1)

A 96/71/EK irányelv (1) l. cikkének (1) bekezdésében írtakat, figyelemmel a 3. és 5. cikkére, valamint az Mt. 285. és 299. § -aira is, úgy kell-e érteni, hogy az irányelv, illetve a francia minimálbérre vonatkozó előírások megsértésére a magyar munkavállalók hivatkozhatnak magyar munkáltatójukkal szemben, magyar bíróság előtt indított perben?

2)

A munkavállalók külföldi kiküldetésének idejére, az annak során felmerülő költségek fedezetére szolgáló napidíj a munkabér részének tekinthető-e?

3)

Nem ütközik-e az 561/2006/EK rendelet (2) 10. cikkébe az a gyakorlat, hogy a munkáltató a gépkocsivezetők részére a megtett út és az üzemanyag fogyasztás arányához viszonyított megtakarítás esetén, egy képlet alapján juttatást ad, amely juttatás nem része a munkaszerződésük szerinti munkabérnek, utána sem adót, sem járulékot nem fizetnek?

Az üzemanyag megtakarítás elérése azonban a gépkocsivezetőket olyan vezetésre ösztönzi (pl. lejtőkön minél hosszabb tartamú szabadonfutás), amely felveti a közlekedés biztonságának veszélyeztetését?

4)

A 96/71/EK irányelv alkalmazandó-e a nemzetközi árufuvarozásra, különös tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Franciaországgal és Németországgal szemben amiatt, hogy ezek az országok a közúti közlekedési ágazatra is alkalmazzák a minimálbérre vonatkozó jogszabályaikat?

5)

Egy irányelv önmagában – a nemzeti jogba történő átültetés elmaradása esetén – keletkeztethet-e kötelezettséget magánszemély terhére, és így önmagában erre az irányelvre lehet-e kereseti kérelmet alapítani magánszeméllyel szemben egy nemzeti bíróság előtt folyó perben?