13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/32

Előadó:

José Manuel ROCHE RAMO

Társelőadó:

Estelle BRENTNALL

1.1.

Az uniós cukorrépaipar történetének egyik legnagyobb változására készül: a termelési kvóták 2017. október 1-jével történő megszüntetésére. A kvóták megszüntetése többféle lehetőséget nyújt az uniós répacukorgyártók számára, mindenekelőtt azt, hogy több élelmiszercélú cukrot állítsanak elő, és hogy korlátozás nélkül exportálhassanak. Annak érdekében, hogy ki tudja használni ezeket az újonnan megnyíló lehetőségeket, az uniós cukorrépaipar keményen dolgozott versenyképessége javításán. Ugyanakkor a termelési kvóták megszüntetése további kockázatokkal és bizonytalanságokkal járhat, és nyomás alá helyezheti az ágazatot. A verseny erősödni fog, így lenyomja az árakat mind a termesztők, mind a feldolgozók szempontjából, míg az izoglükóz piaci részesedése várhatóan növekedni fog. A kevésbé versenyképes uniós répacukorgyártóknak és cukorrépa-termelőknek kíméletlenebb és változékonyabb piaci környezetben kell majd megküzdeniük a túlélésért. Ez súlyos következményekkel járhat a dolgozókra, a vállalkozásokra, a gazdálkodókra és a vidéki közösségekre nézve. Létfontosságú, hogy a politikai döntéshozók szorosan figyelemmel kísérjék az ágazat jövőjét.

1.2.

A cukor magántárolásához nyújtott segély marad az egyetlen konkrét eszköz, amelynek révén az uniós cukorrépaipar a termelési kvóták megszüntetése után támogatáshoz juthat. Abban az esetben azonban, ha az uniós cukorrépa-ágazatban piaci krízis következne be, nem világos, hogy milyen feltételek mellett kerülhet sor a fenti támogatás juttatására. Pontosítani kell a magántárolási támogatás aktiválásának feltételeit, hogy a rendszer be tudja tölteni a rendeltetését. Az Európai Bizottság megfontolhatná egy olyan objektív árküszöb meghatározását, amelynek elérése esetén elindul a magántárolási támogatás aktiválásával kapcsolatos döntéshozatali folyamat. Ezáltal a folyamat kevésbé lenne szubjektív, és a válság idején gyorsabban és egységesebb módon lehetne biztosítani a segítséget. Meg kell vizsgálni lehetőségként az olyan általános válságkezelési rendelkezéseket is, mint amilyenek például az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 222. cikkében szerepelnek. Az EGSZB üdvözli a cukorpiaci megfigyelőközpont felállítását, hangsúlyozva, hogy annak összetétele kiegyensúlyozott kell hogy legyen, illetve hogy piaci nehézségek esetén időben össze kell hívni azt.

1.3.

A közös mezőgazdasági politikának tartalmaznia kell olyan piaci eszközöket, amelyek támogatják a folyamatos cukorgyártást az uniós tagállamokban. Az uniós cukorrépaipar döntő módon járul hozzá a munkahelyteremtéshez és a gazdasági tevékenységhez, valamint az élelmiszer- és italgyártás versenyképességéhez. Jelenleg a közös mezőgazdasági politika alapján a tagállamok termeléstől függő támogatást nyújthatnak az olyan ágazatoknak vagy régióknak, ahol gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi szempontból kiemelt fontosságúként meghatározott gazdálkodási típusok vagy mezőgazdasági ágazatok bizonyos nehézségekkel küzdenek. Ebbe a körbe tartozik a sérülékeny helyzetű térségekben zajló cukorrépa-termesztés is. A termeléstől függő támogatásokat az ilyen régiókban elsősorban arra kell fordítani, hogy csökkentsük a répacukorgyártás visszaesésének és/vagy megszűnésének kockázatát, s ezzel elkerülhető legyen a vidék elnéptelenedése és megőrizhessük a biológiai sokféleséget. Tekintettel a fokozott kiszámíthatatlanságra, a gazdálkodóknak nyújtott közvetlen támogatás mellett jobb hozzáférést kell számukra biztosítani a válságkezelési eszközökhöz. A feldolgozók és a gazdálkodók egymásrautaltsága indokolja azt a specifikus szerződéses keretrendszert, amely az ágazatban tevékenykedő termelők és feldolgozók kapcsolatát szabályozza.

1.4.

Amennyiben 2017. október 1-jét követően kedvezőtlenül alakulna az uniós cukorpiac, elbocsátásokra kerülhet sor. Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a különböző strukturális és beruházási alapok (esba) mennyire alkalmasak arra, hogy támogassák a regionális vagy helyi foglalkoztatást, különös tekintettel a lehetséges üzembezárások által érintett dolgozókra és gazdálkodókra. Lehetséges, hogy bizonyos alapok esetében a bevezetésre vonatkozó kritériumok terén kivételeket kell tenni.

1.5.

2017. október 1-jétől az uniós répacukorgyártók kötelesek lesznek tájékoztatást adni fő termékük eladási áráról, valamint a saját elsődleges inputjuk vételi áráról. A piaci átláthatóságnak ehhez a fokához nem párosul hasonló átláthatóság az ellátási lánc alacsonyabb szintjein és az izoglükózgyártóknál. Az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia a mezőgazdasági piacokkal foglalkozó munkacsoport azon ajánlásait, hogy a piaci átláthatóságot kiterjesszék a cukorpiac további szereplőire, hogy pontosabb képet lehessen kapni arról, hogy a hozzáadott érték hogyan oszlik meg az ellátási lánc mentén. A piaci átláthatóságnak azonban nem szabad hátrányosan hatnia az érintett vállalkozások versenyképességére, legyen szó cukor- vagy izoglükózgyártókról vagy éppen a cukor felhasználóiról.

1.6.

A kvóták megszüntetése után a megnövekedett cukorexport kritikus fontosságú lesz az uniós cukoripar számára. Az Európai Bizottságnak elő kell segítenie az uniós cukorexportot, és fel kell lépnie a harmadik országbeli importőrök által önkényesen alkalmazott piacvédelmi eszközök ellen. Az Európai Bizottságnak az EU szabadkereskedelmi tárgyalásai keretében körültekintőnek kell lennie a kereskedelem liberalizációjára való törekvésében. Mind a WTO-n belül, mind pedig a kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során határozottabban kell fellépnie a világ nagy cukorgyártóinak és -exportőreinek kereskedelemtorzító támogatási politikáival szemben.

1.7.

A cukorrépa más felhasználási lehetőségeinek (pl. bioetanol, állati takarmány, bioműanyag vagy biológiai anyagokból nyert vegyszerek) támogatása alapvetően fontos lesz az ágazat jövőbeli versenyképességéhez. Az Európai Bizottságnak fenn kellene tartania a bioüzemanyagokra vonatkozó 7 %-os felső határt, ami beszámítható a közlekedésben felhasznált megújuló energiára vonatkozó 10 %-os célba. A megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK irányelv) IX. mellékletét, amely a melaszt a bioüzemanyagok korszerű alapanyagaként határozza meg, változatlanul kellene hagyni. Az Európai Bizottságnak és az Európai Beruházási Banknak dolgoznia kellene azon, hogy ösztönözze és szélesítse az innovációt a biológiai anyagokból nyert egyéb társtermékek területén. Ez egy uniós innovációs alap és alacsony kamatra nyújtott kölcsönprogram formájában történhet.

2.1.

Az Európai Unió a világ vezető répacukorgyártója. 2011–2012 és 2015–2016 között minden évben átlagosan 17,2 millió tonna cukrot gyártott. A cukorgyártó vállalatok évente körülbelül 107 millió tonna cukorrépát vásárolnak fel 137 000 európai termelőtől. A cukorrépa nagy részéből cukor készül, de jelentős az a mennyiség is, amelynek feldolgozásával más termékeket, például takarmányt, megújuló etanolt és biotermékeket állítanak elő. Ezek a termékek fontos szerepet játszhatnak, mivel túlkínálat esetén felhasználási alternatívát jelentenek.

2.2.

A répacukorgyárak nagy része olyan vidéki területeken található, ahol jellemzően alacsony szintű az ipari tevékenység. Mivel az ipar területén kevés az alternatíva, gazdasági szempontból gyakran ezek a gyárak jelentik az adott régió gerincét. Az uniós cukoripari ágazathoz közvetlenül majdnem 28 000 munkahely kötődik, amelyek nagy része a legversenyképesebb cukorrépa-termelő régiókban található. E pozíciók betöltéséhez általában viszonylag magas képzettség szükséges, és a cukoripari dolgozók fizetése magasabb, mint a legtöbb mezőgazdasági dolgozóé. A közvetlen foglalkoztatás mellett az iparág által generált gazdasági tevékenység közvetett módon további 150 000 munkahelyet teremt, például a közlekedésben, a logisztikában és az építőiparban.

2.3.

Ha egyszer egy cukortermelő létesítmény bezár, nagyon kivételes esetekben lehetséges újraindítani a cukorgyártást. Ennek az az oka, hogy egy cukorgyár felépítése magas, jellemzően több százmillió eurós tőkeköltségekkel jár. Az esetek többségében egyetlen létesítmény bezárása egy alapvető fontosságú ipari tevékenység végleges elvesztését, így közvetlen és közvetett munkahelyek százainak megszűnését jelenti. Az iparban történő alternatív foglalkoztatás keresése a lakosság elvándorlásához és a vidéki területek elnéptelenedéséhez vezethet.

2.4.

Hasonló a helyzet a termelők esetében. A cukorrépát az azt feldolgozó gyárak földrajzi közelségében kell termeszteni. Ezt a cukorrépa szállításának viszonylag magas költsége indokolja – egy tonna cukor előállításához hat-hét tonna cukorrépa szükséges. Ha egy cukorrépát feldolgozó gyár megszűnik, a termelők elveszítik a cukorrépa egyik felvevőjét. Hacsak nincs egy másik gyár gazdaságossági szempontból elfogadható távolságban, kénytelenek átállni másik terményre. Ez lényeges negatív hatást gyakorol az érintett gazdálkodók pénzügyi befektetéseinek megtérülésére, akik közül sokan komoly beruházásokat eszközöltek speciális – például a cukorrépa betakarítására szolgáló – berendezések beszerzésére, amelyek más terményekhez nem használhatók. Emellett ha a gazdálkodók hirtelen nagy számban térnek át más terményre, az jelentős nyomás alá helyezheti a helyi mezőgazdasági piacokat.

2.5.

A répacukorgyártás környezetvédelmi szempontból fenntartható. A cukorrépát mindig vetésforgóban termesztették más szántóföldi növényekkel. A vetésforgó segít megőrizni a talaj termékenységét, valamint csökkenti a talajban lévő kórokozók és kártevők szintjét, ennek köszönhetően kevesebb növényvédő szer használatára van szükség. A bevált gyakorlatok fejlesztése és megosztása széles körben elterjedt az EU cukorrépa-termelő régióiban. Az ágazatban bátorítják a mulcs használatát és a kevésbé intenzív talajművelést, a talaj termékenységének elősegítése és az erózió megelőzése érdekében. A kombinált hő- és villamos energiát termelő létesítmények használata, a hővisszanyerés és a víztakarékosság révén a gyárakban minimálisra csökkent az energiafelhasználás.

3.1.

Az uniós cukorágazat komoly beruházásokat valósított meg a műszaki fejlesztések és a költségcsökkentés, továbbá a humán tőke, a kutatás, az oktatás és a képzés terén. Az utóbbi 26 évben az EU-ban a kvótacukorra vonatkozó átlagos termelési költség mindössze évi 0,4 százalékkal nőtt, míg az inflációs ráta évi 2,2 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi több mint két évtizedben a költségek az inflációhoz képest folyamatosan csökkentek (1). Ezek a megtakarítások segítettek abban, hogy a cukrot is felhasználó uniós élelmiszer- és italágazat versenyképesebb legyen.

3.1.1.

Az utóbbi években a cukorrépa hozama jelentősen javult a technikai és a vetőmagválasztékkal kapcsolatos fejlesztések együttesének köszönhetően, amelynek hátterében az ágazat, a termelők, a kutatási és fejlesztési terület, valamint a vetőmag-kereskedelem együttműködése áll. Az utóbbi 26 évben a cukorrépa átlagos hozama (tonna cukor/hektár) évi 2,4 százalékkal javult, és ez a tendencia várhatóan a 2017 utáni időszakban is folytatódni fog. Az uniós cukorhozamok jelenleg magasabbak, mint a világ leginkább versenyképes régiói közé számító Ausztráliáé vagy Brazília középső és déli régiójáé. A világ tíz legnagyobb cukortermeléssel foglalkozó vállalatából négy az EU-ban működik (2).

3.2.

A versenyképesség terén szerzett előny részben az ágazat jelentős szerkezeti átalakításának köszönhető, amelyre 2006 és 2009 között került sor. A 2006-os reformot követően az uniós répacukoriparban működő gyáraknak majdnem a felét bezárták, ami 4,5 millió tonna termelési kapacitás és 24 000 közvetlen munkahely elvesztését és 165 000 mezőgazdasági termelő mint beszállító kiesését eredményezte (3). Bár jelentős társadalmi költséggel járt, ez az átalakulás lehetővé tette, hogy az uniós cukorrépa-ágazat gazdaságilag fenntartható maradjon. A 2008-2009-es gazdasági év óta a foglakoztatás szintje és a gyárak száma viszonylag stabil maradt.

3.3.

A cukorfeldolgozók és a munkavállalók közötti erős kapcsolatot az európai és nemzeti szinten hosszú időre visszatekintő szociális párbeszéd tartja fenn. Az uniós cukoripari szociális párbeszéd 1968 óta létezik, és kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a nehéz időkben – például a 2006-os uniós cukorpolitikai reformot követően – biztosítsa a társadalmilag elfogadható átmenetet. Azáltal, hogy az érintettekben erősíti a tulajdonosi szemléletet, a szociális párbeszéd hozzájárul az ipar versenyképességéhez.

3.4.

2017-től a versenyképesség további javulása várható, mivel a gyártók valószínűleg a gyárak teljes kapacitáson való üzemeltetésével próbálják meg csökkenteni az állandó költségeket. Ez azzal járhat, hogy elhúzódik a cukorrépa feldolgozásának időszaka, ami a betakarítással és a cukorrépa téli tárolásával kapcsolatos bizonytalanságok miatt nagyobb kockázatot jelent a feldolgozókra és a termelőkre nézve egyaránt.

3.5.

A pazarlás elkerülése érdekében az uniós cukorfeldolgozók a cukorrépát teljes egészében felhasználják, és a cukor mellett egy sor más terméket is előállítanak: például a cukorrépa megtisztítása után maradt köveket és talajt eladják az építőiparnak; a cukorrépa rostos anyagát (cukorrépapép) és a melaszt kivonják, és állati takarmány gyártásához dolgozzák fel; végül a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszt és egyéb szirupokat fel lehet használni megújuló etanol előállításához. A cukorgyártók egyre szélesebb körére jellemző, hogy diverzifikálják termelésüket olyan alapanyagok tekintetében, amelyeket többek között a műanyagipar, a textilgyártás, a gyógyszeripar és a vegyipar használ fel bioalapú termékekhez.

4.1.

A cukorrépa termelői és feldolgozói kölcsönösen egymásra vannak utalva. A gazdálkodók függnek a cukorgyártó vállalatoktól, amelyek biztosítják az állandó tőkét és a tapasztalatot a cukornak a cukorrépából történő kivonásához, a feldolgozók pedig függnek a velük leszerződött gazdálkodóktól, akik ellátják őket a terménnyel. A cukorrépa szállítási költségének minimálisra csökkentése érdekében a gazdálkodóknak az általuk ellátott cukorgyár földrajzi közelségében kell lenniük. Emellett a legnagyobb cukorgyártó vállalatok közül sok szövetkezeti formában működik, így az ellátást biztosító gazdálkodók közvetlenül érdekeltek az iparágban.

4.1.1.

A feldolgozók és a gazdálkodók egymásrautaltsága egy speciális szerződéses keretrendszert tesz szükségessé, amely egyensúlyt teremt a két fél jogai és kötelességei között. A cukorrépa-termelők és a feldolgozók közötti szerződéses viszonyról 2017 után az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 125. cikke és X. melléklete rendelkezik. Ezeket a szabályokat nemrég egy felhatalmazáson alapuló rendelet egészítette ki, amely lehetővé teszi, hogy önkéntes alapon továbbra is szerepelhessenek értékmegosztási záradékok a cukorrépával kapcsolatos szerződésekben (4). A cukorgyártók nagy része nemrég olyan szerződéseket kötött a cukorrépa-termelőkkel 2017–2018-ra és az azt követő időszakra vonatkozóan, amelyek bizonyos formában összekötik a cukorrépa árát és a cukor piaci árát.

4.1.2.

A répacukorgyártókat már régóta kötelezik arra, hogy havi szinten jelentést adjanak az árakról, a termelésről és a készletekről, és ez a kötelezettség fenn fog maradni a kvóták eltörlése utáni időszakban is. 2017. október 1-jétől a cukorrépa áráról is jelentést kell adni az Európai Bizottságnak, és évente közzé kell tenni. A piaci átláthatóságnak ehhez a fokához, amely a cukorfeldolgozó ágazatot jellemzi, nem párosul hasonló átláthatóság az ellátási lánc alacsonyabb szintjein és az izoglükózgyártóknál. Az adatok arra utalnak, hogy a cukorellátási láncban gyenge az ártranszmisszió (5), és hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak az átláthatóság növelésére az uniós répacukor felhasználóit illetően.

4.2.

Az uniós cukorpiacon nádcukor-finomítók is tevékenykednek. A nádcukor-finomítók nem cukorrépát dolgoznak fel, hanem nyers nádcukrot importálnak és finomítanak. Az EU engedélyezi, hogy a „Mindent, csak fegyvert ne” (EBA) program keretében korlátlanul, vámmentesen lehessen cukrot importálni a legelmaradottabb országokból, valamint azon afrikai, karib-térségi és csendes-óceáni országokból, amelyek gazdasági partnerségi megállapodást kötöttek az EU-val. A nyers cukornád finomításával foglalkozó uniós vállalkozók élvezik a közép-amerikai országokkal, Kolumbiával, Peruval, Ecuadorral, valamint a Dél-afrikai Köztársasággal megkötött bilaterális megállapodások keretében számukra biztosított vámmentes piaci hozzáférés előnyeit, ami jelenleg összesen évi 420 000 tonnát jelent. A finomításra éves szinten rendelkezésre álló, a csökkentett vámtételű CXL kvóta alá tartozó nyerscukor mennyisége több mint 700 000 tonna, ami Brazília, Ausztrália, Kuba és a többi harmadik ország között oszlik meg („Erga Omnes”); 2017/2018-ra pedig mintegy 800 000 tonnában van meghatározva ez a mennyiség. Mind a nemrég lezárult, mind a még folyamatban lévő szabadkereskedelmi tárgyalásokon az EU további hozzáférést kínál harmadik országok számára az uniós cukorpiachoz.

5.1.

Az élelmiszercélú cukor és izoglükóz termelését az EU-ban 1968 óta termelési kvóták korlátozták. A termelési kvóták 2017. október 1-jével, azaz a 2017–2018-as uniós gazdasági év első napjával megszűnnek. Onnantól fogva az uniós cukor- és izoglükózgyártók korlátok nélkül állíthatnak elő élelmiszercélú cukrot és izoglükózt. Megszűnik a jelenleg érvényben lévő exportkorlátozás is (6). Ennek következtében 2017. október 1-jétől az EU cukoripari ágazatának szereplői szabadon, korlátok nélkül exportálhatnak cukrot.

5.2.

A cukortermelés a 2017–2018-as évben várhatóan növekedni fog. A várakozások szerint ez a termelési növekedés strukturális okok miatt fog bekövetkezni. Emellett arra lehet számítani, hogy az izoglükóz részesedése növekedni fog az uniós édesítőszerek piacán, az izoglükózgyártók ugyanis „idővel” 2–3 millió tonna izoglükózt akarnak gyártani, melynek nagy részét valószínűleg az üdítőital-gyártásban fogják felhasználni (7). Ehhez képest az uniós cukorfogyasztás enyhén csökken.

5.3.

A megnövekedett hazai cukortermelés és az izoglükóz nagyobb piaci részesedése hátrányosan érintheti az uniós fehércukor-árakat a kvóták eltörlése utáni időszakban. Az Európai Bizottság a mezőgazdasági piacok 2016–2026-ra vonatkozó, középtávú kilátásaiban azt vetíti elő, hogy az uniós fehércukor-árak a kvóták eltörlése utáni időszak nagy részében elmaradnak a referenciaküszöbként meghatározott 404 euro/tonna ártól, azaz a cukorgyártás és cukorrépa-termelés átlagos költségeitől.

5.3.1.

Az árbejelentési rendszer 2006-os bevezetése óta az uniós fehércukor-árak 2015-ben érték el a legalacsonyabb szintet (8). Ez a helyzet súlyosan hatott az uniós cukorgyártók jelentett pénzügyi eredményére; sokan közülük nem tudtak nyereséget elérni a 2015–2016-os pénzügyi évben. Az olaszországi cukorgyártók különösen nagy nyomás alá kerültek, és az egyik gyártó úgy döntött, hogy a 2015/16-os gazdasági évben felfüggeszti a termelést. Görögország egyetlen cukorgyártója szintén komoly nehézségekkel küzd.

5.4.

2017. október 1-jétől az uniós cukorgyártók korlátozás nélkül exportálhatnak. Ez lehetőséget nyújthat a bevételek növelésére, ami kompenzálhatja az EU-n belüli alacsonyabb cukorárakat. A világ cukorfogyasztása várhatóan évi 1,5–2 százalékkal nőni fog (évi kb. 2–3 millió tonnával), így ez elegendő keresletet jelent az EU cukorexportjának növekedéséhez.

5.4.1.

Ugyanakkor az uniós cukorexport csak akkor tud növekedni, ha sikerül megfelelő mértékben piacra lépni harmadik országokban. Szabadkereskedelmi tárgyalásai során az Európai Bizottságnak törekednie kellene arra, hogy a nettó cukorimportáló országok megnyissák cukorpiacaikat. Ehhez csökkenteni kell/meg kell szüntetni a vámokat és vámkontingenseket kell nyitni. A Bizottságnak folytatnia kell a magas cukortartalmú uniós termékek exportvámjainak felszámolását, és szigorú származási szabályokat kell szorgalmaznia az ilyen termékekhez, hogy az uniós cukortermelők profitálhassanak a megnövekedett exportból.

5.4.2.

Az uniós cukorexportot időnként megnehezíti, hogy harmadik országok kereskedelemvédelmi eszközöket alkalmaznak. Az Európai Bizottságnak minden tőle telhetőt el kell követnie, hogy fellépjen az ilyen intézkedések ellen azt követően, hogy 2017. október 1-jétől az ágazat deregulálttá válik, az ágazatnak pedig meg kell adnia a szükséges támogatást az elfogadott eljárásokhoz.

5.5.

Mind a nemrég lezárult, mind a még folyamatban lévő szabadkereskedelmi tárgyalásokon az EU hozzáférést kínál harmadik országok számára az uniós cukorpiachoz. A piaci nyitás leszoríthatja és fokozott kiszámíthatatlanságnak teheti ki az uniós fehércukor-árakat. A jelenlegi világpiac a feleslegek nagyfokú kiszámíthatatlanságnak kitett dömpingpiaca, ahol a vételár gyakran nem éri el az átlagos termelési költséget, még a leghatékonyabb globális ipari vállalatok esetében sem. Ennek nagyrészt az az oka, hogy egyes nagy cukorgyártók és -exportőrök (például Brazília és Thaiföld) kereskedelemtorzító támogatási intézkedéseket alkalmaznak. Ennek eredményeként az EU répacukoripara hátrányba kerül a harmadik országok cukorgyártóival folytatott versenyben. Az Európai Bizottságnak a szabadkereskedelmi tárgyalások során érzékeny témaként kell kezelnie a cukrot, és fenn kell tartania az uniós cukorilletékeket. A jelenleg a Mercosurral folyó tárgyalások komoly kockázatot jelentenek az ágazat számára, mivel Brazília a világ meghatározó cukorgyártója és -exportőre. Az Európai Bizottságnak fel kell készülnie arra, hogy kiálljon a legnagyobb cukoripari támogatások odaítélőivel szemben a WTO vitarendezési testületében és a kereskedelmi tárgyalások során.