7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/91

—

tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkére,

—

tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

—

tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az ezt követően az ENSZ Peking+5, +10 és +15 rendkívüli ülésszakán elfogadott, a 2000. június 9-én elfogadott pekingi nyilatkozat és a 2005. március 11-én és 2010. március 2-án elfogadott cselekvési platform megvalósítását segítő további intézkedésekről és kezdeményezésekről szóló dokumentumokra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel az UNFCCC 2001. november 9-i, a nők képviseletének az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv keretében létrehozott szervek részes feleiben való javításáról szóló 36/CP.7. számú határozatára,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 18-i millenniumi nyilatkozatára,

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményére (CEDAW),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek az Európai Parlament munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2011. november 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a durbani éghajlat-változási konferenciáról (COP17) szóló, 2011. november 16-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi konferenciáját (Rio+20) megelőző közös uniós álláspont kialakításáról szóló 2011. szeptember 29-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a „2050: A jövő ma kezdődik – Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című, 2009. február 4-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítéséről szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7–0049/2012),

A.

mivel az éghajlatváltozás a nemek szempontjából nem semleges és nemekre lebontott hatásai vannak;

B.

mivel a fogyasztási és életviteli trendek jelentős hatást gyakorolnak az éghajlatváltozásra;

C.

mivel a nők teszik ki a világ népességének nagyjából 50 %-át, és mivel még mindig aránylag több felelősséget vállalnak a mindennapi fogyasztási döntésekben, valamint a gyermekgondozási és háztartási tevékenységekben; mivel a nők és a férfiak fogyasztási szokásai eltérőek, hiszen a nők a férfiaknál fenntarthatóbb módon fogyasztanak, és nagyobb fokú hajlandóságot tanúsítanak az iránt, hogy fenntartható fogyasztási döntésekkel óvják a környezetet;

D.

mivel a nemek szerinti szerepek miatt a nők környezetre gyakorolt hatása nem egyezik meg a férfiakéval, és az erőforrásokhoz való hozzáférésüket, illetve az éghajlatváltozás hatásaival való megbirkózási és ahhoz való alkalmazkodási képességeiket erőteljesen befolyásolja a jövedelem, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a politikai hatalom, az oktatás és a háztartási feladatok tekintetében meglévő hátrányos megkülönböztetés;

E.

mivel az éghajlatváltozás felerősíti majd az egyenlőtlenségeket, fennáll annak a veszélye, hogy az éghajlat-változási politikáknak is negatív hatása lesz a nemek között egyensúly és a nők jogai tekintetében, amennyiben nem veszik már a kezdetekről figyelembe a nemek közötti megkülönböztetést;

F.

mivel valódi nemek közötti egyenlőség nélkül nem lehet éghajlati igazságosság, és mivel az egyenlőtlenségek felszámolását és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet nem szabadna ellentmondásnak tekinteni;

G.

mivel a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a környezetvédelemhez;

H.

mivel a nem a nemekből eredő megkülönböztetések (például szegénység, földrajzi elhelyezkedés, hagyományos és intézményi megkülönböztetés, faj stb.) összességében akadályozzák az erőforrásokhoz, valamint az éghajlatváltozáshoz hasonló drámai változásokkal való megbirkózás eszközeihez való hozzáférést;

I.

mivel egyes régiókban az összes női munkavállaló csaknem 70 %-a a mezőgazdaságban dolgozik (6), és ők állítják elő az egyes termények akár 90 %-át (7), mégis gyakorlatilag kimaradnak a költségvetési tárgyalásokból és az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekből;

J.

mivel a napi egy amerikai dollárnál kevesebből élők 70 %-a nő, illetve a nők a világtulajdon kevesebb mint 1 %-át birtokolják; mivel a fejlődő országokban a nők a férfiakhoz képest jövedelmükből számottevően többet fordítanak családjukra;

K.

mivel a családtervezés jelentősen javíthatja az anyák egészségét és a családok méretének tudatos irányítását, és végső soron növeli a nők függetlenségét és csökkenti munkaterhüket, mivel még ma is elsősorban őket terheli a gyermekgondozás felelőssége, valamint növeli a nők és családjaik ellenálló képességét az éghajlatváltozás hatásaival szemben, amint az a népesedésről és a fejlődésről tartott nemzetközi konferencia húszéves tervében is szerepel;

L.

mivel az éghajlatváltozás által előidézett és súlyosbított környezeti problémák felelősek a kényszermigráció növekedéséért, és mivel ezért egyre szorosabb kapcsolat van a menedékjogot kérők és a romló környezeti állapotú területek között; mivel szükség van az „éghajlati menekültek” jobb védelmére és újbóli letelepítésére, és különös figyelmet kell fordítani a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjára, a nőkre;

M.

mivel a világ 27 millió menekültjének 75–80 %-a nő és gyermek (8); mivel az éghajlatváltozás okozta migráció más hatást gyakorol a férfiakra és a nőkre, és a nőket gyakran súlyosabban érinti; mivel az egészségről, biztonságról és függetlenségről szóló különleges rendelkezésekre van szükség annak érdekében, hogy csökkenték a nők veszélyeztetettségét a kényszerű vagy önkéntes migráció ezen esetei során;

N.

mivel a politikai döntéshozatalban és főként az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásokon a nők részvételi aránya továbbra sem kielégítő és ebben alig vagy egyáltalán nem történt előrelépés; mivel a nők a küldöttségvezetők csupán 12–15 %-át és a küldöttek mintegy 30 %-át teszik ki;

O.

mivel a világ írástudatlanjainak kétharmada nő (9) és ezért létfontosságú a megfelelő csatornákon keresztül való információhoz történő hozzáférés és a képzés, annak érdekében, hogy biztosítva legyen függetlenségük és bevonásuk, különösen a természeti katasztrófákhoz hasonló vészhelyzetekben;

P.

mivel a természeti katasztrófák közép-és hosszú távon jelentősen befolyásolják az oktatást, az egészségügyet, a strukturális szegénységet és a lakosság elvándorlását, továbbá mivel a gyermekek a természeti katasztrófák által különösen veszélyeztetett csoportot képeznek; mivel egyértelmű összefüggés áll fenn a katasztrófák előfordulása és az iskolalátogatás csökkenése között, a katasztrófák pedig számottevően mélyíthetik a nemek közötti szakadékot az iskolázottság terén;

Q.

mivel az éghajlatváltozás okozta aszályok és vízhiány miatt a nőknek többet kell dolgozniuk a víz, az élelmiszerek és az energia biztosítása érdekében, és mivel a fiatalok gyakran azért hagyják el az iskolát, hogy édesanyjuknak segítsenek e feladatok ellátásában;

R.

mivel a nők egyben nagy változások előmozdítói is, és világviszonylatban aktívabban vesznek részt civil társadalmi tevékenységekben, és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való teljes részvételük igazságosabb, átfogóbb és hatékonyabb politikákat biztosítana az éghajlatváltozás kezelése vonatkozásában, mind az alkalmazkodással, mind az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésével kapcsolatos szempontok terén;

S.

mivel a nők a szűkös természeti erőforrások kezeléséhez fűződő feladataik okán fontos ismeretekre tesznek szert a fenntarthatóbb környezet kialakításának szükségessége kapcsán, ennek következtében pedig rájuk is hárul egyfajta szerep – amit nem szabad figyelmen kívül hagyni – az éghajlatváltozás enyhítésére és a hozzá való alkalmazkodásra irányuló stratégiák fejlesztése során;

T.

mivel a katasztrófák elhárítására, a hozzájuk való alkalmazkodásra és a kárenyhítésre irányuló mechanizmusok vagy finanszírozás továbbra sem lesznek elegendők, amennyiben nem foglalják magukban a nők teljes körű részvételét a tervezési folyamatokban, a döntéshozatalban és a végrehajtásban; mivel a bevált gyakorlatok – többek között Tunézia, Nicaragua, El Salvador és Honduras példája – igazolták, hogy a nők tudása és részvétele életeket menthet a katasztrófaelhárítás során, növelheti a biológiai sokféleséget, javíthatja a vízgazdálkodást, előmozdíthatja az élelmiszerellátás biztonságát, megakadályozhatja az elsivatagosodást, óvja az erdőket és támogatja a közegészégügyet;

1.

elismerve, hogy az éghajlatváltozás egyéb katasztrofális hatásai mellett súlyosbítja a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést is, hangsúlyozza, hogy a veszélyes éghajlatváltozás elhárításának elsődleges prioritást kell biztosítani az EU bel- és külpolitikájában egyaránt;

2.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák valamennyi lépésében, a tervezéstől a finanszírozásig, a végrehajtástól az értékelésig érvényesítsék és vonják be a nemek szerinti vonatkozásokat, annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések ne fokozzák a nemek közötti egyenlőtlenségeket, hanem inkább járulékos előnyökkel járjanak a nők helyzete tekintetében;

3.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és igazságossággal kapcsolatos célokat rendszeres nemi szempontú elemzések végrehajtása, nemek szerint elkülönülő mutatók és referenciaszintek kidolgozása, valamint gyakorlati eszközök fejlesztése révén a döntéshozatal minden szintjén építsék be a fenntartható fejlődésre, a katasztrófák kockázatára és az éghajlatváltozásra vonatkozó szakpolitikákba, cselekvési tervekbe és egyéb intézkedésekbe; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalási folyamat valamennyi szakaszában – a kutatástól és elemzéstől kezdve a kárenyhítési és alkalmazkodási stratégiák megtervezéséig, kidolgozásáig és végrehajtásáig – figyelembe kell venni a nemek közötti egyenlőség elvét;

4.

emlékeztet arra, hogy 2007-es 4. értékelő jelentésében az Éghajlat-változási Kormányközi Testület megerősítette, hogy az éghajlatváltozás hatása nemek, életkor és társadalmi osztály szerint különböző, és legnagyobb valószínűséggel a szegények szenvednek tőle a leginkább; véleménye szerint a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú az emberi fejlődés szempontjából és a szegénység elleni küzdelem egyik alapvető célkitűzése; kéri, hogy a fejlesztési, emberi jogi és éghajlat-változási politikák tervezésekor valamennyi területen alkalmazzanak a nemek közötti egyenlőségre irányuló megközelítést; lépésekre szólít fel annak biztosítására, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye az emberi jogi keretekkel és a nemek közötti egyenlőségről és méltányosságról szóló nemzeti és nemzetközi megállapodásokkal összhangban lép fel, ideértve a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt (CEDAW) is;

5.

kiemeli, hogy az éghajlatváltozást és negatív hatásait egyszersmind a nemekre kiható fejlesztési kérdésként is kell kezelni, amely minden ágazatot (szociális, kulturális, gazdasági és politikai) egyaránt érint a helyi szinttől kezdve a globális szintig, és hogy valamennyi érintett fél egyesített erőfeszítései szükségesek annak biztosításához, hogy az éghajlatváltozás és a katasztrófák kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések figyelembe vegyék a nemi szempontokat, érzékenyek legyenek az őslakosok problémáira és tiszteletben tartsák az emberi jogokat;

6.

üdvözli, hogy a nemi szempont egyre inkább megjelenik éghajlatváltozással kapcsolatos magas szintű tárgyalásokon és a magas szintű szereplők beavatkozásaiban; hangsúlyozza azonban, hogy konkrét lépésekre van szükség a nők uniós éghajlati diplomáciába való, nagyobb számban történő bevonására a döntéshozatal valamennyi szintjén és különösen az éghajlatváltozásról folytatott tárgyalásokba, például a küldöttségekre vonatkozó 40 % feletti kvóta bevezetésére és további hasonló intézkedésekre;

7.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat a durbani éghajlat-változási konferenciáról (COP 17) szóló állásfoglalására, és felszólítja őket azon kötelezettségvállalás teljesítésére, mely értelmében törekednek az éghajlat-változási intézkedések finanszírozásában érintett megfelelő testületekben a nők a legalább 40 %-os képviseletének elérésére; hangsúlyozza, hogy ezt az elvet a technológiatranszferrel és az alkalmazkodással foglalkozó testületekre is alkalmazni kell;

8.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák, programok és projektek tervezése, végrehajtása és értékelése során gyűjtsenek országok és nemek szerint lebontott adatokat az éghajlatváltozás egyes nemekre nézve specifikus hatásainak hatékony értékelése és kezelése érdekében, valamint dolgozzanak ki útmutatót az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról, körvonalazva mindazon szakpolitikákat, amelyek a nők védelmét szolgálják és egyben képessé teszik őket arra, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozás hatásaival;

9.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelemhez kapcsolódó valamennyi szakpolitikai területen alkalmazzanak a nemek közötti eltérésekre érzékeny statisztikákat annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni az éghajlatváltozás nők és férfiak általános helyzetére gyakorolt elkülönülő hatásait;

10.

emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a megkülönböztetés felszámolását érintő kérdések Európai Unió külső fellépéseibe való beépítésének a továbbiakban is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a nők központi szerepet töltsenek be a döntéshozatalban, a szakpolitikák kidolgozásában, a természeti erőforrások kezelésében, megőrzésében és felügyeletében, a környezetvédelemben és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;

11.

egy „éghajlatbarát” mutató alkalmazására szólít fel (a GNP alternatívájaként) annak nyomon követése érdekében, hogy a növekedési, fogyasztási és életviteli trendek miként befolyásolják az éghajlatváltozást;

12.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak értékelésére, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák milyen mértékben veszik figyelembe a nők szükségleteit, és sürgeti őket, hogy a nemi szempontokat figyelembe vevő fenntartható fejlesztési politika megfogalmazásakor érvényesítsék a nemi dimenziót;

13.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre a projektek életciklusa során a projektek nemek szerinti hatásvizsgálatának elvégzésére könnyen használható, a fejlesztési projektekben használtakhoz hasonló eszközöket;

14.

felszólít befogadó helyi megoldások és projektek létrehozására, beleértve a meglévő veszélyeztetettséggel kapcsolatos tudatosság és megbirkózási képesség – például az őslakosok és különösen a nők hagyományos tapasztalatainak és ismereteinek – beépítését;

15.

rámutat, hogy a nők globálisan nagyon aktívak a civil társadalmi tevékenységekben, ezért kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és támogassa a női és civil szervezetek hálózatépítését;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy helyezzen kilátásba olyan programokat, amelyek révén a korszerű technológiák és a know-how átadása segíthet a fejlődő közösségeknek és térségeknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban;

17.

kiemeli, hogy a fejlődő országokban a nők kulcsszerepet játszanak az ivóvíz kinyerésében és kezelésében, mivel gyakran ők mennek el a vízért, használják és osztják el azt, nemcsak otthon, de a gazdaságokban is; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson fejlesztési támogatást olyan elérhető programokhoz, melyek célja a megújuló energiaforrások és egyszerű, könnyen karbantartható víztisztító rendszerek felhasználásával történő kútásás;

18.

kéri, hogy a nemek tekintetében tudatos kapacitásépítést és képzést építsék be az alkalmazkodási megoldásokba, melyeknek a nők igényeivel összeegyeztethetőknek kell lenniük és figyelembe kell venniük a konkrét akadályokat, valamint a nők képességeit és tapasztalatait;

19.

hangsúlyozza, hogy fontos a nők ismereteire támaszkodni és az emberek mindennapi életét nagyon konkrétan befolyásoló helyi megoldásokat ösztönözni, mint például a dél-afrikai „Lányok a kockázatcsökkentés vezérei” című projekt, illetve több olyan projekt, amely női csoportokat segít ivóvíz- és mosdó-létesítményeket telepíteni indiai nyomornegyedekben;

20.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait építse be a természeti katasztrófákhoz kapcsolódó kockázatok megelőzésére és kezelésére irányuló stratégiákba, és az ellenálló képesség kiépítésének részeként az éghajlattal összefüggő katasztrófák előtti, alatti és utáni kapacitásépítés, valamint a katasztrófák megelőzésébe, a korai figyelmeztető rendszerekbe és a megelőzésbe történő bevonásuk révén erősítsék meg a nők szerepét;

21.

megállapítja, hogy a világ számos közösségében a nőket családi kötelezettségeik kiszolgáltatottabbá teszik a környezeti változásokkal szemben, amit az éghajlatváltozás hatásai tovább súlyosbítanak; rámutat, hogy a nőket több szerepükben – mint élelmiszertermelőket és -ellátókat, gondozókat és gazdasági szereplőket – is sújtják ezek a hatások;

22.

felszólít az átláthatóság és befogadó jelleg növelésére a meglévő mechanizmusokban és tervezési folyamatokban, például a nemzeti alkalmazkodási cselekvései programokban (NAPA) és a jövőbeli nemzeti alkalmazkodási tervekben, továbbá felszólít ezen elvek előmozdítására az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeli szerződésekben, mechanizmusokban és kétoldalú együttműködési erőfeszítésekben is;

23.

hangsúlyozza azt a komoly bizonyítékokkal igazolt tényt, hogy az éghajlattal összefüggő állapotok – például az alultápláltság – egészségre gyakorolt hatása, valamint egyes fertőző betegségek – például a malária – előfordulása nemenként eltérő; aggodalommal mutat rá, hogy katasztrófahelyzetekben a nők halálozási aránya aránytalanul magas; úgy véli, hogy az éghajlatváltozás nők egészségére gyakorolt hatása területén végzett több, kifejezetten a nemek közötti eltérésekre összpontosító kutatás előmozdítaná célzottabb válaszintézkedések kidolgozását; felszólítja a kormányokat, hogy tegyenek több erőfeszítést a hatékonyabb megelőzés és gyógykezelés, valamint a gyógyszerekhez való jobb hozzáférés érdekében – különösen a nők tekintetében, akik gondozói szerepkörükben kiváltképp veszélyeztetett csoportot alkotnak –, továbbá hogy kötelezzék el magukat olyan fellépések mellett, amelyek az éghajlatváltozással összefüggésbe hozott egészségügyi kockázatok kezelését célozzák, továbbá biztosítsanak keretet a nemi alapú egészségügyi kockázatértékeléseknek és az éghajlatváltozással összefüggő alkalmazkodási/kárenyhítési intézkedéseknek;

24.

kiemeli, hogy a világ legszegényebbjeinek 70 %-át azok a nők teszik ki, akik az összes munka kétharmadát végzik, ugyanakkor az összes javak kevesebb mint 1 %-át birtokolják; megállapítja, hogy megtagadják tőlük az erőforrásokhoz, a technológiához, a szolgáltatásokhoz, a földtulajdonhoz, a hitel- és biztosítási rendszerekhez és a döntéshozatali hatáskörökhöz való egyenlő hozzáférést és az ezek feletti ellenőrzést, így aránytalan mértékben érinti őket az éghajlatváltozás, és aránytalanul ki vannak szolgáltatva annak, továbbá kevesebb lehetőségük nyílik az alkalmazkodásra; hangsúlyozza, hogy az éghajlat okozta természeti katasztrófákban életüket vesztő emberek 85 %-a nő, csakúgy, mint a környezeti tényezők miatt menekülésre kényszerülők 75 %-a, és hogy a nők nagyobb valószínűséggel lesznek az erőforrásokért folytatott háborúk és az éghajlatváltozás okozta erőszak láthatatlan áldozatai;

25.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy dolgozzák ki az „éghajlati igazságosság” elvét; újra hangsúlyozza, hogy cselekvőképtelenségünk legnagyobb igazságtalansága az volna, hogy az éghajlatváltozással szembeni hatékonyan fellépés elmaradása esetén fellépő káros hatások a szegény országokat és lakosokat, különösen pedig a nőket sújtaná;

26.

felszólítja a Bizottságot és az Európai Unió Tanácsának soron következő elnökségeit, hogy készítsenek olyan tanulmányt, amely kifejezetten az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló politikák nemi dimenziójára összpontosít;

27.

hangsúlyozza, hogy célzott politikákra van szükség annak érdekében, hogy ne lépjen fel nemi szegregáció és hátrányos megkülönböztetés a zöld gazdaságban, ahol az új technológiák és a tudományos álláshelyek már most szinte kizárólag a férfiak kezében vannak; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a vállalkozások fontos szerepet játszanak a zöld gazdaság nők és férfiak előtti megnyitásában;

28.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nőket a környezetvédelemhez és energiatechnológiához kapcsolódó technikai és tudományos képzésekben való részvételre és az e területen való elhelyezkedésre, mivel a szakképzett munkaerő iránt e területen mutatkozó igény stabil és biztos jövőt kínáló munkahelyeket garantál a nők számára, továbbá biztosítsák a nők igényeinek fokozottabb figyelembevételét az éghajlat-változási szakpolitikák meghatározásakor;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a meglévő mechanizmusok és alapok reformját, azok átláthatóságának és befogadó jellegének növelése érdekében, valamint hogy jobban tükrözzék a helyi közösségek – különösen a nők – kibocsátáscsökkentéshez való hozzájárulását, és ezeket az elveket mozdítsák elő az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeli szerződésekben, mechanizmusokban és kétoldalú együttműködési erőfeszítésekben is, hogy hatékonyabb megoldásokat dolgozhassanak ki a nők gazdasági szerepvállalása lehetőségének biztosítására;

30.

elismeri, hogy a népességnövekedés éghajlati hatásokkal jár, és kiemeli, hogy minden társadalomban megfelelő választ kell adni a nők és férfiak eddig figyelmen kívül hagyott fogamzásgátlási igényeire;

31.

emlékeztet arra, hogy el kell kerülni a veszélyes mértékű éghajlatváltozást, és az átlaghőmérséklet növekedését 2 °C-ra, vagy ha lehetséges, 1,5 °C-ra kell korlátozni az iparosodás előtti szinthez képest, és hogy ez feltétlenül szükséges a nőkre és egyéb kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt, drámai mértékű negatív következmények elkerülése érdekében;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy eszköztárat, mely ösztönzi a befogadó jellegű döntéshozatalt, ahogyan ezt tették a közlekedési és energiaügyi ágazatban Malmöben (Svédország) és a Vollsmose-térségben (Dánia) (10);

33.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mutatókat a projektek és programok nemekre gyakorolt hatásának értékelésére, és az éghajlatváltozással kapcsolatos politikákban mozdítsák elő a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést, függetlenül attól, hogy ezek a politikák nemzetközi, nemzeti, regionális vagy helyi szintűek-e;

34.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki eszközöket és útmutatást az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló politikák és programok, valamint az ezekhez kapcsolódó kutatási programok és tevékenységek nemi szempontú értékeléséhez;

35.

hangsúlyozza a nők jelentős szerepét a mindennapi életben az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló olyan intézkedések végrehajtásában, mint az energia- és víztakarékosság, az újrahasznosítás, valamint a környezetbarát és biotermékek használata, mivel manapság is elsősorban ők irányítják ezen erőforrások háztartási felhasználását; felszólítja a Bizottságot, hogy indítson figyelemfelkeltő kampányokat a polgárokhoz legközelebb álló szinten, amelyek a háztartási és gyermekgondozási tevékenységekhez kapcsolódó mindennapi fogyasztási választásokra összpontosítanak;

36.

ennélfogva elismeri, hogy a nők nevelői képességeik révén üzleti és háztartás-vezetési téren is jelentős mértékben hozzájárulhatnak a sikeres innovációhoz;

37.

e tekintetben kiemeli, hogy meg kell erősíteni a nők aktív részvételét a fenntartható fejlődést elősegítő innovációban, mivel ez az éghajlatváltozás okozta komoly kihívások kezelésének egyik lehetséges eszköze;

38.

rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás szükségszerűen migrációt fog eredményezni az aszályhoz vagy árvizekhez hasonló szerencsétlenségekkel sújtott térségekben, és az EU-nak szem előtt kell tartania, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek és menekültek részére létrehozott táborokban védelmet kell biztosítani a nők számára;

39.

tudomásul veszi, hogy a jövőben növekedni fog a környezeti változások miatti migráció és lakóhelyelhagyás, és hogy az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa szerint a világ menekültjeinek 80 %-a nő és gyermek; ismételten kiemeli, hogy nemi szempontokat is figyelembe vevő stratégiákat kell kidolgozni az éghajlatváltozás okozta környezeti és humanitárius válságokra adott válaszintézkedések céljára; ennélfogva úgy véli, hogy mielőbbi kutatásokra van szükség a környezeti okokra visszavezethető migráció nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő kezelési módjának kidolgozásához – ez magában foglalja a nemi szerepek és a természeti erőforrásokkal kapcsolatos felelősségek elismerését és az azokra adott válaszokat, és magában foglalhatja annak biztosítását is, hogy a szűkös források a szükséget szenvedő közösségek rendelkezésére álljanak, és hogy a menekültek számára vizet biztosítsanak;

40.

felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy tartsák tiszteletben a durbani éghajlat-változási konferenciáról (COP 17) szóló fent említett állásfoglalását, biztosítsák, hogy a nemek közötti egyensúly az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozás terén döntést hozó valamennyi testületen belül – beleértve az Éghajlat-változási Alap igazgatótanácsát és annak az egyes finanszírozási lehetőségekkel foglalkozó alegységeit – biztosítva legyen;

41.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az alkalmazkodással és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésével kapcsolatos programokat és stratégiákat, amelyek nemi szempontú elemzések alapján javítják a nők és lányok jólétét, és figyelembe veszik a nemek között a hitelhez, az információhoz, a technológiához, a földhöz, a természeti erőforrásokhoz, a fenntartható energiához, továbbá a reproduktív egészséggel kapcsolatos információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén fennálló különbségeket; kéri, hogy ezek a programok és stratégiák innovatív finanszírozási megoldásokra – pl. mikrohitel-rendszerekre – épüljenek, különösen az olyan vészhelyzetekben, mint amilyen az éghajlati menekülteké;

42.

hangsúlyozza, hogy a finanszírozási mechanizmusoknak tükrözniük kell a nők prioritásait és szükségleteit, és ösztönözni kell a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdításával foglalkozó szervezetek aktív részvételét az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeményezések finanszírozási kritériumainak és a források elosztásának kidolgozásában – különösen helyi szinten –, valamint az Éghajlat-változási Alapban;

43.

kéri, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését, mint átfogó kérdést, építsék be valamennyi éghajlatváltozással kapcsolatos alapba és eszközbe; hangsúlyozza, hogy ez az integráció nemekkel kapcsolatos szakértelmet igényel, és ki kell terjednie e finanszírozási mechanizmusok missziós, irányítási és működési módozataira, és a működési módozatoknak, valamint a felügyeleti és értékelési mechanizmusoknak biztosítaniuk kell, hogy a nők és a helyi közösségek megfelelő finanszírozásban részesüljenek;

44.

felszólítja a Bizottságot és az uniós küldöttségeket, hogy támogassák az átméretezett, új és kiegészítő finanszírozást, különösen az olyan alkalmazkodási intézkedések tekintetében, amelyek közvetlenül szolgálják a nők érdekeit, akik gyakran aránytalan mértékben veszélyeztetettek az éghajlatváltozás hatásai tekintetében; kéri, hogy az ilyen jellegű alkalmazkodási finanszírozást kizárólag támogatások formájában nyújtsák;

45.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a megújuló energiaforrások fejlesztését a fejlődő országokban, mégpedig a nők kiegyensúlyozott részvétele mellett megvalósuló tudás- és technológiatranszfer révén, ezáltal egyidejűleg hozzájárulva az esélyegyenlőséghez és az éghajlatváltozás enyhítéséhez;

46.

aggodalommal mutat rá, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlenül befolyásolhatja az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak sikerét, különös tekintettel a nők helyzetéhez és védelméhez fűződő célokra;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.