17.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/20

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Transzatlanti kapcsolatok és az európai szociális modell nemzetközi szintű előmozdítása (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 51/04

Előadó: Laure BATUT

2009. július 14-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Transzatlanti kapcsolatok és az európai szociális modell nemzetközi szintű előmozdítása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2010. szeptember 3-án elfogadta véleményét.

Tekintettel az EGSZB mandátumának megújítására, a plenáris ülés úgy határozott, hogy erről a véleményről az októberi plenáris ülésen nyilatkozik, és Laure BATUT-t nevezte ki főelőadónak, az Eljárási Szabályzat 20. cikkének megfelelően.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. október 21-én tartott, 466. plenáris ülésen 110 szavazattal 34 ellenében, 16 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB az euro–atlanti szabad piac fokozatos integrációját támogatja, és ennek keretében szeretné elmélyíteni az euro–amerikai kapcsolatokat, valamint főként a szociális területre szeretné helyezni a hangsúlyt, hogy elébe tudjon menni e transzatlanti gazdasági integráció megvalósítása következményeinek. Mindezt oly módon, hogy a két társadalom, az amerikai és az európai, egyenlő mértékben húzzon ebből hasznot, és együtt versenyképesebbé váljanak, főként a feltörekvő gazdaságokkal szemben.

1.2   Annak tükrében, hogy az „európai szociális modell” címszó alatt szereplő gazdasági és társadalmi adatok a világon egyedülálló rendszert alkotnak, amely gyümölcsöző fejlődés alapja (1), és amely a jelenlegi világválságban rendkívüli mértékben enyhíti az érintett lakosságot sújtó hatásokat, az EGSZB emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés aláírói kötelezettséget vállaltak e modell ösztönzésének biztosítására. Azt szeretné, ha a transzatlanti párbeszédben javulna a következők legitimitása:

1)	az európai identitásé,

2)	az európai értékeké és kultúráé, beleértve a környezetvédelmet,

3)	valamint az EGSZB-é, amely tagjai által képviseli az Unió szervezett civil társadalmát.

1.3   A kollektív társadalombiztosítási rendszerek, a közszolgáltatások, a szociális párbeszéd foglalják össze az „európai szociális modellt”. Az EGSZB arra kér fel minden európai uniós intézményt, hogy ne csak képviseljék ezt a modellt, melyet polgáraik a magukénak vallanak, hanem minden körülmények között ösztönözzék azt, főként a transzatlanti párbeszéd keretében.

1.3.1   A szociális vonatkozásokat általánosságban az EU prioritásai közé kell helyezni, ami egyébiránt lehetővé tenné az európaiak számára, hogy részt vegyenek és felkészültebben tegyék meg ugyanezt a már meglévő fórumokon, a TEC és a TALD (2) keretén belül is.

1.3.2   Annak érdekében, hogy az Amerikai Egyesült Államok jobban megismerje az Európai Unió szociális értékeit, hogy az Atlanti-óceán két partja között kialakuló nagyobb megértés végül konvergenciához vezessen a két fél szociális érdekeinek előremozdításában, valamint a nagyobb társadalmi megértésért, az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Unió információkat terjesztene az amerikai társadalom irányában az európai szociális modellel kapcsolatban. A TEC és a TALD ennek ösztönző ereje lehetne. Az EGSZB szerint az európai szociális modell (3) népszerűsítéséhez az EU-t ismertebbé kell tenni az Egyesült Államokban.

1.4   Az EGSZB azt javasolja, hogy új pénzügyi szabályozáson kívül az euro–atlanti övezet a minősítő intézetekre vonatkozó közös normákat, valamint új, a polgárok érdekeit jobban figyelembe vevő versenyszabályokat alakítson ki. Határozott fellépést vár az Uniótól, amely szavatolja a polgárok életszínvonalát, a transzatlanti párbeszédtől pedig azt, hogy fejlessze az egymás iránti figyelmet a két kontinens civil társadalmai között.

1.5   Ösztönözni kell a szervezett civil társadalommal és a munka világával folytatott párbeszédet, az Unión belül csakúgy, mint a vállalatok képviselőivel fenntartott kapcsolatokban – első lépésként a már létező euro–amerikai szervek – keretében. Az Európai Bizottság, amely a 2011–2012-es időszakra 600 000-ről 800 000 euróra növelte a párbeszédnek nyújtott támogatását, megkönnyíthetné ezt. Az EGSZB pedig kész arra, hogy amerikai partnereivel együtt biztosítsa egy euro–amerikai civil társadalmi tanács létrehozását. A két civil társadalom vonatkozásában meg kell találni az ahhoz vezető utakat, hogy szót kaphassanak a munkavállalók, és fejlődhessen az információ és a konzultáció, főként ebben a kritikus, a 2008-as gazdasági válságot követő időszakban. Az EGSZB úgy véli, hogy több civil, illetve szociális párbeszéd és nagyobb átláthatóság segítségével ez a válság, mely immár három éve tart, elkerülhető lett volna.

1.5.1   A transzatlanti párbeszéd célkitűzései között szerepelnie kell a kölcsönös tanulásnak, illetve a politikai és állampolgári, valamint gazdasági és szociális emberi jogok támogatásához történő konkrét hozzájárulásnak. A gazdasági és a szociális polgári jogokat az Európai Uniónak ismertetnie kellene a transzatlanti párbeszédben, mint álláspontjának szerves részét.

1.5.2   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa és az Egyesült Államok közötti párbeszéd tartalmasabb lenne, ha olyan, a két kontinens társadalmainak kohéziója szempontjából alapvető társadalmi kérdésekre is kitérne, mint az alap- és az egész életen át tartó oktatás, amelyek a nemzeti, illetve a „szövetségi” szint hatáskörébe tartoznak, és mindkét társadalomban alapvetőek a tudásalapú, szolgáltatásokon alapuló gazdaság számára. Először is – a munkahelyteremtés és az európai polgárok életszínvonalának növelése céljából – a politikai napirenden előtérbe kellene helyezni a produktív beruházások és az innováció kérdését, amelynek terén az Egyesült Államok jóval Európa előtt jár a teremtő és fejlesztő képesség kialakításában.

1.5.3   Az EGSZB úgy véli, hogy a közösen meghatározott mutatók lehetővé tennék a szociális és a munkával kapcsolatos helyzetek értékelését és összehasonlítását a párbeszédben részt vevő két fél esetében.

1.6   Az EGSZB fontosnak tekinti a bevándorlás kérdését a demokráciák szempontjából, és azt szeretné, ha a transzatlanti párbeszéd részét képezné, amely az EIF (Európai Integrációs Fórum) bevonásához vezethet.

1.7   Az EGSZB úgy véli, hogy a transzatlanti párbeszéd meggyorsíthatja a fenntarthatóság és a környezetvédelem szükségességének tudatosítását, és hogy ebben a két civil társadalomra és a fogyasztókra is hárul szerep.

1.8   Az EGSZB innovatív módon intézményesített formában be kívánja vonni a szervezett civil társadalom képviselőit a transzatlanti párbeszédbe. Úgy véli, hogy az Uniónak az a hiányossága, hogy e párbeszéd során szociális szinten még mindig nem „európai”. Az EGSZB azt javasolja, hogy a transzatlanti tárgyalások összes szakaszában vegyék figyelembe a szociális vetületet.

1.9   Egy együttműködési program elfogadása és a Transzatlanti Gazdasági Tanács létrehozása révén (4) a két fél elkötelezte magát aziránt, hogy felgyorsítja a valódi integráció elérését „egy egységes transzatlanti piac 2015-ig történő kialakítása érdekében”. (5) Számos, főként jogalkotási akadály van, de a kitűzött cél érvényes, és az EGSZB előre kíván tekinteni annak biztosítása érdekében, hogy az Európa szociális modelljét kialakító európai történelmi döntések ne váljanak semmissé. (6) Az európai és az amerikai társadalmak annak ellenére, hogy hasonló értékeket vallanak, szociális szempontból nem annyira „integrálhatók”. Bár az európaiak tisztában vannak annak szükségességével, hogy a modell bizonyos aspektusait kiigazítsák a jelenlegi gazdasági válság miatt, ezt csak azért teszik, hogy képesek legyenek hosszú távon jobban megőrizni annak elveit.

2.   Gazdasági integráció

2.1   Az Egyesült Államok a NAFTA megállapodás által már létrehozott észak-amerikai gazdasági tömb motorja. Az Európai Unió tagállamai és az Egyesült Államok együtt a világ GDP-jének 60 %-át adják, valamint a világkereskedelem 40 %-át és a közvetlen befektetések 62 %-át biztosítják. A két térségben 7 millió munkahely függ a transzatlanti kapcsolatoktól.

2.2   Egy tanulmányában, (7) amelyet még azelőtt adott ki, hogy a válság bármelyik térségre lesújtott volna, az OECD úgy becsülte, hogy a két gazdaság teljes integrációja 3 %-os növekedést hozhatna mindkét partner számára, miáltal mindkettő gazdasági fölényre tenne szert szinte a világ szinte összes többi országával szemben.

2.3   Az EGSZB úgy véli, hogy a válság átalakítja az euro–amerikai kapcsolatokat, és hogy a TEC és a TALD keretében sürgősen ösztönözni kell a szociális partnerek közti, a modellekkel kapcsolatos párbeszédet. A válság talán késlelteti az integrációt, és időt hagy valamennyi olyan terület felfedezésére, mint például a párbeszéd intézményeinek haszna, mely intézmények nincsenek nagy mértékben jelen az Egyesült Államokban, vagy a bevándorlás kérdése, mellyel mindkét blokk szembesül, mind társadalmi szinten, mind pedig a foglalkoztatás szempontjából, és amely enyhítheti a demográfiai elöregedés (vagyis a munkaerő-tartalék) gondját.

2.4   Köztudott, hogy bár az Európai Unió és az Egyesült Államok gazdaságélénkítő tervei nem összehasonlíthatóak, hatásaik mégis azonosak voltak: az államháztartási hiányok növekedése, az állami szerepvállalás erősödése, valamint nagyobb igény az ellenőrzések és a javak újraosztásának átformálása iránt. Ezek a különbségek és azonos törekvések táplálhatnák a TALD-dal és a létrehozandó kétoldalú konzultatív struktúrával kapcsolatos párbeszédet.

2.4.1   Számos más témához hasonlóan, amelyről párbeszéd folyik az Európai Bizottság és tárgyalópartnerei – az USA kormánya, illetve a pénzügyi, gazdasági és belső piaci témákért felelős amerikai ügynökségek – között, a válság következményeit magas szinten (EU/USA csúcstalálkozókon) vitatják meg. Európában a civil társadalom megsínyli a banki gyakorlatokkal és a hitelminősítő intézetekkel (8) kapcsolatos jogszabályok hiányát, illetve átláthatóságuk hiányát. Mindemellett állja a gazdaságélénkítési terv költségeit, és noha a szerződés egyik célja az, hogy a tagállamok „előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését”, a polgároknak a túl költségesnek tartott szociális védelmük visszafogását kell tapasztalniuk. A pénzügyi rendszerek csődöt mondtak, és komoly károkat okoztak a reálgazdaságban. További nehézségeket okoztak a szociális rendszerek számára, a növekedési és foglalkoztatási hiányosságokból fakadó eddigi nehézségeken felül. Az EGSZB tisztában van vele, hogy a protekcionizmus nem a foglalkoztatás szinonimája, így támogatja az akadályok elhárítását a kereskedelem és a befektetések elől, amennyiben a szociális jogok nem szenvednek csorbát. A bizalom visszaállításának, amely rendkívül fontos, a pénzpiacok új és intelligens szabályozásán keresztül kell megvalósulnia. A transzatlanti párbeszédben az EGSZB ezen kívül a szociális dimenzió gazdaságon és kereskedelmen belüli támogatását is elsődleges célnak tekinti. Az EGSZB azt szeretné, ha a transzatlanti párbeszéd uniós résztvevői a polgárokat képviselő szerepükben, továbbra is biztosítanák az európai szociális modell előmozdítását a gazdasági és kereskedelmi kérdésekben. Az Európai Bizottság a maga részéről a Szerződést tiszteletben tartva tevékenykedik, és biztosítja a Szerződés rendelkezéseinek végrehajtását.

2.4.2   Az EGSZB úgy véli, hogy hasznos lenne, ha az Atlanti-óceán két partja közötti gazdasági kapcsolatokat megerősítenék és kialakítanák a gazdasági szolidaritást az Európai Unió tagállamai között. Úgy véli, hogy ez a két elem elősegítené a gazdasági növekedés és fejlődés visszatérését, az európai szociális vonatkozások fejlődésével összhangban. Az európaiaknak lenne tehát miről tárgyalniuk a civil társadalmi párbeszéd keretében.

2.5   A transzatlanti piac integrációjának (9) tervét a polgárok nem ismerik eléggé. Az észak-amerikai ALENA–NAFTA integrációval kapcsolatban szerzett tapasztalat szerint csak korlátozottan vették figyelembe a szociális és környezetvédelmi szempontokat, anélkül, hogy egyik vagy másik oldalon a foglalkoztatás ösztönzésére törekedtek volna. Ki kell értékelni a helyzetet: az USA-ban, Kanadában és Mexikóban romlik a környezet minősége, csökkennek a bérek és a munkahelyek egyre inkább Kína felé tevődnek át. Az európai integráció a maga részéről növelte a jólétet (a GDP növelése által), azonban bányákat és hajóüzemeket zárt be, elveszítette a fémipart és a textilipart, és teljes ágazatokat alakított át, mint a halászat, a mezőgazdaság vagy az autógyártás. De már a Közös Piac idején léteztek bizonyos kompenzációk. Az EGSZB igyekszik előrevetíteni a folyamatban lévő integrációval kapcsolatos környezeti (például géntechnológia), valamint társadalmi következményeket, és azokról párbeszédet folytatni. Ezek közül némelyik már be is következett: ilyenek a mozikban foglalkoztatottak álláshelyei, a magánjellegű adatok védelme a SWIFT keretében.

3.   A transzatlanti integráció lehetséges hatásai

3.1   Az EU és az Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi struktúrái meglehetősen közel állnak egymáshoz. Az első várható hatás inkább a verseny erősödése volna, mégpedig a költségek helyett inkább a termékek mennyisége és minősége és egymástól való megkülönböztethetősége tekintetében. A dollár árfolyama miatt az export terén az USA visszanyeri versenyképességét. Az amerikai kamatok alacsonyabbak, és a FED gyorsabban reagál, mint az EKB. Ha nem történik radikális változás, az eurózóna jelenleg nem lenne eléggé reakcióképes ahhoz, hogy a hatalmas transzatlanti piacon fejlődjön.

3.2   Az integráció növelhetné a költségeket, ronthatná a munkafeltételeket, fokozott bizonytalanságot hozhatna, annál is inkább, mivel a munkaerőpiac rugalmasabbá vált, erősebb bérvisszafogással és intenzív vállalatáthelyezésekkel, mindez egy versenyképességet célzó deflációs stratégián belül. Az európai polgárok attól tartanak, hogy e nyomás csökkenti a megszokott szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normákat, valamint a foglalkoztatási szintet és az életszínvonalat, miközben az integrációnak mindkét fél érdekeit kellene szolgálnia. A gazdasági teljesítmény és a termelékenység javulása a problémák egy részét megoldja, ám azok közül, akik elvesztették munkahelyüket, lesznek, akik nem fognak új munkalehetőséget találni. Azok a tagállamok, amelyek a második világháborút követően erős belső társadalmi-gazdasági konszenzus mentén épültek újjá, már szenvednek a rendszereik eltérőségéből adódó feszültségektől, amelyek 2010 májusa óta súlyos mértékben jelentkeznek a közös fizetőeszközükkel kapcsolatos spekuláció által.

3.3   A termelési folyamatok erőteljes széttöredezésével (10) a feltörekvő országok lehetnének az OECD-térség két legnagyobb gazdasága közötti versenyt erősítő transzatlanti integráció létrehozásának nagy nyertesei. Az EGSZB számára ez a transzatlanti párbeszéd keretében az elsők között megvitatandó kérdések egyike.

4.   Az integráció működési szabályai

4.1   Egy euro–atlanti blokkot nem lehet az érintett lakosság tájékoztatása nélkül létrehozni. Az Unió demokratikusan járhatna el, saját határain belül támogatva a párbeszédet a polgárok és a munka világa között csakúgy, mint az erre a célra létrehozott euro–amerikai szervek keretében. Az Európai Bizottság megkönnyíthetné ezt azáltal, hogy az eddig megnöveltekhez képest még több eszközt fordít e célra; (11) az EGSZB pedig kész arra, hogy amerikai partnereivel együtt biztosítsa egy euro–amerikai civil társadalmi tanács létrehozását.

4.2   Az EGSZB úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében a transzatlanti integrációról lakossági konzultációt kell tartani, mivel ha a döntéshozó intézményeknek nincs világos álláspontjuk a szociális modell nemzetközi előmozdítása tekintetében, fennáll a veszélye annak, hogy az euro–atlanti integráció szétzilálja az európai „szociális paktumot”. Ki kell kérni a polgárok véleményét.

4.3   Az EGSZB azt szeretné, ha a transzatlanti párbeszédben javulna a következők legitimitása:

1)	az európai identitásé,

2)	az európai értékeké és kultúráé, beleértve a környezetvédelmet,

3)	valamint az EGSZB-é, amely tagjai által képviseli az Unió szervezett civil társadalmát.

5.   A bankokra vonatkozó szabályozások

5.1   A globalizált gazdaság sürgős reformintézkedésekre szorul. Az EGSZB sajnálja, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények reformja ilyen lassan megy végbe, és ez csorbítja a tisztességes versenyt és a szociális egyensúlyt.

5.2   Sürgősen és együtt meg kell határozni a minősítő intézetekre vonatkozó közös előírásokat annak elkerülésére, hogy azok tevékenysége negatív következményekkel járjon: (12) ezek az intézetek jó minősítést adtak a válságot okozó bankoknak, most pedig leminősítik azokat az államokat, amelyek ugyanezen bankok megsegítése miatt adósságokat és hiányt halmoztak fel, melyet a polgároknak kell majd megfizetniük. A bankok tevékenységei és a minősítő intézetek az a két pont, amelyet az EU és az USA civil társadalmai a transzatlanti párbeszéd keretében vitathatnának meg.

6.   Szabadságjogok és emberi jogok

6.1   Bár ezek alapelvnek számítanak, a két fél nem egyformán tartja őket tiszteletben: a mozgás szabadságát az európaiak és az amerikaiak még nem mindig azonos módon kezelik. A vízumok, útlevelek, biztonsági ellenőrzések kérdéseinek egy közösen meghatározott modell mentén történő nagyobb fokú harmonizáció irányába kellene fejlődniük.

6.2   A SWIFT (13) példája egyértelmű: a 2010. február 11-i jogalkotási állásfoglalásában (14) az Európai Parlament ellenezte az EU pénzügyi adatainak a SWIFT vállalat által biztosított kezelésére és az Egyesült Államok felé történő átadására vonatkozó megállapodás megújítását. Ennek tárgya, hogy az európai kiszolgálók kapjanak-e, illetve ne kapjanak közvetlen hozzáférést a terrorizmus felügyelete érdekében. Az Európai Parlament új hatáskörei lehetővé tették, hogy új megvilágításba helyezze az európaiak banki ügyleteivel kapcsolatos bizalmas adatoknak az Egyesült Államok felé történő ilyen „ömlesztett” továbbítását, amely gyakorlatilag a tagállami és az uniós jogalkotásban szereplő védelem és garanciák elvesztéséhez vezet. A képviselők azt szerették volna, ha az Európai Unió a transzatlanti piaccal kapcsolatos meglátásai pontosítására törekedett volna a jogvédelem tekintetében. Egy olyan rendszert részesítettek előnyben, amely inkább „európai”, új szerepet szántak az Europolnak, és a polgárok kártérítési jogait hangsúlyozták. Még ha a jelenlegi garanciák elégtelenek is, a 2010. július 8-án aláírt megállapodás minden évben módosítható lesz. Ez megfelel Barnier biztos felfogásának, aki azt szeretné, ha a belső piac egy társadalmi terv alapját alkotná, melyet az európai uniós intézmények együttesen határoznak meg. (15) Az EGSZB a jelen vélemény által is azt szeretné elérni, hogy az Európai Unió nyilvánítsa ki saját véleményét a transzatlanti piaccal kapcsolatban, és a nagy amerikai szomszédjának tiszteletben tartása mellett ösztönözze az európai szociális modellt.

6.3   Az élethez való jog és a bioetika olyan területek, amelyeken az Európai Unió haladó álláspontokat képvisel; ezeket egy a kereskedelmi megállapodásoktól független közös megegyezéssel védelmezni kell, és fenn kell tartani.

6.4   Az EGSZB azt szeretné, ha a transzatlanti partnerség hozzájárulna az emberi jogok – ezen belül a politikai és polgári mellett a szociális jogok – tiszteletben tartásához. Az Egyesült Államok széles körű történelmi hagyományokkal rendelkezik a polgári és politikai jogok tekintetében, az Európai Unió ezt kiegészítette a gazdasági és szociális jogokkal. Mindkét kontinens érdeke az arra irányuló politikai szándék, hogy ezek valamennyi polgár, valamint területükön tartózkodó személy élhessen a két fél által biztosított jogok és lehetőségek teljes skálájával.

7.   Szociális jogok

7.1   Az EGSZB már megjegyezte, hogy a transzatlanti szociális párbeszéd nem sok eredményre vezetett (16). Elvileg a szociális jogok is az „alapvető jogok” fogalomkörébe tartoznak, a gyakorlatban azonban ezek alatt voltaképpen csak a polgári és politikai jogokat értik.

7.2   Az EGSZB úgy véli, hogy nem elég rendszeresen emlékeztetnie magát arra, hogy az Egyesült Államok és az EU közös értékeket vallanak, és hogy a gazdaság mellett a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok védelme is közös ügyük. Az Európai Uniónak külső tevékenységei során mindig emlékeztetnie kell arra, hogy a többi „alapvető” jog, azaz a szociális jogok is álláspontjának szerves részét képezik. Alapvető szövegeiben szerepel egy horizontális szociális záradék, amely szerint „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.” (17)

7.3   Éppen „a szociális állam”, a szociális rendszerek és az emberi jogok közé tartozó szociális jogok tiszteletben tartása fémjelzi Európát a többi kontinens felől nézve.

Az „európai szociális modell” ötvözi a polgári szabadságjogok védelmét, a szociális piacgazdasági mechanizmusokat és az aktív közületi fellépést, három pillérből áll, a szociális kollektív védelmi rendszerekből, a közszolgáltatásokból és a szociális párbeszédből. Bizonyos értelemben az „európai életmód” összefoglalásának tekinthető. Az EGSZB sajnálja, hogy az Unió nem áll ki e modell mellett. Az ezzel kapcsolatos valamennyi szempont megtalálható a Lisszaboni Szerződésben. A modellt politikailag előtérbe kell állítani ezzel a mottóval: „Európa=jólét mindenki számára”, a transzatlanti tárgyalások során is. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy ennek a szociális államnak az elemei álljanak az euro–atlanti tárgyalások középpontjában, mivel ennek elmaradása hátrányos volna mind az európai polgárokra, mind pedig az európai identitásra és sokszínűségre nézve.

8.   Társadalombiztosítási rendszerek

8.1   Az európaiak elfogadták a nemzeti javak bizonyos újraelosztását a kollektív szociális védelem nemzeti rendszerei által, amelyeket meggyengített a cserekapcsolatok fokozódó globalizációja. Ha nem védi meg az európai szociális modellt, az EU ennek felbomlását kockáztatja. A társadalom egésze jobban él, ha a csökkentett munkaidő lehetővé teszi, hogy az emberek több időt töltsenek családjukkal, ez pedig Európa társadalmának alappillére. Ha hosszú anyasági és gyermekgondozási szabadságot fizetnek a kisgyermekek jobb fejlődése érdekében, ha biztosítják a súlyos esetek ellátását és segítik a függő helyzetben lévő idős embereket, akkor mindez nem a tagállamok „ajándéka”, hiszen az elkerült nagyobb egyszeri kiadások időben eloszlanak a kedvezményezett által évekig fizetett hozzájárulások és/vagy adók révén.

8.2   Napjainkban az ehhez a területhez kapcsolódó transzatlanti kapcsolatok nem egyenrangúak. Az Amerikai Egyesült Államok (szövetségi, illetve államokon belüli) szociális állam nélküli államszövetség, amely azonban fontolgat szociális változtatásokat (betegbiztosítással kapcsolatos szövetségi törvény). Az EU-ban minden tagállamon belül létezik szociális állam, azonban még nem mindhárom pillér esetében a „szövetségi” szinten, mely nyitott koordinációs módszere révén konvergencia-célkitűzéseket javasol. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt az EU–USA között lévő egyenlőtlenséget nem az európai szociális modell gyengítésével kell kiegyenlíteni. Nyugtalanságát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az uniós tagállamok jogai mennyire maradnak fenn a transzatlanti integráció során, ha nincs közösségi fellépés és az európai modell ösztönzésére törekvő politikai akarat, főként a mostani válság időszakában.

8.3   Az EGSZB úgy véli, hogy az általa határozottan támogatott transzatlanti szociális párbeszédnek foglalkoznia kellene a nyitottság és a biztonság kettős kihívásával, mely a jelenleg zajló folyamatok központi kérdése. 300 millió személy jólétéről van itt szó az egyik, és 500 millió személyéről a másik oldalon.

8.4   Európában a szociális rendszerek gyakran egyenlők az állami költségvetéssel. Az amerikai GDP 16 %-át fordítják egészségügyi kiadásokra, ami magas, azonban a polgárok számára kisebb lefedettséget nyújt, mint Európában, ahol viszont alacsonyabbak a költségek (az OCDE országaiban átlagosan a GDP 8,9 %-a). Tömegük teszi lehetővé a reálgazdaság működését. Alapvető jelentőségűek a válságok hatásainak enyhítésében az állam és a polgárok számára, kivéve az egyéni előtakarékosság esetében, amikor a magán pénzügyi alapok a piaci kockázatoktól függenek. Az EGSZB úgy véli, hogy a döntéshozó hatóságoknak meg kellene akadályozniuk, hogy egy nagy euro–amerikai gazdasági övezet teljes megnyitása a verseny felé meggyengítse a polgárok védelmét. Ezért az EGSZB csak üdvözölni tudja a jelenlegi amerikai elnöknek egy újító jellegű egészségbiztosítási rendszer létrehozása tekintetében elért sikereit.

8.4.1   Egészségügy

8.4.1.1   Az Európai Unió felfelé irányuló szociális konvergenciára irányuló célkitűzése, amely együtt jár a társadalmi visszalépés elkerülésével, egyetértésre talál a polgárok körében, és meg kell őrizni. Az európai nők például sohasem fogadnák el, hogy a gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos jogaikat korlátozzák – amely szabadság az Egyesült Államokban igen rövid és néha fizetés nélküli.

8.4.1.2   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa és az Egyesült Államok közötti párbeszéd gazdagodna, ha belevonnák ezeket a kérdéseket is, melyek alapvetők a két fél társadalmainak kohéziója szempontjából. Az amerikai társadalom erősen megosztott a szabályozott egészségvédelemmel kapcsolatos javaslatot illetően, amely az adóból származó alapokra épül, és választott képviselők ellenőrzik. Az EGSZB úgy véli, hogy ez talán az európai rendszerrel kapcsolatos információhiánynak tulajdonítható, amely rendszer anélkül, hogy összeurópai szinten központosított lenne, kollektív és szolidáris garanciákat nyújt mindenki számára, beleértve a más állampolgársággal rendelkezőket is, az általános betegbiztosítási rendszernek köszönhetően, amely hozzájárul a GDP-hez. Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Unió nyújtson tájékoztatást erről az amerikai civil társadalom számára. A szervezett civil társadalmi párbeszéd ennek ösztönző ereje lehetne.

8.4.2   Nyugdíjak

8.4.2.1   Akárcsak a társadalombiztosítási rendszer többi részével kapcsolatban, itt is vannak különbségek az európaiak között, és az általános gazdaságra gyakorolt hatás jelentős. Ezzel kapcsolatban az európai–amerikai párbeszédben meg kellene hallgatni a civil társadalom képviselőit is, mivel életszínvonalukban jelentős változásokat okozhatnak a két közösség közötti gazdasági megállapodások.

8.4.3   A munkanélküliség

8.4.3.1   Az EU valamennyi tagállamának saját állami munkanélküli segélyezési rendszere van. Az atlanti övezet integrációjával a versenyképesség miatt általános kockázat alakul ki, mivel nő a rugalmasság, anélkül, hogy a biztonság növekedne. Az európaiak, akárcsak az amerikaiak, helyzetük meggyengülésétől tarthatnak. (18) A munkavállalók helyzete az Egyesült Államokban 1970 óta romlik. A válság során a bizonytalan munkahelyek száma az Atlanti-óceán mindkét oldalán növekszik, ugyanígy a szegény munkavállalók (working poor) száma is. A történelmi mértékű gazdasági válság hatásaival szembesülve az Atlanti-óceán mindkét partján tartanak attól, hogy a nagyobb rugalmasság a helyzet rosszabbodásához vezet. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság esetenként, amikor az ígért biztonság teljesül, előnyös lehet a munkavállalók számára, de véleménye szerint semmi nem helyettesítheti a tisztességes jövedelmet és nyugdíjat biztosító, stabil munkahelyet. Az Európai Unió nagy hagyományokkal rendelkezik a felek érdekeinek érvényre juttatását figyelembe vevő szociális párbeszéd terén. Az Unió számos dokumentumot dolgozott ki a szociális párbeszédről, és rendelkezik a megfelelő intézményekkel is. Mindez megköveteli a munkaadók és a munkavállalók tapasztalt képviseleti szervezeteitől, hogy tárgyalásokat folytassanak.

9.   Közhasznú szolgáltatások  (19)

9.1   Oktatás

9.1.1   Az Amerikai Egyesült Államok tandíjas egyetemeit a világ legjobbjaiként ismerik el; az európaiak körében népszerűek mind tanulás, mind tanítás szempontjából. A foglalkoztatás jövőjét, akárcsak Európában, Amerikában is elsősorban a jól kiképzett és magasan képzett munkaerő (Well-trained and highly-skilled workers) jelenti.

[Az Egyesült Államok elnökének végrehajtó hivatala - Gazdasági Tanácsadók Tanácsa (CEA) „Jobs of the Future”.]

9.1.2   A képzés hídként fogható fel a jövő felé. Az EU-ban, ahol az oktatás általában ingyenes, a helyzet a közszolgálatoknál rendelkezésre álló helyek csökkenése és a nemzeti költségvetési politikák takarékossági intézkedései miatt az esélyegyenlőtlenség irányába változott. Az EU a lisszaboni stratégia által azt javasolja tagállamainak, hogy először egyetemeiket (felsőoktatásukat), majd később esetleg középiskoláikat (középfokú tanintézményeiket) igazítsák hozzá a vállalkozások igényeihez.

9.1.3   Az EGSZB úgy véli, hogy a mindenki előtt nyitva álló oktatás, az ebből következő, nők és férfiak közötti egyenlőség, valamint a családi és a szakmai élet összeegyeztethetősége minden esélyt meg kell, hogy adjon a polgárok számára. Cserékre és párbeszédekre adhat alkalmat a két fél társadalmai között; az egész életen át tartó tanulás és annak finanszírozási lehetőségei pedig arra, hogy a tudásalapú szolgáltatások gazdasága mindkét társadalom hasznára legyen; eközben pedig új utakat kell találni ahhoz, hogy törődjünk azokkal is, akik a fentiekhez nem tudnak hozzáférni.

9.2   Általános egyezmény a szolgáltatások kereskedelméről (GATS)

9.2.1   Az uniós polgárok küzdelmet folytattak filmiparuk megóvása és az európai kultúra sajátosságainak megőrzése érdekében a szolgáltatások világszintű liberalizációjának veszélyei tükrében. Az identitás védelme a kultúrák és emberek közötti párbeszéd megerősítésének függvénye; így őrizhető meg a sokféleségből eredő gazdagság. Ehhez számos szempont kapcsolódik: ilyen a foglalkoztatás, az örökségvédelem, vagy az innováció fejlesztése.

9.2.2   A kultúra nemcsak áru. Az EGSZB úgy véli, hogy a szervezett civil társadalmak közti transzatlanti párbeszéd részét kell képeznie.

9.3   A bevándorlás és az integráció sajátos esete

9.3.1   Mindkét idősödő társadalomnak kezelnie kell a bevándorlást. A kihívás abban rejlik, hogy össze kell egyeztetni az elöregedést a munkaerő-szükséglettel, és találni kell egy toleranciaküszöböt a társadalmi kohézió szempontjából. Ez utóbbi az integrációs politikáktól függ, amelyeknek hosszú távra kell irányulniuk, globális és kétoldalú megközelítésben, a bevándorlók és a befogadó társadalom figyelembevétele mellett. A belső és külső nyomás jelentős. Az EGSZB fontosnak tartja a bevándorlás kérdését a demokráciák szempontjából, és azt szeretné, ha a transzatlanti szociális párbeszéd részét képezné, amelybe ezzel kapcsolatban az EIF-et is be lehetne vonni.

10.   Szociális párbeszéd

10.1   A két társadalom ezen a ponton tér el egymástól leginkább. A szociális párbeszéd, amely szükségszerűvé vált az európaiak történelmében, immár kulturális értéknek számít; az amerikai polgárok esetében azonban nincs jelen, így azok nem rendelkeznek eszközökkel, hogy meghallgassák őket. A két társadalom között számos utat kell találni annak érdekében, hogy szót kaphassanak a munkavállalók, és fejlődhessen az információ és a konzultáció, főként ebben a kritikus, a 2008-as gazdasági válságot követő időszakban. Az EGSZB úgy véli, hogy közösen meghatározott normákra van szükség a két tömb szociális és munkaügyi helyzetének értékelése és összehasonlítása érdekében, főként a munkaidő és a szociális juttatások tekintetében, hogy tiszta rálátásunk legyen mindkettő versenyképességére, míg a kereskedelem globalizációja a jövedelmeket kiigazítási változóként használja.

10.2   2009-es állásfoglalásában az Európai Parlament a politikák kombinációját irányozta elő az Amerikai Kongresszussal, valamint az Amerikai és az Európai Központi Bank erőteljes közeledését szorgalmazta. Az Amerikai Egyesült Államok mindeközben nem ratifikálta az ILO egyezményeit. Egy tanulmány (20) szerint Amerikában a munka világában a védelem olyan alapvető elemei, mint a minimálbérhez való jog, a túlórák megtéríttetéséhez való jog, az ebédszünet, a baleseti járulékok, a jobb munkakörülmények kérvényezése számos munkavállaló számára nincsenek biztosítva.

10.3   Az EGSZB úgy véli, hogy a transzatlanti párbeszéd keretében túlságosan kevés figyelmet fordítanak a civil társadalom képviselőinek, főként a munkavállalóknak a meghallgatására.

11.   Környezetvédelem

11.1   Egy, a környezetvédelmet ösztönző amerikai politika kihatna a költségvetési lehetőségekre és a foglalkoztatásra. Az EGSZB úgy véli, hogy a transzatlanti párbeszéd meggyorsíthatja a fenntarthatóság szükségességének tudatosítását, és hogy a civil társadalomra és a fogyasztókra is hárul szerep a gazdaság „kizöldítése” során.

11.2   Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie arra, hogy közösen új iparágakat hozzanak létre az új energiaforrások iránti szükséglettel kapcsolatban. Kalifornia és Portugália hasonlóan döntött a nap- és a szélenergia felhasználási jelentőségének tekintetében. Az EGSZB úgy véli, hogy a két hatalom jövője szempontjából katasztrofális lenne, ha lennének ötleteik, majd mégis a kínai technológiákat használnák (lásd a fényelektromosság esetét).

12.   Intézményi szinten

12.1   Az EGSZB korábbi, a transzatlanti kapcsolatokról szóló véleménye számos lehetséges fejlődési irányt vetett fel a Transzatlanti Környezetvédelmi Párbeszéd (TALD) és a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TEC) számára.

12.2   Az EGSZB innovatív módon intézményesített formában be kívánja vonni a civil társadalom képviselőit a szervezett civil társadalmak közötti transzatlanti párbeszédbe. Minden, a transzatlanti kapcsolatok keretében folytatott párbeszédnek, illetve ott készülő jelentésnek, tanulmánynak, megegyezésnek tartalmaznia kell egy fejezetet, amely a tervezett intézkedés szociális vetületeiről szól, a munkahelyek létrehozásán felül. A tagállamok még nem teremtettek integrált szociális politikát az Európai Unió számára, mindazonáltal a gyakorlatban létezik egy valódi közös modell, és az Európai Unió érvényesíthetné saját szempontjait az Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd során. Az EU-nak az európai szociális modell népszerűsítésére kell törekednie azáltal, hogy az EU-t ismertebbé teszi az USA-ban.

---

(1)  Erről tanúskodik a tagállamok GDP-jének növekedése az EU létrehozása óta; lásd még a 6. lábjegyzetet.

(2)  TEC vagy CET: Transzatlanti Gazdasági Tanács; TALD: Transzatlanti Munkaügyi Párbeszéd.

(3)  HL C 309., 2006.12.16., 119-125 o.

(4)  A megállapodást George W. Bush, Angela Merkel és José Manuel Barroso írta alá a Fehér Házban.

(5)  Az Európai Parlament 2009. március 26-i állásfoglalása a transzatlanti kapcsolatokról az amerikai választásokat követően.

(6)  Európai szociális modell – emlékeztetőül lásd a Lisszaboni Szerződés Preambulumát: „MEGERŐSÍTVE az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott alapvető szociális jogok melletti elkötelezettségüket”, lásd EUSz 3., 6. és 32. cikk, lásd EUMSz 9. cikk, X. fejezet, lásd Lisszaboni Szerződés – Alapjogi Charta 28., 34., 35. és 36. cikk.

(7)  OECD, Economics Department, 2005, The benefits of liberalising product markets and reducing barriers to international trade and investments: the case of the USA and the EU [Az árupiacok liberalizációjának, valamint a nemzetközi kereskedelem és beruházások előtti akadályok csökkentésének előnyei: Az USA és az EU példája].

(8)  1. fejezet, HL C 277., 2009.11.17., 117-124 o.

(9)  A projekt, melyet 1998 márciusában közösen mutatott be Leon Brittan külkereskedelmi, Martin Bangemann ipari és telekommunikációs, valamint Mario Monti belső piaccal foglalkozó biztos, az EU–USA kapcsolatok következő négy területére terjedt ki: - a szolgáltatások szabad kereskedelmi zónája; - a kereskedelem technikai akadályainak felszámolása, különösen kölcsönös elismerési megállapodások által; - a közbeszerzések, a szellemi tulajdon és a befektetések liberalizálása; - az ipari termékekre vonatkozó vámjogok esetleges fokozatos megszüntetése 2010-ig. Ez utóbbi határidő azóta 2015-re módosult.

(10)  Az USA-ban – csakúgy mint Európában – folyamatban van az ipari termelés leépítése, a kézműipari munkahelyek száma az évtized folyamán 30 %-kal csökkent, és az ország világkereskedelmi részvétele a tíz évvel ezelőtti 13 %-ról 9 %-ra csökkent. A vállalatáthelyezések az EU-ban is folyamatban vannak. Lásd Rones et al 1997-es tanulmányát a munka időtartamáról, melyet Revue Internationale de l’IRES 54. száma (01. 2001.) tartalmaz.

(11)  2009-ben az Európai Bizottság Külkapcsolati Főigazgatósága felhívást tett közzé, melynek során 800 000 eurót ajánlott fel az EU–USA párbeszédet támogató civil társadalmi projektekre.

(12)  HL C 277., 2009.11.17., 117-124. o.

(13)  SWIFT: Society for Worldwide Interbank Financial Communications, belga jog szerint működő amerikai vállalkozás, mely több mint 200 ország pénzügyi adatainak nemzetközi cseréjét koordinálja.

(14)  PE (05305/1/2010REV1-C7-0004/2010-2009/0190(NLE). SWIFT II megállapodás, PE 8.7.2010 (11222/1/2010/REV1 és COR1-C7-0158/2010-0178-(NLE).

(15)  Lásd a 2010.3.17-én, az Euractiv.fr és az Európai Bizottság párizsi állandó képviselete által, a DTCC (Depositary Trust and Clearing Corporation) támogatásával rendezett vitát a Questions d’Europe 165. számában (2010.4.06., Fondation Robert Schuman).

(16)  HL – HL C 288, 2009.9.22., 32-39. o.

(17)  EUMSz., 9. cikk.

(18)  „Middle Class in America”.

(19)  HL C 128., 2010.5.18., 97-102. o.

(20)  Annette Bernhardt Ph.D. a National Employment Law Project (NELP) politikai társigazgatója vezetésével.

---

---