EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52006IE1144
Opinion of the European Economic and Social Committee on The territorial governance of industrial change: the role of the social partners and the contribution of the Competitiveness and Innovation Programme
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az ipari szerkezetváltás területi irányítása: a szociális partnerek szerepe és az innovációs és versenyképességi keretprogram hozzájárulása
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az ipari szerkezetváltás területi irányítása: a szociális partnerek szerepe és az innovációs és versenyképességi keretprogram hozzájárulása
HL C 318., 2006.12.23, p. 12–19
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
23.12.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 318/12 |
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Az ipari szerkezetváltás területi irányítása: a szociális partnerek szerepe és az innovációs és versenyképességi keretprogram hozzájárulása”
(2006/C 318/02)
2006. január 19-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy a Működési Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján véleményt dolgoz ki: „Az ipari szerkezetváltás területi irányítása: a szociális partnerek szerepe és az innovációs és versenyképességi keretprogram hozzájárulása”
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága” véleményét 2006. augusztus 31-én elfogadta. (Előadó: Antonello PEZZINI, társelőadó: Enrico GIBELLIERI).
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. szeptember 13–14-én tartott 429. plenáris ülésén (a szeptember 13-i ülésnapon) 181 szavazattal 2 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
A 2006. márciusi Európai Tanács a lisszaboni stratégia újraindítását egyrészt a növekedésre és a foglalkoztatásra, másrészt az irányítás integrált megközelítésére alapozta a globalizáció új kihívásaival szemben. |
1.2 |
Európának el kell köteleznie magát a valamennyi polgára számára innovatív, versenyképes és fenntartható fejlesztés mellett; területén nagyobb gazdasági és társadalmi kohéziót kell létrehoznia új vállalkozások alapítása és a meglévők fejlesztése, továbbá új szakmai profilok, valamint a nagyobb mértékű és jobb foglalkoztatás révén, megőrizve a tudásalapú gazdaság felé orientálódó európai szociális modellt. |
1.2.1 |
Az EGSZB szilárdan meg van győződve arról, hogy a „partnerségen és a felelősségvállaláson alapuló új irányítási ciklus” (1) nélkül Európa valamennyi, a versenyképesség és a foglalkoztatás fellendítésére irányuló erőfeszítése hiábavalónak bizonyulna, ezért új irányítási paradigmák elfogadására és gyors, általános végrehajtására van szükség. |
1.2.2 |
Az EGSZB szerint a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramot, valamint az új versenyképességi és innovációs keretprogramot továbbra is túlzott mértékben jellemzi a „felülről lefelé” irányuló orientáció, és nem teszik még lehetővé a megfelelő integrációkat, sem pedig helyi és regionális szinten a fejlesztéshez kapcsolódó valamennyi köz- és magánszereplő felelősségteljes részvételét, amely optimalizálná a szociális partnerek alapvető szerepét a fenntartható és tartós növekedési perspektívákat illetően. |
1.3 |
Az Európai Uniónak akár a fenti két eszköz révén is ösztönöznie kell ezt az új, helyi szintű partnerséget a hatóságokkal és a gazdasági szereplőkkel, különösen a szociális partnerekkel, elősegítve a „globalizáció korszakában a területi fejlesztési paktumok” (2) új generációjának létrejöttét. |
1.4 |
Az EGSZB meg van győződve arról, hogy nem léteznek mindenki számára egyaránt érvényes irányítási metódusok. Minden egyes regionális/helyi szintnek meg kell találnia azt a formát, amely a leginkább megfelel a terület irányíthatósága által támasztott igényeknek, valamint a nemzeti, európai és nemzetközi hivatkozási kerettel egyaránt összeegyeztethető. |
1.5 |
Az EGSZB úgy véli, hogy e formulákkal kapcsolatban meg lehet adni néhány közös kritériumot:
|
1.5.1 |
Végül elengedhetetlen, hogy ezen integrált területi politikának szerves részét képezze a strukturált szociális párbeszéd, amely a létező területi gazdasági és szociális tanácsokban rejlő lehetőségek kiaknázásával is megvalósulhat a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom képviselőinek részvételével, valamint a gazdasági és szociális partnerség hatékony formáinak létrehozásával (3). |
1.5.2 |
E tekintetben az EGSZB által kijelölt utat kell követni, bevonva az egyes európai országok gazdasági és szociális tanácsait vagy hasonló szervezeteit az EGSZB-vel való strukturált párbeszédbe. |
1.6 |
Az új irányítás sikerességének mértéke egyre inkább a problémák kezelése és a megoldások szempontjából leghatékonyabb szint meghatározásának képességétől függ, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Ennek során azonban meg kell őrizni a következetesség keretét és az intézkedés egyéb szintjeivel közös látásmódot (4). |
1.7 |
Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a folyamatok, cselekvések és intézkedések lehetőségeinek közép- és hosszú távú perspektívában történő vizsgálata a részvételen alapuló Foresight-tevékenységeken keresztül az alsó szinttől a felsőig értékes hozzájárulást nyújthat a társadalom kulturális fejlődéséhez, valamint hozzájárulhat a politikai és adminisztratív döntéshozók választásainak gazdagításához is. Főként azonban kibontakoztathatja és megerősítheti az adott területen a fenntartható és versenyképes fejlődés irányítása szempontjából alapvető technológiai, gazdasági, szociális, politikai és kulturális ágazatok közötti interakciókat. |
1.8 |
Mindez főként a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom képviselőinek bevonását teszi szükségessé, hogy világosan fel lehessen deríteni az erősségeket és a gyenge pontokat, valamint új pozíciókat lehessen találni a belföldi és a nemzetközi piacon. |
1.9 |
A globalizáció egyrészről versenyképességi nyomást jelent az értéklánc modernizálása, megújítása és felfelé való elmozdítása irányába, valamint lehetővé teszi a javak és szolgáltatások lehető leghatékonyabb és leggazdaságosabb módon való előállítását és elosztását, másrészről azonban azzal a kockázattal jár, hogy – amennyiben nem avatkozunk be időben – új elkülönülések és töredezettségek képződnek a gazdaság és a társadalom szövetében, különösen területi szinten. |
1.9.1 |
Ezért tartja az EGSZB szükségesnek, hogy a lehető leghamarabb megteremtsék azokat az új szakmai kompetenciákat, amelyek képesek a polgárok változások felé való orientálására. Közös képzési intézkedéseket kell szervezni a körzeti vezetők, vállalatvezetők, pénzügyi és hitelrendszer-irányítók számára, melyeket a politikai döntéshozókkal és a közigazgatási elöljárókkal, továbbá a helyi és területi önkormányzatok vezetőivel kell végrehajtani. |
1.10 |
Az EGSZB véleménye szerint csupán egy integrált és részvételen alapuló területi megközelítés révén érhető el, hogy a kutatási befektetések és a fejlesztés, az innováció és az oktatás révén felhalmozott tudásanyag innovatív képességeket és versenyelőnyöket hozzon létre az európai ipari bázis számára, amely ily módon humán és pénzügyi tőkét vonzhat majd a területre. |
1.10.1 |
Ebben az összefüggésben elsődleges fontosságú a területre humántőkét vonzani képes olyan új konstrukciók kidolgozása, akár a szakmai és a magánélet jobb összeegyeztethetősége, illetve különböző ösztönzők bevezetése révén is, különösen a szellemi foglalkozásúak és a magasan képzettek – például vezetők, kutatók, ipari szakértők – esetében, amelyek lehetővé teszik az érintettek számára, hogy a keresőképes kor folyamán kellően vonzó juttatásokat élvezzenek. |
1.11 |
Az EGSZB úgy véli, hogy az új versenyképességi és innovációs keretprogramot (2007–2013) nem szemlélhetjük a területre irányuló egyéb közösségi politikáktól és cselekvési programoktól függetlenül, mivel e problémákat három intézkedéssorozattal kívánja megoldani: a vállalkozói szféra és az innováció számára készült programmal; a kommunikációs és információs technológiák támogatására irányuló programmal; valamint az intelligens energiára irányuló programmal. |
1.12 |
Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy erős koordinációra van szükség a versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint a regionális és a kohéziós, továbbá a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális politika intézkedései, valamint a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram között, amely „Kapacitások” programjának tekintélyes részét szenteli a kkv-k javára végzett kutatás fejlesztésének, „a tudás régióinak”, az innováció támogatásának, a vállalkozások részére nyújtott innovatív szolgáltatásoknak, valamint a képzési és a vállalkozói szféra között fennálló szükséges kapcsolatoknak. |
1.13 |
Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen, hogy – a szinergiákat biztosító és az átfedéseket vagy következetlenségeket kiküszöbölő magas fokú koordináción túl – ezeket a kezdeményezéseket először újjáalakítsák, majd az adott terület megfelelő módon átvegye azokat a mindenki által támogatott helyi fejlesztési partnerség elsőrangú keretében. |
1.14 |
Az EGSZB végezetül kiemeli, amit már a modern iparpolitikával foglalkozó néhány korábbi véleményében is kifejtett, azaz: „Hiányzik a közösségi szintű kötelezettségvállalás és a kormányok, vállalatok és a nemzeti és regionális szinten közvetlenül érintett felek világos összekapcsolása.” |
2. Meghatározások
A vélemény hivatkozik néhány fogalomra, amelyek jelentését alább adjuk meg.
2.1 |
Irányítás: az antropológiai szakirodalom az irányítás három típusát különbözteti meg (5): „Alapszintű” irányítás: helyi szinten irányozza elő valamennyi szereplő koordinálását, kifejezett fogékonyság jellemzi valamennyi technológiai tevékenység iránt. „Hálózati” irányítás: valamennyi szereplő – főként a vállalatok, a kutatóintézetek, a pénzügyi szervezetek – magas fokú hálózati koordinálására épül. „Dirigista” jellegű irányítás, amely magas fokú koordináción és sok különösen fontos szempont központi kezelésén alapszik, mint például a finanszírozások és a szakmai ismeretek a kutatási területen. |
2.2 Szociálisan felelős terület (6)
Egy terület akkor tekinthető szociálisan felelősnek, ha fejlesztését a fenntarthatóság témakörei irányítják, azaz, amikor fejlesztésébe beilleszti a gazdasági, szociális és környezeti dimenziót egyaránt. Egy terület akkor határozhatja meg magát szociálisan felelősként, ha sikerül:
— |
beillesztenie a társadalmi és környezetvédelmi szempontú megfontolásokat a gazdasági döntések meghozatalakor, |
— |
közös értékeken alapuló modellt és részvételi módszert kialakítania a döntéshozatali folyamatok során, |
— |
elősegítenie a bevált gyakorlatok alkalmazását és az érdekeltek közötti folyamatos párbeszédet az innováció és a versenyképesség fokozásának érdekében. |
A szociálisan felelős terület tervezésekor szükséges:
— |
azonosítani a területen élő közösséget, |
— |
meghatározni, hogy e közösséget mely értékek vezérlik. |
2.3 Egy terület társadalmi tőkéje
A társadalmi tőke különböző formákat ölthet: együttműködési vagy versenyképességi kultúra; társulási konszenzus vagy polarizált érdekcsoportok; elsajátítási módok. A kulturális hagyományok és a szervezkedés típusa jelentősen hathatnak azon akadályokra, amelyek egy szociálisan felelős terület megvalósításának útjában állnak. Az egyes területek rendelkezésére álló társadalmi források (társadalmi tőke) tüzetes vizsgálata szükségessé teszi az intézményi tőke; a kulturális tőke; a szimbolikus tőke; a pszichoszociális tőke; valamint a kognitív tőke közötti különbségtételt.
— |
Intézményi tőke: egy adott terület hivatalos intézményeinek problémamegoldó képessége, cselekvőképessége, a döntéshozatali folyamat gyorsasága, szervezetek tájékoztatása és rugalmasságuk foka, továbbá a különféle szervezetek között fennálló viszonyok jellege, |
— |
Kulturális tőke: az adott terület hagyományaiból, értékeiből és meggyőződéseiből, nyelvi gazdagságából, társadalmi kapcsolataiból és viselkedésmódjaiból tevődik össze (7). |
— |
Szimbolikus tőke: egy adott terület azon képességét jelenti, hogy mobilizálja a fejlődéséhez szükséges energiákat, valamint azon potenciálját, hogy hivatkozási keretként szolgálhasson az ott működő vállalatok számára, |
— |
Pszichoszociális tőke: ez a típus főként a bizalom koncepcióján alapul, illetve azon a meggyőződésen, hogy az adott területen létezik egy közösség, és ez a közösség fejlesztési potenciállal rendelkezik, valamint azon, hogy meg lehet szervezni a különböző csoportok és szervezetek közötti együttműködést, |
— |
Kognitív tőke: a kollektív know-how, nem tévesztendő össze az egyes személyek által képviselt humán tőkével. A kognitív tőke azokban a szervezetekben halmozódik fel, amelyek a tudás infrastruktúráit alkotják, tehát az egyetemeken, a kutatóközpontokban, a kulturális és szakmai szervezetekben, a vállalkozásokban, a szociális párbeszéd fejlesztéséért felelős szervezetekben (8) |
2.4 A Foresight (9): a jövő mint társadalmi alkotás
A jövőt fel kell építeni; ez pedig az emberek szándékos cselekedetei és e cselekedetek olykor váratlan következményei révén megy végbe. A jövő tehát nem jósolható meg egyszerűen előre; a társadalomnak kell azt felépítenie. A valószínű vagy a lehetséges események rendszeres mérlegelése hozzájárulhat a jövő építéséhez. Kutatási területként a jövő szisztematikus tanulmányozása eszköz az élhetőbb holnap megteremtéséhez. A Foresight-tevékenység célja tehát nem a jövő „megjósolása”, hanem annak a jövőnek az elképzelése, amelyet különböző tényezők, így a technológiai változás; az élet- és munkastílusok; a szabályozás; a nemzetközi geopolitika stb. tesznek lehetővé.
2.4.1 |
A lisszaboni Európai Tanács által elhatározott irányvonalak támogatásának céljával az Európai Bizottság megteremtette az Európai Kutatási Térség (EKT) (10) megszervezésének feltételeit, amelyek finanszírozásai bekerültek a hatodik keretprogramba, különös tekintettel a területi Foresight-tevékenységre (11). Ezt követően az Európai Bizottság 2001-ben létrehozta a „Tudományos és technológiai perspektíva, kapcsolatok az IPTS-szel (12)” elnevezésű egységet, amelynek célja a Foresight mint innovációs modell terjesztése. |
2.5 Polgárközeli demokrácia
2.5.1 |
Az utóbbi évek tendenciái közül a szubszidiaritás elvének megszilárdulásán túl egyre fontosabb a kulturális magatartássá váló polgárközeli demokrácia; ebben a polgár azon kívánalma fejeződik ki, hogy aktív szereplője legyen a szociális területre ható döntéseknek. Az új technológiáknak köszönhetően az ismeretek korábban elképzelhetetlen sebességgel és széles körben terjednek. |
3 Háttér
3.1 |
A harmadik ezredév küszöbén az EU olyan mélyreható strukturális változásokkal szembesül, amelyek néhány év leforgása alatt forradalmasították az európai gazdaság tevékenységének és más gazdaságokkal való versenyének nemzetközi színterét. E változások közül az alábbiakat emeljük ki:
|
3.2 |
Az Aho-jelentés (13) felhívta a figyelmet az irányítás új paradigmáinak szükségességére, a versenyképes Európa érdekében, amely tudatában van a strukturális változások által a rendszerben előidézett kihívásoknak. |
3.2.1 |
Az irányítás ezen új paradigmájának elfogadása az alábbiakon keresztül történik:
|
3.3 |
A kutatás és a fejlesztés, a design, a gyártási rendszerek, a logisztikai rendszerek (16), a marketing és az ügyfelek részére nyújtott szolgáltatások egyre integráltabb szolgáltatásokat képeznek, amelyek együttesen, az ügyfeleket az új termékek kitalálóival összekapcsoló egyetlen egységként hatnak. |
3.4 |
A vállalkozás új felépítése egyre kevésbé kapcsolódik a materiális eszközök rendelkezésre állásához, sokkal inkább az immateriális javak tulajdonlásához. „Megfelelően ellátott területre” van szüksége, amely rendelkezik a területi irányítás struktúráival. Ezek ugyanis képesek a javak és a szolgáltatások előállítási és forgalmazási kapacitásainak támogatására, valamint az értékesítés utáni szolgáltatások lehető legjobb biztosítására. |
3.5 |
Egy világos területi egység kialakulása, amely a szociális tőkében nyilvánul meg, alapvető mind a kiszervezés kockázatainak elkerülése szempontjából, mind pedig azért, mert az újonnan betelepülő vállalatok igénylik az adott területen a szolgáltatások specifikus jellegét és magas minőségi standardját. E standardok csak a témára érzékeny és felkészült dolgozókkal érhetők el. |
3.6 |
A polgárok, a politikai döntéshozók és a szociális partnerek regionális/helyi identitása lehetővé teszi a környezeti és szociális fenntarthatóság integrált megközelítésmódjának kialakulását. Ez további vonzerőt jelenthet a területre irányuló új beruházások számára. |
3.7 |
A területi identitás kiaknázása a közös értékekhez való csatlakozás, azok elismerése és a velük szemben tanúsított empátia elegye, mindezt egy mindenki által osztott perspektivikus elképzelés foglalja keretbe. A területi identitás kialakulása az alábbiak révén segíthető elő:
|
4. Az Integrált Területi Megközelítés és a területi innovációhoz és kutatáshoz kapcsolódó foresight-rendszerek
4.1 Az Integrált Területi Megközelítés és a helyi emberi erőforrások
4.1.1 |
Elsődleges beavatkozási területek a területen jelenlévő humánerőforrás-tőke kiaknázása érdekében:
|
4.2 Az Integrált Területi Megközelítés és egy új és erősebb vállalkozói réteg kialakítása
4.2.1 |
Az Integrált Területi Megközelítés ösztönözheti és elősegítheti a vállalkozások – főként a kkv-k – alapítását és fejlesztését kedvező környezet létrehozásával az alábbiak tekintetében:
|
4.3 Az Integrált Területi Megközelítés, a versenyképességi és innovációs keretprogram és a hetedik keretprogram, valamint az egyéb közösségi szakpolitikákkal való összhang
2005-ben az állam- és kormányfők új lendületet adtak a megújult lisszaboni stratégiának; ennek során kiemelt figyelmet szenteltek annak, hogy az európai értékek hogyan képesek ösztönözni a gazdaság és a társadalom korszerűsítését a globalizálódott világban.
4.3.1 |
A 2006 márciusi Európai Tanács kijelölte a növekedést és a foglalkoztatást célzó megújult partnerség kontextusában követendő prioritásokat:
|
4.4 |
Főként a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) foglal koherens keretbe sok olyan tevékenységet, amely az EU gazdasági és társadalmi környezetében felmerülő, a versenyképesség és az innováció szempontjából alapvető problémák megoldására irányul; a fejlesztést pedig a környezetet kímélő, a források hatékony és társadalmilag méltányos felhasználása által jellemzett intézkedések felé orientálja. |
4.5 |
A hetedik keretprogram említett „Kapacitások” egyedi programja pedig a kutatási és innovációs kapacitások erősítésére irányul, részletesebben:
|
4.5.1 |
A kkv-k kutatási és innovációs tevékenységekben való részvételének elősegítését azonban a hetedik keretprogram egyéb egyedi programjaiban is meg kell valósítani (azaz az „Együttműködés”, „Ötletek”, „Emberek” programokban). |
4.5.2 |
Valamennyi program közös lényegi ismertetőjegye a kutatási eredmények felhasználásának elősegítésére vonatkozó kötelezettség, ami főként területi szinten valósul meg. Ebben az összefüggésben az EGSZB elengedhetetlennek tartja a regionális és a kohéziós politika közösségi intézkedéseivel, és a területi együttműködésre, az oktatásra és a képzésre irányuló egyéb közösségi eszközökkel való koordináció, összhang és szinergia magas szintjét. |
4.5.3 |
A fentiekben leírt intézkedéseket ezenkívül a regionális politikákkal is koordinálni kell, amelyek hivatkozási alapjai a megreformált európai strukturális alapok. |
4.6 |
E kezdeményezések magas fokú koordinációt igényelnek a szinergiák biztosítása és az átfedések vagy következetlenségek elkerülése érdekében, ezenkívül – területi szinten történő megfelelő átvételükhöz – feltétlenül szükség van még:
|
4.6.1 |
Az EGSZB szerint mind a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramot, mind az új versenyképességi és innovációs keretprogramot – amelyekkel kapcsolatban az EGSZB már kifejtette véleményét –, továbbra is túlzott mértékben jellemzi a „felülről lefelé” irányuló orientáció, és nem teszik még lehetővé a kívánatos mértékben a megfelelő integrációkat, sem pedig helyi és regionális szinten a fejlesztéshez kapcsolódó valamennyi köz- és magánszereplő felelősségteljes részvételét. Ez a megközelítés lényegében ahhoz vezet, hogy a helyi szereplők nem kapják meg az európai kormányzás társfelelőseiként őket megillető szerepet. |
4.6.2 |
Az Európai Uniónak akár a fenti két eszköz révén is ösztönöznie kell ezt az új, helyi szintű partnerséget a hatóságokkal és a gazdasági szereplőkkel, különösen a szociális partnerekkel, elősegítve a „globalizáció korszakában a területi fejlesztési paktumok” (23) új generációjának létrejöttét. Ebben a gazdaság és a foglalkoztatás fejlesztésében érintett valamennyi szereplőnek közre kellene működnie, hogy megfelelő választ lehessen adni a piacok és a versenyképesség kihívásaira, meghaladva a „lokalizmust”, amely egyre veszélyesebb korlátot jelent az összefonódó nemzetközi gazdasági realitásokkal szemben. |
4.7 Az Integrált Területi Megközelítés, a részvételen alapuló irányítás, a szociális partnerek és a civil társadalom
4.7.1 |
A fenntartható versenyképességre irányuló intézkedések jelentős része helyi vagy regionális hatáskörbe tartozik; számukra elsődleges fontosságúvá válnak a különböző helyi és regionális közösségek, hatóságok és intézmények, a szociális partnerek, a vállalatok és a civil társadalomnak az adott területen egymással kapcsolatban álló gazdasági és társadalmi szereplői közötti irányítási és együttműködési rendszerek. |
4.7.2 |
Az irányítás koncepciójával kapcsolatban utalunk az EGSZB egy korábbi megnyilvánulására: „A magánszféra szereplőinek is cselekedniük kellene, és felelősséget kellene vállalniuk, mégpedig konkrét közreműködésen és lépéseken keresztül. A szociális és civil párbeszéd fontos szerepet tölt be.” (24) |
4.7.3 |
Ami a szociális párbeszéd erősítését illeti: „Az EGSZB osztja azt az álláspontot, hogy a szociális partnerek a saját ágazatukról meglévő ismereteiknek köszönhetően tájékoztató szerepet tölthetnek be, és felhívhatják a közintézmények figyelmét bizonyos problémákra”. |
4.7.4 |
Az EGSZB szerint a fő kérdés az, hogy képesek vagyunk-e egyszerű, proaktív és reaktív, a részvételen alapuló társadalmi kapcsolat- és döntéshozatali rendszereket létrehozni, amelyek képesek a politikai, gazdasági és szociális demokrácia magas szintjének fenntartására az intézkedések és kezdeményezések megnehezítése és lelassítása nélkül. |
4.7.5 |
Alapvető jelentőségűvé válik a közép- és hosszú távú látásmód kialakítása, a közös középtávú célkitűzésekhez kapcsolódó felelősség kijelölése és elosztása, valamint regionális szinten a fejlett és elfogadott eszközök – például a foresight – igénybevétele. |
4.8 |
Az Integrált Területi Megközelítés és a szociálisan felelős terület kialakítását célzó irányítás |
4.8.1 |
Egy a maihoz hasonló, a globális verseny előtt nyitott környezetben a szociálisan felelős területfejlesztést célzó irányítási stratégiának biztosítania kell a gazdasági fejlesztés és a magas szociális minőség tartósságát. Egy ilyen stratégia főként az alábbiakon keresztül hat:
|
Brüsszel, 2006. szeptember 13.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Anne-Marie SIGMUND
(1) Lásd a 2006. március 23-24-i Európai Tanács elnökségi következtetéseinek 4. pontját.
(2) Lásd: Pacte industrial de la regio metropolitana de Barcelona (http://www.pacteind.org/eng/activities/), amely szerint „egy adott terület versenyképessége a vállalkozások és alkalmazottaik minőségétől függ, …”.
(3) Lásd: az Európai Bizottság kohéziós politikájáról szóló vezérelvek: Egy aktív horizontális partnerség (szociális partnerek, szervezett civil társadalom, közigazgatási szereplők); Hatékony vertikális partnerség (Európai Bizottság, nemzeti kormányok, regionális és helyi közigazgatás) V REG.CE/1260/1999, 1999.06.21., valamint COM(2002) 598, 2002.11.7.
(4) Lásd: A polgárközeli demokrácia.
(5) P. Cooke et al., 1998, Regional Innovation System-The role of governance in a globalised world.
(6) Ezen a koncepción alapul a Regionális Politikai Főigazgatóság által elfogadott és az EBB által finanszírozott új JESSICA program, amely főként a leginkább elmaradott nagyvárosi területek rehabilitációjára irányul.
(7) Antropológiai értelemben a kultúra „szerzett, továbbá szimbólumokon, jeleken, aktusokon, szellemi munkákon keresztül közvetített viselkedésmódokból tevődik össze. (Alberoni: Szokások és társadalom).”
(8) F. Alburquerque és mások, Learning to innovate, OCSE-szeminárium, 1999.9.30-10.1., Malaga, Spanyolország.
(9) A Foresight meghatározása: Szisztematikus és részvételi folyamat, amelynek része a jövővel kapcsolatos információk feltárása és közép-, illetve hosszú távú elképzelések kialakítása, és amely a döntések irányítására, valamint a közös cselekvés eszközeinek mobilizálására szolgál.
(10) COM(2002) 565 final, 2002. október 16.
(11) http://www.cordis.lu/rtd2002/foresight/main.htm.
http://www.cordis.lu/rtd2002/foresight/main.htm.
http://www.regional-foresight.de.
http://prospectiva2002.jrc.es.
(12) Stratégiakutató Intézet. A KKK-nak (Közös Kutatóközpont) alárendelt 7 intézet egyike.
(13) „Hozzuk létre az innovatív Európát!” független európai szakértők Esko Aho elnök által vezetett csoportjának jelentése a K+F-ről, 2006. január.
(14) Szociális és technológiai szempontból egyaránt felkészült személyek, akik technológiai központok segítségével képesek a mikro- és a kisvállalkozások segítésére az innovációs folyamatokban.
(15) Lásd: a 2006. június 15-16-i Európai Tanács elnökségi következtetései.
(16) Lásd: „Európai logisztikai politika”.
(17) A SWOT angol betűszó jelentése: Strengths, Weaknesses, Opportunities and Threats, azaz erősségek, gyenge pontok, lehetőségek és fenyegetések.
(18) Lásd a Szakszervezetek Európai Konföderációja (ETUC) következő dokumentumát: „Elébe menni és támogatni a szerkezetátalakítást a foglalkoztatás fejlesztése érdekében: az EU szerepe” (Az ETUC Végrehajtó Bizottsága, 2005. június 14. és 15.).
(19) „Rugalmas biztonság”, Dánia példája, ECO/167, előadó: Anita VIUM.
(20) A GEANT 30 európai ország, az Európai Bizottság, valamint a DANTE (Delivery of Advanced Network Technology to Europe) 26 nemzeti kutatási és oktatási hálózatának együttműködésének eredményeképpen jött létre. Fő célkitűzése a GEANT hálózat fejlesztése, amely a kifejezetten kutatási és oktatási célokra szánt páneurópai multigigabit adatkommunikációs hálózat.
(21) A GRID a különböző területek erőforrásait és felhasználóit (például a felhasználói terminál és a központi szerver, egyazon vállalat vagy különböző vállalatok különböző adminisztratív egységei) integráló és koordináló rendszer; ezenkívül a fenti konfigurációkban felmerülő problémákkal (mint például biztonságpolitika, fizetések, hovatartozás stb.) foglalkozik.
(22) Lásd például a francia kormány által kidolgozott „Ifjúsági paktumot”.
(23) Lásd: Pacte industrial de la regio metropolitana de Barcelona (http://www.pacteind.org/eng/activities/), amely szerint „egy adott terület versenyképessége a vállalkozások és alkalmazottaik minőségétől függ, …”.
(24) Lásd „Út az európai tudásalapú társadalom felé – a szervezett civil társadalom hozzájárulása a lisszaboni stratégiához (feltáró vélemény)”. Előadók: Jan Olsson, Eva Belabed és Joost van Iersel.