2007. július 13-án benyújtott kereset – Litvánia kontra Bizottság

(T-262/07. sz. ügy)

(2007/C 211/100)

Az eljárás nyelve: litván

Felek

Felperes: Litván Köztársaság (képviselők: D. Kriaučiūnas és E. Matulionytė)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A vitatott határozat meghatározza az új tagállamokban a csatlakozás időpontjában az azon mennyiségeket meghaladóan szabad forgalomban lévő mezőgazdasági termék-mennyiségeket, amelyeket 2004. május 1-jén a normál áthozatot képezőknek minősítettek, valamint az új tagállamoknak az e többletmennyiségek felszámolásának költségei következtében felszámított összegeket.

A felperes szerint a vitatott határozat jogellenes. Keresetének alátámasztásaként négy jogalapra hivatkozik:

1.   Hatáskör hiánya

A felperes azt állítja, hogy a Csatlakozási Okmány IV. melléklete IV. fejezetének (4) bekezdése nem ruház a Bizottságra olyan hatáskört, amelynek értelmében az a tagállamokat a közösségi költségvetésbe történő olyan fizetések teljesítésére kötelezhetné, amelyek büntetőbírság jellegűek, különösen olyankor, amikor nem bizonyított, hogy a Közösségnek kiadásai merültek volna fel a felesleges készletek felszámolásakor; valamint, hogy a Bizottság túllépte a Csatlakozási Okmány 41. cikke értelmében a határozat elfogadására előírt hároméves időtartamot, ami már önmagában is elegendő jogalap lenne a határozathoz.

2.   Az európai közösségi jog megsértése

A jogbiztonság elvének megsértése: a vitatott határozat sérti a jogbiztonság elvét, mert a metodikája és a felesleges készletek kiszámításának kritériumai nem voltak ismeretesek akkor, amikor a csatlakozás időpontjában meghatározták a felhalmozódott készleteket, ami lehetővé tette volna a tagállamok számára a többletkészletek felhalmozódásának megelőzését vagy azok felszámolását azon gazdasági szereplők költségére, akik azokat felhalmozták. Ezenkívül, a vitatott határozat eltérő kritériumokat állapított meg – és kibővítette az értékelt áruk jegyzékét – az 1972/2003 rendelet 4. cikkével összehasonlítva, amely alapján a tagállamok a többletkészleteket felügyelik.

A megkülönböztetés tilalma elvének megsértése: az Ausztriában, Svédországban és Finnországban lévő mezőgazdasági termékek többletkészleteiről szóló 144/97/EK bizottsági rendelettől eltérően, a vitatott határozat nem csak azokat a termékeket vette figyelembe, amelyek tekintetében export-visszatérítést nyújtottak, vagy amelyekre intervenciós intézkedéseket alkalmaztak, hanem az egyéb termékkészleteket is. Ezt az elvet azzal is megsértették, hogy az új tagállamok különböző helyzeteit azonos módon kezelték, és elmulasztották – mindenféle indok nélkül – figyelembe venni azokat a sajátos körülményeket, amelyek között készleteik felduzzadtak.

A hatékony ügyintézés és az átláthatóság elvének megsértése: a vitatott határozat nem határozza meg érthetően a fizetések kiszámításának szempontjait, és ezen felül, a szempontok állandóan változnak. Ezenkívül, bár a tagállamok maguk is felbecsülték a készleteket a közösségi jog rendelkezéseinek megfelelően, a Bizottság, anélkül, hogy megindokolta volna, hogy ez a becslés miért nem megfelelő, illetve, anélkül, hogy azt vitatta volna, elvégezte ugyanezen készleteknek egy másik becslését, a saját szempontjai alapján.

A Csatlakozási Okmány rendelkezéseinek megsértése: először is, a határozat nem megfelelő eszköz a többletkészletek felszámolására kitűzött azon cél elérésére, melyet a Csatlakozási Okmány IV. melléklete IV. fejezete (2) bekezdése ír elő, különösen azért, mert a határozatban meg sem kísérelték a bírságokat kapcsolatba hozni a Közösség oldalán a többletkészletek felszámolásakor felmerült kiadásokkal. Másodszor, a határozatot a Csatlakozási Okmány 41. cikkében megállapított, a csatlakozás időpontjától számított azon hároméves időtartam leteltét követően fogadták el, amelynek során a Bizottság elfogadhatta volna az átmeneti intézkedéseket.

3.   Nem megfelelő indokolás

A felperes szerint a vitatott határozat indokolása nem megfelelő, illetve teljesen hiányzik; különösen nem bizonyított a határozatban az, hogy az Európai Közösség oldalán tényleges felmerültek (és ha igen, akkor milyen összegben) az állítólagos többletkészletek felszámolása miatt azon költségek, amelyeket a tagállamoknak kellene állnia.

4.   Nyilvánvaló értékelési hibák

A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett akkor, amikor, először is, makroökonómiai szinten választotta meg a módszert, és nem becsülte fel azokat a készleteket, amelyek a tagállamokban ténylegesen felhalmozódtak, másodszor pedig akkor, amikor a felek egyéni érveit értékelte, nem vette figyelembe azokat a sajátos és objektív körülményeket, amelyek között a Litván Köztársaságban a tejágazatban a nemzeti készletek felhalmozódtak.

(1)  A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia Európai Unióhoz történő csatlakozásával összefüggésben a cukortól eltérő mezőgazdasági termékek többletkészleteinek meghatározásáról és e készletek felszámolásának pénzügyi következményeiről szóló, 2007. május 4-i 2007/361/EK bizottsági határozat (az értesítés a C(2007) 1979. számú dokumentummal történt) (HL 2007., L 138., 14. o.).