2.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 81/16

Előadó:

Tom JONES

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy annak ellenére, hogy számos kisvárosban és faluban egyre aránytalanabb a lakosság összetétele és hanyatlanak a hagyományos gazdasági tevékenységek, elegendő példát találhatunk a helyes gyakorlatokra ahhoz, hogy optimisták lehessünk sok – ha nem valamennyi – vidéki település fenntartható jövőjét illetően. Az ilyen települések a szélesebb körű vidéki megújulás és fenntartható fejlődés katalizátorait jelenthetik.

1.2.

Ez az optimizmus azonban egy olyan folyamatos, holisztikus erőfeszítés eredménye, amely embereket és pénzügyi forrásokat is magában foglal valamennyi kormányzati szinten, valamint a magán-, a köz- és a civil szférában is.

1.3.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság „intelligens falvakat” célzó kezdeményezését, különösen a főigazgatóságok közötti együttműködésre vonatkozóan tett ígéretekre való tekintettel. A nemzeti és regionális vidékfejlesztési programok, melyeket a DG AGRI a tagállamokkal együtt irányít, létfontosságúak, de sosem lesznek képesek elegendő forrást beruházni más nemzeti, regionális és helyi közberuházások nélkül. Az EGSZB utal a Régiók Bizottsága intelligens falvakról szóló, kidolgozás alatt álló véleményére (1), és támogatja azt.

1.4.

A gyors széles sávú – mobil és vezetékes – internetkapcsolat kulcsfontosságú ahhoz, hogy az intelligens módon fejlesztett falvaknak és városoknak reményük legyen a gazdasági és szociális fejlődésre, és teljeskörűen hozzáférhetőnek kell lennie, amint azt a vidéki térségek szempontjainak a 2016-os Cork 2.0 nyilatkozatban hangsúlyozott figyelembevétele garantálja.

1.5.

Az oktatás, képzés, egészségügy és szociális ellátás, valamint gyermekgondozás terén működő közszolgáltatásokat integrálni kellene, és elérhetővé kellene őket tenni. A közszolgáltatásoknak innovatív módon kell felhasználniuk a technológiai előrelépéseket.

1.6.

A vidéki területek tervező hatóságainak élen kell járniuk a kihasználatlan falusi és kisvárosi épületek felújítási folyamatának előmozdításában, valamint alacsony adókulcsot kell biztosítaniuk az induló vállalkozások számára, és ezt a város szélén elhelyezkedő kiskereskedelmi projektektől beszedett hozzájárulásokkal kell kompenzálniuk. Az ilyen jellegű felújított épületek rendelkezésre bocsátásakor figyelembe kell venni a helyi NGO-k, valamint a magán- és az állami szektor igényeit.

1.7.

Kihívást jelentenek a rossz közlekedési összeköttetések is. Ahol a magánszektor visszavonul, ott közös közlekedés, települési tulajdonú buszok és autók használata ajánlatos.

1.8.

Ahol lehet, a munkaadókat arra kell biztatni, hogy támogassák a távmunkát, valamint ismerjék fel a vidéki/városi partnerségek potenciális előnyeit. Ebben az összefüggésben igen fontos az agrár- és a vidéki turizmus, az egészséggel kapcsolatos tevékenységek hozzájárulása, a helyi mezőgazdasági és kézműves termékek márkaépítése, valamint a kulturális és történelmi rendezvények választékának növelése. A vidékfejlesztési programok támogatása révén a vállalkozók számára lehetővé válik a külföldi beruházások vonzása, valamint a többletértékkel rendelkező termékek kifejlesztése és értékesítése.

1.9.

A helyihez legközelebbi szinten való irányítás nemzeti vagy regionális kérdés. A falvakat és városokat azonban több hatáskörrel kell felruházni, és hozzáférést kell biztosítani számukra pénzügyi erőforrásokhoz, hogy irányíthassák és támogathassák választópolgáraik kéréseit.

1.10.

A LEADER-t és a helyi akciócsoportokat teljes mértékben támogatni kell a helyi fejlesztést oly módon szolgáló erőfeszítéseikben, hogy mind a magán-, mind a nonprofit vállalkozásokat biztatják tevékenységük megkezdésére és a növekedésre, valamint elkötelezett és támogató közösségi szellemet biztosítanak. Fokozott együttműködés révén ezeket az erőfeszítéseket ki lehet terjeszteni a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés keretében.

1.11.

A falvakban és kisvárosokban élőknek mindenekelőtt olyan erős közösségi szellemmel kell rendelkezniük, amely ösztönzi a közösségen belülről fakadó vezetői szerepet. Az iskoláknak és a helyi mentoroknak ösztönözniük kell a vezetői szerepet. A közösségből kiemelkedő vezetőknek olyan tanácsadó ügynökségek és NGO-k teljeskörű támogatására van szükségük, melyek jól ismerik a legjobb gyakorlatokat és más hasonló vállalkozásokat.

1.12.

Az új intelligens módon fejlesztett falvak példáját regionális, nemzeti és uniós szinten is be kell mutatni. Az uniós intézményeknek és az érdekelt feleknek évente rendezvénynapot kellene szervezniük a sikeres, összetartó falusi és kisvárosi közösségek megünneplésére és népszerűsítésére.

1.13.

A városok, nagyvárosok és a velük szomszédos települések közötti tényleges partnerség erősítése és fejlesztése érdekében az EGSZB támogatja az R.E.D. (2) „Making Europe Grow with its Rural Territories” című, 2016-os dokumentumának ajánlásait, valamint a Carnegie Trust kísérleti testvérvárosi projektjét. A fenntartható fejlődés és a körforgásos gazdaság elveinek vonatkozniuk kellene a városi/vidéki partnerségekre.

1.14.

Az EGSZB támogatja a második Európai Vidéki Parlament 2015. novemberben elfogadott „Európai vidéki manifesztumában” tett felhívást arra, hogy egyrészt a vidéki és városi területek közösségei, szervezetei és önkormányzatai szorosabban működjenek együtt, hogy teljeskörűen ki tudják használni a szociális, kulturális és gazdasági kapcsolatok mindazon előnyeit, melyeket egy ilyen együttműködés hozhat, másrészt pedig az ötletek és a helyes gyakorlatok aktív megosztására a vidéki és városi területeken élő érintettek között.

1.15.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Beruházási Bank testre szabott támogatási rendszereket dolgozzon ki a kis méretű vidéki vállalkozások, mind a magán-, mind a szociális vállalkozások számára (ideértve a szövetkezeteket is), amint 2017–2019-es programjában erre ígéretet tett.

1.16.

Támogatni kell a Fiatal Gazdák Európai Tanácsát (CEJA) és más, fiatalokat képviselő testületeket abban, hogy olyan ifjúsági fórumok létrehozását készítsék elő helyi közösségekben, amelyek a szükségleteikkel és ambícióikkal kapcsolatos cselekvésre ösztönzik a fiatalokat. Sokkal több beleszólást kell engedni nekik a gazdasági és szociális megoldások kidolgozásába; a képzéseket, mentorálást és pénzügyi támogatást az ő ambícióikhoz kell szabni.

1.17.

Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak listáján a 11. számú a városokra és közösségekre vonatkozik. A fenntartható falvakat és kisvárosokat a „közösségek” közé kell számítani.

1.18.

A falvakban és kisvárosokban található kulturális értékeket kiemelt helyen kell megjeleníteni a kulturális örökség európai évének (2018) reklámozásában és az évhez kapcsolódó kezdeményezések során. A hagyományok és a kultúra népszerűsítésében fontos szerepet játszhatnak a falvak idősebb lakói, és érdemes megteremteni számukra a feltételeket ahhoz, hogy ezt valóban meg is tudják tenni.

1.19.

Az EGSZB javasolja a „helyes gyakorlatok” megosztását minden szinten. Ez már jelenleg is így történik az ENRD, ELARD, Ecovast és ERP keretében, valamint megtalálható a „The Best Village in the World” című kiadványban (3).

2.1.

A vidéki területek Európa létfontosságú részét képezik, és kritikus fontosságú mezőgazdasági és erdészeti vállalkozásoknak adnak otthont. A kisvárosi és falusi közösségek ezeken a vidéki területeken élnek és ezek részét képezik. E területek mindig olyan helyek voltak, ahol az emberek élnek és dolgoznak is.

2.2.

A vidéki területeken található kisvárosok az őket körülvevő falvak és kisebb közigazgatási egységek központjai, ők maguk pedig a nagyobb városi területeket körülvevő térséghez tartoznak. Mindegyik kölcsönösen függ egymástól. Fontos résztvevői a vidéki/városi partnerségeknek – a DG REGIO (4) és az OECD által támogatott koncepciónak –, melyek keretében mindkét partner egyenjogú az irányítás és a jövő tervezése terén. A falvak és a kisvárosok egész Európában számos – gazdasági és társadalmi – változáson mentek át, és továbbra is alkalmazkodniuk kell a modern kor körülményeihez.

2.3.

A mezőgazdaság és az erdészet mellett a falvak és a kisvárosok jelentik a vidéki területek „gerincét”, és munkalehetőségeket, szolgáltatásokat és oktatást nyújtanak a helyi és a környező falvakban élő lakosság számára. Ugyanakkor a kisvárosok a nagyvárosokkal állnak hasonló viszonyban. Ez a fajta kapcsolat a vidéki és városi területek között minden régióra jellemző. A városi és a vidéki területek szolgáltatásokat nyújtanak egymásnak: a városi területek az élelmiszer-ellátás terén rá vannak utalva a vidéki területekre, és felvevőpiacot jelentenek a vidék termékei számára, míg a városlakók kikapcsolódást és nyugalmat találhatnak a vidéki területeken.

2.4.

Számos vidéki térségben hagyományosan erős a közösséghez tartozás érzése. Ez a hagyomány azonban egyre inkább visszaszorul, és számos távolabbi vidéki területet elhagynak a lakosok.

3.1.

Az utóbbi néhány évtizedben a vidéki közösségeknek kihívásokkal kellett szembenézniük, mivel számos szolgáltatás esetében felmerült a méretgazdaságosságot szolgáló központosítás igénye, és megváltozott a közlekedés, az utazás és a mai emberek életmódja. Sok helyi szolgáltató vállalkozás elhagyja a vidéki közösségeket; számos bolt, banki és postai szolgáltatás megszűnik, és sok helyen bezárják a kis vidéki iskolákat.

3.2.

A vidéki területeken a munkanélküliség rejtve marad, mivel kevesebben vannak állás nélkül, mint a városi területeken, ugyanakkor a vidéki munkanélküliek nehezen tudják igénybe venni a munkaügyi központok segítségét, mivel ezek a városokban találhatók, és gyakran okoz nekik nehézséget a leépülőben lévő vidéki tömegközlekedés. A munkanélküliség azért lehet alacsony, mert sok fiatal hagyja el ezeket a térségeket képzési, oktatási vagy munkalehetőséget keresve, míg a maradók közül sokan alacsony bérekért dolgoznak.

3.3.

A vidéki közösségek támogatásában igen fontos szerepet játszó államkassza erőforrásaira egyre nagyobb terhet ró a megélhetési és a szolgáltatási költségek általános növekedése.

3.4.

A közutakba és autópályákba történő beruházások a személygépkocsik használatára ösztönöznek, amely a munkába járás legegyszerűbb módját jelenti. Az emberek napjainkban jobban fel vannak készülve arra, hogy nagyobb távolságot tegyenek meg, ennek következtében azonban kevésbé függenek a helyi közösségükben található munkalehetőségektől és szolgáltatásoktól.

3.5.

Az emberek vásárlási szokásai is megváltoztak. Gyakran ott vásárolnak, ahol dolgoznak, tehát egy nagyobb városban, és nem abban a faluban vagy kisvárosban, ahol élnek. Ezenkívül az interneten vásárolnak, az árukat pedig házhoz szállíttatják. Ez mind hozzájárult a helyi boltok hanyatlásához.

3.6.

A fiatalok elvándorolnak a vidéki területekről, hogy a városokban keressenek oktatási, képzési lehetőségeket és munkát. A vidéki közösségek csak akkor tudják visszacsábítani őket, ha a környéken van munkalehetőség. Nagyon fontos, hogy a fiatalok véleménye központi szerepet kapjon a helyi demokráciában. Támogatni kell a fiatalokat képviselő szervezeteket, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a kormányzásban. Ugyanígy a gazdasági és szociális ügynökségeknek is a fiatalok helyzetéhez kell igazítaniuk tanácsadási és pénzügyi támogatásukat.

3.7.

A generációk közötti összetartást kihívás elé állítják a különböző korcsoportok közötti létszámbeli egyenlőtlenségek. Ahhoz, hogy a fiatalok és a gyermekes családok a vidéki közösségekben maradjanak vagy visszatérjenek oda, elengedhetetlen, hogy személyre szabott foglalkoztatási intézkedéseket vezessenek be, iskolák és gyermekgondozási létesítmények álljanak rendelkezésre, valamint megfizethető legyen a lakhatás a vidéki területeken. A közösségeken belül az embereknek esetenként eltérő elképzeléseik vannak a helyi gazdasági tevékenységekről. A nyugalmas élet és a megfelelő munkahelyteremtési kezdeményezések közötti egyensúly létrehozásához párbeszédre és egymás megértésére van szükség.

4.1.

Az Európai Bizottság „intelligens falvakat” célzó kezdeményezése kulcsfontosságú, különösen a főigazgatóságok közötti együttműködésre vonatkozóan tett ígéretekre való tekintettel. A DG AGRI vidékfejlesztési programja sosem lesz képes elegendő forrást beruházni a többi főigazgatóságtól származó, illetve nemzeti, regionális és helyi közberuházások nélkül. Ezt a kísérleti kezdeményezést értékelés után minden új közös agrárpolitikai és regionális programba be kell építeni, valamint ki kell terjeszteni a kisvárosokra is a „vidéki újjászületés” részeként.

4.2.

A széles sávú internetkapcsolat minden vidéki térség számára létfontosságú. A széles sávú – mobil és vezetékes – lefedettség fejlesztése tevékenységek széles körét segíthetné: nemcsak a vállalkozások fejlesztését és az otthonról történő munkavégzést segíthetné elő, hanem az emberek hétköznapi életének minőségét is javítaná. Lehetővé tenné az online tanulást, a jobb egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az online elérhető szolgáltatások értékesítését. Sok jó példát találhatunk arra, hogy a vidéki területeken az internet-hozzáférés javítása a közösségek javára vált. Lehetőséget kellene biztosítani mindenekelőtt az idősebbek számára, hogy elsajátítsák az internet használatának alapjait.

4.3.

Ahol lehet, a munkaadókat arra kell biztatni, hogy támogassák a távmunkát, valamint ismerjék fel a vidéki/városi partnerségek potenciális előnyeit. A vidékfejlesztési programok támogatása révén a vállalkozók számára lehetővé válik a külföldi beruházások vonzása, valamint a többletértékkel rendelkező termékek – például élelmiszerek, italok, táj- és történelmi örökség, kulturális, egészségügyi és rekreációs tevékenységek – kifejlesztése és értékesítése, biztosítva ugyanakkor a vidéki kézműves és környezeti ismeretek fennmaradását.

4.4.

Az oktatás, képzés, egészségügy és szociális ellátás terén működő közszolgáltatásokat integrálni és csoportosítani kellene. A közszolgáltatásoknak innovatív módon kell felhasználniuk a technológiai előrelépéseket, hogy elkerüljék a diszkriminációt, valamint különösen az idősebb és a fiatalkorú vidéki lakosok kirekesztését. A kormányzati hivatalok decentralizálása példaként szolgálhatna a városok telítődésének és szennyezésének csökkentésére, elősegítve ugyanakkor a vidékkel szembeni méltányosság érzését. A helyi önkormányzatoknak kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük a vidéki területekre vonatkozó tervek kidolgozásában, valamint a vidéki közösségekben a jövőjük érdekében hozott pozitív intézkedések ösztönzésének és támogatásának biztosításában. Működhet több szolgáltatás egy épületben, vagy a használaton kívüli épületeket át lehet alakítani, hogy új üzleti funkciót kapjanak, ezáltal pedig új munkahelyek jöjjenek létre, ami lehetőséget teremthet a gazdasági tevékenység élénkítésére. Az ilyen jellegű felújított épületek rendelkezésre bocsátásakor figyelembe kell venni a helyi NGO-k, valamint a magán- és az állami szektor igényeit.

4.5.

Erőfeszítéseket kell tenni a tényleges partnerség kialakításáért a városok, nagyvárosok és az őket körülvevő települések között, hogy kölcsönösen elfogadott feltételek alapján kialakítsák az összetartozás érzését, közösen folytassanak márkaépítést és közös beruházásokat valósítsanak meg. Más szervezetekkel együtt az R.E.D. 2016-ban egy 2030-ra irányuló európai politikai stratégiát ajánlott a vidéki területekre vonatkozóan (5). Egy másik példa a Carnegie Trust kísérleti testvérvárosi projektje. A fenntartható fejlődés és a körforgásos gazdaság elveinek vonatkozniuk kellene a városi/vidéki partnerségekre.

4.6.

A második Európai Vidéki Parlament 2015. novemberben elfogadta az „Európai vidéki manifesztumot”. A több mint 40 európai országban partnerekkel rendelkező hálózat most a manifesztumban meghatározott témákon dolgozik. Az Európai Vidéki Parlament munkájának célja, hogy a vidéki és városi területek közösségei, szervezetei és önkormányzatai szorosabban működjenek együtt, hogy teljeskörűen ki tudják használni a szociális, kulturális és gazdasági kapcsolatok mindazon előnyeit, melyeket egy ilyen együttműködés hozhat, valamint hogy az ötleteket és a helyes gyakorlatokat aktívan osszák meg a vidéki és városi területeken élő érintettek között. A munka, melyben valamennyi partner részt vesz, különböző témákra irányul: „Kisvárosok”, „Fenntartható szolgáltatások és infrastruktúra”, valamint „Integrált vidékfejlesztés és LEADER/közösségi szinten irányított helyi fejlesztés”. A munka eredményeiről jelentés készül, melyet az Európai Vidéki Parlament harmadik ülésén ismertetnek és vitatnak meg 2017. októberben a hollandiai Venhorstban.

4.7.

Az Európai Beruházási Banknak testre szabott támogatási rendszereket kell kidolgoznia a kis méretű vidéki vállalkozások, mind a magán-, mind a szociális vállalkozások számára (ideértve a szövetkezeteket is), amint 2017–2019-es programjában erre ígéretet tett, és amit a ciprusi Tróodosz-hegységben, Agroszban működő Niki’s Sweets részére folyósított támogatással szemléltetett.

4.8.

Az önkéntes ágazat nagyon aktív a vidéki területeken, szereplői segítenek a tevékenységek koordinálásában és a közös munka lebonyolításában. A szociális és közösségi vállalkozások, mint például Dániában az a 300 szociális gazdasági vállalkozás, amely használhatja az „RSV” (Registered Socioeconomic Company/Virksomhed – bejegyzett szociális vállalkozás) címkét, vagy a közép-walesi Cletwr cafe, egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a megszűnt magán- vagy közszolgáltatások pótlásához. Munkájuk összhangban áll a vállalati társadalmi felelősségvállalás eszméivel. A szociális és közösségi vállalkozások létrehozása és fenntarthatóságuk biztosítása során fontos az olyan szervezetek támogatása és tanácsadása, mint a Plunkett Foundation.

4.9.

A falvakban és kisvárosokban élők a legkülönfélébb társadalmi helyzetűek, és mindannyiuknak joga van ahhoz, hogy helyi közösségükben hangot adjanak véleményüknek. A legalacsonyabb közigazgatási szintet – községi és (kis)települési önkormányzatokat – be kell vonni a helyi döntéshozatalba, és meg kell erősíteni és fel kell erre hatalmazni őket. Az emberek büszkék a helyi közösségükre, ez pedig erőforrásnak tekinthető és másokat is a részvételre ösztönözhet. Rengeteg hasznos tudással rendelkeznek azok a nyugdíjasok is, akik korábban vállalkozók voltak, illetve a közigazgatásban vagy a civil szférában dolgoztak. Európai és helyi programoknak köszönhetően olyan projektek indulnak, amelyek ösztönzik helyi partnerségek létrehozását a falvakban vagy kisvárosokban, és e folyamatnak köszönhetően sokan indítottak közösségi vállalkozást. Ezek a vállalkozók a legkülönbözőbb ágazatokat képviselik, és közösségük nagyköveteivé váltak.

4.10.

A falvak és kisvárosok fontos szerepet játszanak Európa kultúrájában. Gyakran megőrzik a helyi szokásokat és hagyományokat. Ezek a vidéki települések általában „történelmi” múlttal rendelkeznek, és építészetük a helyi építőanyagok használatát és az évszázadok különböző stílusait tükrözi. A kisvárosok központjában általában jobban megmaradtak a helyi üzletek, és nem nyomják el őket az üzletláncok egyforma portáljai, ahogy az a nagyobb városok központjában történik. A vidéki kistelepülések esetében emellett nagyon meghatározó és a rájuk jellemző légkör fontos része, hogy milyen földrajzi adottságokkal rendelkező vidéken jöttek létre – jól védhető hegy- vagy dombtetőn, két folyó találkozásánál, források közelében, tóparton, szigeten vagy tengerparton stb. –, ami egyben igen eltérő eredetüket is tükrözi. A falvakban és kisvárosokban található kulturális értékeket kiemelt helyen kell megjeleníteni a kulturális örökség európai évének (2018) reklámozásában és az évhez kapcsolódó kezdeményezések során. A hagyományok és a kultúra népszerűsítésében fontos szerepet játszhatnak a falvak idősebb lakói, és érdemes megteremteni számukra a feltételeket ahhoz, hogy ezt valóban meg is tudják tenni.

4.11.

Ezek a falvak és kisvárosok értékes eszközeik segítségével fenn tudják tartani, illetve tovább tudják fejleszteni a helyi gazdaságot. Szorosan összekapcsolódnak a helyi mezőgazdasággal, erdészettel és energiatermeléssel, valamint az agrár- és a vidéki turizmussal, az egészséggel kapcsolatos tevékenységekkel, kulturális fesztiválokkal, a környezetvédelemmel és az oktatással. Európa-szerte több száz olyan példa van, amelyet érdemes követni, mint például Kozárd Magyarországon, Alston Manor Angliában. Az Ecovast „The Importance of Small Towns” [A kisvárosok jelentősége] című jelentése szintén értékes hozzájárulást jelent a falvak és kisvárosok által betöltött szerep fontosságának leírásához és megértéséhez.

4.12.

A 2016 szeptemberében a Cork 2.0 konferencián lelkesen elfogadott jövőbeli vidékfejlesztési politikának segítenie kell a tagállamokat és régiókat abban, hogy támogató jellegű vidékfejlesztési intézkedéseket dolgozzanak ki, és ösztönöznie kell az európai programok keretében működő projekteket. Az EU, a tagállamok és a régiók számára létfontosságú, hogy a vidéki térségek szempontjainak a 2016-os Cork 2.0 nyilatkozatban leírt figyelembevétele érvényesüljön.

4.13.

Az EU által támogatott LEADER-módszer és a közösségvezérelt helyi fejlesztés eszközöket kínál a vidéki közösségek megerősítésének és szerepvállalásának elősegítéséhez. A LEADER és a helyi akciócsoportok támogathatják azokat a helyi erőfeszítéseket, amelyek mind a magán-, mind a nonprofit vállalkozások indítására és növekedésére, valamint az elkötelezett és támogató közösségi szellem biztosítására irányulnak. A LEADER-t 2014-ig az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatta, 2015 óta azonban más strukturális és beruházási alapok is alkalmazhatják a módszert többoldalú finanszírozással a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés keretében. Ehhez fokozott együttműködésre van szükség. Jó példa erre az IRD Duhallow, Cork megyében a SECAD, Walesben a PLANED, melyek évek óta hajtanak végre alulról felfelé irányuló, közösségi szinten irányított helyi fejlesztést.

4.14.

Az európai programok keretében számos vidéki projektet találhatunk, melyek jól illusztrálják a kisvárosokban és falvakban megvalósuló változatos „helyes gyakorlatokat”. A helyes gyakorlatok azt is megmutatják, hogy közvetítőkre van szükség, akik értékes támogatást nyújtanak a vállalatok és kis csoportok számára.