Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62016CA0684

    C-684/16. sz. ügy: A Bíróság (nagytanács) 2018. november 6-i ítélete (a Bundesarbeitsgericht [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften eV kontra Tetsuji Shimizu (Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – Munkaidő-szervezés – 2003/88/EK irányelv – 7. cikk – A fizetett éves szabadsághoz való jog – Nemzeti szabályozás, amely előírja a ki nem vett fizetett éves szabadság és az említett szabadság után járó pénzbeli megváltás elvesztését, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése előtt nem terjesztett elő szabadság iránti kérelmet – 2003/88/EK irányelv – 7. cikk – A nemzeti jognak az uniós joggal összhangban álló értelmezésére vonatkozó kötelezettség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A 31. cikk (2) bekezdése – Magánszemélyek közötti jogvitákban való felhívhatóság)

    HL C 16., 2019.1.14, p. 5–6 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    14.1.2019   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 16/5


    A Bíróság (nagytanács) 2018. november 6-i ítélete (a Bundesarbeitsgericht [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften eV kontra Tetsuji Shimizu

    (C-684/16. sz. ügy) (1)

    ((Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - Munkaidő-szervezés - 2003/88/EK irányelv - 7. cikk - A fizetett éves szabadsághoz való jog - Nemzeti szabályozás, amely előírja a ki nem vett fizetett éves szabadság és az említett szabadság után járó pénzbeli megváltás elvesztését, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése előtt nem terjesztett elő szabadság iránti kérelmet - 2003/88/EK irányelv - 7. cikk - A nemzeti jognak az uniós joggal összhangban álló értelmezésére vonatkozó kötelezettség - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - A 31. cikk (2) bekezdése - Magánszemélyek közötti jogvitákban való felhívhatóság))

    (2019/C 16/05)

    Az eljárás nyelve: német

    A kérdést előterjesztő bíróság

    Bundesarbeitsgericht

    Az alapeljárás felei

    Felperes: Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften eV

    Alperes: Tetsuji Shimizu

    Rendelkező rész

    1)

    A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek alapján amennyiben a munkavállaló nem kérte, hogy az érintett referencia-időszak során gyakorolhassa a fizetett éves szabadsághoz való jogát, ez a munkavállaló ezen időszak végén – automatikusan és annak előzetes ellenőrzése nélkül, hogy a munkáltató ténylegesen lehetőséget biztosított-e számára e jog gyakorlására, különösen megfelelő információ szolgáltatásával – elveszti az említett időszak után ezen rendelkezések értelmében szerzett fizetett éves szabadság napjait, valamint ehhez kapcsolódóan a munkaviszony megszűnése esetén a ki nem vett e fizetett éves szabadság után járó pénzbeli megváltáshoz való jogát. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a belső jog egészére tekintettel és a belső jogban elismert értelmezési módszerek alkalmazásával e jog olyan értelmezésére juthat-e, amely biztosíthatja az uniós jog teljes érvényesülését.

    2)

    Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozásnak a 2003/88 irányelv 7. cikkével és az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdésével összhangban való értelmezésének lehetetlensége esetén ez utóbbi rendelkezésből következik, hogy a munkavállaló és a magánszemély minőségében eljáró korábbi munkáltatója közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak mellőznie kell az említett nemzeti szabályozás alkalmazását, és ügyelnie kell arra, hogy amennyiben ez a munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy a megkövetelt gondosságot tanúsította ahhoz, hogy a munkavállaló ténylegesen kivehesse az őt az uniós jog értelmében megillető fizetett éves szabadságot, az említett munkavállalót ne lehessen megfosztani sem az ilyen fizetett éves szabadsághoz való szerzett jogától, sem pedig ehhez kapcsolódóan a munkaviszony megszűnése esetén a ki nem vett szabadság után járó pénzbeli megváltástól, amelynek kifizetése ebben az esetben közvetlenül az érintett munkáltató feladata.


    (1)  HL C 104., 2017.4.3.


    Top