21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/50

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, továbbá a demográfiai és a gazdasági kihívások megválaszolása érdekében szükségesnek tartja a két érintett irányelv átdolgozását.

1.2

Az Európai Uniónak sürgősen egy józan és stabil migrációs politikára van szüksége, amennyiben meg kívánja valósítani az Európa 2020 stratégia és a más jelentős kezdeményezések keretében kitűzött célokat. Ha innovációs központ és erős ipari pólus kíván maradni, tehetségeket kell vonzania, és biztosítania kell a „tudás áramlását” (brain circulation).

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a migrációt és a mobilitást ösztönző politikának mélyen az alapvető emberi jogokban kell gyökereznie. Az Európai Alapjogi Charta elveit minden szinten alkalmazni kell.

1.4

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy mérjék fel a harmadik országbeli személyek kiszolgáltatottságának elemeit, és javasoljanak ezek kezelésére aktív intézkedéseket a tagállamok számára. Minden szinten határozottan fel kell lépni a megkülönböztetés ellen.

1.5

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottságnak a kétoldalú mobilitási partnerségek kialakítására irányuló intézkedéseit, ezek ugyanis keretet kínálnak az Európai Unió és az azon kívüli – különösen a szomszédos – országok közötti együttműködéshez.

1.6

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdését, és oly módon dolgozzák ki programjaikat, hogy ösztönözzék a nők ezekben való nagyobb arányú részvételét.

1.7

Alaposan ki kell értékelni a vízummegadási eljárások feltételezett akadályait – függetlenül azok természetétől – és meg kell határozni az azok felszámolására alkalmazható intézkedéseket. A vízummegadási eljárásoknak egyszerűnek, igazságosnak, hozzáférhetőnek és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük.

1.8

Az EGSZB rámutat annak az elvnek a fontosságára, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat a befogadó tagállamok állampolgáraival egyenlő módon kell kezelni a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében.

1.9

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a diákok, a kutatók, az önkéntesek és az au pair munkát végzők számára megfelelő védelmet kell nyújtani, amennyiben javadalmazott tevékenységet folytatnak, vagy aktívak a munkerő-piacon. A javadalmazott tevékenységek gyakran munkakapcsolatot takarnak, az ebből a helyzetből esetleg adódó visszaéléseket pedig el kell kerülni, azáltal, hogy mindezen kategóriák egyenlő elbánásban részesülnek. Különös figyelmet kell fordítani az au pair rendszer keretében háztartási munkát végző személyekre, köztük is főleg a nőkre.

1.10

Az EGSZB üdvözli a 24. cikket, amely alapján a harmadik országbeli állampolgárok jogosultak kutatásuk vagy tanulmányaik lezárása után 12 hónapig munkát keresni. A 2011/98/EU irányelvben az egyenlő elbánást tárgyaló rendelkezések ugyanakkor tartalmaznak olyan kivételeket, amelyek a két irányelv átdolgozására vonatkozó javaslat célkitűzéseihez képest nem tűnnek megfelelőnek.

1.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a kommunikáció lényeges elem e politika sikerének biztosításában. A tagállamoknak és az európai intézményeknek kommunikálniuk kell a harmadik országok polgáraival, és biztosítaniuk kell számukra a minőségi információkhoz való hozzáférést.

2.1

Az Unió demográfiai és gazdasági természetű jelentős kihívásokkal szembesül. Az aktív népesség csökken, a vállalkozások számára pedig nehézséget jelent szakképzett munkaerőt találni.

2.2

Az EU a migráció és a mobilitás kérdésének globális megközelítésén keresztül határozza meg migrációs politikájának általános keretét, amely egyébként azt is meghatározza, hogy milyen módon folytat párbeszédet és működik együtt a tagállamok közé nem tartozó országokkal.

2.3

Az EU az innovációt illetően is vészhelyzetben van. Az Európa 2020 stratégia és az „Innovatív Unió” kezdeményezés keretében az EU a kutatásba és az innovációba való nagyobb befektetést tűzi ki célul, ami a becslések szerint egymillió új munkahely teremtéséhez vezet a kutatás területén. Az EU-n kívüli országokból kiinduló bevándorlás magasan képzett munkaerőt és tehetségeket hozhat az EU számára, és valamennyi tagállamnak lehetősége és kötelessége is, hogy az ilyen személyeket bevonzza.

2.4

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. cikke az Unióra bízza a közös bevándorlási politika kialakításának feladatát, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése, és méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban.

2.5

A 2004/114/EK irányelv megállapítja a harmadik országbeli hallgatók befogadására vonatkozó kötelező rendelkezéseket. Az irányelvnek a tanulókra, önkéntesekre és a javadalmazásban nem részesülő gyakornokokra való alkalmazása a tagállamok feladata. A 2005/71/EK irányelv gyors eljárást ír elő azon harmadik országbeli kutatók esetében, akik fogadási megállapodást kötöttek az érintett tagállam által jóváhagyott kutatószervezettel.

2.6

E két irányelv végrehajtását illetően az Európai Bizottság 2011-ben olyan jelentéseket terjesztett az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyek egy sor hiányosságról számoltak be.

2.7

Az e két irányelvhez kapcsolódó legfőbb probléma a harmadik országbeli állampolgárok EU-ba történő beutazásának és tartózkodásának az engedélyezését (hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum és/vagy tartózkodási engedély) érinti. Az erre vonatkozó jogi rendelkezések gyakran összetettek és kevéssé világosak, az eljárások pedig rendkívül hosszú időt vesznek igénybe, és ezeket nem minden esetben alkalmazzák méltányos és koherens módon. A bevándorlásra vonatkozó jelenlegi szabályok nem támogatják kellőképpen a mobilitási intézkedéseket is tartalmazó uniós programokat, mint például az Erasmus Mundus vagy a Marie Curie programokat.

2.8

A munkaerőpiacot illetően a harmadik országbeli diplomások nem rendelkeznek elegendő lehetőséggel a munkavállaláshoz, és ugyanez vonatkozik azokra a kutatókra is, akiknek befejeződött a kutatási projektje. Néhány esetben a harmadik országbeli állampolgárokat nem lehet egyetemeken alkalmazni, mivel e helyeket az állami szektor szerves részének tekintik. Elsősorban a nők tudományos szakmákhoz való hozzáférését kell ösztönözni, megszüntetve a közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés valamennyi formáját, valamint más olyan tényezőket, amelyek akadályozzák a tudomány területén magasan képzett álláshelyekhez való hozzáférésüket.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, és szükségesnek tartja a két szóban forgó irányelv átdolgozását.

3.2

Továbbra is prioritás marad az Európai Unió külvilág felé való megnyitása, és a jelenlegi feltételek mellett nehéz ezt a célkitűzést megvalósítani. Az EU-nak elő kellene segítenie a mobilitást és fel kellene használnia minden rendelkezésére álló eszközt arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok hozzáférjenek az oktatási és kutatási tevékenységekhez és a munkaerőpiachoz.

3.3

Az Európai Uniónak újféleképpen kell megközelítenie a gazdasági migrációt, oly módon, hogy az lehetővé tegye a harmadik országbeli állampolgárok számára az ismeretek és a kompetenciák megszerzését. A harmadik országokkal való együttműködésnek ösztönöznie kell a „tudásáramlást”, amely mind a befogadó, mind pedig a küldő ország számára előnyös.

3.4

2010 októberében az Európai Bizottság elfogadott egy olyan kezdeményezést, amely egy sor intézkedésre, valamint bátor és szükséges politikákra tesz javaslatot, azzal a céllal, hogy az Európai Unió „Innovatív Unióvá” alakuljon át. Ennek értelmében az Uniónak könnyebben alkalmazhatóbbá kell tennie a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó szabályokat.

3.5

A harmadik országbeli állampolgárok új lendületet és sokszínűséget adhatnak az oktatási, tudományos, kulturális és gazdasági tevékenységeknek Európában. Az EGSZB úgy véli, hogy a harmadik országbeli állampolgárok mobilitásának az elősegítése az egyik válasz azokra az Európai Unió előtt álló kihívásokra, amelyek a demográfia és a gazdasági fejlődés területén jelentkeznek. Emellett úgy gondolja, hogy ennek a politikának mélyen az alapvető emberi jogokban kell gyökereznie.

3.6

Az EGSZB üdvözli azt a vállalást, hogy egységesítik és egyszerűsítik az Európai Unió területére való belépéshez kapcsolódó eljárásokat. A jelenlegi gazdasági és politikai feltételek a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó nemzeti szabályrendszerek, politikák és jogszabályok széttagoltságához vezethetnek.

3.7

Az Európai Unió feladata, hogy összefogja a vitákat, közös megoldásokat találjon, elősegítse a bevált gyakorlatokat, valamint hogy támogassa a tagállamoknak, a harmadik országoknak és azok állampolgárainak az erőfeszítéseit.

3.8

Hasonlóképpen helyénvaló tisztázni az Unió területére könnyített belépéssel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok kategóriáit. Ez a kezdeményezés egyértelműséget és kiszámíthatóságot teremt mind a tagállamok, mind pedig a harmadik országbeli állampolgárok számára. Még ha a belépési és tartózkodási feltételek eltérőek is, az a tény, hogy az irányelv minden kategóriára kiterjed, hozzájárul az olyan lényeges átfogó dimenziók ösztönzéséhez, mint az alapvető jogok tiszteletben tartása.

3.9

A harmadik országbeli állampolgárok jogokkal és kötelezettségekkel is rendelkeznek, amelyeket ismerniük és vállalniuk kell.

3.10

Az EGSZB üdvözli azt a törekvést, hogy hatékonyabban összekapcsolják a harmadik országbeli állampolgárok belépését a migrációval, az oktatással és a kutatással összefüggő fő cselekvési területekkel, különösen az olyan elismert programokat illetően, mint az Erasmus Mundus és a Marie Curie programok.

3.11

Az EGSZB megelégedéssel tekint a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogainak a hangsúlyozására. Nagyobb figyelmet kellene ugyanakkor azokra az intézkedésekre fordítani, amelyek méltányos bánásmódot garantálnak számukra. A gyakorlatban a harmadik országbeli állampolgárok gyakran kiszolgáltatott helyzetben vannak, különösen a hallgatók és az au pair-ként alkalmazott személyek. Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy mérjék fel a kiszolgáltatottság ezen elemeit, és javasoljanak ezek megszüntetésére aktív intézkedéseket a tagállamok számára.

3.12

Az EGSZB aggasztónak találja a harmadik országbeli állampolgárokkal szembeni rasszista megnyilvánulások és az idegengyűlölet terjedését. Ha anélkül segítjük elő e személyek mobilitását, hogy sikerülne meggátolni az ilyen tendenciákat, az valamennyi politikai célkitűzést veszélybe sodorhatja.

3.13

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat olyan konkrét intézkedéseket tartalmaz, amelyek megkönnyítik a harmadik országbeli állampolgárok európai kutatási és oktatási térségbe, valamint a munkaerőpiacra történő beilleszkedését.

3.14

Ösztönözni kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok olyan munkahelyekhez férhessenek hozzá, amelyek a munkát az oktatással és a képzéssel ötvözik. A szóban forgó irányelv által szabályozott helyzetben lévő személyek alkalmazására és munkafeltételeire vonatkozóan meg kell erősíteni az egyenlő bánásmód elvét.

3.15

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség kérdését, és oly módon dolgozzák ki programjaikat, hogy ösztönözzék a nők ezekben való nagyobb arányú részvételét. Prioritásként kell tekinteni erre a célkitűzésre a diákok, különösen pedig a kutatók mobilitását illetően.

3.16

Az EGSZB arra kívánja ösztönözni a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy a kutatáson, az oktatáson és a munkavállaláson túl a lehetséges kölcsönhatások tágabb körét vegyék figyelembe. Az európai térségben a művészeti alkotás és a kreatív iparágak az integráció, a szociális haladás és a gazdasági fejlődés egyik tényezőjét jelentik.

3.17

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Parlamentet, hogy a tanulmányok, kutatás vagy au pair tevékenység céljából belépési jogot kapott harmadik országbeli állampolgárok esetében erősítsék meg a munkahelyen nyújtott védelmet, azt az esetet is ideértve, ha e személyek jelen vannak a munkaerőpiacon. Különösen lényegesnek tartja, hogy a hallgatókra, a kutatókra és az au pair tevékenységet folytatókra vonatkozóan megszüntessenek minden kivételt a 2011/98/EU irányelv rendelkezései alól az egyenlő bánásmódot illetően.

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy helyénvaló lenne oly módon kiterjeszteni az irányelv általános alkalmazási körét, hogy az a javadalmazásban részesülő gyakornokokra és az au pair tevékenységet folytatókra is vonatkozzon.

4.2

Az EGSZB megítélése szerint a gyakorlatban még számos eljárásbeli és intézményes akadály áll a mobilitás útjában. Ezek főként a vízummegadási eljárásokra vonatkoznak, amelyek hosszadalmasak, kiszámíthatatlanok, sőt önkényesek. Nagyon sokba kerülnek a kérvényezőknek, ami szinte elérhetetlenné teszi a vízumokat. A követségekre vagy a konzuli hivatalokba való bejutás sokszor korlátozott. Alaposan ki kell értékelni a vízummegadási eljárások előtt álló akadályokat – függetlenül azok természetétől – és meg kell határozni az azokat megszüntetni képes intézkedéseket. A vízummegadási eljárásoknak egyszerűnek, igazságosnak, hozzáférhetőnek és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük.

4.3

A magánszektor jelentős szerepet tölt be a kutatások finanszírozásához és fejlesztéséhez kapcsolódó célkitűzések megvalósításában. A vállalatoknak proaktív megközelítést kell alkalmazniuk a kutatók vonzása érdekében. Hasonlóképpen, a tagállami hatóságoknak a magánintézményekkel és -vállalatokkal együttműködésben konkrét intézkedéseket kellene kidolgozniuk, amelyek megszüntetik a harmadik országbeli állampolgárok integrációs folyamatát gátló gyakorlati tényezőket. A bankszámlanyitási eljárás például hosszadalmasnak és összetettnek bizonyulhat.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az önkéntes tevékenységet végezni kívánó személyek számára a vízum megszerzése eljárási nehézséget okoz. Tevékenységük ugyanis különleges, amely nem kapcsolható egy adott munkához vagy tanulmányhoz, ugyanakkor bizonyos mértékben mindkét dimenziót felöleli. Az önkéntességet hivatalosan is a vízum megadását megindokló tevékenységként kellene elismerni.

4.5

Ennek keretében az EGSZB szerint hasznos lenne, ha a helyi és regionális önkormányzatokat bevonnák ezekbe az erőfeszítésekbe.

4.6

Egyébiránt üdvözli azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy előnyösebb feltételeket biztosítsanak az irányelvjavaslat alkalmazási körébe tartozó személyek számára, ugyanis lehetővé teszi ezen országoknak, hogy konkrét politikákat dolgozzanak ki a harmadik országbeli állampolgárok bevonzása érdekében. Még ha az irányelv alkalmazási hatálya nem is módosul, a tagállami politikáknak nem szabadna megkülönböztetést alkalmazniuk az állampolgárok bizonyos kategóriáival vagy egyes állampolgárokkal szemben.

4.7

E politika keretében az EGSZB támogatja a mobilitási partnerségek kialakítását, és hangsúlyozza, hogy javítani kell az EU és a harmadik országok közötti együttműködést a „tudásáramlás” tényleges biztosítása érdekében. Elfogadhatatlan, hogy az európai uniós oktatás és a kutatás azáltal fejlődjön, hogy megfosszuk a harmadik országokat saját polgáraik kompetenciáitól. Az európai bizottsági javaslat nem jelzi világosan, hogy milyen konkrét fellépéseket terveznek erre vonatkozóan.

4.8

A hallgatók, és az új kategóriát jelentő javadalmazásban részesülő gyakornokok helyzetét illetően az EGSZB egyetért a javaslattal, amely szerint lehetővé kell tenni számukra, hogy három és hat hónap közötti időszakokra egy második tagállamban tartózkodjanak, amennyiben eleget tesznek a vizsgált irányelvben meghatározott általános feltételeknek.

4.9

Az EGSZB egyetért azzal, hogy megkönnyítik a tanulók munkaerőpiacra történő bejutását az irányelvben meghatározott feltételek mellett, amely legalább heti 20 órás munkalehetőséget biztosít számukra. A szociális partnerekkel folytatott szociális párbeszéd keretében minden tagállam meghatározza, hogy hetente legfeljebb hány óra, illetve évente legfeljebb hány nap vagy hónap engedélyezett ilyen tevékenység folytatására, amely pedig nem lehet kevesebb, mint heti 20 óra, illetve az éves szinten ennek megfelelő nap vagy hónap. Mivel elsődleges prioritásuk továbbra is tanulmányaik befejezése marad, az engedélyezett munkavégzési időszak hosszát olyan szintre kell korlátozni, amely lehetővé teszi számukra ennek a kötelességüknek a teljesítését. A tanulmányok előrehaladását rendszeres időközönként bizonyítani kellene.

4.10

Az EGSZB rámutat annak az elvnek a fontosságára, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat a befogadó tagállamok állampolgáraival egyenlő módon kell kezelni az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében.

4.11

A gazdasági migrációról szóló, 2006-ban elfogadott zöld könyvre (1), illetve a 2008-ban bevezetett összevont engedélyre (2) vonatkozó véleményeiben az EGSZB amellett foglalt állást, hogy a legális bevándorlók a munkahelyükön való egyenlő bánásmódon túl – legyen szó munkavégzési feltételekről, fizetésről, elbocsátásról, a munkahelyi egészségügyi és biztosítási rendelkezésekről vagy az egyesülési szabadságról –, az általános és a szakmai képzésre is jogot nyerjenek.

4.12

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogait a gyakorlatban is tiszteletben tartsák.

4.13

Az EGSZB úgy véli, hogy a kommunikáció lényeges elem e politika sikerének biztosításában. A tagállamoknak és az európai intézményeknek kommunikálniuk kell a harmadik országbeli polgárokkal, és hozzáférést kell biztosítaniuk számukra a minőségi információkhoz.

4.14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság folytatni fogja az európai civil társadalom és az európai intézmények között kapcsolatot tartó intézményként végzett tevékenységét, emellett pedig továbbra is támogatni kívánja a bevándorlás és az integráció területén bevált gyakorlatokat.