7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/55

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkelyére,

—

tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011) 0567) és az azt kísérő, az európai felsőoktatási rendszerek terén bekövetkezett közelmúltbeli fejleményekről szóló szolgálati munkadokumentumra ((SEC(2011) 1063),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011) 0500),

—

tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010) 0546),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című, 2010. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2010) 0477),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010) 2020),

—

tekintettel „Az egyetemek korszerűsítési programjának megvalósítása – Oktatás, kutatás és innováció” című, 2006. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2006) 0208),

—

tekintettel a felsőoktatás modernizációjáról szóló, 2011. november 28-i tanácsi következtetésekre (1),

—

tekintettel a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzéséről szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra (2),

—

tekintettel az oktatásnak és a képzésnek az Európa 2020 stratégia végrehajtásában játszott szerepéről szóló, 2011. február 14-i tanácsi következtetésekre (3),

—

tekintettel az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (4),

—

tekintettel a Tanács 2010. május 11-i, a felsőoktatás nemzetközivé válásáról szóló következtetéseire (5),

—

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (6),

—

tekintettel a 2010. június 17-i Európai Tanács következtetéseire, különösen a „Munkahelyteremtés és a növekedés új európai stratégiája” című részre (7),

—

tekintettel az új készségek és munkahelyek menetrendjéről szóló, 2011. október 26-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című, 2011. május 12-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel „Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszédről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az uniós intézményeknek a bolognai folyamat megszilárdításához és előrelépéséhez való hozzájárulásáról szóló 2012. március 13-i állásfoglalásra (15),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0057/2012),

A.

mivel a gazdasági válság, és annak a megszorítási intézkedésekben és költségvetési megszorításokban megnyilvánuló következményei, a népességszám alakulása, a gyors technikai változás és az ezekből fakadó, új készségek iránti igény komoly kihívások elé állítja az európai felsőoktatási rendszereket és olyan széles körű reformok végrehajtására sarkallja azokat, amelyeknek nem szabad rontani az oktatás minőségét;

B.

mivel a tudásalapú társadalomban a jövő az oktatástól, a kutatástól és az innovációtól függ;

C.

mivel az egyéneknek támogatásra van szüksége abban, hogy átgondolják szakmai pályafutásukat, és egyre gyorsuló ütemben kell bővíteniük és naprakésszé tenniük készségeiket és ismereteiket, figyelembe véve, hogy más megközelítést kívánnak a szakmai képzések, amelyek esetében az európai szintű harmonizáció lehetséges és ajánlatos, illetve a bölcsészettudományi képzések, amelyeknek – az európai uniós tagállamok között fennálló történelmi és kulturális különbségekkel, valamint a felsőoktatási intézmények által nyújtott oktatás, és azok sajátos küldetéseinek sokszínűségével összefüggésben – alapvető szabadsággal és autonómiával kell rendelkezniük a képzési és kutatási programok vonatkozásában;

D.

mivel az Európa 2020 stratégia szerint az Unióban várhatóan a munkahelyek 35 %-ának betöltéséhez lesz szükség felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettségre, Európában 2020-ra a 30-34 éves korosztály 40 %-ának kellene ilyen végzettséget szereznie; ugyanakkor megjegyzi, hogy az Unióban 2010-ben mindössze a munkaerők 26 %-a rendelkezett ilyen képesítési szinttel;

E.

mivel az Unióban a fiatalok körében a munkanélküliek aránya meghaladja a 21 %-ot;

F.

mivel 2010-ben az Unióban élő fiatalok 16,5 %-a sem oktatásban, sem foglalkoztatásban nem vett részt;

G.

mivel az Unióban 2010-ben a felsőfokú képesítéssel rendelkező munkanélküliek aránya 5,4 % volt, míg az alacsonyabb, középfokú végzettséggel rendelkezők körében ez az arány meghaladta a 15 %-ot; mivel azonban a legtöbb tagállamban a felsőfokú képesítéssel rendelkezők többségének egyre hosszabb időt kell várnia arra, hogy biztos állást találjon;

H.

mivel az egyetemi diplomát szerző diákok több mint 60 %-a nő, ám a magasabb egyetemi (így a posztdoktori és egyetemi tanári) állások többségét még mindig férfiak töltik be;

I.

mivel a felsőoktatási ágazatban csupán az intézmények 13 %-ának élén áll nő, és az egyetemek mindössze 9 %-a működik női személyzeti vezetővel, és mivel így a nők jóval kisebb befolyással vannak a kutatással kapcsolatos döntéshozatalra,

J.

mivel a világ 200 legjobb egyeteme közül 75 az EU tagállamaiban található;

K.

mivel a 4 000 európai felsőoktatási intézmény közül mindössze 200 szerepel a világ 500 legjobb intézménye között;

L.

mivel az egyetem csaknem ezeréves, jelentős európai vívmány, amelynek a társadalom fejlődésében betöltött szerepe nem korlátozható a gazdasághoz való hozzájárulására, és amelynek fejlődése nem függhet csupán attól, hogy mennyiben felel meg az aktuális gazdaságszervezési mód gazdasági szükségleteinek;

M.

mivel ösztönözni kell valamennyi fiatal számára a felsőoktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférést;

N.

mivel az egyetemek ösztönzik az egyén önállóságát és kreativitását, és nagymértékben hozzájárulnak az ismeretek kamatoztatásához, ezért a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a felsőoktatás mindenfajta – különösen társadalmi, gazdasági, kulturális, faji vagy politikai – megkülönböztetés nélkül minél több ember számára hozzáférhető legyen;

O.

mivel az oktatás, különösen a felsőoktatás, illetve az egyetemi közeg is felelős a polgári társadalom alapjait képező értékek és attitűdök alakításáért,

P.

mivel az illető tagállamok nemzeti jogszabályai a felsőoktatást az európai polgárok jövőjét meghatározó, alapvető eszköznek tekintik;

Q.

mivel az oktatás a tagállamok felelőssége, és mivel fontos, hogy a felsőoktatási intézményeket mindenekelőtt megfelelő állami finanszírozás biztosítása révén részesítsék pénzügyi támogatásban;

R.

mivel az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) kiépítése jelentős fejlemény, amely a különböző uniós tagállamokban az oktatási rendszerek sokféleségének és a felsőoktatás társadalomra irányuló céljainak tiszteletben tartása mellett képes hozzájárulni az európai integrációhoz;

S.

mivel az Európai Uniónak fontos szerepet kell játszania e térség megerősítésében, és támogatnia kell a tagállamok ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit és együttműködését;

1.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy gazdasági segítséggel és különféle tanulmányi programok révén tanterveikbe építsék be az egész életen át tartó tanulást, és alkalmazkodjanak a felnőtteket, időseket, „nem hagyományos” diákokat, tanulmányaik mellett dolgozni kényszerülő nappali tagozatos hallgatókat, valamint fogyatékkal élő személyeket is magában foglaló diáksághoz, ezért felhívja a felsőoktatási intézményeket, hogy hajtsanak végre az akadályokat és korlátokat felszámoló programokat;

2.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy vegyék figyelembe azon szakemberek igényeit, akiknek az egész életen át tartó tanulás gyakorlóiként rendszeres időközönként naprakésszé kell tenniük és bővíteniük kell készségeiket, többek között valamennyi társadalmi csoport számára elérhető szakmai továbbképzések szervezése és fejlesztése, a munkáltatókkal folytatott szoros együttműködés révén és a munkaerőpiac igényeinek megfelelő tanfolyamok kidolgozásával, amelyek megkönnyíthetik a munkanélküliek számára a képzéshez való visszatérést;

3.

felkéri a felsőoktatási intézményeket, hogy őrizzék meg az oktatás és a kutatás autonómiáját, ezzel párhuzamosan pedig dolgozzanak ki olyan speciális tanterveket, amelyek összhangban állnak azon szakemberek igényeivel, akik naprakésszé szeretnék tenni készségeiket;

4.

ismét rámutat a felsőoktatásban rejlő lehetőségekre a társadalmi befogadás, előrelépés és a társadalmi felemelkedés szempontjából; a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett arra szólítja fel a tagállamokat, regionális és helyi önkormányzatokat, illetve felsőoktatási intézményeket, hogy többek között a megfelelő pénzügyi támogatási rendszerek kidolgozása révén fokozzák erőfeszítéseiket, hogy egyre szélesebb körben biztosíthassanak méltányos módon oktatást mindenkinek, a kisgyerekkortól a felsőoktatásig, nemre, etnikai származásra, nyelvre, vallásra, fogyatékosságra vagy társadalmi háttérre való tekintet nélkül, illetve hogy küzdjenek a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen, úgy tekintve a multikulturális jelleget, a soknyelvűséget, ideértve a jelnyelvet is, mint az Unió bátorítást igénylő alapvető értékeit;

5.

felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék fokozott figyelemmel és támogassák a hagyományos nemzeti, etnikai, illetve nyelvi kisebbségi felsőoktatást és intézményeket, különös figyelmet fordítva a veszélyeztetett kultúrákra és nyelvekre;

6.

felkéri a felsőoktatási intézményeket, hogy ösztönözzék a diákok sportban való részvételét;

7.

kiemeli az európai felsőoktatás állami, magán és egyházi formáinak kiegészítő szerepét;

8.

kiemeli a demokratikus értékek előmozdításának szerepét, hangsúlyozva az európai integrációval kapcsolatos mélyreható ismeretek megszerzésének és a korábbi európai totalitárius rendszerek közös múltként való elismerésének fontosságát;

9.

hangsúlyozza továbbá a hagyományos akadémiai szellemű oktatás folytatásának szükségességét, és azt, hogy – figyelemmel arra, hogy a tudományos előmenetel figyelembevétele mellett a diákok körében ki kell alakítani az etikai és erkölcsi értékeket – nem szabad az oktatási rendszert teljesen alárendelni a munkaerőpiacnak,

10.

felszólítja a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket, hogy határozzák meg annak általános kereteit – kitérve a szabályokra, felelősségre, politikai és oktatási célokra, és a prioritásként kezelt képzési és kutatási minőségre –, hogy miként lehet előmozdítani a legjobb gyakorlatokat, valamint megfelelni a kommunikációs társadalom kihívásainak;

11.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási intézmények modernizációjába be kell vonni az egyetemi munkatársakat, a hallgatókat és ezek szervezeteit és egyesületeit; hangsúlyozza, hogy a kutatási és oktatási kiválóságot egyaránt jutalmazni kell, anélkül, hogy emiatt hátrányos helyzetbe kerülnének azon egyetemi intézetek – például a társadalomtudományi karok –, amelyek nem felelnek meg a kizárólag a piacgazdaság által megkövetelt készségekre irányuló értékelési és teljesítményre vonatkozó kritériumoknak;

12.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás színvonala és relevanciája az európai szellemi tőke teljes körű kiaknázásának egyik központi feltétele;

13.

javasolja a felsőoktatási intézmények páneurópai rangsorolását lehetővé tévő világos és egységes kritériumok bevezetését, ami lehetővé tenné a jövőbeni hallgatók számára, hogy tájékozottan válasszanak oktatási intézményt, illetve ami átfogó információt nyújtana az adott egyetemekre vonatkozóan;

14.

támogatja a felsőoktatási intézmények több dimenzió mentén történő rangsorolásának a többi intézménnyel együttműködésben való kialakítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést, amely olyan jellemzőkön alapulna, mint az európai felsőoktatás több évszázados hagyománya, az oktatás színvonala, a diákok támogatása (például ösztöndíjakkal, tanácsadás és elszállásolás formájában), fizikai megközelíthetőség és az információ elérhetősége, a régiók életében való részvétel és az ismeretek átadása; másfelől ellenzi a felsőoktatási intézmények olyan, nem egységes teljesítménymutatókon alapuló rangsorának felállítását, amelyek nem veszik figyelembe a tudományterületek és az oktatási programok sokféleségét, valamint az egyetemi publikációk nyelvi sokféleségét;

15.

hangsúlyozza azt is, hogy ez az intézkedés nem nyilvánulhat meg csupán hagyományos rangsortáblázatok összeállításában, és a rangsorolás eredményében megfelelően figyelembe kell venni az egyes intézmények sajátos körülményeit;

16.

javasolja, hogy mind az állami, mind a magán felsőoktatási intézményekben fontolják meg a felsőoktatási színvonalnak való megfelelés ellenőrzésére és értékelésére szolgáló egységes mechanizmus intézményét;

17.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás a kultúrát, a sokféleséget, a demokratikus értékeket, valamint a személyi fejlődést előmozdító közjó, és felkészíti a hallgatókat arra, hogy az európai kohéziót támogató aktív polgárokká váljanak;

18.

ismételten ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok elérjék a GDP 2 %-ának megfelelő oktatási beruházásokra vonatkozó célkitűzést;

19.

rámutat arra, hogy a főleg állami, de a magánfinanszírozás is kiemelten fontos a felsőoktatási rendszerek korszerűsítése számára; hangsúlyozza, hogy Európában a felsőoktatási beruházások alapvető szerepet játszanak a jelenlegi gazdasági válság leküzdésében; felszólítja a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket ez utóbbiak ösztöndíjainak és támogató programjainak kiterjesztésére, valamint innovatív finanszírozási mechanizmusok kialakítására, amelyek hozzájárulhatnak a felsőoktatási intézmények hatékonyabb működéséhez, továbbá anélkül egészíthetik ki az állami finanszírozást, hogy növelnék a háztartásokra nehezedő nyomást, és mindenki számára elérhetővé tennék a felsőoktatást; sajnálkozásának ad hangot, hogy több tagállam jelentős költségvetési megszorításokat hajt végre az oktatás területén, valamint hogy a tandíjak folyamatosan emelkednek, aminek következtében jelentősen nő a bizonytalan helyzetben lévő hallgatók száma;

20.

felszólít arra, hogy az Európai Unió 2014–2020 közötti időszakra szóló költségvetésébe – az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap alatt – vegyék fel az egyetemi infrastruktúrákba és az egyetemi oktatókba való befektetéssel kapcsolatos kiadásokat;

21.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy olyan új tanulmányi szakok megteremtésével alkalmazkodjanak az új kihívásokhoz, amelyek tükrözik a munkaerő-piaci szükségleteket, figyelembe véve a tudomány és a technológia fejlődését, és fenntartva a megfelelő arányt az elméleti tudás, és a gyakorlati készségek között;

22.

felszólít azon bevált módszerek terjesztésére, amelyek segítségével a felsőoktatási intézmények a diákok bevonásával valamennyi szakterületen erősíthetik az oktatást és a kutatást, és további kulcsfontosságú képesítéseket hozhatnak létre a munkaerőpiac számára, hogy megkönnyítsék a felsőoktatásból kikerülő fiatalok belépését a munkaerőpiacra;

23.

kéri, hogy a felsőoktatási intézményeket nyissák meg a szakmai továbbképzés előtt, és egyúttal teremtsenek megfelelő tanulmányi kínálatot az érettségivel nem rendelkező munkavállalók számára, hogy ezzel pótlólagos lehetőségeket aknázzanak ki a diplomások arányának elérésére;

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze elő a szakmai gyakorlatokra vonatkozó minőségügyi keretre vonatkozó javaslatot, és hangsúlyozza az Erasmus programon belüli, a diákok számára külföldi vállalati munkatapasztalat szerzését kínáló szakmai gyakorlatok sikerét; kitart amellett, hogy az új programon belül is folytatni kell, és a megfelelő finanszírozással meg kell erősíteni ezt a fellépést;

25.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, valamint a regionális, nemzeti és európai szintű oktatási szektorért felelős intézményeket, hogy kövessék a munkaerő-piaci tendenciákat annak érdekében, hogy pontosabban tükrözhessék az oktatási lehetőségeket illetően a jövőbeni igényeket;

26.

hangsúlyozza, hogy figyelemmel kell kísérni a diplomások foglalkoztatottsági eredményeit annak felmérése érdekében, hogy a felsőoktatás megfelelő válaszokat ad-e a munkaerő-piaci igényekre; ezért üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy javít ezen adatok rendelkezésre állásán, azzal a fő céllal, hogy megfelelő és hasznos információkkal lássa el a hallgatókat a továbbtanulási lehetőségek közötti tudatos választásban, ugyanakkor meg lehetővé tegye a felsőoktatási és kutatási intézmények számára az általános ismeretekre és speciális szakmai készségekre vonatkozó, egész életen át tartó tanulási lehetőségek azonosítását és következésképpen fejlesztését, a tudás létrehozásában résztvevő szereplőkkel, valamint a társadalommal és a helyi intézményekkel való folyamatos párbeszéd révén;

27.

sürgeti a tagállamokat, hogy gyűjtsenek statisztikai adatokat a különböző felsőfokú végzettségek és a foglalkoztatási lehetőségek közötti összefüggésről és tegyék közzé azokat;

28.

felszólít az AlmaLaureához hasonló nemzetközi adatbank kialakítására, amely segítséget nyújtana a diplomások számára a megfelelő munkahelyek, képzési, tanulási és kutatási lehetőségek felkutatásában, valamint a hallgatók közötti alapvető esélyegyenlőség érdekében ösztöndíjak és diákhitelek révén felszámolná a gazdasági akadályokat, ezek által ösztönözve a mobilitást, illetve a szaktudás és a munkahelyek egymásra találását; ismételten hangsúlyozza a megfelelő tájékoztatás jelentőségét, annak biztosítása szempontjából, hogy ezek az információk könnyen elérhetőek legyenek a hallgatók, friss diplomások, munkanélküliek, regisztrált álláskeresők és a munkáltatók számára;

29.

az ifjúsági garanciarendszereket a felsőoktatás és a munkavállalás közötti átmenetet megkönnyítő értékes eszköznek tekinti, és felszólítja a tagállamokat, hogy építsék be az ilyen rendszereket az átmenetet segítő nemzeti stratégiáikba;

30.

emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok fontos szerepet tölthetnek be e tekintetben; üdvözli a rendelkezésre álló erőforrások teljes körű kiaknázására irányuló, a „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló közleményben (COM(2011)0933) tett kötelezettségvállalást, továbbá felszólítja a felsőoktatási intézményeket és a helyi hatóságokat, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget arra, hogy még inkább nyújtsanak támogatást és útbaigazítást a munkaerőpiacra belépő diákoknak;

31.

rámutat arra, hogy az európai oktatási rendszerekre továbbra is jellemző a nemek közötti aránytalanság annak ellenére, hogy mára szinte valamennyi tagállam végrehajtotta az ennek leküzdésére irányuló politikákat, ezek a különbségek pedig befolyásolják mind az iskolai teljesítményeket, mind a tanulmányi és pályaválasztást, és hátrányosan érintik a gazdasági növekedést és a jóléti államot;

32.

rámutat arra, hogy a szakképzést nyújtó intézmények és a középiskolák női tanulói közül még mindig sokan a hagyományos nemi szerepeknek megfelelő hivatást választanak; ezért megállapítja, hogy a meglévő sztereotípiák leküzdése érdekében hatékonyabb pályaválasztási tanácsadásra van szükség;

33.

rámutat arra, hogy mivel felsőoktatási képesítésük nem kellően piacképes, a nők sokkal gyakrabban túlképzettek és alulfizetettek az általuk végzett munkában, és gyakran alkalmi munkavégzésre kényszerülnek vagy munkanélküliek, ami szakmai pályafutásuk kezdetén további hátrányt jelent számukra a munkaerőpiacokon, tovább erősítve a bérkülönbségek ördögi körét;

34.

emlékeztet arra, hogy a tagállamokban továbbra is elenyésző azon kezdeményezések száma, amelyeket azzal a céllal indítottak, hogy tájékoztatást nyújtsanak a nemek közötti egyenlőségről és előmozdítsák azt az oktatás területén; javasolja, hogy a tanárok részesüljenek egyedi képzésben a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdéséről;

35.

rámutat arra, hogy az otthoni és családi feladatok férfiak és nők közötti megosztása elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség javításához és eléréséhez; felszólítja az egyetemeket és a felsőoktatási intézményeket, hogy ismerjék el annak a tényét, hogy a női tanulóknak a tanuláson kívül lehetnek további egyéni felelősségeik, például fiatal gyermekek nevelése vagy idős rokonok gondozása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az egyetemek megfelelő mennyiségű, kiváló minőségű, megfizethető és elérhető gyermekgondozási létesítmények, többek között közösségi központok biztosítása révén támogassák a szülőket – különösen a nőket –, elősegítendő a tanulmányokban és a kutatásban való egyenlő részvételüket; szorgalmazza a változatosabb képzési módok, így például a részidős oktatás és a távoktatás bevezetését, ebben az összefüggésben egyúttal arra emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy növeljék az egész életen át tartó tanulás pénzügyi támogatását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nők számára tanulmányaik folytatása, a munkaerőpiacra történő visszatérésük, valamint szakmai és személyes feladataik összehangolása;

36.

arra bátorítja a felsőoktatási intézményeket, hogy a régiók fejlődésének előmozdítása érdekében nagyobb mértékben vállaljanak szerepet a régiók életében, és alakítsanak ki dinamikus együttműködést a regionális önkormányzatokkal, a helyi önkormányzatokkal, az állami szervekkel, nem kormányzati szervezetekkel és kis- és középvállalkozásokkal; rámutat, hogy ennek a felsőoktatási intézmények és a munkáltatók közötti cserét is erősítenie kell;

37.

felszólítja a tagállamokat és azok központi és regionális hatóságait, hogy a határokon átnyúló együttműködésbe vonják be és ennek keretében támogassák a felsőoktatási intézményeket;

38.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés kulcsfontosságú részeként fokozzák a tudásháromszög (oktatás, kutatás és innováció) alkotóelemei közötti kölcsönhatást;

39.

rámutat arra, hogy a felsőoktatási tantervek és a kutatási programok kidolgozása továbbra is az egyetemek feladata kell, hogy legyen, figyelembe véve a munkaerő-piaci igényeket a foglalkoztathatóság tekintetében;

40.

üdvözli a tudásfejlesztési szövetségek és az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségek – amelyeken belül a felsőoktatási intézmények a tanterv kidolgozásakor információt cserélnek a vállalkozásokkal a szakképzett munkaerő hiányának kezelése érdekében – Bizottság általi támogatását; felszólítja a vállalkozásokat – beleértve a kis- és középvállalkozásokat is – és a vállalkozókat, hogy vállaljanak aktív szerepet a felsőoktatási intézményekkel kötendő partnerségek kialakításában azáltal, hogy magas színvonalú szakmai gyakorlatot biztosítanak a diákok és az előadók számára, és kamatoztatják az előadók általános átadható készségeit; megismétli azonban, hogy a felsőoktatási intézmények olyan kulturális tartalmakat is előállítanak, amelyek nem csupán szakmai és gyakorlati készségként jelennek meg, hanem az általános műveltség szintjén is, a világgal kapcsolatos szellemi tapasztalat és az emberek életét meghatározó közös értékekkel kapcsolatosan;

41.

elkötelezettségre szólít fel olyan, rugalmasabb és innovatívabb tanulási megközelítések és végrehajtási módszerek mellett, amelyek minden esetben a diákok igényeire összpontosítanak;

42.

megállapítja továbbá a határokon átnyúló együttműködés szükségességét felsőoktatási intézmények és vállalkozások között, a diákok jövőbeni szakmai pályájának alakítására és a gyakorlati programokra vonatkozóan, azon konkrét fejlődési irányok, elvárások, és kihívások meghatározása révén, amelyekkel a munkaerőpiacon szembesülnek majd;

43.

hangsúlyozza olyan mechanizmusok és igazgatási stratégiák – a világ különböző részein alkalmazott bevált gyakorlatok figyelembevételével történő – kialakításának hasznosságát, amelyek megkönnyítik az innovatív ötletek és a kutatási eredményeknek a társadalom és a vállalkozások számára való átadását, és amelyek segítségével a társadalom és a vállalkozások bemeneti információkat biztosíthatnak a felsőoktatás számára a jelenleg és várhatóan később szükséges készségekről és innovációkról; rámutat arra, hogy fennáll annak a kockázata, hogy e kapcsolat csak azon kutatási és felsőoktatási intézményeket támogatja anyagilag, amelyek innovációt és technológiát generálnak, míg a bölcsészettudományokhoz szorosan kötődő képzéseket hátrányosan érinti;

44.

újólag megerősíti a demokratikus kormányzás értékét, mint a felsőoktatási szabadság biztosításának és annak alapvető módját, hogy a felsőoktatási intézmények életében való aktív részvételt valamennyi szereplő számára előmozdítsák;

45.

hangsúlyozza, hogy az együttműködés során óvni kell az átláthatóságot, a jogok és kötelezettségek mindenkori együttműködő partnerek és felsőoktatási intézmények közötti egyenlő elosztását, valamint a kiegyensúlyozott képviselet elvét, annak biztosítása érdekében, hogy a felsőoktatási intézmények képesek legyenek függetlenül szerveződni és fejlődni – mint közjó – az akadémiai elvek alapján;

46.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a felsőoktatási intézmények és személyzetük demokráciájának és önkormányzásának elvét minden együttműködés esetében figyelembe kell venni és meg kell őrizni;

47.

kéri ezért, hogy a felsőoktatási intézmények és különféle szerveik legyenek kötelesek nyilvánosságra hozni a harmadik felekkel kötött együttműködési megállapodásokat;

48.

hangsúlyozza a felsőoktatási intézmények és a nem kormányzati szervezetek, valamint az európai önkéntes szektor közötti együttműködés jelentőségét az aktív polgárság előmozdítása, valamint a diákok nem kormányzati szervezetek szektorában való aktív részvételbe való bevonása érdekében;

49.

kiemeli a sport oktatási folyamatban betöltött fontos szerepét; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a sporttevékenységet a diákok körében, valamint növeljék a helyi szintű sportprogramokra fordított támogatást;

50.

rámutat arra, hogy tagállamonként, intézménytípusonként és tudományáganként nagy eltérést mutat a felsőoktatási intézmények és üzleti és társadalmi partnereik közötti együttműködés mértéke és intenzitása;

51.

hangsúlyozza az oktatás, a kultúra, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatokba való folyamatos beruházások szükségességét; hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatni és fejleszteni kell az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet és a hozzá tartozó tudományos és innovációs közösségeket;

52.

hangsúlyozza a kultúra fontosságát a felsőoktatásban, és a bölcsészettudományokra vonatkozó egyedi kritériumok beépítésére szólít fel mind az innováció, mind a kutatás területén;

53.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási intézményeket be kell vonni a diákkezdeményezésekbe, ezeket pedig támogatni kell, valamint az ilyen tevékenységek más tagállambeli felsőoktatási intézmények, vállalkozások, és helyi hatóságai közötti összehangolását segíteni kell;

54.

elismeri, hogy Európában a felsőoktatási intézmények sokszínűsége igen változatos képet mutat; felszólítja a tagállamokat és az említett intézményeket, hogy dolgozzanak ki a más oktatási formákban való részvételt követően egyértelmű és integrált felsőfokú továbbtanulási lehetőségeket, valamint biztosítsák a különböző intézményi ágak és típusok közötti szabad átjárást;

55.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a tudományterületek, az oktatási programok, a pedagógiai módszerek és az egyetemi rendszerek sokféleségét az EU-ban; úgy véli, hogy következésképpen ki kell fejleszteni a diplomák nemzeti keretrendszerét, ugyanakkor pedig minden tagállamban elő kell segíteni a diplomák és a képesítések kölcsönös elismerését;

56.

ösztönzi a bolognai folyamatban részt vevő valamennyi országot, hogy alkalmazzák az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszeréhez kapcsolódó nemzeti képesítési keretrendszereket, valamint alakítsák ki és pénzügyileg támogassák a kölcsönös elismerést;

57.

rámutat, hogy a diákok mobilitása, mindenekelőtt az Erasmus program keretében a más egyetemeken tanulás a bevált gyakorlatok cseréjét és ennél fogva a felsőoktatás korszerűsítését segíti elő; ezért megjegyzi, hogy az anyaintézményeknek el kell ismerniük a más egyetemeken folytatott tanulmányok során szerzett képesítéseket;

58.

támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy javítsák a külföldön folytatott tanulmányok elismerését az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) konszolidálása által; további erőfeszítést kér az EU-tól és a tagállamoktól az egyetemi képesítések hatékonyabb elismerése, valamint jobb harmonizációja érdekében;

59.

megismétli, hogy a felsőoktatás közös európai közjó, és a tagállamok, a regionális önkormányzatok, a helyi hatóságok és az Unió együttesen felelnek az európai felsőoktatási térség (EHEA), az európai kutatási térség (ERA) és a bolognai folyamat fejlesztéséért és megerősítéséért;

60.

hangsúlyozza, hogy a felsőoktatás terén a tagállamok közötti nagyobb fokú koordináció – többek között a közös alaptantervre és világosan meghatározott tanulmányi eredményekre vonatkozó megállapodások erőteljes pénzügyi és politikai támogatásán keresztül – az európai foglalkoztathatósági és növekedési célok elérésének előfeltétele; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a megfelelő minisztériumaik közötti együttműködést, hogy tegyék naprakésszé a meglévő tanterveket a munkaerő-piaci igények kielégítése érdekében;

61.

rámutat az európai felsőoktatási térség és az EKT közötti együttműködés szükségességére, amely mind a természet-, mind a bölcsészettudományokkal kapcsolatos egyetemi kutatási programok támogatásának eszközeként szolgál;

62.

felszólít arra, hogy tegyék vonzóbbá az európai felsőoktatási térséget a világ különböző pontjain élő diákok és kutatók számára, valamint hogy fokozzák a nem uniós országokkal az oktatási ügyekben és az alkalmazottak és diákok szintjén a mobilitással kapcsolatos ügyekben folytatott együttműködést, különösen az európai szomszédságpolitikában (ENP) érintett vagy az EU-val közvetlenül határos országok vonatkozásában, lehetővé téve azáltal, hogy az európai felsőoktatási térség képzési és tudásközpontként működhessen mind makroregionális, mind pedig globális szinten;

63.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Erasmus és a Leonardo da Vinci programoknak az euromediterrán térségben történő kialakítására, ezzel előmozdítva a Földközi-tenger két partján élő diákok transznacionális mobilitását;

64.

felszólít a mobilitási, csere-, kutatási és gyakorlati programok megnyitására a Keleti Partnerség alá tartozó országokból érkező hallgatók számára;

65.

emlékeztet mind a diákok, mind a tanárok mobilitásának fontosságára, és ebben az összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy tegyen előrelépést az uniós vízumkódexszel kapcsolatban;

66.

emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy 2020-ig 20 %-ra kell növelni a külföldön végzett európai diplomások arányát és hangsúlyozza az európai felsőoktatási térségen belüli fokozott mobilitás és a foglalkoztathatóság előfeltételeként a nyelvismeret jelentőségét;

67.

támogatja az európai felsőoktatási térségen belül a nyelvoktatás és jelnyelvoktatás – valamint a helyi és regionális nyelvek tanításának és ápolásának – megerősítését, ami a multikulturalizmuson és a nyelvi sokféleségen alapuló európai polgárság létrehozásának tényleges feltétele;

68.

rámutat arra, hogy valamennyi tagállam felsőoktatási rendszerének magas színvonalú oktatást kell biztosítania annak érdekében, hogy a hallgatók mobilitási lehetőségének bővülése ne eredményezze az „agyelszívás” jelenségének súlyosbodását, amely néhány uniós tagállamban már valós társadalmi veszélyt jelent;

69.

rámutat arra, hogy a nyugati-, illetve a közép- és kelet-európai felsőoktatási intézmények között továbbra is fennálló különbségeket valódi integrációs intézkedésekkel kell leküzdeni, bátorítva és támogatva ennek érdekében a felsőoktatási intézmények határokon átívelő együttműködését; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg stratégiát, és dolgozzon ki szakmai és pénzügyi cselekvési tervet e nagy regionális különbségek csökkentésére;

70.

felhívja a tagállamokat, az EU-t és az európai felsőoktatási intézményeket, hogy fontolják meg annak előmozdítását, hogy a hallgatóknak a képzésük részeként egy időszakot kötelezően egy, a származási országuktól eltérő tagállam egyetemén kell eltölteniük;

71.

megismétli azt az elvet, hogy a diákhitel-konstrukciók nem helyettesíthetik az ösztöndíjrendszert, amelyet azért vezettek be, hogy az oktatáshoz való hozzáférést társadalmi háttértől függetlenül valamennyi diák számára elősegítsék;

72.

további felvilágosítást kér a Bizottságtól, annak az olyan új pénzügyi eszköz létrehozására irányuló javaslatáról, amely a diákok társadalmi háttérétől és pénzügyi helyzetétől függetlenül finanszírozást nyújtana azoknak, akik származási tagállamukon kívül kívánnak mesterdiplomát szerezni; felszólít arra, hogy valamennyi tagállamban biztosítsák az említett rendszerhez való tisztességes és átlátható hozzáférést;

73.

támogatja a következő többéves pénzügyi keretben az oktatás, a képzés, a kutatás és az ifjúság rendelkezésére álló uniós költségvetési források növelésére irányuló bizottsági javaslatot, mivel az oktatásba, képzésbe és kutatásba való befektetés kulcsfontosságú az EU 2020 stratégia szerinti célok eléréséhez, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósításához Európában;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.