24.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 378/11

(1)

Ezen ajánlás célja a büntetőeljárás során a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a Tanács 2002/584/IB kerethatározata (1) alapján az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett személyek költségmentességhez való jogának megerősítése annak érdekében, hogy kiegészítse és hatékonyabbá tegye az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2) rendelkezéseinek megfelelő ügyvédi segítségnyújtás igénybevételéhez való jogot.

(2)

A büntetőeljárás során a költségmentességhez való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikke, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke (3) bekezdés c) pontja is rögzíti. E jogot a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke (3) bekezdés d) pontja is elismeri. A költségmentességi rendszer alapelveit az ENSZ Közgyűlés által 2012. december 20-án elfogadott, „A büntető igazságszolgáltatási rendszerekben a költségmentesség igénybevételének alapelvei és iránymutatásai” elnevezésű dokumentum vázolja.

(3)

Az ügyvédi segítséghez való jog tartamát és terjedelmét a 2013/48/EU irányelv határozza meg, és ezen ajánlásban semmi nem értelmezhető az irányelvben foglalt jogok korlátozásaként.

(4)

A büntetőeljárás során a gyanúsított vagy vádlott attól az időponttól jogosult ügyvédi segítségre, hogy – hivatalos értesítés útján vagy más módon – az illetékes hatóság a tudomására hozta, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, és ez a jog nem függ a szabadság esetleges megvonásától. Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog az eljárás befejezéséig tartó időszakra alkalmazandó, azaz annak végső megállapításáig, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a jogorvoslat elbírálását is. Ugyanezen időtartam vonatkozik a költségmentességhez való jogra is.

(5)

Ezen ajánlásban az „ügyvéd” fogalma minden olyan személyt jelöl, aki – a nemzeti joggal összhangban – képesítése és jogosultsága alapján (többek között valamely felhatalmazott szerv általi akkreditálás révén) jogi tanácsadást és jogi segítséget nyújthat a gyanúsítottak vagy a vádlottak számára.

(6)

A „költségmentesség”: a tagállamtól kapott anyagi támogatás és segítségnyújtás az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog hatékony érvényesítéséhez. Az anyagi támogatásnak fedeznie kell a védelem és az eljárás költségeit a büntetőeljárás során gyanúsítottak vagy vádlottak, illetve az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos eljárásokban keresett személyek számára.

(7)

A védelem és az eljárás költségeinek egészére vagy egy részére elégséges anyagi forrásokkal nem rendelkező gyanúsítottak vagy vádlottak, és keresett személyek számára lehetővé kell tenni a költségmentesség igénybevételét, amennyiben e költségmentesség az igazságszolgáltatás érdekében szükséges.

(8)

A gyanúsítottnak vagy vádlottnak nem szükséges kétséget kizáróan bizonyítania, hogy nincs elégséges anyagi háttere, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata is megállapította. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a következő kritériumokat kell külön-külön számításba venni annak eldöntése céljából, hogy „az igazságszolgáltatás érdekében” szükség van-e a költségmentes jogi segítségnyújtásra: a bűncselekmény súlya, a kiszabható ítélet súlya, az ügy összetettsége, illetve a gyanúsított vagy a vádlott személyes körülményei.

(9)

Ezen túlmenően az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy ha szabadságelvonás lehetősége áll fenn, „az igazságszolgáltatás érdekére” vonatkozó feltételt főszabály szerint megvalósultnak kell tekintetni.

(10)

A büntetőeljárás során a költségmentesség megítélésére vagy elutasítására vonatkozó döntést kellő időben kell meghozni ahhoz, hogy a gyanúsított vagy a vádlott konkrétan és hatékonyan előadhassa az ügyét.

(11)

A jogi szakma függetlenségét tekintve a védelem módját alapvetően a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy és az előbbiek képviselője határozza meg. A tisztességes eljárást garantáló magas szakmai szintű jogi képviselet érdekében a tagállamoknak hatékony rendszert kell létrehozniuk a hivatalból kirendelt ügyvédek általános minőségbiztosítására. E célból a tagállamoknak akkreditációs rendszereket kell bevezetniük a hivatalból kirendelt ügyvédek számára. A tagállamoknak minden esetben gondoskodniuk kell arról, hogy intézkedéseket hozzanak a jogi segítségnyújtás nyilvánvaló hibája esetén, vagy amennyiben a hibára kellően felhívták a tagállamok figyelmét.

(12)

A védőügyvédeknek, valamint a költségmentességhez való jog kérdésében a döntéshozatal során eljáró személyeknek – például ügyészek, bírák és a jogsegéllyel foglalkozó szervezetek – megfelelő képzésben kell részesülniük, hogy tovább erősítsék a költségmentesség hatékony igénybevételéhez való jogot.

(13)

Az ügyvéd és ügyfele közötti bizalom jelentőségét figyelembe véve az érintett illetékes hatóságoknak – amennyire lehetséges – tekintettel kell lenniük a gyanúsított vagy a vádlott preferenciáira és kívánságaira a hivatalból kirendelt ügyvéd kiválasztása terén. Ugyanakkor – amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata is megállapította – figyelmen kívül hagyhatják az említett kívánságokat, amennyiben megfelelő és elégséges indok támasztja alá, hogy ez az igazságszolgáltatás érdekében szükséges.

(14)

Ezen ajánlás támogatja az alapvető jogokat és tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben foglalt alapelveket. Ezen ajánlás különösen a szabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog előmozdítására törekszik. Ennek megfelelően kell értelmezni és hatályba léptetni.

(15)

Amennyiben az Európai Unió Alapjogi Chartája olyan jogokat említ, amelyek megfelelnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény által garantált jogoknak, azon jogok tartalma és terjedelme meg kell, hogy egyezzen az egyezményben foglaltakéval. Ezen ajánlás megfelelő rendelkezéseit olyan módon kell értelmezni és hatályba léptetni, amely összhangban áll az említett a jogokkal, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában kialakított értelmezésnek megfelelően.

(16)

A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ajánlást követő intézkedésekről.

(17)

A Bizottságnak az ezen ajánlásra vonatkozó értesítéstől számított 48 hónapon belül értékelnie kell, hogy az ajánlás célkitűzéseinek teljes körű megvalósítása érdekében szükség van-e további lépésekre, adott esetben jogalkotási intézkedésekre.

1.

Ezen ajánlás a büntetőeljárás során a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban keresett személyek költségmentességhez való jogát tárgyalja annak érdekében, hogy biztosítsa a 2013/48/EU irányelve rendelkezéseinek megfelelő ügyvédi segítség hatékony igénybevételét.

2.

A büntetőeljárás során a gyanúsított vagy vádlott attól az időponttól jogosult költségmentességre, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. Ez a jog az eljárás befejezéséig fennáll.

3.

A tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy ezen ajánlással összhangban a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek jogosultak legyenek a költségmentesség hatékony igénybevételére a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében.

4.

A gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek legalább azon esetben jogosultak költségmentességre, ha anyagi helyzetük miatt nem állnak rendelkezésükre megfelelő pénzügyi források a védelem és az eljárás költségei egészének vagy egy részének fedezésére („anyagi helyzet vizsgálata”) és/vagy amikor ilyen költségmentesség az igazságszolgáltatás érdekében szükséges („megalapozottság vizsgálata”).

5.

Minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek részére könnyen hozzáférhető és érthető legyen a büntetőeljárás keretében elérhető költségmentességre vonatkozó valamennyi releváns információ, ideértve az alábbiakkal kapcsolatos tájékoztatást: e költségmentesség kérvényezésének módja és benyújtásának helye, az egyértelmű jogosultsági feltételek, valamint a panaszlehetőségek azon esetekre, amikor a költségmentesség biztosítását megtagadják vagy a hivatalból kirendelt ügyvéd végez nem megfelelő munkát.

6.

Amikor a költségmentesség iránti jogot annak a követelménynek az alapján vizsgálják, hogy hiányoznak-e a megfelelő anyagi erőforrások (az anyagi helyzet vizsgálata), a kérvényező gazdasági helyzetét objektív tényezőkre – például jövedelem, tőke, családi helyzet, életszínvonal és egy védőügyvéd költségei – tekintettel kell megállapítani. Amikor gyermek részére kérvényezik a költségmentességet, a gyermek saját vagyonát kell figyelembe venni, nem pedig a szülők vagy a szülői felelősség gyakorlójának vagyonát.

7.

Amennyiben az anyagi helyzet vizsgálata során a családi háztartások jövedelmét veszik figyelembe, azonban az egyes családtagok érdekellentétben állnak egymással vagy nincs egyenlő hozzáférésük a családi jövedelemhez, kizárólag a költségmentességért folyamodó személy jövedelmét szabad figyelembe venni.

8.

Minden releváns körülményt figyelembe kell venni annak a kérdésnek az eldöntésekor, hogy a gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak, valamint a keresett személyeknek hiányoznak-e a megfelelő anyagi erőforrásaik.

9.

Ha egy tagállam küszöbértéket határoz meg, amely fölött egy személy feltehetőleg részben vagy egészben képes lenne állni a védelem és az eljárás költségeit, a küszöb meghatározásánál figyelembe kell vennie a 6. pontban szereplő tényezőket. Ezen túlmenően az ilyen küszöbérték megléte az efölötti személyeket nem akadályozhatja meg abban, hogy költségmentességet kapjanak a költségek egy része vagy egésze tekintetében, ha a folyamatban lévő egyedi ügyben nem állnak rendelkezésükre megfelelő anyagi erőforrások.

10.

A gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak, valamint a keresett személyeknek nem szükséges minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk, hogy nem állnak rendelkezésükre a védelem és az eljárás költségei fedezésére a megfelelő anyagi erőforrások.

11.

Amikor azt a feltételt vizsgálják, hogy az igazságszolgáltatás érdeke szükségessé teszi-e a költségmentesség biztosítását (megalapozottság vizsgálata), a vizsgálatnak ki kell térnie az ügy bonyolultságára, a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy társadalmi és személyes helyzetére, a bűncselekmény súlyára és a potenciálisan kiszabható büntetés súlyára. Valamennyi releváns körülményt figyelembe kell venni.

12.

Olyan helyzetekben, amikor egy adott személyt szabadságvesztés büntetéssel is büntethető bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak vagy vádolnak, továbbá, amikor kötelező a jogi képviselet, úgy kell tekintetni, hogy a költségmentesség biztosítása az igazságszolgáltatás érdekét szolgálja.

13.

Ha a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy részére a megalapozottsági vizsgálat alapján biztosítják a költségmentességet, ennek költségét jogerős elítélés esetén be lehet hajtani, feltéve, hogy a behajtás idején az érintett személy megfelelő anyagi erőforrásokkal rendelkezik a 6–10. pontban meghatározottak szerint.

14.

Az illetékes, független hatóság haladéktalanul meghozza a költségmentesség biztosítására vagy elutasításra vonatkozó határozatokat, olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi a gyanúsítottak vagy vádlottak, illetve a keresett személyek számára, hogy hatékonyan és ténylegesen fel tudjanak készülni védelmükre.

15.

A gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak vagy a keresett személyeknek jogot kell biztosítani a költségmentesség iránti kérelmüket részben vagy egészben elutasító határozatokkal szembeni jogorvoslatra.

16.

Ha a kérelmüket részben vagy egészben elutasítják, az elutasítás indokait írásba kell foglalni.

17.

A tisztességes eljárás érdekében a költségmentességi rendszerek keretében nyújtott jogi segítségnek magas szakmai szintűnek kell lennie. Ennek érdekében valamennyi tagállamban be kell vezetni a hivatalból kirendelt ügyvédek minőségi munkáját biztosító rendszereket.

18.

Olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságoknak, hogy helyettesítsék a hivatalból kirendelt ügyvédeket vagy számon kérjék tőlük kötelezettségeik teljesítését, ha nem biztosítanak megfelelő jogi segítséget.

19.

Valamennyi tagállamban létre kell hozni és működtetni kell a hivatalból kirendelt ügyvédekre vonatkozó akkreditációs rendszert.

20.

A tagállamoknak a legjobb gyakorlatok figyelembevételével kell megállapítaniuk a hivatalból kirendelt ügyvédek akkreditációjának feltételeit.

21.

A büntetőeljárás során biztosított költségmentességről szóló döntések meghozatalában résztvevő személyek számára megfelelő képzést kell nyújtani.

22.

A magas szakmai szintű jogi tanácsadás és segítségnyújtás biztosítása érdekében a jogi segítséget nyújtó ügyvédek számára ajánlott a képzések biztosítása és képzési programok kidolgozása.

23.

A hivatalból kirendelt ügyvédek számára az akkreditáció akár kötelezően elő is írhatja a folyamatos szakmai képzésen való részvételt.

24.

Az ügyvédválasztáskor a nemzeti költségmentességi rendszereknek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük a gyanúsítottak vagy vádlottak, illetve a keresett személyek preferenciáit vagy kívánságait.

25.

A költségmentességi rendszereknek törekedniük kell a jogi képviselet azonos ügyvéd által történő folyamatosságának biztosítására, ha a gyanúsított vagy vádlott, illetve a keresett személy úgy kívánja.

26.

Átlátható és számon kérhető mechanizmusokat kell biztosítani annak érdekében, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak, valamint a keresett személyek megfelelő információk birtokában, szükségtelen befolyásolás nélkül dönthessenek a költségmentességi rendszerek keretében igénybe vehető jogi segítségről.

27.

A tagállamoknak adatokat kell gyűjteniük az ezen ajánlás nyomon követése szempontjából releváns témakörökben.

28.

A tagállamoknak (legkésőbb 36 hónappal az értesítést követően) tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ajánlás hatályba léptetése érdekében tett lépésekről.

29.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.