések nem képezik kölcsönös elismerés és végrehajtás tárgyát; mivel az inter partes végzéseket a fogadó bíróság foganatosítja, az ezen bíróság rendelkezésére álló olyan eszköz útján, amely az eredetivel leginkább egyenértékű,

M.

mivel az ideiglenes intézkedések az alábbiakat tartalmazhatják: i) rendelkezés a határozat végrehajtási intézkedései alá vonható vagyonnal kapcsolatos információ közléséről, ii) rendelkezés a vagyon végrehajtásig történő megóvásáról, iii) közbenső fizetési meghagyás, amely azonnali kifizetést biztosít a hitelező javára, amíg a vitatott ügyben határozat nem születik,

N.

mivel az ideiglenes intézkedések engedélyezését a Bíróság által alkalmazottakhoz hasonló feltételekhez kell kötni, azaz a hitelezőnek meg kell győznie a bíróságot arról, hogy a követelése jogos (olyan végrehajtható joggal rendelkezik, amely bírói végzés vagy közokirat vagy bizonyíték formájában valószínűsíti a követelést – fumus boni juris), igazolnia kell a sürgősséget (annak valós kockázatát, hogy a követelés végrehajtása meghiúsulhat, ha az intézkedést nem hagyják jóvá (periculum in mora)), és mivel ezen intézkedések jóváhagyása biztosíték nyújtásához köthető,

O.

mivel kisebb ügyekben, különösen ha a jogi költségek egyébként elriasztóan magasak lennének, a késedelmes igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti, és mivel a jelentősebb ügyekben a vagyonnal kapcsolatos információ hiánya jelentheti a legfontosabb akadályt; mivel az ideiglenes intézkedésekről szóló rendelkezések alkalmazása ezért mindkét esetben kézenfekvő megoldást jelenthet,

P.

mivel emellett az információ rendelkezésre bocsátására irányuló bármely közösségi intézkedést az ilyen tipikus esetek fényében is meg kell vizsgálni, amikor az információ hiánya jelentős igazságtalanságot okoz; mivel a hitelezőnek nem áll módjában behajtani a tartozást, hacsak nem rendelkezik információkkal az adós (és még inkább az ellenszegülő adós) olyan vagyonáról, amit az ítélet végrehajtása keretében le lehet foglalni,

Q.

mivel ez a probléma a gyakorlatban nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben már hoztak bírósági ítéletet, amelynek nem tettek eleget: a probléma már az előtt felmerülhet, hogy a sértett fél bírósághoz fordulna,

R.

mivel mindezek ellenére alapvető fontosságú, hogy minden javasolt intézkedés arányos legyen; mivel továbbá a javasolt intézkedéseknek nem szabad pusztán megismételniük azt, ami a nemzeti intézkedések révén már ma is elérhető, hanem kizárólag a határon átnyúló tartozásokra kell korlátozódniuk, valamint el kell kerülni a szükségtelen és nem megfelelő harmonizálást,

S.

mivel megfogalmazódtak bizonyos aggodalmak annak kapcsán, hogy az Európai Unióban az ítéleteknek az adósok vagyonának átláthatósága révén történő eredményes végrehajtása alapvető jogokat sérthet, ideértve a magánélethez való jogot (adatvédelem), eljárási biztosítékokat veszélyeztethet, illetve ellentétes lehet több tagállam alkotmányos hagyományaival,

T.

mivel minden javaslatnak költséghatékonynak és a közösségi politika más területeivel összhangban állónak kell lennie annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések szükségtelen párhuzamossága,

1.

üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. március 6-i zöld könyvét, mivel az hozzájárul a lisszaboni stratégiához;

2.

kijelenti, hogy az adós fizetési kötelezettségei teljesítésére való kényszerítéséhez szükséges információk átláthatóságának hiánya ellentétes a jóhiszeműség és a vagyoni felelősség közös elveivel; fenntartja, hogy a végrehajtási módokra vonatkozó nemzeti szabályozások ismeretének hiánya vagy ezen szabályozások nem megfelelő hatékonysága lassítja az egységes belső piac megvalósítását, és indokolatlan költségeket eredményez;

3.

rámutat arra, hogy a késedelmes fizetés, a fizetés elmaradása, valamint az adósságbehajtás problémája károsan hat a hitelező üzleti vállalkozására és a fogyasztók érdekeire, csökkenti a belső piacba vetett bizalmat és aláássa a peres eljárásokat;

4.

támogatja a „jobb jogalkotás” elvein alapuló integrált és hatékony stratégiát, és úgy véli, hogy a hitelek behajtását oly módon kell elérni, hogy közben a megkülönböztetésmentesség, az érzékeny adatok védelme, valamint a jogi biztosítékok ne szenvedjenek csorbát, mindezt olyan arányos intézkedésekkel, amelyek biztosítják a kellő átláthatóságot, továbbá jelentősen csökkentik a tájékoztatási és kezelési költségeket;

5.

ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelező számára nem csak a nyilvánosan rendelkezésre álló információkhoz, hanem a végrehajtási eljárás és az adósságbehajtás kezdeményezéséhez szükséges – az adósnyilatkozatból, más nyilvántartásokból vagy harmadik személyektől származó –adatokhoz való hozzáférést is biztosítani kell, az illetékes hatóság felügyelete mellett, vagy annak közvetítésével, egyszerű formában az egész belső piac területén;

6.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a bírósági határozatok végrehajtása révén történő, határokon átnyúló adósságbehajtás jelentős probléma a belső piac szempontjából, ám úgy véli, hogy a Bizottság által felvetett megoldások további munkát igényelnek a legnehezebb kérdés, az ellenszegülő adósok problémájának megfelelő kezelése érdekében;

7.

megállapítja, hogy egy ilyen kézikönyv elkészítése és naprakészen tartása valószínűleg igen fáradságos és drága feladat, és hogy a jóvátételt kereső magánszemélyek számára egyszerűbb lenne egyetlen rendszer, továbbá hogy az esetek többségében a hitelezőknek az adott külföldi joghatóság területén működő jogászok tanácsát kell kérniük; úgy véli, hogy ennek ellenére működőképes, határokon átnyúló rendszer hiányában egy egyszerűsített változat hasznos lehet;

8.

határozottan úgy véli, hogy hasznos lenne közzétenni a 77/249/EGK (5) és a 98/5/EK (6) irányelvek értelmében belső piaci jogaikat gyakorló külföldi ügyvédek nemzeti nyilvántartását; rámutat arra, hogy e nemzeti nyilvántartásokat a Bizottság honlapjáról is elérhetővé lehetne tenni, és kiegészíthetné a kézikönyvet;

9.

ellenzi a népesség-nyilvántartások, illetve a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartások vonatkozásában az indokolatlan, válogatás nélküli és önkényes hozzáférés biztosítását, és támogatja az ítéletek Európai Unióban történő eredményes végrehajtását biztosító megfelelő és arányos keretrendszer létrehozását;

10.

álláspontja szerint a népesség-nyilvántartásokhoz (ahol ilyen létezik) való hozzáférés hasznos lehet a tartásdíjat vagy személyi kölcsönt nem fizető, szerencsétlen helyzetbe került magánszemélyek felkutatására és a visszaélések megelőzésére;

11.

véleménye szerint annak ellenére, hogy egyes jogrendszerekben sikeres újításnak bizonyult a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés, az adatvédelmi és titoktartási szabályok betartását is biztosítani kell; rámutat arra, hogy ez a közvélemény számára érzékeny kérdés; megállapítja továbbá, hogy lehetnek jogi problémák annak kapcsán, hogy az adatokat az adatgyűjtés eredeti céljától eltérő célokra használják fel;

12.

megállapítja továbbá, hogy az adóbevallások és társadalombiztosítási adatok számos tagállamban titkosak, és hogy egy nyilvántartás gondolatát a nem megfelelő felhasználás kockázata miatt ezekben az országokban nem fogadnák kedvezően, és a végrehajtó hatalommal való visszaélésnek tekintenék;

13.

fenntartja, hogy ha a javasolt megoldás az elérendő célhoz képest aránytalan lenne, visszaélésekre adhat lehetőséget, és megsértheti a magánélethez való jogot;

14.

úgy véli, hogy az állami végrehajtó szervek közötti jobb együttműködés gondolatát érdemes alaposabban kidolgozni, ám hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamban létezik ilyen szerv;

15.

úgy véli, hogy az adós nyilatkozata az ítéletvégrehajtási eljárás hasznos eleme lehet, amennyiben az a nemzeti jog szerinti szankciókra támaszkodik;

16.

úgy véli, hogy e területen nincs szükség közösségi fellépésre mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a meglévő tagállami eszközök elégtelensége;

17.

javasolja, hogy tegyék megfontolás tárgyává a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseit kiegészítő közösségi ideiglenes intézkedés valamilyen formájának bevezetését; úgy véli, hogy ez megvalósulhatna egy egyszerű és rugalmas eljárás formájában, amely az EU egész területén érvényes lenne, elkerülve ezáltal a késedelmeket és a felesleges költségeket; úgy véli, hogy ez hatékony és méltányos lenne azok szempontjából is, akik nem szerepelnek félként az ügyben;

18.

javasolja, hogy ez az intézkedés a választottbírósági követelésekre is vonatkozhatna, és ezeket is figyelembe lehetne venni a Brüsszel I. rendelet jövőbeni felülvizsgálatakor;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje ezt az ügyet prioritásként, és készítsen: a) részletes értékelést a problémáról, b) megvalósíthatósági tanulmányt a lehetséges közösségi eszközökről, c) hatásvizsgálatot a határon átnyúló szempontokra korlátozott közösségi jogorvoslati lehetőségekről; úgy véli, hogy a Bizottság vizsgálatának minden javasolt közösségi eszköz esetében azonosítania és kellően indokolnia kell a megfelelő jogalapot is, és az említett eszközöknek a határon átnyúló esetekre kell korlátozódniuk, és az e területen meglévő, tisztán nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kell kiegészíteniük, azok alkalmazását nem zavarhatják;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja meg azokat a szerződéskötést megelőző, illetve szerződéses intézkedéseket, amelyek összekapcsolhatóak egy közös referenciakeret fejlesztésével, valamint minden olyan opcionális, ebből eredő eszközt annak biztosítására, hogy a határokon átnyúló európai szerződések szerződő felei a szerződés megkötéskor vegyék figyelembe a késedelmes fizetés vagy a nemfizetés problémáját;

21.

nagy várakozással tekint a késedelmes fizetésekkel foglalkozó irányelv felülvizsgálata elé, és sürgeti a Bizottságot, hogy azt a jelenlegi gazdasági környezetre tekintettel a lehető leggyorsabban hajtsa végre;

22.

javasolja, hogy készüljön tanulmány a tulajdonjog-fenntartás és más hasonló mechanizmusok eltérő nemzeti jogi felfogásáról, azok kölcsönös elismerésének biztosítása céljából;

23.

javasolja, hogy a bírósági határozatban elismert tulajdonosi jogokat megszerző fél ezeket a jogokat az átruházóval megegyező feltételek mellett érvényesíthesse;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.