22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/123

3.1.1

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság a zöld könyvében nem ismerteti az e tárgyban már lezajlott viták eredményeit, holott kohéziós jelentéseiben korábban már előterjesztett fogalommeghatározási javaslatokat.

3.1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság harmadik kohéziós jelentésében kifejtett elemzéssel, nevezetesen hogy „a kohéziós politika célkitűzése a kiegyensúlyozottabb fejlődés elősegítése a meglévő különbségek csökkentésével, a területi egyenlőtlenségek kialakulásának megelőzésével és az egyes területekre is kiható szektorális politikák és a regionális politikák következetesebb összekapcsolásával. Ezen kívül javítani kell a területi integrációt és ösztönözni kell a régiók közti együttműködést.”; Továbbá, hogy „a területi kohézió egyik legfőbb előfeltétele, hogy mindenki, függetlenül attól, hol él, egyenlő módon férjen hozzá az »általános gazdasági érdeket szolgáló szolgáltatásoknak« nevezett ellátási lehetőségekhez, elemi szolgáltatásokhoz és tudáshoz, még akkor is, ha ez egyes régiókban nehezen megoldható”.

3.1.3

Korábbi véleményeire támaszkodva az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a területi kohéziónak lehetővé kell tennie egy átfogó kép kialakítását az európai területről (9). Álláspontja szerint az uniós területeik kiegyensúlyozott és tartós fejlődésének (10) célja, hogy összeegyeztesse a versenyképességet, a gazdasági és társadalmi kohéziót, a szaktudásra alapozott gazdasági teljesítményt (11) a társadalmi szolidaritás és méltányosság célkitűzéseivel (12).

3.1.4

Az EGSZB szerint a területi kohéziót a polgárok csak abban az esetben fogják magukénak vallani, ha a fogalom konkrét jelentést nyer számukra, és ha maguk is részt vesznek annak definiálásában és megvalósításában. Az EGSZB végső soron a területi kohézió olyan definícióját támogatja, amely a polgárok és a helyi társadalmi-gazdasági szereplők számára nyújtott előnyeit helyezi előtérbe: a társadalmi kohéziónak valamennyi európai számára, mindenütt biztosítania kell az esélyegyenlőséget és a méltányos életkörülményeket.

3.2.1

Az EGSZB szerint a területi kohézió aspektusa egyértelműen rámutat, hogy a gazdasági és társadalmi kohéziót egymással szinergiában kell megvalósítani. A jelenlegi, sorozatos – pénzügyi, gazdasági, élelmezési, ingatlanpiaci, éghajlati stb. – válságok jellemezte kontextusban a területi kohézió jelzi az elmúlt 50 évben magunkénak vallott fejlődési modell fenntarthatatlanságát.

3.2.2

Az EGSZB álláspontja szerint a három – társadalmi, gazdasági, illetve területi – dimenziót párhuzamosan kell előmozdítani, egy fenntarthatóbb fejlődési modell kialakulását ösztönözve.

3.2.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy harmadik kohéziós jelentésében az Európai Bizottság felvázolta a területi kohézió három vetületét, melyek egyike sem előbbre való a többinél: az első a korrekció, mely „a meglévő egyenlőtlenségek csökkentését” célozná; a második a megelőzés, amely „javítja a területi hatással bíró ágazati politikák közötti koherenciát”; a harmadik az ösztönzés, amelynek célja „a területi integráció megerősítése, az együttműködés ösztönzése révén”.

3.2.4

Ehármas koncepció ésszerűnek tűnik az EGSZB számára, ugyanakkor hangsúlyozni kívánja, hogy a területi kohézió semmilyen esetben sem korlátozódhat arra, hogy csupán újabb fejezetet illesszen a gazdasági és társadalmi kohéziós politikához. A területi stratégiának ugyanis, melyet európai, nemzeti, regionális, illetve helyi szinten is ki kell dolgozni, valamennyi politikát érintenie kell (13).

3.2.5

Ami az Európai Unió (zöld könyvben meghatározott) strukturális politikáit illeti, az EGSZB az alapok nagyobb fokú integrációja mellett érvel, amely jóval túllép a szükséges koordináció szintjén.

3.3.1

Az EGSZB meglepve tapasztalja, hogy az Európai Bizottság a többszintű kormányzást csupán egyszerű eshetőségként, illetve lehetőségként ismerteti, jóllehet saját megítélése szerint az olyan szükségszerűség, amely már bizonyította hatékonyságát, és fokozatosan az Európai Unió kormányzási elvévé lép elő.

3.3.2

Az EGSZB támogatja az integrált megközelítésre irányuló javaslatot, de úgy véli, hogy – mint már korábban kifejtette – ennek konkrét, pontos intézkedésekben kell megjelennie, amilyen például az Uniós strukturális politikáihoz kapcsolódó alapok integrációja. Sajnálattal mutat rá, hogy a jelenlegi gyakorlat rendkívül nagy elmaradásban van a korábbi programozási időszakokhoz képest. A számviteli, pénzügyi és ellenőrzési szabályok bonyolultabbá válása ugyanis az adminisztratív ellenőrzések növekedésével járt, ami a végső kedvezményezettek számára komplexebb eljárásokat eredményez.

3.4.1

Az EGSZB véleménye szerint a hatékony területi kohézió végrehajtásának sarokköve mindenekelőtt a megfelelő kormányzási rendszerek meghatározása, melyek a későbbiekben lehetővé teszik a komplex helyzetek integrált kezelését, figyelemmel az alábbi elemek mindegyikére:

3.4.2

Az elkötelezett polgárokra alapozott alulról építkező koncepció elősegíti a közösségi és nemzeti politikák integrációját azért, mert a szervezett civil társadalomnak globálisan kellene megközelítenie a politikákat és az intézkedéseket, szemben a nemzeti, illetve európai szintű, egyes ágazati politikákért felelős hatóságokkal. Ez a megközelítés tökéletesen összhangban van a szubszidiaritás minden formájával.

3.4.3

Az EGSZB ismételten kéri egy rövid, közép- és hosszú távú célokat és intézkedéseket részletesen meghatározó, pontos menetrend kidolgozását (14), amelyben helyet kapnak az intézmények, illetve az érintett felek által már kitűzött vagy tervezett határidők és intézkedések is, különös tekintettel az európai és a nemzeti szintre.

3.5.1

Az EGSZB számára a területi kohézió egyik legkonkrétabb és legfontosabb megnyilvánulása az általános érdekű szociális, illetve gazdasági szolgáltatásokhoz  (15) való hozzáférés biztosítása valamennyi európai polgár számára, lakó- és munkahelyre való tekintet nélkül. Itt pontosan egy olyan területről van szó, amely a politikák erőteljes koherenciáját és hatékony többszintű kormányzást tesz szükségessé. A jelenlegi helyzet távolról sem kielégítő, különösen a legsebezhetőbb területek és lakóik, illetve gazdasági és társadalmi szereplőik számára.

3.5.2

Az EGSZB megismétli arra vonatkozó kérését, hogy „meg kell tehát határozni közösségi szinten bizonyos, az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos, minden általános érdekű (gazdasági és nem gazdasági jellegű) szolgáltatásra, így az általános érdekű szociális szolgáltatásokra is érvényes, közös referenciákat és normákat. Ezeket az egyes szolgáltatások sajátosságaihoz igazított közösségi jogi keret meghatározására alkalmas, együttdöntési eljárással elfogadott keretirányelvben kell rögzíteni” (16).

3.6.1

Az EGSZB a területek közötti „valódi esélyegyenlőség” elvének nevében egyedi politika kialakítását javasolja az állandó hátrányokkal küzdő régiók – beleértve a legkülső régiók – számára a folyamatosság (hosszú távra előre látható intézkedések), a pozitív diszkrimináció (a költségvetési források tekintetében, valamint bizonyos, közös elveken nyugvó jogi mentességeket illetően) és az arányosság elve (az intézkedés mértékének és hatásának meg kell felelnie a konkrét esetnek) alapján, a helyzetek sokféleségének tekintetbevételével (17).

3.6.2

Ezekben a régiókban, amelyekben további erőfeszítésekre van szükség a fejlesztés tervezése és a pénzügyi tervek kidolgozása terén, az EU szerepe nem a helyi és regionális önkormányzatok és a szociális-gazdasági partnerek helyettesítése, hanem azok erőteljes ösztönzése az együttműködésre és a kooperációra.

3.7.1

Az EGSZB az együttműködést az európai szociális modell egyik alapjának és az integráció nélkülözhetetlen eszközének tartja.

3.7.2

Véleménye szerint a területi együttműködés akadályokba ütközik, mert a különböző szintű közhatóságok vonakodnak együttműködni és megosztani egymással kompetenciáikat. Az EU-nak a régiókban elő kell mozdítania az együttműködési kultúrát a meglévő eszközök használatának és a partnerségeknek az elősegítésével és egyszerűsítésével.

3.7.3

Az EGSZB elismeri a területi együttműködés célkitűzésének első két fejezete – a határokon átnyúló együttműködés és a tagállamközi együttműködés – által elért eredményeket. Ugyanakkor hangsúlyozza – az Európai Bizottság zöld könyve által elhanyagolt – interregionális együttműködés aspektusának jelentőségét, amely figyelemreméltó eszköz arra, hogy a nem szomszédos, de azonos célok felé törekvő területek kicserélhessék egymással tapasztalataikat és bevált gyakorlataikat.

3.8.1

Az EGSZB szerint a területi kohéziónak lehetőséget kell biztosítania a legkevésbé jómódú területeken élő személyek, illetve szereplők számára, hogy saját fejlesztési stratégiáikat megvalósítsák, és ne pusztán az esetleges pénzügyi kompenzációtól való függés és várakozás határozza meg helyzetüket. Saját helyzeti előnyeik kihasználása és projektjeik kialakítása érdekében biztosítani kell, hogy külön hálózatok álljanak a rendelkezésükre az innovációra és a bevált gyakorlatok cseréjére a hasonló földrajzi, éghajlati és demográfiai kihívásokkal küzdő területek egyéb szereplőinek részvételével.

3.8.2

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy helyezzen több hangsúlyt a területi, társadalmi és politikai innovációra az INTERREG IV C régióközi együttműködési fejezetében, és erősítse meg az együttműködést az EMVA LEADER programnak szentelt 4. tengelyén belül, valamint vezessen be a meglévő összegek felhasználását elősegítő mechanizmusokat.

3.9.1

Az EGSZB szorgalmazza a közösségi kezdeményezési programok visszaállítását a strukturális politikák félidős értékelését követően. A hasonló, hatékonyságukat már igazoló programok – például az UURBAN, az EQUAL, az Interprise és egyebek – megszüntetése veszteséget jelentett a tematikus területi együttműködés és a társadalmi innováció számára, miután szerepüket sem az alapok „main streaming”-je, sem más eszköz nem vette át.

3.9.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy bizonyos, a világ más nagy térségeihez való közelségük miatt sajátos földrajzi elhelyezkedésű régiók számára – például a Karib-tenger vagy az Indiai-óceán legkülső régiói, illetve az Unió keleti határain elhelyezkedő régiók számára – módosítani kell a területi együttműködés megszokott formáit.

3.10.1

Az EGSZB igen határozottan támogatja az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) létrehozását. Szorgalmazza a nemzeti jogi keretek kiigazítását az egész EU-ban való alkalmazhatóságuk érdekében. Mivel ezek kialakítása csak a közelmúltban kezdődött meg, az EGSZB úgy véli, egyelőre túl korai lenne mérleget vonni, és újabb eszközök kidolgozásán gondolkodni. Ezt a fentiekben javasolt útiterv keretében lehetne elvégezni.

3.11.1

Az EGSZB szerint a területi kohézió javítása a területek fejlesztésének stratégiai koncepcióján keresztül vezet, a fellépések nagyobb koherenciájának biztosításával, hiszen egymagában egyetlen politika sem orvosolhatja az ágazati politikák és a jelenlegi fejlődési modell ellenőrizetlen mozgása által előidézett területi egyenlőtlenségeket.

3.12.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy minden európai politikának elő kell mozdítania a területi kohézió célkitűzését, illetve a területek kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődését (18).

3.12.2

A területi kohézió feltétele a különböző – a helyi szinttől az uniós szintig terjedő – kormányzati szintek közötti előzetes felelősségmegosztás az ágazati politikák összességére kiterjedően.

3.13.1

Az EGSZB az Európai Parlamenthez hasonlóan nélkülözhetetlennek tartja a közösségi politikák integrált – a területi dimenziót is magába foglaló – megközelítését, különösen a közlekedési, környezetvédelmi, mezőgazdasági, energia-, verseny- és kutatási politika területén.

3.13.2

Azt javasolja, hogy a közös agrárpolitika jövőjének megvitatása során vegyék figyelembe a területi kohézió kihívásait, tekintettel az agrárpolitikának a gazdaságban, a társadalomban, valamint a környezet és a táj védelmében az európai területen játszott fontos szerepére.

3.13.3

Az európai uniós jogalkotást, politikákat és programokat külön elemezni kell a területi kohézióra kifejtett hatásuk szemszögéből. Az Európai Bizottságnak különösen nagy felelőssége van e hatásértékelésben, amelybe valamennyi érintett szereplőt szorosan be kell vonni. A szükséges elemzésekhez és értékelésekhez ki kell kidolgozni a minőségi kritériumokat (19).

3.14.1

Az EGSZB sürgeti e koherencia megerősítését, és azt javasolja a Miniszterek Tanácsának, hogy a területi kohézióra alkalmazza a nyílt koordinációs módszert  (20), melyet olyan pontos iránymutatások mentén kell alkalmazni, amelyeket normatív eljárások, szakértői értékelés, a bevált gyakorlatok cseréje és mutatók kidolgozása követ, valamennyi érintett szereplő részvételével. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a módszer kialakítását követően a többszintű kormányzást és az ágazatközi koordinációt ismerjék el annak iránymutatásai között.

3.14.2

Anyílt koordinációs módszer alkalmazása az előzőekben javasolt útitervben is szerepelhetne.

3.15.1

Az EGSZB hangsúlyozza a tagállamok területfejlesztésért és területi kohézióért felelős minisztereinek informális ülésein Lipcsében, az Azori-szigeteken és Marseille-ben elért haladás jelentőségét. Ezért a nemzeti politikák önkéntes koordinálásának kezdeményezését, illetve az ágazati politikák integrálását javasolja, a területfejlesztési menetrend vállalásaival összhangban, és úgy véli, a regionális és helyi közösségeket arra kell ösztönözni, hogy saját szintjükön terjesszék a hasonló gyakorlatokat. Emlékeztet arra, hogy a kulturális és a természeti örökség – még explicit kompetenciák hiányában is – alapvető kihívást jelent az európai terület számára, és összehangolt megközelítést igényel.

3.16.1

Az EGSZB a területi kohézió elengedhetetlen feltételének tartja az érintett felek szélesebb körű részvételét a politikák kidolgozásában, illetve végrehajtásában.

3.16.2

A társadalmi párbeszéd a területi kormányzás egyik alappillére kell, hogy legyen. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság juttassa érvényre és mozdítsa elő a területi társadalmi párbeszédet a szociális partnerek bevonásának javítása érdekében.

3.16.3

Az EGSZB örömmel fogadja az érintett miniszterek álláspontját, akik első cselekvési tervükben (21) hangsúlyozták „meggyőződésüket, hogy a többszintű kormányzás az EU-n belüli kiegyensúlyozott területfejlesztés biztosításának alapvető eszköze”, és egy közös munkamegbeszélést javasoltak „az érintett szereplőkből és a helyi illetve regionális szereplőkből álló bizottsággal, a területfejlesztési menetrendben ismertetett prioritások végrehajtásának megvitatása céljából”.

3.17.1

Érdekes koncepciót kínálnak e téren a területi fejlesztési paktumok, mivel a konkrét helyzetek és kihívások sokfélesége különböző eszközök és kompetenciák mozgósítását igényli az összes érdekelt fél részéről, különös tekintettel a társadalmi partnerekre, a szociális gazdaságra, valamint a szociális területen, a környezetvédelemben, a helyi fejlesztésben, a férfi-női egyenjogúság terén, illetve az élethosszig tartó tanulás területén működő NGO-kra.

3.17.2

A pénzügyi és gazdasági válság által előidézett szerkezetváltások idején még fontosabb és még sürgetőbb az ilyen típusú paktumok létrejötte az érintett területeken.

3.17.3

Az EGSZB támogatja a Régiók Bizottsága által kifejtett gondolatot, amely szerint egyrészről a helyi és regionális hatóságok, másrészről a szociális gazdaság szervezetei között létrejövő partnerségek fontos eszközei lehetnek a falvak, városok és régiók, illetve egyéb területi szintek hatékony társadalmi-gazdasági fejlesztésének, valamint a területi kohézió előmozdításának. Ezt a partnerségi megközelítést ki kell terjeszteni a civil társadalom összes új szereplőjére.

3.17.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet a szociális gazdaság jelentőségére, amelyben a becslések szerint az európai vállalkozások 10%-a tevékenykedik, és hangsúlyozza a kohézióban és a fenntartható fejlődésben betöltött szerepét, mivel a szociális gazdaság helyben tartja a munkahelyeket, dinamizálja a vidéki régiókat, társadalmi tőkét teremt, és részt vesz az ágazati és területi szerkezetátalakítási folyamatokban (22).

3.18.1

Az EGSZB szerint a jól strukturált konzultációk eredményes partnerségek kialakításához vezetnek a nem-kormányzati érdekeltekkel és a szociális partnerekkel, a területi kohéziós lánc valamennyi láncszemének szintjén (kidolgozás, nyomon követés és értékelés) (23).

3.18.2

A több szinten megvalósuló jó kormányzás továbbá a szervezett civil társadalom regionális és helyi szintű reprezentatív szervezeteivel való partnerségek kialakítását is feltételezi. E szervezetek tevékenységük révén hozzájárulhatnak egy olyan modell kialakításához, amely a szervezett civil társadalom részvételével valósítja meg a politikák kidolgozását és végrehajtását, erősítve a területi kohéziót (24).

3.18.3

Következésképpen lehetővé kellene tenni a szervezett civil társadalom regionális és helyi reprezentatív képviselői számára, hogy felelős és átlátható módon részt vegyenek a területi kohézióra irányuló politikák és intézkedések meghatározásában és végrehajtásában (25).

3.19.1

Annak érdekében, hogy az európai polgárok jobban megértsék a területi kohéziót, az EGSZB hangsúlyozza, hogy minden szinten folyamatosan fenn kell tartani a területi kohézió jövőbeli kihívásairól és stratégiai válaszútjairól folytatott vitát. E vitának arra kell törekednie, hogy hozzájáruljon egy új konszenzus kialakításához a területi kohézióval kapcsolatban, amely valamennyi érintett fél közös elkötelezettségén alapul, különös tekintettel a civil társadalmi szervezetekre.

3.20.1

Az EGSZB álláspontja szerint új „jóléti” mutatókat kell létrehozni, amelyek nem szorosan a GDP/GNP értéken alapulnak, hanem lehetővé teszik a társadalmi fejlődés terén való előrelépés kimutatását is (26).

3.20.2

Az EGSZB sürgősnek tartja egy új értékelési kritériumrendszer kidolgozását, amelynek alapján megrajzolható a területi kohézió új térképe, és meghatározható a közösségi régiók támogatásra való jogosultsága; a GDP/fő kritérium önmagában diszkrimináció forrása lehet a strukturális politikák végrehajtása terén. A humánerőforrás képzettségi szintje, a jövedelmek egyenlőtlensége, az infrastrukturális deficit, az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szociális védelem kiterjedtsége, az európai gazdaság motorjának számító központoktól való távolság, a demográfiai struktúra stb. megannyi fontos tényező, melyeket figyelembe kell venni (27). Az Eurostatnak, az Epsonnak, illetve ezek nemzeti partnereinek egy teljesebb és pontosabb statisztikai eszközrendszer kidolgozásán kellene munkálkodniuk. Ezek az értékelési kritériumok és statisztikai eszközök szolgálnak majd a fentebb említett nyílt koordinációs módszerben használt mutatók alapjául.

3.20.3

Tekintetbe kell venni továbbá a maguk a régiók által kidolgozott módszereket, és gondoskodni a bevált gyakorlatok terjesztéséről (28).